Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-24 / 4. szám
KANADAI MAGYARSÁG 2 1953 JANUÁR 24. Több, mint hat millió katolikus él Kanadában Multheti számunkban ismertettük Kanada nemzetiségi statisztikáját, a következőkben a vallásit szeretnénk röviden közölni. Az adatok azt mutatják, hogy a Római Katolikus Egyház és a United Church az utóbbi időben nagyon megerősödött. Előbbi áll a vezető helyen, utóbbi a másodikon, de híveinek száma szintén jelentősen szaporodott. A Római Katolikus Egyház számbeli Római Katolikus Egyház United Church Anglikán Presbyteriánus Baptista Lutheránus fölényét a magas születési és erősen csökkent halálozási arányszám (különösen Quebecben), valamint a nagyarányú katolikus bevándorlás méginkább növelte. Csökkent viszont a Presbyteriánus hívők száma és a többi vallásnál is aránylag csekély a növekedés a két vezető egyházéhoz viszonyítva. A helyzetet legjobban az alanti táblázatba foglalt számok mutatják : 1931 4,102.960 2,021.065 1,639.075 872.428 443.944 394.920 1941 4,806.431 2,208.658 1,754.368 830.597 484.465 401.836 1951 6,069.496 2,867.271 2,060.720 781.487 519.585 444.923 Hogy vándorolhat be Amerikába ? Ez a cikk ahhoz a sorozathoz tartozik, amelyet a Common Council for American Unity írt az uj Immigration and Nationality Act magyarázatára, anélkül, hogy a törvény hátrányait vagy előnyeit vitatná. Aki az Egyesült Államokba bevándorolni óhajt, először az amerikai konzult értesítse erről. Azokat, akik kvótán kívül vándorolhatnak be Amerikába, vagy olyan országban születtek, amelynek kvótája még nem merült ki, a konzul hamarosan meghívja, hogy formális kérvényt állítsanak ki a vízum kiadására. A VÁRAKOZÓK JEGYZÉKÉBE VALÓ FELVÉTEL Az a külföldi, aki olyan országban született, amelynek kvótája kimerült, (ilyen Magyarország is), sokáig várakozni kénytelen, amíg formális kérvényét benyújthatja, mert ezt csak az esetben fogadják el tőle, ha szabad kvótaszám áll rendelkezésre. Időközben a várakozók jegyzékébe való felvételt kell kérnie. Az erre szolgáló űrlapot a konzul postán is megküldi bárkinek. A kitöltött űrlapot a konzulhoz vissza kell juttatni, ugyancsak postán. A kérvényező sorszámát az az időpont határozza meg, amikor a konzul ezt a kitöltött űrlapot megkapta. Ez a szabály mindenkire vonatkozik, azok kivételével, akik az uj törvény értelmében “első kedvezményben’’ (first preference) részesülnek. Ezek azok, akik olyan rendkívüli tudással, képzettséggel vagy gyakorlattal rendelkeznek, amire az Egyesült Államokban szükség van és ez hivatalos megállapítást nyert. Ezt az elsőbbséget a kérvényező maga nem igényelheti, hanem a washingtoni igazságügyminiszterhez benyújtott kérvényben jjz az egyén, vagy intézmény, amely őt alkalmazni kívánja. Ezeknek a sorszáma attól a naptól függ, amikor a kérvény az igazságügymi niszterhez beérkezett. ADATOK A VIZUMKÉRVÉNYBEN Amikor a kérvényezőt a konzulhoz behívják, legyen el készülve arra, hogy a következő kérdésekre kell válaszolnia : Neve és előbbi neve (ha volt), faja és nemzetisége, házastársának és gyermekeinek neve, legközelebbi hozzátartozóinak címe az óhazában és Amerikában ; ismerőseinek címe Amerikában és bevándorlásának célja. Felelnie kell arra a kérdésre is, vájjon valaha is letartóztatták, bebörtönözték, vagy kegyelemben részesült-e ; elmebetegségben szenvedett-e ; olyan csoporthoz tartozik-e amely ki van zárva az Egyesült Államokba való bevándorlásból ? (Ez kommunistákra vonatkozik vagy olyanokra, akik totalitariánus Vállalkozószellemü. munkakész a préri-övet s a Saskatchewan völgyét keresi fel s a rákövetkező telet az indiánok társaságában a ma Déléalbertának ismert területen tölti. 1728-ban a kanadai születésű Sieur de la Verendrye éppen a Lake Superior-i Nipigon-i kereskedő telepen tartózkodik, mikor az arra járó indiánoktól a nyugatra fekvő nagy tenger híréről értesül. A tengert kereső út mentén La Verendrye mind a Rainy Lake, mind pedig a Lake of Woods mentén kereskedő állomásokat létesít. A mai Winnipeg helyén ugyancsak épített szilárd erődítményt s Nyugatmanitóbában a mai Portage la Prairie helyén egy további kereskedő gócot. A nagy tenger keresésében azután délnyugatnak fordulva a Missouri River felső folyásáig is eljut, majd meg Északnyugatra törve a Saskatchewan River partjaira. S mégse talál a búj ócskát játszó tengerre. 1754-ben Anthony Henky Délalbertát átszelve a Rocky Mountains lábához jut. Kereskedelmi feltárásai útján a mai Manitoba mentén a The Pásnál viszont francia kereskedőkre bukkan. A St. Lawrence s a Hudson Bay tájáról összefutó két kereskedő csoport e találkozása történelmi jelentőségű. A féltékenység tüze lett úrrá mind a Hudson Bay Company, mind meg a Northwest Company of Montreal kereskedelmi érdekeltségen. Mindegyikük magának akarta megkaparintani a hatalmas s gazdag nyugattal folyó szőrmekereskedelmet. A Hudson’s Bay Company egyik alkalmazottja, Samuel Hearne 1770-ben indított a távoli nyugat s északi vidékek feltárására expedíciót. Fehér ember előtte ide még nem tette lábát. A Coppermine River folyását követve tóhoz ér, — lehet, hogy ez éppen a Great Slave Lake volt. 1789-ben aztán a Lake Athabaska partján létesített erődből kiindulva az Északnyugatkanadai vidék egyik legnagyobb feltárója Alexander Mackenzie a Northwest Company megbízásából indul útnak. A Nagy Rabszolga tóig jutva Északnak fordul, s a nevét viselő Mackenzie River mentén, ennek torkolatáig jut. A Whale Island-ról, a Mackenzie deltában, megpillantja a sarki tengert. Kanada nyugati partvidékét közben két nagynevű tengerész kutató, Captain James Cook s Captain George Vancouver keresik fel, kik mindketten a Csendes Óceánt barangolták be. 1793-ban azután, valószínűleg a Cook s Vancouver felfedezőutak térképét tanulmányozva, Mackenzie elhatározza, hogy szárazföldi úton jut el a Csendes Óceánhoz. APeace River folyását követve a Fraser River forrása táján éri el a hegy vonulatot s lefelé haladva a mai Quesnel városa területére ér. Az ottani indiánok meggyőzik, hogy lehetetlen a továbbjutás errefelé. így nyugatnak fordul. A Bellacoola-t torkolatáig követve 1793-ban július 20-án megérkezik. Két nap múlva s Dean Channel-nél útja végéhez ér s a szirtről a Csendes Óceán vizére tekint. A pillanatot megörökítendő, Mackenzie sziklába vési : “Alexander Mackenzie from Canada by land, 22 July, 1793”. Érdeklődésre tarthat számot, hogy a sziklára csak napjainkban bukkantak, üzenetét is helyreállították. A Sziklás Hegység feltárását azután Simon Fraser és David Thomson folytatták, a nyugati partvidékre vonatkozó ismereteink kiszélesítését is nekik köszönhetjük. 1819— 21 közt Sir John Franklin Kanada sarkvidékének ismeretét gyarapítja. Ugyancsak ő kísérli meg 1845-ben az Északnyugati Átjárót felfedni. Nem mosolyog rá a szerencse. El kellett hagyniok hajóikat, miután már két éve a jég zárta körül őket. Az expedíció további sorsa ismeretlen. Az Északnyugati Átjárón való átkelés dicsősége a norvég felfedezőjé, Roald Amundsené, ki 1903-ban véghez vitte, amit előtte annyian akartak, de ami végül is gyakorlatilag nem sok eredménnyel járt. A Northwest Passage kérdéséhez függelékként az is hozzátartozik, hogy 1947-ben a Royal Canadian Mounted Police szállítóhajója, a St. Roche, Nyugatról Keletre haladva szelte át s így első volt ebből az irányból kiindulva. SZÁZ ÉVES A NOVA SCOTI AI EGYETEM Nova Scotia antigonishi Xaveri Szent Ferenc egyeteme 1953-ban ünnepli eredménydús első százéves fennállását, az egész évet felölelő vallásos, kultúrális, művészi sport-események, bemutatók keretében. Canadian Scene. TERJESSZE LAPUNKAT ! Richmond-uti ház Irta : Toni Brand. Wilson kapitány, miután kiitta a poharában levő whiskyt, egy egydollárost dobott az asztalra majd lassú, kimért lépésekkel elindult a kijárat felé. Kint az utcán egy taxi várakozott. A kapitány valamit mondott a soffőrnek, azután beszállt a kocsiba. Az éjszaka csendes és kihalt volt. A közeli kikötőből egy indulását jelző hajó kísérteties szirénája hangzott s valahol egy templom toronyórája tizenkettőt ütött. Thomas Wilson, a Royal Navy sok kitüntetést szerzett kapitánya elgondolkozott barátja, Hopkins hadnagy különös viselkedésén. Nem mintha különösebb mértékben szerette volna a fiatal hadnagyot, — hiszen ellentétben Wilsonnal — Hopkins nem tartozott a tuljellemes emberek közé. Talán nem is törődött volna a hadnagy viselkedésével, ha nem ismerte volna annak húgát, a csodálatosan szép, kékszemű Betty Hopkinsot. A kapitány azonban ismerte, sőt ... nemcsak ismerte, de szerette is a fiatal leányt, szerette az első perctől kezdve, ahogy meglátta. Ezért aggódott a hadnagy sorsáért, hiszen tudta, hogy a leány rajong könnyelmű bátyjáért. Mikor ma este elváltak, a leány sírva kérte, hogy nézzen fivére dolgai után. Elmondta, hogy a fiatal hadnagy minden este részegén jön haza és ilyenkor nem lehet hozzá szólni. Sem vele, sem édesanyjával nem akar szóbaállni, tehát egészen biztos, hogy nincsen rendben a lelkiismerete. .. — Meglátja Tom, valami nagy baj fog történni a fivéremmel ! — mondta neki síró szájjal. És a kapitánynak öszszeszorult a szive, hogy a neki annyira kedves leányt sírni látta. Persze megígérte neki, hogy utánanéz a dolognak és rendbehozza a fiú szénáját. Az autó fékezett és lassan megállt. — Megérkeztünk Sir! — hallotta a soffőr hangját s felriadt gondolataiból. — Ez az a ház, amelyet keres uram. Ez a Richmond Street 22. A kapitány kifizette a taxit és elszánt lépésekkel megindult a gyengén kivilágított ház felé. — Hopkins hadnagyot keresem — mondta a csengetésre aj tótnyitó, rosszarcú inasnak. — Sajnálom uram, de ilyen nevű urat nem ismerek ! — És már be is akarta csukni az ajtót Wilson kapitány orra előtt. Ez azonban hirtelen az ajtó közé tette a lábát, majd mikor az inas feléje sújtott, hirtelen lehajolt és utána egy jól irányzott horogütéssel leütötte. A térem, amelybe belépett, telve volt estélyiruhás nőkkel és jólöltözött férfiakkal. Legdiktátorságot kívánnak az Egyesült Államokban felállíttatni.) MÁS OKMÁNYOK IS » SZÜKSÉGESEK A kérvénnyel egyidejűleg érvényes útlevelet is kell bemutatni vagy más alkalmas utazási okmányt, három aláírott fényképet, a születési bizonyítvány két példányát, erkölcsi bizonyítványt két példányban és ha a kérvényező katonai szolgálatot is teljesített, a leszerelési okmányokat. Ha ezeket az okmányokat lehetetlen volna beszerezni, a konzul más bizonyítékokat is elfogadhat a tények bizonyítására. A kérvény benyújtásakor öt amerikai dollárt kell fizetni, ami az illető állam pénznemében is megfizethető. A kérvényező ujjlenyomatát felveszik és a konzul által kijelölt orvos megvizsgálja a testi és szellemi állapotát ; kérvényét a konzul előtt aláírja és esküt tesz állításainak valódiságára. Ez az eskü rendkívül fontos, mert az idegen kizárható vagy deportálható az Egyesült Államokból, ha kiderül, hogy a kérvényben valamely állítása nem felelt meg a valóságnak. AZ ANYAGIAK BIZONYÍTÁSA Mielőtt a konzul a vízumot kiadná, megbizonyosodik arról, hogy az idegen nem fog köz jótékony ságot igénybevenni az Egyesült Államokban. Erre nézve kétféle bizonyíték állott eddig is rendelkezésre. 1. Az ú. n. “affidavit of support”, amelyet az Egyesült Államok polgára vagy állandó lakója állít ki eskü alatt arról, hogy nem fogja eltűrni, hogy az idegen köz jótékonyságra szoruljon és hogy a nyilatkozat kiállítója képes is a bevándorlót eltartani. 2. A bevándorló bizonyíthatja, hogy elegendő tőkéje vagy jövedelme van, amelyből Amerikában megélhet. SZOLGÁLATI SZERZŐDÉS IS ALKALMAS BIZONYÍTÉK Az uj törvény értelmében még egy harmadik módja is van annak, hogy a jövendőbeli bevándorló bebizonyíthassa, hogy nem fog a köz terhére esni. Előzetes szolgálati szerződést mutathat be. Ez éppen a megfordított ja annak, amit az előző törvény előírt, amely kizárta azokat, akiknek előzetes szolgálati szerződésük volt. Az uj törvény elismeri a szolgálati szerződés bizonyító többje ott tolongott a nagy rulett-asztal körül és izgatott szenvedéllyel figyelték a golyó körforgását. A kapitány megjelenését mintha senkisem vette volna észre. Wilson azért mégis tudta, hogy veszedelmes szemek figyelik a terem minden részéből. ő azonban bízott erejében és abban a kis szerszámban, amely ott pihent a hátsó zsebében s amely még sohasem hagyta cserben. Ezért nyugodt lépésekkel indult a játékasztal felé. Úgy hitte, azt gondolta, hogy Hopkins hadnagyot ott találja. A keresett azonban nem volt ott. Ekkor elhatározta, hogy körülnéz a házban. Amint a füstös. zajos nagytermet elhagyta, egy kis folyosóra érkezett. Innen jobbról és balról ajtók nyíltak, melyek azonban mind zárva voltak. Wilson hallg-atózni kezdett és az egyik szobából mintha zajt hallott volna. Elindult az ajtó felé s közben úgy érezte, hogy a hadnagy hangját hallja. Már az | ajtóhoz ért és éppen le akarta nyomni a kilincset, amikor hirtelen hatalmas ütés érte a fején. Még volt annyi ereje, hogy hátranézzen, de ekkor újabb ütések érték, melyektől elvesztette az eszméletét. Mikor magához tért, egy tűrhető kényelemmel berendezett szobában találta magát, amely gyéren volt világítva. Hirtelen talpra akart ugrani, de ekkor észrevette, hogy össze van kötözve és sem a “Az építőipari vállalkozók sorában húsz év múlva sok felgyűiT-ingű uj kanadás lesz, ki ma még az angol nyelvvel bajlódik” — jelentette ki a torontói The Financial Post az ujkanadásokról szóló egyik cikkében. Országszerte, németek, hollandok olaszok s más nemzetiségűek is a brit bevándorlóval karöltve az előző évekhez viszonyítva még soha meg nem ért mértékben állnak munkába az építőipar terén. Megragadják a kínálkozó alkalmat, beeértve a saját lábukon való megállás egyik legkínálkozóbb lehetőséget : az építőipari szakmát. A kanadai fiatalok ez irányban bizony lanyha érdeklődést mutatnak. Inkább “biztonságot” áhítanak s szüleik sem szívesen engedik őket nehéz munkára, — közlik az építőipari tanoncoktatáshoz közel álló körök. Az 1952 évi építőipain szakmunkás bevándorlás valószínűleg a háború utáni évek második legmagasabbjának bizoerejét, a bevándorló gazdasági helyzetére nézve, kivévén, ha a munkaügyi miniszter úgy találj a, hogy már elegendő munkás van alkalmazásban ott, ahova a bevándorló készül, vagy a bevándorló alkalmazása kedvezőtlen hatással lenne az amerikai munkásokra nézve, akik ugyanezt a munkát végzik,a bérek vagy munkafeltételek tekintetében. (Ez a tilalom azonban nem vonatkozik azokra, akik kedvezményes kvótában vagy kvótán kívül jönnek, mert nekik közeli rokonaik élnek már Amerikában. Amikor a vízumot kiszolgáltatják, további 20 dollárt kell fizetnie annak díja fejében. A régi törvény 8 dolláros fejadóját megszüntették. A vízum négy hónapig érvényes, amely időn belül a bevándorló az Egyesült Államokba való bebocsájtását kérheti. Ha a bevándorló a négy hónapon belül bármilyen külföldi kikötőből elindult, hogy közvetlenül az Egyesült Államokba érkezzék, a vízum érvényes marad, ha az amerikai kikötőbe későbben is ér be. Ha a bevándorló a négy hónap alatt nem indul el, de olyan okból, amelyet nem láthatott előre, a vízum érvényét a konzul meghosszabbítja. Common Council. kezeit, sem a lábait nem tudja mozgatni. Minden erejét összeszedte, hogy megszabaduljon béklyóitól, de csak anynyit tudott elérni, hogy ülő helyzetbe került. így jobban körülnézhetett a szobában. Meglepetten vette észre, hogy nincs egyedül. Alig pár lépésnyire tőle ugyanis egy másik összekötözött férfi feküdt, akiben csakhamar Hopkins hadnagyot ismerte fel. — Hallo Fred ! — szólt oda barátjának. Válasz azonban nem érkezett. Ekkor megpróbált minden erejével közelebb jutni hozzá. Ez nagy erőfeszítéssel sikerült is, s így most már egészen közelről nézhetett a hadnagy arcába. A sápadt, meggyötört arcból két megmerevedett, halott szem bámult a kapitányra. * * * Thomas Wilson életében először érezte magát szerencsétlennek. Megölt barátja halott szemei vádlóan kérdezték tolle : —Miért nem jöttél korábban ? — És Betty jutott mindjái’t az eszébe. Hogyan fogja a leány túlélni rajongásig szeretett bátyja elvesztését ? — Tehetetlenségében sírni szeretett volna, de csak ordítani és káromkodni tudott. Valószínűleg ennek eredményeképen kopogni kezdtek az ajtón. — Hallo ! Ki van bent ? Nyissa ki az ajtót azonnal a törvény nevében ! — hallotta az erélyes férfihangot. nyul. S bár Ottawa az 1952-53 időszaki munkanélküliséget tekintve a bevándorlást korlátozta, az év első felében e szakmából több bevándorló jött közénk, mint a háború utáni évek bármelyikében is. Igen sokuk azonnal munkába állt s az előző évekhez viszonyítva az ebben az iparban foglalkoztatottak számát 478 %-kal, 9.574-re emelte. Az építőipari szakmunkások háború utáni évi bevándorlása átlagban 4.275 fő, míg nyolc tartományban évi 1.397 tanonc fejezte be tanulmányait. Nem vitás tehát, hogy nagyon is komoly az építőszakmai tanonc utánpótlás. Sok fiatal az időlegesen jobban jövedelmező állások után néz s tanulmányait, gyakorlatait elhanyagolja. Ez persze azt is megvilágítja, miért van olyan nagy szükség bevándorló szakmunkásokra. Lehet ugyan, hogy alulról kezdik s eleinte nem szakmunkási munkakörrel is meg kell elégedniük. Képzettségük s kitartásuk folytán azonban igen nagy számban előre törnek. S mikor majd a felső-ipari képzést elhanyagoló kanadaiakat elbocsájtják, nagyon is valószínű, hogy az angliai s európai képzett szakmunkások helyükön maradnak s előre kerülnek. Persze nem mindegyik e szakmabeli uj kanadás lesz vállalkozó, de nem is mindegyik szakember. A múlt évi bevándorlók első legnépesebb szakmai csoportja : az asztalosok, a második meg elektro-technikusok. Sok gyárba került. Mint például asztalosok, kik a hajóépítésnél nyertek alkalmazást. A Nyugat feltárása A felfedezőnek, de a kereskedőnek is Kanada északnyugati része mesés kincseket ígért érthető hát, hogy a nyugatra s északra törő ujnálujabb vidékek feltárása közben a franciák s angolok egymással is versenyre keltek. Az angolok, mint ismert, 1670-ben azért alapították meg a Hudson Bay Companyt, hogy az e területen az indiánokkal folyó szőrmekereskedelmet kiaknázhassák. A társaság útján idekerülő felfedezők s kereskedők Nyugatra vonatkozó földrajzi ismereteinket jelentősen kiszélesítették 1691-ben Honry Kelsey — Nem tudom kinyitni, mert össze vagyok kötözve ! :— kiáltotta ki elkeseredetten. A kívülállók erre elkezdték betörni az ajtót, ami csakhamar sikerült is. Amikor az ajtó kinyílt, egy csomó egyenruhás és civil férfi jött be a szobába. Az egyik civilruhás úrban Wilson kapitány rögtön felismerte a titkos szolgálat egyik vezetőjét, a hatalmas termetű Bob Harrist. Harris, mikor meglátta a földönfekvő, összekötözött ten gerésztisztet, rögtön kést vett elő és megszabadította béklyóitól, majd talpra segítette és kezet fogott vele. Miután pár szót váltottak, mindketten részvéttel néztek a halott Hopkins hadnagyra. — Sajnos későn érkeztünk — mondta a rendőrtiszt. — Későn ahhoz, hagy megakadályozzuk Hopkins hadnagy meggyilkolását. De hogy került Ön ide Wilson kapitány ? — Már régebben tudtam, hogy a hadnagy idejár játszani, csak azt nem tudtam, hogy mi az a ... tét, amiben játszik. Ezt csak ma este tudtam meg — mondta Wilson. — Ugyanis ma este, mikor elbúcsúztam a Hopkins családtól, illetve Betty kisasszonytól, — aki egyébként a menyasszonyom — kint közvetlenül a lépcsőházban egy összegyürött levelet találtam. Csupa szórakozottságból felvettem, kisimítottam és olvasni kezdtem. Nos, ebben a levélben valaki azzal fenyegeti a hadnagyot, hogy : “Az életével játszik, ha a megfelelő adatokat ma este 12 óráig nem juttatja el a megadott címre”. — Ekkor már nem volt előttem kétséges, hogy milyen “adatokat” kérnek, illetve követelnek Hopkinstól, hiszen tudom, — mint ahogy valószínűleg Önök is tudják, — hogy a fiatal hadnagy a haditengerészetnek azon az osztályán dolgozott, ahol az újfajta tengeralattjárók terveit készítik. Többek között azokét is, amelyek bármily hosszú ideig képesek a víz alatt maradni, anélkül, hogy levegőcserére volna szükségük. Meg akartam menteni menyasszonyom bátyját attól, hogy áruló legyen. Sajnos, nem sikerült. — A hadnagy azért mégsem lett áruló ! — vette át a szót a titkos szolgálat vezetője. — Hopkins hadnagy hazaszeretete és becsületérzése erősebb volt mint a játékszenvedélye, ezért kellett meghalnia. így nem is hozott szégyent a Királyi Haditengerészetre, sőt ő volt az, aki bennünket az utolsó pillanatban mindenről értesített, — bár mi már régebben figyeltük a társaságot, melynek főhadiszállása a Richmond Street-i házban székelt. — A rulettasztalok és a kártyaklubok csak fedezékül szolgáltak, illetve ezen keresztül szerezték áldozataikat. A játékszenvedély sok érdekes embert sodort a hálójukba. Ezekkel szemben aztán nem ismertek kíméletet. Először hamis játékeszközökkel kirabolták őket és utána — terrorral és zsarolással — minden eszközt igénybevettek, hogy áldozataikból kiszedjék azokat a titkokat, amelyek — úgy hitték — a birtokukban vannak. Persze mi is résen voltunk és lassanként az egész banda névsora a kezünkbe került. Ma már legtöbbje a rács mögött van és a többi sem fogja a sorsát elkerülni. — Ön, Wilson kapitány megtette a kötelességét, még akkor is, ha látszólag semmit sem sikerült elérnie. — Mondom, csak látszólag. Mert, ha Ön ma este nem üti le olyan jólirányzott horogütéssel az inas szerepét játszó banditát és az ajtó nem maradt volna ennek következtében közel félóráig nyitva, úgy mi, — akik közvetlenül Ön után jöttünk — nem jutottunk volna be aránylag oly könnyen a házba, s bizonyára sokan közülünk áldozatul estek volna a kötelességteljesítésüknek. Ezért fogadja őszinte köszönetemet! —- s kezét nyújtotta a meglepett tengerésztisztnek. — Közölnöm kell még önnel azt is kedves kapitány, hogy egy hölgy, az ön... menyaszszonya a szomszéd szobában van. Az ő vigasztalása most már az Ön feladata. Én őszintén sikert kívánok hozzá !
