Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-10-23 / 83. szám

VII. 83. sz., 1957 október 23. 3 KANADAI MAGYARSÁG EMESE: Igazságot és kegyelmet Magyarországnak Rosszul fogalmaztam a címet. Nem ke­gyelmet kérünk. Kegyelmet csak a bűnösök kérhetnek. Mi pedig ártatlanul elítélt, ár­tatlanul eltemetettek lettünk. Egyelőre ugyan még csak tetszhalottak vagyunk a szabad világ emberségéből és ugyancsak a szabad világ vezetőitől függ, hogy lelkiismeretük megmozdul-e végleges behantolásunk előtt. Az október hónap sajátosan és tragikusan megismétlődő véresen gyászos mementója annak, hogy mennyi, mifajta segítséget vár­hatunk mi szenvedéseinkben meghurcolt és ártatlanul elítélt magyarok a világ emberi érzésétől. Ahogy október 6. az aradi vértanuk soha egy pillanatra sem felejtő gyásznapja, ugyanúgy október 23. az ezeréven át sok­szorosan megismétlődő szabadságharcaink lángbetűkkel felírt legújabb, de örökkön élő dicsősége. 1848 hősei szintén az egész világ csodála­tát kihívó hősiességgel vezették győzelem­ről győzelemre népünk virágát, színe-javát akkori elnyomó zsarnokaink, az osztrák ka­­marilla ellen. Akkor ugyanolyan osztálykülönbség nél­kül, Kossuth lángolóan hívó szavára, töké­letes egységbe forrottan mozdult meg az egész nemzet, mint ma, 108 évvel későbben. Az akkori arisztokrata és gentri ifjak ugyanúgy egysorban harcoltak az egyszerű földműves, értelmiségi és munkás férfiak­kal, gyermekekkel, mint ezen legújabb szent szabadságharcunkban. Akkor is Kossuth piros-fehér-zöld zászlója után mentek, meneteltek és haltak hősi ha­lált meggondolás nélkül, hogy a csillagok felett nyerjenek életet örök időkre. El­hagytak otthont, családot, szerelmet, hogy nemzeti géniuszunk, a Szabadság oltárára helyezzék örökkön égő áldozatként életüket és vérüket. És az otthonmaradtak? — Ifjú lányok, menyasszonyok, hitvesek, minden értéküket, még karikagyűrűiket is a haza oltárára helyezték, hogy legyen Kossuth­nak pénze továbbfolytatni, győzelemre ve­zetni nemzetünket. Hogy lerázhassuk egy tőlünk idegen dinasztiának a láncait és végre önállóan, nemzeti ideáljainkat életrehíva szabad nemzetként illeszkedhessünk bele az európai népek közösségébe. Nem is tudta senki útjukat állni igazsá­gos ügyükben, mert a Magyar Hősiesség, ez a csillagokon túlról hozott szent akarat, minden akadályt elsodort addig, amíg . . . Addig, amig a gyáva zsarnokság segítsé­gül nem szólította a keleten elterpeszkedő nagy Gólemet, amely megszámlálhatatlan sokaságú katonáival sáskarajként egyetlen lélegzetvétellel elnyelte volna a maroknyi magyarságot, ha akkori vezető táborno­kunk Görgey Arthur a magyar vér kímé­lése céljából fegyverletételt nem parancsol az akkori osztrák kormány azon „ígéretére”, hogy semmiféle retorzióval nem fog élni, a túlerővel szemben magukat megadó hősök­kel. Csakhogy ugyanaz történt, mint 108 évvel későbben. Az ígéretek ígéretek maradtak ... 1849 októberében Haynau, ez az őrült szadista szörnyeteg megkezdte vérengző hó­hérmunkáját az Aradi Tizenhármakkal, hogy folytassa a sokezer Magyar kiirtásá­val s a megmaradtak rabbilincsbe verésével. Akárcsak napjainkban Kádár János 1956 október 23. megmaradt és általa elérhető Hőseit. Valami különbség azonban mégis volt. Az agybaj os Haynaunak a magyarsághoz semmi köze nem volt, tőlünk teljesen idegen osztrák, mint a kamarilla bérence. Ugyan­úgy, mint Kádár elődje Rákosi aki, vérségi leg szintén nem tartozik a mi nemzetünkhöz. Kádár János azonban a mi vérünkből, a mi fajtánkból való és vele ugyanazt elszenved­­tették korábban az antikrisztus keleti legé­nyei, mint többi faj testvéreinkkel. Ez a be­teglelkű ember saját hitvány életének a védelmében inkább vállalta a testvérgyilkos hóhér szerepét, minthogy egy nagyszerű gesztussal kitárja csupasz mellét a keleti és nyugati pribékeknek: — „Itt vagyok! Fizi­kai életem a tiétek, de szellemem az Istené. Talán nem akadályozhatom meg azt, hogy egy utánam következő hóhér ki ne folyassa többi testvéreim vérét, én eszközül mégsem adom magam ehhez.” Sorsa így is úgy is megpecsételtetett. Csakhogy ebben az esetben ő is a többi Glóriás Hősök táborát szaporítja s emléke örökkön örökké él testvérei szivében s a Magyarság Történetének hősi époszában, míg így a százszor elátkozott, testvérgyil­kos hóhér bélyeget süti rá homlokára minden épérzésű ember és talán reá is Judás kötele marad örökségként, ha ugyan még ennél is rosszabb vég nem marad reá. Ne feledkezzünk meg arról a isajátos ana­lógiáról sem, hogy miként 1848-as sza­­szabadságharcunk is az egész nemzet megmozdulása volt, mindenféle cfsztálykü­­lönbség nélküli egységben, ugyanúgy 1956 október 23-án is az egész Magyar Nemzet egységes test és lélekként szökött talpra, a kommunisták véres zsarnokságá­nak láncait lerázni. Hiába is akarják ezt a kígyólelkű, hatalmukért állandóan resz­kető antikrisztusi legények „fasiszták és reakciósok íbékebontó forradalmának” bé­lyegezni. Mint idő- és alkalomszerűséget megemlí­tem, hogy Magyarországon egy 23.000, azaz huszonháromezer aláírást tartalmazó albumot adtak át Kádár Jánosnak, amely­ben az ENSZ ötösbizottságának jelentése ellen tiltakoznak a „magyarok”. Egy minden tekintetben megbízható ba­rátnőm írta meg a napokban virágnyelven, hogy micsoda kényszer hatása alatt szü­lettek ezek az aláírások. Nevét ma érthető okokból el kell hallgatnom, de hiszen aki Magyarországon a kommunizmus alatt élt, az nagyon jól tudhatja, micsoda kényszer alatt születnek ezek az aláírások. Feltéve azonban, ha mind a 23.000 aláírás kényszer nélküli, ez a magyarságnak csu­páncsak 0.25%-a körülbelül és ez az egy­negyedszázalék képviselné a többi 99.75% magyar érdekeit? Terrorisztikus kényszert pedig hogyan is tudhatnák a nyugatiak megérteni akkor, mikor pl. Kanadában va­lakit kidobnak az állásából, az nyugodtan mehet át egy másik vállalathoz, ahol eset­leg még jobban is jár. Magyarországon azonban az állásából való kidobás nemcsak éhséggel és nyomorúsággal jár, hanem rendőri és politikai következményekkel is és az ilyen aláírást megtagadó egyén soha­sem tudhatja, mennyi időre juttatják a süllyesztőbe. A Nyugattól sajnos ma sem várhatunk egyebet az eddigi obiigát megbélyegzések­nél, no meg az 1849-i Török Porta mintá­jára befogadtak egy csomó hontalan ma­gyart. Annak ellenére, hogy az ENSZ ötös Bizott­ságának kivizsgálása eredményeképpen az egész szabad világ előtt kristálytisztán áll a szovjet zsarnokság láncaiban vergődő és bi­lincseit a szabadságharcunkban széjjeltépni akaró Magyar Nemzet egyetemes felkelésé­nek oka, egyéb segítséget most sem kaptunk tizenharmadik éve, — mint egy 10 pontból álló határozati döntést, amely 10 pont közül csak a 9. tartalmaz valamely új árnyalati színt. Csakhogy ez a 9. pont is illuzórikus, mint a többi kilenc. Ez a 9. pont így hangzik: Az ENSZ felkéri a 11. ülésszak elnökét Van Vajthajakon her­ceget, mint a Közgyűlés különleges megbí­zottját a magyar kérdésben, hogy minden olyan lépést megtegyen, amit szükségesnek lát a Különbizottság által felvetett problé­mák rendezésére. Megbízatása alatt marad­jon kapcsolatban a Különbizottsággal és mű­ködéséről tegyen jelentést a Közgyűlésnek. Nálunk ezt napi nyelven úgy hívják, hogy — fából vaskarika. Mi pedig tűzzük fel gyászfátylainkat, gyász karszalagjainkat október 23-án és sirassuk el halottainkat, de még jobban sirassuk el az élőket, mert akik a Szabadság Vértanúivá magasztosulhattak, azoknak talán már nem fáj az, ami nekünk fáj. Nekünk, a rabországokban hosszú haldok­lásra ítélt, vagy hontalanokká vált magya­roknak.--------------------o-----------------------­HADIROKKANT GALAMBOK Galambok tanyáznak a padlásokon a sza­badságharc napjaiban híressé vált Corvin­­közben, olvassuk a Népakaratból. A csatazaj nem tudta őket elűzni. Egy asszony most is a mozinál galambokat etet. Apró morzsákra tépi a kenyeret és szórja a földre. De milyen furcsa egyik-másik galamb! Az a hópihés úgy ugrál, mint a verebek. Ha közelebbről nézzük, csodálkozva vesszük észre, hogy csak egy lába van. És ez a szép szürke? Ez is hibás! Röpködve, vergődve sántikálnak a morzsák után. Mi lelte őket? Akkor sebesültek meg, a sza­badságharc napjaiban. Féllábon ugráló kis jelképei a békének és a szabadságnak. Biztatja őket a morzsaszóró asszony: — Egyetek madárkáim, ártatlan hadirok­kantjai a magyar szabadságharcnak. Biztosan fiára, vagy unokájára gondol, aki a gyilkos, szabadságtipró szovjet tankok ál­dozata lett. Magyar dalok ZUG AZ ERDŐ... dr. Görgő Tibor verse és zenéje. — Zúg az erdő, zúg a nádas, üthetitek a nyomomat, — Utánam a fergeteges fellegek­­bői vihar támad. — Zúg az erdő, zúg a nádas! — Elbujdosom titőletek a fekete éjszakába. — Csak egy piros rózsát teszek a szeretőin ablakába. — Zúg az erdő, zúg a nádas! — Ha elmegyek, nem találtok sem a földön, sem az égben, nem hagyok én sehol nyomot, csak a babám bús szivében — Zúg az erdő, zúg a nádas! Ahogy lehet... Ki az a Kolakowski? (Az All Nations Film Co. vasárnap délutáni rádió adásán hallottuk) Múlt vasárnapi adásunk keretében a tizenhárom aradi vértanú emlékének adóztunk kegyelettel és szomorúan állapítottuk meg, hogy azelőtt és azóta is milyen sok-sok áldozatot, hőst és mártirt követelt a történelem a magyar nemzettől. Nemsokára újabb gyász­ünnepet kell tartanunk az uj hősök és mártírok emlékére, de ma az élőkhöz szól az üzenet: Sokan vannak közöttünk, akik nehéz időket éltek át, akiknek keserves volt az ut idáig, most az áhitott, szabad földön riadtan im­­bolyognak, nem talál szilárd talajt a lábuk. Súlyosnak, néha szinte elviselhetetlennek érzik a rájuk mért sorsot, melyet részben önként vállaltak. Becsületesek, jószándékuak, semmiképen sem tartoznak azok közé, akik a magyarság hírnevének megrontására törekszenek és félelmetesen nyomasztó számukra a tudat, hogy talán őket is azokkal veszik egy kalap alá, bírálják el csalódottan, lefitymálóan vagy megvetően. Messze akartak menni és most mégis köti őket a hazai rög, eltévedt kisgyermekként keresik az otthont, tétován, riadtan, kétségbeesetten, mert úgy érzik, hogy túlrögös az út, hogy nem találnak révbe, hogy hiába az akarat és igyekezet, nem tudnak majd megbirkózni a nehézségekkel, melyek egyre fenyegetőbbekké tűnnek. Mindez érthető. Mi, akik ugyanígy voltunk nem is olyan ré­gen, teljesen átérezzük tragédiájukat. És mégis . . . Hogyan is mond­ja Reményik Sándor? . . . "Ahogy lehet. . Igen, ahogy lehet ! Megbecsülni a kicsiny darabka kenyeret is a kezünkben, örülni a fedélnek a fejünk felett. Menni, menni az utón előre, mint a hallgatás és a megalkuvás hősei, úgy élni be­csülettel, . . . ahogy lehet! ... de egyben védeni, őrizni ezt a be­csületet és minden megmaradt árva keveset, ami érték bennünk és az életünkben : a magyarságot, mely még nemes tűzzel ég szivünk­ben, a családi fészek éltető melegét, az eltört mondatok kristály­­tiszta darabkáit, a hitet, hűséget, — s melyen megálltunk; a talpa­latnyi helyet. Ahogy lehet! . . . A nehézségek gyakran nem olyan fenyegetők, mint amilyen­nek tűnnek és az az egy-egy talpalatnyi föld, — melyen mindegyi­künknek sikerült megállni s melyet mindannyian becsülettel védünk — együtvéve és az összetartozás szellemében elegendő lehet egy távoli ország földjének, egy szétszórt nép hírnevének megőrzésére. Lucifer ellen saját fegyverével kell küzdeni; azoknak a szavak­nak értelmében, melyekkkel ő szólt az Úrhoz, mikor elindult, hogy megdöntse a Paradicsomot: "Egy talpalatnyi föld elég nekem. Hol a tagadás lábát megveti, világodat megfogja dönteni!" A kommunizmus ellen még a sátán fegyverével is jogos küz­A most folyó lengyelországi felkelés vezéralakja egy Le­szek Kolakowski nevű szocial­­filozófus és író. A 36 éves Ko­lakowski jelenleg a lengyel­­országi „nemzeti kommu­nista” ifjúság bálványa és szószólója. Már 18 éves kora óta a kommunista párt tagja volt, s korán kitüntette magát jó írói készségével és fanati­kus Sztalin-imádatával. Ez azonban úgy látszik múló té­vedés volt. Még jóval a Sztálin véres tetteit leleplező 20. kongresszus előtt élére állt annak az írói csoportnak, amely a bolsevisták elnyomá­sára alapított rendszerét os­torozta, s amelyet Lengyelor­szágban „a dühösek” néven ismertek. Kolakowski most a varsói Uj Kultúra című lap­ban részletesen ismerteti azo­kat a bűnöket, melyeket a mostani rezsim rendszeresen követ el, magukkal a kommu­nistákkal szemben. Kolakowski a következő négy kérdést teszi fel, s mind­járt meg is adja rájuk a fele­letet. 1. Miért vonul vissza az értelmiség a kommunista párt vezetéséből? Felelet: Mert a párt maga kényszeríti őket passzivitásba azzal, hogy megtiltja nekik a kritikát. 2. Mi az igaz a történelmi pre­­determinációból? Felelet: Az a marxista dogma, hogy amit a pártvezetők elhatároztak, az feltétlenül a kapitalizmus bu- I kására vezet, ostobaság. A I történelmet előre körvona­lazni nem lehet. Az az eljárási mód, hogy a párt napról­­napra változtatja a követendő elveket, minden értékét, min­den valóságot értelmetlenné tesz. 3. Mi a kommunista vi­deni. Ahogy lehet! ... selkedésmód? Felelet: Ál­szentség és semmi más. A kommunista pártvezetők ál­szentsége azt jelenti, hogy egy olyan, bűnözőkből álló kormány, amely a saját bű­neit nagyhangú erkölcsi elvek üres hangoztatásával leplezi, végülis sajátmaga által han­goztatott erkölcsi elveket lesz kénytelen követni. Ebből a szempontból a kommunista vezetők álszentsége szinte üdvös jelenség. 4. Kiket kell követni, ha a szocializ­mus által előírt magasabb er­kölcsi nívóra törekszünk? Fe­lelet: Semmi esetre sem a kommunista párt vezetőit. Jellemző, hogy a lengyel kommunista párt vezetősége nem mer Kolakowski szemé­lyéhez nyúlni. Nevéről még sokat fogunk hallani a jövő­ben. A rendőrség bizal­mas értesítést kapott arról, hogy a királynő ékszereit el akarják rabolni New Yorkban. Az illetékes hatóságok természe­tesen már Ottawában is fokozott óvatossági rendszabályokat ve­zettek be. Sem a meghívott ven­dégek, sem a sajtó képviselői nem közelíthetik meg a királynő ékszereinek őrzésével megbízott [őröket. New Yorkban a rendes amerikai hatóságokon kívül a ki­rálynő személyes biztonságáért felelős külön őrség is működni fog. A New Yorki látogatás egyébként csak 12 órán át fog tartani. Ha Lapunkkal meg van elé­gedve, mondja el másoknak is! Ha panasza van, csak velünk közölje! Nagy sikerrel zárult a ROYAL General Agency kiállítása a torontói világkiállítás keretében. — Összesen 8,126 ajándék került szétosztásra intézetünk pa vi I Ion j át meglátogató magyar vevőink között. Ezúton köszönjük meg a jókívánságokat és Ígérjük, hogy jövőre még szebb és még impozánsabb kiállítással fogunk a magyar névnek megbecsülést szerezni. KiDVEZMENYES FORMT ÁRFOLYAM forint ........................................... $ 20.— forint .......................,V.................. $ 40.— forint ............................................ $100.— 17.500.— forint..................................... $ 500.' 36.000.— forint.......................................$1.000. 110.000.— forint ..................................... $3.000, • FORINT BANKJEGY KEDVEZMÉNYES ÁRON TOVÁBBRA IS KAHPATÓ; FORINTOS BANKJEGY KAPHATÓ • IKKA VÁMMENTES CSOMAGOK ÉS ÉPULETANYAGOK BEFIZETŐ HELYE. • A KÖZKEDVELT RELIEF CSOMAGOK MEGRENDELHETŐK. • BANKJEGYEK, ARANY-PÉNZEK, MONEY ORDEREK, TRAVELLERS CHEQUES KAPHATÓK. • C.P.R. HIVATALOS IRODA. Kérje havonta megjelenő részletes árjegyzékünket. • GYÓGYSZEREK ÓHAZAI RECEPTRE IS. A VILÁG ÖSSZES GYÓGYSZERE MEG­RENDELHETŐ. A beküldött óhazai receptekre felírt orvosságokat azonnal to­vábbítjuk és utólag számlázzuk. Terjed az ázsiai nátha!! Küldjön megelőző oltószert hozzátartozói részére A BEOLTÁSTÓL SZÁMÍTOTT 8—10 NAPTÓL KEZDVE 1 ÉVIG IMMUNIS LESZ A BEOLTOTT SZEMÉLY A BETEGSÉGGEL SZEMBEN. EGY SZEMÉLY RÉSZÉRE ELEGENDŐ OLTÓSZER $5.90 postaköltséggel együtt. Használja ki cégünk speciális telefonszolgálatát. Nincs várakozás. Hívását telefon­­központunk azonnal kapcsolja az illetékes előadóhoz. b ROYAL GENERAL AGENCY Owned by: ROGENCY ENTERPRISES CANADA LIMITED KANADA LEGNAGYOBB PÉNZÁTUTALÓ INTÉZETE 273 Spaíina A«e., Toronto 21, Ont,. Canada TELEFON: EM. 4-9334 — EM. 4-S>335 — EM. 4-9336 Amerikaiak és vidékiek írjanak. Magyarul levelezünk. WÍ/JWW/^JVWA'WLWA.WM iW.'.V.W.V.WA

Next

/
Oldalképek
Tartalom