Kanadai Magyarság, 1954. július-december (4. évfolyam, 27-50. szám)

1954-08-07 / 30. szám

KANADAI MAGYARSÁG 1954 augusztus 7 NAGY LAJOS : AMIT SZABAD JUPITERNEK... Ez a régi közmondás jutott az eszembe, amikor Gombos Zoltán házilapjának, a Szabadságnak Oppenheimer atomtu­dós ügyével foglalkozó öikksorozatait olvasgatom. A dolgok ismeretében egy cseppet sem lepődtem meg a­­zon, hogy elsőnek Nógrádi atyamester igyekezett a marti­­romság koszorúját megfonni a nagy chaver Oppenheimer fe­­jeköré a Szabadság 1954 junius 16-i számában “Tévedés Jo­ga!” című cikkében! Nógrádi annyira ment Oppenheimer védelmében, hogy Mr. Gombos szükségesnek látta a kommunista szimpátiával alaposan gyanúsított Oppenheimer fejefölé font glóriát kissé letompitani, s erre a célra legalkalmasabbnak látszott Szász Ernő által a Szabadság 1954 junius 30-i számában megjelent “Tévedés ára” cimet viselő cikk, amelyből bizony a mosako­dás kilógó lólábainak dacára egy-két igen érdekes “elszólást” olvashatott a Szabadság jobbsorsra érdemes olvasótábora. Mit lehessen tudni?. . . gondolta Mr- Gombos és bizony ide demokrácia, oda szabadság, ma nem valarrii jólkifizetődő business Washington országában kommunista gyanúval el­marasztalt Mr-eket védeni s ezért adott helyett Szász Ernő cikkének, mert akár tetszik az atomfelekezet az érdem­ben dús tagjainak, akár nem, valami “nagyon is” bűzlik a vi­lághírű tudós körül, akit a Szabadságék még az USA legna­gyobb közjogiméltóságát viselő Elnökkel is megcsodáltattak. Oppenheimerrel kapcsolatosan megtudjuk Szász Ernő fent idézett cikkéből, hogy komcsikkal barátkozott a nagy tudós! Sőt az általa bíróság elé vitt kommunista (ezért írja Szász Ernő, hogy Oppenheimer hazafiui hűségéhez nem fér­het kétség) ügyében azonban a “nagy hazafi” nem átalott egy kis “hamis” vallomást tenni. Igaz ezt a hamis vallomást Szász Ernő “valótlan” finomabb jelzéssel határozza meg, bi­zonyára elfelejtvén, hogy aki valótlant állít, az hazudik. Az is igaz, hogy Szász Ernő szerint Oppenheimer ezen hamis vallomását később barátai kérésére azzal korrigálta, hogy ő már mint Oppenheimer “IDIOTA!” Most azután nyíljatok meg Egek! Álljon meg az ész Kelettől Nyugatig, Északtól Délig, mert most érkeztünk el a Világ legnagyobb csodájához, amiben megismerkedhetünk az IDIOTA atom tudóssal, aki korunk el­ső metafizikusa, akinek szellemi és alkotó nagyságát maga Eisenhower elnök is csodálja, aki azonban saját bevallása sze­rint IDIOTA. Tehát HÜLYE! Miféle pokoli fondorlat akar lenni á Szabadságék eme taktikai húzása, hogy Bisenhowert, az Egyesült Államok El­nökét egy gyengeelméjű (IDIÓTA) kommunista-gyanus e­­gyén csodálatával akarják kompromittálni'? “Vége a világnak!... Veszélyben a demokrácia!... Oda az alkotmány!.-. Fitty az emberi szabadságnak!..! mert a rémeketlátók, a boszorkányüldözők kimerték tessékelni Op­penheimer mestert az USA atomkutató laboratóriumából. Bi­zony, bizony befellegzett Amerika alkotmányának, mert már tévedni sem lehet, pláne ha a tévedés egy kis “vörösbarátság­ból fakad”. Szász Ernő szerint a tévedés nem bűn és igy az nem is büntethető! Bezzeg nem szedték igy izire a Tételes Törvényeket, a­­mikor Himler colonel rendezett fejvadászatot a magyar ha­zafiak között. A törzsibosszu szadista kielégülésével vették tudomásul, hogy ezeknél a magyaroknál nincsen mentség a tévedésre még akkor sem, ha az esetleg a szülőföld, az édes haza védelmének szükségszerűségéből is fakadt. Szeretném hallani Mr- Gombostól annak a “torohymagas­­ságban álló él Írónak a nevét, aki a “Tévedés Joga” címen pl. Mindszenty kardinális, avagy előbb Stepinach érsek ügyében igyekezett volna Rákosi elvtársnál a római jogra való hivat­kozással tiltakozni. Lenin az 1920 évi pártkongresszuson (lásd Kongresszusi Értesitő IV.-XT. Moscow) mondotta az alábbiakat. “.. .A burzsoázia elleni harc szükségessé teszi a kapita­lista sajtóorganizációkba való beszüremlését. Ugyanis csak a megdolgozott vagy megnyert sajtó támogatásával tudjuk a kapitalista világrend-elleni harcunkat eredményessé tenni!” Nem én mondom! Lenin a kommunizmus atyamestere hagyta meg, mint követendő stratégiaialapot elvtársainak a burzsoá világrend­­elleni harchoz-Azt h'szem ezek után megértjük, hogy miért üvölt fel mint egy gombnyomásra a társutas sajtó, ha valahol lekap­nak egy bolsiatyafit. “Veszélyben az emberi szabadság!”... “Veszélyben az alkotmány!” Elterelő taktika alkalmazásával igyekeznek a lebukott elvtárs iránt részvétszimpátiát kelte­ni gyanútlan olvasóik táborában­r Ártatlan emberek ezek!.. • Ideálisták!... Semmi bűnük. A börtönbüntetését töltő Fusch elvtárs pl. annyira ár­tatlan kommunista, hogy az USA Elnöke még nyugdiját is folyósítja — írja a Szabadság. Az adófizető amerikai polgár pedig, mint az epertől meg­szédült csibe vakarja üstökét, s bizony cifrákat káromkodva teszi fel a kérdést önmagának, hogy vájjon ki a bolond? Mert, hogy valaki bolondot járat vele az olyan igaz, mint, hogy fejünkfelett vagyon az Égbolt. Ugyanakkor egyes “magyar” nyelven írott újságban azt kell olvasni, hogy vannak “becsületes, jó hazafi” kommunis­ták is, mint pl. Oppenheimer a nagy atomtudós, aki ugyan elszabotálta a hydrogén bombát, igaz csak addig, amig a moszkvaiak ezt meg nem csirfálták, de azért nagy ember ő­­kelme, nagy tudós, akii csupán egy kicsit tévedett, de hát ez le<yyen neki mentség, hiszen saját beismerése szerint “IDI­OTA” azaz születésénél fogva hülye. Istenem hova fog ez vezetni! — jajdul fel a megszédült ta’án helyesebben megszéditett olvasó? Megmondom neked magyar testvérem! Ha ez az állapot igy fog tartani és a dolgok menetét az Oppenheimereket di­­csőitő sajtó fogja irányítani, a VILÁG BOLSEVIZÁLÁSÁ­­HOZ! Bolsi világ Magyarországon... KANADAI NOTESZ A KOMMUNISTÁK ISMÉT RÁSZEDTÉK A FöLDMIVESEKET SEGÍTSÉGRE szorul A KANADAI BALLETT (FEP) Nagy Imre 1953 julius 4-i beszédében, az élet­színvonal emelésének érdekében megígérte, hogy azok a pa­rasztok, akik nem akarnak a termelőszövetkezetnek tagjai lenni, a termelési év végével kiléphetnek és megfelelő földet és termelési eszközöket fognak, visszakapni. Ebben a tárgy­ban 1953 október 4-én jelent meg a rendelet, amely a kilépés körülményeit szabályozta és egyben elrendelte, hogy “a ki­lépő tagnak a bevitt földdel azonosértékü és lehetőleg azo­nos művelési ágú földet kell kiadni és pedig a saját termelő­­szövetkezet által megművelt földből-” Ugyanígy szabályozta a rendelet a mezőgazdasági felszerelés kiadását is, azzal a különbséggel, hogy a termelőszövetkezetnek jogában volt azt pénzzel is megváltani. A termelőszövetkezetek féltve a sa­ját munkájukat, a fenti rendelet végrehajtását egyszerűen leszabotálták. Ez még, látszatra, a kormánynak sem tetszett és a Szabad Nép 1954 január 9-i száma nagy kirohanást in­tézett a szabotálok ellen, sőt még á legfőbb államügyészt is tetemre hívta: “Hol a legfőbb államügyész a rendelet .végre­hajtása körül?” irta a Szabad Nép. A kilépett tagok azon­ban még ekkor sem kaptak semmit, sem a földjüket, sem a gazdasági felszerelést, sem annak értékét. Nem volt mást mit tenni, mint perelni. A kisgazdák azt hitték, hogy ez eset­ben, különösen a Szabad Nép előbb említett cikke után, a rendszer is őket fogja támogatni, hiszen nekik is elsőrendű érdekük, hogy több legyen a kenyér. Számos per indult meg és úgy az alsó, mint a fellebbezési bíróságok helyt adtak a parasztok követeléseinek, sőt végrehajtás során be is ültek a földekbe. A termelőszövetkezet kommunista vezetői azon­ban kétségbeesetten rohantak a kormányhoz, hogy tönkre­mennek, ha a kilépett földműveseket a termelőszövetkezet földjéből elégítik ki- Erre a kormány is “észbekapott” és a rendszer felügyelete alatt álló Legfelső Bíróság 1954 julius 4-én egy határozatot hozott, miszerint “a termelőszövetke­zet kezelése alatt álló földből és gazdasági felszerelésből sem­mit kiadni nem lehet és ily pereket indítani nem lehet, ily igényléseket azonnal vissza kell utasítani.” így hát a kilépett földmivesek nemhogy a saját földjüket és gazdasági felsze­relésüket nem kapták vissza, hanem semmit, vagy pedig olyan földet, amelyen gazdálkodni nem lehet. Mindezek tete­jébe a kommunista Legfelső Biórság határozata nemcsak szöges ellentétben áll az 1953 október 4-én kelt rendelet in­tézkedéseivel, de a jogos végrehajtás során, a megítélt föl­deket elfoglaló parasztokat “önkényes földfoglalás címén több évi börtönre Ítéltek (igy, ifj. Tóth Istvánt, Tóth Gyu­lát, ifj. Füzér Istvánt), úgyszintén börtönbüntetésre Ítélték a földmivelők képviselő ügyvédeket, (dr. Zsembéri Gyula siófoki és dr- Szűcs Tamás mátészalkai ügyvédeket). így le­het komolyan venni a kommunisták Ígéreteit! Kanada mindkét nagy ballettje, a Toron­tói Nemzeti Ballett Társaság, valamint 2 Winnipegi Királyi Ballett egyformán ag­gasztó anyagi helyzetben van-A Nemzeti Ballett, amelyet négy évvel ez­előtt szerveztek, Celia Franca hozzáértő irá­nyításával, több hónapja küzd pénzügyi ne­hézséggel és újabb adományok beérkeztéig korlátoznia kellett működését. A két ballett társaság igazgatósága remé­li, hogy folytatni tudják munkájukat és hogy adományok utján befolyik a szükséges összeg. Mindkét társaságnál szerepeltek ujkana­­dás táncosok, különösen a winnipeginél és az újonnan bevándoroltak gyönyörködtek sze­replésükben. Talán az ujkanadás szerveze­tek, valamint egyének is, hajlandók lesznek, a többi kanadaival együtt a pénzügyi segít­ségre. JAVULNAK A LEHETŐSÉGEK SZELLEMI PÁLYÁKON LÉVÖK RÉSZÉRE A természeti kincsek feltárása és az ipar fejlődése lassabban megy Kanadában, mint az Egyesült Államokban. Következésképpeh, legalább is a konfederáció óta, megindult a diplomás kanadaiak állandó átvánd óriása a határon át. Bár ezt a tényt nem igen hirde­tik, a kanadai egyetemeken szerzett okleve­leket értékesebbeknek tartják az Egyesült Államokban, mint sok ottani főiskola okleve­lét. A diplomások átvándorlása azonban ko­rántsem olyan egyoldalú, mint az első világ­háború előtt volt. A természeti kincsek nö­vekvő feltárása és az ipartelepek szaporodá­sa uj lehetőségeket nyitott meg Kanadában 1953-ban kb. 36.000 okleveles egyén költö­zött Kanadából az Egyesült Államokba, de ugyanakkor 1381 hasonló személy jött át az Egyesült Államokból Kanadába. Ugyanab­ban az évben 4,606 személy — köztük diplo­másak — költöztek vissza Amerikából Kana-4* 4* 4 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4* 4 4* 4* 4* 4* 4* 4? 4* 4* 4* 25 4* 4* 4* 4? 4* 4* 4* 4* 4c 4* 4? 4*4 X 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 X 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 AZONNALI BELÉPÉSRE KERESÜNK • * ELSŐRENDŰ MAGYAR SZAKEMBEREKET PLASTIC, BAKELIT, KÖNNYŰFÉM* PRESSZERSZÁM KÉSZÍTŐKET. ESZTERGÁLYOSOKAT, MARÓSOKAT, VÉSNÖKÖKET A LEGMAGASABB ÓRABÉRT FIZETJÜK. JELENTKEZÉS LEVÉLBEN VAGY SZEMÉLYESEN. VICTORIA PLASTIC INDUSTRIES LTD. MAGYAR GYÁR 93-99 BURTON STREET, HAMILTON, ONT. CANADA. Telefon: JAckson 7-2608 dába. Ennek ellenére, az Egyesült Államokba va­ló kivándorlás folytán, a lakosságcserében Kanada volt a vesztes abban az esztendőben. Mintegy 36,283 vegyes foglalkozású kanadai költözött innen az Egyesült Államokba. Ugyanakkor azonban, Kanada lakossága te­temesen emelkedett természetes szaporulat által, valamint 168-000 más, főleg európai országokból származó bevándorló befogadá­sával. 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 X A JOBB FATERMELÉS ELŐMOZDÍTÁSA Nyolc kanadai fapép és papírgyár 58,000 dollárral járul hozzá a Montreál melletti Macdonald College azon igyekezetéhez, hogy megvédjék az ország fogyó faállományát. A gyárak, valamint magánszemélyek, elő­adói tanszéket létesítettek a fakitermelési igazgatásban. A Macdonald College-ban ku­tató központ létesül és az egyetem 2000 acres területének egy részét szabadtéri la­boratóriummá alakítják. A gazdászi akar hallgatóinak kötelező lesz a fakitermelési igazgatás hallgatása, a ma­gasabb fokozatok hallgatóinak pedig ajánla­tos. Ezenkivül, hogy a tanítás hatását szé­lesebb körűvé tegyék, rövid kurzusokat, helyszíni bemutatókat tartanak. KANADAI MŰVÉSZET AZ ÉPÍTKEZÉSBEN A British-American Oil Co. ujonan meg­nyílt hivatali épületének falait Vancouver­ben különleges kanadai motívumok diszitik. Az épület oszlopait, falait és folyosóit kézzel hímzett szőnyegek, fafaragások, fém-mun­kák, kerámiák és festények ékesítik-A kanadai motívumokat Thor. C. Hausen, a vállalat művészeti igazgatója tervezte és kivitelükben több vezető nyugat-kanadai mű­vész és iparművész vett részt, köztük: Ellen Neel, Josy Hammer, Pete Horpkinson, John Christinansen és D. L. M. Lampert. A motí­vumok a British Columbia-i természeti élet­tel kapcsolatosak- A társaság torontoi köz­pontjának épületét is eredeti kanadai motí­vumok diszitik és a közösség ezeket nagy tetszésseL fogadta. Ez adta az indíttatást a vancöuveri épület díszítésére. KITCHENER SZÁZ ÉVES Száz évvel ezelőtt egy kis nyugat-otnarioi csoport, amely főleg “pennsylvániai holland”, vagy német származású bevándorlókból ál­lott, faluvá alakult, Berlin néven. Az első vi­lágháború alatt nevét Kitchenerre változtat­ták (egy angol tábornagy neve után) és a kis: falu 55.000 lakosú eleven várossá fejlő­dött. Lakosainak lényeges jellegzetessége a­­zonban változatlan maradt. A Kitchener-t megalapító “pennsylvaniai holland” telepesek takarékos, keményen dol­gozó, vállalkozó szellemű emberek voltak. Meg volt bennük a közösségi büszkeség és határtalan energiával változtatták át ezt a büszkeséget közös életük javítására és fej­lesztésére. Kitchener lakói ma is ilyenek-Ontarioban vannak régebbi és nagyobb vá­rosok. De kevés van haladóbb szellemű és még kevesebb olyan, amely felülmúlná Kit­chener egészséges közösségi és ipari fejlődé­sét. Kitchener a nagyszerű otthonok és szor­galmas gyárak városa, olyan hely, ahol a ta­karékosság és a vállalkozó szellem mindenütt szembetűnik. Kitchener ezen a héten ünnepli száz éves fennállását. Száz éves állandó fejlődésre te­kinthet vissza. Reméljük, hogy a következő száz év éppen olyan ragyogó és sikeres lesz. ZENEI ÖRÖKSÉG Montreál városa zenében gyönyörködhet a nyári estéken, mert egy gazdag ügyvéd sze­rette a szabadtéri hangversenyt. Az agglegényként meghalt Charles Camp­bell volt ez az ügyvéd. Közel egy negyed mű­kő dollárt hagyományozott a városnak azért, “hogy előmozdítsa a szabadtéri hangverse­nyeket nyái'i estéken, Montreal olyan közte­rein, amelyek közel vannak a város sűrűn la­kott részeihez ” 1923-ban halt meg és a montreál i központi parkokban azóta állandó­an tartanak hangversenyeket. Campbell, aki az ontariói Kingston-ban született és montreáli ügyvédi prakszisa megkezdése előtt külföldön fejezte be tanul­mányait, 230.000 dollárt hagyott végrende­­letileg arra, hogy a város zsúfolt részeiben gyermekjátszó tereket állítsanak fel. Tekin­télyes vagyonának legnagyobb részét Mont­­reálnak hagyta, de szülővárosáról is megem­lékezett, 280.000 dollárt hagyván a kingsto­­ni általános kórháznak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom