Kanadai Magyarság, 1954. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1954-01-30 / 5. szám

V AN/ DAT MA^V * RSÁG 2 1954 január 30 Torontói Első Magyar Református Egyház hírei :---------o--------­KÖZGYŰLÉS. Egyházunk ez évi rendes közgyűlése f- hó 31-én, vasárnap délután 3 ó­­rakor lesz az iskolateremben. Egyházunk minden tagját, pártoló-tagját, valamint min­den érdeklődőt szeretettel hiv és vár az egyház vezetősége. Templomszentelési évforduló. Február hó 7-én, vasárnap ünnepeljük templomunk fel­szentelésének 15-ik évfordu­lóját. Délelőtt 11 órakor ün­nepi istentisztelet, este 6 óra­kor pedig társasvacsora lesz. Jegyek a vacsorára elővétel­ben kaphatók a Magyar Ház­ban, a Gergely-féle borbély­­üz’etben (477 Queen St. W.), valamint egyházunk tagjai­nál. Jegyek ára: felnőtteknek $1.50, gyermekeknek 75 cent. ---------------o--------------­MINDSZENTY-NAP WELLANDON------o----­A torontói Kardinális Ja­mes C. McGuigan védnöksége alatt a Niagara Félsziget ma­gyarsága, Welland város an­gol vezetőségével és társadal­mával karöltve, a wellandi Magyarok Nagyasszonya ró­mai kát. Egyházközség és a Szent János magyar görög ka­tolikus Egyházközség rende­zésében, Február 14-én, va­sárnap este 8 órai kezdettel Mindszenty József kardinális, Magyarország hercegprímása elitéltetésének ötödik évfor­dulója alkalmából, Wellandon az East Main Streeti “Park” mozi helyiségében emlékün­nepélyt rendez. A keresztény világ és a. magyar nemzet egyik legna­gyobb hősének és mártírjá­nak emlékünnepén együttérzé sünknek, valamint az emberi jogok és igazság zsarnok el­nyomóival szemben tiltakozá­sunknak adj unk kifej ezést megjelenésünkkel-Az ünnepi programmot la­punk jövő heti számában fog­juk ismertetni. Rendezőség. MIKOR HALLGASSON MAGYAR RÁDIÓADÁST ? Rózsa László clevelandi ma­gyar műsorát hallhatja a WJW 850-es hullámhosszon minden vasárnap délelőtt 11 órától 11.30-ig. Cim: 2785 E. 119 St. Cleve­land, 20, Ohio. Veéry Máriának levele van a szerkesztőségünkben. Átve­hető: d.e. lO-ől d.u. 6-ig. NEVEZHES AMERIKAIAK ISMERD MEG KANADÁT ONTARIO WILLIAM McKINLEY 1843 január 29 — 1901 szept. 14. Az Egyesült Államok 25-ik elnöke, mint fi­atalember a polgárháborúban küzdött az északiak oldalán. A háború után jogot kez­dett tanulni és Ohioban ügyvédi gyakorla­tot is folytatott. A képviselőház tagjává vá­lasztva, részben az ő működésének köszön­hető, hogy olyan vámtörvényt hozott a kong­resszus, amely megvédte a “csecsemőkor­ban lévő iparvállalatokat”. Ezzel indult el po­litikai pályáján, amely végül is az Elnökség­hez vezette. Előbb azonban Ohio állam kor­mányzója lett és 1896-ban a republikánus párt elnökjelölt je. Demokrata ellenfele Wil­liam Jennings Bryan volt, aki a Nyugat és a Dél földmivelőinek érdekeiért szállt síkra. McKinley győzött a választásokon. Kormány­zása idején tört ki az amerikai-spanyol há­ború, amelyet pedig ő mindenképpen elkerül­ni igyekezett. A győzelmes háborút befeje­ző békeszerződéssel az Egyesült Államok megszerezte Puerto Ricot és a Fülöj Szigete­ket Spanyolországtól. (Amerika azóta füg­getlenséget adott a Fülöp Szigeteknek, Pu­­eto Rico pedig “területi jogokat” nyert az unióban.) 1900-ban újra jelölték az elnök­ségre a republikánusok és demokrata ellen­jelöltje megint csak Bryan lett, aki most “a republikánus ambíciót és a jólét felvirágzá­sára és a telt húsos fazékra” hivatkozott- Nagy többséggel újra megválasztották, de 1901 szeptemberében egy anarkista terror­ista golyója leteritette. Egy heti szenvedés után elhunyt és Theodore Roosevelt, az alel­­nök, követte tisztjében.-----------------------o------------------------HORACE GREELEY 1811 február 3 — 1872 november 29.) Újságszerkesztő és politikai vezér, aki a New York Tribune hasábjain, amelyet 1841- ben ő alapított, egy évszázad harmadrészén keresztül vívott csatákat az emberiség álta­lános érdekeiért. New Hampshireben szüle­tett és 10 dollárral a zsebében érkezett New Yorkba, ahol néhány év letelte után sikerült eg kis nyomdaüzemet megvásárolnia. Több politikai hetilap szerkesztőségét vállalta el, a melyek révén csakhamar elismert politikai újságíróvá lett. Harminc éves korában indí­totta meg a New York Tribune-t, amely mind nagyobb és nagyobb befolyást gyakorolt az ország közvéleményére. Greeley a rabszol­gaság ellen, a munkásszervezetek érdekében emlete fel szavát és lapjának hasábjait meg­nyitotta a közönség saját véleményének a ki­fejezésére is. Nagyjában Lincoln elveit pár­tolta, de gyakrran zavarba hozta az adminisz­trációt, független kritikájával. A háború be­fejeztével közkegyelmet sürgetett az ellenfél javára és ő maga is jótállóit Jefferson Davis, a déliek elnökének kiszabadítását célzó óva­dékért. Greeley ezzel szembehelyezkedett a republikánus párttal, amely ellenezte az eny­he bánásmódot a lázadókkal szemben, bár maga Lincoln is az elnéző politikát pártolta. 1872-ben a demokrata párt elnökként jelöl­te Greeleyt, de az amerikai nép Grant tá­bornokot választotta meg másodszor is a leg­főbb hivatalba. Egy hónappal később Gree­ley hirtelen elhunyt, a választás izgalmai kö­vetkeztében.--------------------O'------------------------THOMAS ALVA EDISON (1847 február 11 — 1931 október 18) A világ legtermékenyebb feltalálójának | nemcsak az amerikai nép köszönheti minden­napi életének megkönnyítését, hanem a földkerekség minden lakója- Ohio álam Mi­lan községében született, ahonnan szülei Port Huron-ba (Michigan) költözködtek, a­­mikor Thomas még csak hét éves volt. Is­koláztatására nem volt pénzük és 12 éves ko­rában újságkihordó gyerek lett a kis Edi­sonból. Csakhamar sikerült azonban táviró- i tisztté kineveztetni magát és telegráfia te­rén történt első találmányából annyi pénzt szerzett, hogy saját műhelyt rendezhetett be villamossági és nyomdaeszközök előállí­tására. 1876-ban azonban már feladta a gyártást és kizárólag tudományos kutatá­soknak szentelte idejét a newjersey-i Menlo Parkban. Szenzációs találmányainak köszön­hette, hogy tisztelői a menloparki varázsló­nak nevezték el. Legfontosabb találmányai a villamos izzólámpa, a fonográf, helyközi távbeszélő, a szárazelemekből álló villamos­telep automobiok részére, a mozgókép szín­ház, de összesen 1200 találmánya nyert sza­badalmat Amerikában. Mások találmányait is tökéletesítette és alig van villamossági eszköz, amelyen nem találhatjuk nyomát Edison alkotó lángeszének. Edison sikereit a következő és gyakran idézett szavakkal in­tézte el nagyszerényen: “A lángész sikere 2 százalékban inspiráció (ihlet) és 98 száza­lékban perspiráció (verej ték).-----------------------o----------------------— ROBERT E. LEE (1807 január 19 — 1870 okt. 12.) Az amerikai polgárháború utolsó évében a déli államok katonai erejének főparancsno­ka, kiváló katona és hazafi volt. West Po­­intban végezte el a katonai akadémiát. Innen Texasba vezényelték, ahol az indiánok táma­dásai ellen védte a gyarmatosokat. Amikor a polgárháború két táborra szakította Ameri­ka népét, úgy találta, hogy “nem tud elkép­zelni nagyobb szerencsétlenséget az ország­ra nézve, mint az unió felbomlását.” Lincoln elnök az északi államok katonai főparancs­nokságát ajánlotta fel neki, ő azonban ezt nem fogadta el, sőt az unióban viselt tiszti rangjáról is lemondott. A virginiai katona­ság vezére lett és több győzelmes csatát ví­vott az északiak ellen. 1865-ben az összes dé­li államok katonai parancsnokává nevezték ki, de Grant tábornok súlyosan megverte, mi­re 1868 április 8-én a virginiai Appomatox- Court House-ben letette a fegyvert. A vere­ségében is nagy emberhez méltóan viselke­dett. A virginiai Washington College elnöke lett, mert “minden polgár kötelessége a bé­ke és harmónia visszaállítása érdekében dol­gozni” Általános tisztelettől övezve, hatvan­három éves korában szólította el a halál. Kanada legfontosabb ipari góca s egyben I legnépesebb tartománya, Ontario 412.582 I négyzetmérföld kiterjedésű, azaz Ukrajná­­! nak majdnem kétszerese- Földrajzilag na- I gyón is tagolt. Az északi és északnyugati te­rületek sziklás-tavi láncolatától a közép-déli s déli tájak termékeny mezőgazdasági vidé­kéig. Ontario legészakibb része majdnem kopár tundra. A Hudson Bay szürke jeges vize mossa. Ontario legdélibb része, a windsori ipari központ vidéke voltaképen délebbre fekszik, mint Kalifornia északi határa. S míg északon delfin s sarkövi “szőrmések” “kerül­nek horogra”, addig délen nagy gyümölcs­­termés s kiváló minőségű dohány található. A tartomány ipari termése pedig a benszü­­löttek rozmán-agyar faragásától a világ leg­érzékenyebb elektromos műszeri előállításá­ig terjed. Egy teljes napig s két éjszakáig utazha­tunk, s még mindig Ontarioban vagyunk. A ta'rtomány pyugati részén levő Kenora-tól ke­leti részén levő Ottawáig akkora a távolság, mint London és Leningrád között. Ontario eredetileg Ujfranciaország egyik része, s a tizenhetedik században a franciák fedezik fel és telepitik be. Az angoloknak 1763-ban adták át. Az első igazi angol tele­pülés a Niagara River-i telep, melyre az a­­merikai szabadságharcot követően került sor. A tartomány első telepesei United Em­pire Loyalist telepesek, kik az amerikai sza­badságharc elől menekültek, továbbá lesze­relt katonák, akik a Koronától kaptak föl­det. Ma a tartománynak majdnem kétharmada britt eredetű, noha a nem-britt bevándorlók­nak majdnem a fele is ebbe a tartományba jön. Az ontarioi franciák száma félmillió, né­met eredetű negyedmillió, százezer holland, majdnem ugyanannyi ukrán, s 90 ezer olasz- Orosz 17 ezer, skandináv 38,000. Ontarionak kb. ugyanannyi zsidója van, mint a szomszé­dos Quebecnek, mintegy százezer. További­akban természetesen a nagyobb kanadai nem zetiségek is megfelelő számarányu képvise­lettel rendelkeznek a tartományban. A ma­gyarok száma kb. 30-35 ezer. Földrajzi adottságok szempontjából On­tario talán Kanada minden tatománya kö­zött a legszerencsésebb. Az északi és észak­­nyugati részeken óriási értékű ásványi és fa feldolgozási üzemek. A keleti, közép s dél­­középi területek évente pedig félbilliót is jól­meghaladó mezőgazdasági terményered­ményt mutatnak fel; tej, vaj, sajt, zöldség, hús, gabona, kukorica, gyümölcs, dohány stb. terén. Tavairól millió és millió font hal­zsákmány kerül a kanadai s az amerikai asz­talra. Ez a nagykiterjedésű terület, melyet észa­kon Sudbury és Sault Ste. Marie bányaváro­sok, North Bay s az Ottawa River délről s nyugatról pedig a Nagy Tavak határolnak — az ország legjobban iparosított vidéke; gyakran “Kanada Ruhr-vidéke” néven emle­getnek. Ez a szelíd, termékeny, füstös vidék éven­te majdnem hét billió dollár értékű gyáripa­ri termékkel szolgál. Jelenleg pedig olyan ha­talmas ipari terjeszkedés alati áll, melyet az (ezakarnerikai kontinens egyik vidékén sem találunk, de az egész világon is alig- Hogy az egyre növekvő áradatból csak néhányat em­lítsünk: személykocsik s teherkocsik, vasúti felszerelés, acél, nikkel (a világ-készlete 90 százaléka), gumitennék, villamossági beren­dezések, olajtermékek, bútor s butorneműk. A természet ajándéka, hogy a Nagy Tavak közelében fekszik s hogy az öt nagy száraz­­' földi viziútból négy a tartomány körül talál­ható. A belvízi hajózás olcsósága s a St. Law­rence csatorna ígérete ennek az ipari gócnak, mely délontariót Kanada vezető ipari hatal­masságává tette, nemsokára a szivéig is el­­hozzaa mély óceán járókat. Legnagyobb városa s Ontario fővárosa To­ronto. Külvárosaival egyetemben Torontó­nak jelenleg 1,250.000 körül van a lakossá­ga. Az északamerikai kontinens másoidk leg­gyorsabban növekvő városa. Egyedül a kali­forniai Los Angeles múlja felül ebből a szem­pontból. Torontótól 40 mérföldre nyugatra fekszik Hamilton, “a kanadai Birmingham”. Majd negyedmillió lakosságával az ország vezető acélközpontja. Ottawa, Kanada fővárosa a tartomány következő legnépesebb városa, majdnem annyi lakossal, mint Hamilton. A délre fekvő Windsor (125.000 lakosú) Kana­da első autógyártója. Toronto egyébként Kanada legnagyobb ipari góca, az első könyvkiadó s nyomdaköz­pont, és a világ legforgalmasabb tőzsdéje is itt van-A többi nagyobb ontarioi városok: Lon­don (100.000), Kitchener (45.000), Sudbury (43.000) , Oshawa (42.000), Peterborough (38.000) , St. Catharines (38.000), Brantford (37.000) , Sarnia (35.000), Fort William (35.- 000), Kingston (34.000), Sault Ste. Marie (33.000) , Port Arthur (32,000), Timmins (28.000) , Guelph (28-000). Ontario lakossága 4,700.000 körül mozog. Az utóbbi tiz évben egy millió lélekkel sza­porodott. AZ ARABOK NEM EGYEZNEK BELE A JORDÁN VIZÉNEK SZABÁLYOZÁSÁBA------------o----------­Kairóból érkezett hírek szerint a nyolc arab államot magában foglaló ARAB LIGA egyhangúlag elútasította azt az amerikai ter­vet, amely a Jordán és Izrael határát alkotó Jordán folyó vizének szabályozására, elekt­romos erőtelep építésére és úgy az arab Jor­dán állam, mint Izrael javára való közös fel­­használására vonatkozik. Az amerikai terv szerint az építési költségeket, 121 millió dol­lárt, az Egyesült Államok előlegeznék-Szegényember jó-órája Irta: Gárdonyi ,Géza. A városból jöttem hazafelé < kocsin, s útközben az egyik ló elrúgta a patkót. Beállítot­tunk hát a legközelebbi falu­ban a kovácshoz. Délután három óra volt ak­kor. A falut a délelőtti arasz­­tos hó borította. Minden fe­hérlett, csak a szurtos kis ko­­vácsmühely volt fekete, meg az udvara-A kovácsot nem találtuk otthon. Fogat húzni hívták a ■ kántorhoz. Várnunk kellett. Nemcsak magunk vártunk: a műhely előtt ott ácsorgott már két paraszt is, meg a ci­gány. A cigány nem állt, ha­nem ült. Egy abroncsa tágult kerekén ült, az ajtó előtt. A kerék talán az övé volt, de az is lehet, hogy nem az övé, csak beszélgetésre telepedett oda. És a műhely előtt ott áldo­­gált egy kócos vén szamár is. Kétkerekű kordé elé volt köt­ve. A hóban persze nem le­gelhetett, hát csak mozdulat­lanul nézett maga elé. A két gazda a szamárra al­kudozott. —De istenuccse nem ér ez hat forintot se, — mondotta az egyik. —Márpedig én nem enge­dek a tízből, — felelte a má­sik. A kordéval együtt megér tiz forintot Egy tüskés szemöldökű kis öreg ember volt az eladó. Százesztendő zsírja és cérná­ja tartotta össze a bekecsét. Az egyik csizmája fején uj folt feketéllett, s mivelhogy a csizma sohase látott kefét, a fakó bőrről leorditott az uj folt. A másik emberen suba volt. De az se lehetett jómódú em­ber, mert a süvege már ócs­ka volt és szőre-hagyott. —De ha mondom, hogy van kordém, — szólt szinte mér­gesen a subás. Mi a csudának' akarja kend rámtukmálni ezt : a kordét! —Legyen kettő, — felelte! csökönyösen az öreg. Jobb kettő, mint egy. Mert lássa kend, ha nincs szamár, akkor nekem a kordé nem kell. —De ha nekem se kell! —Együtt jár a szamár a kordéval, tudhassa kend. Te­hénnel a kötél, szamárral a kordé, mióta áll a világ, min­dig. És rám nézett, mintha azt várná tőlem, hogy mellette bi zonyitsak. —Isten látja a lelkemet,— folytatta, — meg nem válnék ettől az állattól. Hanem, hogy tegnap unokám született, hát arra kell a pénz- Meg aztán, hej nem sokat viszketett a markom ebbe az átkozott esz­tendőbe ! Szél támadt. Fáztam. —Hát legyen hét forint, —szólt a subás. — Vesszek meg, ha csak egy krajcárral is többet adok érte! Arra gondoltam, hogy jár­kálok egyet, s ha előtalálom a kovácsot, megkérem, hogy gyorsan végezzen a lovammal. Az út már ki volt taposva a házak előtt, s én kétszer is el­sétáltam a falu egyik végétől a másikig. Végre is beszóltam a kántorház udvarán fát vágó cselédnek: —Itt van-e még az a ko­vács? —Nincs itt — felelte, — Kisgyuri Bálinthoz hívták. A Naca volt itt érte, hogy tüs­tént menjen által. —Ott is fogat húz? —Nem. A Szegfűnek vala­mi daganat támadt a torká­ban. Tovább sétáltam és bosszú­san tűnődtem, hogy a sze­gény Szegfű miféle állat le­het: bőg-e vagy nyerít? s hogy ez a kovács fogorvos-e? vagy állatorvos? De hiába: meg kell vár­nom, ha mindjárt az egész fa­lut végiggyógyitja is előbb. Mert az -út köves volt és a ló­nak megromolhat a lába. Fáztam már. Hol lehetne k^pni egy csésze teát? Sehol. {Itt a kocsma: egy pohár for- i ralt bort lehet talán kapnom. I Beléptem. Hát látom ott ül az én két i emberem is a hosszú fenyőfa asztalnál. Mind a kettő sziva­rozik. Kocintanak a hosszu­­nyaku üvegekkel. —Hóttig áld kend engem ezér a szamárért, — mondja az öreg. Mer ennél jobb sza­már tiz határba sincsen. —Kend se kap mindennap kilenc forintot ilyen vén sza­márér, — feleli a subás. —Hát fiatalnak nem énnen fiatal, de vénnek se vén. Most van a javakorába. Olyan erő van a kutyába, hogy néha a­­lig lehet megállítani. —Talán inkább elindítani. —Nem: megállítani. Ha az elindulásba makacskodik, ak­kor csak tüskével ütögesse kend hátulról. Megy mint a veszett fene! Újságot vettem elő és ol­vastam-Az ajtón egyszerre csak be­csúszik a cigány is, amelyik a kovács műhely előtt hallgat­ta a parasztok alkudozását. A hátán egy kopott fakó rozs­­dás-hurú cimbalom. Nem is köszön, csak letelepedik a bú­bos patkájára, és hangolásba fog. De a subást nem érdekli a cigány. Fölkel és elbúcsúzik az öregtől. Estére haza akar ér­kezni. Ebből értem, hogy ő is más faluban lakik. Az öreg magára maradt, j Szivarozva hallgatta a cimbal­mos nótáját. Egyszercsak e-j gyet int neki a fejével és a mutatóujját föltartja. Rekedt torokhangon dalol: Tisza mellett ne-he-hem jó lefeküdni. Hallgat egy percet, hogy jól kiséri-e a cimbalmos? Az­tán elégedetten bólint. Foly-j tatja: Mer az árvíz (hej) ki tanál [ önteni. Egyet szív a szivarján és úgy mondia tovább: Az babámat el tanájja vin­ni. Az asztalra üt az öklével, azután a fülére teszi a kezét, és a fejét meglóbálja. Keservesen meg fogom si­ratni-Láttam, hogy nótája ez az öregnek, és hogy a cigány is nem először pengeti neki. Ér­tették egymást. De milyen más az igazi pa­rasztnóta, mint a színpadi. A színpadi paraszt a zenekarhoz igazítja az énekét és a szüne­teit. Az igazi paraszt el-el­­mond egy-egy sort, közben iszik, pipázik, s ez idő alatt a cimbalom is holmi cifrákkal tölti be a nóta közeit. A vers végeztével két üveg bort rendelt az öreg. Az egyi­ket a cimbalmosnak adatta. Szomjas lehetett a cigány, mert egy hajtásra kiitta a fe-­­lét. Azután tovább zöngicsélt a szerszámán. Az öreg is ivptt. Megtörül­te a bajuszát, és ismét felin­tett az ujjával: Mikor a betyárok világbúi kimúlnak Gazdag kocsmárosok kódús botra jutnak, A cifra menyecskék mind lerongyolódnak. Muzsikus cigányok hazabal­laghatnak. Még valami három nótát dalolt el az öreg, s eközben a nagy üveg bor előle is kifo­gyott, meg a cimbalmos mel­lől is. Akkor a cimbalmos azt a táncos nótát zörditette rá, hogy Garibáldi, Garibáldi ál­lítja a verbungot. Az öreg összecsattogtatta rá a tenyerét, s egy intéssel megint két üveg bort rendelt-Egyszercsak feligazodik az öreg és leveti a bekecsét. Ki­áll a kocsma közepére. A ke­ze a csípőjén. A süvegét fél­re! Táncra, mozdul a cigány előtt. Lép egyet csöndesen hol jobbra, hol balra. A dallam bokrain hozzáütögeti az egyik rossz csizmát a másikhoz. A fejét hol fölveti és kevélyen ringatja a derekát; hol meg lehajtja és rácsapkod a csiz­mája szárára. Minden mozdu­lata más. íme, most a kezefe­­jét taktusra lógázza, mintha azt próbálná, hogy elég hajlé­kony-e a csuklója? A vén lá­bak ugyanily örömben része­sülnek. De minél tovább tán­col, annál mozgékonyabb. Lám, a süveget is levágja már nagy puffanással a sarokba. Az arca piros és komoly. Ősz haja előre-hátra lengedez. A kezét hol összecsattogtatja, hol a mestergerendán veri ki széles tenyerével a neki tet­sző taktusokat. Látszik raj­ta, hogy a lelke is táncol-Mennyi méltóság és költé­szet van a magyar táncban! A lábakban gondolatok és öt­letek fejeződnek ki. Az e­­gész test zene. Minden moz­dulat a zene kifejezése. A kocsisom bámuló feje je­lenik meg az ajtóban. Intek neki, hogy üljön le, és igyék egy üveg bort. Az öreg se nem lát, se nem hall már. Rég elmúlt ifjúságá­nak hamvadozó tüze lobbant I föl az inaiban. Nekivadulva leit és széleseket fordul a kocsma földjén. Most már a sarkába futott a kedve. For­gatja, kopog is vele, s ahogy összeütögeti, bizonyosan rá­képzeli foltos rossz csizmájá­ra a legénykori sarkantyúját. Elnéztem volna sokáig a mu­lató öreget. De ime minden­nek vége szakad: egy rémlátó szemű öregasszony jelenik meg az ajtóban. Csípőre teszi a kezét, és rikolt: —Ej, vén lator! No lám! Az ember abbahagyja a tán cot. Pislog, mint aki álomból ébred, és egyet simít a haján hátrafelé. Szó nélkül engedi, hogy a fejére nyomják a sü­veget, és szó nélkül ölti fel a bekecsét­—Mingyár gondoltam, mi­­hent mondták, hogy eladta kend a szamarát! — prédikál az asszony. Hova is ment vé­na máshova. . . Az öreg bágyadtan és kedv­­telenül ereszkedik le a helyé­re. Az asszony a bekecs alá nyúl és az öreg mellényéből kiszedi a pénzt az utolsó kraj­cárig. —Hány liter a bor? — for­dul az asszony aggódó szem­mel a korcsmároshoz. —öt, — feleli a korcsmáros a szakállát hegybe simogat­va. Öt liter bor, meg három szivar. —Még szivar is! Nézze meg az ember! Még szivar is! Fizetett. A cigánynak is odadobott egy hatost, aztán felhúzta az öreget a pádról. —Co fel vén lator! Az öreg fölkelt. Az asztal­ról fölvette a félbemaradt szi­vart, és útközben odavetette a cigánynak. Kilépett az ajtón szótlanul, engedelmesen. TERJESSZE LAPUNKAT !

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom