Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1956-10-13 / 39. szám
KANADAI MAGYARSÁG VI. 39. sz. 1966 október 13. MAGYAR RÁDIÓADÁSOK Rózsa László clevelandi ma gyár rádióműsora a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig" Cim: 2872 E 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. A torontói CKFH rádió állomás az 1400-as hullámhoszszon minden szombaton d. u. 4 órától 5-ig sugároz magyar műsort. lK jÉh. Jbk ^k, -A Dohányvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hullámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. — VÖVVVVyWVWVVjfWVVr Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt akar vásárolni, hívja fel a NIAGARA AUTO PARTS MR. KISS-t 1224 Ferry Sí. Niagara Falls, Ont. Tel.: EL. 8-3653 EL. 4-1921 Westinghouse rádiók, jégszekrények, mosógépek és televíziós készülékek kényelmes reszletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. A DANUBIA SERVICE CO. HÍREI A DANUBIA SERVICE CO. mint az IKKA és IBUSz hivatalos kanadai megbízottja közli, hogy a legújabb magyarországi rendelkezés értemében kanadai állampolgárok magyar látogatási vízumot kaphatnak. Ezirányú kérvények elintézését irodánk készséggel vállalja. Megbízottunk most érkezett vissza Budapestről és közölhetjük, hogy Magyarország szívesen fogad látogatókat. Minthogy a vízum megszerzése néhány hónapot vesz igénybe, tanácsoljuk, hogy az utazni kívánók a vízumkérvényt körülbelül 6 hónappal a tervbe vett utazás előtt irodánkon keresztül nyújtsák be. Felhívjuk figyelmüket, hogy |az IKKA küldemények mind nagyobb népszerűségre tesznek szert. Ila nem tudja, hogy magvarországi rokonainak mire van szüksége küldjön tetszésszerinti összeget SZABAD VÁLASZTÁS-ra. IKKA gyors ,és hiánytalan kiszolgálást biztosít. Szabadválasztáson kívül befizethet motorkerékpárra, bútorra, építőanyagra, stb. minden korlátozás nélkül. Köztudomású, hogy a magyar törvények szerint tilos feketén pérízt küldeni Magyarországra, az ilyen úton küldött pénz számtalanszor el lett sikkasztva, elveszett és sok esetben Magyarországon kellemetlenségei voltak a címzettnek, a feladó pedig, aki itt dollárt fizetett be, nem tudja, hogy hol keresse pénzét. Válassza tehát a hivatalos biztos és előnyösebb IKKA utat. Bővebb felvilágosítással szívevesen szolgálunk DANUBIA SERVICE CO. 296 Queen St., W., Toronto Tel.: EM. 4-8537. ARANYKARIKA Irta : SZITNYAI ZOLTÁN. XXXI. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERv lLLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Chvl Sendee Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— Ha igazán barátja lapunknak, bizonyítsa be azzal, hogy szerez egy előfizetőt. Lapunk nem pártoké, hanem az egyetemes magyarságé. ____________ NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA ! KEDVENC ITALÁHOZ SZÜLŐHAZÁJÁBÓL LEGKÖZELEBB ÁLL A ORANGE GINGER ALE COLA CREAM SODA SZABADON HÁZHOZ SZÁLLÍTVA piknikekre, társasvacsorákra és minden más ünnepi '' alkalomra. Hívja fel Torontóban WA. 1-2151 minden hétköznap este 7 óráig. A szabad sajtó az emberi alkotás legnagyobb fegyvere. A Kanadai Magyarság a világ egyetlen szabadelvű, pártokon felülálló magyar hetilapja. Ha támogatod a saját jövődet építed vele. {»OOOODOOOOOeOOOOWOOCOCCOK MAGYAR EMIGRÁNS REGÉNYEK KISJÓKAI ERZSÉBET : “Tavasz van újra.” A müncheni Amerikai Magyar Könyvkiadó “Tíz év versei" című gyűjteményével foglalkoztam néhány héttel ezelőtt e lap hasábjain, kiemelve a kötetből nyírségi szivem különös kedvencét, a halkszavú, hazavágyó : Csighy Sándort. Azóta levelet kaptam tőle, melyben maga is elismeri, hogy a szabolcsi tájnak, fehértörzsű nyírfának s a búzavirágnak a költője. “Csak ápold a lelkeket, — írja költői üzenetében Csighy, — hogy soha ne menjen feledésbe a magyar táj, amelyre annyi szépséget festett az Úristen ecsetje és a magyar nyelv, amelyben benne zúgnak a magyar erdők, benne csobognak a vizek, benne tombol a viharok ereje, benne zizegnek a nyírségi nádasok és benne mosolyog a kék búzavirág. Fájdalmas érzés ettő' a sok magyar szépségtől elszakadva élni. De jön még idő, amikor ismét illatos akácfürtök hullatják fejünkre szirmaikat.” • * * * Ma az Amerikai Magyar Könyvkiadó újabb kötetét kaptam meg Főszerkesztőnktől. Kisjókai Erzsébet : “Tavasz van újra” című regényét, A szerző neve európai emigráns lapok hasábjairól jó ismerősöm. Hiszen mi számontartjuk legtávolabbi száműzött rokonunkat is. Először a kiadóhoz kell címeznem szivem meleg elismerését. Nélküle elveszne sok magyar szellemi alkotás. Mint bőkezű maecénás, magaköré gyűjti a tehetségeket, melyből kiragyog a magyar géniusz. Könyveket bocsát rendelkezésünkre, melyek egyformán frissek az öt világrész valamennyi szétszórt száműzött magyarjának szemében. ❖ * A “Tavasz van újra” menekült-regény, svájci hősnője ezen semmit sem változtat. Az ilyen regényeknek már megvan a receptjük, mint nagymama szakácskönyvében az ételedé. Akár a vegyész a vegykonyhán : bele kell adagolni a regénybe mérhetetlenül sok szenvedést, idegen országok lakóinak lenézését, koncentrációs lágerek borzalmait, nőkön elkövetett becstelen erőszakot, Istentagadást és szerelmet s ezt a furcsa masszát regénnyé kell formálni. Aki recept után főz, tapasztalhatta, hogy az étel sohasem sikerül olyan pompásan, mintahogy nagymama asztalán hívogatott az ínyenc, falat. Hiányzik belőle valami, a legfontosabbat nagymama sohasem írta bele a receptekbe, ezért olyan elérhetetlenül legendás álom az ő almáspitéje. Kisjókai Erzsébet azonban megtalálta a titkot, melyet az írásnál egyszerűen tehetségnek nevezünk. A kis regény olvasását nem lehet abbahagyni, hiszen utolsó tíz esztendőm valamennyi ismerősével találkozom benne. Némelyik sorsát csak ebből a regényből értem meg. Mégis mértéket tart, visszaretten vad indulatok kínálkozó részletezésétől, hi•szen mi két-három szóból is mindent megértünk. Részesei voltunk ezeknek a cselekményeknek. Irálya kiforrott és alkalmazkodni tud a tárgyhoz. Drága ékszer a finom érzések kifejezésére és szeges korbács, ha rossz indulatokat kell ostorozni. A regény formáját mesterkéltnek érzem, de sohase legyen az ilyen emigráns irodalmi műnek nagyobb hibája. Kisjókai Erzsébet csuna tehetség’, hogy szójátékot mondjunk, valóban egy “kis Jókai” a menekült magyar irodalom egén. ** * / Pár héttel ezelőtt Kenesei F. László főszerkesztőnk “Járhatatlan utakon” című emigráns regényéről írtam ismertetést az egyik kitűnő európai laptársunk részére. Akkor még Kisjókai regényét nem olvastam s így most nagyszerű összehasonlításokra ad ez alkalmat. Ugyanaz a férfi és nő szelepei mindkét regényben s én most elvégzem magamban a vegyész munkáját visszafelé, kielepizem a nyomor, az éhség, koncentrációs tábor pokla, női erőszak, Istentagadó és Istenhívő, szerelem és gyűlölet mértékét, melyik szerzőt meddig ragadta le magával a mélységbe, meddig emelte fel a magasságba. Vizsgálhatom mondanivalójukat és kifejező erejüket. Kenesei keményebb férfiszivével hőse számára az egész élet könnyes szenvedését választotta, Kisjókai női gyengédsége happy and”-et teremt. * * boldog Olyan ez a két regény a figyelmes olvasó előtt, mint két drágakő a Teremtő műhelyéből ; csak a csiszolás más rajtuk, ami azonban már csak kereskedelmi, forgalmi értéket jelent. Nyíregyházy Pál. — Célzást tettem neki Répássy uj kabátjára. Én nem tudok senkit, akit Editke ismer és uj kabátja van.-— Még azt is megmondtam neki, hogy Répássy még a futurum egzactumot sem tudja. — Azt én se tudom — sóhajtott fel Gusztó. — Az az egy szörnyű nehéz. Megnyugtattam, hogy az más. Miért más ? No igen, mert Iminek is neki a futurum egzactum, ha egyszer műlakatos , akar lenni ? Különben is könnyű a Gusztónak, mert ő csak I Editet szereti. De én Évikét ! És Évike olyan magasan van I mindenki fölött, mint a csillagok az égen. Az ember csak nézi, 1 nézi és vágyódik utána, de úgy látszik sohasem emelkedhet j fel odáig, ahol ö ragyog. Mind gyakrabban ültünk össze Gusztávai meghitt beszél- I getésekre. Ilyenkor igyekeztem türelemmel végighallgatni, amit Gusztó Editről mondott, pedig az igazán egy csöppet sem volt érdekes. Aztán én beszéltem és beszéltem sokat, nagyon sokat Évikéről. Néha hallgattunk és sóhajtoztunk. Néha komolyan jártunk fel-alá. És kölcsönösen megfogadtuk, hogy majd jaz életben jó sógorok leszünk. A lakás két kiüresített szobája, mindössze néhány székkel a falak körül, csillogó parkettjével, a falakról még el nem távolított képeivel és tükreivel, olyan volt, mint valami táncterem. A kitárt ablakon a koradélutáni napsütés és a tavasz friss lehellete járta át a szobák üres terét. Edit és Évike az ablakban könyököltek, lustán és szótlanul egymáshoz simulva. A könnyű szél néha megcsapkodta a hajukat, belelengette a napsugarak ragyogó kévéjébe és Évike zilált haja olyan volt ilyenkor, mintha arany szikrák röpdöstek volna szerteszét a fejéből. Olykorvsugdolózva összenevettek és még közelebb simultak egymáshoz. Mi Gusztóval a fal mellett ültünk szótlanul és elhanyagoltságunkban sértett férfihiúsággal, mely csak az alkalomra várt, hogy rögtön megengesztelÓdhessék. ' — Játszunk valamit — indítványoztam végre a hölgyeknek. Azok sokáig kérették magukat. Végül is beleegyeztek abba, hogy játszunk hogytetsziket és Edit lesz az első kérdező. Adjuk fel neki a Tiszát, ajánlottam én, némi ismereteimet fitogtatva, mert van egy Tisza folyó, van egy Tisza nevű ember, akiről sokat lehet olvasni az újságokban és van egy Tisza kutya. Ez tehát három értelmű szó. Évike szerint jobb lenne Piroska. Én ugyan nem tudtam, hogy az miért lenne jobb, „de máris lelkesülten helyeseltem, hogy csakugyan, legyen Piroska ! Gusztónak azonban ez sem tetszett. Hosszú hümmögés után bevallotta, hogy szerinte az lenne a legjobb, ha Editet magát adnók fel Editnek. Nem értettem. Mi érdekes van ebben ? Már ellenkezni akartam, amikor Évike tapsolni kezdett, hogy ez jó, ez csakugyan a legjobb. Bejött Edit. Mindenkitől megkérdezte, hogy tetszik ? Tudniillik, az a valami, amit neki ki kell találnia. Éviké sokáig gondolkodott, aztán olyan élénk hirtelenséggel, mintha a bölcsek kövét találta Volna meg, sőt e találathoz illő ábrázatta! is kijelentette, hogy neki akkor tetszik, ha énekel. (No igen, gondoltam magamban, ilyenkor még nekem is tetszik.) Amikor ream került a sor, viszont azt állítottam, hogy akkor tetszik nekem, ha nem veszekedős. (Edit a vállát rándította, eg}' grimaszt vágott felém, mint aki már tudja is, hogy miről van szó.) Végül Gusztóra került a sor. A teljesen elnémult Gusztó, láthatóan már addig is a megfelelő választ kereste magában. Most aztán újabb tartós hallgatással folytatta e gondolkodási műveletet. A homlokát ráncolta, de korántsem úgy, ahogyan mi tudósok szoktuk, amikor gondolkodunk. Az ő homlokán vízszintes vonalú ráncok képződtek, a tudósok homlokán pedig fölfelé törnek a ráncok, mint a gondolataik is. Az arca verejtékezett, a szemében nagyobb ijedelem látszott, mint amikor Kuchinka tanár úr faggatja latinból. Rettentő nehezen tudott szóhoz jutni, az ujjait egymásba csavarta és végül is látható nagy benső kínok közepette, azt mondta suttogva, hogy neki akkor tetszene a legjobban, ha az ő felesége lenne. Fülig vörösödött utána. Látszott, hogy máris megbánta merészségét. Edit úgy tett, mintha nem értené meg a feleletbe rejtett célzást és hűvösen merev arccal a játék következő kérdését akarta föltenni. Évike azonban fölnevetett : — Ilyet mondani ? Hisz ez valóságos vallomás. Most már Edit is kivörösödött. Gőgösen fölkapta a fejét \s hirtelen hátat fordított mindhármunknak. — Nem játszom — jelentette ki sértődötten. — Afektálsz — szóltam rá szigorúan. — Nem afektálok, hanem ő — és Gusztóra mutatott — butaságokat beszél. v Gusztó már meg se mukkant. Az arca még vörösebb lett. mint az előbb. Szegény Gusztó, csupán nyilatkozni akart és lem sikerült neki a nyilatkozás. Én meg nagyon dühös voltam Editre, mert ahelyett, hogy örülne annak, hogy van valaki, ikinek komoly szándéka van irányában, méregbe jön a konoly szándék miatt és elrontja a játékot is. Arcokat vág és .'sutaságnak mondja, amit szegény Gusztó mondott. Azt pedig kikérem magamnak, hogy ilyen hangon beszéljen a barátomnál. Ila nem lennénk már felnőttek, legszívesebben hátba vágtam volna. Évike is fölállt és félrehúzta Editet az egyik ablakba. Ott ■okáig tárgyaltak-suttogtak maguk között. — Ne törődj vele —- vigasztaltam Gusztót. — Nem érdemli meg, hogy szóba állj vele. De Gusztó nem is hallgatott rám. Fölkelt ,és nagyon félénken Edithez közelített. — Készítettem egy karperecét, még a nevedet is belevéstem — mondta hízelegv^. Edit úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. • Neked készítettem — merészkedett tovább Gusztó. — Akarnád ? Évikét is bánthatta Edit viselkedése, mert megbökte őt a könyökével.-1 Hallod ? Edit haragosan megrándította a vállát : — Hagyj ! Helyrehozhatatlanul vége lett a játéknak. Gusztó még egy darabig nálunk téníergett, aztán nagyon szomorúan haza kullogott. Editnek megmondtam a véleményemet a viselkedéséről. Nagyon csúnya dolog volt, hogy megsértette a barátomat, aki csak jót akart neki. Edit meg’ ismét egy grimaszt vágott ,és azt felelte, hogy Gusztóval együtt buta tacskók vagyunk mind a ketten és ha csak ilyen ostobán tudunk játszani, akkor maradjunk inkább magunk között. Azt vártam volna Évikétől, hogy a védelmünkre kel, de csak mosolygott és nem nyilvánította a véleményét. Én az eset után, több óráig tartó haragot vezettem be Edit ellen, ő meg minduntalan körülöttem ténfergett, jöttment, leült a közelemben, majd felállt és kis idő múlva ismét visszaült. Láttam, hogy nagyon szeretne mondani valamit, de nem vettem tudomásul. A petróleumlámpa szűk fénykörében, a latin dolgozatomat készítettem. Csak mi ketten voltunk t szobában. — Te Lulu — szólalt meg végül is Edit. a megbánt cselekedetek szerény halkságával — gondolod, hogy csakugyan megbántódott ? Úgy tettem, mintha nem érteném. — Ki ? — Hát — s a szavakat kereste, hogy miként is nevezze meg azt, akit nem akar a nevén nevezni, mert ez haragjának teljes feladását jelentené. — A barátod — mondta végül. — Meg — feleltem kurtán. Edit elkomorodott. Hallgatagon ült eg}’ darabig a közelemben. Látszott az arcán, hogy nagyon bántja valami. — Hát tudod mit — és úgy tett. mintha éppen c,sak az én kedvemért mondaná — közölheted vele, hogy csak hozza el azt a karperecét. Majd ijedt arccal és fenyegetésszerű hangon, sietve utána tette : — De azt nehogy eláruld, hogy én szóltam neked. KEGYETLEN ANYA. Az ilyen kisvárosban, mint a miénk, mindent tudnak egymásról az emberek. Egyre-másra megállítanak és résztvevő hangon érdeklődnek, hogy csakugyan elköltöztünk-e a régi házból ? S amikor mondom, hogy igen, abba a szép, kis hegyi házacskába megyünk, elkomorodó arccal bólogatnak : — Istenem, Istenem, ki hitte volna ezt ? Mások meg derűs arccal állnak elém, hogy csakugyan én vagyok-e az a jótanuló az iskolában ? A kedves édesmamának nagy öröm és vígasztalóflás lehet, hogy ilyen derék fia van. öreg nénikék édeskés mosollyal néznek rám és mintha nem hinnének valamit, a fejüket csóválják : — Lám, lám, milyen nagy fiatalurak lettünk. Egész olyan az arcod fiacskám, a szemed szinte csodálatosan, mint a boldogult kedves papáé volt. Megsimogatják az arcomat és én a büszkeségtől meg a megületődéstől fülig pirosodom. A piacon utánam szaladt a gyümölcsárus asszony, hogy ha meg nem bánt vele, ezt a kevés kis almát fogadjam tőle szívesen. — Sajnálnak minket az emberek — mondtam anyának. Anya kiegyenesedett: — Tanuld meg fiam, ha jól megy sorod, ne dicsekedj, ha csalódások érnek, ne panaszkodj. Légy mindig egyforma az emberekhez, mert a szerencséd hangoztatása ingerelté teszi őket, a szerencsétlenséged pedig kárörvendőkké. Plidd el, na,gyon ritka az őszinte és szívből jövő együttérzés. Ne örülj, ha sajnálnak. — De ha mi sajnáljuk egymást ? Anya tagadóan rázta a fejét : — Egymást se sajnáljuk és ne várjunk egymástól se sajnálkozást. Légy tele reménnyel. Igen, reménnyel. De azért olykor mégis jó lenne egy kis sajnálkozás, gondoltam magamban. Pia sajnálják az embert, olyan érzés az, mintha csak egyetlen bánat volna a világon, a mi bánatunk és azt érezné át minden egyes szív. Nehéz, nagyon nehéz belátni, hogy vannak más szívek és más bánatok is. Anya egy kézimunkát keresett, hogy sürgősen befejezze, mert vevő lenne rá. A fiókban megtalált kézimunkát mind nagyobb csodálkozással nézte, forgatta. — Hisz ez már egészen elkészült ! — kiáltott fel meglcpődöttcn. — Edit, tudsz te erről valamit ? Edit eleinte csak mosolygott rejtélyesen, hogy titok, titok. Talán egy jó tündérke készítette el. . . Különben most már el is árulhatja : Anica csinálta meg. — 6. ez az Anica — és anyának-könnybe lábadt a szeme. - És én még pöröltem is szegénykével, hogy minek világít olyan sokáig a szobájában. Arra gondoltam, hogy Anica szivében nincsen saját bánat és nincsen saját öröm. Az ö bánata a mi bánatunk volt és az ő öröme a mi örömünk. Eddig egy levelet kaptunk tőle. Azt írta, hogy egyre gondol reánk és nagyon sokat sír. Nem találja a helyét odahaza. Nagyon kéri anyát, hogy küldjön neki egy fényképet róla, Editről és rólam. Aztán még arról írt, hogy a falujukban egy Amerikából hazatért ember lakik, aki igen gazdag és azt akarja, hogy legyen a felesége és menjen vele Amerikába, ahova ő visszamegy. De Anica inkább Budapestre megy egy családhoz, ahová nagyon hívják, mert akkor talán mégis találkozhatunk néha. — Pest, Pest — mondta anya elgondolkodva — nem való az ilyen magányos lánynak. — Talán vissza kellene őt hívni mihozzánk — ajánlottam félve. Anya a fejét rázta : — Nem lehet. — Kegyetlenség — mondtam ki hirtelen és utána nyomban megijedtem, mert nem akartam anyát megbántani. De anya nem haragudott meg, csak a hangja lett még szomorúbb : — Igazad van fiacskám, a szegénység sokszor kegyetlenné teszi az embert. (Folytatása következik).
