Kanadai Magyarság, 1956. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-26 / 21. szám

1956 május 26. KANA DA: MAvV A RS A G HETI EGYVELEG JSA a háború befejezése óta 6U milliárd dollár se­­ijlott a szabad világnak. Ebből 20 milliárd volt a s fegyverkezési segély. A maradékból Európa kapta ?t, 35 milliárdot. ovjet ezalatt az idő alatt kiterjesztette befolyását Közép- és Keleteurépára, Észak-Koreára és Indo­­ólitikai. gazdasági és katonai rendszerét 800 millió a területekről és lakóiból kipréselt kb. 80 milliárd növelte. Nem csoda ha egyre többen a “dollár poli­­jéről” beszélnek. ** * t nem kell megijedni. “Az Isten malmai lassan, de őrölnek’’ tartja a közmondás. “A demokráciáé még í, de azért őrölnek” — mondhatnék mi. lágháború utáni lelki zűrzavart és gazdasági káoszt ;rült Moszkva urainak kihasználniok, mert a Mar­­! megmentette Nvugateurópát a gazdasági csődtől bolsevizálástól. egyveres próbálkozások sem vezettek a megkívánt yre. Ellenkezőleg, Korea és Indokína felrázták az al­­atot, mely egyelőre kimondottan önvédelmi jelleggel, ntette katonai szervezeteit — a NATO-t és SEÁTO-t fegyverkezett. a katonai felkészültség, valamint a japán és német -verkezés várható következményei, kény szeri tették tét a “békés együttélés” politikájába. Ez a moszkvai felkészületlenül érte a Nyugatot és így Genfben, In­­!S a Közelkeleten sikereket könyvelhetett el. itő győzelemről azonban szó sincsen. Dulles US. kül­­szter május 8-án tartott beszédjét és a NATO konfe­­latározatait figyelmesen áttanulmányozva, éppen az ő vélemény alakult ki bennünk. egujabb moszkvai manőver kezdi rákényszeríteni a >t arra a szoros eszmei, politikai és gazdasági együtt­­sre, amelyre már régen szükség lett volna és amely minden katonai szövetség ingatag tákolmány, laza ás csupán. A születő, nagyszabású tervek szerint surópa és az északamerikai kontinens államaiból ala­i.TO kiszélesítené az eddigi katonai védelmi szövetsé­­itikai és gazdasági blokká alakulna át. Ez volna az kiindulási mag, melyhez a délamerikai államok és a amszövetség tagjai is csatlakoznának a későbbiek fő­nek a szellemi és gazdasági tömbnek egységes fel­morális vonzóerőt gyakorolna a semlegesekre és inga­­. és miután nem maradna hatás nélkül a Vasfüggöny ddalán sem, a végleges megoldást jelenthetné Nyugat ;t viszonyának valamilyen formában történő rende­* * * befolyásos és rendszerint jól tájékozott “US. News’ alyóirat így látja az USA és Szovjet légierejének vi­­t 1958-ban : ldrészek közötti atombombázó : 450 B-52 — 500 Bison; ? bombázó : 1.800 B-47 — 1.000 Badger ; közeli bom- 300 B-57 — 4.000 Butsher ; hangsebességen felüli va­­p : 500 F-101 — 4.500 Farmer ; hangsebesség körüli gép : 1.000 F-100 — 8.000 MÍG-17 ; hangsebesség alatti gép : 3.000 F-8S — 8.000 MIG-15 ; éjjeli-nappali va­­p : 700 F-89 — 4.000 Flashlight; anyahajó bombázó : Szovjet semmi ; anyahajó vadászgép : 1.600 — Szovjet A Szovjet számbeli fölényét 1958-ban az USA légitámasz­pontok kedvezőbb hadászati helyzete még kiegyenlítheti. Ké­sőbb a légifölényt már úgyis a földrészek közötti távolsági lövedékek és rakéták döntik majd cl. * * * A brazíliai Sao Paulában megjelenő “.Magyar Egység” c. lap egyéves évfordulóját ünnepli. Vezércikkében olvassuk a következő mondatokat : “Hányán vannak, akik az erkölcsi törvény helyett most egy álszabályt követnek, amely szerint, ha üzletről van szó, akkor nincs barátság. Hányán vannak, akik önérdekből, saját személyüket illetőleg a társadalmat megtévesztik és képességeiket, valamint adottságaikat arra használják fel, hogy a valóságot rejtve tartsák és a valótlan­ságnak szerezzenek hitelt.” Komoly megszívlelendő so­rok ezek. £ * * A ‘Magyar Egység” ugyanebben a számában úgy igyek­szik hitelt szerezni mondanivalóinak, hogy végig veri az os­tort az emigráción. Az “Erdélyt kiajánló” Teleki Bélától — a “leglilaövesebb” Varga Béláig, a ‘zavaros középdunai elkép­zeléseket népszerűsítő és a Máltai Lovagrend kebelén tiszt­séget betöltő” Apor Gábortól — a “polgári sorból felcsepere­dett” Eckhardt Tiborig, a jnagyar bencések lapjának “több mint baloldali főmunkatársától” Neller Mátyástól” — a “papi hivatásán túlmenőleg, a Délamerikai Magyarok Szövetségé­nek elnöki tisztségét betöltő bencés perjel” Jordán Emilig, a Délamerikai Magyar Újságtól az Uj Hungáriáig mindenen és mindenkin. Mindezt persze az “őszirózsás katonaellenes hang és az üsd a katonát” akciók ellen, az MSzM. és a MHBK. védelmében. Egyébként, ennek a “Magyar Egység” című lapnak ka­nadai főképviselője a montreáli Tamás András, akit valószí­nűleg a lap terjesztése körüli érdemeiért választották meg a KMSz legutóbbi közgyűlésén a Kanadai Magyarok Szövetsége igazgatósági tagjává. Az újságon is feltüntetett torontói kép­viselője Szuper Géza, a Magyar Rádió Zene és Sport műsorá­nak vezetője és a cseh Spárta nevű futballcsapat edzője. Amen. **■ * Kanadai barátaink közül meg kell emlékeznünk Eric Geigerről a Torontói Daily Star fiatal munkatársáról. Az el­múlt hetekben öt magyarbarát cikke és tudósítása jelent meg a nagy angol lapban. Magyar vonatkozású cikksorozatában, melyet értesülésünk szerint folytatni fog, már megemléke­zett sportolóinkról, vendéglőinkről, a kommunisták hazacsa­­logatási akciójáról és sajtókampányáról. A mindig rohanó és rendszerint mindenhová későn ér­kező szimpatikus újságíró, ha csinál is néha egy-egy “gik­­szert” — összetéveszti a Mérnök Egyesületet a “veteránok­kal”, a Rákóczi Szövetséget elkereszteli “Rákosi Club”-nak, stb. — igyekszik elírásait sürgősen jóvátenni. Valószínűleg ilyen meggondolások alapján léptette elő Korponay Miklóst is “colonel’’-nak. * £ * A lenézett “cserebogár”, a német Volkswagen, melyből 1949-ben mégesak 46.000 darabot gyártottak, a legkereset­­rtebb export cikk lett. Ebben az évben már 420.000 darabot fognak gyártani, melyből 230.000 kerül exportálásra, több mint 50.000 az USA-ba. * * * Úgy hallottuk, hogy a Szt. Erzsébet Egyházközség mű­kedvelő gárdája a jövő hónapban ismét előadja a Torontóban ős Oshawán nagy sikerrel bemutatott “Falu rossza”-t. Ugyan­csak a templom előtt hallottuk, hogy a jól sikerült “Orgona Bál” eredményeképpen, rövidesen leszerelik a “Böskét” a régi 'orgonát és beépítik az “Erzsébetet”, me'yen nem kevesebb, mint egymillió változatot lehet majd játszani. I r;: -.'fi Csendélet a frontokról Cyprus kormányzója Harding tá­bornok, 28.IHX* dollár vérdíjat tűzött ki az FOKA nevű ellen­állási mozgalom vezetőjének fejére, aki nem más mint Grivas György ezredes, akit az angolok II. világháborús magatartá­sáért magas angol kitüntetésben részesítettek. Egy krétai nagykereskedő viszont, aki a németekkel csi­nált jó üzlet-eket 75.000 dollárt ajánlott fel annak a görög hazafinak, aki az angol kormányzót “lepuffantja.” A görög kormány meg szobrot emel a két kivégzett “terroristának” és róluk nevezte el Athénben az angol nagykövetség utcáját. Algírban sem különb a helyzet. Az egységes parancsnok­ság alá került felkelők főparancsnoka, a francia légióban szol­gált arab őrmester, aki a Dien Bien Phu-i harcokban magas francia kitüntetést kapott. Most elvágatja honfitársai torkát, akik a franciákkal együttműködnek. Vájjon Tito meddig fog büszkélkedni a pálmaágakkal és briliánsokkal ékesített francia kitüntetéssel, melyet az el­múlt héten tűzött a mellére René Coty francia államelnök, a szövetséges hatalmak érdekében tett “kimagasló szolgála­taiért.” Az elnök úr úgylátszik elfelejtette, hogy változnak öz idők és változhatnak az emberek is. És Tito biztos, hogy a jövőben is az elsők között lesz. Hogyan is mondta Abd el Kiéin az 1920-as években ? “A franciák addig maradnak Északafrikában, ameddig Francia­­ország létezik. Kérdés csupán az, hogy van-e még Francia­­ország ?” — km — HA A BABÁNAK FÁJ A GYOMRA : Adjon be Baba I Tablettát... amely ■ édes, enyhe, több j mint 50 éve hasz­nálják a kisebb emésztési zavarok. (P- székrekedés és a' fogzási idő alatti rendellenességből származó nyűgösség enyhítésére. Ve­gyen még ma egy csomaggal a gyógyszertárban. 3SPJS0W vvwvwa/wvvswvwwkw KÜLÖNFÉLÉK gyomor-EREDMÉNYTELEN FRANCIA-SZOVJET TÁRGYALÁSOK MOSZKVÁBAN Guy Mollet francia miniszterelnök és Pineau francia külügyminiszter négynapos látogatást tettek Moszkvában. Az út célja annak a kipuhatolása volt, vájjon lehet-e a szov­jet vezetőket rábírni arra, hogy az északafrikai arab és bex-ber lázadóknak adott titkos és nyílt katonai segítséget megszün­tessék, Amint azt várni lehetett, az eredmény azt mutatta, hogy a szovjet változatlanul folytatni fogja a nacionalista köntös alatt folyó bolsevista lázítást Északafrikában. A meg­beszélések végén Kruscsev kijelentette, hogy az északafrikai népek fegyveres lázadásait a szovjet helyesnek és jónak tart­ja, s ezt tartja a “normális történelmi folyamatnak.” A meg­beszélések azt mutatták, hogy a francia kormány súlyos tak­tikai hibát követtek el, mikor a kommunistáktól azt várta, hogy fejezzék ki együttérzésüket a francia kormány észak­afrikai pacifikáló küzdelmeivel. Ugyancsak eredménytelen volt a franciáknak az az erő­feszítése, hogy a szovjet a franciák kedvéért — mivel a fran­ciák nem elvi ellenségei a szovjetnek — tegyen konkrét Epé­seket a vasfüggöny mögötti országok szabadságának vissza­adására. Mindössze általános jellegű közös nyilatkozatok hangzottak el, a következő szöveggel : “a két kormány re­méli, hogy a nemzetközi igazság helyreáll, hogy a hideghábo­rú végül egyszer majd befejezést fog nyerni, s hogy a fegy­verkezési verseny befejeződik, amivel a népek háborús félel­me is megszűnik.” Ennél kevesebbet már nem tartalmazha­tott volna a zárónyilatkozat. Meggyőződésünk szerint a ku­darcnak ugyanaz a jó eredménye lesz, mint amit a londoni rosszul végződött tárgyalások is hoztak : hogy t. i. Nyugaton folytatódni, sőt erősödni fog a fegyveres .és gazdasági fölény­re alapított politika, s majd ez végül is meg fogja hozni azo­kat az egyezményeket, amiket ilyen politikával, az ellenség felé mutatott hajbókolással soha nem lehet elérni. Tőkés társat keresek építke­zéshez. Gyakorlat nem szük­séges. F R A N K SZABÓ LE. 6-0362 Kisebb költözködéshez hívja S Z A Bó F E K E N C’ E T LE. 6-0362 Olcsón eladó, egy cement munkához szükséges teljes felszerelés. A vevőt, ha kíván­ja hetanítom és munkaszer­­zésben is segítségére leszek. Bővebb : LE. 6-0362. Ha üzletet, házat, bútort, autót vesz, vagy elad és nem tud angolul, hívjon tolmácsot. Üzleti (hivatalos) leveleket is lefordítok, megválaszolok. MRS. TÖREKI WA. 2-8359. IRÓGÉPJA VITÁST KARBANTARTÁST, magyar betűre való átszere­lést szakemberrel végeztessen. Telefon: KE. 6574 Cím kiadóhivatalunkban is leadható. MAGYAR NÉPIES MOTÍVUMOKKAL festett CSERÉPEDÉNYEK KORSÓK, TÁLAK, VIRÁGVÁZÁK kaphatók kiadóhivatalunkban 996 Dovercourt Rd., Toronto. NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA ! MÉNKŰ CSIZMÄSZÄRBÄN Irta : Füry Lajos. 1938-ban történt. A Felsődunántúli azdasági Kamara kiküldöttjei jár­­magyar falvakat, hogy segítséget iának ott, ahol szükséges. Ugyanek- Nemzeti Múzeum régészeti kutatói ibb őskori lelet feltárása nyomán ku- Dunántúl. E véletlenek folytán ke­­e a Kamara és a Múzeum hivatalos rába is a lánkapusztai csordás, be­es nevén Vonyó Márton. Győrből Ostffyasszonyfáig vonattal tt az ember és nekilódult a poros, s szegélyű szekérútnak, hosszú hul­­úton eljutott Lánkapusztára. Sok n egyéb nevezetessége mellett, tíz oan is ismert nevű öreg gulyása volt ipusztának, Vonyó Marci bácsi sze­­ben. Az életkorát pontosan ő maga udta meghatározni, de úgy az emlé­­>1 idézve Péter Pál napján töltötte be a nyolcvanötödik esztendőt, még g egyenes derékkal, aztán a menyecs­­is vizslató szempillantással, pedig :sak a templomban került ki a szájá- i ha csak tehette a bütyköst is meg­­tta. Nagy híre és nevezetessége azon­­:em ebben állt Vonyó Marci bácsinak, i sem, hogy igen szépen tudott mesél­ik Bottyánról, akit csak Jótevő János t néven emlegetett vagy pedig Czinka áról, aki lépre csalta a labanc gene­­. Vonyó Marci bácsi híre a gyógyá­­ian állott, senki úgy jószágot meg­­ni tíz határban nem tudott, mint i bácsi és éppen egy ilyen alkalommal, or a szomszéd faluból, egy kisebese­­tőgyű tehenet hoztak gyógyításra } bácsihoz, a kamarai, meg a múzeumi döttek kapva-kaptak, hogy na most . ismét találnak valami babonát, amit dl pellengérezni és hatóságilag is meg szüntetni. sovány magyar tehenet elővezették és a kiküldöttek is kíváncsian körülállták az öreg csordást. — Kisebesedett a tőgye a tehénnek, hát ehoztam kendhő megkúrálni. — Jó helyre hozta, no lássuk- csak. Akkor már Marci bácsi újra tömte a pipáját a felkínált acskóból. Valaki a kiküldöttekből kíváncsian meg­kérdezte. — Aztán meg tudja-e gyógyítani Marci bácsi ? Az öreg önérzetesen válaszolt és azért huncutul mosolygott is a szemével, hogy ime ő olyasmit is tud, amit ezek a tanult városi urak is megcsodálnak. — Hát iszen honne tunnám, hát ez a mástersígem, a jószággá vagyok miutta születtem, meg minden üköm azt csinátta, osztán a recöptöt is az öregapámtú tanút­­tam. mer ho nagy tapasztalattya vót a marha körül. A körülállók helyeseltek. — Aztán milyen orvossággal gyógyítja meg a sebes tőgyet, mint mondják olyan hamar ? Marci bácsi aprókat szívott a pipából és közben le nem vette volna a szemét a jám­bor tehénről, megnyomogatta a nyakát, megdörzsölte a szarva közt és csak azután válaszolt. — Hát ippán ha tunni akarják a zurak, ménkűve gyógyítom. Mindenki megértette a választ csak ép­pen a városi urak nem. — Hogy ? hogy mondta Marci bácsi ? ménkűvel ? már úgy gondolja, hogy a vil­lám. . . izé csapás. . . Az öreg sietett segíteni és huncutul ne­vetett. — Úgy a kirem, ahogy táccátt mondani, de hát mi mán csak azt ú híjjuk, hogy ménkű, legjobb gyógyszer a marha báteg­­ségre. mer mán ezt hasznátták ősapáink is, oszt ki van próbálva. — Aztán honnant veszi kend a mén­kűt ? Ez volt a fogas kérdés és most gondol­ták, hogy már is megfogták Marci bácsit és kisül az egész marha gyógyítási turpis­ság. Marci bácsi azonban, becsületesen egy­szerűen válaszolt. — Nem úgy veszi kirem azt az ember, hanem fogja vagy találja. A kételkedők egymásra néztek. Hát kend hol fogta a ménkűt ? Marci bácsi megigazgatta derekán a ga­tya kötést. — Úgy vótt az kirem, hogy most István kerájko mútt öt ásztendeje dílután áttam az istálló kapuba, miko nagy vihar ment rajtunk keresztül és akko láttam, hogy a ménkű leszaladt a sitkei erdőn egy fába. Az öreg kis szünetet tartott, mert a pipát kellett ösztökélni, hogy a maradék, félig hamvadt dohány is elfüstöljön. Illem­­tudóan félre pökött az öreg, mint aki jó! tudja, hogyan kell viselkedni városi urak társaságában, aztán folytatta? — Szóvá, hogy szavam ne veszíccsem, a sitkei erdüben az egyik fában leszaladt a ménkű. Amikor aztán megállóit az eső, mer addig, mint a felhűszakadás, zúdult ránk az Isten áldása, el is kellett, mán akkó, mer száradt, aszott minden, mondom, ahogy megállóit az eső, mingyárt kinyar­­gattam az erdőbe és addig kárestem, ad­dig kárestem, amíg megtaláttam. Az urak most köhécselni kezdtek. — Szóval Marci bácsi megtalálta a sit­kei erdőben a ménkűt ? Az öreg elértette a gyanakvást, hát úgy is válaszolt. — Ángedelmet kérek, de tisztessége le­gyen mondva, azt tátszettek akarni, hogy mondgyam meg hunnan van nákem a mén­kűm a gyógyításra, hát most sorban emon­danám, de tássenek kivárni a végáseményt. — Na jól van Marci bácsi nem zavarjuk, csak mondja el sorjában, mind ahogyan történt, mert ez még az újságban is benne lesz. Marci bácsi hátrakapta a fejét. —Nám örünnék én annak, kérám tiszte­letté, merhogy nagy áldás ez a falusi ám­bernek, de semmi érdekes nincs bánne a városi ámber számára. Meg aztán még fő­­tanánák ámenni a zadómat, merhogy, aki mán újságban is szárepel annak csak illő dolog, hogy nagyobb adója lágyén.. . Jót nevettek és megnyugtatták, hogy nem emelik az adóját. Marci bácsi folytatta. — Hát hun is hagytam csak, kinyargat­­tam az erdőbe, osztán megtanáttam nagy náhezen a cserfát, amibe beleszaladt, ket­tévágta és úgy kifordította a hályibű, hogy még a gyökere is kiszakadt. Ánnek az öreg cserfának a töviben, a föd alatt mágtaná­­tam a ménkűt és semmive ,sem lehet a te­hén tőgyit úgy meggyógyítani, ha kisebe­sedik, mintha ázze az ember néhányszor szépen végigsimogatja, osztán még más betegségre is használ, ha a jószág fölsérti a lábát, szögbe líp, vagy megdöfködik. Most már kíváncsian kérdezték. — És hol van a ménkű Marci bácsi, megmutatná ? Az öreg végignézett az embereken. — Iszán nem kő azon mit mutogatni, hát mindgyár úgyis szüksíg lesz rá és az urak megtapéróhattyák saját szemükké, hogy mit csinálok. Azzal lehajolt és bő csizmaszárából ki­kotort egy foszladozó újságpapírba csa­vart kenyérkaréj alakú, teljesen simára csiszolt és közepén lyukkal ellátott kőkor­­szakbeli baltát. Csodálkozásuk láttára, az öreg úgy érez­te, hogy magyarázat szükséges, mert a városi urak nem értik meg. — Osztán azt ne tássenek gondúnyi, hogy valamit is én változtattam ázön, ez így vótt, ahogy tanáttam a cserfa hályin, a lyuk is bánne vót. Hát ez itt a ménkű, amint tetszenek látni és nem csinyálok titkot belüle. most mágteccenek látni a kezelést is. Azzal az öreg odahajolt a tehénhez és miközben beszélt a jószághoz, megkene­­gette néhányszor a kővel, aztán a tehén gazdájához fordult. — Harmadik napfölkeltire meggyógyul. Ezt úgy mondta, olyan határozott han­gon, hogy abban kételkedni nem lehetett A gyógyítás után a múzeumi kiküldött alkudozni próbált Marci bácsival. — Mennyiért adná el a ménkűt ? —- Nám adhatom e instállom, mer sze­gíny gujás ember vagyok, oszt ázze kú­rálom a jószágot, mer ez minden patika­­szerné többet ér, ósztán én nem kírek sem­mit a gyógyításért, csak amit jószántuk­­bű a zámberek annak. — Tudja maga azt Marci bácsi, hogy ez nem ménkű, hanem egy balta, kőkorszak­­beli balta, amit akkor használtak az embe­rek, amikor még nem ismerték a vasat. Marci bácsi rázta a fejét. — Ángedelmet kérak, de azír ne tessen mán ángem annyira butának tartani, hi­­szön óvastam én is, meg szájrú-szájra a hagyomány, hogy amikon Áipád apánk előtt Attila keráj étt ázön a szíp hazán, hát kardda verekettek, nem kűbaltáva, osz­­tán a pásztorgyerek is acélkardot tanát, nem kűkardot. Ennyit mán én is tudok. Az pedig szentigaz, hogy a ménkű, mer saját szememme láttam, oszt a saját ká­­zemme kapartam ki. Ha pedig nem hinnék a zurak. hogy a ménkű gyógyít, tessenek három nap múlva ámenni oszt saját sze­mükkel mágnézni, hogy mággyógyult e vagy nem. Három nap múlva a tehén tőgye, majd­nem tökéletesen meggyógyult, amikor er­ről jelentést írtak a Kamarának, a szak­értők azt bizonygatták, hogy a kőbalta valamiképpen rádióaktív sugárzást kapott és ennek a rádiumos sugárzásnak van ez a gyógyító ereje. A hivatalos magyarázat semmivel sem csorbította Vonyó Marci bácsi, lánka­pusztai öreg gulyás hírnevét, sőt még öreg­bítette azt. azzal, hogy a magyar pásztor­ember már ismerte azt a gyógyító erőt, amit a tudomány csak ezer év múlva kezd sejteni. Most már meg lehet írni az újságban is, mert azóta Vonyó Marci bácsi már ezen a földön nem fizet adót, hanem a magassá­gom mennyekben a Mindenhatónak adózik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom