Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-27 / 26. szám

Még jönni fog, még jönni keil. Egy jobb kor,, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty C a n a d a’ s largest / Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa Vol. 3 évfolyam No. 26 szám. Ára : 10 Cent. 1953 junius 27 NYUGAT FELÉ NÉZÜNK...-----------o-----------­Irta: Father Békési István S. J.-----------o-----------­(Templomot szentel és jubileumot ül Monsignore Sántha és népe.)-----------o-----------­Julius 5-én Kanadaszerte minden magyarnak Nyugat felé kell néznie- Ami aznap Stockholmban, vagy hogy ponto­sabbak legyünk, Sokhalmon történik, az a kanadai magyar történelem egyik legszebb ünnepe lesz. Halmokat emeljünk, vagy inkább hegyeket kellene támasztanunk, hogy messze világítson az ottani magyar lelkekben meggyűlt örömtűz, ta­nításként és biztató fényül minden kanadai magyar számára ? Sokhalom népe templomot szentel azon a napon, rangos téglaépületet Isten dicséretére és áhítata jeléül. Ott virraszt a farmok mélyén, uj temploma frigy szekrényében az Ur Jé­zus és Nyugatról kél a nap. Kanada magyar népe — és szándékosan mondom, hogy “Kanada magyar népe”, mert ez nemcsak katolikus ünnep lesz — ugyanakkor egy hallgatag ember jubileumát ünnepli és az ő példája ás tanitás. Abban ® korban, melyben, aki az ábécét egy kicsinykét jobban tudta mint társai, már egye­temi tanszékről álmodott vagy legalábbis megántanámak hi­vatta magát, ez .a hallgatag Isten szolgája a doktorátus és az előkelő nevelőintézet sallangjait levetve lett Isten magyar népének egyszerű szolgája. Tiz éven, húsz éven, s immár a Mindenható kegyelméből 30 éven át. Tartsa meg őt Isten ne­künk és árva népének soká, nagyon soká. Onnan, a föld és a csend nagyotalkotó frigyéből indult el egész Kanadába a Szürke Nővérek éppen nem szürke mun­kája. Alapitó Anyjuk, aki ezen a nagy napon ott lesz, álmod­ta-e 30 évvel ezelőtt, hogy mire hívja őket ide az áldottemlé­­kü P. Soós? Mrte volna-e elengedni ebbe az óriási magyar Paphlagoniába természet szerint mégis gyenge leányait, ha előre látja sokszoros keresztútjukat, árvaságukat és ha elő­re érzi a könnyek árját, amellyel a magyar kanadai élet őrlő malmai megduzzasztották szivüket? De jó is, hogy vetéskor csak a tavasz igéretteljes, csókos melegét érezzük és nem tudunk még pontosan a kapálás, az eggyelés, a törés verej­tékéről és a reméntyelenül szürke, ősziesős napokról ! Sejtették-e azok hárman, akik még fekete hajfürtökkel jöttek el a szőke Tisza tájairól, hogy megőszül minden haj­száluk a magyar aggodalomban, őrlődő gondok közepette és beleroskad a váll Krisztus keresztjének cipelésében? Hogy sokszor övezi majd fejüket a megnemértés tövise és ott lesz lelkűkben a legfájóbb seb, amit csak a testvér, népük és faj­tájuk üthet?? Milyen jó, hogy kegyelmes volt az Isten és bírták a mindennapos, hősies szürke robotot ! Milyen jó, hogy otthonuk volt Stockholmban. Milyen jó a kanadai ma­gyar életnek, hogy szürke nővérei voltak és vannak. Az óra már arra int, hogy az uj nap elkezdődött és an­nak terheihez még erőt is kell szerezni a pihenés óráiban. A többit majd elmondom máskor. Majd a szentelés után. Ahol neked is ott kell lenned magyar testvér, legalább lélekben, akár régebben vagy itt és tudod ezeket a dolgokat, akár mint ujonnanjött, most kezded sejteni a kanadai magyar élet iga­zi mélységeit. De ott légy a szentelés ünnepén! Köszönd meg Istennek, hogy mindez van. És kérjük őszentfelségét, hogy a Nyugaton kelő nap egész Kanadába elvilágitson és a példá­ból az egész magyarság tanuljon.-----------------------------o-----------------------------­MENEDÉKET KÉRT A “BÁTORY” PARANCSNOKA.--------—o-----------­A kommunista Lengyelország büszkesége, a “Bátory” nevű óceánjáró múlt szombaton elindult Angliából. Parancsno­ka, Jan Cviklinski kapitány és a hajó főorvos tisztje azonban meglepetésszerűen visszamaradtak és politikai menedékjogot kértek. A “Bátory” volt az a hajó, mely Gubicsek orosz kémet hazavitte New Yorkból és amely Gerhard Eislert, a német­­származású kommunistavezért is megszöktette a deportálás elől Amerikából., Cviklinski, aki a háborúban német fogságban volt, a lengyel arany érdemkeresztet kapta a kommunistáktól 1949-ben, amikor Eislert nem adta ki a hajójáról az angol hatóságoknak. Most társával együtt a Durham börtönbe vitték, amig döntenek a politikai menedékjog engedélyezé­sét illetően. Más esetben ez kevés nehézséggel jár, azonban ép­pen Cviklinski személye hosszabb megfontolásra iád okot. Két évvel ezelőtt a “Bátory” legénységéből nyolcán hagy­ták el a hajót és kaptak menedékjogot Angliában.--------------------------o--------------------------­TOVÁBB TART A FRANCIA KORMÁNYVÁLSÁG.-----o-----­A több mint egy hónapja tartó és a háború vége óta legnagyobb kormányválság még most sem ért véget. Legutóbb Antoine Pinay utasította vissza Auriol elnök kormányalakí­tási megbízását, mert Franciaország két legnagyobb politikai pártja, ia republikánusok és a régebbi de Gaullisták Uras csoportja nem voltak hajlandók támogatni.-----------------------o-----------------------­HÁRMASIKREK KITCHENERBEN. Az ontarioi Kitchenerben kilenc év óta először születtek hármasikrek. A három leánycsecsemőt melegitőszekrényben tartják és a hírek szerint jól fejlődnek. Az anyának, Mrs. Hoffmannak, pontosan 11 hónappal ezelőtt halva született egy fiúgyermeke. FINITA LA COMEDIA MULIS HALLGATTAK ROSENBERGÉK A Rosenberg dráma végétért, a függöny legördült- A szokatlanul hosszú, csaknem három éve tartó politikai színjáték lélegzet­elállító utolsó jelenete azonban hamarabb fe­jeződött be, mint sokan várták. Mikor a ju­nius 18-ára kitűzött kivégzést elhalasztot­ták, általában az a felfogás alakult ki, hogy az latomkém-házaspár mégiscsak megmene­kül a villanyszék elől. A pro-Rosenberg tá­bor uj reményekkel telten, a józan és tisz­tességesen gondolkodó ellenpárt szinte ob­jektiven várta, hogy a világraszóló propa­ganda végülis, az utolsó pillanatban győzni fog. Igen, őszintén szólva csaknem mindenki a kegyelem hírére volt elkészülve, de még azok i£, akik mindennek ellenére Rosenberg­­ék halálára számítottak, meglepték az utol­só órák gyors intézkedései. Minthogy a Leg­felsőbb Bíróság pénteken délután még ta­nácskozott és pénteken este beállt a zsidó “sabbath”, úgy gondolták, hogy a kivég­zést legalább is szombat estére fogják ha­lasztani, mikorra a zsidóvallásu házaspár ünnepe végétért. Azonban minden másként történt, mint ahogyan általában várták. Eisenhower elnök másodszor is vissza­utasította a kegyelmet és a Legfelsőbb Bí­róság jelentős többséggel Rosenhergék ki­végzése mellett döntött. A hosszú ideje hú­zódó per, a sok halasztás és tanácskozás után meglepő volt az a gyorsaság, mellyel az ítélet végrehajtását elrendelték. A végső döntés szerint a házaspárt még az este fél 9 órakor kezdődő ünnep előtt, 8 órakor vezet­ték a villanyszékhez. A kormány az utolsó pillanatig azt re­mélte, hogy Rosenbergék mégis beszélni fognak. Megmenthették volna életüket, ha felfedik Amerika népére, sőt az emberiség nagyrészére talán végzetessé válható bűnös cselekedetükkel kapcsolatos titkokat. A meg­átalkodott házaspár azonban konokul hall­gatott. A hírek szerint elszánt dac volt Ju­lius Rosenberg szemében, akit mint “gyen­gébbet” először vezettek a kivégzőszobába. Két és fél perc múlva az orvos megállapítot­ta a halált. Rosenbergné állítólag nyugodtan, a felindultság minden külső jele nélkül haladt a villanyszék felé és buesuzóul megcsókolta az őt kisérő felügyelőnőt, aki két év óta volt mellette a siralomházban. A halál később állt be nála, mint férjénél. A kivégzést megelőző napokban a Rosen­­berg-tábor a végsőkig felfokozott erőfeszí­téssel követett el mindent a házaspár meg­mentése érdekében. Az ügyvédek elkesere­dett küzdelmet vívtak a Legfelsőbb Bíróság­gal és zajos tüntetések folytak le mind Ame­rikában, mind egyes külföldi országok US követségei előtt. Párisban még tettlegesség­­re is került sor, melynek folyamán haláleset is történt. Hatalmas táblákon hangoztatták Rosenbergék ártatlanságát, követelték a ke­gyelmet és a per ujrafelvételét, magát XII. Pius pápát is a házaspár szószólójaként tün­tetve fel. Az igazság pedig az, hogy a pápa személyesen nem járt közbe az atomkémek érdekében. A vatikáni rádió a Rosenberg ügyet a nyugati civilizáció és az emberi böl­­cseség próbájának nevezte. Aki tudja, hogy kik állnak a per hátterében és teljes mérték­ben felfogja ennek értelmét és fontosságát, megérti ezeket a szavakat is. Mert a Rosenberg párttal szemben is milliók álltak és állnak, akiktől távol van a kegyetlenség, a vérszomjasság, akik sokkal inkább képviselik a keresztény eszmét, a meg­értést és megbocsájtást, mint a zokogó, or­dítozó tüntetők, mégis igazságos ítéletet kí­vántak. Nem két ember halálát követelték, hanem az igazság győzelmét elrettentő pél­dául azok számára, akik a nyugati népek szabadságának és életének sírját ássák. A Rosenberg ügy nem két emberé volt, hanem Amerikáé, sőt ta’án az egész világé. Rosen­bergék mint amerikai állampolgárok gyalá­zatos módon árulták el azt az országot, mely szabadságot, biztonságot, kenyeret, jó élet­módot nyújtott nekik. Mint az atomhivatal alkalmazottai kitünően fizetett bizalmi állást élveztek, s gyönyörűen élhettek volna. Ehe­lyett visszaéltek hazájuk jóságával és bi­zalmával, olyan titkokat szolgáltatva ki a bolsevista hatalomnak, amely Amerika és a szabad nyugati világ tönkretételéhez vezet­het. A történelem folyamán már számtalan hazaárulót végeztek ki a föld minden táján, pedig ezeknek bűnei talán kevésbbé voltak olyan átfogó- és döntőfontosságuak, mint éppen az atomkémkedés. A haza elleni bűn mindig súlyos, még akkor is, ha feltételezett jószándék vezeti a vétkezőt. Rosenbergék szándékára nincs mentség és a dőreség tető­pontját jelenti ártatlanságuk hangoztatása a legapróbb részleteket kimerítő per után. Azok, akik zokogva és átkozódva kiáltanak “igazságtalan gyilkosságot”, annak az oldal­nak a malmára hajtják a vizet, amelyen nap-nap után történnek ia leghajmeresztőbb igazságtalanságok és kegyetlenségek, ame­lyen nem két bűnös, hanem valóban ártatlan milliók szenvedik a legszörnyübb nyomorú­ságokat, vagy a halált, pedig nincs más vétkük, minthogy a szabadság és az emberi életmód után vágyakoznak. Nagyon sokan azt sem tudják, hogy miért kell szenvedniük, miért kell meghalniok, hiszen jóformán ki­hallgatás nélkül, egyik óráról a másikra in­tézik el őket vagy ördögien megrendezett “modem cirkuszi játékok” áldozataivá teszik. Akik ma Rosenbergéket siratják, az élőhalott Mindszenty kardinálisért nyilván soha egyet­len könnyet nem ejtettek, s vájjon melyik közülük figyelt fel akkor a pápára, aki az igazság védelmében valóban ki szokott állni? Egy amerikai ellentüntetés nyíltan meg­mondta a valót. Tábláikon ez állt: “Küldjétek Rosenbergék híveit Oroszországba.” Egy másik helyen pedig a nyilvános szónokot, aki a házaspár érdekében ágált, a felháborodott tömeg végig kergette az utcákon. Ha kevesebb is a zaj, bizonyos, hogy többen tudják, mi az igazság, mint azok, akik csak ennek torz­képét látják. Hányán és hányán vannak hősies kato­nák, derék emberek, ártatlan anyák és gyer­mekek, akiknek haláluk után csak nyomorú­ságos, jeltelen gödör jutott örök nyugvó­helyül. Rosenbergék ünnepélyes temetést kaptak, melyen a gyászbeszédek mint mártí­rokat magasztalták őket. Emanuel Bloch, a házaspár védőügyvédje, aki a legelszántabban harcolt az utolsó pillanatig, diktátornak és gyilkosnak nevezte a sírnál Eisenhower el­nököt. Egy montreali szekta-lelkész, aki nem tudni, mit keresett a zsidó szertar­tási! temetésen, Rosenbergék hősiességét dicsőítette, 'akik “a legjobb ügyet, amelyben hittek” mindenek fölé, még az életük fölé is helyezték és az emberiesség, az igazság és a jog nevében haltak meg. “A Rosenberg Ügy Igazságáért Küzdő Nemzeti Bizottság” képviseletében — mely a temetést is rendez­te — az elnök beszélt és többek között kije­lentette, hogy Rosenbergék az emberiségért áldozták fel életüket és nevük évszázadokon keresztül élni fog. Mindehhez nem szükséges kommentár. Jellemzésül szolgáljon Bloch ügyvéd üzenete, melyet a kivégzés előtt a házaspárhoz kül­dött: “Mondják meg nekik, hogy minden szeretetem és részvétem az övék. Mindent, ami lehetséges, elkövettem értük. Ma szé­gyellem azt, hogy amerikai vagyok.” Az újságíróknak a következőket mondotta: “Az amerikai demokrácia Rosenbergékkel együtt halt meg.” Bloch ügyvédnek csak azt ajánlhatjuk, hogv hagyja el Amerikát, ha. szégyelli hazá­­ját- Máshol talán több demokráciát talál és elég pert, amelyekben ügyvédi hivatását az ügyészivel cserélheti fel. Hiszen a szovjet sajtó “az amerikai igazságszolgáltatás feke­te napja”-ként nevezte junius 19-ikét. Egy­szer még eljöhet az idő, mikor Bloch is meg­bánja kijelentését. A mi véleményünk szerint nem neki kellene szégyelnie amerikai voltát, hanem Amerika fájlalhatja, hogy ilyen gon­­dolkozásu állampolgárai is vannak. Azt azonban ne higyjék a Rosenberg pártiak, hogy “iaz ellentábor most diadalma­san ujjong”, mert a házaspár mégis meghalt. Ez nem a mi szokásunk ! Mi a megtévedt bű­nös halottaknak is több tiszteletet adunk, mint ők a valóban ártatlan mártíroknak ! Dél-Korea állhatatos marad------------o-----------­Syngman Rhee délkoreai miniszterelnök hivatalosan közzétette Clark tábornoknak küldött jegyzékét, mely sze­rint eltökélt szándéka, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírása esetén kivonja csapatait az UN parancsnoksága alól. Levelében Rhee közölte, hogy a jelenlegi fegyverszüneti szerződés megkötése helyrehozhatatlan változást okozna ab­ban a viszonvban, mely eddig az UN és Délkorea között fenn­állt. Bár Clark tábornok két napon keresztül igyekezett rá­beszélni Syngman Rheet elhatározásának megváltoztatására, a 79 éves miniszterelnök állhatatos maradt. Kijelentette, hogy “nem törődik azzal, mit gondolnak a kommunisták és az oroszok...” és megerősítette azt a feltevést, hogy Délko­rea a fegyverszüneti egyezmény (aláírása esetén továbbfoly­tatja a harcot. Rhee miniszterelnök a következő pontokat jelölte meg egy lehetséges fegyverszünet nélkülözhetetlen feltételeiül : 1. Kölcsönös biztonsági szerződés az US-el, 2. Az UN és a vörös csapatok egyenlőarányu visszavoná­sa Koreából, 3. A háború folytatására vonatkozóan, amennyiben a fegyverszünetet követő tárgyalások nem eredményeznek po­litikai megállapodást. A krízis tudvalévőén akkor kezdődött, mikor Synman Rhee a független fegyverszünet elleni tiltakozásául szaba­don bocsájtatott 27-000 anti-kommunista északkoreai hadi­foglyot. A megdühödt vörösök erre bizonytalan időre megsza­kították a tárgyalásokat, s folytatásának feltételéül a hadi­foglyok bekerítését jelölték meg, akik viszont elkeseredve védekeztek az UN csapatok ellen. Legújabb hírek szerint Robertson államtitkár és Collins vezérkari főnök Rheehez utaztak, hogy sürgősen tárgyalja­nak vele, és közöljék Eisenhower és Dulles álláspontját. Lapzártakor a helyzet bizonytalan és a vörösök tovább támadnak. Véleményünk szerint az öreg Rhee jól ismeri a kommu­nistákat és nem akarja, hogy Délkorea Lengyelország sor­sára jusson.--------------------------o--------------------------­--------------------------—o-----------------------------­NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS KONGRESSZUS MONTREALBAN.-----------o-----------­A 19-ik nemzetközi fiziológiai kongresszust augusztus 29-ikétől szeptember 4-ig tartják meg Montrealban, s egyben először Kanada területén. Körülbelül 40 nemzet képviselői vesznek részt ezen a kongresszuson, melyen Konstantin Bykov vezetésével egy szovjetküldöttség is jelen lesz. ------------------------------o-A KIRÁLYNŐ SKÓCIAI LÁTOGATÁSA. —o— II. Erzsébet, a hajdani skót királyok leszármazottja, akik 400 évvel azelőtt uralkodtak ebben az országban, hogy a normannok 1066-ban meghó­dították Angliát és férje, az edinburghi herceg, aki Skócia ódon fővárosáról nyerte címét hivatalos látogatásra érkeztek az északi királyságba. A skót nép, ha nem is olyan féktelen ujjongással ünnepelte király­nőjét , mint az angol, komoly és lelkes hódolattal fogadta őt. Komoly és elgondolkozó volt Erzsébet arca is, amint hin­­tóján végighaladva Edinburgh utcáin, fehérkeztyűs kezének integetésével viszonozta (alatt­valói üdvözletét. Philipp her­ceg azonban, mint rendesen, derülten mosolygott, miközben szeme szüntelenül élesen fi­gyelte a tömeget. Junius 25-én legnagyobb napját ünnepelte 131 év óta a skót főváros. Skócia koronázási jelvényeit, melyek a nemzet sznverénitását jel­képezik, skót nemesek disz­­menetben hordozták végig Edinburgh utcáin a St. Giles’ székesegyházba, ahol az ural­kodó pár a társadalmi osztá­lyok minden rétegét képvise­lő gyülekezet élén résztvett az ünnepélyes felajánlási szer tartáson. Szeresd uj hazádat, de sose feledd szülőföldedet. EISENHOWER TITKOS ÜZENETE RHEENEK Lapzártakor érkezett leg­újabb hírek szerint Robertson US kiküldött Eisenhower tit­kos üzenetével Syngman Rhee hez repült, hogy a fegyver­szüneti krízis döntő óráiban talán még sikerül a hajlitha­­tatlan délkoreai miniszterel­nököt megállapodásra bimia. Feltevések szerint az üzenet Amerikának Délkoreával kö­tendő biztonsági szerződés ga­ranciáját tartalmazta. Syngman Rhee a háború harmadik évfordulóján, — mikoris a harcok ugyanazon a vonalon folynak mint meg­kezdésükkor — egy hatalmas arányú tiltakozó gyűlés kere­tében kijelentette, hogy a kommunistákkal le kell szá­molni, s ennek érdekében népe kész az utolsó emberig életét áldozni. Ez Robertson US kikül­dött megérkezése előtt tör­tént, s látogatását várva, Rhee annak a reményének a­­dott kifejezést, hogy az uj tárgyalások esetleg eredmény­re vezethetnek. “Talán sikerül olyan feltételeket kapnunk, melyeket elfogadhatunk, s a­­melyek az UN-nek inkább be­csületére válnak”. — mondot­ta. Amerikai körök azonban nem túlságosan optimisztiku­­san néznek a megbeszélés elé, s kevés lehetőséget látnak a megegyezésre. Mikor e soro­kat írjuk, a tárgyalások még folynak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom