Kanadai Magyarság, 1955. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-01 / 1. szám

1955. január 1. 2 KANADAI MAGYARSÁG "íku*tyarU<ZK4 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 362 Bathurst St. Toronto. Telefon: EM-3-7678. Laptulajdonos-f őszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Előfizetési árak : egész évre $5, fél évre $2.75, egyes szám ára 10 Cent. Amerikában : egész évre $6, fél évre $3.25. Más külföldi államokban, 6 amerikai dollár Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk ! Felhívás nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief and Publisher LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday Editorial and Business Office s 362 Bathurst Street, Toronto, Ont., Canada. Telefon: EM. 3-7678. AZ ELMÚLT ÉV ESEMÉNYEI Amint az egymásnak ellentmondó eseményekkel teli 1954-es év utolsó napjai közelednek s az emberiség az Újév mindig megismétlődő reménységeivel és vágyaival telve hall­gatja az éjféli harangszót, — egyetlen őszintén vigasztaló tény fénye tündököl az elmúlt év sötétségéből. Ez a tény az, hogy hosszú évtizedek óta 1954-ben történt meg először, hogy — legalább papíron — sehol a földön nem folyt véres háború. Hogy ez jó-e, vagy rossz, fejlődést, vagy visszafej­lődést, javulást vagy romlást jelent-e, — arról itt kár vitat­kozni. Annyi tény, hogy a fegyverek a Vietnami kényszer­béke óta hallgatnak. A “nyugtalan béke”, amely a “hideg és a kisháborúk” korszakát rövid időre felváltotta, a békeállapoton kívül nem sok megoldást hozott. gramrarararaiTiraEaEaEnra MEGHÍVÓ “TAVASZ A TÉLBEN” pj című zenés, táncos, vidám Tarka Est-re, melyet ^ Ja jelenleg Kanadában tartózkodó nagy magyar művésznő 3 1 a SZELECZKY ZITA NASZÓDY SÁNDOR WESZELY PÁL yj GONDOS LAJOS KARNAY TIBOR Q INOTAY HÁZASPÁR H tiszteletére rendez Toronto magyarsága a CENTRAL TECHNICAL SCHOOL ^ színháztermében Harbord Street-en (Lippincott sarok) ^ 1955 JANUÁR 15-ÉN, SZOMBATON ESTE PONTOSAN 8 ÓRAKOR. KÖZREMŰKÖDNEK : SZELECZKY ZITA HARASZTOSSY IRÉN JÁNOSI MARGIT CSÓK ERZSÉBET TALLÁROM FRANCISKA Műsorvezető : NYÁRY NAGY MIHÁLY Jegy ára : $1.00 Kérjük a nagy érdeklődésre való tekintettel jegyeikről elővételben gondoskodni ! jPjElővételi helyek : FÉSZEK ÉTTEREM, 263 College St.,j= ßALL NATIONS BOOK & FILM SERVICE 340 CollegeS pst.,BÁLINT KÖNYVKERESKEDÉS, 272 Spadina Ave.,^ B L’EUROPA ÉTTEREM, 469 Bloor St. W., 3 A SZILVESZTER ESTÉT TÖLTSE A BETHLEN TEREMBEN 2 Bancroft Ave. (Huron sarok). A Torontoi Független Református Egyház szeretettel vár és hív minden magyart. ! KITŰNŐ ÉTELEK, ITALOK, VIDÁM MULATSÁG. 1 Kezdete : este S órakor Vége : . . .jövő évben. ^ GÖDÖLLŐN TANKOKAT IS GYÁRTANAK •KELETÁZSIÁBAN, ahol az év kezdetén még hadiállapot volt Koreában és súlyos harcok Indokínában, létrejött a ko­­reia fegyverszünet. Megmerevedtek és állandósultak azok a vonalak, amelyeket az UNO-hadsereg, illetve a vöröskínai­­északkoreai hadsereg már régóta tartott s nagyjából a 38-ik szélességi fok mentén újra kialakult Észak- és Délkorea kö­zött az a határ, amely eredetileg is megvolt. Bár a genfi egyezmény szerint 1955 vagy 1956-ban meg kell tartani az össz-koreai választásokat, de mindenki tudja, hogy erre soha nem fog sor kerülni, kivéve, ha a világesemények lehetővé tesznek egy teljesen demokratikus, vagy teljesen kommunis­ta uralmat ezen az ázsiai félszigeten. INDOKÍNÁBAN a kommunizmus nagyarányú győzelmet aratott. A francia külpolitika határozatlansága, főleg pedig a zavaros belpolitikai helyzet miatt a Dien-Bien-Phui francia vereség általános katonai katasztrófává alakult át, s a fran­ciák a genfi konferencián kénytelenek voltak egész Észak- Vietnamot a 14-ik szélességi fokig, Hanoi-al és Haiphong ki­kötőjével együtt átengedni a kommunista Viet-Minh-nek míg Dél-Viet-Nam, Saigonnal és a rizstermelő vidékkel együtt az önálló Viet-Nam birtokában maradt, amelyet továbbra is francia katonaság véd. Laos és Kambodzsa is a demokratikus (kommunistaellenes) kormány alatt maradtak s ezeknek az országoknak, valamint Thaiföldnek, Burmának és Dél-Viet- Nam-nak a függetlenségét a genfi konferencián résztvevő ha­talmak — tehát Vöröskína is — garantálták. Mindez termé­szetesen nem jelenti, hogy a kommunisták megálltak volna hódító szándékaikban, sőt a jelek szerint nagyarányú politi­kai aknamunkát végeznek egész Délkeletázsiában. Hódításaik megakadályozására jött létre 1954 novemberében SEATO (Délkeletázsiai Védelmi Egyezmény) amelynek aláíró hatal­mai a genfi konferencián létrejött határokat szintén garan­tálják s kommunista támadás esetére AUTOMATIKUS had­­balépésre kötelezték magukat. Ennek a SEATO egyezmény­nek az ad különös súlyt, hogy PAKISZTÁN, amely az elmúlt évben igen szorosan kapcsolódott az amerikai érdekszférá­hoz, egyúttal IRÁNNAL és TÖRÖKORSZÁGGAL is automa­tikus katonai védelmi egyezményt kötött, úgy, hogy a SEATO közvetlenül kapcsolódik a NATO-val Északatlanti Védelmi Egyezmény). Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy akár Ázsiá­ban, akár másütt indulna kommunista támadás, az EGÉSZ NYUGATI és NYUGATBARÁT VILÁG egységesen kellene, hogy fellépjen. A GENFI konferencia bohóckodó alakja Chou-En-Lai, a banditából lett vöröskínai miniszterelnök volt, aki a vörös­kínai belpolitikát is irányítja. VÖRÖSKÍNA belpolitikai hely­zetében úgylátszik, hogy a problémák és a nyugalmi állapo­tok egymást váltogatták. Az, hogy Port Athur kikötőjét a szovjet átengedte Vöröskínának, arra mutat, hogy a két bol­sevista nagyhatalom fél egymástól. Attlee, az angol parla­menti ellenzék vezére és a Labour-párt elnöke, nagyszámú küldöttség élén hoszsabb tanulmányúton volt Vöröskínában, s onnan azzal a keserű tapasztalattal jött vissza, hogy Kína 600 milliós népe a legsötétebb, legvigasztalanabb rabszolga­ságban él. Másrészről éppen a brit kormány az, amely a Vö­­röskínával való élénk kereskedelmi kapcsolatokat sürgeti, s az 1954 év ebből a szempontból sok változást hozott, mert ma már úgyszólván az egész nyugati világ szállít nyersanyago­kat Vöröskínának, részben azért, mert a világkereskedelem egyszerűen nem hagyhat ki egy ilyen óriási felvevő képessé­gű vásárlóközönséget, részben pedig azért is, mert a nyugati politikusok a kínai belső életnívó emelésétől azt várják, hogy Kína kisebb-nagyobb mértékben el fog szakadni a merev bol­sevista politikától. VÖRÖSKÍNA—NEMZETI KÍNAI kérdés kiéleződése. Számos kisebb légitámadás történt mindkét részről, a vörö­sök naponta fenyegetőznek Formoza elfoglalásával, a nem­zetiek hetenkint Ígérik, hogy partraszállnak és visszahódít­ják a szárazföldet. Azonban a hatalmas amerikai 7-ik flotta •--------------------T-----------O---------------------------------­Az egykor híres Gödöllő, a kormányzói nyári üdülőhely, tíz év óta nagy változáson ment át. A Grassalkovits-kastélyt a szovjet katonaság 1945-ben alaposan tönkretette, drága bútorait; festményeit megsemmisítette. Jelenleg laktanya és katonai anyagszertár. A"kastély egy részében szovjet pa­rancsnokság székel. Ez a része szögesdróttal van lezárva, öt­­jven méterenként őrtornyokkal, fényszórókkal, kolompokkal I és géppisztolyos őrséggel. Az egykori Erzsébet-parkban a Ganz Villamossági Gyár részlege kezdte meg 1950-ben mű­ködését, amely elektromos mérőkészülékeket és villanyórákat gyárt. Az egyik erdőben, a községtől kb. két kilométerre, 1952-ben nyitották meg “Gépjárműjavító” néven az egyik nagy hadiüzemet, mely igen nagy munkáslétszámmal dolgo­zik, de az “uj kurzus” óta mezőgazdasági célra is gyárt trak­torokat. Egyébként főleg tankokat szerelnek benne. 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* r! őrzi a formazai szorost és nem valószínű, hogy Vöröskína megkockáztatná egy közvetlen amerika-kínai háborút. SZOVJETOROSZORSZÁG az egész évben kapkodó ma­gatartást tanúsított. A hírek mutatják, hogy Malenkov és Kruscsev között a hatalomért folyó harc még nem dőlt el s egyes jelek azt is látni engedik, hogy a szovjet le akar térni a merev, bizalmatlan sztálini terror-politikáról. A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS (azaz az adott helyzetnek fogcsikorgatva va­ló tudomásulvétele) az a jelszó, amelynek jegyében most a szovjet nyugatellenes politikáját folytatja. Ugylátszik, hogy ezt a maszlagot, a nyugati nagyhatalmak nem fogják be­venni. Minden nyugati államférfi — sőt most már legutóbb a kétkulacsos Nehru is — határozottan kijelentette, hogy bé­kés együttélést, végleges rendezést remélni csak akkor lehet, ha a kommunisták előbb kézzelfogható tényekkel bizonyítják jószándékukat. Ez volna legelső sorban az osztrák békeszer­ződés aláírása, a csatlósállamok felszabadítása, demokratikus választások megtartása. Sajnos semmi jel sincs arra, hogy a szovjet a békés együttélés elvét eddig a gyakorlati, egyedül elfogadható mértékig keresztül tudná vinni. HAZÁNK SORSÁBAN nem történt lényeges változás az elmúlt év alatt. A hazulról érkezett levelekből úgy látjuk, hogy szeretteink kissé mintha megbékültek volna a látszó­lag változhatatlan helyzettel. Ha már nincs remény arra, hogy a közeljövő felszabadulást hoz, némi megnyugvást okoz az, hogy legalább a deportálások és tömegletartóztatások alább hagytak. A£ ÁLTALÁNOS EURÓPAI POLITIKA kimagasló ese­ménye volt a párisi konferencia, amelynek határozatait, így elsősorban NYUGATNÉMETORSZÁG szuverenitásának elis­merését és a nyugatnémet HADSEREG felállítását sok va­júdás után most már biztosra lehet venni. Ezek az esemé­nyek annyira újak, hogy évvégi összefoglalónkban felesleges velük részletesen foglalkozni. Azt mindenesetre megállapít­hatjuk, hogy az EGYSÉGES EURÓPA kialakulása folyamat­ban van s ha létrejön, akkor a most elmúlt 1954-es év talán egy egészen uj történelmi korszak kiinduló pontja lesz. AZ AMERIKAI politikában az 1954. év folyamán sok ellentmondás és zavar volt tapasztalható. Eisenhower kiváló külpolitikának bizonyult, azonban nem volt képes olyan egy­ségbe fogni az amerikai tömegeket, ahogy azt megválasztása után remélni lehetett. Az ezévi választások után a republiká­nus elnök kénytelen demokrata többségű kongresszussal és szenátussal kormányozni. Nagyon felkavarta az amerikai belpolitikai életet a MacCarthy-féle ügy, amely a komoly elvi síkról átcsúszott a sekélyes személykedésekre s ezért leg­alább annyi bajt okozott, mint amennyi előnyt hozott. Mindent összevetve, az 1954-es év nem eseményekben, hanem tervekben volt gazdag. Áz eseményeket a jövő fogja meghozni. Dr. Pangloss. nyíró József : AZ IDŐNAP ELŐTT ÉBREDT EMBER . . . !-----------o-----------­Árpádkori, most kálvinista templom. Ködös, beteges ház, melyet csontig gyötört az idővel viaskodás. Felrepedezett, vénhedt, terhes látvány, mely az ódonság álarca mö­gött alszik. Széles, szürke csontváz, mely minden pillanatban visszavágyik a teremtés első napjaira. Denevérrel ragasztott falain zöld a nyirok. Ki tudja, mennyi idő óta sír alatta az a tücsök, melyre a templomot rá­építették. Már csak hullafoltos imádságrak­tár, mely felvette a legrosszabb külsejét, hogy kárvallás nélkül állja ki az ismeretlen veszélyeket. A támaszfalak úgy dőlnek neki, mintha a templom eddigi papjai homlokuk­kal támogatnák. Azóta fű nőtt ki a hátgerin­cükből. A torony hegyén a pléhkakas a Hold­ba akar ugrani. A szűk ablakok már régen megvakultak. A zsoltáros könyv porba-sza­­kadt, a kezdetleges freskók szemeit megette a salétrom. A verébfiókák benéznek a szer­tartásba és óvatlan pillanatban ráesnek az Urasztalára. A kripta hűvösségéből felzarán­dokolnak a szellemek, hogy megnézzék a fa­lon lógó szentruhát, melyből egykor kiették a hangyák a papot. A mostani pap fiatal, makrancos erejű em­ber, hozzánevelődött a templomához. Omla­dékában lakik maga is, roncsok között, ócska edények között a világ-pusztulás szakadéké­ban. Minden nap egy élethosszra merül ki. Elfoszlott életek romjain haldoklik. Ezen az estén azonban fellázadt : — Elég volt ! Nekem elég ! Tervez és csendesen bealkonyodik felette. Gondolatai beleragadnak a piszokba ezen a helyen. Néha a magánosságban dührohamot kap és lángot érez a feje helyén. Saját szája párája égeti. Aztán elröstelli magát és hogy önuralmát visszanyerje, megszámolja egyik kezének földmunkától piszkos ujjait. — Én már meg vagyok címezve a pokolba — dörmögi sárgán. Evangéliumi igékkel megfedi magát, de újra tobzódik jxenne a fekete angyal. Meg­alázza magát és öklével ráüt a szivére, — bizonytalan mozdulatot tesz. Fehér percekre vágyik, míg az éjfél az ablak alatt vár. A fe­hér perceknek azonban fájó a harapása, mint a nesztelen menyété, mely a tehén alatt el­suhanva megmérgezi a tejét. — Legalább asszony volna a háznál. Ránéz rongyaira, magát megszemléli és szomorú házának minden kicsi tárgya uj kín­nal nehezíti. Rekedten kacag, de a nevetés is úgy zörög a testében mint mikor a meg­romlott óra kerekén lefut a fekete lánc a túl­ságos súly miatt. — Mi lenne itt a szép lányból egy hét alatt ? Mégis úgy felcsap benne a szenvedély, az éhes has törvénye, hogy a levegő is reszket körülötte. — Kapok én asszonyt, ideillőt! Fogja a furkósbotot, melynek ólom a tete­je. Már egyformán fegyverkezik a parasz­tokkal. Az ősember furfangja szerint a bot­ban hordja a halált. Arra gondolt, hogy a férfiak a faluban már alszanak kívül a pitvarokon, hanyatfekve várják, hogy tátott szájukba hulljon a har­mat, mely megerősíti a fű gyenge lábát. Még érzik rajtuk az ösztön lehellete, mely vad és forrongó, mint az éjszaka minden gyümölcse. Az ősasszony éjjelre a földbe vájta magát, hogy a férgek meg ne csípjék. Hajánál fogva rántotta ki magának a férfi belőle. így tesz. Ezek a házak is ilyen földi lukak és az embe­ri boldogság végső határára így gondolnak itten a szerelmes lányok. Végre a pap is megpihen. A föld összevegyül az éggel, az éjnek csil­lagláncán leereszkedik a másik élet felvonó hídja, hogy a sors a földreszálljon és gyász­menetben felemelje a lehullott holdat. A to­rony fehér falára harmat csapódik, a látó­határ hol elmosódik az éjtszaka örvényében, az ür tompán zajlik mint a kísértetek gyom­ra. Apró, rojtos, fekete felhők gyűlnek az égre, mintha öregasszonyok keszkenőit kap­ta volna a magasba a szél. A pap kilép az ajtón. Megdöbben az ujj­mutató égtől és fenségtől megtisztultan száll le a küszöbéről. Pár lépés után megáll, mert valami nesz hallik és valami zavaros tömeg bukkan elő abból az irányból, ahol csendes fény hull az ösvényre. Nem látja meg a pa­pot. Oda ér az ablakhoz és beszél rajta : —Itthon van-e, tiszteletes úr ? — Ki kérdi ? — Az egész eklézsia — veszi észre az em­ber is a papját. Egy nép rettentő sorsának a felkacagása van ebben a beszédben. Egy ember az egész eklézsia : kántor, egyházfi és a gyülekezet. Bús, öreg roncs már az is, terméktelen ágyé­­kú, utolsó lélekzetét leső mustrája fajának. — Kerüjjünk bejjebb ! Mi a baj Marci bá? Az öreg keserűen köpik. A máshitűek küldtek, hogy ha nem adjuk a földet és a templomot, kipusztítanak innen. A pap megrándul. — Hát adjuk-e, Marci bácsi ? — Nem kéne ! — Akkof nem adjuk ! — Én bízom — húzódik le egy székre benn az öreg, — hogy nem merik mégse agyon­ütni a tiszteletes urat. ők is tudják, időnap előtt ébredt ember. — Az mi a fene ? — Olyan ember, aki születése előtt az any­ja méhében sikoltott. — Szamár kend, Marci bá ! — Allehet ! — átalkodik meg a hitében a másik. A két árva magyar hallgat. Tűz ver fel a pap arcán, tapasztalat szegényíti a másikét. Az agy kerékvágásain sűrűn járnak a gondo­latok. Kívül a fák gallyai között álmukkal ve­sződnek a madarak. A pap öles léptekkel sé­tál , majd kiegyenesedik a másik felett, mint bogárka felett az Isten. — Jöjjön, menjünk a templomba ! — Most, — csodálkozik az öreg, de csak elindul a pap után. Csak az ólmos bot kopog a pap kezében, őt magát furcsa ihlet ejtette meg és úgy érzi, mintha az árpádkori templom a mellére dől­ne neki. Míg az öreg reszkető kezekkel vilá­got gyújt, a pap a falról leakasztja és magá­ra ölti -a penészes szentruhát. Pillanatokig elhatalmasQdik egész lényén a kripta' szele és fogai bele vacognak. Minden földi vágya megszűnik és olyan, mintha fásult lábakkal saját koporsójában állana. . . Most már dac­ból sem tágítana innen. Büszkeségét is sérti a fenyegetés. Keményen felvágja a kis eklé­zsia levelesládáját az Urasztalára, előkotor belőle egy fonnyadt, régi írást, valamelyik porladó papelődjének levelét. —Ide hallgasson Marci bá ! Háromszáz esztendővel ezelőtt ilyenek voltak a papok ! Izgalmában kiáltozni kezdett. — Őt is elakarták innen venni, mint en­gem, de megesküdött, hogy nem megy. írás­ba is tette a fogadalmát. Átok a kezdete, mint mindennek ezen a földön. Kálvinista énekléssel olvassa : “Én, Füzy Márton pap, esküszöm, hogy (ki­tartok, helyemen, — hova az Ur szolgálata ál­lított, el nem hagyom s ha bé nem tartanám, — Föld engemet elnyeljen, latrok kössenek lábukhoz, minden féreg rajtam hízzék, min­den bánat bennem lakjék. Mózes írása törül­jön el. Szamár temetésben legyen részem, hó­hér legyen baltolmácsom, szép hites asszo­nyom tőlem elsorvadjon, inges két magza­tom akárhogy elvesszen, megvetésnek kára érjen, Isten szakálával törölje a nevemet az élők sorából s ameddig a Nap ellát, ameddig a Hold kisér, beteg kutya szerencséjét örö­köljem !. .. Én, Márton pap, esküszöm. Esküszöm pe­dig- a kenyérre, esküszöm a sóra, a négy böjt­re, az Istenre és minden teremtményére, hogy én ezen templomot hótomig el nem ha­gyom, s ha meghóttam, akár kertet -támasz­­szanak testemmel !. . . ” Mind a ketten lihegtek a megrázó eskü után. A pap azután aláírta és megcsókolta Márton pap esküjét, térdén eltörte ólmos bot­ját. Két karját a mellére vágta : — Most menjen Marci bá s vigye hírül, amit látott ! Az öreg ember roskatagon remeg és eszi a szája szárazságát. Az éj teljességében van és olyan, mintha a pap keresztül lövöldözte volna fekete burá­ját, hogy az Isten idelásson. Az öreg templo­mon uj repedés támad és az alatta ciripelő tü­csök csendesen kimúlik. Minden alszik, csak az időnapelőtt-ébredt ember őrködik a bunkók árnyéka alatt.->í«r w* mm mm mm mm. mm »ä mm :* »» mm mm mmmmmm HALÁLOZÁS------------0------------Bolló József 53 éves torontoi lakos, aki már hét éve szenvedett szívbajban, december 22-én meghalt. Bolló József 28 évvel ezelőtt vándorolt be a gömörmegyei Hárskútról. Hosszú évek óta hűséges tagja volt egyházának és minden más magyar megmozdulásban is lelkiismere­tesen kivette a részét. Temetésén, mely a Szt. Erzsébet Róm. Kát. templomból folyt le, nagyszámban vettek részt barátai és ismerő­sei. Gyászolják felesége, szül. Hütter Erzsé­bet, és két leánya. Emma és Erzsébet. AZ ORKÁN MAGYAR ÁLDOZATA Az októberi hurrikán egyetlen ismert ma­gyar áldozatának holttestét nemrégen talál­ták meg a Holland River mocsárvidékén. Sze­rencsétlenül járt magyar honfitársunk neve Nagy István vagy Nagy Imre, másfél évvel ezelőtt érkezett Kanadába, ahol Schömberg mellett egy farmon dolgozott. Ezt megelő­zően Indokínában harcolt mint idegenlégio­­nista a kommunisták ellen. Kanadai hozzá­tartozókról nem tudunk. Nagy István való­színűleg 1944-ben egy leventecsoporttal ke­rült ki Németországba s onnan az idegen­légióba. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom