Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1955-04-09 / 15. szám

kanadai magyarság 5 V. 15. sz. 1955 április 9. .V.'.W.'.WNW.WAW.V.VAWA’.’AVAVA’A'A'AV.'AV; JÁRHATATLAN UTAKON CűílegeJh Nagyszombattól, 1955 április 9-ikétó'l kezdődően a nagyszabású, uj szinesfilm­operett TANZ INS GLÜCK (TÁNC A BOLDOGSÁG FELÉ) Angol feliratokkal. A bodeni tó partján, ragyogó kék nyári égbolt alatt játszódik le ez a bűbájos tör­ténet, melyben Robert Stolz mámorító dallamai lendítik a szerelmeseket a csárdás és a keringő ritmusain át a boldogság felé. Remek muzsika, ragyogó színek, szem­gyönyörködtető jelenetek, derű és kacagás, — egyszóval mindenki számára felejt­hetetlenül kedves szórakozás ! Főszereplők : JOHANNES HEESTERS, WALTRAUT HAAS, GRETHE WEISER. HANS RICHTER. Kisérő műsorban a legújabb német híradó : “BLICK IN DIE WELT” Előadások naponta 6.05 és 8.30-kor. Szombaton zárt előadások 2.05, 4.45, 7.00 és 9.15 órakor. HUSVÉTVASÁRNAPRÓL HÚSVÉTHÉTFŐRE VIRRADÓ ÉJJEL 12.05-KOR ÉJ­FÉLI ELŐADÁS Húsvéthétfőn zárt előadások 4.45, 7.00 és 9.15-kor. ALL NATIONS BOOK AND FILM SERVICE WA. 2-0850 — WA. 2-6319 IViVWirV.*. V.'AVA'.V.W.WA IV.V^i’.VAWWWA'A'^/.V.V.'AVA’.V.'/AV.W \ ■I (OLGA PAPOVA) — REGÉNY — Irta : KENESEI F. LÁSZLÓ Copyright by László F. Kenesei MIKOR HALLGASSON MAGYAR RÁDIÓADÁST ? Rózsa László clevelandi ma­gyar műsorát hallhatja a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2872 E. 112 Street Cleveland, 14 Ohio. USA. “Álmodó Tiszapart” cimen Welland minden szerda este 9 órától 10 óráig a CHVC 1600 hullámhosszon magyar műsort sugároz. Bemondó • Esső Miklós, Tel.: 2-1665. Toronto egyetlen magyar női fodrászüzelte a LIVIA BEAUTY SALON 775 St. Clair Ave. W. Telefon: ME- 7998. Tökéletes hajápolás! Hétfő kivételével minden este nyitva. Manikűr és pedikür specialista. Westinghouse rádiók, jég­szekrények, mosógépek és televíziós készülékek ké­nyelmes részletfizetésre ÁRVÁI ELECTRIC Co. Ltd. 60 W. Main St. Welland. Építkezési és fűtőanyagok beszerezhetők a W. G. SOMERVILLE & SON telepén Wellandon. 303 Division St. Tel. 4515 Ha használt autóját el akarja adni, vagy alkatrészt kíván vásárolni, hívja fel a Niagara-vidék legnagyobb AUTÓ-WRECKING üzletét. MR. JUHÁSZ 2004 Stanley Ave. Niagara Falls Telefon : 2021. Bolsi világ Magyarországon... MÁR MINDEN PROPAGANDA HATÁSTALAN A MUNKÁSSÁG FELÉ Tetőfokán van a munkaverseny melletti propaganda. A rendszer minden lapja első oldalon buzdítja a munkásságot, hogy minél jobban vegye ki a részét a “felszabadulási ver­senyben”. A propagandának azonban nem sok eredménye van, mert, mint az egyik lap írja, a termelés eredményessé­gének legnagyobb kerékkötője “a laza munkafegyelem”. A cikk írója igen felháborodik azon, hogy amikor legnagyobb lelkesedéssel kellene a munkaversenyben résztvenni, akad­nak bányászok, akik a munkaidő alatt lazsálnak, sőt olyan eset is megtörtént, mint legutóbb a diósgyőri Mártabányában, hogy a “bányászok egy része munkaidő alatt a tűzoltó helyi­ségben iszogatott”. MEGSZŰNT AZ ÜGYVÉDI VIZSGA A kommunista rendszerben lassan megszűnt a jogászi pálya iránti érdeklődés. Amíg régebben az egyetemi hallga­tók 40—50 százaléka jogász volt, az utóbbi időben csupán 3—4 százaléka. De még ezek sem mentek ügyvédnek, mivel ez a foglalkozás életveszélyessé vált. Ügyvédekre azonban még a kommunizmusnak is szüksége van. Hogy mást ne mondjunk, az állami vállalatok mind kénytelenek ügyvéde­ket foglalkoztatni. Hogy a kihalóban lévő pályát megmentsék, eltörölték az ügyvédi vizsgát. Bárki ügyvéd lehet, aki egye­temi végzettség után két évi joggyakorlatot tud felmutatni. MAGYARORSZÁG BORBEHOZATALRA KÉNYSZERÜL Magyarország volt évszázadokon át Európa egyik vezető bortermelő országa, amelynek egyetlen terménye sem híre­­sedett el annyira, mint nemes bora. S most Magyarország a búza mellett bort is kénytelen behozni ! Chilével a magyar bolsevista kormány külkereskedelmi szerződést kötött, amely szerint Magyarország motorkerékpárokat, fényképészeti és filmcikkeket, szerszámgépeket, textilárút, üveg- és agyag­árut szállít Chilébe, aminek ellenértékeként bort, szeszt és salétromot importálnak onnan. Magyarországon ma kukori­cacsutkából készült “műbort” árusítanak. A legolcsóbb való­di bor literje 20 forint, a minőségi boré 30—40 forint. Ámde valószínű, hogy a chilei behozott bort nem is belső fogyasz­tásra szánják, hanem magyar bornak címkézve, igyekeznek a jó valutájú külföldön értékesíteni, hogy így jussanak hozzá a nélkülözhetetlen ipari nyersanyagokhoz. ** * Autóját azonnal javítja Earl Mabee White Owl Service Station — Delhi, Ont. Telefon 331.— HA HÁZAT, üzletet vagy far­mot akar vásárolni vagy elad­ni, keresse fel NÉMETH SÁNDORT D e 1 h i - b e n az 59-es és 3-as Highway keresztezésénél. Tel.: Delhi 8. Postafiók 312 Delhi, Ont. TIZENÖT MAGYAR TISZT RABOSKODIK MÉG A POTMAI FOGOLYTÁBORBAN, A SZOVJETUNIÓBAN A potmai fogolytábor, az európai Oroszország Mordavska kerületében, Saranks környékén, egyike a Szovjetunió nagy­számú fogolytáborainak, ahova a repatriálandókat is össze­gyűjtik. Január közepén hagyta el ezt a tábort egy német munkás, aki nemrég haza került. Az ő vallomása szerint a tábor 400—500 foglya közt még 15 magyar tiszt is van, 40— 50 éves korú férfiak, akiknek neveit azonban nem tudja. Ezek hadifoglyok, akiket különböző címeken súlyos fegyház­büntetésekre Ítéltek. Élelmezésük azonos a vorkutai tábo­réval. ÖNKISZOLGÁLÓ BOLTOK NYÍLNAK BUDAPESTEN Ebben a hírben semmi különös sincs, hiszen a szabad világ majdnem minden fővárosában működnek hasonló üzletek. A kommunista propaganda azonban ezt az egyszerű tényt is úgy tálalja a magyar olvasók elé, mintha valami csodálatos (dolog történnék most Budapesten, amikor megnyitják az első ^önkiszolgáló boltot. Erről a tényről a budapesti Népszava március 20-i száma többek között ezeket írja : “Az uj önki­­szolgáló bolt a szocialista kereskedelem fejlődésének komoly állomása lesz”. Tehát a “kapitalizmus” egy egyszerű, mond­hatnánk jelentéktelen tünete : a kommunizmusban “a fejlő­dés komoly állomása”. Kérjük külső munkatársa­kat, tudósitóinkat és hirde­­inket: hogy cikkeiket, tudó­­tásaikat, hirdetéseiket úgy Fiák postára, hogy mi azt ítfőn (lapzártakor) meg­­ipjuk. WVWWWWMWWVWW EREDMÉNYT AKAR? HIRDESSEN LAPUNKBAN! * * * MIRE Jó A GAZDAKÖR ? A pár hónap óta propagált mozgalom gazdakörök alakí­tására eleinte nem tűnt egyenes kommunista propagandá­nak. Időközben azonban a párt lassanként kézbe kezdte venni a gazdakörök vezetését. Egy legújabb hír szerint pedig “az abai gazdakör tagjai termelőszövetkezeti csoportot alakítot­tak !” Az uj kolhoz névadó ünnepségét március 15-én meg is tartották, Petőfiről nevezve el mind a kolhozt, mind a gaz­dakört. (FEP). XXIII. Valami megmagyarázhatatlan erő késztette arra, hogy ke­resse a magyarokkal való találkozást. Mikor egyedül volt, egyre többet gondolt Borsodra, a kis magyar bányászfalura és Miskolcra, ahol iskoláséveit töltötte. Érdekelni kezdték a Magyarországról jövő hírek és lázas izgalom fogta el, hogy mindent megtudjon, ami ott történik. Húsz év után először szeretett volna magyar újságokat olvasni, de ezekhez már abban az időben nem lehetett hozzájutni. Megszólított mene­telő magyar katonákat, cigarettával kínálta őket, elbeszél­getett velük. Ezek a magyar fiúk mind tele voltak panasszal és csalódással. Mindegyiktől csak azt hallotta, hogy “ez a háború nem a mi háborúnk, mi nem akarunk meghalni Hit­lerért”. Tomborszkit bántották ezek a szavak, szivének fájtak I a megjegyzések. De mikor megtudta, hogy a katonák leg­többje egyszerű magyar parasztfiú, vagy ipari munkás, akik már közel két éve egyhuzamban teljesítenek szolgálatot, megértette elkeseredésüket és sajnálta őket. Eszébe jutott az ő nyomorúságos ifjúsága, mikor neki is 18 éves fejjel be kellett vonulnia az első világháborúban. Aztán jött az össze­omlás, a kommunista forradalom. Szeme előtt látta a borsodi bányamunkások szörnyű nyomorát. Tehát valóban, miért is harcolt Magyarország? Persze területeiért, ezeréves ősi jus­sáért, Erdélyért, Kárpátokért, Felvidékért, Bácskáért, s mindazért, ami magyar volt, s azt akarják, hogy tovább is magyar maradjon. Hát ezért csak érdemes harcolni ! Igaz I ugyan, hogy ezeket a területeket nagyrészt már visszakap­nák, mielőtt még Magyarország beavatkozott volna a hábo­rúba ; dehát, ha nincs Hitler, ha nem vagyunk mi, németek, vájjon ki segítette volna visszaadni Magyarországnak ezeket az ősi földeket ? Hát ezért volt indokolt Magyarországnak belépni a háborúba, hogy segítse azt a Németországot, amely előzőleg őtet segítette. Most persze, mikor már rosszul megy a németeknek, egy­másután feledkeznek meg a barátságról és kötelességről a szövetségesek. Igen, Tomborszki így gondolkozott, így látta a dolgokat, s így adott igazat a németeknek ; de azért meg­értette a magyarokat is. Azt azonban tudta, hogy a magyar katona sohasem volt gyáva, ő maga is volt magyar katona, ha nem is sokáig és így tudta, hogy a magyar katona a vi­lág egyetlen más katonájánál sem gyávább. Tomborszki nem tudta magának megmagyarázni, hogy miért, de annyi év után először kezdte magát idegennek érezni a német uniformisban. Mikor tiszttársai “mi, néme­­tek”-ről beszéltek, mindig zavarba jött. Hiába küzdött furcsa zavara és idegensége ellen, egyre jobban érezte, hogy ő nem közülük váló. így valóságos megváltás volt a számára, mikor február 15-én közölték vele, hogy uj beosztást kapott és uj szolgálati helye egyelőre Salzburg lesz. Itt közvetlenül Stras­­ser SS tábornoknak lesz alárendeltve, mint tolmács és össze­kötő tiszt. Február 24-én érkezett meg uj állomáshelyére, Salzburgba, ahol előzőleg még nem járt. Meglepte a város szépsége és nyüzsgő forgalma. Egye­nesen a szállodájába hajtatott egy lovaskonflison, mert eb­ben az időben már nem lehetett taxit kapni. A szállodában lakott Strasser tábornok is, mikor nem volt kinn a fronton. A “front” és a szálloda között azonban már nem volt nagy a távolság. A Salzach folyón túl az amerikaiak, vonultak Bajorország belseje felé, míg az oroszok már Bécs alatt álltak. A tábornokot nem is találta szállásán, csupán egyik se­gédtisztjét. Ettől megtudta, hogy a generálist még aznap éjszakára visszavárják s így nem tehetett egyebet, mint vá­rakozott. Strasser autója 12 óra előtt tíz perccel érkezett a szálloda elé. Tomborszki, aki az ablakból észrevette a tábor­nok érkezését, azonnal lesietett eléje és jelentkezett nála. Strasser rendkívül izgatott volt, de azért ennek ellenére is barátságosan fogadta Tomborszkit, majd utána megkérte, hogy kisérje fel lakosztályába. Tomborszki reggel 4 óráig tárgyalt Strasserrel és utána rövid pihenésre, a szobájába vonult. Másnap reggel, február 25-én, már 6 órakor talpon volt. Félórával később, már a generális mellett ült az autóban, aki­vel a várostól pár kilométerre levő főhadiszállásra ment. Amint megérkeztek Strasser bemutatta Tomborszkit a többi tiszteknek is, majd mindannyian bevonultak egy nagy tér­kép-szobába. A tábornok itt bizalmasan közölte a tisztekkel a katonai helyzetet, ekközben megjegyezte, hogy Bécsnél a helyzet rendkívül kritikus. Az osztrákok között rengeteg az áruló és így már egyetlen osztrák tisztben sem lehet bízni. Az uj magyar hadosztályok ezzel szemben nagyszerűen meg­állották helyüket, s különösen kitűntek Budapest védelmé­nél. Az uj magyar rezsim minden tekintetben megbízható, csupán a magasabb rangú tisztikar van erősen megfertőzve Délután 4 órakor megérkezett az egyik magyar SS-had­­osztály tábornoka is, kivel Strasser közel két órán át tár­gyalt. Tomborszki annak ellenére, hogy a magyar tábornok tökéletesen beszélt németül, mégis mind-végig jelen volt a tárgyalásnál. Este az egyszerű vacsorát is itt fogyasztották el a főhadiszálláson és késő éjszaka volt, amikor visszatértek a városba. A főhadiszállás és Strasser szállodai lakása köz­vetlen telefonnal volt összekapcsolva, így Tomborszki, kinek szobája a tábornoké mellett volt, egész éjjel hallotta a tele­fonhívásokat és ha nem lett volna kétszer is légiriadó, még akkor sem tudott volna aludni. Tomborszki lassan megismerkedett a főhadiszállásra be­osztott összes tisztekkel, köztük Gaisberger ezredessel is. Ez a kissé kopaszodó, rövidlátó osztrák tiszt, nem örvendett nagy népszerűségnek tiszttársai között. Alaptermészete volt, hogy folyton csak kritizált. Tomborszki véletlenül fültanuja volt, amikor saját tiszttársait is rágalmazta az SS tisztek előtt, s Hitlerre is becsmérlő kifejezést használt. Igaz, hogy ebben az időben már igen nagy volt az ellentét a Wehrmacht és az SS csapatok között. Míg az előbbi kitünően volt ellátva, úgy felszereléssel, mint élelemmel, addig az utóbbiaknak csak úgy volt fegyverük, ennivalójuk, ha szereztek. Ezzel szem­ben a harcban kizárólag az SS hadosztályokra lehetett szá­mítani. A Wehrmacht ahol csak tehette megadta magát, vagy leszabotálta a harcot, jóformán minden Wehrmacht-tiszt gyűlölte Hitlert és egész környezetét : egymásközött csak “mázolónak” nevezték. Tomborszki minderre csak itt jött rá, s mindez mélységesen megdöbbentette. Bántotta, hogy míg Strasser és szűkebb környezete mindent elkövetett, hogy mentse, ami menthető, addig a melléje beosztott Wehrmacht­­tisztek azon dolgoztak, hogyan tudják Strasser törekvéseit leszabotálni. Március elsején jelentés futott be a főhadiszállásra : “A magyar csapatok lőszer és korszerű fegyverek hiányában minden frontszakaszon a német, csapatokkal együtt, meg­kezdték a visszavonulást”. Strasser tábornok intézkedett, hogy a magyar vezérkari főnök és törzskara azonnal jöjjön Salzburgba, a kritikus helyzet megbeszélésére. A magyar vezérkari-tisztek aztán már másnap meg is érkeztek a fő­hadiszállásra, ahol megkezdődtek a történelmi tanácsko­zások. Strassert a telefonhoz hívták, amint a tábornok átment a másik szobába, Gaisberger ezredes fölkelt az asztaltól a magyar tisztek elé állt, s a.már ismert, sértő kijelentéseket tette. Tomborszkit meg'epte a Wehro.aeht-tiszr. vakmerő­sége és amikor látta, hogy.a magyar tisztek nem tiltakoznak, item vesznek elégtételt a durva sértésért, végtelenül szégyelni kezdte magát, s mielőtt még meggondolhatta volna cseleke­detét az ezredest tettleg inzultálta. Pisztolyát csak azért vette elő, hogy ha a többi Wehrmacht tiszt segítségére mentek volna Gaisbergernek legyen mivel védenie magát Aztán mikor a magyar tisztek kivonultak a teremből, Tom­borszki a Wehrmacht-tisztek felé fordulva, a következőket kérdezte : — Önök helyeselték ennek az úrnak — és még mindig a földön fekvő ezredesre mutatott, — a magyar szövetsége­sünket becsmérlő kijelentéseit ? — A kérdezettek megdöb­benve néztek a revorverével hadonászó Tomborszkira és egy­más után jelentették ki, hogy nem azonosítják magukat Gaisberger ezredes kijelentésével. Közben több SS tiszt fel­kelt az asztaltól és békítőén kérték Tomborszkit, hogy tegye el revorverét és nyugodjék meg. Gaisberger is magához tért és tiszttársai segítségével leült egy székre. A szituáció rend­kívül feszült volt és csupán Strasser tábornok visszatérése enyhítette a helyzetet. Tomborszki azonnal jelentette az incidenst főnökének és várta annak intézkedéseit. Az SS tábornok kemény arccal hallgatta végig Tomborszkit, majd az asztal mellett állókhoz fordult és a következőket kérdezte tőlük : — Hol vannak a magyarok ? Az egyik SS őrnagy adta meg a választ mondván, hogy az incidens után eltávoztak. — Kérem azonnal intézkedjen, hogy a magyar urak visszatérjenek és elégtételt kapjanak. Az őrnagy a tábornok utasításait tudomásulvéve, eltávozott a szobából. Strasser ezután ismét a tisztekhez fordult és a követ­kezőket mondotta : — Amíg a magyar tisztek vissza nem érkeznek, meg­beszéléseinket felfüggesztem, — majd Gaisberger ezredes felé fordult. — Ezredes úr ! azt hiszen ön tudja, hogy mi a magyar urakkal szemben a kötelessége ? — Gaisberger szé­dülten vágta magát vigyázzba és kijelentette, hogy vizsgála­tot kér Tomborszki alezredes ellen. — Ez más lapra tartozik, most azt kérdeztem, hogy hajlandó-e a magyar tisztektől bocsánatot kérni ? — mondta szinte ordítva az SS tábornok. — Igenis, hajlandó vagyok tábornok úr ! — nyögte vér­piros arccal Gaisberger. — Köszönöm, — szólt Strasser és utána Tomborszkihoz lépett. — Alezredes úr, Ön velem jön ! — utána mindketten elhagyták a termet. * * * Sutari Kázmér vezérezredes és kísérete rossz sejtelmek­kel érkeztek meg a Klessheim főhadiszállásra. Mindannyian tudták, hogy a háborút Németország elvesztette Már egyet­len egy sem volt közöttük, aki bízott volna, az úgynevezett csodafegyverekben, mint ahogyan nem bíztak a Harmadik Bi­rodalom szövetségi hűségében sem. Hazájuk, Magyarország pár falu kivételével már az ellenség kezén volt. Sutari Káz­­mért azonban n|em annyira nemzete sorsa, mint inkább sa­ját jövője aggasztotta. Érezte, hogy az a Magyarország, mely neki rangot, dicsőséget, gondtalan úri életet biztosított örök­re elveszett. Persze, azért sajnálta a pesti dunai hidakat is, amelyek szemei előtt zuhantak a vízbe, a gyönyörű várost, amely már romhalmaz volt, amikor elhagyta, de azért mégis inkább a Sutari birtokot siratta. A pompás ezerholdat, amely olyan szép kényelmes életet biztosított neki. Igaz, hogy remek va­dászfegyvereit, értékes szőnyegeit, aranytárgyait sikerült megmentenie, mert már hónapokkal előtte kiszállította Né­metországba, nem is messze, túl a salzburgi hegyeken, ahol már amerikai katonák masíroznak és így valószínűleg biz­tonságban van. A pompás magyar föld, a hatalmas kúria azonban ott maradt Sutorán, amelyben már talán az oroszok isszák az évtizedek óta tárolt kitűnő borait. Mennyivel meg­nyugtatóbb volna, hogyha ezek a megmentett értékek vele együtt valahol Svájcban volnának, nem pedig itt, az agyon­bombázott Bajorországban. De azért talán nincs minden el­veszve, hátha el tudja intézni Strasser tábornokkal, hogy át­mehet az értékeivel Bajorba, azután onnan a szabad Svájcba. Következő számunkban folytatjuk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom