Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1956-08-11 / 30. szám

VI. 30. sz. 1956 augusztus 11. 2 KANADAI MAGYARSÁG NINCS TISZTA POLITIKAI KÉP KANADÁBAN Irta : MUCH NEWTON, a Canadian Scene szerkesztője. Az utolsó két év folyamán a kanadai politikai életben furcsa szavazási különlegesség fejlődött ki éspedig : “a két ol­dalra szavazó.” A “két oldalra szavazó” olyan egyén, aki más pártra sza­vaz az országos és másra a tartományi választáson. Az a tény, hogy ezen két párt filozófiája és politikai alapja nem egyezik meg egymással, nem látszik zavarni a szavazót. An­nak nevére tölti ki a szavazó cédulát, aki megítélése szerint a legjobb kormányt fogja összeállítani egy bizonyos vonat­kozásban. A “két oldalra szavazók” befolyása világosan bebizonyo­sodott a június végén Kanadában megtartott három tarto­mányi választáson. Saskatchewan úgy a tartományi mint az ottawai parla­mentben CCF tagok képviselik. Ezzel szemben Quebecben és New Brunswickban merő­ben más a helyzet. Az ősi Quebec tartományt túlnyomó többségben liberális tagok képviselik a federális Képviselőházban. Viszont a qué­beci tartományi választásokon Maurice Duplessis tartományi miniszterelnök Union National (vagyis konzervatív) kormá­nya került vissza megnövekedett többséggel (93 helyből 72), míg a tartományi liberálisok erős vereséget szenvedtek. Ez a választás valóban a legkirívóbb bizonyítékát szol­gáltatta a “két oldalra szavazóknak.” A Quebec-kel Keleten szomszédos New Brunswick tarto­mányban, a júniusi választások folyamán Hugh John Fleming tartományi miniszterelnök konzervatív kormánya tartotta meg többségét éspedig választói megnövekedett támogatá­sával. Emellett New Brunswicknek liberális többsége van az ottawai parlamentben. Egyes megfigyelők a “két oldalra szavazók” jelenségét annak tulajdonítják, hogy a kanadaiak lényegében konzerva­tívok és nem szeretik a változásokat. Kanadában a kormá­nyoknak meg van az a tulajdonságuk, hogy elég hosszú -ideig maradnak uralmon. Más szemszögből nézve, kérdés, vájjon a politikai pártok ténylegesen annyira különböznek-e egy­mástól ? Ha a négy főpártot a politikai meghatározás szerint so­rolnánk fel a sorrend a következő volna : CCF/Co-operative Commonwealth Federation (Szövetségi Államközösségi Fö­deráció), Liberális, Haladó Konzervatív (vagy egyszerűen konzervatív, ahogy újabban ismét ismertté válik) és Szociáli Hítel (Social Credit). (A Haladó Munkás Kommunista Párt nem számít főbb politikai egységnek.) A CCF Kanada szocialista pártja. Ez a hajdan harcos baloldali csoport ma már nem a régi. A Liberálisok és Kon­zervatívok között is alig van különbség. A Liberálisok ottawai hosszú uralmuk alatt konzervatívabbá, míg a konzervatívok hosszú éveken át nem jutván uralomra Ottawában, liberáli­sabbá váltak. A Szociális Hitel Párt mérsékelten jobboldali­nak tekinthető. Egészben véve a kanadai politikai szinváltozatok arány­lag nem nagyok. Ezek után nem túlságosan meglepő jelenség, hogy a vá­lasztó egyik választáson egyik irányba szavaz és azután ta­lán már néhány hét .múlva, ahogy meg is történt, teljesen más irányba anélkül, hogy különleges következetlenséget érezne. Ennek következtében míg Kanadában Liberális kormány van uralmon Ottawában 1935 óta, az ország más részein a tartományi kormányok a pártpolitika sokszínűségét tükrö­zik vissza. British Columbiában és Albertéban, a két nyugati tarto­mányban Szociális Hitel párti kormány van uralmon. Az Alberta keleti határán fekvő Saskatchewannak CCF kormá­nya van 1940 óta. Az ország közepén fekvő Manitoba kormá­nya Liberális. Ontario tartományi viszonylatban erősen, mondhatjuk túlnyomó többségben Konzervatív és úgylátszik az is fog ma­radni az elkövetkezendő években. A tartományi országgyűlés 90 helyéből 79 Konzervatív kézen van. Ezzel szemben az ot­tawai képviselőházban az ontariói 85 mandátumból nem ke­vesebb mint 50 van Liberális kézen. Quebec, amint már fentebb említettük, federális viszony­latban Liberális, míg tartományi viszonylatban Konzervatív New Brunswickban a helyzet hasonló. Nova Scotia. Prince Edward Island és Newfoundlandnak Liberális a tartományi kormánya és ugyancsak Liberális képviselőinek többsége Ottawában. Politikai megfigyelők véleménye szerint az a tény, hogy a Liberálisoknak a három júniusi választás egyikében sem sikerült az uralmon levő kormányok többségében rést iitniök. i sőt a valóságban tért vesztettek — arra mutat, hogy hely-1 zetÜk országos viszonylatban gyengül és hogy ideje lenne politikai szénájukat rendbe hozni. Másrészről a Konzervatívok, a második legerősebb párt, míg nyereségeket könyveltek el a Liberálisok kárára, Nyu­gaton valamelyest vesztettek a Szociális Hitel Pártjával szemben. Magyarországra küldhető vámmentes IKKA csomagok, orvosságok, vámmentesítő jegyek hivatalos megrendelő helye a torontói megbízottnál : LADÁNYI ZOLTÁNNÁL 80S Palmerston Ave., Toronto Tel.: LE, 4-1347 Hajó- és repülőjegyek, fordítások, hitelesítések. IKKA főmegbízott : ALEX A. KELEN LTD. Mansfield St. Montreal, Que. KLUBTAGOK FIGYELEM ! Vadászok, halászok, természetjárók, sportbarátok ! Szívesen látjuk mindnyájukat a HALLAM SPORTÜZLETÉBEN, 621 Yonge Street alatt, minden hétfőn este 7-től 9-ig. Ebhen az időben kizárólag klubtagok részére tartunk nyitva. Klubtagsági igazolvány belépőjegyül szolgál. Keressék : MR. JOHN-t, a WA. 3-2769 számon. HALLAM SPORTING GOODS LTD. 621 YONGE ST. (3 blokkra délre a Bloortól) MAGYAR RÁDIÓADÁSOK Hallgassa Amerika legnívó­sabb magyar rádióadását ! Rózsa László clevelandi ma­gyar rádióműsora a WJW 350-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. A AAAAi A torontói CKFH rádió ál­lomás az 1400-as hullámhosz­­szon minden szombaton d. u. 4 órától 5-ig sugároz magyar műsort. Bemondó : Bálint Kálmán. ^AAAAAAAAAAAi A Dohanyvidéki Magyarház rádióórája, minden vasárnap 1.15-től 2 óráig a tillsonburgi adóállomás 1500.10-es hul­lámhosszon. Bemondó : Jakab Iván. KERESTETÉS Dr. Kátai Jenő volt ügyvéd Sao Pauloból, Brazíliából ke­resi testvéröccsét Kátai Andor volt budapesti szövőgyári igazgatót és nejét szül. Vajda Katinkát, akik kb. 4 év előtt Kanadába vándoroltak ki. Cím a kiadóban. Ha igazán barát ja lapunknak, bizonyítsa be azzal, hogy sze­rez egy előfizetőt. Lapunk nem pártoké, hanem az egyetemes magyarságé. A CIRKUSZ BOSZORKÁNYA Irta : Kupán János Róma külvárosában egy autó robogott. A volánnál egy fiatal orvos ült, aki éppen be akart kanyarodni az egyik mellék utcá­ba, amikor valaki lelépett a járdáról ; a kocsi fékezett, de már késő volt. A fiatal magyar orvos, Horváth Zsigmond kiugrott a kocsiból, hogy segítségbe részesítse az elütött leányt, de megnyugvással látta, hogy annak, a nagy ijedtségen kívül sem­mi baja sem történt, mégis kivett egy név­jegyet a tárcájából, oda akarta adni a leánynak, de az kétségbeejtő tekintettel arra kérte, hogy vigye magával. Közben a bámészkodók, hatalmas gyű­rűje vette a kocsit körül. A tömegből egy férfi tört olasz nyelven azt kérdezte az or­vostól : — Mi történt az elütött leánnyal ? — Rokona talán a leánynak — kérdezte az orvos, — ha igen, akkor jöjjön velem, mert beviszem a kórházba. Egyébként itt van a névjegyem ! Utána besegítette a leányt a kocsiba és elindult a kórház felé. Dr. Horváth Zsig­mond már nyolcadik éve dolgozott az egyik előkelő római klinikán. A pesti egyetem elvégzése után került Rómába. Itt minden­ki megszerette a jómegjelenésű, fiatal or­vost. Most szomorúsággal töltötte el az a tudat, hogy majdnem elgázolt egy fiatal életet. Éppen hátra akart nézni, hogy kér­dezzen a leánytól valamit, amikor azt érez­te, hogy a nyakát me'eg női kar fogja át és csak alig tudta a kocsit lefékezni. Nagy­­nehezen kiszabadította magát az “elütött leány” öleléséből és meglepetve látta, hogy az előbb még síró, megmentésért könyörgő leány szemei tele vannak nevetéssel, s mi­előtt még védekezni tudott volna ellene az szájoncsókolta. — Mit jelentsen ez ? — kérdezte az or­vos — Ön szándékosan lépett a kocsim elé? — Igen, mert szeretlek, s már régen meg akartam veled ismerkedni, — utána ismét meg akarta csókolni a meglepett or­vost. Horváth ingerülten tolta el magától a rejtélyes leányt,és szinte durván kérdezte: — Mit akar tőlem, és kicsoda ön ? A leány szemei amelyek az előbb még “szerelmesen” néztek az orvosra, most hirtelen megteltek gyűlölettel. — Talán nem kellek magának, vissza­utasítja a szerelmemet ?... — Kérem itt nincs szó szerelemről, én önt elütöttem a kocsimmal s bár első perc­ben láttam, hogy nem történt semmi baja, kívánságára mégis hajlandó lettem volna az egyik kórházba vinni, de ezek után arra kérem, hogy azonnal szálljon ki a kocsim­ból ! — Kérem ne tegye ezt velem, hanem mentsen meg. Én Olga Pedrov vagyok, kö­téltáncosnője annak az orosz cirkusznak, amelyik most itt Rómában vendégszerepei. Régi vágyam, hogy megszökjek, mert nem akarok visszamenni Oroszországba. Dr. Horváth Zsigmond nagyon jól is­merte Oroszországot, azt a nyomorúságot. amelyben az orosz nép él, szenved és ezért elhatározta, hogy “megmenti” a leányt. — Rendben van ! Elviszem önt egy inté­zetbe, ahol annyi ideig maradhat ameddig csak akar. — Nem ! Nem akarok sehova sem menni csak önhöz — szólt Olga rémülten s testét rázni kezdte a zokogás. Az orvos begyújtotta a kocsit és szó nél­kül megindultak a lakása felé. Amikor beléptek Horváth szobájába, a leány rögtön az orvos asztalán lévő ciga­retta után nyúlt, s miután rágyújtott, le­ült az egyik kerevetre. — Nincs valami inni valód dokikám ? — szólt bizalmasan az orvoshoz. Aztán a vá­laszt meg sem várva, benyitott a követke­ző szobába és meglepetten kiáltott fel. — Hű, de szép lakásod van ! — majd ruhás­tól rávetette magát az egyik ágyra. Az orvos behozta az italt, töltött a po­harakba, amit Olga egyhajtásra kiivott, majd utána hanyagul kigombolta mellén a ruhát: — Vizsgáljál meg dokikám, nem tör­­tént-e bajom, amikor elütöttél ! — S le­dobta magáról az utolsó ruhadarabot is. Az orvos megbüvölten nézte a leány cso­dálatos szép testét, amelynél formásabbat még nem látott. Szenvedélyesen nyúlt a leány után, karjaiba kapta és megindult vele a hálószoba felé. Ebben a pillanatban csengettek az ajtón. Az ajtóban egy rend­őr állt. — Jó reggelt doktor úr ! — Jó reggelt — szólt az orvos. — Mi járatban van nálunk ? — Egy Olga Pedrov nevű leányt kere­sek ! S mielőtt még az orvos válaszolhatott volna kinyílt az ajtó és csapzott hajjal, feldúlt képpel Olga jelent meg a küszöbön. — A nevemet hallottam, hát itt vagyok, én vagyok, akit keres. A rendőr zavartan nézett először az or­vosra, s utána a leányra. — ön beteg ? — Dehogy vagyok beteg, csupán ennek a kéjes őrültnek vagyok a foglya, aki a szerelmével üldöz és féltékenységből tart itt. Az orvos meglepetten nézett Olgára. — Saját kívánságára hoztam a laká­somra. — Hát rendben van, jöjjön velem ! — szólt a rendőr kissé hidegen, — visszavi­szem a barátaihoz. Erre Olga pisztolyt rántott elő és mielőtt még az orvos meg tudta volna akadályoz­ni kétszer a rendőrre lőtt. Dr. Horváth a merénylőre akarta ma­gát vetni, de az már feléje fordította a pisztolyt és szinte eszelősen kiáltotta : — Most a kezembe vagy, s azt kell ten­ned, amit én akarok ! Zsigmond megrémült a leány tekinteté­től és az ajtó felé ugrott. — Hová mész ? — A rendőrségre ! — Oda már nem mehetsz, — ordított Olga ördögi kerojjal. — Először is ezt a szemetet segítesz eltakarítani ! — muta­tott a rendőr holttestére. Zsigmond nem tehetett mást, leroskadt a kerevetre, majd félhangosan mormolta : — Mit csinálunk a halottal ? Ezt jelen­teni kellene ! — Majd elintézzük — adta Olga a vá­laszt, — utána pedig egybekelünk ! — Mit mondtál ? — szólt felugorva az orvos, — hogy én feleségül veszlek ? Ezt verd ki a fejedből ! — Majd meglátjuk, vagy feleségül ve­szel, vagy a börtönben fogsz ülni ! — Szóval így állunk ? — így bizony édes ! — Ezt nem akarom többet hallani ! — Csak ne olyan hevesen ! — A leány kezében a pisztoly ismét Zsigmondiba sze­­geződött. Fel munkára ! Fogd meg ezt a hullát, levisszük a pincédben lévő garázs­ba, belökjük a kocsidba, a lábára követ kö­tünk és bedobjuk a vízbe. S még aznap éjjel a Tevere folyó hűs hullámai elnyelték a rendőr holttestét. így lett dr. Horváth belekeverve a gyil­kosságba. Közben a cirkusz vezetője, látogatást tett a rendőrségen, s bejelentette, hogy egy — Roma 2536 — rendszámú autó uta­sa elrabolta a társulat kötéltáncos balleri­­náját, Olga Pedrov-ot. Ezen a nyomon küldték ki a rendőrt az orvos lakására. A rendőrkapitányságon másnap reggel nagy sürgés-forgás volt. Mindenkit foglal­koztatott a “vízbe fúlt” rendőr esete. A reggeli lapok ugyanis még mint vízbeful­ladt hullát emlegették, de a déli lap már, rejtélyes gyilkosságról számol be, mert a boncolás megállapította, hogy a halált nem a vízbefulladás, hanem gyilkosság okozta. A villamoson, a hivatalokban, mindenhol csak erről beszéltek. így a városi kórház­ban is szóbakerült az eset. Nagy volt a meglepetés, amidőn a rendőrség telefon­hoz kérette az orvost. — Kérem legyen szíves tájékoztasson bennünket, tud-e valamit mindani az el­tűnt rendőrről, mert a tudomásunk szerint utoljára az ön rendelőjében volt és azóta nyoma veszett. Oh ! kérem, bocsánat nem értem, hogy is volt csak, igen-igen már emlékszem... — szólt akadozva az orvos. Tegnap délután nálam volt, de pár perc múlva elment. — Mikor volt az ? — Körülbelül 3 óra lehetett. — Köszönöm ennyi elég ! — A nyomo­zást vezető letette a kagylót, s elégedet­ten dörzsölte ősze a tenyerét. — A halál kb. 3—4 óra között lehetett, tehát egy óra alatt a gyilkos nem lehet messze a rende­lőtől, — állapította meg. Az este már meghozta a szenzációt, mert megtalálták az orvos lakásában a fal­­ba-fúródott golyót, amely egyezett a rend­őr holttestében talált golyóval. Ennek alapján még az este letartóztatták dr. Hor­váth Zsigmondot, gyilkossággal vádolva. A rendőrségen Olga megesküdött, hogy az orvos gyilkolta meg a rendőrt. Az egész várost meglepte e váratlan for­dulat, hiszen a jónevű orvost mindenki szerette, de mivel az artistanő páratlan szépsége is felizgatta a férfikedélyeket, így az egészet, mint egy féltékenységi-sze­­relini drámát könyvelték el. Egy hónapra rá kitűzték a tárgyalást. Az egész város ismét izgalomba jött. A vádlottak padján ott ült az orvos, összeláncolva, letörten. A tárgyalóterem zsúfolva volt. Az arcokra ráült a kíváncsiság és mindenki érdeklő­déssel várta a tárgyalás megnyitását. Az ügyész felolvasta a vádat, utánna a bíró megkérdezte a vádlottól : — Miért rabolta el Olga Petrovot és mi­lyen szándékkal tartotta fogva a lakásán, továbbá miért gyilkolta meg a rendőrt ? —Nem raboltam el senkit és semmi kö­zöm a gyilkossághoz ! — Védekezett a vád­lott. — Most pedig álljon elő a korona-tanú ! Olga felállt és megállt az emelvény előtt. —Van-e tanúja, hogy a vádlott a nyílt utcán elrabolta önt ? — Igen ! — Ki az ? Ekkor előlépett Iván, a cirkusz igazga­tója. — ön tanúja volt annak a jelenetnek, amikor a vádlott az utcán elrabolta a leányt ? — Igen ! Még szerencse, hogy fel tudtam jegyezni az autó rendszámát, mert más­képpen ma sem tudnám, hol van a leány. — Utána a közönség felé fordult : — Na látják uraim, önök azt tartják, hogy mi vagyunk a rosszak, mégis önök rabolják el az embereket az utcán és Önök gyilkol­ják meg az ártatlanokat ! — Kérem nem vagyunk kíváncsiak az ön privát véleményére ! — szakította félbe Ivánt a bíró. Utána a bíróság félrevonult s közben az orosz követség megbízottja is jelentkezett, aki közölte, hogy a tanuk a követség vé­delme alatt állnak. Ismét bevonultak a bí­rák és a szabályszerű eskü után, elhang­zott az Ítélet. Dr. Horváth Zsigmondot, a tanuk és a tárgyi bizonyítékok alapján, az enyhítő körülmények figyelembe vételével, tizenöt évi fegyházra Ítélték. Az újságok öles betűkkel hozták a szen­zációt. Az orosz követség a város legszebb termében, díszvacsorát rendezett a társu­lat tagjainak a tiszteletére. A főhelyen Iván ült, mellette Olga foglalt helyet. — Ma különösen szép vagy Olga, — s durván magához rántotta, de az ellökte magától a férfit s a követségi titkárral kez­dett társalogni. Ez annyira dühbe hozta a részeg Ivánt, hogy az megmarkolta Olga vállát és a fogai között sziszegte : — Ta­lán most ezt akarod behálózni te boszor­kány ? Utána erőszakkal szájoncsókolta, amit Olga egy hatalmas pofonnal viszon­­zott. Elég volt már a komédiából ! — Csak nem szerettél bele az orvosba ? Harsány hahota fogadta Iván válaszát. A falióra éppen elütötte a nyolcat, amikor Iván kiadta az utasítást, hogy mindenki induljon a cirkuszba, mert kezdődik az előadás. — Én nem megyek ! — szólt Olga. — Mi az, hogy nem jössz ? — Nem ! — felelte az vissza, majd hir­telen mozdulattal felkapta a konyakos üveget, s szédületes gyorsasággal nyelni kezdte az erős italt. Először hatalmas rö­hej fogadta ezt a nem várt fordulatot, de amikor már szemmel láthatóan erősen fogyni kezdett az üveg tartalma, az igaz­gató halálsápadt lett, odaugrott a leány­hoz, s kicsavarta kezéből az üveget, utána a földhöz vágta. Ez a jelenet kijózanította a társulat tagjait, csupán Olgát fogta el a kacagás : — Mi az megijesztettelek tite­ket ? — Ezt ugyan már nem küldöd fel a kö­télre, — szólt komoly arccal a követ. Iván látta, hogy ennek a fele sem tréfa, megfogta a favödröt, amelybe a pezsgőt hűtötték és ráöntötte Olgára. A leány si­koltozott, de a jeges víz megtette a hatást, mert látszatra kijózanította és mérges sze­mekkel kezdte törülgetni magát. Mindez olyan komikusán hatott, hogy a vendégek nevetni kezdtek, végül neki is megjött a kedve. — Ne aggódjatok miattam, még ma es­te úgy fogok táncolni a kötélen, mint még azelőtt soha ! Még kezdésig volt tíz perc, de az aréna már zsúfolásig megtelt. Az igazgató már egészen megbékült hangon kezdett durú­­zsolni a leány fülébe : — A ma esti jövedelem húsz százaléka a tiéd lesz, mert mégis Te csináltad nekünk a legnagyobb reklámot, — majd megvere­gette a leány vállát. — Csak vigyázz ma­gadra ! Még készíttetek neked egy jó erős kávét. A zenekar már rákezdett az indulóra, a zenészek igazán kitettek magukért, mert soha ilyen lendülettel még nem játszottak. Mindenki boldogan mosolygott, csupán Ol­ga sétált kissé szédülő fejjel az öltözőben. Valahogy akarata ellenére is Zsigmond jutott eszébe. Mikor a gong-ütés a számát jelezte, már dacos ajakkal mormolta fél­hangosan : — Ha nem utasította volna vissza a szerelmemet, akkor most minden máskép­pen lenne. .. Akaratlanul is egy sóhaj hagyta el az ajkát, amint bámulatos ügyességgel ro­hant fel a kötél-létrán. A közönség tom­boló mámorral fogadta az ünnepelt mű­vésznőt, s hatalmas virágcsokrokat dobál­tak be a porondra. Olga a magasban kecsesen köszönte meg az ünneplést. Egy pár perc múlva már ott lebegett élet-halál között a levegőben. A közönség feszült izgalommal figyelte ezt a páratlan mutatványt, mindig hatal­mas tapssal fogadta az egyes vakmerő je­leneteket. Egyszer csak a közönség soraiból sikoly hallatszott, s a zenekar is hirtelen elhall­gatott, de a szerencsétlenséget, már nem lehetett megakadályozni. A tömeg berohant a porondra, élen az ügyeletes rendőrrel. A szédítő magasságból lezuhant Olga az utolsó perceit élte. A rendőr a szerencsétlen leány fölé ha­jolt, aki halkan ezt suttogta : — Jó, hogy itt van mellettem, én öltem meg bosszúból a rendőrt, mert az orvos visszautasította szerelmemet... Dr. Hor­váth Zsigmond ártatlan ! Majd elcsuklott a hangja és*'Vér ömlött ki a szájából. Isten keze igazságot szolgáltatott.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom