Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-10 / 2. szám

Edited and Published at 362 Bathurst Street, Toronto

Szerkeszti :

KENESEI F. LÁSZLÓ

Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa

3. évfolyam, — 2. szám.

Ára : 10 Cent.

Toronto, 1953 január 10.

NÉGY ÉV UTÁN

Ez történt a Világban...

FATHER BÉKÉSI ISTVÁN BESZEDE AZ 1952 DECEMBER 28-ÁN A SZENT ERZSÉBET HALLBAN MINDSZENTY HERCEGPRÍMÁS ELFOGATÁSÁNAK 4. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL TARTOTT KEGYELETES ÜNNEPSÉGEN

Négy éve annak, hogy az első vértanú napján a magyarok főpapja rálépett a vértanuságnak arra az útjára, amelyet ő maga választott. Olyan könnyű kimondani ezt a szót, hogy “már négy esztendeje...” Az eseményektől távolállók hajlandók sokszor azt érezni, hogy a négy esztendővel a kínok, a keresztek, a szenvedések is úgy elvesztik élüket, ahogyan emlékezetünkben a négyesztendős távolság lassanként elhomályosítja az eseményeket.

Mindszenty Hercegprímás úr elfogatásának negyedik évfordulóján nagyon könnyű hatásos, könnyeket facsaró megemlékezést tartani. Könnyű a szabad földön a távollevők kínjaira egy-két könnycseppet önteni. Bocsássák meg, ha ünneprontó leszek : egészen másról szeretnék most szólani.

“Itt valahol, ott valahol”, — négy-öt magyar, vagy magyarok százai, ezrei sokszor beszélgetnek, tárgyalnak, szavalnak arról : Mi lesz, ha hazamegyünk. Mindenki úgy gondolja ezt : Mit teszünk mi, ha hazamegyünk. Sokan arról álmodoznak : hogyan állunk bosszút, amikor hazamegyünk. Sokan számolgatják : mennyi nyugdíjat kapnak vissza, hányat léptek már előre. Talán a lelkűk legmélyén, maguk előtt sem vallva be, nemzetiszinű vagy keresztény szép szavakba burkolva, egyéni bosszújukat is szeretnék kielégíteni.

Csakugyan, milyen is lesz az, amikor mi egyszer hazamegyünk és — ha még életben lesz — szemébe nézünk Mindszenty Hercegprímásnak. Mi, akik a száműzetés idejét mégis szabad földön töltöttük. Belenézünk azokba a szemekbe, amelyek olyan különlegesen mélyen tudtak emberekre nézni, hogy szinte a sziveket és veséket vizsgáló Isten tekintetét érezte az ember. Vádolnak-e majd ezek a szemek ? Haragosan számon kérnek-e ? Vagy simogatóan jutalmaznak-e, elismernek és köszönnek ? Aki csak egyszer is a szemébe nézett, tekintetét nem igen tudja elfelejteni. Aki beszélt még vele, miután ő hazaérkezett innen Kanadából a rabság földjére, a tudatos áldozatvállalás keménységével találkozott : ennek az embernek a tekintetét mindig magán érzi. Mit kérdeznek majd ezek a szemek ? Megkérdezik majd, hogy hogyan töltöttük be hivatásunkat. Mert mindenkinek hivatása van. ö vállalta a sajátját. Kint maradhatott volna, nem volt kötelessége hazamenni. Nem volt álmodozó gyermek, aki nem tudta volna, minek megy elébe. Ment és állt a vártán Istenért, Egyházért, Népéért, az Igazságért. Neki ez volt a hivatása. És mi a mi hivatásunk ? Minden magyar, akit a történelem vihara rávert a népek vándorútjára, küldött. Propagandista, agitátor népe igazsága és általában az igazság mellett. Akárcsak hajdan a középkori diákok, a ma idegenben élő magyarok is tanulmányúton vannak. A keresztény középkor legjobb fiait, legtehetségesebb hajtásait külföldi tanulmányutakra küldte Párisba, Bolognába, híres egyetemekre, hogy a fogékony ifjú lélek minden szépet, jót meglásson, amit mások már elértek és azt hazavigye, abból' szebb, jobb, gazdagabb magyar életet formáljon. Csak gyerekes magunk-becsapása a fogadott hazák örökös kritizálása, — a pálcatörés és Ítélkezés más népek szokásai felett. Tanulnunk kell.

Ki kell nyitnunk a szemünket és meg kell látnunk azt, amit mások elértek és amit innen haza kell vinnünk. Mert egyszer megkérdezik, egyszer megkérdezi ő, hogy milyen kincseket rejtettünk a vándortarisznyába és hogy nem megyünk-e haza üres kézzel?

Ott. ahol állunk, azzal, hogy ott vagyunk, azzal, hogy emberekkel érintkezünk, azzal, hogy látják tetteinket, hallják szavunkat, felfogásunkat, hogy előttük felfedjük magunkat, akarva-nemakarva küldöttek, agitátorok, propagandisták vagyunk. Miattunk vagy megbecsülik vagy lenézik, vagy tisztelik, vagy megítélik fajtánkat és népünket. Érezzük-e ezt a felelősséget ? Átérzi-e mindenki a saját felelősségét ? Nem menti-e magát azzal az egyszerű kifogással, hogy ő csak egyszerű, névtelen, ismeretlen senki ? Mindenkinek ott kell megállnia a helyét, ahová éppen került és ott kell felhasználnia az életnek ezt a természetes propagandáját, — amely semmibe sem kerül. Semmibe se úgy, hogy dollárokban, centekben ki lehetne fejezni az árát. De igenis belekerül önfegyelembe, munkába, áldozatba, mert csak ezzel lehet ezt a propagandát megfizetni. Már négy éve. .. És ki tudja, hogy még meddig tart ? Ez nem tőlünk függ.

Mindenkitől függ azonban az, hogy mekkorára nyitja a szemét, szivét és lelkét és mennyit tanul a tanulmányúton ! Mindenkitől függ az, hogy mekkora becsületesség, mennyi nemes emberiesség, mennyi erkölcs van a lelkében s ezzel a csendes, hangtalan propagandával mit ér el.

Mert egyszer mindkettőt megkérdezik. És vigyázzunk, hogy ez előtt a tekintet előtt ne kelljen akkor pirulnunk. Vigyázzunk, hogy ezekre a kérdésekre, akkor választ tudjunk adni !

Négy év után csak így szabad emlékeznünk...

nagyfontosságu béke ajánlatra készül az u.s.a.

A január 20-án hivatalbalépő Eisenhower kormányzat hírek szerint nagyjelentőségű békeajánlattal fog a Szovjetúnióhoz fordulni, mellyel véget akar vetni Sztálin eddig folytatott kétszínű játékának.

Elérkezett az ideje, hogy végre világosan megfogalmazást nyerjenek azok a feltételek, amelyek egyedüli teljesítése az előfeltétele a Kelet és Nyugat békében való együttélésének. Amerika leendő vezetői végre belátták, hogy véget kell vetni annak a megszégyenítő magatartásnak melyet a Kreml urai a szabad világ öntudatának megcsúfolására folytatnak.

Az Egyesült Államok békeajánlata világos és egy mondatban foglalható össze : Szovj et-Oroszországnak viszsza kell vonnia összes katonai és polgári erejét és hadseregét Észak-Koreából, Kínából, Indokinából, Lengyelországból, Magyarországból, Ausztriából, Bulgáriából, Romániából, Csehszlovákiából és Keletnémetországból. Ez az alapfeltétele annak, hogy a szabad nyugati világ hatalmainak képviselői egy asztalhoz ülhessenek le a szovjet diplomatákkal az ezen kívül még fennálló kérdések békés úton való elintézése céljából.

Nagyszámú nemet katonai szakember érkezett Egyiptomba, Faruk király lemondatása után, akik Naguib tábornok megbízásából megkezdték a hadsereg újjászervezését és amelyből hírek szerint 1954-ig a Középkelet legmodernebb ütőképes katonai erejét akarják létrehozni. A német katonák közül a legfontosabb szerepet Dr. Wilhelm Voss haditechnikai szakértő viszi, kinek feladata, hogy Egyiptomban hadianyaggyárakat állítson fel. Rajta kívül ott van még Farmbacher tábornok, aki az egyiptomi gyalogságot szervezi át és Werner Kahl őrnagy, aki mint Rommel tábornagy elsőszámú harckocsi szakértője a sivatagi hadviselés specialistája is és aki most Naguib tábornok katonai szaktanácsadójának szerepét tölti be.

Több katonát és fegyvert kér az U.S Kanadától

Washingtoni katonai körökben élénken bírálja Kanada jelenlegi szerepét a koreai háborúval kapcsolatban és nem tartják elegendőnek hozzájárulását a szabad világ kommunizmus elleni harcához. Két szenátor pedig legutóbb nyíltan elégedetlenségének adott kifejezést a szenátusban, hogy sem Ausztrália, sem Kanada

nem küldött ezideig elegendő katonát a Távolkeletre és számarányát figyelembevéve messze elmarad az U.S.A. katonai erőfeszítésétől. Kanada jelenleg 6000 katonából álló brigádot tart Koreában, 3 csatahajóval együtt, míg Németországban 6 repülőzászlóalj és 4 ezredből álló katonaság teljesít szolgálatot.

Kiszabadult atomkém

Dr. Allan Nunn May az újkori történelem első atomkéme most kiszabadult börtönéből, miután 6 évet és 8 hónapot letöltött 10 éves büntetéséből. Dr. Mayt 1946-ban tartóztatták le Kanadában, miután fontos atomtitkokat adott át egy szovjet kémnek.

Letartóztatásakor éppúgy, mint mostani szabadonbocsátásakor azt hangoztatta, hogy az emberiség biztonsága érdekében jutott arra a meggyőződésre, miszerint az atomtitkok ellopásával jótékony cselekedetet végez embertársai javára. Az angol törvény értelmében kerül sor szabadlábra helyezésére miután a börtönben jó magaviseletét tanúsított.

Balkán entente jött létre

Jugoszlávia, Görögország és Törökország katonai szövetségének kérdése valósult meg a török vezérkari főnök Tunaboylu tábornok belgrádi látogatása után. A tábornok kijelentette, hogy szükség esetén török pilóták éppúgy fogják védelmezni a jugoszláv eget, mintha saját szülőföldjüket kellene megvédeniük.

A balkáni szövetség folytán közel 1 millió fegyverben levő hadsereg kovácsolódik össze a kommunista támadás kivédésére. Legerősebb a kitünően képzett és felszerelt török hadsereg félmillió létszámmal:

(Csak Tito szövetséges hadserege véletlenül hátba ne támadja őket. Szerk.)

De Gaulle önálló német hadsereget kiván

A Reuter iroda jelenti Párisból : De Gaulle tábornok kijelentette, hogy sürgősen szükség van egy meghatározott számú német nemzeti hadsereg felállítására, melynek részt kell vennie a Nyugat védelmi háborújában a bolsevizmus ellen.

Egy interjú alkalmával de Gaulle annak a véleményének adott kifejezést, hogy Franciaországot kielégítően védettnek látná abban az esetben, ha az európai államok, Németország bevonásával, politikai uniót alakítanának és ennek tagjai közös külpolitikai vezetésre köteleznék magukat.

De Gaulle indítványa ellentétben áll a jelenlegi európai

védelmi tervvel, mely Németországnak nem szán saját hadsereget, de a különböző országok hadseregeit is egy parancsnokság alá helyezi. Azt a katonai szerződést, melyet hat hónappal ezelőtt írtak alá De Gaulle állandóan támadta és az ő ellenzéki magatartása volt a főoka annak, hogy a francia parlament a szerződést még máig sem hagyta jóvá. Az európai védelmi terv a mostani formájában különben is egyre népszerűtlenebbé válik francia katonai körökben és inkább választják egy német hadsereg felállításának lehetőségét, minthogy saját hadseregüket idegen ellenőrzés alá vessék.

Támadják az uj bevándorlási törvényt

A most életbeléptetett uj McCarran-féle bevándorlási törvény nemcsak az U.S.A. liberális és baloldali köreiben váltott ki nagy felzúdulást, hanem mindazon tengeri kereskedelmi flottával rendelkező európai országokban is, amelyek az Egyesült Államokkal rendszeres kapcsolatot tartanak fenn.

Az uj törvény értelmében ugyanis többek között tilos az amerikai parti kikötőbe befutó idegen hajó személyzetének a partraszállása, még a legrövidebb időre is. Ezáltal akarják a gyanús és nemkívánatos elemek beszivárgását megakadályozni különös figyelemmel a kommunista infiltráció veszélyére.

Annak ellenére, hogy a törvényt az amerikai törvényhozás kétharmados többsége megszavazta, Truman elnök vétót jelentett be ellene és most az elnöknek felelőséggel tartozó bevándorlási bizottság melynek elnöke Mr. Philipp Perlmann, a törvényt újabb felülvizsgálat alá akarja venni, hogy az abban lévő és egyesekre sértőleg ható faji megkülönböztetésekre vonatkozó rendelkezéseket eltörölje.

A törvényt alkotó McCarran szenátor kijelentette, hogy ennek megalkotásánál egyesegyedül Amerika biztonsága és jövője lebegett szeme előtt, melyet fenn kell tartani, mint keresztény nemzetet és meg kell óvni a kommunizmus befurakodó ügynökeitől.

Szívélyes fogadtatás

Charlie Chaplin a kommunista komikus európai körútja során Olaszországba is ellátogatott, miután Franciaországban és Angliában a legnagyobb lelkesedéssel fogadták. Az örömbe azonban kis üröm is vegyült, mert az elvtársat Rómában virágcsokor helyett rohadt almákkal várta a filmje bemutatására összegyűlt szépszámú közönség, amely a filmszínházba érkező Chaplint füttykoncerttel fogadta és almazáporral árasztotta el.

Franciaországban becsületrend, Olaszországban rohadt alma, lehet rajta elmélkedni. ..

De Gaulle tervében a szövetséges államok mindegyike megtarthatná hadseregét a saját hatáskörében, viszont a közös külpolitika megakadályozná Németországot független stratégiai műveletek végrehajtásában.

NEHÉZ DÖNTÉSEK KÜSZÖBÉN

— Katonai munkatársunktól —

Napjaink vajúdó problémáinak igazi oka eléggé régikeletű már. Valahol ott kezdődött Nagy Péter cár végrendeletében, amely a külső megnyilatkozási formájában szláv, de belső lényegi összefüggéseiben ősi ázsiai motívumokat magában hordozó moszkvai világuralom útját meghatározta. (1749).

Folytatódott a “Grande Armée” vereségével, melyet Napoleon azért vesztett az égő Moszkva falai közé (1812) mert : “Mindenkinek tudnia kellene, hogy az igazi veszélyt, az orosz métely jelenti” mert “Minden Oroszország elleni háború, — Európa és a civilizáció érdekében — teljes mértékben indokolt háború” mert “Európa csak egy ellenséget ismerhet. És ez az ellenség az orosz kolosszus”. (“Europe should think of only one enemy. And that enemy is the Russian Colossus”. Caulaincourt : With Napoleon in Russia, 227—228 oldal).

Azután kiszélesedett Lenin világforradalmi terveiben, amely a Párisba vezető utat Pekingen át, a színes világ fellázításában határozta meg ; a francia külpolitika baklövéseiben, amely a “ma” érdekében mindig feláldozta a “holnapot” ; Amerika két világháborús beavatkozásában, amely csak a “háborút” nyerte meg, de mindig elvesztette a “békét” ; A páriskörnyéki békediktátumokban, amelyek a Dunamonarchia szétrombolásával és az utódállamok megteremtésével megnyitották a zsilipeket a nagyszláv fertőnek ; Teheránban, Yaltában, Potsdamban, a lelkisebzettMorgenthau-ok agyában megszületett Európa megteremtésében, mely ledöntötte az utolsó európai gátat is az évszázadok folyamán vörösre véreződött moszkvai “métely” előtt.

A baj ma érezhető igazi oka a vétkes rövidlátásban van. Abban a felelőtlen felfogásban, amely a bolsevizmust “csupán a demokrácia egy fajtájának” tekintette, a kommunista forradalmat “hatalmas lépésnek a világ demokratizálódása felé” (Grey : America and Freedom, Előszó) Sztálint csak a “Jó öreg Joe”-nak becézte (Truman), amely a kommunizmussal szövetkezve vezetett “keresztes háborút” (Crusade in Europe) azok ellen a rendszerek ellen, amelyek a I. világháborút követő rendezés esztelenségei és a fenyegető kommunista nyomás nélkül soha meg sem születhettek volna, amely a torz okozatot bunkózta le a bűnös ok helyett, de legjobb esetben is csak a “rossz disznót szúrta le” (Churchill : Fultoni beszéd, 1946).

Abban a lényeges és fatális különbségben, hogy ameddig az U.S.A. — főleg érzelmi szempontok alapján és igazi háborús cél nélkül — mindig csak úgy belesodródott a háborúkba, addig Moszkva távolabbi céljai érdekében egyenesen provokálta azokat. (Sarajevo 1914, Ribbentrop—Molotov Pakt. 1939). Az U.S.A. a győzelemben látta és kereste" a háború egyetlen célját és igazi háborús célja nem lévén, az elért győzelemmel nem tudott és nem is akart mit kezdeni, míg Moszkva a mások által kivívott győzelmeket is saját céljai érdekében használta fel.

A moszkvai stratégia és a Nyugat sorozatosan elkövetett hibái nyomán nagyban az alábbi kép alakult ki :

A Szovjetben ma csak Sztálin van és Sztálin vagy a “Pótsztálin” marad mindaddig, ameddig a szuronyok hegye az utolsó vörös partizánt is ki nem piszkálja a mocsarak mélyéből vagy az erdők sűrűjéből. Ezt a vaskézzel vezetett rendszert — a Keletnémetországtól-Északkoreáig húzódó vasfüggöny mögött — az engedelmességre kényszerített országok öve védi. A világ egyharmada. Irdatlanul hatalmas terület és 800 millió ember .amely azonban az óriási erőfeszítések és figyelemreméltó ipari eredmények dacára sincsen még abban a helyzetben, hogy az óceánok által elválasztott első számú ellenfele — az U.S.A. — ellen a siker reményében fegyveres háborút indíthatna. Elég erős azonban ahhoz, hogy a letaposásához szükséges súlyos áldozatokat minden ellenfele részére erősen meggondolás tárgyává tegye.

Ebből a nagy gonddal és minden részletre kiterjedően kiépített és eléggé biztonságosnak vélt hatalmas védelmi erődből vezeti Moszkva, elsősorban ideológiai és gazdasági támadó háborúját a maradék világ meghódítására. Az ötödik hadoszlopok és kommunista pártok által az egész világra kiterjesztett osztályharc és nationalizmus fegyvereivel, a két leghatalmasabb tömegmegmozgató erő segítségével, amelyekkel sikerült az egész fehér és színes világot nyugtalanságba hoznia és amelyek ellen a “demokráciák” fegyvertárában még nem akadt eléggé hatásos ellenszer.

Egyedül Moszkvának voltak és vannak világuralmi céljai és határozott tervei. Moszkva az, amely e célok érdekében az aktivitást és kezdeményezést kezében tartja, amely az ideológiai, gazdasági és katonai hadszintereken egyaránt, évtizedek óta állandó támadásban van és az ú. n. “szabad világot” a teljes deffenzívába, védekezésbe szorította.

így, érthetően Moszkva az, amely a kezdeményezés öszszes előnyeit is élvezi. Keze ott van a véres és vérnélküli frontokon egyaránt. Koreában, Indokínában, Malayában csakúgy mint a forrongó arab és néger világban. Az ő malmára hajtja a vizet a lappangó német-francia ellentét, a Tito-Vatikán viszály, Bevan U.S.A. ellenes kirohanásai, a lezajlott elnökválasztás és minden a demokráciák lényegével járó belső ellentét, minden adóvita és sztrájk.

Moszkva stratégiájának célja egészen világos :

Belső arcvonalon lekötni és mellékhadszintereken addig morzsolni az ellenfél erejét, ameddig az kellőképpen meg nem (Folyt, a 3. oldalon).

Németek vették át az egyiptomi hadsereget