Kanadai Magyarság, 1956. július-december (6. évfolyam, 27-51. szám)

1956-12-01 / 47. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Maii Post Office Department, Ottawa. C a n a d a’ s largest , Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunisia hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto Szerkeszti : ' ' KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto VI. évfolyam, 47. szám. Ára : 10 Cent Toronto, 1956 december 1. ELÁRULT SZABADSÁG Success üvegpalotájában. A tatárjárás korának királyi reál­politikusa IV. Béla azonban több mint hétszáz év előtt meg­mondta véleményét Európa királyainak, fejedelmeinek, sőt magának a Pápának. “Nil nisi verba”. Nem kaptunk mást csak szavakat ! Vérplazmát és zabpelyhet, amelyet azonban nem tudott átjuttatni a határokon a világlelkiismeret, mert nálánál erősebb volt egyetlen siovjet tank realitása. Budapesten még el sem ültek m harcok és még el sem oltották a tüzeket, amidőn hallottuk a nyugati filantrópok és humanisták, a fariezusok megnyugtatását : Ausztrália külön hajókat küld 3000 magyar menekültért. Vájjon azért haltak volna-e meg a pesti gyerekek, hogy szüleiknek, testvéreiknek ir mából idegen népek préselhessenek jólétet maguk számára ? A szabadságot, az emberi szolidaritást cserbe hagytuk ugyan, — mondották itt Nyugaton, — de azoknak, akik kimenekül­tek a tűzből ime kegyesen megádjuk az összkonfortos hazát­­lanságot. Hiszen ez a recept kitünően bevált Koreában, Nyu­gat németországban, Délvietnamban is. Azonban vesszük-e észre, hogy ez a világcsőd, az erkölcsi bankrott legteljesebb és legtökéletesebb bevallása. Odaát még tudtak meghalni a hazáért, de itt a megmaradtaknak nem tudtak mást kínálni, mint — belenyugvást a hazátlanságba, karéj kenyeret a kol­dusnak, aki ma Ausztriában elindul a világ országutain. A szovjet deportációt és rabszolgaságot kínál, a Nyugat mene­kült-tábort. Mi lesz ennek a vége ? ’ Nem lehet más a vég, mint ami mindenkor utolérte a ha­nyatló, magatehetetlen kultúrákat és civilizációkat, amelyek már túlelpuhultak voltak ahhoz, hogy harcolni tudjanak. A Szovjetunió, — most még az egyszer — kegyelmes volt Nyu­gat iránt és Keletberlinnél, vagy Szueznél nem indította meg hadosztályait. A Kremlben nem adták ki a parancsot, pedig látták, hogy ennek a Nyugatnak nincs a kezébe semmi, né­hány be nem tartott szövetségi szerződés papírjánál és üres szavak blöffjeinél. A Kremlben nem nyomták meg az általá­nos alarmot jelentő gombot, mert a szovjet tankok hernyótal­pai közé bekerült a magyar homok szem, a magyar csont, a vér, amit nehéz volt megőrölni. Itt csak bugi-wugizó Halb­­starke-ok voltak, hadiszolgálatot megtagadó ifjak, sötét-arcú félvad katonák, akik csupán arra voltak elég erősek, hogy a müncheni .erdőszélen .leteperjenek és meggyalázzanak egy tizennégyéves kisleányt. Itt csak madárnyakú, beesett mellű, pápaszemes kávéházi statégák voltak, akik arról tartottak előadásokat, hogy nem lehet hadszíntérré változtatni újra Európát. De hogy a Szovjetunió órák alatt hadszíntérré, rom­halmazzá, temetővé változtatta Európa ezeréves kultúr-terü­­letét, mindazt megváltották itt a zabpehellyel és a Vöröske­reszt leves-osztogató konyháival. És ezek a széplelkű pacifis­ták, álomlátók, akik öt éven át megakadályoztak, leszabotál­­fak minden fegyverkezést, nem vették észre azt sem, hogy ez­zel a védtelenséggel követték el a legnagyobb árulást nem­csak Magyarország, nemcsak Európa, hanem saját elveik el­len is. Hiszen a hősiesség és a fegyverkezés hiánya miatt a Nyugat kezében nem maradt más, mint az atombomba, az atomháború réme és az emberiség végpusztulása. Túl Ma­gyarország tragédiáján így van feladva a kultúremberiség sorskérdése : totális atomháború, vagy totális rabszolgaság ! Mert a Szovjetunió csak megállt. De jönni fog. Jönni, akkor, — midőn már későn lesz harcolni és későn lesz felkelni a sza­badságért. Mint ahogy későn volt és hiábavaló volt Magyar­­országon is. A kétszáz budapesti gyermeksír, a hős-halott gyermekek parcellája ma az egész emberiség sorsának szimbóluma és sötét kérdőjele. Az elhagyatott és elárult szabadság rettentő szimbóluma ez, vagy a bibliai sziklasír, amelyből felsugárzik a — feltámadás ? FELHÍVÁS OLVASÓINKHOZ! Napról-napra egyre nagyobb számban érkeznek az uj magyar szabadságharc menekültjei Kanadába. A Torontóban és Ontarió-tartömányban letelepedők sűrűn keresik fel szer­kesztőségünket lakás és munkaalkalom után érdeklődve. Mi­vel a kormány még nem készülhetett fel a nagy tömegű ma­gyar menekült elhelyezésére és munkaközvetítésre, így a ma­gyar társadalomnak kell e téren is helytállnia. Kérjük elő­» fizetőinket, olvasóinkat és barátainkat, hogy a menekült ma­gyarok elhelyezésére alkalmas lakóhelyiségeiket, valamint az azonnal elfoglalható munkafehetőségeiket szérkesztőségünk­­höz jelentsék be. (KANADAI MAGYARSÁG. 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont.) Nyugtával dicsérd a napot, előfizetéssel a lapot. EL FOGJUK SÖPÖRNI A NYUGATI HATALMAKAT — ordította Kruscsev a moszkvai lengyel kö­vetségen tartott beszédében, melyről a meg­hívott nyugati diplomaták tüntetőleg kivo­nultak. Kruscsev, míg a szovjet állítólagos békeszándékáról beszélt, tiltakozott az ellen, hogy' az UNO beavatkozzék a magyar ese­ményekbe, majd kijelentette, hogy a“törté­­nelem a szovjet javára dolgozik” s hogy en­nek következtében a szovjet “el fogja temet­ni a Nyugatot.” Egyúttal élesen és szenve­délyesen támadta Tito kritikáját és kifejezte azt a reményét, hogy az uj Gomulka-féle len­gyel kormány “hű lesz a szovjethez.” Egyes hírek szerint Kruscsev már bukott ember, s nem ő, hanem a még sokkal szélsőségesebb Molotov-banda van uralmon. A lengyel és ju­goszláv kommunistáknak ez a határozott vé­leményük. A SZOVJET SZAKÍTÁSSAL VÁDOLJA TITOT------------o-----------­MOSZKVA. — A szovjet kommunista párt újságjai azzal vádolják Titot, Jugoszlávia el­nökét, hogy szakítani készül a kommunista blokkal. Szemmelláthatóan mindent elkövet, hogy a Szovjetunió vezetésétől függetlenítse magát. Különösen támadják Ijto november 11-i pulai beszédét, melyben élesen kritizálta a szovjet magyarországi és keleteurópai poli­tikáját. Az újságok viszonylagos barátságos hangja azonban azt mutatja, hogy a szakí­tást a Szovjetunió és Jugoszlávia között még nem látják véglegesnek.A Pravda azzal is vádolja Titot, hogy a nemzeti kommunizmust aiánlja a többi rabnemzetnek. Kruscsev és Bulganin Canossa-járásának űgvlátszik nincs kézzelfogható eredménye. BOMLIK A~FRANCBA KOMMUNISTA PÁRT-----------O----------­PÁRIZS. — Mély szakadék tátong a hatal­mas francia kommunista pártban a szovjet magyarországi brutalitásai és a Sztalin-kul­­tusz leszerelése miatt. Pablo Picasso világhí­rű festő és az orosz “béke nagydíj” tulajdo­nosa kilenc más társával együtt éles hangú levélben tiltakozott a francia kommunista pártnál a “hallgatás függönye” miatt, mellyel el akarják takarni a szovjetben most végbe­menő embertelen eseményeket. Ugyanakkor Raymond Guyot, a francia kommunista párt országgyűlési vezetője, a felbomlott együtt­működés helyreállítását kívánja a Szovjet­unió és a francia kommunista párt között. Keserűen támadja Tito marshal jugoszláviai elnököt, továbbá a lengyel és az olasz kommu­nistákat, akik megfélemlítették országaik­ban a vörös vezetőket. HÍREK A KÖZELKELETRŐL---------o--------­Hammerskjöld UNO főtitkár Kairóból visz­­szaérkezett New Yorkba, az Egyesült Nem­zetek állandóan folyó közgyűlésére. A Nasser­­rel folytatott tárgyalásai, melyeknek fő cél­ja az UNO nemzetközi rendőrség beengedése, illetve a rendőrség feladatainak körvonala­zása volt, gyenge eredménnyel végződtek. Nasser a szovjet biztatására ragaszkodik ah­hoz a teljesen lehetetlen feltételhez, hogy a nemzetközi csapat kizárólag az Egyiptom- Izraeli határon működjék, a szuezi csatorna területét pedig hagyja el. Anglia és Francia­­ország, amelyek a?zal a feltétellel rendelték el a fegyverszünetet, hogy csapataikat csak megfelelő erejű és kellően elhelyezett nem­zetközi rendőrségnek adják át, már korábban kijelentették, hogy a szuezi csatorna part­jait akkor hagyják el, amikor katonai erővel lesz biztosítva, hogy Egyiptom a csatornában valóban akar és képes zavartalan közlekedést fenntartani. Más szavakkal : akkor, ha Egyip­tom kormánya a szovjetellenes oldalra áll. Addig, amíg Nasser az orosz “önkéntesekkel” fenyegetőzik, az angolok nem fognak kivo­nulni. OROSZ SEGÍTSÉG EGYIPTOMNAK---------o--------­MOSZKVA. — A Szovjetunió 3,750.000 dollár értékű természetbeni segítséget kül­dött az egyiptomi Vöröskereszt szervezetnek. Az ajándékban 3.000 tonna búza, 500.000 do­boz sűrített tej, 300 személyt befogadó ké­pességű tábori kórház és 10 tábori rendelő intézet felszerelése található. E szokatlan bő­kezűség is mutatja, hogy az egyiptomi har­ciasság mögött szovjet biztatás és Ígéretek állanak. MEG AKARTÁK GYILKOLNI MlwrfcSZENTY BIBORNOKOT MODENA, Olaszország. — A Gazetta di Modena olasz lap levelezője jelenti, hogy a szovjet titkos rendőrség háromszor is meg­próbálta orgyilkosokat felbérelni Mindszenty kardinális megyilkolására. A nemzet harag­ját szerették volna bizonyítani a szovjettel meg nem alkuvó hercegprímás ellen. Az olasz újságíró szerint ezeket az adatokat Ispenky Béla katolikus lelkésztől szerezte, aki a bí­bor nők jegyzőkönyvvezetője volt s akit a ma­gyar kommunista kormányzat 1949-ben a Mindszenty-perben ítéltetett el életfogytig­lani fegyházra. Nem akadt olyan elvetemült magyar, aki gyilkos tőrét Mindszenty bíbo­rosra emelte volna.----------------_ —O--------------------­KANADA KARDINAUSA A MAGYAROKRÓL James McGuigan, a kanadai katolikus egy­ház bíborosa, felszólítást intézett a kanadai kormányhoz, hogy meg nem alkuvó szigorú­sággal szálljanak szembe a magyar szabad­ság elnyomóival. E nyilatkozatot a katolikus szociális élet nagygyűlését követő ebéden tette a bíbornok, melyen St. Laurent minisz­terelnök is jelen volt. Mintegy 700 kiküldött vett részt egész Kanadából ezen a gyűlésen, mely három napos konferenciái alatt a ke­resztény élet uj szociális tanításait tárgyalta meg. Az egyház mindenütt harcot hirdet a magyar szabadság kivívásáért. DJILAST LETARTÓZTATTÁK BELGRÁD. — Milovan Djilast, Tito mar­shal egykori barátját s a jugoszláv állam al­­elnökét a magyarországi szabadságharc ese­ményeivel kapcsolatban letartóztatták. Az egyik newyorki nagy magazinban ugyanis Djilas olyan nyilatkozata jelent meg, mely szerint a magyarországi szabadságharcot Ju­goszlávia és Tito marshal biztatása idézte elő. Djilas együtt szolgált a második világháború alatt Moszkvában Titoval s 1955 januárjában Jugoszlávia ellenes propaganda miatt 18 havi börtönre Ítélték, melynek végrehajtását há­rom évre felfüggesztették. A newyorki New Leader antikommunista magazinban megje­lent Djilas nyilatkozatot jugoszláv körök most alkalmasnak tartják újabb bűnvádi el­járás megindítására. BENZIN ADAGOLÁS ANGLIÁBAN LONDON. — A szuezi-csatorna elzárása miatt Anglia december 17-től kezdödőleg — a második világháborúból ismeretes módszer szerint — kénytelen volt a benzin adagolást elrendelni. Ez a megszorítás nemcsak a gép­kocsikra, de a fűtőberendezésekre is kiterjed. Az európai szükséglet háromnegyed része esett el a csatorna elzárásával és a közép-ke­leti olajvezeték megrongálásával. Aubrey Jo­nes angol fűtőanyag miniszter a parlament­ben bejelentette, hogy a postahivatalok meg­kezdték a benzinjegyek kézbesítését a gép­kocsi tulajdonosok részére. Franciaország is kénytelen volt a hajózási és szállítási rend­szer tüzelőanyag szükségletét szabályozni s azt azonnali hatállyal életbe léptette. Angliá­ban a gépkocsik általában havi 200 mérföld úthoz szükséges hajtóanyagot fognak kapni. Svájc és Svédország a gépkocsik vasárnapi használatát beszüntette. \ Irta : Marschalkó Lajos. j Magyarországról menekültek és szabadságharcosok hoz­­zák a hírt, hogy Mindenszentek napján a budapesti Kerepesi­­úti temetőben olyan hősi-parcellát szenteltek be, amilyen nincs sehol a világon. A kis temető-részben 200 10—14 éves magyar! gyerek nyugszik, akik fegyverrel kézben haltak meg a világ­­történelem legszörnyűbb és legkétségbeesettebb szabadság­­harcában. Ugyancsak Magyarországról érkezettek mondották el, hogy Mindenszentek estéjén tíz- és tízezer gyertya égett a budapesti Országház előtt. A gyertyákat, koszorúkat azok­ra a vérfoltokra, agyvelő-foszlányokra helyezték el, amelyek az október 24-iki szovjet-vérengzés után 200 halott és 700 sebesült magyar testéből maradtak ott, miután a legvilkol­­takat elszállították a tömeg-sírba és azokat hozzátartozóik soha többé nem láthatják. Hol van még ilyen tragikus fejezete a világtörténelem­nek és a világ eddig ismert szabadságharcainak ? Érti-e váj­jon a világ, mit jelenthetett volna számára az a megrendítő tény, hogy éppen azok a gyerekek és fiatalok fordították 9 szovjet ellen fegyvereiket, akiket már az Úttörők szervezeté­ben, vagy a Demokratikus Ifjúság Szövetségében akartak moszkovita janicsárrá nevelni ? Érti-e az úgynevezett szabad világ, milyen diadalmas erkölcsi fegyvert adtak kezébe a cse­peli, angyalföldi, dunapentelei magyar munkások és Magyar­­ország összes munkásai, amidőn egy emberként keltek fel a szovjet-szocializmus, a moszkvai világmegváltás ellen ? Mél­­tóztatnak-e már érteni nyugati koexisztencialista félig-elv­­társak, szalonbolsevisták, szép-lelkek és autónjáró “proletá­rok”, hogy Budapest véres, lőporfüstös romhalmazai alatt a világ-kommunizmus szenvedett jóvátehetetlen és soha többé meg nem gyógyítható vég-vereséget. Budapest a bolsevízmus “Sztálingrádja” lett, ahonnan nincs többé előretörés, legfel­jebb gyászos és katasztrofális visszavonulás. Legjobb eset­ben “tervszerű visszavonulás”, amely fölött azonban ott sö­tétlenek Kossuth Lajos szavai : a kényuralom terjeszkedni, vagy bukni kényszerül. Budapesten egy rettentő világhazugság, az embertelen­ség legszörnyűbb őrületének rendszere bukhatott volna meg, ha most akad egy picinyke nyugati erély, egy kevéske demo­kratikus elszántság, egy biztató intés, amely Bukaresttől Var­sóig és Rigáig, sőt Kievig tűzcsóvát dob a zsarnokság büszke váraira, vagy — inkább — roskadozó szalma kunyhóira. Sza­badságharcot, felkelést, forradalmat soha nem csináltak job­ban, több politikai ösztönnel, mint ezek a szervezetlen, vezér­nélküli, szegény magyarok. Nem vittek magukkal nyugati zászlókat, nyugati emblémákat .nehogy a vörös diktatúra pro- j pagandistái azt mondhassák : “ime a nyugati imperialisták” ügynökei ezek. Nem magasztaltak egyetlen pártot sem, nem említették egyetlen csoport jelszavát sem, nehogy azt mond­hassák, valamiféle reakciót akarnak visszaállítani. A rémület [ és elkeseredés izzó vulkánjainak sustorgása közben sem utal-j tak Gerő Ernő, singeri mivoltára, nehogy a nyugati szimpá­tiákat valamiféle “Pogrom” mérges-gáz jelszavaival rontsák meg. De nem volt ez a szabadságharc sem titoista megalku­vás, sem nemzeti kommunizmus. Olyan egyszerű, olyan óriás volt, mint a Békás-szoros bejáratánál az Oltárkő sziklája, isteni és magyar. Ezért tudtak olyan félelem nélkül meghalni érette a 10—14 éves gyermekek is. Nem csupán a magyar kelt fel itt a zsarnokság ellen, hanem maga az Ember, akiről a DISz-ben sem lehetett lefaragni az Úristen képmását. De ne áltasd magad büszke, fariezus Napnyugat. Nem­csak a kommunizmus vérzett el Budapest romjai között. Ab­ban a pillanatban, amikor az elnémuló rádiók Budapestről vi­lággá sugározták r halálsikoltást. “Segítsetek ! Segítsetek !” és amikor ezeket az S.O.S.-jajdulásokat nem követték a tettek, akkor gondolkodás nélkül be lehetett volna jelenteni a — nyu­gati világcsődöt is. Hiszen államférfiak, nagyhatalmú nyugati politikusok nyilatkozataiban, százszor és ezerszer ígérték meg a rab-né­peknek : szabadítsátok fel magatokat és azután majd mi se­gítünk mindnyájatokat! A Szovjetunió feje fölött éveken át lóbálták az A-bombát, majd a H-bombát és rázták a nyugati öklöket : még egy támadás és pusztulni fogtok ! Mikor pedig arra a szovjet őOOO páncélosa, 200.000 katonája megtámadott egy 10 milliós kis népet, akkor a 200 budapesti gyermeksírra, a százezer lemészárolt magyar tömeg-temetőjére elküldték a — részvétnyilatkozatokat és az egy-kél millió dolláros koszo­rú megváltásokat. Igen ! Itt Nyugaton legalább öt év óta be­széltek a NATO félelmetes hadosztályairól, az atom-ágy ók­ról és főként pedig a mögöttük álló demokratikus hősiesség­ről, emberi-szolidaritásról. Azonban mikor tettekre került a sor kiderült, hogy egyetlen nyomorult páncél-öklöt, egyetlen önkéntes zászlóaljat sem mer senki küldeni a magyar szabad­ságharc megsegítésére. Mi magyarok, az álomlátó, délibáb-kergető revíziós-kam­pány mákenyában fetrengve, szívesen áltatjuk magunkat az­zal. hogy magunk mellé állítottuk a világ szimpátiáját és lel­kesedünk ma is, ha Cuba, vagy Peru rendkívül tiszteletieméi ló delegátusa a “lovagias magyar nemzetről” szónokol Lake

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom