Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-30 / 5. szám

Még jönni fog, még jönni kell,

Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

C a n a d a’ s

largest

Anti-Communist

weekly

in the Hungarian language

Edited and Published at

vvv^vvvvvwvvvv^^ws^/vwvvwyvvw/ws^iywwv^A/w/vvvw^WiAivv^vw/vvvvvvvsvs/vswvvvvvv/

Szerkeszti :

Autorized as Second Class Mail

362 Bathurst St., Toronto

KENESEI F. LÁSZLÓ

Post Office Department Ottawa

4 évfolyam 5 szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1954 január 30

KERESZTÉNY NAPILAP

A közelmúltban, de már régebben is, több olvasónk keresett fel azzal a kívánsággal, hogy nem lehetne-e a Kanadai Magyarságból napilapot csinálni? Olyanok is akadtak, akik “komoly” pénzösszeget kínáltak fel erre a célra. Mindezek a törekvések kétségtelenül azt bizonyítják, hogy olvasóink nagy többségben meg vannak elégedve lapunk szellemével, célkitűzéseivel és szeretnék, ha azt napilap formájában a hét minden napján olvashatnák.

Én lennék a legboldogabb, ha e kívánságnak eleget tehetnék. Sajnos azonban, ahogy már sok lelkes barátomnak személyesen is megmondtam, napilap megteremtése, illetve fenntartásához nincs lehetőség.

Egy ma induló napilapnak előfeltétele:

1. Hogy jobb, nívósabb legyen a már meglévő amerikai magyar napilapoknál,

2. Hogy olyan tőke álljon rendelkezésére, amely biztosítja a lap mindenkori megjelenését.

A első problémát meg lehet oldani. Erre a Kanadai Magyarság szerkesztőségének mai gárdája is vállalkoznék, ha a második előfeltétel biztosítva volna. Az anyagi feltételt azonban nem lehet biztosítani ! Hogy miért nem? Az alábbiakban megadom rá a választ-Aki ismeri a Kanada! Magyarság megszületését, azt az Irtózatos küzdelmet, melyet e lap fenntartása érdekében feleségemmel együtt folytattam és ma is folytatok, annak nem kell különösebb mértékben magyarázni, hogy mit jelent egy lap fenntartása még akkor is, ha csak egy hetilapról van szó. Kanadában és Amerikában ugyanis már kevés olyan magyar otthon van, ahová ne járt volna valamilyen magyar njság, mielőtt a Kanadai Magyarság megindult. így minden egyes olvasónak meg kellett nyerni a bizalmát, be kellett bizonyítani neki, hogy jobbat, nívósabbat adunk a meglévő lapoknál. Egy hetilapnál ezt kemény munkával, vasszorgalommal el lehet érni, de még így is mindazok, akik olvasónkká váltak, nagyrészt megtartották régi, régóta olvasott lapjaikat is. Egy ma induló napilapnak hasonló útat kellene megtennie, hogy olvasótábort szerezzen. Amig azonban egy hetilapnak az előállítási költségeit a fentebb vázolt módon ügy, ahogy elő lehet teremteni, egy napilapnál ilyen úton ez teljes képtelenség.

Egy napilap szerkesztéséhez minimálisan két elsőrangú szakemberre és két tökéletes gyors- és gépírást tudó tisztviselőre van szükség. Hangsúlyozom, ez a legelemibb követelmény. Ennek a négy személynek a megélhetését biztosítani kell minden körülmények között, mert e munka mellett egyéb kenyérkereső foglalkozást nem űzhetnek. Ugyanennyi, de legalább három tisztviselő szükséges a kiadóhivatali munka elvégzéséhez is. Ennek a hét-nyolc személynek a fizetése a legenyhébb számítás szerint is 3-3 és fél ezer dollár havonta. A napilap nyomdai előállítása (ha saját nyomda áll rendelkezésre) szintén legalább 10 ezer dollár havonta. A postázáshoz újabb személyekre van szükség, s ezek fizetése és a postaköltség másik kétezer dollár, vagyis havi több mint tizenötezer dollár költségre lehet számítani egy 6 vagy 8 oldalas napilap előállításánál. Ebben az összegben még egyetlen külső munkatárs tiszteletdija sem szerepel. Ahhoz, hogy ezt a költséget elő lehessen teremteni, legalább 15.000 előfi-' vetőre és minden egyes számban legalább egy teljes oldal hirdetésre volna szükség.

Tegyük fel, hogy a 15.000 előfizetőt (ha jó szervező gárda áll rendelkezésre, amiben én nem hiszek) három év alatt meg lehetne szerezni, s ugyanígy a hirdetéseket is. Addig azonban a lap előállítását a meglévő tőkéből kell fedezni, ami többszázezer dollárt tenne ki. Hol van ez a pénz? És ezután, ki biztosítja, hogy a három év alatt megszerzett előfizető majd a következő évre is megmarad?

Mi már jópárszor megírtuk véleményünket a “Szabadság- Népszava” “házaspárról”, mégis felelősségem tudatában ki kell jelentenem, hogy a régi kanadás magyarok nagy százaléka megmaradna ezek mellett a lapok mellett még akkor is, ha sokkal különb napilapot adnánk is a kezébe. És ezt nem ostobaságból, vagy tudatlanságból csinálnák. Csak egyszerűen azért, mert megszokták ezeket a lapokat tiz vagy tizenöt éven keresztül, hiszen ezek a lapok végigkísérték az ő kanadai, amerikai életüket, küzdelmüket és nem tartanák “tisztességes dolognak”, hogy annyi idő után most egy másik lap kedvéért azokat cserbenhagyják. Aki ismeri az egyszerű, becsületes gondolkodású magyar ember mentalitását, az nagyon jól tudja, hogy így van. Kimondottan uj kanadásokra pedig magyar napilapot építeni nem lehet, elsősorban azért, mert mindegyiknek saját érdeke diktálja, hogy minél előbb elsajátítsa az angol nyelvet, amely nélkül exisztenciáját nem biztosíthatja, másodszor pedig mert az ujkanadások lélekszámú nem elég nagy. Ha a régi és ujkanadások között majd kialakul az a meleg baráti, talán családi viszony, amelynek szükségességét lapunk minden számában hangsúlyozzuk, akkor remélhető esetleg, hogy lesz elég magyar olvasóközönség egy napilap fenntartására. Emellett számítani kell

A VILÁG KORUL

m.-\

SEMMI NEM VÁLTOZOTT

SÚLYOS SAJTÓTÁMADÁS CHURCHILL ELLEN

NEMZETI KULTÚRÁNK VÉDELMÉBEN

A berlini konferencia első napján Molotov szólalt fel. Mindazok, akik azt hitték, hogy a Malenkov-rezsimben más szelek fujdogálnak, mint Sztálin korában, megkapták az első hideg zuhanyt. Molotov, aki beszédében egyébként ismételten idézte Sztálint^ s a yaltai határozatokra hivatkozott, a konferencia tárgy sorozatát a következőkben kívánta megállapítani :

1. A nemzetközi feszültség levezetésére öthatalmi konferencia összehívása, Vörös Kína bevonásával,

2. A német kérdés és az Európai Védelmi Közösség megszüntetése,

3. Az osztrák békeszerződés.

Minthogy a berlini konferenciát kifejezetten azzal a céllal hívták össze, hogy Németország egyesítését és az osztrák kérdést tárgyalja le, a Molotov által javasolt tárgysorozat eleve kizárja, hogy a konferencia komoly megegyezéssel végződjék. A Molotovprogramm pontosan ugyanaz a maszlag, mint amit az öt évvel ezelőtt utoljára ülésezett külügyminiszteri konferencián próbált beadni a világnak.

Hétfőn délután Bidault szólalt fel Franciaország képviseletében, de beszédében csupán általánosan optimista kijelentésekre szorítkozott. Ezután Eden válaszolt a Molotov-féle programmra, s azt teljesen elutasította- A brit kormány álláspontja szerint “ez egy európai konferencia, amely európai kérdésekről fog tárgyalni”, s ezért a kínai kérdést szóba sem lehet hozni. Másrészről kijelentette Eden, hogy “A szabadság kérdése elválaszthatatlan a szabad németországi választások kérdésétől, — ebben a kérdésben semmiféle engedményt nem tehetnek.” Ez a kijelentés a brit álláspont gerince.

Kedden délelőtt Dulles amerikai külügyminiszter emelkedett szólásra. Beszéde szövegét pontról-pontra összeegyeztette Eden és Bidaulttal, úgy, hogy az a közös nyugati álláspontot tükrözi vissza. Ennek a fő jelentősége abban rejlik, hogy a Szovjet ezen a konferencián arra törekszik, hogy Franciaországot — amely az Egyesült Európai Hadsereg felállítását ellenzi — elválassza a két angolszász birodalomtól.

Dulles egyebek között a következőket mondotta : “Ez a konferencia a német és az osztrák kérdés megtárgyalására ült össze, s ettől a programmtól nem fog eltérni. Vörös Kína kérdését ezzel a tárgysorozattal nem lehet összefüggésbe hozni.” Kijelentette továbbá, hogy “A nyugati világ semmi körülmények között sem fogja elejteni az Európai Védelmi Közösség tervét, ellenben fel fogja fegyverezni Nyugatnémetországot.”

Mindebből előre lehet látni, hogy a keleti és nyugati álláspont közötti űrt egyelőre nem lehet áthidalni. Meglátjuk, hogy Oroszország mennyiben hajlandó engedni.

Sir Winston Churchill, akiről olyan hírek terjedtek el, hogy az angol királynő májusra várt hazaérkezése után végleg vissza akar vonulni a politikai élettől, súlyos sajtótámadások középpontjában áll. A Daily Mirror, amely 4 és fel milliós példányszámával a világ egyik legelterjedtebb lapja, s az ellenzéki Labor párt hivatalos szócsöve, most hoszszabb cikksorozatban támadja Churchillt, akiriek további működését az országra nézve károsnak tartja, azzal vádolván őt, hogy öreg emberekkel veszi magát körül, fanatikusan ragaszkodik a szovjettel való megegyezés ábrándjához és engedi, hogy a világot az angol bölcsesség helyett az amerikai vezető körök félelme vezesse.

A VIETNAMI HELYZET-----------o-----------Az állandóan hullámzó vietnami fronton ezúttal a franciák indítottak sikeres támadást: visszafoglalták a Laos határában fekvő őserdei erődöket, amelyek az elmúlt hat héten át elzárták az észak-déli irányú vizi- és szárazföldi közlekedést. A francia haderő mintegy tízezer főnyi jól felszerelt és speciálisan kiképzett francia katonával és jelentékeny számú benszülött katonával erősödött meg. Navarre tábornok, a francia erők parancsnoka kijelentette, hogy reméli, hogy hat hónapon belül meg tudja tisztítani Vietnamot a kommunistáktól.--------------------o-----------------------ANGOLELLENES TÜNTETÉSEK SPANYOLORSZÁGBAN

Mint lapunk legutóbbi számában jelentettük, a spanyol kormány hivatalosan megkérte az angol királynőt, hogy világkörüli útja során mellőzze Gibraltár meglátogatását. Az angol kormány erélyes, de udvarias elutasító választ adott. Selwyn Lloyd miniszter kijelentette az angol Alsóház előtt, hogy amennyiben a spanyolok tüntetnének az angol királynő ellen, ennek igen súlyos következményei lehetnék a brit-spanyol jóviszonyra nézve.

A spanyol rendőrség most a kormány utasítására beszüntette az angolellenes tüntetéseket. De az eldobott követ már nem könynyü megállítani. Január 26-án több, mint tízezer főnyi, nagyrészt egyetemi hallgatókból álló tömeg tüntetett az angolok ellen, követelve Gibraltár visszacsatolását, majd egy félórára birtokbavették a madridi rádiót, ahonnan angolellenes beszédeket sugároztak- A rendőrség ura maradt a helyzetnek, de a tüntetések nem szűntek meg, hanem az angolellenes jelszavak mellett a Franco-féle diktatórikus-párt, a Falange ellen is folytatódtak. Az egyetemi hallgatók követelték a Falange feloszlatását, a Franco politikai rendőrsége fejének eltávolítását.

1 WWWWVWWWVW^VVW^WW^tfVVWWWA* ♦ ♦♦♦<

azonban arra is, hogy az öreg kanadások száma, akiknek életkora mind ötvenen felül van, lassan csökkenni fog, hiszen az elmúlt évben nem kevesebb, mint 78 régi kanadás magyar barátunkat temettük el.

Ezért nem vállalkozom napilap megteremtésére és ezért nem fogadok el egyetlen fillért sem erre a célra. Több, mint húsz évet töltöttem el az újságírás, lapszervezés még otthon is nagy küzdelmet jelentő munkájában. Kevés ember szereti jobban a hivatását, mint én és senki sem becsüli többre magyar fajtánkat, őket szolgálni nem is tartom erénynek, hanem kötelességnek. Ezért nem tudnám elviselni, ha csalódnának bennem és csupa lelkesedésből, a magyar betű iránti szeretetből felajánlott kis pénzük elveszne. Szerintem egyetlen ember sem vállalkozhat magyar napilap alapítására, ha tisztában van a helyzettel, az anyagi követelményekkel és tisztességesen gondolkozik. Ha valaki a saját erejéből, felelősséggel meg tudja csinálni a keresztény magyar napilapot, ezt örömmel fogom üdvözölni. A magyar kisemberek pénzével és bizalmával azonban senkinek sefti szabad felelőtlenül játszani. Kenesei F. László.

155 KARÁTOS GYÉMÁNTOT LOPOTT —FELMENTETTÉK

Dar es Salaam, Tnganyikában a Williamson gyámánt bányában volt alkalmazás- i ban Felice Mázzá olasz szár- I mazásu bányamunkás, ki egy 155 karátos gyémántot báj nyászott ki, mely neki annyij ra megtetszett, hogy zsebre: vágta. Bíróság elé állították, j ahol azzal védekezett, hogy nem tudta, hogy a talált fényilő-csillogó kő, gyémánt. A bij ró az érvelést elfogadta és a vádlottat félmentette.

A talált drágakő kidolgo! zás nélkül megért 20 ezer dollárt, értéke csiszolás után meghaladja a 85 ezer dollárt.

A Szlovák Nemzeti Tanács Montrealban élő propagandafőnöke, Dr. Kirschbaum József volt berni szlovák követ a Winnipegen megjelenő Kanadsky Slovak című lapban hoszszabb cikket irt “Szlovákia igazi arca” címmel. E cikket később az Amerikai Szlovák Liga hivatalos tájékoztatójában, az angol nyelvű “Slovakia” című időszaki folyóiratban is leközölte. A cikk magyar vonatkozású részében a következőket olvashatjuk: “A szlovákok.— miután a tizedik században elvesztették függetlenségüket — hosszú századokon keresztül nem jelennek meg az európai történelemben mint politikai tényezők- A németek, csehek és magyarok azonban, akik közös erővel igyekeztek szétdarabolni a szlovák államot, nem tudták tönkretenni az ország műveltségét. Következéskép Szlovákia, a magyar uralom alatt, Közép-Európa elsőrendű kulturcentruma lett — már a 15. században egyetemmel Bratislaván (így!) és a 17. században katolikus egyetemmel Trnaván. Ezek az egyetemek a kultúrát természetesen nem szlovák nyelven sugározták, hanem latinul, ami ebben az időben általánosan használt nyelv volt Közép-Európában, de a levéltárak bizony it ják, hogy a tanárok és a hallgatók többsége szlovák volt.”

Nincs szándékunkban meddő vitába bocsátkozni azokkal a romantikus szlovákokkal, akik propagandafüzetetikben a fentiekhez hasonló délibábos sovinizmust hirdetnek s a magyar történelemből kisajátítják a nekik tetsző részeket és a maguk javára könyvelik el a Felvidék ezeréves kulturális fejlődését. Mivel azonban újabban ismét divatos lett az évezredes magyar kultúra megtépázása, a magyar tehetség és áldozatkészség semmibevevése, nemzeti értékeink és kulturális eredményeink kisajátítása, hitelünk rontása a nyugati közvélemény előtt, ami mind csak egyik láncszeme az ellenünk folyó évezredes propagandahadjáratnak, nem lesz érdektelen, ha Kirschbaum József művelődéstörténeti tévedését helyreigazitjuk, pár egyéb kulturális adattal kiegészítve.

Kezdjük mindjárt azzal, hogy a szlovákok a Felvidéken 1919-ig semmiféle egyetemet nem alapítottak, igy nem is lehetett a 15. században egyetemük Pozsonyban és a 17. században katolikus egyetemük Nagyszombatban, amit ma Tmavának hívnak. Az első teljes magyar egyetemet — a bolognai egyetem mintájára — Anjou-házi Nagy Lajos magyar király alapította Pécsett 1367-ben. Ez volt Közép-Európa harmadik egyeteme, csak a prágai német egyetem (1348) és a bécsi egyetem (1365) volt nála régibb. Közel kétszáz esztendeig működött s csak a mohácsi vész utáni zavaros időkben csukta be kapuit. A második magyar egyetemet Luxenburg Zsigmond magyar király és német császár alapította Óbudán 1389-ben, az előbbinél rövidebb életű volt s felújítását Mátyás király tervezte, de korai halála meghiúsította tervét. Az első felvidéki egyetemet Vitéz János esztergomi érsek és unokaöccse Csezmiczei János (Janus Pannonius) pécsi püspök szorgalmazsára Mátyás király alapította Pozsonyban 1467-ben- Ez a magyar humanista egyetem, az “Academia Istropolitana”, ahol sok világhíres rennaissance-tudós, köztük Regiomontanus János német csillagász is tanított, ugyancsak a török hódoltság korában szűnt meg. Helyébe Ferenc Jézsef alapította meg 1912-ben az Erzsébet-egyetemet, amely Pozsonyból kiüldözve Nagy Lajos-egyetem néven ma is működik Pécsett. A jelenlegi bratislavai Komenskyegyetem tehát sem nem azonos, sem nem jogutóda a 15 századi pozsonyi magyar egyetemnek.

Amikor a török elfoglalta az ország középső felét, az esztergomi érsekség és székeskáptalan a Pozsony-megyei Nagyszombatba tette át székhelyét. A város ma Trnava néven Szlovákiához tartozik. Nagyszombatban alapította 1635-ben Pázmány Péter esztergomi érsek, a jezsuita bíboros, Magyarország prímása a Kirschbaum Józseftől szlovák egyetemnek kinevezett katolikus egyetemet. Ez a magyar jezsuita egyetem, amelynek először' csak hittudományi és bölcsészeti kara volt, Lósy és Lippay prímások idején jogi karral bővült. Mária Terézia orvosi karral bővitette és Budára helyezte a ferencesek egykori kolostorába, majd fia, II. József császár, helyezte mai helyére Pestre, ahol először mint Pázmány Petér-egyetem, ma pedig mint Eötvös Lóránt-egyetem működik. A Felvidéken még egy egyetem létesült a 17. században: Barkóczy kassai püspök alapit egyetemet Kassán, aminek a vezetését a jezsuitákra bízza. Az egyetem azonban rövid működés után visszafejlődik egyszerű püspöki hittudományi főiskolává és jogakadémiává.

Egy évszázaddal később Esterházy Károly gróf, az utolsó egri püspök (az utóda már érsek volt) alapit egy katolikus egyetemet Egerben, amelynek céljaira hatalmas épülettel járul (a mai líceum) — könyvtárral, csillagvizsgálóval- József császár azonban nem adja meg a megnyitási engedélyt s az egri Szenf István-egvetem — Mindszety József bíboros hercegprímás szorgalmazására — csak 1946-ban nyílik meg katolikus hittudományi, jogi és közgazdasági karokkal, de a kommunista kormány már két év múlva bezáratja.

Folytatása a hatodik oldalon.