Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-07-16 / 29. szám

KANADAI MAGYARSÁG 3 V. 29. sz. 1955 július 16. UTAZÁS A LABRADOR PARTVIDÉKÉN A természetet szerető turisták ezen a nyáron először kéthetes hajóutat tehetnek Labrador partvidékén a Goose öböltől Hebronig és így pár száz mérföldre megközelíthetik az arktiszi övét. Útközben nemcsak primitív falvakat látnak, hanem eszkimókat, bálnákat, fókákat, halászka madarakat, jéghegyeket és délibábot. Goose Bay voltaképpen csak a második világháborúban kelt igazán életre, amikor itt létesítettek egy légibázist és riadó állomást. Jelenleg itt is megáll a Canadian National Railway posta hajója a “Trepassey” amely 18 utast is tud szállítani öt, menetrendszerű kőrútján. Az útiköltség 60 dollár 70 cent, amelyben benne van a fekvőhely és az étkezés ára is és a hajó július 23-án, augusz­tus 6-án és 19-én, valamint szeptember 1-én indul. Az út nem egészen két hétig tart. A viszontagsághoz szokott túristák a Newfonudland-i St. John’s-ból is eljuthatnak Goose Bay-be, kb. egy hét alatt. A türelmetlenebb “felfedezők” repülőgépen mehetnek a New Brunswick-i Moncton-ból a Mariitme Central Airways gépein, vagy a Newfoundland-i Ganderből, vagy St. John’s-ból. De repülhetnek Montreálból is, egyszer egy héten, a Trans Ca­nada Airlines gépein. A “Trepassey” utasai közt rendszerint vannak “Moun­­tie”-k, misszionáriusok, eszkimók és néha elszánt városla­kók. A fülkékben négy, vagy hat ágy van, de néhány rend­szerint üres. Az élelem általában jó ; van marhahús konzerv káposztával, “roast beef”, tőkehal-nyelv valamint hal és “bruse” (vizbe áztatott kétszersült hallal elkészítve). A ká­vé ivó jó ha erősen kéri a kávét, mert az ujfoundlandiak (ahova Labrador tartozik) tea-ivók és a kávét is hasonló módon készítik — sok vízzel, s így igen gyenge ital készül belőle. Miután elhagyta Goose Bay-t, a “Trepassey” kiköt rö­vid időre a Smoky és Emily kikötőkben, amelyek az ujfound­­landi halászok nyári üdülőhelye. Ezután északra tart Cape Harrison felé, az eszkimók birodalmába, megbirkózván köz­ben a rossz idővel és az úszó jégdarabokkal. Az első mély fjord, amely védelmet nyújt az elszórt te­lepülések számára ezen a parton Makkovik, történelmi morva misszió állomás, egyike annak a láncolatnak, amelyet 1756- ban kezdtek el. Lakói részben eszkimó halászok. Elhagyván a Makkovik öblöt, a hajó megkerüli az Aillik fokot. Egy itt talált régi kard alapul szolgált annak az elméletnek, hogy vikingek meglátogatták Labradort a 12-ik században. Postville a következő állomás. Lakói nemrég telepedtek ide, egész Labrador területéről, William Gillet pünkösdista lelkész vezetése alatt. Gillet lelkész favágó és mechanikus volt, mielőtt meghallotta a hit hívó szavát. Fűrészmalmot létesített, megtisztította a területet, házakat és iskolákat épített. Hebron az utolsó kikötő. Kopár település, egyetlen nagy épülete a morva templom, amely eredetileg Németországban épült a 19-ik században. Megszámozták minden gerendáját, szétszedték és egy kis hajói Labradorba szállították. A part mentén apró kunyhók állanak, eszkimó lakóhelyek. A DÉLI SARK TUDOMÁNYOS MEGHÓDÍTÁSA a főtémája a geofizikai kongresszusnak, amely 17 nemzet részvételével jelenleg Párisban folyik. A konferencia elha­tározta, hogy az 1957—58. évet, — a déli sarki nyarat —­­“Geofizikai Évnek” fogja elnevezni, amely alatt a világ nagy államai, illetve a sarkvidéki kutatásban komoly múlt­tal és felkészültséggel rendelkező államok nagyarányú expe­díciókat küldenek a déli sark vidékére, s onnan tanulmányoz­zák a föld számos megoldatlan problémáját. Az USA, a Szovjet, Nagybritannia, Ausztrália, Norvégia. Belgium, Franciaország és Japán jelentették be, hogy állan­dó bázisokat létesítenek a déli sarkvidéken, s a most folyó konferencia legfőbb eredménye az volt, hogy a kutatási te­rületeket, illetve a különböző lobogók alatt működő bázisok helyét és működési szektorait egymás között beosztották, s ezzel elejét vették minden politikai, vagy hatalmi hatásköri összetűzéseknek. Tudvalevő ugyanis, hogy a nemzetközi jog­­gyakorlat szerint az a kutató, aki hazája által kiküldve ed­dig ismeretlen és lakatlan földterületet fedez fel, amely az országnak sincs a birtokában, az illető területet hazája nevé­ben veheti birtokba. Ezzel az elvvel ellenkezik az a nemzet­közi jogban ugyancsak elismert elv. l^ogy a sarkvidékekkel határos országok területi fennhatósági tengerpartjaik men­tén északra (illetve délre) egészen az északi, illetve a déli sarkig terjed. Ezen elv alapján például az északi sark vidéke — papíron — az Egyesült Államok, a Szovjet, Kanada, Dánia és Norvégia között volna megosztandó. A gyakorlatban egyik elv sem érvényesül teljesen, mert az óriási lakatlan és lakha­tatlan területek birtoka mostanáig valójában nem volt fon­tos. A kontinensek közti .repülés, az atomkutatás és az atom­bomba óta azonban az északi sarkvidék elsőrendű politikai fontosságú területté vált, mert azon keresztül közelíthetik meg egymást a legkönnyebben az északi országok, akár bé­kés, akár támadó szándékkal. A Déli Sarknál más a helyzet. Itt sem hatalmi, sem gaz­dasági érdekek nem teszik fontossá az átrepülési, úgy, hogy ezen a területen a különböző nemzetiségű tudományos cso­portok nyugodtan működhetnek együtt. A párisi konferen­cián összejött nemzetek expedíciói mind a legmodernebb szárazföldi, vízi és légi, valamint jégen és havon közlekedő jármüvekkel lesznek felszerelve. A sarkvidéki tudományos kutatás legfőbb feladata a koz­mikus sugárzás tanulmányozása. A föld vonzókörén túl való eljutás — a csillagok közti közlekedés — addig soha nem kerülhet gyakorlati stádiumba, míg nem ismerjük a világ­űrből szakadatlanul a földet bombázó sugárzó energiák ha­tását. Ezeket a sugarakat valami oknál fogva a föld két sar­kán át kiáramló mágneses energia távoltartja a földtől, s ez hozza létre a sarki fény (északi fény) névvel jelzett tüne­ményt. A mágneses energia azonban nem a sarkon át áram­lik felfelé, hanem az úgynevezett mágneses póluson át, amely az északi sarkon délre, a déli sarkon pedig északra fekszik a tulajdonképpeni pólustól. A kozmikus sugárzás, s ezzel együtt az időjárás keletkezésének kutatására tehát a leg­alkalmasabb a két sarkvidék. HÍREINK a nagyvilágból UJ KORMÁNY O L ASZÓ RSZÁG B A N Mario Scelba, Olaszország miniszterelnöke megbukott, s helyét Antonio Segni vette át, aki ugyanahoz a párthoz tartozik, mint előd­je, de közismerten valamivel baloldalibb ér­zelmű. Az uj miniszterelnök személye, illet­ve politikája nem jelent változást a kommu­nistákkal szemben követett erélyes intézke­désekben, sem az olasz kormány Amerika­­barát külpolitikájában, ellenben a földre­form végrehajtásában komolyabb fejlődésre mutat. A kormány maga koalíciós, nagyjából ugyanazon beosztás alapján, mint a Scelba­­féle minisztérium. Antonio Segni bemutat­kozó beszédében kijelentette, hogy legfőbb céljának tekinti a gazdasági helyzet feljaví­tását, amely Olaszország túlnépesedése miatt még mindig nehéz. A kivándorlást fo­kozni kívánják, egyúttal a nagybirtokokat, ahol még léteznek, növekvő tempóban akar­ják megváltani.------------------------o----—----------------­LORD BERTRAND RUSSEL a nagy angliai filozófus, egy kilenc nemzet­közi hírű tudós által aláírt felhívással for­dult a világ összes kormányához. Russel ma­ga 82 éves ; a nyilatkozat aláírói közül az egyik nemrégen meghalt Einstein Albert, aki a felhívás szövegét kevéssel halála előtt írta alá ; egyik aláíró a kommunista érzelmei­ről hírhedt Joliot-Curie ; egy kivétellel va­lamennyi aláíró Nobel-díjas tudós. A nyilatkozatban az aláírók felhívják a vi­lág összes kormányát, hogy mondjanak le egyszersmindenkorra a háborúról éspedig azért, mert az atom- és hidrogénbombákkal folytatandó háború elkerülhetetlenül az egész emberiség pusztulására fog vezetni. A tudósok megállapítása szerint az emberiség azon része, amely egy teljes erővel folytatott atomháború után életben marad, lassú, de biztos degenerálódásnak lesz kitéve, úgy­hogy néhány évszázad múlva sem az emberi­ség mint olyan, sem az ember művei a földön nem fognak többé létezni. A nyilatkozat sajnos semmiféle konkrét tervet sem tartalmaz arra, hogyan lehet pa­rancsuralmi rendszereket fegyver nélkül ar­ra kényszeríteni, hogy mondjanak le a há­borúról. AZ OSZTRÁK POLITIKAI TISZTULÁS —O­A HERCEG ÉS KÍSÉRETE MEDVEVADÁSZATRA INDULT a közel 7.000 méter magas gleccservilágba. A hegy démonai megtámadták őket, borzal­mas jéglavinákat zúdítottak rájuk, s az élet­­benmaradottak egy jéggel boiított tó part­ján guggolva éhenhaltak. — Mindez 600 év­vel ezelőtt történt Tibet és Kína határán, s a helybeli hegyilakók azóta is az áldozatok sí­rását hallják a monszun-vihar hangjaiban. — Végre 1955 júniusában egy ásványok után kutató tudós véletlenül a kisértet-tó mellé került. Ott találta a herceg és egész kiséretének holttesteit, múmiává aszalódva a jégben, de egyébként teljesen sértetlen állapotban. Hatszáz év óta ott guggolnak és fekszenek az ősi szerencsétlenség áldozatai. Álmukat senki sem zavarja, mert senki sem vállalkozott a Nagy Lajos korabeli holttes­tek eltemetésére. DULLES USA KÜLÜGYMINISZTER nagy parlamenti beszédében ismertette a vi­lág gazdasági helyzetét. Kijelentette, hogy támogatja az USA külföldi segélytervét, mely ebben az évben 3(4 billió dollárt tesz ki. “Ezt az összeget — mondotta — az USA könnyen nélkülözheti, mert a gazdasági hely­zet eddig ismeretlen mértékben egyre javul. Ugyanekkor a Szovjet, amely Amerika fi­nanciális összeomlását jósolta, a teljes tönk szélén áll”. A szovjet kormány hivatalosan is jóvá­hagyta az osztrák államszerződést, mely így most az összes nagyhatalomnál törvényerőre emelkedett. Az osztrák kormány megkezdte a közhivataloknak a kommunista barát áru­lóktól való megtisztítását. Mindazok ellen el­járás indul, akik segítették az oroszokat ab­ban a tervükben, hogy egész Ausztriát bir­tokukba vegyék. Az osztrák kormány az áru­ló tisztviselőket hír szerint meg fogja fosz­tani állampolgárságuktól és a vasfüggöny mögé toloncolja őket. KÍNZÓ FEJFÁJÁS panaszával ment az orvoshoz egy Trevigliói földműves. A röntgenfelvétel megállapította, hogy Sre Galimberti — ez volt a neve —: fe­jében egy nyolc centiméter hosszú bicska van beágyazva. Ekkor jutott eszébe Galimer­­tinek, hogy 39 évvel ezelőtt egy kocsmai ve­rekedés alkalmával fejbeszúrták. Azóta vi­seli agyában az ifjúkori hév kézzelfogható emlékét. Itt teszünk említést egy régi magyar kép­ről, amely vitéz Petneházy Sámuelt, a. 16. század végvári harcainak egyik magyar ka­pitányát ábrázolja. A kép akkor készült, mi­kor Petneházy már közel járt a 70 esztendő­höz. Az öregúr jobb szemén át török nyíl­vessző fúródott be, amely a fejetetején jött ki. Ez a borzalmas seb nem zavarta abban, hogy még harminc éven át aprítsa az ellensé­get. Abban a korban csudájára jártak a ke­mény magyar koponya ezen nagyhírű tulaj­donosának. ALPESI TRAGÉDIA Tizenegy filadelfiai kisfiú. 12 és 15 év kö­zött, életük nagy élményére indultak a Ro­cky Mountains közepén fekvő Banff-ba, ahol, mint minden túrista, a Lake Louise környé­két látogatták meg. Felügyelőjük vezetésé­vel mintegy háromezer méter magasságba másztak fel, ahol a gleccserek között tábo­roztak. Július 12-én délután, ragyogó napsü­tésben fürdött a felettük tornyosuló Mount Temple csúcsa. A gyerekek elhatározták, hogy vezetőjük megkérdezése nélkül felmász­nak. Alig egy órával később egy meredek hó­lejtő közepén érezték, hogy nem tudnak to­vább mászni. Visszafordultak hát a tábor­hely felé, de már későn. A napsütéstől meg­lazult hótömeg megindult felettük, s a lavina hét gyermeket eltemetett és megölt. Ketten maradtak a táborban, s rajtuk kívül még kettő szabadult ki élve a borzalmas élmény­ből. A balesetért senkit sem terhel felelős­ség, — a kisfiúk bevonultak az alpesi tragé­diák aprószentjeinek sorába. TUDTA-E, HOGY MEG FOG HALNI, VAGY SEM? -ezt a kérdést kell eldönteni, hogy az 1952- ben meghalt James D. Norris torontói millio­mos hagyatékának nagyrésze kinek jut. Nor­­rist, aki súlyosan beteg volt, Chicago mellett ápolták. 1950-ben óriási vagyonának egyré­­szét, hét és fél millió dollárt különböző ala­pítványoknak adományozott, úgy, hogy mi­kor két évre rá meghalt, a hagyaték örökö­södési adó alá eső része már csak kis össze­get tett ki. Most Illinois állam kincstári ügyé­sze mintegy négymillió dollár örökösödési adó iránt pert indított a hagyaték ellen az­zal az indoklással, hogy Norris, — akinek családja nem maradt — halálát közeledni érezvén csupán azért adta vagyonát az ala­pítványoknak, hogy az amerikai kincstárt megfossza az örökösödési adótól. A kanadai kormány felmentést adott a Norrist kezelő három kanadai orvosnak a titoktartás alól annak a kérdésnek eldöntésére, vájjon kö­zölték-e vele már 1950-ben, hogy menthe­tetlen ? Greta Paterson, 18 éves szőke Bataviai (N. Y.) leány, aki Marylin Bell nyomdokait követve 13 óra alatt átúszta a 15 mérföld széles Erie-tó vizét Angola és Buffalo között. A ragyogóan szép úszóbajnoknőt 20.000 fő­nyi tömeg ünnepelte a parton. A LEGMODERNEBB TECHNIKAI ÚJÍTÁSOKAT mutatja be a jövő héten a General Motors vándorkiállítása, mely a torontói utcákat fogja bejárni, majd öt napig a Kiállítás te­rületén fog állni. Víz, hő és elektromosság­nak ellenálló óriási plasztik-sátor alatt lesz­nek kiállítva olyan csodák, mint mágneses­séggel, hő nélkül sütő kemencék, elektromos ágyak, gombostűfej-nagyságú szárazelemek, színes televízió, vízen, mocsáron, földön és levegőben működő terepjáró gép és számta­lan egyéb érdekesség, amelyet a technika az utóbbi két évben fejlesztett ki.-------------------—o----------------------­BORZALMAS HŐSÉGBEN dolgozott egy csatorna kitisztításán az el­múlt héten R. Donato torontói szerelő. Mikor kétóra kalapálás után kiszedte a csatornát eldugaszoló acéltárgyat, egyszerre még job­ban melege lett. Kiderült, hogy a tárgy egv élesre szerelt háborús tüzérségi lövedék volt. Tiszta véletlen, hogy munka közben nem rob­bant fel és nem ölte meg a szerelőt és a ház lakóit. A rendőrség kutatja, hogyan került a régi lőszer a csatornába. HATSZÁZ ERDŐTŰZ pusztít Kanadaszerte a papírszárazságú er­dőkben. A tüzek nagyrésze körül van árkol­­va, úgy, hogy nem terjed tovább, de a kár és a veszély mégis óriási. Az egyik tűz közvet­len Gravenhurst és a Kashi Lake határában ég, alig tíz percnyire a 11-es országúttól és számos Muskoka-környéki nyaralót veszé­lyeztet. Eső egyelőre nincs kilátásban. Bolsi világ Magyarországon... KOVÁCS BÉLA CELLATÁRSA HIRT HOZOTT A KISGAZDAPÁRT MÁRTÍR FŐTITKÁRJÁRÓL. (FEP). Az elmúlt napokban az egész világsajtót bejárta a hír — a londoni Times július 4-i száma írta meg, — hogy Kovács Béla képviselő, a magyar kisgazdapárt hőslelkű fő­titkárja, akit 1947 februárjában az oroszok elhurcoltak, élet­ben van, s jelenleg súlyos viszonyok között a Szovjetunió vladimiri börtönében sínylődik. Bécsi munkatársunknak az Ausztriába hazatért egykori cellatárs (megbízható, egykori tiszt) a következőket mondotta Kovács Béla sorsáról : Vrclie Uralsk börtönében voltam először együtt Kovács Bélával, akit először az oroszok félévig Budapesten tartottak fogságban a Verein der Auslanddeutschen börtönné átalakí­tott helyiségében. Utána félévet a saproni fegyházban, majd négy évet ausztriai orosz börtönben töltött. Innen repülőgé­pen szállították el egy moszkvai börtönbe. 1953 közepén Vrchle Uralskba került, majd 1954 áprilisában más foglyok­kal együtt Vladimírba. Legrosszabbul Budapesten és Sopron­ban bántak vele, napokig állatták, míg a kimerültségtől meg­törve vállalta, hogy bármit aláír, csak hagyják már békében. Ellenforradalmi tevékenységgel és az ellenséggel való cimbo­­rálással, árulással vádolták az oroszok. Moszkvában köve­telte, hogy szállítsák haza és állítsák magyar bíróság elé, de ekkor megmutatták neki a pesti kommunista kormány leve­lét, melyet Rákosi, Gerő és Dobi írtak alá, akik arra kérték a Szovjetunót, hogy továbbra is ott maradjon rabságban. Teljesen elgyengülve, Vrchle Uralskabn a szörnyű primitív berendezésű ottani kórházba került, ahol még rosszabb volt az ellátás, mint a börtönben. 1955 februárjában Kovács Béla könnyebb szélütés miatt megint kórházba került, de valamennyire rendbe jött és szél­ütött jobbkarját .megint tudja mozgatni. Legnagyobb lelki szenvedése, hogy hozzátartozóitól semmi hírt vagy külde­ményt nem engednek hozzá, míg a többi fogoly leveleket és csomagokat kaphatott a Post Box 5110/49 Moszkva címre. Utóbbiakat azonban cellatársai megosztották vele. A börtön­ben ő áll a legerősebb megfigyelés alatt s ő az egyetlen, aki­nek nevét a foglyok közül a börtön személyzete ismeri. Má­jus 30-án sírva búcsúzott hazatérő cellatársaitól s kérte őket, hogy tudassák hollétét Pécs mellett, Mecsekalján élő fele­ségével. * * * INDEX ALATT A KATOLIKUS BÉKEPAPOK LAPJA : “A KERESZT”. V A Vatikán illetékes szerve július 5-én index alá helyezte a “Katolikus Papok Országds Békebizottsága” által kiadott “A Kereszt" című hetilapot, valamint ennek testvérlapját “A Katolikus Bulletin"-t. Az indexre helyezés fő indoka, hogy a fenti sajtóorgánum bűnös abban, hogy azt a benyomást kelti mintha a magyar katolikus egyház szabad volna és az egyház és az állam viszonya kielégítő volna. Az indexre helyező ha­tározat végén megemlítik, hogy akik a fent nevezett két sajtóorgánumot olvassák, azt az exkommunikáció terhe alatt teszik. A Vatikán illetékes szervének határozata — nem két­séges, — hogy nagy zavart fog okozni “a békepapok” között. A Kereszt” immár ötödik évfolyamába lépett és eddig ab­ban a látszatban is tetszelgett, hogy az egyház hivatalos szer­vei, ha nem is nézik jó szemmel működését, de elnézik és nem tesznek ellene semmit. Ennek az időszaknak vége, s “A Ke­reszt” Horváth Richarddal és Parragi Györggyel az élen, hi­vatalosan is a kommunisták szócsöve lett. * * * 25.000 SZOVJET KATONÁT KAP AUSZTRIÁBÓL MAGYARORSZÁG. <) Jól tájékozott osztrák körök szerint az ausztriai szovjet megszálló hadseregből 25.000 főnyi katonaságot Magyaror­szágra, 15.000 katonát pedig a Román Népköztársaság terü­letére irányítanak. Félév múlva állítólag ezek valamennyien tovább mennek a Szovjetunióba. A vöslaui repülőtér felsze­relésének egy részét Hajmáskérre irányították, személyzete a taszári repülőtérre került. A Wiener-Neustadt-i orosz re­pülőkötelékek uj állomáshelye Mosonmagyaróvár. * * * / LAKÁSOKAT REKVIRÁLNAK AZ AUSZTRIÁBÓL JÖVŐ OROSZ TISZTVISELŐKNEK. Bécsi jelentés szerint az ausztriai szovjet érdekeltségű USIA üzemek és vállalatok számos orosz tisztviselőjének uj működési helyét Magyarországon jelölték ki. Ezek számát több mint ezerre becsülik. Megfelelő lakóhelyen való elhelye­zésükről a budapesti kormány gondoskodik, amely most tö­megesen tiltja ki a neki nem tetsző elemeket a nagyobb váro­sokból és elrekvirálja az így “megürült” lakásokat az oro­szoknak. ** ♦ AZ “ÖREG MOSZKVAIAK” KLIKKJÉNEK NÉVSORA. Bolgár Elek kommunista egyetemi tanár elhalálozásá­ról a Szabad Nép, s a többi kommunista lap június 28-án hosszú, meleghangú gyászjelentést közölt. A méltatásnak szánt gyászjelentés aláírói igenérdekes nevek : együttesen a “régi moszkvai garnitúra” összes tagjai, csak a kegyvesz­tett Vas Zoltán és Farkas Mihály hiányzik közülük. íme a moszkoviták névsora betűrendben, akik egyúttal Rákosi Má­tyás legrégibb klikkjét is jelentik : Andics Erzsébet, Béréi Andor, Fogarasi Béla, Gábor Andorné, Gergely Sándor, Gerő Ernő, Fazekas Erzsébet, He­­.vesi Gyula, Illés Béla, Kassai Géza, Kenyeres Júlia, Lukács György, Rákosi Mátyás, Ráth Károly, Réti László, Révai József, Wagner Anna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom