Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-08-21 / 32. szám

Még jönni fog, még jönni kell, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa C a n a d a’s largest Anti-Communist weekly in Hungarian language Kanada legnagyobb magyarnyelvű anti-kommunista hetilapja. . . izeparimeni, uiiawa. W--------------------- ' ’-----/--------------- anti-kommunista hetilapja. Szerkesztőség és kiadóhivatal 362 Bathurst St. Toronto. 4 évfolyam 32 szám. Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Ára : 10 Cent. Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto 1954 augusztus 21 ISTVÁN KIRÁLY Több, mint 900 éve ünnepli a világon élő magyarság Szent István emlékét. Fájdalommal, lemondással, búval har­­matozó szemekkel ünnepli a magyar az első nagy király em­lékét, mert az akkori viruló, erőteljes ifjú Magyarországnak hatalmát, jövőbe vetett hitét, büszkeségét azóta sem látta viszont a magyar történelem. Milyen mély bölcseséggel irta Dante, hogy nincsen nagyobb fájdalom a világon, mint a gyász és nyomorúság napjaiban sírva visszaemlékezni az el­múlt boldog napokra! István Király boldog, viruló, fiatal or­szágának mámoros évei, a magyar dicsőség évtizedei gyorsan elröppentek, s átadták helyüket kilenc hosszú évszázadnak, amelyeken át — rövid időszaktól eltekintve — minden Ist­­vánnapi ünnep a gyász, a sirás ünnepe volt, az elmúlt nagy­ságra való visszaemlékezés fájdalmas, melankolikus ünnepe. S ma, amikor talán hangosabb a zokogás, mint valaha a magyar történelem folyamán, amikor talán tétovábban ke­resi a szomorú magyar fényevesztett tündöklő csillagot, mint a keserves magyar sors eddigi évezredén át bármikor, — ma, amikor az egész magyarság vagy rabságban sínylő­dik, vagy gyökértelen szétszóródásban él a világ négy sar­kán, — a kétkedő magyarban újra meg újra felébred a gyá­szos kérdés: Mire is volt hát jó Szent István? Minek is vert gyökeret a Kárpátok medencéjében, miért nem hagyta a ma­gyarságot úgy eltűnni a történelem színpadáról, mint ahogy eltűntek az elődök, a hunok, avarok, longobardok az ős pannonok, dákok és még korábbi népek? Mire volt jó lemon­dani a pogány hitről, forró ólommal bedugaszolni a pogány tradíciókért rajongó Koppány fülét? Miért kellett, hogy a nomád, hóditó, nyugatot megvető harcos magyarság helyett egy megtérített, keresztén}7 hitre tért, békés földművelő uj kulturnép szülessen, amely bátorságát és erejét többé nem hódításra, hanem a Nyugat megvédésére'használ ja fel? Volt-' e értelme a mi külön fajtánkat, a mi külön nyelvünket, sajá­tos tulajdonságainkat mindörökre odaékelni a kelet és nyugat közé? Szabad volt-e rendszeresen, kilencszáz éven át feláldozni a magyarság fiatalságát, kultúráját, önmegbe­csülését — semmiért? Jól tette-e Szent István, hogy népét előre és örökre felajánlotta egy olyan szerepre, amelyből mindig csak szenvedés, mindig csak pusztulás, mindig csak gúny és megvetés fakadt? Siró anyák, gyermeküket sirató apák. a mai Magyaror­szág szürke rabszolgaságában szenvedő munkások ne felel­jenek erre a kérdésre. Az egyéni szenvedés, a családok gyá­sza, a haldokló harcosok átkozódása azt a választ adná, hogy Vajk királyfi hiába vette fel a szent keresztséget. És nem szabad választ várni azoktól sem, akiknek szá­mára a magyar föld csupán egykori lakóhelyet jelent, sem­mi egyebet. A választ azok vannak hivatva megadni, akik Ausztriától Braziliáig, Ausztráliától Kanadáig és a világ sok­ezer pontján magyarul beszélnek, s akik Szent István ünne­pén sírni tudnak. Azok válaszoljanak, akik az életüket áldoz­ták a névtelen magyar dicsőségért, azoknak a szellemei, akik meghaltak a tatárok, törökök, osztrákok, oroszok és a világ majdnem minden népe ellen folytatott örökös harcokban. Azok az élő vagy megholt nagy szellemek, akik a magyar tu­dománynak, művészetnek, a magyar nyelvnek, a magyar ze­nének dicsőséget szereztek, akik idegen földön annyi önfelál­dozással dolgoznak bányában, gyárban, földeken, irodákban és boldogok, ha a kritikusok azzal dicsérik meg őket, hogy: ime, a szorgalmas, tehetséges magyarok mindenütt viszik valamire! Ezek az élő és meghalt magyarok azt fogják válaszolni: jól tette Szent István, hogy nyugati kulturnemzetté alakí­totta át a pogány magyarságot. Jól tette még akkor is, ha örök szenvedésre Ítélte ezzel a Kárpátmedence lakóit. Jól tet­te, mert: ime élünk, ime magyarul beszélünk, ime lassan erő­södünk anyagiakban, nyugati kultúrában, elszántságban, hogy megint egyszer visszaszorítsuk azt a keleti barbársá­got, amelyből a magyarság Szent István vezetésével úgy szakadt ki csaknem ezer évvel ezelőtt, mint ahogy a betle­hemi csillag kiragyogott a többi billió hideg csillag közül-István Király, Kelet szülöttje, Nyugat szentje, nekünk idta örökségül azt a magyar eszmét, amit Eötvös “Szentelt Fájdaloménak nevezett él- Ez az eszme, a folytonos, megúju­lj kilátástalan küzdelemnek az eszméje több erőt ad nő­sünk, mint minden néptömeg és minden csodafegyver. A küz- Jelem adja meg a magyarság célját, ez kovácsolja acéllá a ti agyar tehetséget, s ez adja meg a magyarok számára a kö­­elességteliesités boldog jutalmát is. Ne szégyeljük tehát, hogyha nem szűnnek iszonyú sírás­ói szemeink. A mi első királyunk megmutatta az utat; ha gyötrődve is, ha bánatosan is, de szentek módjára kell hár­ulnunk azért a keresztény világért, azért a kultúráért, ne­­nes világért, amelynek védelmére Szent István felajánlotta lazánkat Szűz Máriának. EISENHOWER SAITÚERTEKEZLEIE A KERSTEN-KOMITÉ JELENTÉSE-----------o----------­A Kersten-komité az USA kongresszusa ál­tal kiküldött külön bizottság, amelynek fel­adata, hogy tudományos adatokat gyűjtsön annak bizonyítására, hogy a kommunizmus a világ meghóditására törekszik és hogy a kommunista eljárásmód ellenkezik a civili­zált népek szokásaival. A bizottság évről­­évre adja ki jelentését éspedig kizárólag o­­lyan tényekről, amelyek eredeti okiratokkal és egyéb kézzelfogható bizonyítékokkal vannak alátámasztva. A legújabb jelentés három borzalmas esemény történetéről ránt­ja le a leplet a világ közvéleménye előtt: 1. 1932 és 1933-ban több, mint hat millió ukrán halt éhen a Szovjetben kizárólag az­ért, mert a bolsevista kormány templomok­ban és raktárakban elrothadni hagyta a ter­mést. A bezárt raktárakat katonaság őrizte és megakadályozta az éhező lakosságot, hogy akár egy font búzát is kapjon az ukrán föld sokbillió fontos terméséből-2. 1939-ben Molotov szovjet külügyminisz­ter kölcsönös barátsági és segélyszerződést kötött Észtországgal, s ezt ezekkel az ünne­pélyes szavakkal erősítette meg: “A bolsevi­kok által kötött szerződések éerbe vannak vésve.” Fél évvel mielőtt Molotov a szerző­dést aláírta, a Szovjet iskoláiban kiadott hi­vatalos térképeken Észtország már mint a Szovjet tagja szerepelt-3. 1944-ben a szovjet kormány teljes egé­szében Szibériába deportálta és ott egy év alatt kiirtotta a “Független Csecsenc Szov­jetköztársaság” teljes lakosságát, több, mint 500.000 férfit, nőt és gyermeket. A Kersten-bizottságnak ez már az ötödik évi jelentése; az eddigi eredményre való te­kintettel a bizottság a következő ajánlatot teszi az amerikai kongresszusnak: Az USA hívjon össze egy nemzetközi kon­ferenciát azzal a céllal, hogy az összes nyu­gati állam szüntessen meg mindenféle diplo­máciai kapcsolatot a vasfüggöny mögötti minden állammal és azonnali hatállyal mond­jon fel minden velük kötött kereskedelmi szerződést. Az Északatlanti Egyezmény tagjai alakít­sanak külön hadseregcsoportokat a Vasfüg­göny mögül menekült katonakötelesekből. A nyugati államok hivatalosan támogas­sák a Vasfüggöny mögül való menekülési akciókat. A kommunistákkal való “békés együtt­élést” bélyegezzék meg, mint hazug kommu­nista propaganda-cselfogást. TÖRVÉNYEN KÍVÜL HELYEZIK A KOMMUNISTÁKAT AMERIKÁSAN hoz felforgató tevékenység is járul. Az, hogy a kommunisták törvényen kívül helyezésére vonatkozó törvény úgy a kong­resszusban, mint a szenátusban egyhangú­lag ment keresztül, annak a hangulatnak köszönhető, amely az USA-ban, elsősorban MacCarthy tevékenységének hatásaként ki­alakult. A dolgok természetes rendje során az ame­rikai kommunista párt most Kanadába fog­ja áttenni működésének súlypontját. Még mielőtt nemzetgyilkos tevékenységüknek részleteit megismerjük, felhívjuk Kanada egész magyarságát, hogy legyen segítsé­günkre a kommunisták leleplezésében!-------■----------------o----------------------­MÉGIS KELL AZ AMERIKAI KENYÉR A BOLSIKNAK? Dwight Eisenhower, az USA elnöke a Fehér Ház ripor­tereinek sajtóértekezletet tartott, amelyen az Egyesült Ál­lamok külpolitikai irányát vázolta. Az elnök egyebek között a következőket mondotta: Felesleges dolog állandóan Amerika vezető szerepéről fecsegnünk. Mi nem a világ népeinek; vezetői akarunk lenni, hanem a világ népeinek jó partnerei minden arra érdemes válalkozásban. Azt akarjuk tenni, ami jő, ami igazságos és mert ezek a népek ugyanezeket a célokat követik, a többi tisztességes népekkel azért akarunk együttműködni, Vöröskina problémájáról szólva az elnök kijelentette, hogy az USA hevesen ellenzi a jelenlegi kínai kormányzatot és annak rendszerét és nem fog semmi olyan intézkedéshez hozzájárulni, amelynek eredményeképen Vöröskina bármely olyan szervezetben résztvehetne, melynek az USA is tagja. Mindez a jelen helyzetre vonatkozik, — azt természetesen senki sem mondhatja meg, hogy például öt év múlva nem lesz-e a helyzet egészen más. Eisenhower ezután kitért arra az ajánlatra, amelyet ta­valy tett a Szovjetnek, hogy t.i. Nyugat és Kelet nemzetei bocsássák egymás rendelkezésére az atomenergia békés fel­­használása terén elért tudományos és gyakorlati eredménye­ket. Az USA ezen ajánlatát — mondotta Eisenhower — a Szovjet kereken visszautasította. Ez azonban nem fogja meg akadályozni a nyugatot abban, hogy az atomenergia békés felhasználása tekintetében a többi országgal közösen dolgoz­zék. Az USA fel akarja világosítani a világ összes népeit a te­kintetben, hogy igenis lehetséges az atomenergiát békésen felhasználni, s hogy ezt meg lehet tenni még akkor is, ha a kommunista front nem hajlandó együttműködni. VÖRÖSKINA LEGÚJABB CÉLJA; FORMOZA--------------o-----------— Mint tudvalevő, Formoza (Taiwan) szigete eredetileg a Kinai Birodalomhoz tartozott. A sziget területe kb. akkora, mint Csonkamagyarországé, lakossága kb- 8 millió. Erre a szigetre menekült Csang-Kai-Cek és a kinai nacionalista (Kuo-Ming-Tang) kormány, valamint a teljes kinai nemzeti hadsereg,amely ma mintegy 600.000 főből áll. Formoza nemzeti kézben való megtartása világjelentő­­ségü fontosságú, mert Formoza birtokán alapszik az anti­­kommunista Kina diplomáciai és politikai létezése, másrészt mert ez az egyetlen komoly bázis egy Kina felszabadítására irányuló jövőbeli akció esetleges elindítására. Erre való te­kintettel az Egyesült Államok a koreai háború kitörésének napján garanciát adott Formoza tenger felől jövő támadás elleni megvédésére. Formoza szigetén egy erőteljes, jól kiképzett, modem amerikai fegyverekkel ellátott kinai hadsereg állomásozik, kellő számú tengeri haderővel tetézve. Minthogy Formoza csak 100 mérföldre fekszik a kinai szárazföldtől, a kinai part­vidéken és a százarföld közelében elterülő szigeteken nap-nap után vannak nemzeti kinai rajtaütések, amelyek erősen za­varják a parti hajózást. Magán a szárazföldön is működnek jelentős katonai kommunistaellenes egységek. Chou-En-Lai, Vöröskina eredményekben gazdag minisz­terelnöke most. nagy beszédben jelentette be, hogy Taiwan elfoglalására a közeljövőben sor fog kerülni, s ebbe a “Ki­nai belügybe” nem fogják tűrni az “amerikai imperialista kö­rök” beavatkozását. Csang-Kai-Sek kormányának közlése szerint a kardcsörtető beszéd csupán arra való, hogy egyen­súlyozza a nacionalista rajtaütések növekvő eredményét. A valószínű azonban az, hogy a vörösök meg fogják kísérelni Formoza invázióját- Hogy ez sikerül-e vagy sem, az egyedül Amerika magatartásától függ. Mert ilyen kísérlet esetén a nacionalista kinai kormány —- amely az UNO öt nagyhatal­mának egyike — természetesen segítséget kéme és Eisen­hower örömmel használná ki az alkalmat, hogy az USA ere­jét a gyakorlatban bemutassa, anélkül, hogy ez a világháború kitörésének konkrét veszélyét közelebb hozná. Az ügynek az ad politikai érdekességet, hogy Chou-En- Lai a harcias beszéd elmondására felhasználta Attlee és Be­­wan angol ellenzéki vezérek kinai látogatásának alkalmát. Erről a látogatásról lapunk más helyén számolunk be. Az USA~ Szenátusa 85:0 arányban elfoga­dott egy törvényjavaslatot, amely az ameri­kai kommunistapártot törvényen kívül he­lyezi, a-kommumsta párthoz való tartozást bűncselekménynek minősiti és börtönbünte­téssel sújtja, s a kommunizmus eszméinek és céljainak támogatását külön bűntettnek nyil­vánítja. A javaslat a közel jövőben a kong­resszus elé kerül tárgyalásra. Az FBI egye­lőre ellenzi a javaslatot, mert felfogása sze­rint nyíltan működő kommunista pártot könnyebb ellenőrizni, mint az esetleges föld­alatti mozgalmat. Lapunk zártakor érkezett jelentések sze­rint a törvényjavaslatot kisebb módosítással az USA kongresszusa is elfogadta, éspedig 352:2 arányban. A módositás lényege az, hogy magát a kommunista párttagságot nem minősitik bűncselekménynek, csupán ha ah-Az elmúlt évben, amikor az amerkai kor­mány élelmiszer-segélyt ajánlott az éhező Keletberlin-i lakosságnak, Molotov nagy­hangú beszédben utasította vissza ezt a “pro­vokáló, sértő” ajánlatot. Ez évben Eisenho­wer ismét élelmiszersegélyt ajánlott fel az árvizkárosult keletnémetországi lakosság­nak- Csodák-csodája: Grotewohl keletnémet szovjethelytartó nemcsak, hogy elfogadta a segélyt, hanem meleghangú köszönetét kül­dött Eisenhowernek. A kommunisták meg­változott magatartásának az oka nem az, hogy talán sajnálják az éhező keletnémet né­pet, hanem egyedül az, hogy a jelenlegi bol­sevista propaganda a “békés együttélés” szólamait zengedezi. AZ INDIAI PORTUGÁL GYARMAT SORSA Az indiai félszigeten, a független Indiai Köztársaságba beékelve fekszik 5 kis fran­cia gyarmat, amelyből hármat máris átenge­dett Franciaország Nehruéknak, mig a mara­dék kettőt, Pondichei'ry-t és Karakalt rövid időn belül fogják visszaadni az indiai állam­nak. Van azonban India déli partján egy kis portugál gyarmat, Goa, mintegy 200.000 portugál lakossal. A gyarmat gazdag man­gán- és vasércben, s ezenfelül a temetkező­helye a nagy portugál szentnek, Xavéri Szt. Ferencnek. Nehru, aki elvileg a Gandhi-féle erőszak­nélküli hódítás, illetve uralom hive, évek óta egyre hevesebben követeli Portugáliától, hogy Goa-t adja vissza Indiának. Ez év ápri­lisában Nehru nagyobb beszédben közölte a világgal, hogy az indiai nép mindenképpen vissza fogja szerezni Goát, ez év julius vé­gén pedig egyetemi hallgatók és más felizga­tott eleihek egyre fokozódó mértékben tün­tetésekbe kezdtek Goában, amely egyébként a katolikus egyház legfőbb bástyája a távol­keleten. A portugál kormány azonban Indiá­hoz intézett jegyzékében nemcsak kereken visszautasított minden egyezkedést, hanem kijelentette, hogy “India követelődző fellé­pése nem egyéb, mint egy újabb felvonás ab­ban a szégyenletes játékban, amellyel a ma­gát semlegesnek mondó India az egész ázsi­ai kontinenset az orosz imperializmus kezé­re akarja átjátszani” Az erélyes választól megijedt Nehru beszüntetett minden tünte­tést, illetve közölte, hogy csak benszülött Goai-ak fegyvertelen, békés felvonulásához járul hozzá. Az eredmény az volt, hogy au­gusztus első hetében óriási tömeg tüntetett — Portugália mellett. TÖRÖK ÁLLAMFÉRFIAK TITÓNÁL A Konstantinápolyban megjelenő CUM­­HURIYET jelenti, hogy a török köztársasági elnök, Celal Bayar és Adnan Menderes mi­miniszterelnök szept- 2-án Belgrádába ér­keznek és Tito vendégei lesznek egy hétig. híreink a nagyvilágról

Next

/
Oldalképek
Tartalom