Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)
1954-08-21 / 32. szám
KANADAI MAGYARSÁG 2 1954 augusztus 21 KENESEI F. LÁSZLÓ FŐSZERKESZTŐ LÁTOGATÁSA CALGARY-BAN 4 444444444 444444 44 4 4 44* 1 24 4 44 444 4444444* X 4 4* 4 4 4 4 4 4 X T x T 4 4 4 4 KANADÁBAN SZABADON ÉLÜNK S MIÉNK A FÉLELEM NÉLKÜLI ÉLET ! Kenesei F. László, lapunk főszerkesztője, felhasználva szabadságát felkereste a nyugatabbra lakó magyarságot, hogy velük személyes érintkezést találjon, őket közelebbről megismerje és előadások keretében ismertesse a lap eddigi küzdelmes életét, mai helyzetét és jövőbeni célkitűzéseit. Kanada nagy távolságai, nemkülönben az idő rövidsége nem engedték meg, hogy a legtávolabbi nyugatra is eljuthasson és mint értesülünk, Nyugat-Kanada meglátogatását a jövő évre vette tervbe. Bár mostani útja csak Saskatchewanig terjedt, módot talált arra, hogy egy vargabetűvel Calgaryba is eljusson pár órára. Váratlan érkezése, rövid itt tartózkodása nem tették lehetővé, hogy Calgary magyarsága előtt is szólhasson. Vasárnap lévén az Istentiszteletek után felkereste Főt. Dallos Ferenc római katolikus és Nt. Dr. Tóth Kálmán református lelkészeket, akiktől oly értelmű felvilágosítást kapott, hogy a “Kanadai Magyarság” Calgary magyarsága körében is elismerésre talált, annak szellemét és irányát magas színvonalúnak és a magyarság szolgálata terén jónak, eredményesnek tartják. A főszerkesztő jó érzésekkel és köszönettel vette ezt tudomásul és megkérte a lelkészeket, valamint az éppen jelen lévő egyes vezetőket arra, hogy ezt a jó véleményüket tartsák meg a lappal szemben a jövőben is. Mint mondotta, a lap a jövőben fokozott erővel, magyar kötelességérzettel — és reméli — terjedelmesebb oldalszámmal fogja szolgálni Kanada magyarságát. Természetes ehhez az olvasóknak is hozzá kell járulniok és bízik abban, hogy a lap példányszáma Calgaryban is emelkedni fog. Utóbbira vonatkozóan komoly Ígéreteket kapott. A délután folyamán Kenesei F. László találkozott baráti körben pár calgaryi magyarral, akik előtt részletesebben ismertette a lap megindulását, a küzdelmes hónapokat, érzékeltette a sok nehézséget, amig “egy lap eljut odáig” ahol ma a Kanadai Magyarság már mindenkitől elismerten tölti be hivatását. Szó került a magyarság mai helyzetéről és ezen belül a nagyobb érdeklődést keltő kanadai állapotokról is. Utóbbit illetően igy került helyes megvilágításba sok Calgarytól távol történő esemény. Azok a calgaryi magyarok, akik Kenesei Lászlót megismerték, jólesően tapasztalták, hogy a Kanadai Magyarság szerkesztése jó kezekben van. Erős hitű, józan itéletű, izigvérig magyar, emelkedett gondolkodású és mindenekfelett tiszta szándékú keresztény ember. Kívánjuk, hogy nemes munkáján legyen Isten áldása és bízunk abban, hogy önzetlen fáradozását, melyet derék és hasonlóan önzetlen munkatársaival folytat, nemcsak elismeréssel, hanem azon túl minél nagyobb számú előfizetéssel is támogatni fogja Calgary és egész Kanada magyarsága-Fülöpp József. zel az uj fegyvernemmel csikarták ki 1918-ban, hanem a Központi hatalmak lelki ellenállásának megtörésével, a kjtünő propagandával, amit Éhségtábornok támasztott alá. Az első háború tehát látszólag befejeződött- Jöttek a politikusok, hozták aktatáskájukat, az uj térképeket és a régi gyűlöletet, meg egy csomó tudatlanságot, a gonosztágról nem is beszélve. így kötötték meg azt a békét, amit az Egyesült Államok soha nem hagyott jóvá, és amelyről mindjárt az aláírás után Francesco Nitti olasz külügyminiszter ezzel a címmel irt könyvet: “Nincs béke Európában-” Maradt egy csomó, keserű és egy csomó hasznos tapasztalat, na meg az uj háború vetése, amely már szépen zöldült. STEINMETZ KÁROLY a torontói Független Magyar Református Egyházközség alapitó-lelkésze, a Victoria Plastics Industries Ltd. vezérigazgatója. DR. SAÁD FERENC : SZÁZADUNK NAGY HÁBORÚINAK IDŐTARTAMA ÉS A HADVISELÉSI VÁLTOZÁSOK A világtörténelem kereken hétezer háborút és ugyanannyi békekötést ismer. A legrégibb bölcsektől kezdve a legújabb államférfiakig igen sokan akarták megfejteni a háború lényegét, de soha senkinek nem sikerült megfelelő magyarázatot adni. Még legvalószínűbbnek az a feltevés látszik, hogy a háborúnak biológiai okai vannak. Ennek a századnak kezdetén, negyven évvel ezelőtt, az emberek mámoros lelkesedéssel siettek a háborúba. A pályaudvarokon síró asszonyoknak kipirult arccal kiáltották az átrobogó katonavonatokból a vitézek: “Ne sírjatok, szüretre visszajövünk!” Eltelt öt szüret is és közel húszmillió ember nem jött vissza. Az élet persze ment a maga utján tovább. Az emberek akkor megfogadták, hogy nem csinálnak többé háborút. Párisban egy koporsót vittek végig az utcákon ezzel a felírással: “Világháború.” Húsz év múlva kezdődött minden elölről ismét azzal az ígérettel: “Most aztán igazán rövid ideig fog tartani hiszen ez lesz a: “villámháboru” Eltelt hat szüret és nem jött vissza harminc millió ember-Mi az oka annak, hogy ilyen hosszú ideig tartott századunk két nagy háborúja és mi a rövid következtetés belőlük, az esetleges harmadik háborúra vonatkozólag? A különböző nagy és kishatalmak, az első világháborút megelőző évtizedben, utoljára az orosz-japán háborúban szerezitek hadviselésre vonatkozó tapasztalatokat. Ezeknek alapján a világ valamennyi állama nagyjából azonos elvek alapján, szervezte hadseregét. Egy ezred három-négy zászlóaljból állott, minden zászlóaljhoz egy-két géppuskából álló géppuskásosztag tartozott. A gyortüzelő ágyú tökéletesen kifejlődött és a tüzérség nem nyílt terepen lőtt többé, hanem fedett állásokból. Volt aztán még egy jelentéktelennek látszó, de rendkívül fontos, szinte döntő jelentőségű találmány: a gyalogsági ásó. A fegyverek számának és minőségének azonossága, a mozgás lassúsága, a hadviselés színterének hatalmas kiterjedése azt eredményezték, hogy az arcvonalak megmerevedtek. Tengertől tengerig terjedő állásrendszer húzódott, nehezen áthatolható előtereppel, összekötő és futóárkokkal, többszörös vonalakkal, hátul elhelyezett tartalékokkal. Éveken keresztül folyt az állásharc. Rengeteg életet és anyagot pazaroltak, de egyik fél sem tudott döntő sikert elérni. Uj fegyvereket kellett kitalálni. Az első kísérlet volt ebben a tekintetben a hadigáz. Nagy eredményt nem hozott- Először ás nem sikerült teljes meglepetéssel alkalmazni, másodszor erősen kétélű fegyvernek bizonyult. Mindenesetre az első világháborúban nem vitte döntésre a dolgot, mert segítségével az arcvonalat felgöngyölíteni nem lehetett, a másodikban pedig egyik fél sem merte alkalmazni, félve a megtorlástól-Sorrendben következő fegyver volt a psychologiai hadviselés- A katonák lelki ellenállásának megbontása. Forradalmak, belső zavargások szitása igen jó eszköznek látszott, hiszen a modern háború nemcsak a katonák dolga volt többé, hanem az egész nemzeté. Ezért kapta a totális elnevezést. Forradalom szitásával az első sikert a központi hatalmak érték el. Oroszországot sikerült ezzel kikapcsolni, egyben azonban egy olyan folyamatot indítottak el, aminek már eddig is nagy ára volt és ezután még nagyobb ára lehet. A Nyugaton akkor tovább harcoló ellenfelek tovább folytatták a sikertelen állásharcot és a hadij elentések tényleg úgy néztek ki, mint egy később híressé lett regénynek a cime: “Nyugaton a helyzet változatlan!” Végre 1918-ban megjelentek az első harckocsik. A gondolat nem uj. Az antik népek is használtak lóvontatásu harckocsikat. Legendák szóltak arról, hogy a motoros vontatásu harckocsit, körülbelül egy időben Angliában és Ausztriában a háború előtt kitalálták, de mindkét helyen a hadügyminisztériumok azzal utasították el a találmányt, hogy a feltaláló: “bolond.” Háborúban persze lehetetlennek látszó dolgokat is kipróbálnak és Nyugaton elindultak az első angol tankok. Az indulást azonban a német kémek jóelőre jelezték. Ettől függetlenül az első pillanattól kezdve látszott, hogy forradalmi változást idéznek majd elő a hadviselésben, az egyre fejlődő légiflottákkal együtt. A döntést mégsem ez-4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 A parancsuralmi rendszernek igájába hajtott lakosságtól eltérően, nekünk nem kell, hogy az államvédelmi szervek kénye-kedve szerinti letartóztatástól féljünk. Kanadaiakat nem lehet csak a törvény áthágása esetén letartóztatni. A törvényellenes letatóztatástól való mentesség Kanadát olyan országgá teszi, melyért hálásak lehetünk O’KEEFE’S BREWING COMPANY LIMITED ül 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 X 4 AL> T 4* 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 * VALLOMÁS Irta: Béla deák.-----------o-----------Az első világháború hadvezérei, nem lévén már akkor más dolguk, nekiültek és leírták tapasztalataikat. Ezek közül a könyvek közül kiemelkedett Ludendorf német tábornagy “Totaler Krieg” cimü könyve, ő ugyanis nem azt irta meg, hogy mi volt, hanem azt, hogy mi lesz. Leírja a tapasztalatokban megöregedett katona, hogy az elkövetkezendő világháborút (a másodikat) csak a szárazföldi, légi és tengeri erők tökéletes együttműködésével lehet megnyerni. Azt is mondja, hogy csak villámháboruval lehet győzni. A lehető leggyorsabban, mozgó háborúval kell döntést kicsikarni. Nem szabad, hogy az arcvonalak újból megmerevedjenek. A villámháboru ellenére előfordulhat — írja az ősz tábornagy, hogy az arcvonalak újból megmerevednek. Ez esetben csak az a fél győzhet, amelyiknek jobbak a nyersanyag forrásai, az élelmiszerkészlete és a termelési kapacitása. A németek Ludendorf elvei alapján építették fel hadsergüket. A villámháborut valóban mesterien oldották meg, de az arcvonalak ennek ellenére megmerevedtek Keleten és Nyugaton egyaránt. Mi volt ennek az oka? 1- Nyugaton az, hogy a német vezér és kancellár egészen érthetetlen módon nem használta ki a Dünkircheni győzelmet, az úgyis megvert Franciaországnak fordult, elmulasztva az angol inváziót. 2- Keleten túlságosan messze mentek a német csapatok, pedig tudhatták volna, hogy a “Tél” tábornok és a “Tér” tábornok Napoleon hadait is könyörtelenül megsemmisítette. Hitler itt is makacsnak bizonyult és ez a makacsság indította el a német hadsereg elkedvetlenedését. A németeknek ezek szerint már 1942-ben — Ludendorf utasításait követve — békét kellett volna kérniök, hiszen a küzdelem céltalannak látszott. Hitler ezt nem tette és ennek egyetlen oka az volt, hogy bízott az uj fegyverekben. Nagy háborúk idején azonban ilyen uj fegyverekre és uj hadviselési módokra más államokban is gondolnak. Ez történt most is. A második világháborúra egy uj, ezideig ismert leghatalmasabb, amerikai fegyver az atombomba tett pontot, egyben azonban uj korszakot is nyitott. Korszakot aminek küszöbén élünk mi, amelynek esetleges háborúja gombnyomásra indul és percek alatt robbanhat bele az emberiség életébe. Naivitás és bűnös gondatlanság következményeként ugyanis, az atombomba titka más állam birtokába is jutott. Az atombombával esetleg lehet gyors döntést elérni, de a gyorsaság, a villámalkalmazás itt feltétlen döntő tényező és amikor ezzel kapcsolatban gyorsaságról beszélünk, akkor az óra kis részeit értjük alatta. Rózsának szép keze volt- Finom vonalú, hosszú ujjakkal, gondosan ápolt mandula körmökkel. Ez a szép kéz most szórakozottságból kenyérgalacsinokat gyúrt a patyolatfehér damaszt asztalterítőn. Kerekes ur sóvár szemekkel nézte- Tán századszor határozta el, hogy azokat a keskeny, finom kezeket meg fogja kérni, de sohasem volt hozzá bátorsága. — Nem hozzám való — állapította meg szomorúan. — Én csak egyszerű fővárosi tanító vagyok s azokon a kezeken ötágú koronás gyűrű csillog. Nem a kis Zugló-i házba valók, ahol gyomlálni, kenyeret dagasztani és mosogatni kell, hanem fényes, nagyúri szalonokba, ahol gondtalanul futkározhat a zongorabillentyükön s gondosan ápolható egy misztikusan berendezett budoár nehéz velencei tükre előtt. Bizonyára nem lettek volna soha -ilyen keserű gondolatai, ha beláthatott volna Rózsa, méginkább a kedves őszhaj u, de még mindig fiatalosan karcsú és mozgékony Tinka mama szivébe. Rózsa azt gondolta: kedves fiú ez a Géza, csak kár, hogy olyan muja. Kerekes ur nem tudta mit csináljon. Szeretett volna Rózsa után menni, de az asztalt rendbehozó Tinka mama beszélt hozzá. Tiszteletlenség lett volna otthagyni. Ahhoz még lett volna lelkiereje, megmondani Rózsának, hogy legalább segíthetne az anyjának- Az ő szemében nagy hiba volt ez s most azzal nyugtatta meg magát, hogy ha alkalma lenne, ebbe a beszélgetésbe szőné bele a leánykérést is. De ilyen az ő szerencséje. Pillanatok alatt be kellett lássa, hogy újra tévedett. Rózsa, mintha csak a gondolataiban olvasott volna, egyszercsak ott termett az asztalnál. Kivette anyja kezéből a tálcát s egykettő leszedte az asztalt. Még ahhoz sem hagyott időt Kerekesnek, hogy ő is segítsen. — Hová parancsolja a feketét? — kérdezte, amikor visszajött a konyhából. •— A szalonba, vagy az erkélyre? — Ahol magának a legkellemesebb. — Én nem szoktam ebéd után feketézni, de az erkélyt javasolnám. Oly szép az idő. — Igen- Nagyon kellemes s természetes, hogy én is az erkélyt választom. Rózsa komolyan nézett a szemébe. — Miért olyan természetes? — Mert én is ott szeretek lenni, ahol maga van. Örült ennek a mondatnak- Határozottan jól sikerült. Szépen hangzott s illett a hangulathoz. Rózsa nagyon bájos volt, ahogy ránézett, s mikor a sikerült mondat nyugtázásaképen elmosolyodott, mintha még egy kicsit el is pirult volna. — Akkor parancsoljon, fáradjon ki az erkélyre — folytatta. — mindjárt hozom a feketét. Mikor Rózsa a kávét kihozta az erkélyre, egy adag üde levegő is jött vele. Kerekes nem tudott betelni a látvánnyal. Nem tudta volna hirtelen megmondani, mi vakítja jobban, a fényes ezüstök, a sugárzó fodros patyolatkötény, vagy az aranybarna hajkoronás fej szelid napsugármosolya. — Gyönyörű a kilátás innen a szigetre — ábrándozott lámpalázas rajongással, mert ehelyett azt szerette volna mondani: “Gyönyörű maga, Rózsa s úgy szeretem, hogy a szivem is sajog tőle-” A leány odatette a tálcát a fonott asztalkára s a férfivel szemben leült. — Igen. Nagyon szép! — mo.ndta helyben - hagyólag. — Mi .is azért választottuk ezt a lakást- Jobban mondva még szegény apa választotta. De nem sokáig élvezte. Alig költöztünk ide, szívrohamot kapott s meghalt. — Nem tejszínnel issza a kávét? — Nem. az ilyen finomat minden nélkül szoktam. Nem tudok betelni az illatával. — Akkor töltsön még egy csészével. — Köszönöm. Élni fogok az engedelmével, de előbb rágyújtok. Az elvezet igy tökéletes. — Nem is tudtam, hog yilyen ínyenc. — Nem mindenben, de ez egyike a keveseknek. — Ugyan mi még a kávén s a szivaron kívül? — Többek között a jó bor és a virágok. — Ez minden? — Ez. Hát nem elég? Rózsa zavartan sütötte le szemét— Elég. Persze. De azt gondoltam... aat hittem... Nem tudta tovább folytatni. Elpirult, s hogy a férfi ne lássa, felugrott. A virágokkal kezdett pepecselni-Sokáig csend volt. A Margithidról felhallatszott a villamosok csengetése, a Dunán egy hajó éleset rikoltott. Mintha segítségért kiáltott volna valaki. A leány restelte korábbi zavarát s visszafordult— Azt mondta, szereti a virágokat. -— mondta újra bátran, csengő hangon. — Látja, ez a tulajdonság nekem a legkedvesebb. Mintha egy lépéssel közelebb lépett volna hozzám. A férfi élvezettel nézte a kifeszült, karcsú leánytestet, ahogy felágaskodott s leszakította az egyik Aszparágusz elfonnyadt ágát. A kis, kerek mellek kemény bimbói majd átdöfték a virágmintás kartonruhácska könynyü szövetét. Kacagott, dalolt a látvány s Kerekes ur nekibátorodott. Élvetegen fújta a kéklő szivarfüstöt s beszélni kezdett. Beszélt a zuglói házról, ahol olyan árván él, mint a magányos kakuk. Egyedül j ár-kel a szobákban s ha hűséges és őszinte barátai, a virágok nem volnának, bizony gyakrabban nyúlna a boroskancsó után, hogy sivár életét legalább egy időre elfelejtse. Mély baritonja oly szomorúan, oly panaszosan búgott, hogy a leány megsajnálta- Szempillája könnyessé nehezedett, amikor megkérdezte. — És melyik virágot szereti legjobban? — A rózsát! — mondta a férfi merészen s idvezülten nézte a leány arcán kigyuló égőpiros rószákat.
