Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)
1955-11-26 / 46. szám
Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. &UMid£4*t ^tttt^nnieuu C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto V. évfolyam 46. szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ára : 10 Cent. Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto Toronto, 1955 november 26. ONCSIKALTA “VEZETŐK sokra is rákényszeríteni. Sajnos azonban Torontóban az elmúlt két évben az ilyen magukcsinálta vezetők, vagy tagokkal alig rendelkező egyesületek kinevezett vezetői akarták a magyarság életét irányítani, sokszor semmiféle ellentmondást nem tűrő módon. Mivel pedig az emigrációba kényszerült magyaroknak már otthon is elegük volt a felülről kinevezett vezetőkből, így természetesen nem hajlandók itt sem eltűrni, hogy tudtuk és akaratuk nélkül olyanok vezessék, akiket nem választottak meg, illetve vezetésre nem tartanak alkalmasnak. Amiben bűnös ez a magyar közélettől magát távoltartó réteg, az az, hogy ahelyett, hogy azt cselekedte volna, hogy a nemkivánt vezetőket a demokratikus formák betartása mellett eltávolítsa és helyükbe megfelelő felkészültségű vezetőket válasszon, “én nem veszekszem !” jelszóval ő maga hagyta ott az egyházat, vagy egyesületét. Ennek látjuk most a szomorú eredményét abban, hogy az egyesületek ugyan még megvannak, de jelentékeny része már alig rendelkezik tagokkal. Torontóban ezen a téren kétségtelenül történtek orvoslások, s ennek eredményeképp egyik nagy társadalmi egyesületünkben erős tisztulási folyamat, majd mozgalmas magyar élet indult meg ; ugyancsak jóleső érzéssel tapasztaltuk, hogy másik két magyar egyházközségnél is az egészséges szellemű vezetés eredményeként, egyre több uj magyar arc fedezhető fel. Ez azonban még mindig nem elég ahhoz, hogy elrejtse a hibákat. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetne mindezen segíteni ? A válasz egyszerű. Mindazok, akik eddigi szereplésükkel elriasztó hatással voltak a magyarságra, haladéktalanul vonul lehet működésük ellen senkinek sem kifogása. De a többiekről sem állíthatja senki, hogy rossz magyarok, vagy pláne becstelen emberek volnának. Erről szó sincs. Sőt ellenkezőleg. Ezek mind szorgalmas, hazájukat szerető, azért áldozatra kész emberek, akiknek nincs más vágyuk, mint becsülettel szolgálni a magyar ügyet. Csakhogy mindezek az értékes tulajdonságok sem elegendők ahhoz, hogy valaki vezető legyen. Egy vezető egyéniségnek úgy szellemileg, mint erkölcsileg felette kell állnia az átlagember felett. Egyébként is, egy demokratikus államban éppenúgy, mint egyesületekben, közületekben és minden más intézményben is, vezető csak az lehet, akit a nép, a tagok többsége, önként, minden kényszer nélkül megválasztott. Torontóban azonban ismerünk jóegynéhány egyesületet, ahol a tagok létszáma alig haladja meg a tizet. Vagyis így minden tag egyben vezető is, sőt sokszor nem is telik ki belőlük minden tisztség. Ki választotta meg őket ? Természetesen önmaguk választották meg sajátmagukat. Aztán vannak olyan egyesületek is, amelyeknek a vezetői Európában élnek (természetesen ezeket sem a nép választotta meg) és onnan nevezik ki a kanadai, vagy más országbeli fiókegyesületeik vezetőit. Tehát a többség akarata itt sem jut érvényre. Mindez nem jelent veszedelmet társadalmi életünkre addig, míg ezek az öncsinálta, vagy megbízott vezetők nem akarnak az egész magyarság nevében beszélni, illetve akaratukat má-A REHABILITÁLT MAROKKÓI SZULTÁN, j Mohammed Ben Youssef kibékült a franciák-I kai és kétévi madagaszkári száműzetése után ismét elfoglalta trónját. Ben Youssef nagyon kétes jellemű egyén. Mikor két évvel ezelőtt elcsapták, őt tekintették a franciaellenes szélsőnacionalista arab felkelés vezérének, s amig uralmon volt, állandóan a legélesebb fehér-ember ellenes nyilatkozatokat tette. Száműzetése után a világsajtó tele volt borzalmas és gusztustalan képekkel, amelyek Ben Youssef kicsapongó életét és szenvedélyes szadizmusát örökítették meg. Az igaz, hogy utóda, a 80 éves El Glaoui, aki a francia katonaság támogatása mellett az utóbbi két éven át uralkodott, szintén nem volt sokkal jobb és nem csoda, hogy a vén zsarnok elleni személyes gyűlölet volt a közvetlen előidézője a legutóbbi hónapok véres marokkói lázadásnak. Ben Youssef Marseille-ben egyezséget írt alá a francia kormánnyal, melyet a többi arab sejkek is aláírtak, s ebben elismerte a franciák protektorátusát. Mikor Rabatban elmondotta visszatérése utáni első trónbeszédét, ugyanazok előtt a francia katonák előtt, akik két évvel ezelőtt elmozdították, hangsúlyozta, hogy minden erővel a Franciaországgal való együttműködés mellett van. Azok között az arab kiskirályok és sejkek között, akik trónjához járultak a szertartásos lábcsókra, egyik első volt a vén El Glaoui, a korábbi szultán, aki elmormolta az előírt bocsánatkérő szavakat, sajátmagát árulónak, kutyának és disznónak nevezte, majd végighallgatta a szultán ugyancsak előre megbeszélt megbocsátó szavait, mely szerint a múlt el van feledve és sem neki sem párthíveinek nem lesz bántódása. A rehabilitált szultán megbocsátó szavai még el sem hangzottak, mikor a poroszlók máris lándzsára tűzve hozták a szomszéd terembe El Glaoui három legfőbb pártvezérének levágott fejét, köztük a Fezí kalifának (egyházfőnek) fejét is. A szultán ezt a kisebbfajta vérengzést nem tekintette a megbocsátás szellemével ellenkező intézkedésnek ; annyira nem, hogy még ugyanezen az ujrabeiktatás szertartáson táviratot intézett Eisenhower elnökhöz azzal, hogy amenynyiben betegsége után egy valóban csendes és békés helyen akar üdülni, úgy fogadjon OOOOOOOWQOMOfflMOOOOOOOOOOOOOOeOOOOOO» GENFI UTÓHANGOK Az eredménytelenül végétért genfi külügyminiszteri konferencia után a súlyos betegségéből csaknem teljesen kigyógyult Eisenhower magas szárnyalású szavakban fejezte ki reményét abban, hogy ami most nem sikerült, egy későbbi időpontban még valóra válhat. Eisenhower Gettysburgban, az amerikai polgárháborúban világhíressé vált ütközet helyén egy légi átalakított farmon pihen betegsége után és nyilatkozatát Dulles külügyminiszternek mondotta tollba : “Lehet, hogy a sikerre még hosszú ideig kell várni — mondotta Eisenhower, — de ma nincs a világon még egy olyan erő, amely annyit tehetne a világbéke elérésének érdekében, mint a 165 millió amerikai ereje, bátorsága és hatalma. A mi népünk soha nem fogja beismerni, hogy a béke felé vezető úton vereség érte. A mi népünket és annak kormányát soha semmi nem fogja megakadályozni abban, hogy erőfeszítéseket tegyen egy igazságos és tartós béke elérésére”. Dulles maga egy 4000 szóra kiterjedő hosszabb nyilatkozatot adott azoknak a kérdéseknek a megvilágítására, amelyek a genfi konferencia eredménytelen feloszlatása után válaszra várnak. Ezek a kérdések a következők : 1. örökre meghalt-e a genfi szellem? A válasz: nem halt meg egészen, mert úgylátszik, hogy a szovjet vezetői ennek ellenére sem akarnak visszatérni a régebbi állandó támadás és fenyegetés stílusához. 2. Növekedett-e a világháború kitörésének veszélye ? Nem. A háború veszélye nem jött közelebb. 3. Újra teljes erővel ki fog-e törni a hidegháború ? Igen, programmot az amerikai kormány soha nem változtatta meg, mert soha nem bízott a júliusi genfi orosz Ígéretekben. 5. Örökre ki vannak zárva a szovjettel való további tárgyalások ? Nem, — de a nyugat nem fog többé ilyen tárgyalásokra ajánlatot tenni. Majd a nyugat növekvő egysége és növekvő hatalma ismét kényszeríteni fogja az oroszokat, jhogy újabb tárgyalásokat sürgessenek. 6. Mi történt tulajdonképpen az oroszokkal a júliusi négyhatalmi konferencia óta ? A szovjet kormány megijedt attól, hogy a kelet-nyugat közötti békülékeny politikának mélyreható következményei lehetnek a Vasfüggöny mögötti országokban, s ezért vonta vissza Németország egyesítésére, az általános leszerelésre és a békés kapcsolatok felvételére vonatkozó Ígéreteit. Az oroszok egyáltalán nem hajlandók arra, hogy egy tartós béke elkerülhetetlen előfeltételeit a maguk részéről megvalósítsák. Röviden : a Szovjet ma még nem hajlandó megfizetni azt az árat, amelyet a tartós béke biztosításáért feltétlen meg kell fizetnie. Mi örülünk annak, hogy Amerikát nem tudták megtéveszteni a “békés együttélést” szajkózó szovjet politikusok, s így egy percig sem szünetelt az a munka, amely arra irányul, hogy a nyugati demokráciához hű nemzetek katonai erejét pöveljék. Mert csak egyetlen dolog, amit a bolsevisták respektálnak és ez az : ERŐ. A NÉGY NAGYHATALOM KÜLÜGYMINISZTEREI TANÁCSKOZTAK -és tanácskozásuk eredményéről jelentést fognak tenni kormányaiknak. Ez volt a genfi konferenciáról kiadott hivatalos jelentés lakonikus szövege ; egyúttal beillik a koexisztenciális politika sírfeliratának is. Pearson kanadai külügyminiszter, aki most érkezett haza oroszországi és távolkeleti útjáról, úgy nyilatkozott, hogy tapasztalatai szerint az egyetlen helyes út : az Északatlanti Védelmi Egyezmény katonai erejének jelentős növelése. MAGYARORSZÁG BEKERÜL AZ UNO-BA? Dulles külügyminiszter kijelentette, hogy amennyiben a kommunisták hozzájárulnak az USA által javaslatba hozott 11 államnak az UNO-ba való felvételéhez (Olaszország, Ausztria, Finnország, stb.) úgy az USA nem fog vétót emelni a rabnemzetek UNO-tagsága ellen. Az erre vonatkozó javaslat valószínűleg még az Egyesült Nemzetek most folyó közgyűlésén kerül tárgyalás alá. A SZOVJET VEZETŐK NEW DELHIBEN Bulganin, Kruscsev és a többi szovjet-vezető Nehru meghívására hivatalos látogatást tettek New Delhiben, India fővárosában. Az oroszokat sokszázezer főnyi tömeg fogadta, az utcákon valóságos népünnepély folyt, de az indiai nép tüntetőleg visszautasította a kommunista röplapok és propagandafüzetek átvételét és elolvasását. Az éltetés egyedül Gandhi emlékének és Nehru miniszterelnöknek szólt. Ennek ellenére imponáló volt az indiaiak érdeklődése és úgylátszik, hogy Nehru szabad utat akar engedni a kommunista propagandának abban az Indiában, mely egyedül és kizárólag amerikai tőkéből és amerikai munkából, valamint az UNO többi tagjának áldozatkészségéből kezd kiemelkedni elmaradt életformájából. Az indiai választások azt mutatták, hogy a kommunizmusnak, mint eszmének semmiféle talaja nincs Indiában. Nehrunak a szovjet felé mutatott barátságos és tüntető politikája egyedül a hatalmas és szomszédos szovjethadseregtől való félelmének a következménye. Most az USA-n a sor, hogy a jövő érdekében megmutassa a saját erejét India felé is. nyír© József özvegye HOLLANDIÁBÓL HAZAMENT ERDÉLYBE Néhai Nyíró József, a hírneves erdélyi író özvegye a legutóbbi időben Hollandiában élt, Driebergen város aggok-házában. Miután itt senkije nem volt, betegség is kínozta, otthon élő gyermekei hívására visszament Erdélybe, Marosvásárhelyre. Kovács István volt kommunista földművelési miniszter, akit Rákosi csapatott el azért, mert nem volt hajlandó kritika nélkül követni az erőszakos kolhozosítás politikáját, ismét visszakapta régi posztját és bekerült a pártvezetőségbe is. Miután Kovács István minden bolsevistasága ellenére Rákosi egyik legelkeseredettebb politikai ellenfele, mostani kinevezése bizonyos változást jelent a magyarországi kommunista agrárpolitikában. VÉRES ESEMÉNYEK váltják egymást Marokkóban. Az uj szultánnal visszatért szélső nacionalisták máris száznál többet legyilkoltak a korábbi rendszer politikusai és rendőrei közül éspedig késsel, kövekkel, karddal, buzogánnyal és az Ezeregyéjszakából ismert egyéb szerszámokkal. A francia katonaság lábhoz tett fegyverrel szemléli a szörnyű arab vérengzést, s csupán az európaiak testi és anyagi épségének védelmére szorítkozik. De Ontarióban is történtek borzalmas események az elmúlt vikenden. Parry Soundban két autótolvaj és a rendőrök között tűzharc folyt, aminek az egyik tolvaj áldozatául esett. Ugyanekkor Torontóban egy rosszul sikerült pókerparti után egy olasz kőműves leszúrta ugyancsak olasz kollégáját, aki néhány perc múlva az utcán összeesett és kiszenvedett. Cosmio Commisso-t gyilkosság vádjával terhelten őrizetbe vették.
