Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-07-16 / 29. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI — V-:Ív* ~ Authorized as Second Class Mail ' Post Office Department, Ottawa. &uuuUcut Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. V. évfolyam 29. szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ära : 10 Cent. C a n a d a’ a largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Toronto, 1955 július 16. A POTEMKIN FALI Potemkin György, a 18. század egyik legérdekesebb orosz diplomatája és hadvezére, egyúttal Nagy Katalin orosz cárno kegyeltje, egy ízben Ukrajnán és Fehéroroszországon át körútra vitte a cárnőt, akinek be akarta bizonyítani, hogy Oroszország a jólét és gazdagság hazája. Hogy a valóságos nyomort elrejtse, Potemkin az út mentén vászonból és papírból festett falvakat emeltetett, amelyek előtt kölcsönruhákban díszelgő felbérelt emberek asszonyok és gyerekek álltak sorba, más helyeken pedig papírmasé-ételekből álló lakomákat fogyasztottak. Azóta hívják Potemkin-falunak azokat az épületeket és műveket, ahol a látszólagos pompás külső mögött üresség és nyomor van. Oroszország mindig nagy volt a valóságos és képletes Potemkin-falvak felépítésében. Hogy csak egy példát említsünk, mi magunk is láttuk a milliós Voronyezs városában azokat a reklámfelhőkarcolókat, amelyekben a 14 emeletre nem vitt lift, a fürdőszobával ellátott “luxus” lakásokban nem volt sem fürdőkád, sem vízvezeték, s a legmodernebb elvek szerint épített szobákban faszénkályhán melegítették a teát az egy helyiségbe zsúfolt nyolc-tíz lakó számára. Oroszország, amelynek valódi ereje és hatalma jórészt abban rejlik, hogy óriási területe miatt a képzelet mindig bizonyos misztikummal ruházza fel, s ezt a rejtelmességet a mindenkori orosz kormányok szándékosan még fokozzák is— mindenkor a Potemkin-falvakra, vagy jobban ismert szóval, a blöffre építette állítólagos tekintélyét. Meg kell hagynunk, hogy’ ebben a becsapásra épített diplomáciai játékban az oroszok nagymesterek és sokkal tehetségesebbek, mint például az amerikai diplomácia. Mert ezzel a blöfföléssel emelkedett a szovjet a huszas é ek zűrzavaros állapotából a mai (vagy inkább tegnapi) nagyhatalommá, s ugyanezzel a blöfföléssel hitette el 1945-től úgyszólván napjainkig, hogy képes volna Európa lerohanására és megtartására, s a nyugati világ fölött diktatúra bevezetésére. Mindazok a diplomaták, akik a szovjetnek Yalta óta a tavalyi genfi konferenciáig állandóan engedményeket tettek, akik attól féltek, vagy még ma is félnek, hogy a szovjet hirtelen atom bomba támadásra képes, vagy ilyet akar végrehajtani, éppenúgy beugrottak ezeknek a Potemkin-falvaknak, mint azok az ostoba nyugati polgárok, akik azért csatlakoztak a kommunista jellegű hazaáruló mozgalmakhoz, mert azt hitték, hogy a szovjetnek úgysem lehet ellenállni. Most azonban megfordult a kocka. A sztálini diktatúra helyett egy központi hatalom nélküli, gazdaságilag leromlott, politikailag nem egységes, legyengült szovjet képviselői fognak Genfbe menni tárgyalni. Az a Kruscsev, Bulganin, Mikoyan fogják a szovjetet a négyhatalmi konferencián képviselni, akik földig alázkodtak a megrugdosott partizánvezér, Tito előtt, akik nem képesek Vöröskínának a legkisebb segítséget sem nyújtani, akik éhező népeik számára az agyonócsárolt Nyugattól várnak alamizsnát. Mi sem természetesebb, mint az, hogy ezt a gyengeséget igyekeznek a Poteinkin-falu vászon homlokzatai mögé rejteni. Ezt tette Nikita Kruscsev, a műveletlen, köpcös borügynök, amikor a moszkvai Amerikai Nagykövetség július 4-i vacsoráján nagyhangú, de tartalmatlan fenyegetésekkel fordult a világ közvéleményéhez a genfi konferencia előestjén. Kruscsev egyebek közt azt mondta, hogy p konferencián a szovjet “az erő pozíciója alapján“ fog tárgyalni, mert “Oroszország soha nem volt olyan biztos helyzetben, mint ma”. Ez természetesen maszlag. Ha a szovjet olyan erős, mint például 1948-ban, mikor utoljára hagyta ott a nemzetközi tárgyalások zöld asztalait, akkor miért sürgette a találkozót egyáltalán ? Akinek fölényes ereje van, pláne diktatórikus rendszerben, az nem kér tárgyalást, hanem cselekszik. Ezt tette a szovjet is, mikor meghódította Keleteurópát és győzelemre segítette a vörös forradalmat Kínában. Mikor a koreai fegyverszünetet megkötötte, már nem volt olyan erős, s most. mikor a fölényes nyugatiakkal tárgyalást sürget, már csak a szája jár. Kruscsev’ ezután egy lélegzetre felsorolta, hogy a szovjet haderő soha nem volt olyan erős mint ma, hogy a szovjet termés soha nem volt olyan jó. mint most, hogy a gyárak soha nem'termeltek annyit, mint ma, hogy a lakosság soha nem volt olyan boldog, mint ma, hogy a kommunista párt soha nem volt olyan egységes mint ma. satöbbi, satöbbi. S ezekből — mondotta a derék Nikita — az következik, hogy a Szovjet nem azért akar most tárgyalni a Nyugattal, mintha erre a legkisebb mértékben is szüksége volna, hanem azért, mert komoly, tisztességes, egyenrangú rendezést kíván azon elvek alapján, amelyeket az UNO alapokmánya fektetett le. Erre mi, éppúgy, mint minden tisztességes ember csak azt felelhetjük : Bár igazat mondana Kruscsev. Bár megvilágosította volna a jó Isten a mostani Szovjet vezetők fejét, — bár valóban csodát tett volna. De ahhoz, hogy ez így legyen, az kellene, hogy a szovjet megszűnjék kommunista lenni, hogy letérjen az elavult marxizmus elveiről, lemondjon a gyűlölt imperialista tervekről, szabaddá tegye a megszállt rabnemzeteket, Ha ezt Kruscsev és társai megteszik — akár a gyengeség, akár a józanság, akár a Szentlélek ereje sugalmazza is tetteiket, — akkor valóban hinni lehet annak, hogy a világ rendezését egyenrangú nagyhatalomként kívánják. Mert akkor az egyenrangúság nemcsak vélt vagy valódi katonai erőn alapulna, hanem egyenrangú erkölcsi elveken, az emberek és a nemzetek teljes szabadságának elvén. De addig, amíg a szovjet vezetők bolsevisták maradnak szívben és lélekben addig tudnunk keli hogy az Ígéretek és fenyegetések egyformán csak Potemkin-falvakat takarnak, amelyek mögött valójában kongó üresség van. ■DOOOCOOffi (OOOOOC-SOOOOOOCOOOOOOOOÖOOOCCOCOMOOOOCOOOCOOOOOODO: KANADAI BÚZA A SZOVJET PARADICSOMBA Szűkszavúan jelentette a torontói rádió, hogy az oroszok által megszállt Magyarország bábkormánya búzát szeretne vásárolni Kanadától. Rákosiék azonban azt is közölték a kanadai kormánnyal, hogy a búzáért nem tudnak készpénzzel fizetni, mert nem rendelkeznek nemesvalutáva]. így arra kérik a kanadai kormányt, hogy a vételár tíz százalékának a lefizetésével indítsák meg a buzaszállítást Magyarországra, mert ott arra nagy szükség van. Eddig szól a hír. Mi e lap hasábjain már évekkel ezelőtt megírtuk, hogy hova fog vezetni az a politika, amit Magyarországon az orosz Gauleiterek végeznek. Tudtuk, hogy ha a földet felparcellázzák, azt nem azért csinálják, hogy egészséges kisbirtokokat létesítsenek, hanem, hogy az így életképtelenné vált kisbirtokosokat a kolhozba kényszerítsék. Megírtuk, hogy Leninék ugyanezt a gonoszságot követték el az orosz néppel, melynek eredményeképpen húszmillió paraszt halt éhen. Magyarország évszázadokon keresztül, egészen a második világháború végéig, Középeurópa éléskamrája volt. A saját földjét művelő magyar paraszt 40%-al több búzát termelt hoidankint, mint román, vagy szerb szomszédai. És ez annak volt köszönhető, hogy a magvar gazdának sok évszázados mezőgazdasági műveltsége volt. Az ország gerincét, a parasztságot az tette magabízóvá, hogy a saját földjét művelhette és senkisem írta elő neki, mennyit termeljen és az áruját kinek adja el. Moszkva ügynökei, akik ma rajta ülnek a magyar nép nyakán, nagyon jól tudták, hogy ha Magyarországot a szovjet csatlósává akarják tenni, akkor először koldussá majd utána szolgává kell tenni a népet. Ennek pedig előfeltétele volt, hogy a magyar parasztot megfosszák a földjétől, attól a földtől, melyet évszázadokon keresztül minden szenvedésben és küzdelemben is megtartott. És ezt meg is cselekedték. A magyar parasztságot tönkretették és ezzel az egész ország koldussá lett. Ez a küszke, bátor, végtelenül szorgalmas i*éteg ma cseléd módjára a kolhozokban dolgozik és még azt sem engedik meg neki, hogy maga határozza meg, mit vessen abba a földbe, melyet nála senki jobban nem ismert és nem szeretett. Ahogy a magyar politika, úgy a mezőgazdaság irányítói is olyanok, akiknek semmi tapasztalatuk sincs egy ország vezetésében és ezért látjuk azt az általános nyomort és fejetlenséget mindenütt, ahol a bolsevizmus megvetette a lábát. Ezért nincs Magy arországon ma búza, bor, gyümölcs és ezért kell könyörögni a kanadai kormánynak, hogy adjon búzát 10% lefizetéssel. Mi hiszünk abban, hogy nem soká tart már ez a bolsi világ Magyarországon. A magyar nép ismét szabad lesz és a magyar búzát, bort ismét bőségben fogja termelni a sza- I badságát visszanyert magyar gazda. Addig, míg ez bekövetkezik, kanadai búzát adunk, — nem a bolsi kormánynak, hanem az éhező magyar népnek, a mi testvéreinknek. A sors különösszeszélye az is, hogy ezt a Kanadában termelt búzát is magyar verejték öntözte, azoknak az alberati magyar búzatermelő farmereknek a verejtéke, akiknek egykor talán éppen azért kellett elhagyniuk Magyarországot, mert akkor, bár bőségben volt búzakenyér, de oly szegény volt a nép, ’hogy nem volt pénze megvásárolni. MIÉRT KELL NÉMETORSZÁGOT ELŐNYBEN RÉSZESÍTENI ?---------0--------A genfi konferencia előtt' közzétett ú. n. Eden-terv a kelet-nyugati béke alapvető feltételeként szabja meg. hogy Németországot egyesíteni kell. Ennek ellenében a Nyugat hajlandó garanciát adni arra, hogy Németország nem indít támadást Kelet felé, - - hajlandó a kelet-nyugati kereskedelmi kapcsolatokat megerősíteni korlátozni a fegyverkezést és megszüntetni a kelet-nyugat közt folyó propagandaküzdelmet. A terv tehát, amely alapvető feltételként szabja meg Keletnémetország felszabadítását, nem tesz említést a rabnemzetekről, így Magyarországról, amely, mint a legnyugatabbra fekvő Vasfüggöny mögötti állam, legelőször kellene, hogy sorra kerüljön. Eden tervezete eltér az amerikai tervtől, amely — Dulles szavai szerint — csak úgy remél megegyezést. Genf ben, ha a csatlósáilamokban is demokratikus népszavazás megtartásában egyeznek meg. De a jelek szerint ebben a kérdésben — egyelőre — a szovjet álláspont még teljesen merev, s így ha valamilyen egyezmény létrejön, abból mi, magyarok és a többi rabnemzet egyelőre nem fogunk előnyt húzni. Miután a genfi konferencia csak az első fázisa lesz egy. hosszú sorozatnak, amelyben apránkint le fognak tárgyalni minden lényeges függő kérdést (fétévé, hogy a cél valóban a megegyezés) azért korai volna azt mondanunk, hogy a nyugat, ismét el akar árulni bennünket. Ez nem igaz, ez a gondolat fel sem merül sem az amerikai, sem az angol diplomatákban. Mindössze arról van szó, hogy SORRENDBEN előbbrevalónak tartják Németország felszabadítását, mint a miénket. Bár ez az álláspont érthető, annak igazságtalan volta szembeszökő. Mert mi nem indítottunk háborút sem a nyugati nagyhatalmak, sem a szovjet ellen, hanem abban kizárólag a német birodalom fegyveres ereje és politikai erőszakja kényszerített bele. Mi nem vesztettük el a háborút, mert nem a magyar hadsereg, hanem a Magyarországon küzdő német hadsereg tette le a fegyvert, illetve hagyta el hazánk védelmi területét. Végül nem Németország, hanem-Magyarország van megszállva több mint tíz éve a bolsevista hordák által. Ha tehát valakivel szemben igazságtalan ez a “felszabadítási sorrend", úgy elsősorban miránk nézve az. Mert mi erőszakot szenvedtünk a németektől, az oroszoktól, s most a németeknek nyújtanak baráti jobbot, bennünket pedig későbbi időre tesznek el. AUSZTRIA SEMLEGESSÉG! POLITIKÁJA Julius Raab, Ausztria kancellárja egy londoni és egy new yorki lapnak adott nyilatkozatában vázolta Ausztria jövendő külpolitikáját. A nyilatkozat lényege az, hogy Ausztria, Svájchoz hasonlóan minden nagyhatalomhoz egyformán barátságos és semleges lesz és soha semmiféle hatalmi csoporthoz nem fog csatlakozni, gazdaságilag pedig egyformán nyitva fog állni minden ország számára. Ausztria nem kíván semmiféle “semleges övhöz” sem csatlakozni és felállítandó haderejét egyedül határainak védelmére használja fel. Ausztria legszebb álma az, hogy a neve se szerepeljen soha a nemzetközi sajtó külpolitikai rovatában. L. PEARSON, KANADA KÜLÜGYMINISZTERE az ottawai parlament engedélyével elfogadta Bulganin szovjet miniszterelnök meghívását. Pearson szeptember végén fog baráti látogatásra Moszkvába utazni, feltéve, hogy a genfi konferencia megfelelő eredménnyel zárul, illetve ha a nyugati és keleti világ közötti ellentétek nem fognak időközben ismét kiélesedni. DREW ELLENZÉKI VEZÉR PARLAMENTI SIKERE---------o--------A parlamenti ellenzék vezére, George Drew tíznapos támadást vezetett a kormány ellen azzal a céllal, hogy a Védelmi Felszerelési Törvény által a kormánynak biztosított rendkívüli felhatalmazást szüntessék meg. A törvény alapján ugyanis a kormánynak jelenleg joga van minden hadfelszerelési ügyben a parlament megkérdezése nélkül, rendeletileg határozni. Drew akciója sikei’t aratott ; St. Laurent miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány hajlandó a rendkívüli felhatalmazás idejét önként három évre korlátozni. Az ellenzéki siker igen jelentős. -------------------------o------------------------SZTRÁJK A HAVILAND GYÁRBAN---------O--------A De Haviland repülőgépgyárban, amely Kanada második legnagyobb repülőgépgyára, az 1700 főnyi munkásság elhagyta mun-, kahelyét és sztrájkba kezdett. A sztrájk célja : óránkint 10 centes munkabéremelés. A gyár 1300 főnyi irodai és mérnöki személyzete annak van kitéve, hogy a sztrájk következtében szintén el fogja veszteni kenyerét. A tárgyalások folynak.----------------------o---------------------EDEN BRIT MINISZTERELNÖK A GENFI KONFERENCIA KILÁTÁSAIRÓL------------o------------A brit parlamenti újságíróknak adott sajtónyilatkozatában Eden miniszterelnök kijelentette, hogy a Nyugat szívesen hajlandó megfelelő garanciát adni Oroszországnak esetleg német támadás esetére. Eden szerint “józanul remélni lehet valami szerény haladást Genfben”. Majd Anglia magatartását vázolva a következőket mondotta : 1. ) Nem vagyunk hajlandók a NATO-t. felbontani. 2. ) Nem lehet bennünket az USA-tól eltéríteni. 3. ) Németország egyesítéséért fogunk küzdeni. Hozzátette egyúttal, hogy Nagybritannia hajlandó általános egyezségről is tárgyalni “a hydrogénbomba korszakának” előestéjén. Hangsúlyozta továbbá, hogy az oroszoknak el kell fogadniuk Németország szabad választásokon elfoglalandó álláspontját, mert szabad német választások nélkül nem lesz Európában sem biztonság, sem tartós béke. “Én megértem — mondotta, — hogy az oroszok attól félnek, hogy a szabad Németország bizonyára a Nyugat oldalán fog állni. Én biztos vagyok benne, hogy ez így lesz. De szerintem ez nem ok arra, hogy az oroszok az egységes, nyugatbarát Németországtól féljenek. Mi hajlandók vagyunk bármilyen elfogadható garanciát adni a Szovjetnek ebben a tekintetben”. Eden szerint a genfi konferencián gondossággal, bizalommal és bátorsággal lehet eredményt elérni, óvatosan, de a bizalom jegyében és minden aggodalmunk további fenntartásával talán lehet valami egyezséget kötni, de csak úgy, hogy hatalmi poziciónkról és fegyveres felkészültségünkből semmit sem engedünk. Nem volna bölcs dolog ettől a konferenciától sok, gyors és túl nagy eredményt várni. De reméljük, hogy Genf megnyitja az utat egy hosszú sorozat részlet-megbeszélésnek, amelyek végeredményben lassú és szerény, de valóságos fejlődéshez vezethetnek. ------------------------o----------------------NEM IRTA ALA A KEGYELMI KÉRVÉNYT az Angliában kötéláltali halálra Ítélt Ruth Ellis, aki féltékenységből megölte régi udvarlóját. A szép modell kijelentette ügyvédjeinek, hogy nem akar tovább élni.
