Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-26 / 21. szám

VJ. 21. sz. 1956 május 26.

t

K A N A DA: MAC. V A FISA C

ÜEIi ESYVEiEG

Az USA a háború befejezése óta 60 milliárd dollár .segélyt 'nyújtott a szabad világnak. Ebből 20 milliárd volt a katonai és fegyverkezési segély. A maradékból Európa kapta a legtöbbet, 35 milliárdot.

A Szovjet ezalatt az idő alatt kiterjesztette befolyását Kínára, Közép- és Keleteurópára, Észak-Koreára és Indokínára. Politikai, gazdasági és katonai rendszerét 800 millió emberrel, a területekről és lakóiból kipréselt kb. 80 milliárd dollárral növelte. Nem csoda ha egyre többen a “dollár politika csődjéről” beszélnek.

* *

*

Azért nem kell megijedni. “Az Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek” tartja a közmondás. “A demokráciáé még lassabban, de azért őrölnek” — mondhatnék mi.

A világháború utáni lelki zűrzavart és gazdasági káoszt nem sikerült Moszkva urainak kihasználniok, mert a Marshall-terv megmentette Nyugateurópát a gazdasági csődtől és így a bolsevizálástól.

A fegyveres próbálkozások sem vezettek a megkívánt eredményre. Ellenkezőleg, Korea és Indokína felrázták az alvó Nyugatot, mely egyelőre kimondottan önvédelmi jelleggel, megteremtette katonai szervezeteit — a NATO-t és SEATO-t — és felfegyverkezett.

Ez a katonai felkészültség, valamint a japán és német újrafegyverkezés várható következményei, kényszerítették a Szovjetet a “békés együttélés” politikájába. Ez a moszkvai húzás is felkészületlenül érte a Nyugatot és így Genfben, Indiában és a Közelkeleten sikereket könyvelhetett el.

Döntő győzelemről azonban szó sincsen. Dulles US. külügyminiszter május 8-án tartott beszédjét és a NATO konferencia határozatait figyelmesen áttanulmányozva, éppen az ellenkező vélemény alakult ki bennünk.

A legújabb moszkvai manőver kezdi rákényszeríteni a Nyugatot arra a szoros eszmei, politikai és gazdasági együttműködésre, amelyre már régen szükség lett volna és amely nélkül minden katonai szövetség ingatag tákolmány, laza összeállás csupán. A születő, nagyszabású tervek szerint Nyugateurópa és az északamerikai kontinens államaiból alakult NATO kiszélesítené az eddigi katonai védelmi szövetséget, politikai és gazdasági blokká alakulna át. Ez volna az alap, a kiindulási mag, melyhez a délamerikai államok és a Brit Államszövetség tagjai is csatlakoznának a későbbiek folyamán.

Ennek a szellemi és gazdasági tömbnek egységes fellépése, morális vonzóerőt gyakorolna a semlegesekre és ingadozókra és miután nem maradna hatás nélkül a Vasfüggöny másik oldalán sem, a végleges megoldást jelenthetné Nyugat és Kelet viszonyának valamilyen formában történő rendezéséhez.

* *

*

A befolyásos és rendszerint jól tájékozott “US. News” című folyóirat így látja az USA és Szovjet légierejének viszonyát 1958-ban :

Földrészek közötti atombombázó : 450 B-52 — 500 Bison; közepes bombázó : 1.800 B-47 — 1.000 Badger ; közeli bombázó : 300 B-57 — 4.000 Butsher ; hangsebességen felüli vadászgép : 500 F-101 — 4.500 Farmer ; hangsebesség körüli vadászgép : 1.000 F-100 — 8.000 MIG-17 ; hangsebesség alatti vadászgép : 3.000 F-86 — 8.000 MIG-15 ; éjjeli-nappali vadászgép : 700 F-89 — 4.000 Flashlight ; anyahajó bombázó :

/100_Szovjet semmi ; anyahajó vadászgép : 1.600 — Szovjet

semmi.

A Szovjet számbeli fölényét 1958-ban az USA légitámaszpontok kedvezőbb hadászati helyzete még kiegyenlítheti. Később a légifölényt már úgyis a földrészek közötti távolsági lövedékek és rakéták döntik majd el.

* *

*

A brazíliai Sao Paulóban megjelenő “Magyar Egység” c. lap egyéves évforduló,ját ünnepli. Vezércikkében olvassuk a következő mondatokat : “Hányán vannak, akik az erkölcsi törvény helyett most egy álszabályt követnek, amely szerint, ha üzletről van szó, akkor nincs barátság. Hányán vannak, akik önérdekből, saját személyüket illetőleg a társadalmat megtévesztik .és képességeiket, valamint adottságaikat arra használják fel, hogy a valóságot rejtve tartsák és a valótlanságnak szerezzenek hitelt.” Komoly megszívlelendő sorok ezek.

A ‘Magyar Egység” ugyanebben a számában úgy igyekszik hitelt szerezni mondanivalóinak, hogy végig veri az ostort az emigráción. Az “Erdélyt kiajánló” Teleki Bélától — a “leglilaövesebb” Varga Béláig, a “zavaros középdunai elképzeléseket népszerűsítő és a Máltai Lovagrend kebelén tisztséget betöltő” Apor Gábortól — a “polgári sorból felcsep-eradett” Eckhardt Tiborig, a ínagyar bencések lapjának “több mint baloldali főmunkatársától” Neller Mátyástól” — a “papi hivatásán túlmenőleg, a Délamerikai Magyarok Szövetségének elnöki tisztségét betöltő bencés perjel” Jordán Emilig, a Délamerikai Magyar Újságtól az Uj Hungáriáig mindenen és mindenkin. Mindezt persze az “őszirózsás katonaellenés hang és az üsd a katonát” akciók ellen, az MSzM. és a MHBK. védelmében.

Egyébként ennek a “Magyar Egység” című lapnak kanadai főképviselője a montreáli Tamás András, akit valószínűleg a lap terjesztése körüli érdemeiért választották meg a RMSz legutóbbi közgyűlésén a Kanadái Magyarok Szövetsége igazgatósági tagjává. Az újságon is feltüntetett torontói képviselője Szuper Géza, a Magyar Rádió Zene és Sport műsorának vezetője és a cseh Spárta nevű futballcsapat edzője: Amen.

♦ *

*

Kanadai barátaink közül meg kell emlékeznünk Eric Geigerről a Torontói Daily Star fiatal munkatársáról. Az elmúlt hetekben öt magyarbarát cikke és tudósítása jelent meg a nagy angol lapban. Magyar vonatkozású cikksorozatában, melyet értesülésünk szerint folytatni fog, már megemlékezett sportolóinkról, vendéglőinkről, a kommunisták hazacsalogatási akciójáról és sajtókampányáról.

A mindig rohanó és rendszerint mindenhová későn érkező szimpatikus újságíró, ha csinál is néha egy-egy “gikszert” — összetéveszti a Mérnök Egyesületet a “veteránokkal”, a Rákóczi Szövetséget elkereszteli “Rákosi Club”-nak, stb. — igyekszik elírásait sürgősen jóvátenni. Valószínűleg iben meggondolások alapján léptette elő Korponay Miklóst is “colonel”-nak.

A lenézett “cserebogár”, .a német Volkswagen, melyből 1949-ben mégcsak 46.000- darabot gyártottak, a legkeresettebb export cikk lett. Ebben az évben már 420.000 darabot fognak gyártani, melyből 230.000 kerül exportálásra, több mint 50.000 az USA-ba.

♦ *

*

Úgy hallottuk, hogy a Szt. Erzsébet Egyházközség műkedvelő gárdája a jövő hónapban ismét előadja a Torontóban és Oshawán nagy sikerrel bemutatott “Falu rossza”-t. Ugyancsak a templom előtt hallottuk, hogy a jól sikerült “Orgona Bál” eredményeképpen, rövidesen leszerelik a “Böskét” a régi

orgonát és beépítik az “Erzsébetet”, melyen nem kevesebb, j mint egymillió változatot lehet majd játszani.

Csendélet a frontiba ól. Cyprus kormányzója Harding tá-1 homok, 28.000 dollár vérdíjat tűzött ki az FOKA nevű ellen-j állási mozgalom vezetőjének fejére, aki nem más mint Grivas' György ezredes, akit az angolok II. világháborús magatartá- j sáért magas angol kitüntetésben részesítettek.

Egy krétai nagykereskedő viszont, aki a németekkel csinált jó üzleteket 75.000 dollárt ajánlott fel annak a görög hazafinak, aki az angol kormányzót “lepuffantja.” A görög kormány meg szobrot emel a két kivégzett “terroristának” és róluk nevezte el Athénben az angol nagykövetség utcáját.

Algírban sem különb a helyzet. Az egységes parancsnokság alá került felkelők főparancsnoka, a francia légióban szolgált arab őrmester, aki a Dien Bien Phu-i harcokban magas francia kitüntetést kapott. Most elvágatja honfitársai torkát, j akik a franciákkal együttműködnek.

Vájjon Tito meddig fog büszkélkedni a pálmaágakkal és briliánsokkal ékesített francia kitüntetéssel, melyet az elmúlt héten tűzött a mellére René Coty francia államelnök, a szövetséges hatalmak érdekében tett “kimagasló szolgálataiért.” Az elnök úr úgylátszik; elfelejtette, hogy változnak az idők és változhatnak az emberek is. És Tito biztos, hogy a jövőben is az elsők között lesz.

Hogyan is mondta Abd el Krím az 1920-as években ? “A franciák addig maradnak Északafrikában, ameddig Franciaország létezik. Kérdés csupán az, hogy van-e még Franciaország ?” — km —

EREDMÉNYTELEN

FRANCIA-SZOVJET TÁRGYALÁSOK

MOSZKVÁBAN

Guy Mollet francia miniszterelnök és Pineau francia külügyminiszter négynapos látogatást tettek Moszkvában. Az út célja annak a kipuhatolása volt, vájjon lehet-e a szovjet vezetőket rábírni arra, hogy az északafrikai arab és berber lázadóknak adott titkos és nyílt katonai segítséget megszüntessék, Amint azt várni lehetett, az eredmény azt mutatta, hogy a szovjet változatlanul folytatni fogja a nacionalista köntös alatt folyó bolsevista lázítást Északafrikában. A megbeszélések végén Kruscsev kijelentette, hogy az északafrikai népek fegyveres lázadásait a szovjet helyesnek és jónak tartja, s ezt tartja a “normális történelmi folyamatnak.” A megbeszélések azt mutatták, hogy a francia kormány súlyos taktikai hibát követtek el, mikor a kommunistáktól azt várta, hogy fejezzék ki együttérzésüket a francia kormány északafrikai pacifikáló küzdelmeivel.

Ugyancsak eredménytelen volt a franciáknak az az erőfeszítése, hogy a szovjet a franciák kedvéért — mivel a franciák nem elvi ellenségei a szovjetnek — tegyen konkrét lépéseket a vasfüggöny mögötti országok szabadságának visszaadására. Mindössze általános jellegű közös nyilatkozatok hangzottak el, a következő szöveggel : “a két kormány reméli. hogy a nemzetközi igazság helyreáll, hogy a hidegháború végül egyszer majd befejezést fog- nyerni, s hogy a fegyverkezési verseny befejeződik, amivel a népek háborús félelme is megszűnik.” Ennél kevesebbet már nem tartalmazhatott volna a zárónyilatkozat. Meggyőződésünk szerint a kudarcnak ugyanaz a jó eredménye lesz, mint amit a londoni rosszul végződött tárgyalások is hoztak : hogy t. i. Nyugaton folytatódni, sőt erősödni fog a fegyveres és gazdasági fölényre alapított politika, s majd ez végül is meg fogja hozni azokat az egyezményeket, amiket ilyen politikával, az ellenség felé mutatott hajbókolással soha nem lehet elérni.

KA A BABÁNAK FÁJ A „GYOMRA

Adj on be Baba .

Tablettát. .. amely ujgjéft. édes, enyhe, több > "wjflr

mint 50 éve használják a kisebb € emésztési zavarok. székrekedés és a '

fogzási idő alatti gyomorrendellenességből származó nyűgösség enyhítésére. Vegyen még ma egy csomaggal a gyógyszertárban.

KÜLÖNFÉLÉK

Tőkés társat keresek építkezéshez. Gyakorlat nem szükséges.

FRANK SZABÓ LE. 6-0362

Kisebb költözködéshez hívja S Z A Bő F E K E N (' E T LE. 6-0362

Olcsón eladó, egy cement munkához szükséges teljes felszerelés. A vevőt, ha kívánja betanítom és munkaszerzésben is segítségére leszek. Bővebb : LE. 6-0362.

Ha üzletet, házat, bútort, autót vesz, vagy elad és nem tud angolul, hívjon tolmácsot, üzleti (hivatalos) leveleket is lefordítok, megválaszolok. MRS. TÖREKI

WA. 2-8359.

* *

❖

IRóGÉPJA VITÁST KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszerelést szakemberrel végeztessen. Telefon: KE. 6574 Cím kiadóhivatalunkban is leadható.

MAGYAR

NÉPIES MOTÍVUMOKKAL festett

CSERÉPEDÉNYEK

KORSÓK, TÁLAK, VIRÁGVÁZÁK

kaphatók kiadóhivatalunkban 996 Doveremül Rd., Toronto.

NEKÜNK SEGÍT,

HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA !

MÉNKŰ

A CSIZMäSZäHBÄN

Irta : Füry Lajos.

Még 1938-ban történt. A Felsődunántúli Mezőgazdasági Kamara kiküldöttjei járták a magyar falvakat, hogy segítséget nyújtsanak ott, ahol szükséges. Ugyanekkor a Nemzeti Múzeum régészeti kutatói is, a több őskori lelet feltárása nyomán kutattak Dunántúl. E véletlenek folytán került be a Kamara és a Múzeum hivatalos irattárába is a lánkapusztai csordás, becsületes nevén Vonyó Márton.

Ha Győrből Ostffyasszonyfáig vonattal eljutott az ember és • nekilódult a poros, akácos szegélyű szekérútnak, hosszú hullámzó úton eljutott Lánkapusztára. Sok minden egyéb nevezetessége mellett, tíz határban is ismert nevű öreg gulyása volt Lánkapusztának, Vonyó Marci bácsi személyében. Az életkorát pontosan ő maga sem tudta meghatározni, de úgy az emlékekből idézve Péter Pál napján töltötte volna be a nyolcvanötödik esztendőt, még mindig egyenes derékkal, aztán a menyecskéket is vizslató szempillantással, pedig pipa csak a templomban került ki a szájából és ha csak tehette a bütyköst is meghajtotta. Nagy híre és nevezetessége azonban nem ebben állt Vonyó Marci bácsinak, abban sem, hogy igen szépen tudott mesélni Vak Bottyánról, akit csak Jótevő János apánk néven emlegetett vagy pedig Czinka Pannáról, aki lépre csalta a labanc generálist. Vonyó Marci bácsi híre a gyógyászatban állott, senki úgy jószágot megkúrálni tíz határban nem tudott, mint Marci bácsi és éppen egy ilyen alkalommal, amikor a szomszéd faluból, egy kisebesedett tőgyű tehenet hoztak gyógyításra Marci bácsihoz, a kamarai, meg a múzeumi kiküldöttek kapva-kaptak, hogy na most majd ismét találnak valami babonát, amit ki kell pellengérezni és hatóságilag is meg kell szüntetni.

A sovány magyar tehenet elővezett.ék

és a kiküldöttek is kíváncsian körülállták az öreg csordást.

— Kisebesedett a tőgye a teli ennek, hát ehoztam kendhő megkúrálni.

—- Jó helyre hozta, no lássuk- csak.

Akkor már Marci bácsi újra tömte a pipáját a felkínált acskóból.

Valaki a kiküldöttekből kíváncsian megkérdezte.

— Aztán meg tudja-e gyógyítani Marci bácsi ?

Az öreg önérzetesen válaszolt és azért huncutul mosolygott is a szemével, hogy ime ő olyasmit is tud, amit ezek a tanult városi urak is megcsodálnak.

— Hát iszen honne tunnám, hát ez a mástersígem, a jószággá vagyok miutta születtem, meg minden üköm azt csinátta, osztán a recöptöt is az öregapámtú tanúttam. mer ho nagy tapasztalattya vót a marha körül.

A körülállók helyeseltek.

— Aztán milyen orvossággal gyógyítja meg a sebes tőgyet, mint mondják olyan hamar ?

Marci bácsi aprókat szívott a pipából és közben le nem vette volna a szemét a jámbor tehénről, megnyomogatta a nyakát, megdörzsölte a szarva közt és csak azután válaszolt.

— Hát ippán ha tunni akarják a zurak, ménkűve gyógyítom.

Mindenki megértette a választ csak éppen a városi urak nem.

— Hogy ? hogy mondta Marci bácsi ? ménkűvel ? már úgy gondolja, hogy a villám ... izé csapás.. .

Az öreg sietett segíteni és huncutul nevetett.

— Úgy a kirem, ahogy táccátt mondani, de hát mi mán csak azt ú híjjuk, hogy ménkű, legjobb gyógyszer a maidia bátegségre. mer mán ezt hasznátták ősapáink is, oszt ki van próbálva.

— Aztán honnant veszi kend a ménkűt ?

Ez volt a fogas kérdés és most gondolták, hogy már is megfogták Marci bácsit

és kisül az egész marhagyógyítási turpis-1 ság.

Marci bácsi azonban, becsületesen egyszerűen válaszolt.

—- Nem úgy veszi kirem azt az ember, hanem fogja vagy találja.

A kételkedők egymásra néztek.

Hát kend hol fogta a ménkűt .?

Marci bácsi megigazgatta derekán a gatya kötést.

— Úgy Vott az kirem, hogy most István kerájko mútt öt ásztendeje dílután áttam az istálló kapuba, miko nagy vihar ment rajtunk keresztül és akko láttam, hogy a ménkű leszaladt a sitkei erdőn egy fába.

Az öreg kis szünetet tartott, mert a pipát kellett ösztökélni, hogy a maradék, félig hamvadt dohány is elfüstöljön. Illemtudóan félre pökött az öreg, mint aki jó! tudja, hogyan kell viselkedni városi urak társaságában, aztán folytatta!

—- Szóvá, hogy szavam ne veszíccsem, a sitkei erdüben az egyik fában leszaladt a ménkű. Amikor aztán megállóit az eső, mer addig, mint a felhőszakadás, zúdult ránk az Isten áldása, el is kellett, mán akkó, mer száradt, aszott minden, mondom, ahogy megállóit az eső, mingyárt kinvargattam az erdőbe és addig kárestem, addig kárestem, amíg megtaJáttam.

Az urak most köhécselni kezdtek.

— Szóval Marci bácsi megtalálta a sitkei erdőben a ménkűt- ?

Az öreg elértette a gyanakvást, hát úgy is válaszolt.

— Ángedelmet kérek, de tisztessége legyen mondva, azt tátszettek akarni, hogy mondgyam meg hunnan van nákem a ménkűm a gyógyításra, hát most sorban emondanám, de tássenek kivárni a végáseményt.

— Na jól van Marci bácsi nem zavarjuk, csak mondja el sorjában, mind ahogyan történt, mert ez még az újságban is benne lesz.

Marci bácsi hátrakapta a fejét.

—Nám örünnék én annak, kérám tiszteletté, merhogy nagy áldás ez a falusi ámbernek, de semmi érdekes nincs bánne a

I városi ámber számára. Meg aztán még fő- Itanánák ámenni a zadómat, merhogy, aki mán újságban is szárepei annak csak illő dolog, hogy nagyobb adója lágyén. . .

Jót nevettek és megnyugtatták, hogy nem emelik az adóját.

Marci bácsi folytatta.

— Hát hun is hagytam csak, kinyargattam az erdőbe, osztán megtanáttam nagy náhezen a cserfát, amibe beleszaladt, kettévágta és úgy kifordította a hályibü, hogy még a gyökere is kiszakadt. Ánnek az öreg cserfának a töviben, a főd alatt mágtanátam a ménkűt és semmive ,sem lehet a tehén tőgyit úgy meggyógyítani, ha kisebesedik, mintha ázze az ember néhányszor szépen végigsimogatja, osztán még más betegségre is használ, ha a jószág fölsérti a lábát, szögbe líp, vagy megdöfködik.

Most már kíváncsian kérdezték.

— És hol van a ménkű Marci bácsi, megmutatná ?

Az öreg végignézett az embereken.

— Iszán nem kő azon mit mutogatni, hát mindgyár úgyis szüksíg lesz rá és az urak megtapéróhattyák saját szemükké, hogy mit csinálok.

Azzal lehajolt és bő csizmaszárából kikotort egy foszladozó újságpapírba csavart kenyérkaréj alakú, teljesen simára csiszolt és közepén lyukkal ellátott kőkorszakbeli baltát.

Csodálkozásuk láttára, az öreg úgy érezte, hogy magyarázat szükséges, mert a városi urak nem értik meg.

— Osztán azt ne tássenek gondúnyi, hogy valamit is én változtattam ázön, ez így vótt, ahogy tanáttam a cserfa hályin, a lyuk is bánne vót. Hát ez itt a ménkű, amint tetszenek látni és nem csinyálok titkot belűle, most mágteccenek látni a kezelést is.

Azzal az öreg odahajolt a tehénhez és miközben beszélt a jószághoz, megkenegette néhányszor a kővel, aztán a tehén gazdájához fordult.

— Harmadik napfölkeltire meggyógyul.

Ezt úgy mondta, olyan határozott hangon, hogy abban kételkedni nem lehetett

A gyógyítás után a múzeumi kiküldött alkudozni próbált Marci bácsival.

— Mennyiért adná el a ménkűt ?

— Nám adhatom e instállom, mer szegíny gujás ember vagyok, oszt ázze kúrálom a jószágot, mer ez minden patikaszerné többet ér, Osztán én nem kírek semmit a gyógyításért, csak amit jószántukbú a zámberek annak.

— Tudja maga azt Marci bácsi, hogy ez nem ménkű, hanem egy balta, kőkorszakbeli balta, amit. akkor használtak az emberek, amikor még nem ismerték a vasat.

Marci bácsi rázta a fejét.

— Ángedelmet kérak, de azír ne tessen mán ángem annyira butának tartani, hiszön óvastam én is, meg szájrú-szájra a hagyomány, hogy amikon Árpád apánk előtt Attila keráj étt ázön a szíp hazán, hát kardda verekettek, nem kűbaltáva, osztán a pásztorgyerek is acélkardot tanát, nem kűkardot. Ennyit mán én is tudok. Az pedig szentigaz, hogy a ménkű, mer saját szememme láttam, oszt a saját kázemme kapartam ki. Ha pedig nem hinnék a zurak. hogy a ménkű gyógyít, tessenek három nap múlva ámenni oszt saját szemükkel mágnézni, hogy mággyógyult e vagy nem.

Három nap múlva a tehén tőgye, majdnem tökéletesen meggyógyult, amikor erről jelentést írtak a Kamarának, a szakértők azt bizonygatták, hogy a kőbalta valamiképpen rádióaktív sugárzást kapott és ennek a rádiumos sugárzásnak van ez a gyógyító ereje.

A hivatalos magyarázat semmivel sem csorbította Vonyó Marci bácsi, lánkapusztai öreg gulyás hírnevét, sőt még öregbítette azt. azzal, hogy a magyar pásztorember már ismerte azt a gyógyító erőt, amit a tudomány csak ezer év múlva kezd sejteni.

Most már meg lehet írni az újságban is, mert azóta Vonyó Marci bácsi már ezen a földön nem fizet adót, hanem a magasságos mennyekben a Mindenhatónak adózik.

K- 1