Kanadai Magyarság, 1957. július-december (7. évfolyam, 51-106. szám)

1957-10-05 / 78. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty PRICE 10 CENTS C a n a d a’ s largest Anti-Communist Hungarian semi-weekly ÁRA : 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VII. évfolyam, 78. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON : LE. 6-0333 &z*tadi<ut 'íkunytvUeuM KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ r r A KIRÁLYNŐ KANADAI LATOGATASA A Királynő birodalmának északamerikai részét október 12 és j zott annak érdekében, hogy tagja maradjon a monarchiának. A fran- 16-a között látogatja meg. Ezen idő alatt, sőt már azt megelőzően j da lakosság részére Quebec ejeste után biztosított számos kedvez­és azt követőleg is, amidőn az Egyesült Államokban tesz hivatalos mény, amely részben a Québeci Törvényekben van lefektetve, a látogatást, a televízió és rádió tele lesz a Királynőre és Fülöp her­cegre vonatkozó képekkel és történetekkel. Az utazásnak oly nagy lesz a publicitása, hogy sokan, akik még nem túl régen vannak Kanadában, alig fogják felfogni tudni, mi is annak célja. A tény azonban az, hogy Kanada egyike a világ legkirályhübb országainak. És az a legcsodálatosabb, hogy az Egyesült Államok verseng Kanadával a királyság intézményének csodálatában. Bár az amerikai függetlenségi háborút a köztársaság jelszavával harcolták végig és nyerték meg, az amerikaiak soha sem voltak nagyon köz­­társasági érzelműek. Az amerikai történelem sok szakértője tesz bizonyságot amel­lett, hogy Amerika soha sem lelkesedett igazán a köztársaság gon­dolatáért, amely talán csak azért győzött, mert akkoriban senki sem gondolt az Államközösség mai formájára, amelynek keretében min­den tagállam teljesen független, de azért hű marad a királyi csa­ládhoz. Kanada igen nagy hasznot húzott az amerikai függetlenségi háborúból. Ennek hiányában Kanada ma valószinüleg nem volna független ország, hanem egy hatalmas északamerikai állam egy része csupán. Lehet, hogy tagja lenne az Államközösségnek, de le­hetséges az is, hogy nem. Ezenkívül más előnyök is származtak Kanadára. Sokezer személy volt az akkori Egyesült Államokat kitevő tizenhárom gyarmat területén, akik nem akartak az újonnan meg­alakult államban élni. Bár sokan közülük rendezett anyagi körülmé­nyek között éltek és házuk, földjük, üzleti vállalatuk vagy más jól megalapozott megélhetésük volt, feladták mindenüket és átköltöz­tek Kanadába. Ez volt az első tömeges bevándorlás országunk te­rületére. E bevándorlók United Empire Loyalists-nak, az Egyesült Biro­dalom Loyalistáinak neyezték magukat és leszármazóiknak orosz­lánrészük volt Ontario és Nyugatkanada feltárásában, ők voltak Kanada igazi és első országépítői. E csoport tagjai és azok leszármazottai verték le, az 1837-es Felsőkanadai lázadást, ők hárították el a Fenian-i betöréseket és az Egyesült Államok ismételt kísérletét, amellyel Kanadát a hozzájuk való csatolásra akarták rábírni. Míg Angliában a királyság történelmileg meggyökerezett in­tézmény volt, amelyet mindenki elfogadptt, de amelyen itt-ott tré­fálkoztak, sőt néha bírálták is, addig Kanada történetének első ide­jében igen szoros összetartó kapocs és egységet jelentő erő volt. Az ország sok lakója tekintélyes és nem lekicsinylendő áldozatot is ho­francia kanadaiakat legalább oly királyhű alattvalókká tette, mint az ország többi lakóit. Az ország számos generációja nőtt fel azóta a királyság szelle­mében, amely ma már a kanadai életforma elfogadott velejárója. VIt György király és felesége, a jelenlegi Anyakirálynő volt az első koronás fő, aki meglátogatta Kanadát. Számos társadalom­­történészünk azt hirdette, hogy a látogatást megelőző krízis a királyi házban, valamint az azt követő lemondás nagyon lecsökkentette a királyság intézményének népszerűségét országunkban. Az a kitörő lelkesedés azonban, amely a látogatásra érkező királyi párt országszerte fogadta, mindennél ékesebben bizonyította be, milyen téves volt történészeink felfogása. A látogatás befeje­zése után Kanada jobban ragaszkodott a királyság intézményéhez, mint bármikor azelőtt. Talán ennek volt tulajdonítható az a nagy áldozat, amelyet Kanada az első világháborúban hozott. Amidőn 1951-ben'Erzsébet hercegnő és az Edinburghi herceg tett hivatalos körutat Kanadában, fogadtatásuk ugyanolyan lelkes volt, mint az előző királylátogatás alkalmával. Az idén először történik meg, hogy egy tényleges uralkodó nyitja meg a kanadai Parlamentet. Az idei látogatás csak Ottawát fogja érinteni, de az ország többi része televízión fogja látni a ki­rálynőt, vagy a rádióból fog értesülni az ünnepségek részleteiről. Október 12-én a televízió a királynő és kíséretének megérkezé­sét fogja bemutatni az uplandi repülőtéren. Majd bevonulását az ottawai kormánypalotába. A következő napon közvetíti Őfelsége lá­togatását a Confederation téri hősök emlékművénél, valamint an­nak megkoszorúzását. Ugyanaznap este a királynő az ottawai Rideau Haliból televíziós és rádióüzenetet intéz Kanada népéhez éspedig úgy angol, mint francia nyelven. Október 14-én, Thanksgiving (Hálaadás) napján az állomások közvetíteni fogják a parlament megnyitását, majd a következő na­pon a királynő körútját Ottawában és Hullben. Ugyanezen a napon Fülöp herceg intéz rádió- és televizió-szózatot az ország lakosságá­hoz. Másnap a királynő és kísérete Washingtonba utazik az Egyesült Államokban teendő hivatalos látogatásra. A CBC és a kanadai tele­vízió azonban ottani útját is nyomon kisérik és közvetítik Kanada la­kosságának. A királynő hivatalos vendéglátója Kanadában itteni hivatalos és állandó képviselője, Vincent Massey kormányzó. Rendes körül­mények között ő nyitná meg a parlamentet. A királynő ittlétére való tekintettel ő maga nem jelenik meg a megnyitáson, hanem a kor­mánypalotában marad. Amidőn a királynő elhagyja az ország terü­letét, ismét átveszi alkotmányos funkcióit, vagyis képviseletét Ka­nada területén. Izrael rövidesen atomerő felhasználásá­ból fogja megteremteni azt az energiát, amit öntözésre és ásvá­nyi kincseinek feltárására kíván Felhasználni. A két gazdasági szakértő kis könyvecskében is­merteti az atomenergia terén végzett haladást. A füzet címe: Hogyan gyorsítjuk Izrael fejlő­dését, szerzői a Keyserling test­vérek.--------------------o-------------------­Csehszlovákia első atomreaktorja üzemben van. Az energiatermelési miniszter be­széde értelmében a reaktor az orosz és cseh mérnökök "testvéri együttműködésének eredmé­nye". Az energiatermelő 2.000 kilowatt teljesítményű és Rez-ben van az Atomfizikai Intézet épü létében. Emlékezzünk! Forradalmunk első évforduló­jának megünneplése a magyar emigráció' egyik legfontosabb j feladata. Ezt az ünnepet olyan naggyá kell tennünk, amilyen naggyá csak lehet. Ismét emlé­keztetni kell a világot mindarra, ami a múlt ősszel történt Ma­gyarországon. Faubus arkanzasi kormányzó úgylátszik egyéni kötelességének tekinti, hogy megakadályozza a 9 néger tanuló iskoláztatását Little Rockban. Miután az Eisenhower által kirendelt szövetségi csapatok védelme alatt megtörtént az in­tegráció — azaz megindult a közös fehér-néger középiskolai ok­tatás—a kedélyek Little Rockban lecsillapodtak. Ennek megfelelően a szövetségi csapatokat visszarendelték, s az esetleges rendbontás megelőzésére csupán milicia végez még őrjáratot a középiskola előtt. A tanulók, a szüleik és az oktatószemélyzet változatlanul tör­vénytisztelő módon viselkedik. Faubus kormányzó azonban, aki a bíróság előtt igen gyenge érvekkel próbálta álláspontját megvédelmezni, láthatólag úgy érzi, hogy fel kell lázadnia a szövetségi hatalom ellen. Faubus esetében többé nem az integráció-szegregáció ügyéről van szó, hanem arról, hogy a déli államok egész közvéleményét felizgassa az északi álla­mok ellen, amelyeknek lakóit demagóg csúfolódással yenkeenek nevezi. A Little Rockban a rend megőrzésére és a törvény betar­tására kiküldött katonaság jelenlétét Arkanzas állam önállósága el­leni merényletnek igyekszik beállítani, sőt odáig ment, hogy leg­utóbbi rádiónyilatkozatában nyilt lázadással fenyegetőzött, s a szö­vetségi csapatok Little Rock-i megjelenését a nagyar szabadságharc leverésére küldött szovjet csapatok vérengzésével hasonlította ösz­­sze. A felháborodott washingtoni kormány szószólója Faubust nyil­vánosan arcátlan hazug -nak bélyegezte meg. Mi magyarok csak szomorúsággal állapíthatjuk meg, hogy akad egy magas pozícióban lévő amerikai, aki hazánk elnyomását, tízezrek légy i I kolását, száz­ezrek deportálását össze meri hasonlítani egy rutinszerű washing­toni kormányintézkedéssel, amely egyszerűen a közoktatási törvény végrehajtására irányul, s az erőszak legkisebb árnyéka nélkül ját­szódott le. Faubus most azzal fenyegetőzik, hogy az arkanzasi par­lament be fogja záratni a Little Rock-i középiskolát. Bizonyos, hogy Faubust megfelelő módon, megfelelő időben kényszeríteni fogják arra, hogy ilyen bután és ilyen káros módon gyakorolt kormányzói hatalomról lemondjon. Az amerikai demokrácia szabadságát addig is éppen az a tény mutatja a legjobban, hogy Faubus még mindig Arkanzas kormányzója. i Egy érdekes törvényjavaslat A kanadai parlament előtt mintegy 4000 építővállalat által összeállított törvényjavaslat fekszik, amelynek lényege az, hogy a szakszervezetek működését, valamint a hatáskörét és eljárásmód­ját törvénnyel kell szabályozni. Lapunkban számos Ízben rámutat­tunk arra, hogy az inflációs jelenségeket, de igen gyakran a helyi munkanélküliséget is a szakszervezetek szabálytalan és gyakran indokolatlan követelései okozzák. Miután a szakszervezetek hatás­köre nincs törvényben szabályozva, végeredményben néhány em­ber akaratától függ, hogy a munkás képes-e dolgozni, mit kap a' munkájáért, s hogy a vállalkozó képes-e eredményesen dolgozni. A szakszervezetekre vonatkozó törvények még abból az időből származnak, amikor ezekre az intézményekre azért volt szükség, hogy a munkásokat kizsákmányoló vállalkozók ellen védelmet nyújt­sanak. Ezért például joggyakorlattá vált az, hogy a szakszervezetek nem vonhatók felelősségre azért, hogy tagjaikat — akár akaratuk ellenére is — munkabeszüntetésre kényszerítik. Nem volt szabá­lyozva az úgynevezett picket-jog kérdése sem, úgy hogy ha vala­melyik munkás például nem kívánta beszüntetni .a munkát annál a vállalatnál, amelyben a szakszervezet sztrájkot határozott el, úgy ez a munkás akarata ellenére sem volt képes a vállalatba bemenni s ott dolgozni. Amikor egy vállalat munkásai több szakszervezetbe tartoznak, a picket miatt olyan szakszervezetek tagjai is munka nél­kül maradtak, akik a munkaviszonyukkal teljesen meg voltak elé­gedve. Megtörtént, hogy egy sokezer munkással dolgozó nagy­­vállalatban csupán egy kicsiny, 50 munkást számláló szakszerve­ret lépett sztrájkba, s ezzel az egész gyár működését megakadá­­yozta, nemcsak a vállalatnak és az egész gazdasági életnek okoz­ván súlyos veszteséget, hanem egyúttal arra kényszerítvén a többi szakszervezeteket, hogy saját tagjaiknak fizessék a jelentős mun­kanélküli segélyt. . , A törvényjavaslat célja nem a szakszervezetek hatáskörének a rsökkentése, hanem az, hogy ezt a hatáskört az egész országban ;örvényileg szabályozzák éspedig minden egyes kérdés tekinteté­ben, s hogy azok, akik a szakszervezetek ügyeit intézik, e jgyanolyan felelősséget vállaljanak, mint a vállalatok igazgató^ Torontó, 1957 október 5., szombat Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 OKTÓBER 6. Gyásznapok váltják egymást a magyar történelemben. 1849 október 6-a után 107 évvel következett 1956 november 4-e, s a két borzalmas évforduló közötti évszázadban is több volt a keserűség, több volt a gyász, mint az örömünnep. Az a generáció, amely a múlt században harcolt a magyar függetlenségért, a magyar sza­badságért, s amelyet az orosz csizma 1849-ben taposott el, még nem halt ki teljesen, amikor megszületett az az újabb magyar ge­neráció, amelynek fiait tavaly ugyanaz az orosz csizma gyűrte maga alá, csaknem ugyanolyan körülmények között. Az a kegyet­len eszme, amely 1848-ban hazánkba küldte az orosz kozákokat, semmiben sem különbözött attól, amely 1956-ban a szovjet tan­kokkal lövette szét Budapestet és gyilkoltatta le a magyar szabad­ságharcosokat. A céltalan, oktalan, hideg imperializmus eszméje ez : az a rögeszme, hogy akinek több fegyvere van, annak joga van ráerőszakolni a saját akaratát arra, aki gyengébb. A puszta birtoklás vágya, a leigázás szadista gyönyörűsége hajtja a diktá­torokat előbb saját hazájuk népe ellen, majd a szomszédok ellen, míg végül az egész világot fenyegetik. Hogy cárnak nevezik-e a parancsadó gyilkost, vagy párttitkárnak, hogy lóháton nyargal­nak-e a hóhérok, vagy páncélozott tankból lövöldöznek-e gyere­kekre: az mindegy. Az ázsiai kegyetlenség küldte hazánkba a rab­szolgahajcsárokat 1848-ban és 1956-ban egyaránt. .De az ember testből és leiekből van összelőve. A megölt hő­sök példája örök. Lelkűk átszállt azokba, akik még nem feküsznek összetört tagokkal a csatamezőkön és a szétlőtt utcákon. 1843 szelle­me generációról-generációra öröklődött át, s íme feléledt 1956 őszén újra. Az embereket megölhették, az ifjúságot deportálhatták, — a szabadság lelke tovább élt. És élni is fog örökké. Élni fog ak­kor, amikor majd a történelem lapjai fognak csak megemlékezni az egykor oly borzalmas bolsevista őrületről, amikor Sztálin, Krus­­csev, Zsukov és a többi hóhér neve már csak a könyvekben fog borzadályt kelteni, mint ma Haynau és Jellaschich rég eifeledt alakjai. Mont Tremblant-ban anácskozik a 11 Commonwealth ország a sterling terület problé­máiról, elsősorban arról, hogyan lehetne a kereskedelmi kapcsola­tokat kibővíteni. Azelőtt ezt a ta­nácskozást Washingtonban tar­tották, ebben az esztendőben azonban Diefenbaker miniszter­­elnök meghívására Kanadában gyűltek össze, azért is, mert Ka­nada megígérte, hogy az Egye­lőit Államokkal folyó kereskedel­mének 15%-át áttereli a brit vi­lágbirodalom gazdasági szövetsé­gének országai felé, elsősorban *\nglia felé. Az így rendelkezés­­e álló összeg közel 600 milliárd dollár, ami jelentős átömlesztést jelentene. A Commonwealth or­szágait a pénzügyminiszterek képviselik. A tárgyalás elnöke Donald Fleming, kanadai pénz ügyminiszter. A jelenlevő orszá­gok : Ausztrália, Ceylon, Ghana, India, Malaya, Ujzéland, Pakisz­tán, Rhodézia, Nyassaland, a Dél­afrikai Unió, Nagybritanma és Kanada. Fleming miniszter meg­nyitó beszédében hangsúlyozta a nehézségeket, melyeket le kell győzni. Kanada az egyetlen or­szág, mely nem sterling alapon áll, a többi országban a keres­kedelem kiegyensúlyozatlan, volta, fizetési nehézségek, kü­lönböző kereskedelmi tilalmak, vámakadályok, tőkehiány, — de bízik abban, hogy a nehézsége­ket munkával és kitartással le le­het és le fogják győzni.--------------------o-------------------­A leszerelés kérdése is megvitatásra került az Egye­sült Nemzetek közgyűlésén, mi­után- a Leszerelési Bizottság el­készíti jelentését. A vezető poli­tikusok azonban igen erősen ké­telkednek abban, hogy a meg­oldás túl közel van. A londoni tárgyalások eredményét egy 12 nemzetből álló bizottság fogja megvizsgálni, akik előtt legelő­ször Henry Lodge, amerikai dele­gátus fogja ismertetni a nyugati javaslatokat: Uj szovjet helyettes külügyminiszter Moszkvából jelentik, hogy Nikolai P. Firyubint visszahívták Jugoszlávia nagyköveti tisztségéből és egyidejűleg szovjet helyettes külügyminiszter­ré nevezték ki. ő a férje Ekaterina A. Furtseva asszonynak, aki a kommunista párt elnökségének jelenleg egyik legbefolyásosabb tagja. Firyubin helyettes külügyminiszter feleségét ez év júniusában nevezték ki a Kremlin elnök­ségébe s ő az első nő a szovjetben, aki ilyen ma­gas tisztséget ért el. föröskina diadalünnepe Vöröskína fővárosában, Peipingben a kom­munista kormány nagy nemzeti kiállítással és a vörös hadsereg diadalmas felvonulásával rendez­te meg a kínai kommunizmus hatalomrajutásának nyolcadik évfordulóját. Vöröskína óriás birodalmának hatvan nemze­tiségét óriási csoportokban rendelték fel a pei­­pingi ünnepségekre. Résztvettek a mongolok, tibetiek, a miao törzs tagjai, továbbá uiburok Sinkiangból. E csoportok nemzeti díszviseletük­­ben vonultak fel a kormány emelvénye előtt. E fényes ünnepségekkel a kínai vörös kormány hatalmának megszilárdulását kívánja bizonyíta­ni a világ nyilvánossága előtt. Kína egyes tar­tományaiban ugyanakkor éhínség miatt a lakos­ság nagyszámú pusztulását jelentik. Kanada résztvesz a Colomho-segélyben Ceylon fővárosából, Colombóból jelentik, hogy a Colombo-segélyben résztvfevő országok technikai fejlesztésére eddig 20 millió dollár összeget használtak fel. A segélyezés 1950-ben kezdődött. A Colombo-terv a déli és délkeleti ázsiai orszá­gok technikai fejlesztését tűzte ki maga elé s a pénzbeli támogatást Kanada, Ausztrália, Japán, New Zealand és Anglia nyújtják. Ezek az orszá­gok fokozatosan fejlődő technikai előrehaladásuk­kal szilárdan távol tudják tartani a kommunizmus meg-megújuló alattomos támadásait. •---------------------------—o---------------------------------­Gyilkos orkán Okinawa szigetén Az Okinawa szigetén dühöngő orkán 53 halálos áldozatot követelt. A Fort Bucknerben állomásozó amerikai csapatok jelentése szerint 52 szigetlakó és egy amerikai halt meg, míg a 240 főre rugó sebesültek között nyolc amerikai katonai személy volt. Hatvankilenc Ryukyu szigetlakó tűnt el. A vihar, mely kidöntötte a . sziget erdőségeit, 250.000 dollár kárt okozott az amerikai katonai berendezésekbe!!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom