Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)
1956-12-08 / 48. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI C a xt a d a’ s largest Anti-Communist , weekly in Hungarian language Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. ßxmdCeitt ‘iktMyanfattA Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. ( Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ VI. évfolyam, 48. szám. Ára : 10 Cent-Toronto, 1956 december 8. Az egész világ megdöbbenéssel és szégyenkezve nézi azt a tehetetlen, kapkodó politikát, amelyet az USA kormánya folytat úgy a magyarországi szovjet vérengzés ügyében, mint a közelkeleti kérdésben. Az, hogy az USA katonai ereje mindenki mással szemben fölényben van, közismert tény ; senki nem kételkedik abban, hogy Amerika képes volna — ha akarná — hidrogén- és atombombák segítségével megszüntetni hazánk lakosságának kiirtását, képes volna szabaddá tenni a bolsevizmus sokszázmillió rabszolgáját, képes volna véget vetni a huszadik század legszörnyűbb tragédiájának, a szovjet imperializmusnak. Egyedül a nyugati világ, illetve az USA katonai ereje az, amely ma még megakadályozza, hogy a torontói utcákon éppúgy a mongol hordák fogdossák össze a rabszolgákat, mint hazánk vérző földjén. Kizárólag az atombombáknak és semmi egyébnek lehet köszönni azt, hogy ezen a kontinensen szabadság van és hogy Európa nyugati részében is, egyelőre legalább demokrácia uralkodik. Ugyanígy a szovjet katonai erő az egyedüli oka annak, hogy a Vasfüggöny mögötti rabnépek szenvednek, s mint hazánk tragédiája mutatja, a szenvedésekre csak újabb borzalmak, a borzalmakra csak még szörnyűbb események következnek. De míg az USA a béke mindenáron való fenntartására használja a saját erejét, addig a Szovjet egyetlen célja az, hogy esztelenül, oktalanul, kegyetlenül és mindenekfölött céltalanul uralkodjon tninél több terület, minél több ország felett. A két nagy katonai erő sakkban tartja egymást. Az USA ereje — háború esetén — mérhetetlenül nagyobb, mint a kommunistáké, de úgynevezett békében, amikor a katonai erőt csak azok alkalmazzák, akik szemrebbenés nélkül lőnek acélpáncéllal védett ágyúk mögül szabadságért harcoló, fegyvertelen gyermekekre, — az ázsiai hódítók kegyetlensége nagyobb eredményt érhet el tisztán katonai téren, mint a nyugati világ fantasztikus fegyverei. Úgy az USA, mint a Szovjet félnek egymástól, azt remélik, hogy a másik fél nem kezdi el az atomháborút ; de amíg az USA vezetői azért reménykednek a világháború elmaradásában, hogy a következő vikendjüket kitervezzék, addig a szovjet pribékek arra használják fel a világháború kitöréséig még rendelkezésre álló hónapokat, esetleg éveket, hogy még többet gyilkoljanak, még többet hódítsanak, még többet tapossanak el. Mivel egyrészről az amerikai atom-fölénv, másrészről a bolsevista vérengző kegyetlenség egyensúlyban tartják egymást, azért a világpolitika olyan irányvonalak mentén mozog, MINTHA SEM AZ USA-NAK, SEM A SZOVJETNEK NEM VOLNA semmiféle hadereje egymással szemben. Az USA kormánya tehát mindent megtesz, hogy a világháborút elkerülje, — s a szovjet is óvakodik minden olyan lépéstől, amelyről tudja, hogy felborítja Amerika tartózkodó magatartását. A szovjet maga is óvatos politikát követ nemzetközi viszonylatban. Inkább eltűri a nyugati kommunista pártok teljes széthullását, inkább tudomásul veszi az egész világ, s vele az egész világ munkásságának megvetését, inkább elveszti az ázsiai népek állítólagos szimpátiáját, de nem avatkozik be fegyverrel ott, ahol már az amerikai fegyverekkel találná magát szemben. Ezért van az, hogy a szovjet nem segítette Nassert nagyszámú önkéntes csapatokkal, hogy' nem használta fel a magyar szabadságharccal kapcsolatos nyugtalanságot egy Nyugateurópa, vágj' például Berlin elleni akcióra, s hogy nem hajtotta végre Lengyelország katonai széttörését. Mert az, hogy hazánkat a Nyugat nem védi meg fegyverrel, szomorú tény, de történelmi tény. Hazánkat soha nem védte meg a Nyugat ; sem a tatárok ellen, sem a törökök ellen, sem a második világháború orosz hordái ellen. Mi reméltük, hogy Amerika beavatkozik, de a szovjet jól tudta, hogy ez nem fog bekövetkezni. De Lengyelország kérdése már számos világháborúra vezetett, p ezért ezt másként is tekinti a szovjet külpolitika. Az USA kormánya úgy határozott, hogy inkább tudomásul veszi ugyancsak az egész világ elkeseredését és lángoló szemrehányását, inkább lenyeli Nagybritannia, az összes brit nemzetközösségi ország, Franciaország és a világ minden szabad népének megdöbbenését, de nem tesz semmi olyan lépést, amely világháborúra vezethetne akár Közelkeleten, akár Európában. így áll elő az a borzalmas helyzet, hogy az egyiptomi ügyben az USA és a szovjet együtt szavaznak, s hogy hazánk ügyében is sajnos az a szomorú igazság, hogy a vérengző szovjet be nem avatkozást követel, s hogy az USA maga is a be nem avatkozás mellett van. így ismétlődik meg Magyarország számára, az évszázados helyzet, hogy ismét két pogány közt, egy hazáért ömlik ki a magyar vér. A keleti pogány: gyilkos. A nyugati pogány: gyáva. S a magyar nép vérzik, s nincsen reménye többé semmiben. Legalábbis így kell, hogy érezze minden magyar odahaza, vagy a menekülttáborokban, vagy a szibériai vagonokban. S így kell, hogy érezze minden magyar, aki hetek óta hiába vár otthonról hírt, s akinek hozzátartozói és barátai elvéreznek, míg mi ezen a kontinensen csak beszélünk, s azt sem elég hangosan. De ugyanez a helyzet a Közelkeleten is. A brit-francia beavatkozás egyedüli célja az volt, hogy felrobbantsa a Nasser és a szovjet közötti katonai paktumot, amelynek célja az volt, hogy az egyiptomi diktátor személyén keresztül bolsevista támaszpontot hozzon létre a Közelkeleten. Ebben a kérdésben az USA feladata és kötelessége az lett volna, hogy szíwel-lélékkel támogassa Nagybritanniát. Ennek az ellenkezője történt, s most Nasser, az USA szemforgató “erkölcsi” támogatása és a szovjet fenyegetések támogatása mellett arcátlanabb mint valaha. Az USA tragikus külpolitikai tévedésének egyetlen indoka lehet : s ez az, hogy Amerika nem tudja és nem is akarja vállalni a világ politikai vezetőjének szerepét. Ezt a szerepet az UNO-nak kívánja átadni, s ezért azt az álláspontot foglalja el, hogy az UNO minden határozatát végre kell hajtani, — de csak addig, amíg világháborúra nem vezet. Olyan esetekben tehát, amikor a határozat szenvedő alanya nyugati nagyhatalom, vagy kis nép, — akkor ragaszkodni kell az UNO tekintélyéhez, erkölcsi erejéhez és így tovább. De olyan esetben, mikor egy határozat a szovjet ellen irányul (vagy ellenkezőleg esetleg az USA ellen irányulhat), akkor az UNO-t mellőzni kell, mert különben jön a világháború. Ha ezt a logikai láncolatot végigvisszük, oda jutunk el, hogy amíg az UNO fennáll, addig az UNO alapokmányában lefektetett elveket NEM LEHET MEGVALÓSÍTANI. Menjünk egy lépéssel tovább, s azt az elvet is fogadjuk el, hogy az UNO kis kérdések megoldására alkalmas, de nagy kérdésekben tehetetlen mindaddig, amíg AMERIKÁT A FÉLELEM KORMÁNYOZZA. SZÍRIA SZEREPE Minden jel arra mutat, hogy a Szovjet Szíriát szemelte ki arra, hogy az Egyiptomban elszenvedett vereséget győzelemre fordítsa. Egy pillanatig sem kell azt hinnünk, hogy azért, mert Nagybritannia és Franciaország bizonyos feltételek mellett engednek az UNO közgyűlés határozatának és el fogják hagyni Egyiptom területét azért, hogy a szuezi csatorna partjait az UNO-hadseregnek adják át, az egyiptomi ügy szovjet győzelmet jelentett volna. Ellenkezőleg. A szovjet terv az volt, hogy Nasser támogatásával kommunistává tegyék a Közelkeletet. Az angolfrancia beavatkozás ezt már meghiúsította, a szovjet hadianyag Egyiptomban elpusztult, Nasser többé nem a szovjettől, hanem az Egyesült Államoktól várja Egyiptom gazdasági felsegítését, s az “agresszoroknak” — tehát Angliának és Franciaországnak Egyiptomból való visszavonulását többé nem a 300.000 kommunista önkéntessel, hanem az UNO nemzetközi csapatokkal akarja kikényszeríteni. Az arab államok, amelyek még nemrégen a szovjet haderejére támaszkodva, egységes nyugatellenes fellépéssel akarták Izráel felszámolását és egy közös arab közelkeleti im■nérium megalkotását elérni — akár m.ég Egyiptom névleges vezetése mellett is — ma már egymás ellen foglaltak állást. A közelkeleti helyzet még mindig nagyon zavaros, de már nem fenyeget az a veszély, hogy a szovjet akár Egyiptomban, akár másutt a Közelkeleten politikai támaszpontot tudna létesíteni. A sziriai hírek arról számolnak be, hogy ott egy háromtagú katonai kormány tartja kezében a tényleges hatalmat, s hogy ez nagyméretű szovjet fegyverszállításokat kapott és állandóan kap. Egyes források sokszáz orosz léglökéses repülő és többezer orosz “szakértő” érkezéséről beszéltek. Különösen a Sziriával szomszédos Irak és Törökország érzik magukat fenyegetve, s e két ország az USA-hoz fordult katonai támogatásért. Szovjet tengeralattjárók és tankok megjelenéséről is voltak hírek. Az amerikai és angol megfigyelők jelentései nem teszik indokolttá az ilyen mérvű izgalmat. Valószínűbbnek látszik, hogy főleg arról van szó, hogy az Egyiptomban megvert, illetve feleslegessé vált hadianyag nagyrészét szállították át az oroszok Szíriába ; az is valószinű, hogy a szovjetbarát sziriai hadügyminisztérium nem a sziriai kormánnyal egyetértve, hanem önállóan dolgozik, s hogy elsősorban pénzügyi okoknál fogva távolról sem tartja kezében a valóságos hatalmat ; Szíriában zavar van, de valószínűig nincs — e pillanatban -— komoly veszélyt jelentő kommunista beavatkozás. A török, iraki és jordáni kormány, valamint az USA olvan félreérthetetlen módon adta tudtára a sziriai kormánynak és a szovjetnek, hogy szovjet csapatoknat Szíriába való szállítása világháborút jelent, hogy nem valószinű, hogy a kommunisták meg mernék kockáztatni a további katonai szállításokat. Hozzá kell tennünk, hogy az Egyiptomot elhagyó hadilétszámú brit és francia hadosztályok bármely pillanatban be tudnak avatkozni és ha kell be is fognak avatkozni. UNO DELEGÁCIÓ MAGYARORSZÁGRA uiiiiiiiiiummimMinmiiimmmiimiiMiimimiiiiiuiiiiiumiimHiHimiiiimiimiMiiiiiiiiiiiimimiiiiimimimiuiiMiMimiiiiiiiiíiiimiiimiiiiiiiiiiiiiimiii KÖSZÖNTLEK VÉR... Köszöntlek vér az utcák kövén. Búsulva bánat-hegyek tövén csodálattal nézlek, áldalak. A levert szabadság ára vágj'. Ily árat nem adott senki még. Cseppedben vértanuk lelke ég s ott lobogsz a magyar Golgotán. — Drága gyöngy a haza homlokán. — Kagylód, a szív, többé nem dobog. A kibontott zászló sem lobog, hősöknek lett a szemfedele. A szabadság sírba hullt vele. de a babér örökre tiéd. A világ meg hordja szégyenét annak a vétkes tétlenségnek, mellyel a legnagyobb szentségnek, a szabadságnak ásta sírját. Megszentelt kis cseppjeid írják hű történelmét a jövőnek. Belőle nemzedékek nőnek s a lelkűkben kiviruló hit újabb harcra bontja szárnyait. Megindul az utolsó menet. Hagvd Uram, hogy végül győzzenek. CSIGHY SÁNDOR. (Részlet a kiváló költő, közeljövőben megjelenő uj könyvéből.) TOVÁBB TART A SAJTÓHÁBORU MOSZKVA ÉS JUGOSZLÁVBA KÖZÖTT BELGRAD. — Jugoszlávia, mely elsőnek lázadt fel a szovjet zsarnoksággal szemben, valóságos “újság háborút” indított a Sztálinizmus ellen. A Politika című belgrádi kommunista lap kezdte meg a harcot s példának a jugoszláv szakítást állítja a világ elé a szovjet zsarnoksággal szemben. “A Sztálinizmus szelleme még a levegőben lóg” — írja a lap — hiába vetette el a szovjet kommunista párt februárban tartott 20. kongresszusán. A Politika szerint a Sztálinizmus bármikor felemelheti fejét és jóvátehetetlen veszélyeket hozhat az egész világra. Tito egyébként a Köztársaság Napjára, mely ott nemzeti ünnep, széleskörű amnesztiát hirdetett, mely mintegy 2.000 fogolyra terjed ki. A Yugopress hírügynökség közlése szerint 1.430 foglyot azonnal szabadlábra helyeztek, míg 622 fogolynak leszállították büntetését. Évről-évre visszatérő kegyelem Jugoszláviában, mely sok politikai elitéltnek adta már vissza megérdemelt szabadságát. A szabad sajtó az emberi alkotás legnagyobb fegyvere. A Kanadai Magyarság a világ egyetlen szabadelvű, pártokon felülálló magyar hetilapja. Ha támogatod a saját jövődet építed vele. ofiDoooesooccooQoooccooooooDOooooDseoooDoeeeooeooc JUGOSZLÁV-SZOVJET KONFLIKTUS KÉSZÜL Nagy Imre miniszterelnök elrablása, illetve a jugoszláv-magyar megállapodás ellenére való Oroszországba való hurcolása miatt még jobban kiélesedett a Tito és a szovjet közötti viszony. A Gomulka-féle titoista lengyel kormány teljes erővel Tito álláspontjához csatlakozott. Magyarország, illetve a magyar szabadságharc legnagyobb reménye e pillanatban az, hogy Jugoszlávia és a szovjet között fegyveres összeütközésre kerülhet sor, mert ez volna ma a legegyszerűbb módja annak, hogy a szovjet katonaság elleni harchoz fegyverek is álljanak rendelkezésre. Hírek szerint a szovjet 20 hadosztályt vonultatott fel a magyar-jugoszláv határon. Más hírek szei'int az oroszok leszerelik, vagy le szerelték a román és a bulgár kommunista hadsereget. A KANADAI BEVÁNDORLÁSI HIVATAL A MAGYAR MENEKÜLTEKÉRT Pickersgill állampolgársági és bevándorlási miniszter levelet intézett szerkesztőségünkhöz, amelyben azt közli, hogy megállapodást létesítettek a Trans Canada Airlines és a Canadian Pacific Airlines repülőtársaságokkal a magyar menekülteknek Európából Kanadába szállítására. A Canadian Pacific Airlines vállalat utasait közvetlenül Vancouverig szállítja. Közli továbbá a miniszter, hogy a bevándorlási szerveket utasította a Kanadába készülő magyar menekültek személyi adatainak sürgős felülvizsgálatára. Mindent elkövetnek, hogy az Ausztriába érkező nagyszámú magyar menekültnek kanadai bevándorlását akadálymentessé tegyék. Az Egyesült Nemzetek december 2-i ülésén 11 nemzet kérvényt terjesztett elő az iránt, hogy' a közgyűlés hívja fel a Kádárkormányt újra, hogy engedjen be megfigyelőket Magyarországra, Mint ismeretes, a közgyűlés korábbi határozatait úgy a Kádár-kormány, mint a szovjet egyszerűen nem vette tudomásul. Az uj javaslatot európai és középamerikai országokon kívül Pakisztán és Thaiföld is aláírta. A javaslat biztosan keresztül fog menni éspedig a jelek szei’int India támogatása mellett. Hammerskjöld főtitkár azt jelentette a közgyűlésnek, hogy még van remény arra, hogy a felhívásnak eleget fog tenni a magyar kormány. Ha nem, egyéb eszközökhöz kell nyúlni. Kádár — a szovjet kívánsága szerint — azzal a gyerekes indokkal utasította el az UNO-bizottság beengedését hazánkba, hogy a magyar lakosság esetleg “összetévesztheti” az UNO kiküldötteket egyr amerikai bizottsággal és ez újabb lázadásra adhat okot. JÖNNEK A MAGYAROK KANADÁBA OTTAWA. — Pickersgill kanadai bevándorlásügyi miniszter bejelentése szerint k,éthárom héten belül 1.440 magyar menekültet szállítanak be Kanadába. A szállítás a kormány költségén történik repülőgépeken és hajókon. A miniszter személyesen repült Becsbe, hogy ott a bevándorlási eljárást egyszerűsítse. Az orvosi vizsgálatot nem ejtik meg elutazás előtt s arra csak majd Kanadában kerül sor. Eddig 2.000 magyar menekült kérvényezte a kanadai vízumot, melyből több mint 1.000 kérvényt már kedvezően elintéztek. A Canadian Pacific Airlines december 2-, 6-, 13-, 17- és 24-én indít repülőgépet Bécsből Vancouverbe, melyen minden esetben 65 menekült utazhat. A Trans Canada Airlines pedig december. 5- és 12-én indít repülőgépet Bécsből Maltonba ugyancsak 65 menekülttel. Párizson 250 menekült utazott keresztül, kik Le Havre-ban szállnak az Árosa Sun nevű hajóra és december 8-án érkeznek Quebecbe. 460 menekültet számláló másik csoport íredig az Árosa Star nevű hajón a németországi Bremenhaven kikötőből indul. A repülőgépek és hajók érkezését fogadóbizottságok várják, hogy az első elhelyezkedést megkönnyítsék. AZ AMERIKÁK DOKKMUNKÁSOK SZTRÁJKJA VÉGÉTÉRT Az USA kormány a Taft-Hartley féle törvény értelmében elrendelte a dokkmunkások sztrájkjának további intézkedésig való abbanhagyását. A törvény értelmében létfontosságú iparágak az egyeztetési tárgyalások folyama alatt is kötelesek dolgozni. A sztrájk kizárólag bérkérdések miatt indult, s ezért nem vitás, hogy az egyesség is létre fog jönni. MU AKAR WASHINGTON ? AMERIKÁT A FÉLELEM KORMÁNYOZZA
