Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-07-16 / 29. szám

V. 29. sz. 1955 július 16. 2 KANADAI MAGYARSÁG dia* "%íoupvUaK* Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk 1 Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Minden névvel aláírt cikk tartalmáért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office : 362 Bathurst Street. Toronto, Ont., Canada. KANADA VÁROSAI Champlain Sámuel a híres francia felfedező volt az első fehér ember, aki partra szállt Kanadában. Fákkal körülvett természetes kikötőben ért partot, Kanada keleti oldalán, 1604június 24-én. Keresztelő Szent János ünnepén. A nap tiszteletére a felfedező mind táborhelyét, mind a kikötőbe ömlő pompás folyót a szent nevéről nevezte el. Ma Saint John, Kanada legrégibb bejegyzett városa, lakóinak száma több mint 65.000. A város története igen emlékezetes. Az 1604. és 1783. esztendők között itt megfordult személyei: a legérdekeseb­bek közé tartoznak, akik valaha is megjelentek ezen a föld­részen. 1783 az az esztendő, amikor a “British Empire Loya­lists” (a brit birodalomhoz hívek) megérkeztek Kanadába. Valamenyiük közt egyik sem volt híresebb mint Madame La Tour, akinek férje jövedelmező kereskedést folytatott a Micmac indiánokkal, abból az erődből, amelyet a kikötő szé­lén épített. Egy alkalommal azonban La Tour vitába keve­redett egy versenytársával, a Nova Scotia-i Port Royal-ból való d’Aulnay Charnissay lovaggal. Charnissay kétszer vette ostrom alá La Tour erődjét. Az első alkalommal La Tour elmenekült és visszatért, hogy el­űzze a támadókat. Másodszor azonban Charnissay olyan idő­ben támadott, amikor tudta, hogy La Tour távol van. Ma­dame La Tour, aki bátor asszony volt, meg akarta védeni az erődöt néhány hűséges katonával, de Charnissay és emberei végül is elfoglalták, mert egy áruló őr beengedte őket a mel­lék-kapun. Charnissay ezután fölakasztatta az erőd minden tagját és kényszerítette La Tour asszonyt, hogy nézze végig a vér­szomjas eljárást. A hősies asszonynak meghasadt a zive a fájdalomtól és nemsokára meghalt. Chamissaynak 1650-ben bekövetkezett halála után, La Tour, — aki közben visszasze­rezte birtokát — feleségül vette az özvegyet. De ez az állapot sem tartott sokáig. Három évvel később a helyzet ismét változott, mert az angolok elfoglalták az erő­döt, valamint Acadia többi részét. Annak ellenére, hogy Saint John legrégibb történetében indián sátrakat, erődöket, francia kalandorokat és kalózo­kat, valamint európai kereskedőket találunk, a várost első­sorban mégis azok a loyalisták hozták létre, akik az amerikai forradalom után elhagyták az Egyesült Államokat, hogy a brit birodalom alattvalói maradhassanak. Csoportjuk 3000 lé­lekből állott. Egyetlen kanadai városnak sem volt ekkora kezdeti lakossága. A loyalisták jó telepesek voltak. Kitűnő hajókat építet­tek és megnagyobbították Saint John kikötőjét, hogy lebo­nyolíthassák a Karaib tenger felé folyó növekvő kereske­delmet. A loyalisták kitartása építette Saint John-t New Brun­swick legnagyobb városává. A kikötői berendezések maguk­ban foglalnak 3 millió bushel gabona számára szükséges ele­vátorokat, szén dokkokat, olaj raktározására szükséges tar­tályokat és 15.000 láb hosszú kikötési területet. A kikötő keleti oldalán lévő “Market Slip” egyike azon néhány helynek, amelyet leggyakrabban fényképeznek a ten­gerparti tartományokban. Benyűlik a város üzleti negyedé­nek szivébe. Két oldala mellett majdnem mindig horgonyoz egy-két árbocos hajó. Saint John több szempontból is egyike Kanada legszo­katlanabb városainak. Mivel a kikötőt körülvevő sok félszige­ten épült, gyakran könnyebb és gyorsabb csónakon menni a város egyik részéről a másikba, mint autón. Mint kikötő Saint John, Halifax versenytársa, különö­sen télen, mikor a montreáli kikötőt jég borítja. A város egy­ben a Canadian Pacific vasútvonal keleti végállomása. A tartomány délnyugati részében Saint John a nagyke­reskedelem szétosztó helye. Ugyanakkor Kelet-Kanada ten­gerpartján ez a város az egyik legfontosabb ipari központ. Iparágai a következők : Hajóépítés és javítás, cukor­­gyártás, papírgyártás, vasúti kocsi gyártás és javítás, vala­mint a külföldről behozott fűszerek és élelmiszerek feldolgo­zása. New Brunswick nyomdai és könyvkiadói ipara majd­nem teljes egészében Saint Johnban összpontosul. A kikötő­ből pedig gabonát, lisztet, épületfát, tüzelőfát és krumplit szállítanak külföldre. m w ■ -a» ' -5#k >seK ^as< mm* Ha kellemes meglepetést akar szerezni I külföldön élő barátainak, ismerőseinek, rendelje meg számukra a Kanadai Magyarságot LAPUNKAT A SZABAD VILÁG MINDEN ORSZÁGÁBA ELKÜLDJÜK ! Előfizetési díjat (külföldi államokban egész évre $6.00) csekken, Money order vagy készpénzben is beküldheti. I I $ V V ill &1 ^ ------,--------­­— - Pl FÉNYSZÓRÓ Örömmel állapítjuk meg, hogy a Kanadá­ban élő magyarok között lassan megszűnik a gyűlölködés és egyre több jelét látjuk az összefogásnak, testvéri megértésnek. Ez így is van rendjén. Azok, akik az emigrációba kényszerült magyarokat ostoba, hazug pro­pagandával mérgezték, a legtöbb esetben fi­zetett kommunista ügynökök voltak, vagy­­pedig összeférhetetlen, beteges lelkek, akik politikai rögeszméiket akarták a magyar tö­megekre rákényszeríteni. Mint ahogy ez tör­ténni szokott, ezeket a bajkeverőket a tisz­tességes magyarok megismerték és kirúgták soraik közül. Azt a pár kótyagost pedig, akik még mindig rontják a levegőt, ma már senki sem veszi komolyan. S így lassan, de bizto­san visszaáll a kanadai magyar szivekbe a béke, a szeretet, s kihal a gyűlölet és a meg­­f : <♦> ■»> •»> <♦> <♦> rmcmg. -:«• •»> <♦:< <♦> nemértés. Szerénytelenség nélkül állapíthatjuk meg, hogy ebben a megbékülési folyamatban ma­gunk is szép munkát végeztünk, mikor ha­sábjainkon állandóan a békét, a testvéri sze­­retetet hirdettük. Az, hogy olvasóink nekünk és nem a bajkeverőknek hittek, bizonyíték józan ítélőképességük és realitásuk mellett. ** * Még mindig több mint egymillió menekült él a nyugateurópai országokban, — állapítja meg Van Heuven Godhardt, az Egyesült Nemzetek menekültügyi főbiztosa. A mene­kültek legnagyobb része Németországban, Ausztriában és Olaszországban él, s főként olyanokból áll. akik valamilyen oknál fogva nem kapnak tengerentúli vízumot. •» <♦> <♦> <♦> •! ELVTÁRS A PUSZTÁN Irta : Szitnyai Zoltán. Nekivágott a töltésről megpillantott cél­nak. Mert ha nem téved, egy elvtárs feste­­get a tarlón. Földműves elvtárs ! Tegnap szebbnél-szebb faragványokat csalogatott ki egy tehénistálló zugából, ma meg talán kép­remekekre bukkan. “Paraszt Rodin az istál­lóban”, írta tegnap. “Munkácsy a szántón”, írhatja holnap. Csak vonatra kell ülni és az elmúlt úri világ által elnyomott népi tele­­vényből úgy kelnek ki az őstehetségek, mint tavaszi zsendüléssel a réti virág. — Agyj Isten elvtárs — köszönt világné­zeti népiességgel, amikor a festegető ember­hez ért. Az épp csak feléje pillantott szemének sar­kából és tovább latolgatta képén a távlatot. — Elvtárs az öregapja — felelte nagyso­kára, miután az ég kékjén elhelyezett egy lila pontot. A szerkesztő elvtárs nem sértődött meg a goromba hangtól, amely visszautasította a rendszer felségszavát. Az ilyesmit nem sza­bad a föld törzsökös fiától rossznéven venni. Nem a rendszer elleni tüntetés az, csupán a város iránti ősi ellenszenv a sötét időkből, amikor a város még a népellenes polgárt je­lentette. Nem ijedt el a fogadtatástól, sőt közelebb vetemedett. Szereti, meg érti is a nyíltszavú magyaros beszédet. Szemügyre vette, gyönyörködéssel nézte a készülő ké­pet. — Ember ! Maga igazi őstehetség — szólt újból. — Az vónék — felelte rátartian. A szerkesztő elvtárs noteszt és ceruzát vett elő. Itt minden szó kincset ér. Olyan cikket kanyarít majd erről az egyszerű, ta­nulatlan lángészről, hogy az irigység halálba marja az összes burzsuj festőket, a néhá­nyat, aki még létezni merészel. Népi zamat­tal ízesített kérdésekkel csiklandozta a mű­vészt. Az ímmel-ámmal, foghegyről adogatta feleleteit. — Ha a tisztölt úr írni akar rólam, ám te­gye. Mindenki azt ír, amit akar. Kiállítást is csinálhat a képeimből. Van mit. Jó egyné­hány vásznat mázoltam össze az elmúlt év alatt. — Majd én a hóna alá nyúlok barátom. — Ha ízlik, de óvatos ? mert igen csiklan­dós a természetem. Ez az incselkedés meg éppen tetszett a szerkesztő elvtársnak. A nép kedves, bölcs humorát érteni kell. — No fiam, olyan nagyhírű művészt csiná­lok magából, hogy hangos lesz a nevétől az ország. Bízza csak rám. Festegessen tovább nyugodtan és szorgalmasan. A többiről én gondoskodom. Rendben van ? Kezet rá. — Ha nagyon akarja, — adta a kezét las­sú méltósággal. Aztán elindultak együtt a falu felé. A szerkesztő elvtárs látni akarta az egyéb ké­peket is. Az úton elbeszélgettek erről-arról. A festőnek is mind szaporábban melegedett a hangja, s a szerkesztő elvtárs nem győzte biztatni a ráváró sikerrel. Akit ő felemel, az fenn van, akit letesz, azt soha többé fel nem emeli semmi. — Például a Monostory, az a középosztály­beli korcs, népet nyomorgató urak ivadéka. Egy év előtt úgy kisöpörtem a pikturából, hogy hírét sem lehet hallani. — Be jól tette —- helyeselt a festő. Majd a tiszta kis portára mutatott : — Ehun vé­nánk. — Takaros, — bólintott a szerkesztő elv­társ. A megállapítás már inkább szólt a gá­doron megjelenő fiatal asszonynak, mint a szegényes kis háznak. — Itt a feleségem is — és a festő hívó moz­dulattal intett a gádor felé. — Gyere szi­vem, gyere, hadd mutassam be a kiváló mű­bírálót, Harapós Kálmán elvtársat. Az imént adott kezet rá, hogy egy éven belül híres festőt csinál belőlem. — Ho-o-gyan ? — dadogta. — Hát ön nem ?. .. —Ó, bocsánat, — mosolyodott el a festő és könnyedén meghajolt. — Hiszen még be sem mutatkoztam. Monostory Imre -vagyok. “ÍGÉRET FÖLDJE1’--------o--------­Bruce West írása a torontói “Globe and Mail”-ben. (Canadian Scene). Ujkanadásaink túlnyo­mó többsége lassan beleilleszkedik a kanadai életmódba. Ennek a folyamatnak a során mű­vészetük és ügyességük beleépül életünkbe s ezáltal szebbé és jobbá válik az ország. Mellesleg megemlíthetem, hogy szerintem Jack Pickersgill bevándorlásügyi miniszter nem követett el olyan szörnyű tévedést, ami­kor nemrégen azt mondotta, hogy a Kana­dában született csecsemők a legjobb kana­daiak. Hiszen nevetséges volna azt hinni, hogy ez nem így van. Elismerjük, hogy sok olyan bevándorló van, akiből jobb állampol­gár lesz, mint sok ittszületett kanadai, még­is természetes és általában elvárható, hogy az itt születettek lesznek a legjobb polgárai az országnak. Azt hiszem, ha megkérdeznénk bármelyik elfogulatlan lengyel bevándorlót, hogy sze­rinte kikből lesznek a legjobb lengyelek, ugyanezt a választ adná. Úgy gondolom to­vábbá, hogy egy német, cseh, vagy olasz szükségképpen azt mondaná, hogy a hazájá­ban született gyermek — egyenlő feltételek közt — jobb polgára lesz az országnak mint egy kanadai, skót, angol, vagy ír. Mindent összevetve, az itt születés után a legjobb eset az, mikor valaki úgy jön az or­szágba, hogy hajlandó együttműködni a ka­nadaiakkal, őszintén törekedvén arra, hogy hozzánk tartozzék. Hiszen a második nemze­dékben nehezen lehetne megkülönböztetni a német származású kanadait a brit származá­sútól. A közelmúltban beszélgettem Alex von Svobodá-val, egy fiatal, osztrák származású ujkanadással. Jelenleg nagyon elfoglalt mű­vész, örül Kanadának és munkájának. Most éppen legújabb megbízatásán dogo­zik, egy 45 láb hosszú és 10 láb széles fal­festményen, amelyet a torontói uj, áramvo­nalas Molson épület előcsarnoka számára fest. Nagyszerű munka, Kanada fejlődését mutatja be, a prémkereskedők napjaitól egé­szen a rohanó jelenig. Svoboda 1951 februárjában érkezett Ka­nadába, 10 dollárral a zsebében. Annak elle­nére, hogy jó nevű szobrász és festőművész, úgy találta, hogy ezen a téren nem volt nagy kereslet. Csákányt és lapátot fogott tehát és beállt építő-munkásnak. Nem tördelte a kezét s nem jajgatott, hogy tévedett, amikor Kanadába jött. Élt azzal a lehetőséggel, amely nyitva volt és várta a neki való alkalmat. Jelenleg már több falfestmény dicséri mű­vészetét, különböző kanadai épületekben. A Moison-i rendelés a legnagyobb, amellyel ed­dig megbízták. Svoboda 26 éves, torontói leányt vett fele­ségül és kis kiejtési hangsúlyától eltekintve, olyan a megjelenése és beszéde, mintha itt élt volna egész életében. Eddig öt kiállítást rendezett különböző kanadai központokban. Az elmúlt négy évben főleg kanadai témákat használt fel művészete tárgyaiul. “Nemsokára — mondotta — Európában rendezek kiállítást, hogy meglássák ott is, mi van nekünk itt”. örömmel gondolok vissza most is erre a beszélgetésre — s különösen ezekre a sza­vakra : “hogy meglássák ott is, mi van ne­künk itt”. íme, ilyen változáson ment át ez a fiatal ujkanadás a megérkezése óta eltelt, valami­vel több mint négy év alatt. Az első héten naponta egy szendvicsre telt neki Torontó­ban. Most festékeivel és ecsetjével ízletes sülteket keres felesége és maga számára. Ezrével vannak hozzá hasonlók azok kö­zött, akik az elmúlt néhány esztendőben ván­doroltak be hazánkba. Többet kellene halla­nunk róluk. Valfiszinüleg fogunk is. LÉGő-KÁTÉ “Rákóczi Szövetség” magyarság szolgálata. UNEXPLODED BOMB — BEFULLADT BOMBA. Gyújtási hiba következtében fel nem robbant bomba. UNEXPLODED BOMB RECONNAISSANCE — BEFULLADT BOMBA KUTATÁS. Szakképzett személyek által végzett bomba felderítés. A fel nem robbant bombák ártalmatlanná tétele a tűz­­szerészek feladata, nem tartozik a légo. szervek hatás­körébe. URANIUM — URÁNIUM. Az atombomba alapanyagát képező, ritkán előfoi'duló fém. (Belga-Kongó, Kanada, Csehország, Szovjetunió, Tibet). VOLUNTEER — ÖNKÉNTES. Az a személy, aki szolgálatait a honi légoltalom céljaira önként felajánlja. (Lásd : Civil Defence Worker). WAR GAS — HARCGÁZ. Légnemű, vagy cseppfolyós halmazállapotú vegyianyag, mely sérülést vagy halált okozhat. WARDEN — LÉGO. PARANCSNOK. Megbízott férfi vagy nő, aki szűk keretek között (ház, háztömb, utca) légoltalmi teendőket lát el. WARDEN POST — LÉGO. ŐRSÉG. ' Légoltalmi őrökből és légo. szolgálatosokból álló egység. (Lásd : Post Warden). WARNING DEVICE — RIASZTÓ KÉSZÜLÉK. Sziréna, kürt, csengő, stb., mely meghatározott jellel a riasztás mérvét és fokát hozza a lakosság tudomására. WEATHERING — HATÁSTALANULÁS. -ABC harceszközökkel fertőzött területnek vagy levegő­nek természetes módon — eső, szél, hó, stb. történő tisz­títása, illetőleg közömbösítése. WELFARE CENTRE — GONDOZÓ KÖZPONT. Menekültek, kitelepítettek átmeneti felvételére és gon­dozására szolgáló épület, vagy épülettömb. WHITE ALERT (ALL CLEAR) — LÉGIVESZÉLY ELMÚLT. Jel, amely a közvetlen légitámadás veszélyének elmúl­tát tudatja. Három egyperces, egymást követő, egyhan­gú sziréna-búgás, mely két perces szünet után megis­mételhető. (Lásd : Yellow Alert és Red Alert). YELLOW ALERT — LÉGIVESZÉLY. A légoltalmi szerveknek szóló, előzetes értesítés, melyet azok szükség szerint közölnek a lakossággal (riadó, te­levízió, újság). A riasztó készülékek nem szólalnak meg. ZERO HOUR — ZÉRÓ ÓRA. Valamilyen cselekménynek — támadás, visszavonulás, kiürítés, atombombarobbantás; stb. előre meghatározott kezdeti időpontja. ZONE — KÖRZET. (Lásd : Civil Defence Zone). ZONE CO-ORDINATOR — KÖRZET LÉGO. PARANCSNOK. A “körzet” légoltalmi teendőivel megbízott személy. — Vége. — AZ ÖREG E K~' VÁROSA.............. A newjerseyi Millville város közelében uj telep alakult, amelynek “Roosevelt Park Colony for the Aged” a neve. Igyekszik azt a kérdést megoldani, hogyan lehet öreg embe­reknek az Amerikában egyre növekvő tömegét kielégítően ellátni. A Roosevelt Park Colony-ban élő öregek, önérzetük és függetlenségük biztosítása mellett, kellemes környezetben töltik el idejüket. Az ittélő férfiak és nők életkora 65 és 98 között váltako­zik. Mindenki maga viseli gondját saját kicsiny háztartásá­nak és úgy osztják be napjaikat, ahogy nekik jól esik ; a köz­ség nyilvános életében pedig egyéniségüknek és tetszésük­nek megfelelően vesznek részt. A telep nem nyerészkedésre alakult házépítő szőve Lr.e­­zet, amelyet Mrs. Effie Morrison alapított 1937-ben, aki az­előtt New Jerseyben az aggkoriak segélyét kezelő irodát ve­zette. Sok-sok idős emberrel került itt össze, akinek nem voltak közeli rokonai, vagy pedig nem akartak hozzátarto­zóik támogatására szorulni. Ezek az emberek független ott­hont akartak, olyat, amelyet szerény anyagi eszközeikkel fenn tudtak tartani. f' Mrs.'Morrisow és lelkes barátai rábírták Milleville köz­ség jóérzésű elöljáróit, hogy 300 acre nagyságú területet adó­mentesen engedjenek át a település céljaira. A szövetséges kormány kölcsönt folyósított házacskák építésére és utakról meg csatornázásról gondoskodott. Amikor a Roosevelt Park Colony 1937-ben megnyílott, mindössze 13 házból és egy központi épületből állott. Ma már 37 ház van a telepen. Van olyan ház, amelyet lakója maga épített fel és ezért semmi­féle bért sem fizet. Halála után a ház birtoka visszaáll a köz­ségre, más öregek befogadására, akiknek kora és- igen sze­rény jövedelme képessé teszi őket, hogy a telephez csatla­kozzanak. A házacskák két szobából és konyhából állanak. Egye­sekben külön konyha van, másutt a nappali szoba egyéb ré­szét alakították át főzésre. A házbér igen alacsony, épen csak a telep fenntartásának fedezésére. Magán adományokat is elfogad a község, amit terjeszkedésre és uj berendezések­re fordítanak. Milleville megértő és szolgálatkész polgáraiból alakult az igazgatóság, amely a telepet vezeti. Aki a Roosevelt Park-ban él, nem unatkozik. Háztartá­sát látja el, kertjét ápolgatja, bevásárol Millvilleben, egyéni szórakozásainak él. A központi épületben hetenként egy­szer estélyt rendeznek, de máskor is be-bejárnak oda az öre­gek, olvasni, beszélgetni, zenélni, vagy énekelni. Istentiszte­let is van egyszer hetente mindenféle vallásúak számára. Sok lakónak barátai is vannak Millvilleben, akikkel kölcsönö­sen látogatják egymást. Mrs. Morrison, aki maga is elmúlt 65 éves és a telep igazgatója, nem is reméli, hogy minden pályázó igényét, aki a Roosevelt Park-ba szeretne költözködni, kielégíthesse. De hasonló telepet állítottak fel azótg, Floridában is, az Ameri­can Federation of Labor-hez tartozó kárpitos szakszervezet kiöregedett tagjai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom