Kanadai Magyarság, 1955. július-december (5. évfolyam, 27-51. szám)

1955-11-26 / 46. szám

Még jönni kell, még jönni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. &UMid£4*t ^tttt^nnieuu C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Rd., Toronto V. évfolyam 46. szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ára : 10 Cent. Edited and Published at 996 Dovercourt Rd., Toronto Toronto, 1955 november 26. ONCSIKALTA “VEZETŐK sokra is rákényszeríteni. Sajnos azonban Torontóban az el­múlt két évben az ilyen magukcsinálta vezetők, vagy tagok­kal alig rendelkező egyesületek kinevezett vezetői akarták a magyarság életét irányítani, sokszor semmiféle ellentmondást nem tűrő módon. Mivel pedig az emigrációba kényszerült magyaroknak már otthon is elegük volt a felülről kinevezett vezetőkből, így természetesen nem hajlandók itt sem eltűrni, hogy tudtuk és akaratuk nélkül olyanok vezessék, akiket nem választottak meg, illetve vezetésre nem tartanak alkal­masnak. Amiben bűnös ez a magyar közélettől magát távoltartó réteg, az az, hogy ahelyett, hogy azt cselekedte volna, hogy a nemkivánt vezetőket a demokratikus formák betartása mel­lett eltávolítsa és helyükbe megfelelő felkészültségű vezető­ket válasszon, “én nem veszekszem !” jelszóval ő maga hagy­ta ott az egyházat, vagy egyesületét. Ennek látjuk most a szomorú eredményét abban, hogy az egyesületek ugyan még megvannak, de jelentékeny része már alig rendelkezik ta­gokkal. Torontóban ezen a téren kétségtelenül történtek orvos­lások, s ennek eredményeképp egyik nagy társadalmi egye­sületünkben erős tisztulási folyamat, majd mozgalmas ma­gyar élet indult meg ; ugyancsak jóleső érzéssel tapasztal­tuk, hogy másik két magyar egyházközségnél is az egészsé­ges szellemű vezetés eredményeként, egyre több uj magyar arc fedezhető fel. Ez azonban még mindig nem elég ahhoz, hogy elrejtse a hibákat. Felvetődik a kérdés, hogyan lehetne mindezen segíteni ? A válasz egyszerű. Mindazok, akik eddigi szereplésükkel el­riasztó hatással voltak a magyarságra, haladéktalanul vonul lehet működésük ellen senkinek sem kifogása. De a többiekről sem állíthatja senki, hogy rossz magya­rok, vagy pláne becstelen emberek volnának. Erről szó sincs. Sőt ellenkezőleg. Ezek mind szorgalmas, hazájukat szerető, azért áldozatra kész emberek, akiknek nincs más vágyuk, mint becsülettel szolgálni a magyar ügyet. Csakhogy mindezek az értékes tulajdonságok sem ele­gendők ahhoz, hogy valaki vezető legyen. Egy vezető egyéni­ségnek úgy szellemileg, mint erkölcsileg felette kell állnia az átlagember felett. Egyébként is, egy demokratikus államban éppenúgy, mint egyesületekben, közületekben és minden más intézményben is, vezető csak az lehet, akit a nép, a tagok többsége, önként, minden kényszer nélkül megválasztott. Torontóban azonban ismerünk jóegynéhány egyesületet, ahol a tagok létszáma alig haladja meg a tizet. Vagyis így minden tag egyben vezető is, sőt sokszor nem is telik ki belőlük minden tisztség. Ki választotta meg őket ? Természetesen önmaguk választották meg sajátmagukat. Aztán vannak olyan egyesületek is, amelyeknek a vezetői Európában élnek (természetesen ezeket sem a nép választotta meg) és onnan nevezik ki a kanadai, vagy más országbeli fiókegyesületeik vezetőit. Tehát a többség akarata itt sem jut érvényre. Mindez nem jelent veszedelmet társadalmi életünkre addig, míg ezek az öncsinálta, vagy megbízott vezetők nem akarnak az egész magyarság nevében beszélni, illetve akaratukat má-A REHABILITÁLT MAROKKÓI SZULTÁN, j Mohammed Ben Youssef kibékült a franciák-I kai és kétévi madagaszkári száműzetése után ismét elfoglalta trónját. Ben Youssef nagyon kétes jellemű egyén. Mikor két évvel ezelőtt elcsapták, őt tekintették a franciaellenes szélsőnacionalista arab felkelés vezérének, s amig uralmon volt, állandóan a legélesebb fehér-ember ellenes nyilatkozatokat tette. Száműzetése után a világsajtó tele volt bor­zalmas és gusztustalan képekkel, amelyek Ben Youssef kicsapongó életét és szenvedé­lyes szadizmusát örökítették meg. Az igaz, hogy utóda, a 80 éves El Glaoui, aki a fran­cia katonaság támogatása mellett az utóbbi két éven át uralkodott, szintén nem volt sok­kal jobb és nem csoda, hogy a vén zsarnok elleni személyes gyűlölet volt a közvetlen előidézője a legutóbbi hónapok véres marok­kói lázadásnak. Ben Youssef Marseille-ben egyezséget írt alá a francia kormánnyal, melyet a többi arab sejkek is aláírtak, s ebben elismerte a franciák protektorátusát. Mikor Rabatban elmondotta visszatérése utáni első trónbeszé­dét, ugyanazok előtt a francia katonák előtt, akik két évvel ezelőtt elmozdították, hang­súlyozta, hogy minden erővel a Franciaor­szággal való együttműködés mellett van. Azok között az arab kiskirályok és sejkek között, akik trónjához járultak a szertartá­sos lábcsókra, egyik első volt a vén El Glaoui, a korábbi szultán, aki elmormolta az előírt bocsánatkérő szavakat, sajátmagát árulónak, kutyának és disznónak nevezte, majd végig­hallgatta a szultán ugyancsak előre megbe­szélt megbocsátó szavait, mely szerint a múlt el van feledve és sem neki sem párthíveinek nem lesz bántódása. A rehabilitált szultán megbocsátó szavai még el sem hangzottak, mikor a poroszlók máris lándzsára tűzve hozták a szomszéd te­rembe El Glaoui három legfőbb pártvezéré­nek levágott fejét, köztük a Fezí kalifának (egyházfőnek) fejét is. A szultán ezt a ki­sebbfajta vérengzést nem tekintette a meg­bocsátás szellemével ellenkező intézkedés­nek ; annyira nem, hogy még ugyanezen az ujrabeiktatás szertartáson táviratot inté­zett Eisenhower elnökhöz azzal, hogy ameny­­nyiben betegsége után egy valóban csendes és békés helyen akar üdülni, úgy fogadjon OOOOOOOWQOMOfflMOOOOOOOOOOOOOOeOOOOOO» GENFI UTÓHANGOK Az eredménytelenül végétért genfi külügyminiszteri konferencia után a súlyos betegségéből csaknem teljesen ki­gyógyult Eisenhower magas szárnyalású szavakban fejezte ki reményét abban, hogy ami most nem sikerült, egy későb­bi időpontban még valóra válhat. Eisenhower Gettysburgban, az amerikai polgárháborúban világhíressé vált ütközet he­lyén egy légi átalakított farmon pihen betegsége után és nyilatkozatát Dulles külügyminiszternek mondotta tollba : “Lehet, hogy a sikerre még hosszú ideig kell várni — mondotta Eisenhower, — de ma nincs a világon még egy olyan erő, amely annyit tehetne a világbéke elérésének ér­dekében, mint a 165 millió amerikai ereje, bátorsága és ha­talma. A mi népünk soha nem fogja beismerni, hogy a béke felé vezető úton vereség érte. A mi népünket és annak kor­mányát soha semmi nem fogja megakadályozni abban, hogy erőfeszítéseket tegyen egy igazságos és tartós béke eléré­sére”. Dulles maga egy 4000 szóra kiterjedő hosszabb nyilat­kozatot adott azoknak a kérdéseknek a megvilágítására, amelyek a genfi konferencia eredménytelen feloszlatása után válaszra várnak. Ezek a kérdések a következők : 1. örökre meghalt-e a genfi szellem? A válasz: nem halt meg egészen, mert úgylátszik, hogy a szovjet vezetői ennek ellenére sem akarnak visszatérni a régebbi állandó támadás és fenyegetés stílusához. 2. Növekedett-e a világháború kitörésének veszélye ? Nem. A háború veszélye nem jött közelebb. 3. Újra teljes erővel ki fog-e törni a hidegháború ? Igen, programmot az amerikai kormány soha nem változtatta meg, mert soha nem bízott a júliusi genfi orosz Ígéretekben. 5. Örökre ki vannak zárva a szovjettel való további tár­gyalások ? Nem, — de a nyugat nem fog többé ilyen tárgya­lásokra ajánlatot tenni. Majd a nyugat növekvő egysége és növekvő hatalma ismét kényszeríteni fogja az oroszokat, jhogy újabb tárgyalásokat sürgessenek. 6. Mi történt tulajdonképpen az oroszokkal a júliusi négyhatalmi konferencia óta ? A szovjet kormány megijedt attól, hogy a kelet-nyugat közötti békülékeny politikának mélyreható következményei lehetnek a Vasfüggöny mögötti országokban, s ezért vonta vissza Németország egyesítésé­re, az általános leszerelésre és a békés kapcsolatok felvételé­re vonatkozó Ígéreteit. Az oroszok egyáltalán nem hajlan­dók arra, hogy egy tartós béke elkerülhetetlen előfeltételeit a maguk részéről megvalósítsák. Röviden : a Szovjet ma még nem hajlandó megfizetni azt az árat, amelyet a tartós béke biztosításáért feltétlen meg kell fizetnie. Mi örülünk annak, hogy Amerikát nem tudták megté­veszteni a “békés együttélést” szajkózó szovjet politikusok, s így egy percig sem szünetelt az a munka, amely arra irá­nyul, hogy a nyugati demokráciához hű nemzetek katonai erejét pöveljék. Mert csak egyetlen dolog, amit a bolsevisták respektálnak és ez az : ERŐ. A NÉGY NAGYHATALOM KÜLÜGYMINISZTEREI TANÁCSKOZTAK -és tanácskozásuk eredményéről jelentést fog­nak tenni kormányaiknak. Ez volt a genfi konferenciáról kiadott hivatalos jelentés la­­konikus szövege ; egyúttal beillik a koexisz­­tenciális politika sírfeliratának is. Pearson kanadai külügyminiszter, aki most érkezett haza oroszországi és távolke­leti útjáról, úgy nyilatkozott, hogy tapaszta­latai szerint az egyetlen helyes út : az Északatlanti Védelmi Egyezmény katonai erejének jelentős növelése. MAGYARORSZÁG BEKERÜL AZ UNO-BA? Dulles külügyminiszter kijelentette, hogy amennyiben a kommunisták hozzájárulnak az USA által javaslatba hozott 11 államnak az UNO-ba való felvételéhez (Olaszország, Ausztria, Finnország, stb.) úgy az USA nem fog vétót emelni a rabnemzetek UNO-tag­­sága ellen. Az erre vonatkozó javaslat való­színűleg még az Egyesült Nemzetek most folyó közgyűlésén kerül tárgyalás alá. A SZOVJET VEZETŐK NEW DELHIBEN Bulganin, Kruscsev és a többi szovjet-ve­zető Nehru meghívására hivatalos látogatást tettek New Delhiben, India fővárosában. Az oroszokat sokszázezer főnyi tömeg fogadta, az utcákon valóságos népünnepély folyt, de az indiai nép tüntetőleg visszautasította a kommunista röplapok és propagandafüzetek átvételét és elolvasását. Az éltetés egyedül Gandhi emlékének és Nehru miniszterelnök­nek szólt. Ennek ellenére imponáló volt az indiaiak érdeklődése és úgylátszik, hogy Nehru szabad utat akar engedni a kommu­nista propagandának abban az Indiában, mely egyedül és kizárólag amerikai tőkéből és amerikai munkából, valamint az UNO többi tagjának áldozatkészségéből kezd ki­emelkedni elmaradt életformájából. Az indiai választások azt mutatták, hogy a kommunizmusnak, mint eszmének semmi­féle talaja nincs Indiában. Nehrunak a szov­jet felé mutatott barátságos és tüntető poli­tikája egyedül a hatalmas és szomszédos szovjethadseregtől való félelmének a követ­kezménye. Most az USA-n a sor, hogy a jövő érdekében megmutassa a saját erejét India felé is. nyír© József özvegye HOLLANDIÁBÓL HAZAMENT ERDÉLYBE Néhai Nyíró József, a hírneves erdélyi író özvegye a legutóbbi időben Hollandiában élt, Driebergen város aggok-házában. Miután itt senkije nem volt, betegség is kínozta, otthon élő gyermekei hívására visszament Erdély­be, Marosvásárhelyre. Kovács István volt kommunista földmű­velési miniszter, akit Rákosi csapatott el azért, mert nem volt hajlandó kritika nélkül követni az erőszakos kolhozosítás politikáját, ismét visszakapta régi posztját és bekerült a pártvezetőségbe is. Miután Kovács István minden bolsevistasága ellenére Rákosi egyik legelkeseredettebb politikai ellenfele, mos­tani kinevezése bizonyos változást jelent a magyarországi kommunista agrárpolitiká­ban. VÉRES ESEMÉNYEK váltják egymást Marokkóban. Az uj szultán­nal visszatért szélső nacionalisták máris száznál többet legyilkoltak a korábbi rend­szer politikusai és rendőrei közül éspedig késsel, kövekkel, karddal, buzogánnyal és az Ezeregyéjszakából ismert egyéb szerszámok­kal. A francia katonaság lábhoz tett fegy­verrel szemléli a szörnyű arab vérengzést, s csupán az európaiak testi és anyagi épségé­nek védelmére szorítkozik. De Ontarióban is történtek borzalmas ese­mények az elmúlt vikenden. Parry Soundban két autótolvaj és a rendőrök között tűzharc folyt, aminek az egyik tolvaj áldozatául esett. Ugyanekkor Torontóban egy rosszul sikerült pókerparti után egy olasz kőműves leszúrta ugyancsak olasz kollégáját, aki né­hány perc múlva az utcán összeesett és ki­szenvedett. Cosmio Commisso-t gyilkosság vádjával terhelten őrizetbe vették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom