Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1956-07-14 / 28. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Büigó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. @4*tticUeut ^ku*t$wUeuu C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 28. szám. Ara : 10 Cent. Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto Toronto, 1956 július 14. LENGYEL-MAGYAR SORSKÖZÖSSÉG Objektív szemlélők nem várhatják, hogy a poznani hős munkások kommunistaellenes felkelése tartós sikerre vezessen. Kivégzések sorozata, további elnyomás és a Sztálin által megszervezett könyörtelen rabszolga-rendszer visszatérése vár Pózén lakosságára, mert a felkelés nem volt kellő módon megszervezve, abban külföldi hatalmak nem vettek részt és a szabadságért harcoló munkásoknak nem volt olyan kapcsolatuk kiépítve a Nyugat felé, amely a felkelés első napjaiban elért eredményeket tartós győzelemmé érlelte volna meg. Pózén szabadságharcosait ugyanaz a sors éri, mint az 1944- es varsói felkelés szabadsághőseit : magukra maradnak és elvéreznek a megszálló fegyveres erő előtt és pillanatnyilag nem érnek el egyéb eredményt, mint azt, hogy az emberi szabadságért folytatott küzdelem dicső neveihez egy ujabb csatlakozik. Mostantól kezdve Pózén neve fogalommá vált : A KOMMUNIZMUS ELLEN KÜZDŐ MUNKÁSSÁG szimbólumává lett. De azt is biztosra veheti mindenki, aki a népek szabadságharcainak történelmét ismeri, hogy a Pozenben kibontott zászló nagyon hamar a győzelem szimbólumává fog válni. Évek, talán csak hónapok kérdése, hogy Lengyelország egész nyugati részén fellázadjon a munkásság, amit aztán követni fog a kommunisták kikergetése egész Lengyelországból és Keletnémetországból, majd Magyarországról és a többi keleteurópai országból is, míg a végén az egész bolsevista államhatalom összeomlik. Nem romantikus vágyálmokat követünk, mikor ezt mondjuk ; a történelem mutatja, s különösen az utóbbi 20 év történelme bizonyította, hogy amint egy állandó politikai fejlődési folyamat egy irányba megindult, azt többé visszafordítani nem lehet. Amint 1945-ben nem lehetett megállítani a szovjet expanziót, úgy ma már nem lehet megállítani a csatlósállamok felszabadulásának folyamatát sem. Azok az erőszakos intézkedések, amelyeket a rettegő lengyel kormány és a munkásságtól páni félelemben élő magyar, cseh. keletnémet kormányok tesznek, már csak a gyáva emberek kapkodását mutatják. “Aki a jelenlegi rend megváltoztatására törekszik — mondja a keletnémet kormány — acélfallal fogja magát szembetalálni.” “Vaskézzel törünk le minden olyan törekvést, amely a politikai rend felforgatására törekszik” — mondja a magyar bábkormány. Az ilyen kohászatból merített fenyegető eszközök még eddig soha nem mutatkoztak hatásosnak. Különösen akkor nem hatásosak a fenyegetések, mikor a rettegő kormányok egyúttal gyengeségről is tanúságot tesznek. Csak most adta hírül a magyar rádió, hogy a kommunista kormány szabadonbocsátott 11.000 politikai foglyot, akik részben börtönökben, részben titkos és nyílt internálótáborokban senyvedtek hosszú évek óta. Hasonló intézkedés történt Csehországban is. Nyilvánvaló, hogy ezek a most szabadlábra helyezett tízezrek, — akiket a bolsevista kormányok a néphangulat lecsillapítására engedett haza — rögtön összeköttetést fognak találni azokkal, akik az ő letartóztatásuk alatt csatlakoztak a kommunistaellenes földalatti tömegmozgalmakhoz. Az is nyilvánvaló, hogy a börtönviselt antikommunisták, akiknek megvan a tapasztalatuk és akikben olt hatatlan gyűlölet ég, élére fognak állni az elégedetlen munkásságnak. Bizonyos, hogy a pozeni események miatt érezte Rákosi kormánya és a cseh kormány feltétlenül szükségesnek, hogy nagytömegű szabadlábrahelyezéssel próbálja igazolni, hogy a bolsevista rendszer “tulajdonképpen a népért van”, de az is bizonyos, hogy ez a számítás téves. A jelen külpolitikai helyzetben, mikor a nyugati hatalmak már nem félnek a Szovjet támadástól, — amikor a USA és a NATO atomfegyverei úgyszólván kizárnak egy Szovjet rajtaütést, — mikor a még nemrég világuralmat hangoztató szovjet vezetők Tito előtt kénytelenek meghúnyászkodni, mikor Vöröskína háta mögött Csang-Kai-Sek barátságát keresik, — egyformán rossz politika a vörösök részéről, akár kesztyűs kézzel, akár vaskézzel próbálnak a lázadó tömegekre hatni. Pózén csak az első lépés, melyet számos hasonló fog követni. A lengyel-magyar sorsközösség az Árpádok kora óta áll fenn. A lengyelek épp úgy, mint a magyarok, a germán és a szláv, illetve a keleti és nyugati hatalmi törekvések kereszttüzében állnak ezer év óta. A lengyelek, éppúgy, mint a magyarok, a történelem során ismételten majdnem teljesen kipusztultak, s a helyükbe telepített sokfajtájú népek önként vették át a történelmi helyzetükből fakadó feladatokat és problémákat. Úgy a lengyelek, mint a magyarok a történelem során mindig túl kicsinyek voltak ahhoz, hogy valóban tartós birodalmat alkossanak, de mindig túlnagyok voltak ahhoz, hogy akár Kelet, akár Nyugat tartósan beolvaszthassa őket. Ugyanezért van az is, hogy a magyarok és a lengyelek egyformán, több tehetséges embert termeltek, mint más, boldogabb népek és több szerepet játszanak a mindenféle emigrációban, mint mások. Azt hisszük, hogy a rabnemzetek felszabadításának következő fejezetei Magyarországon kell, hogy lejátszódjanak. Azok a magyarok, akik mostanában otthon jártak, egyformán azt mondják, hogy sehol nem annyira forró a gyűlölet a kommunista helytartókkal szemben, mint Magyarországon. Sehol annyira nem idegen az elnyomott ország nyakára ültetett szovjet-garnitúra, mint hazánkban. Más, szláv nyelvet beszélő országokban a kormányok élén egy-egy pánszláv fanatikus áll, aki Oroszországban a “nagy szláv anya” eszméjét látja, — Magyarországon erről szó sincs. Más keleti csatlósországokban a szovjet helytartók legalább munkásgyermekek, akik a volt közös proletársorsra hivatkozhatnak. Magyarország élén a legaljasabb, leghitványabb vezetők állanak, akik polgári származásukat és osztályukat egyszerre árulták el magyar szülőföldjükkel. A magyar társadalom gerince, a magyar földművelő réteg pedig egyáltalán semmiféle részt nem kap az úgynevezett népuralom gyakorlásában és állítólagos vívmányaiban. Kell jönnie egy Kossuth Lajosnak — amint Lengyelországban kell születnie egy ujabb Poniatowskinak, — hogy élére álljon a felkelésnek. Kell és fog is jönni. Addig is mi, akik szabad kanadai földön vagyunk magyarok, szóval és tettel rengeteget segíthetünk. Legyen minden magyar látogató élő követe annak, hogy nyugati módra, nyugati szabadsággal lehet és könnyű boldogan élni. Mondja el minden magyar látogató, minden levélíró, hogy mi itt magyaroknak érezzük magunkat, s ha egyszer mód lesz arra, hogy Magyarország felszabaduljon a kommunizmus alól, munkával, pénzzel, nemzetközi összeköttetésekkel, kereskedelemmel, nyugati szakértelemmel fogjuk segíteni hazánkat és elszegényedett lakosságát. Magyarázzák meg élőszóval, hogy a Kanadában és Amerikában élő magyarok nem pályáznak politika: babérokra, hatalomban való visszatérésre, a biztos fedezékből való dirigálásra, hanem csupán arra, hogy nyugati földről szolgálhassák szülőhazájukat. Van értelme minden egyes magyar szónak, minden egyes lengyel szónak, amely reménységet ad annak a munkásnak, aki újra az életét viszi vásárra a pozeni tüntetésen, s a jövőbeli barrikádokon. A SZOVJET KÖZPONTI EREJÉNEK SZÉTHULLÁSÁT ma már nemcsak a bolsevizmus ellenségei észlelik, hanem az részt kapott magának a szovjetnek hivatalos programmpontjai között is. Július másodikán tette közzé a moszkvai kormány legújabb belpolitikai programmját, melynek négy fő pontja : 1. A szovjet 16 tagállama kormányának több önállóságot adni ; 2. Szigorúan betartani az egyéni szabadságjogokra és az igazságszolgáltatás pártatlanságára vonatkozó törvényeket. 3. Több önállóság biztosítása a helyi hatóságok számára az ötéves tervek kidolgozásában és végrehajtásában. 4. A helyi szovjetek (politikai tanácsok) önálló munkakörének kiterjesztése. Mindez röviden azt jelenti, hogy Moszkva centrális hatalma belül is megingott, s a helyi hatóságokra fog hárulni a jog és felelősség, hogy a saját országukat kormányozzák. Mindez élénk elkanyarodást jelent a központi moszkvai kormányzás politikájától. A szovjet kormány egyúttal bejelentette azt is, hogy ismét visszatér a m,ég Malenkov idejében bevezetett “fogyasztási javak termelésének emelése” programmjához. Malenkov 1955 februárjában azért bukott meg, mert — mint önvallomásában elmondotta — túlsók gondot fordított a szovjet polgárok egyéni jólétének fokozására, s elhanyagolta a nehézipart és a politikai kérdéseket. Most megint Malenkov programmját rehabilitálják és a lakosság érdekeit helyezik előtérbe, az úgynevezett államérdekekkel szemben. Hogy is írtuk az elmúlt héten ? — A lavina elindult. .. POZENT ELZÁRTÁK A KÜLVILÁGTÓL A lengyel kommunista kormány monstrerazziát hajt végre Pozenben .és környékén, hogy felkutassa mindazokat, akiknek részük volt a bolsevizmus elleni hősi munkáslázadásban. Két teljes tankhadosztály zárta körül az ősi lengyel várost. A kiszivárgott hírek szerint a szovjet irányítás alatt dolgozó kommunisták máris bevezették a statáriumot. ADENAUER RÓMÁBAN Adenauer kancellár hivatalos látogatáson Rómában volt. A megbeszélések programmja : Németország egyesítésének és az ezzel kapcsolatos problémáknak a megbeszélése, az oroszországi belső bomlás kérdései, a lengyel felkelés és a Sztalin-ellenes szovjet kampány hatása az olaszországi kommunista párt széthullására és az ezzel kapcsolatban teendő kormányintézkedések, végül a NATO további szerepe. Adenauer a Pápánál is hivatalos kihallgatáson volt.--------------------o--------------------. KÖLCSÖNÖS BIZTONSÁG Eisenhower elnök jelentést tett a kongresszusnak nemrégiben a Kölcsönös Biztonsági Akció állásáról, amely rávilágít az Egyesült Államok azon igyekezetére, hogy elmaradt országok életszínvonalát felemelje, függetlenségét és biztonságát körülbástyázza. Óriási vállalkozás ez a “Mutual Security Program”. Majdnem 80 nemzet részesedik az Egyesült Államok segítő akcióiam, a föld kerekségének minden zugában. 1955-ben közel 5000 millió dollárt költöttünk ilyen célokra, aminek aránylag csak kis része állott katonai segítségből, a szabadnépek függetlenségének a védelmére. A legnagyobb rész gazdasági és műszaki közreműködésből áll, hogy az újabban önállósághoz jutott nemzetek nagyobb és jobb termést takaríthassanak be, modern lakóházakat és gyárépületeket emelhessenek, egészségügyi és orvosi intézményeket létesíthessenek. A demokrata kormányzás alatt az akciót még Marshall Terv név alatt ismerték, ami elsősorban az európai államok lábraállítását célozta. Ez a munka majdnem mindenütt teljes sikerrel járt és sok európai nemzet került ki az éhségből .és nyomorból ezáltal. Az Elnök a fenti jelentésben rámutat arra, hogy segítő akcióink központja azóta Ázsiába és Afrikába helyeződött át. Külföldre irányított segítő akcióink 81 'A -át vette igénybe ez a két világrész az 1955. év folyamán, főleg erőmű, gátak, mesterséges öntözés, kikötők kifejlesztése és más köz:-50ooooo:-:*5oooooc-Ko«raoí:művek megindítására. Ázsia és Afrika körülbelül 2:1 arányban részesültek az amerikai segítségben. India például ötéves gazdasági tervének a sikerét az Egyesült Államoknak köszönheti. így bár India elsősorban nyerstevmelésből él, az indiai ipari termelés 1950 óta 50%-al emelkedett. A gazdasági helyzet javulásával, sok ország igyekszik közigazgatását is modernizálni és egyszerűsíteni. Huszonhat tengerentúli ország 350 főtiszt viseltje tartózkodik ma az Egyesült Államokban az amerikai közigazgatási eljárást tanulmányozni. Ázsiai és afrikai kormányok kérelmére az amerikai egyetemek segítséget nyújtanak uj tengerentúli főiskolák felállításához, különösen olyanokhoz, amelyek alkalmasak arra, hogy az ottani életszínvonalat felemeljék, így orvosi, gazdasági és mérnöki egyetemek létesítéséhez. Az 1955. év végén 51 amerikai egyetem 37 ország főiskoláinak nyújtott segélyt és az akció egyre szélesedik. Az Elnök jelentéséből világosan kitűnik, hogy a Mutual Security Program eléri céljait és a velünk barátságban élő országok lakóinak jobb megélhetést és biztonságot szerez. OLVASÓINKHOZ! Közöljük kedves olvasóinkkal, hogy szerkesztőségünk és nj onidaüzemünk július 23-tól augusztus 6-ig nyári szabadságot tart s ezen idő alatt vagyis július 28-án és augusztus 4-én lapunk néni jelenik meg. LEMONDOTT KANADA HÁZELNÖKE René Beaudoin, az ottawai parlament házelnöke lemondott. Visszalépését hosszú levélben indokolta meg, amelynek lényege az, hogy a Trans-Canada gázvezeték megépítése körüli parlamenti vitában nem kapta meg azt a bizalmat, melyet minden házelnöknek élveznie kell. A lemondást úgy a kormánypárt, mint az ellenzéki pártok megnyugvással fogadták. Utódja ismét egy francia-kanadai képviselő lesz. Legújabb hír szerint Beaudoin visszavonta lemondását. A NYUGATNÉMET PARLAMENT megszavazta azt az Adenauer-féle törvényjavaslatot, hogy a német hadsereg ez év végéig csatlakozhassák a NATO-szövetségesek hadseregeihez. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy a német hadsereg nemcsak nemzeti, hanem egyúttal “NATO” jellege is biztosítva van. A kormánypárton kívül az ellenzék nagyrésze is a javaslat mellett szavazott, s csupán a képviselők egynegyede tartózkodott a szavazástól, KELLEMETLEN KÉRDÉSEK özönével árasztotta el a jelenlegi szovjet vezetőséget Togliatti olasz kommunista párttitkár, valamint a francia és angol kommunista pártok vezérei. Togliatti volt megbízva a Nyugaton működő kommunisták indiszkrét kérdéseinek megfogalmazásával, amelyek közül a legkellemetlenebbek a következők voltak : Miért nem akadályozták meg Kruscsev, Bulganin és a többi ma hatalmon lévő pártvezérek Sztálint abban, hogy diktatórikus, gyilkos, vérengző politikáját kövesse ? Vájjon van-e valamilyen gyökeres elvi változás a kommunizmus jelenlegi eszméiben, összehasonlítva az eredeti Lenin-féle, valamint a Marx-félc tételekkel ? Vájjon észlelhető-e a szovjet társadalomban a szocialista eszmék degenerálódása ? Vájjon a Sztalin-féle rémuralmat a kommunizmus eszméinek hanyatlása okozta-e, s ha nem, mi a garancia arra, hogy a jelenlegi vezetők nem fogják ismét a diktatúra eszközeit igénybevenni ? Fenntartja-e a kommunizmus továbbra is azt a gondolatot, hogy előbb-utóbb az egész világon a kommunista eszméknek kell diadalmaskodniuk ? Kruscsev a Pravdában adott választ ezekre a kérdésekre, s a válaszból az a megnyugtató kép világlik ki, hogy a mai szovjet vezetők — hála Istennek — nagyon-nagyon ostobák. Igaz, hogy a kéi'dések nehezek voltak, de a válaszok annyira értelmetlenek, hogy többet rontottak a kommunisták helyzetén, mintha soha nem hangzottak volna el. Kruscsev azt állítja, hogy a sztálini diktatúra abból fakadt, hogy erőteljes centralizált vezetésre volt szükség a kommunista ipar, mezőgazdaság és hadsereg megszervezésére. Ez aztán a demokratikus polgárjogok megszüntetésére vezetett. A következő mondatban azt mondja a főtitkár, hogy az erőteljes szervezésre ma is változatlanul szükség van, -— tehát marad a diktatúra. Sztálinnak a fejébe szállottak az eredmények — teszi hozzá Kruscsev. S hogy ők annakidején nem álltak ellen a diktátornak, az nem azért volt mintha őt kiszolgálták volna, hanem azért, mert Sztálin uralmának hatalmas eredményei miatt a diktátor olyan népszerű volt a nép körében, hogy az ellene való felkelést a nép nem támogatta volna. Ezért a Sztalin-féle rémtettek közzétételét Sztálin halála utáni időre kellett halasztani. Más szavakkal : Sztálint hatalmas teljesítményei miatt szerette a nép, a rémuralmat pedig természetesnek tartotta. Ezek szerint ha Kruscsevék fenn akarják tartani a kommunizmus úgynevezett teljesítményeit, folytatniuk kell a sztálini véres munkát. Hogy a kommunista eszme hanyatlóban van — erre nincs bizonyíték — mondja Kruscsev. Kritika helyett tehát az a Nyugaton működő kommunisták feladata — teszi hozzá, — hogy buzgón terjesszék a kommunista eszméket. Mi hozzátesszük, hogy amikor a diktátor ilyen gyáva módon felel az ellene fellázadó alvezéreknek, akkor az a diktatúra valóban hanyatlóban van.--------------------o-----------------------rádióaktív tórium ROBBANT FEL egyik New York-i atom-laboratóriumban. A laboratórium sokszáz alkalmazottját és a mentési munkálatokban résztvevő legénységet alapos rádióaktivitás-vizsgálatnak vetették alá. A tudósok és szakértők megállapítása szerint a tórium rádióaktivitása oly csekély, hogy sem az alkalmazottak, sein a helyszínen dolgozó mentők ,és tűzoltók nincsenek semmiféle veszélynek kitéve és teljesen ki van zárva az is, hogy a rádióaktív tórium bármiféle tömegmérgezést okozzon. A robbanásnak nincsenek sem halálos, sem súlyosan sebesült áldozatai, de az esemény mégis világszenzációként jelent nijeg a New York-i lapokban azért, mert a modern népszerű tudományos irodalom és a mai amerikai politika egyaránt rengeteget beszél azokról az állítólagos következményekről, amelyet a rádióaktivitás ellenőrizhetetlen megnövekedése okozhat.
