Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-27 / 26. szám

1953 junius 27 KANADAI MAGYARSÁG Bolsi világ Magyarországon... ÉLETSZÍNVONAL Az általános életszínvonal Magyarországon mind alacso­nyabbá válik, holott az ötéves terv 1938-hoz viszonyítva két­szeres, 1949-hez képest pedig 50 százalékos emelést igér. (Már ez az ígéret is a valóságnak meg nem felelően azt akarta elhitetni, hogy 1949-ben magasabb volt az életnlivó, mint 1938-ban.) Az átlagmunkás (nem szakmunkás) jövedelme havi 700 forint körül mozog, igen sokan havi 500 forintot sem keresnek, főleg vidéken. Az átlagmunkás havi keresetéből körülbelül 100 forint elmegy “önként jegyzett” békekölcsönre, párt- és szakszervezeti tagdíjra, “önkéntes” újság előfizeté­sekre, gyűjtésekre, stb. A megmaradó 600 forint zürichi pari­tásban átszámítva, körülbelül 15 dollár havonta! Fél dollár egy napra! A belső vásárlóerő ugyan ennél több, de csak akkor, ha eltekintünk az otthoni gyártmányok silány minő­ségétől és elfelejtjük, hogy valamikor Magyarországon — még a legszegényebb néprétegek lis — aránylag Ízletesen főztek, például zsírral, hagymával, paprikával. Kenyér, sza­lonna, kolbász, hagyma, zöld paprika a legolcsóbb népi táplá­lékok voltak, mindenki által bőségesen megszerezhetők. Még 1948-ban is 8.40 forint volt egy kiló marhahús, 12 forint egy kiló zsír és 3.60 forint egy kiló túró-MUNKÁSLAKÁSOK ÁLLAPOTA. . . Egy megbízható hir az alábbiakat mondja a Maglódi-uti munkáslakásokról: “A budapesti Maglódi-uti uj munkásházak beutalt lakói sem tartoznak azok közé, akik a kommunista sajtóhoz hasonló elragadtatással nyilatkoznak a magyar népi demokrácia fej­lett építészeti munkatechnikájáról. Különösen sok keserű tapasztalatot szereznek a lakók az u. n. “facementtel,” amely a fapadlót van hivatva helyettesíteni a lakások konyhájában, lakószobáiban és mellékhelyiségeiben egyaránt. A facement nevű padlópótló anyag parafatörmelék és betoncement keve­réke volna, a Maglódi-uti munkásházakban azonban megtaka­rították a parafatörmeléket és közönséges fürészporral he­lyettesítették. Az újítás nem vált be a gyakorlatban. Az öntött műanyag repedezik, töredezik, porladozik,lyukasodik. A lakók panaszára az építési vállalat szakértője megvizsgálta a ki­fogásolt padlózatot és megállapította, hogy azért megy tönkre ia facement, mert a lakók nem “kezelik” az előírásnak meg­felelően- A facementnek ugyanis az a tulajdonsága, hogy nem szabad “kiszárítani,” hanem gyakori időközben be kell kenni az “Ideal” nevezetű padlópasztával. Ennek a facement óvó csodaszernek egyik tulajdonsága, hogy használat után napo­kig, átható kátrány és petroleumbüzt terjeszt. így hát* a lakók nem használják, a szakértők pedig ennek tudják be, hogy repedezik a kitűnő facement. A NAGYMAMA AGGÁLYOSKODIK___ A kommunista lakáspolitika két részből áll. Az egyiket a fenti eset ábrázolja, mely nemcsak az építkezés minőségére, de a munkás elégedetlenségének egyik rugójára is rámutat. Az “építkezés” másik nemét a Kossuth-rádió mutatja be: “Vajda Imre és társai lakásán árukat találtak. Eljárás indult ellenük és hamarosan megszületett az ítélet is: 5 évi börtön, fővárosunkból örökre való kitiltás. A lakásuk azonban nelm sokáig maradt üres. A kerületi tanács végzésével Zsöllér József, hajógyári öntő hamarosan megérkezett a lakásba, családjával, gyermekeivel és mamájával. Zsöllér József igy mondja el élményét: ‘Most már én ds kezdem megszokni ezt a lakást, minden nap jobban érzem magam, különösen amióta megkaptam az uj párttagsági könyvemet. A nagymama azonban nehezen szokja meg, nehezen élte bele magát, hogy ez most már a mienk. Folyton féltette valamitől ezt a mi kis otthonunkat. De amikor megkaptam az uj párttagsági könyvet, megfeleltem a nagy­mamának és ezt mondtam: Ezt a lakást nem engedjük nagy­mama, ez már a mienk!’ S bár a Zsöllér gyerekek háborút játszanak az uj lakás­ban, Zsöllérék békére készülnek.” (Kossuth rádió) Ha mindezekhez hozzávesszük azt, hogy megbízható ma­gánértesülések szerint az év második felében “ijesztő drágu­lási hullám verte fel a budapesti piacot az élelmiszer terén, amely messze meghaladta az évad szerint szokásos drágulás mértékét is, a kommunista sajtó, rádió és egyéb hazai ese­mények azt mutatják, hogy: a) a megélhetés mind nehezebbé válik; b) a rendszer nem tudja, látszólag nem is akarja biztosítani a jobb munkakörülményeket; c) ennek ellenére szemérmetlenül hajszolja a munkásokat, akik viszont d) “térdig” szabotálnak és nemtörődömségükkel komolyan akadályozzák az ötéves tervet, sőt e) miután a minőségi munkákkal állandóan baj van, ha ebből a szempontból nézzük az ötéves tervet, biztosra vehető, hogy nem tudják százszázalékosan teljesíteni, f) a kommunista propaganda jónak látta, hogy Zsöllér nagy­mama aggályoskodását a Kossuth rádión keresztül oszlassa el. Nyilván azért, mert ez nem helyi tünet, hanem országos jelenség. Népünk jól látja, hogy a kommunista igazságszol­gáltatás intézményes rablás, tehát vonakodik a juttatott la­kásokba bemenni és ha szegénysége és életkörülményei miatt nincs is más választása, nehezen szokja meg. És milyen jel­lemző a hazai hangulatra, hogy szegény jó Zsöllémek a rádión keresztül kell zengeni, uj párttagsági könyvvel ía kezében, hogy “Ezt a lakást nem engedjük!” Milyen kínzó érzés gyötörheti és munkástársai is mennyire nem irigylik az uj fényes lakásért, mert a kommunistáktól kapni otthon nem öröm, hanem gond és teher. g) Nincs kétségünk aziránt, hogy a munkásság szabotázsa és ellenséges magatartása növekvőben van­—. __ if­­a "AZ EREDMÉNY BESZEL” A PROGRESSIVE CONSERVATIVE TETTEK KANADÁÉRT: A konfederáció Nyugatkanada bekebelezése Az első bevándorlási törvény Az Északnyugati lovascsend­­őrség Canadian Pacific Railway A férfiak egységes és egye­temes szavazati joga Korszerű bankrendszer Közalkalmazotti Bizottság Külpolitikánk kanadai ellen­őrzése A szakszervezetek korai elis­merése Az első munkásból lett mun­kaügyi miniszter Közalkalmazotti segélyalap Canadian National Railways A nyugdíj elv elfogadtatása Nők szavazati joga Hadviseltek járuléka és nyug­dija Külügyi képviseleteink Országos Építésügyi törvény Mezőgazdasági Piacok Tör­vénye Kanadai Utazási Iroda Kanadai Rádióügyi Bizottság Kanadai Búza árszabályozása A munkanélkülivel szembeni szövetségi felelősség elvé­nek elismerése Bank of Canada K ar.ad a sorsának irányításában 1867 óta a Progressive Conservative Pártnak dön­tő szerepe volt. “Sir John MacDonald majdnem egy szá­zada szögezte le: Célunk, hogy pártunk ke­retét kibővitsük, hogy mindenkit magába fogadhasson, ki haladó konzervatívnak érzi magát, s ki zászlónk alá tömörül, hogy részt vállaljon a jelenlegi kormányt felőrlő rom­lottság felszámolására irányuló intézkedése­ink megtételében.” A Progressive Conservative Párt meg­ingathatatlanul ragaszkodott alalpitója út­mutatásához. Kanada legnagyobb anyagi és szociális eredményei elérésének eszközeként, az ő szellemében születtek meg azok az érté­kek, melyek a Kanadai Élet legjavát jelen­tik. I Igaz büszkeséggel vállalhatja magáé­nak a Progressive Conservative Party a kö­vetkező eredményeket: elsőként ismeri el a munkások szervezkedési jogát, az öregkori és egyéb nyugdijak elvének elfogadtatása, az első szakszervezeti férfiú, ki munkaügyi miniszter lett, a munkanélküli segély megal­kotása, szövetségi hozzájárulás kislakás­­építkezéséhez, a tartományi és körzeti szer­vek munkanélküli segély ^alapjának szövet­ségi támogatása. Ellenfelei viharos ellenállását legyőzve, a Progressive Conservative Párt hozta létre a gyenge és távoleső tartományokat egybe­­füző Canadian Pacific Railway-t, s később ugyancsak ő foganasitotta a Canadian Na­tional Railway megteremtését megalapozó intézkedéseket. A Canadian Broadcasting Corporation, a Trans-Canada Airways repü­lőterei, a Bank of Canada, s vizierőmű közös­ségi tulajdona mind az ő alkotása. Közéletünket megint csak vész kisérti. A tulhosszu működés a jelenlegi kormány­ban hatalom utáni mohóságot, arroganciát és önelégütséget okozott. Ez okozta a köz­néptől való elszakadását, az országgyűlés­ben a nép képviselőivel szemben tanúsított megvető magatartását, a közpénz kezelésé­ben mutatkozó gondatlanságát és használ­hatatlanságát s a nép vállára nehezedő ter­hekkel szembeni, — különösen a munkások­at sanyargató adóterhekre vonatkozó intéz­kedései, — semmibevevését. Ezek láttán a Progressive Conservative Party újból leszö­gezi a bizalomba és becsületességbe vetett hitét. Elkötelezi magát a közszolgálat alap­ját jelentő szakértelem és megbízhatóság visszaállítására, s arra, hogy a felesleges adókat leszálitja, melyek a bőség hazájában szűkösséget és nyomorgattatást eredményez­tek. A Progressive Conservative Párt felhív­ja mindazok figyelmét, kik az Ottawában történőügykezeléssel nincsenek megelégedve, hogy negyedszázad nagyon is sok egy párt uralmára, hogy csak ő biztosíthatja a hely­zet orvoslását, s hogy elszánt és kész arra, hogy történelmi szerepének megfelelően a krízisből Kanadát megint csak megmentse. Attól iái meggyőződéstől indíttatva, hogy fe­lelősségünk világos és halasztást nem tűrő ebben az órában: kérjük támogatását és ta­nács-adását az előttünk levő feladatokra. (Fizetett választási hirdetés.) THE PROGRESSIVE CONSERVATIVE PARTY DF CANADA HOHENTWIEL Az ablakommal szemben van a vár. Vár? Nem, csupán leomlott szürke kőfalak. Mégis a lombzöld hegytetőn, tavaszi, kéklő ég alatt olyan ez a sötét kőtömeg, mint egy pompázó, ékes korona. Tornyában mintha figyelőn most is egy harcos állana. Ezek a kövek ma is élnek és aki érti, annak mesélnek tarkaszines, bolond meséket; várurnőkről, rabszolgákról, kóbor lantosról, daliákról. Meséjük szárnyán messze szállók, elhagyva minden testiséget, mohó kérdések özönével kérdezek, egyre kérdezek. Hová lettek az emberek? A nagy vágyak és akarások? A kövek kacsintva összenéznek, s pajkosan intenek a szélnek. Az jön felém, szálakra bontva arcomba csapva a hajam, s utána kacagva, poruszállyal már másik utcákon rohan. Nyomában vékony porréteg marad- Csak pár szemernyi, de — egy században már jelentős tömeg. Ezredévvel már kultúrát temet. Nem fákat döntő, zugó fergeteg, csak enyhe szél, mi lágyan enyeleg hajammal, virággal, falevéllel. Látod, látod — mondják a kövek, igy mentek,' szálltak el a széllel régi korok és emberek. Barsvári Irén, SZÖRNYŰ REPÜLŐSZERENCSÉTLENSÉG JAPÁNBAN---------—o-----------­A repülés történetében legnagyobb sze­rencsétlenség 129 amerikai katona életébe ke­rült, mikor junius 18-ikán egy hatalmas Globemaster lezuhant s elégett Tokió közelé­ben. A kettős fedélzetű C-124, mely Korea felé tartott, kétségbeesetten igyekezett vissza­jutni a Tokiótól 25 mérföldre eső Tachikawa támaszpontra, miután -a motorok felmondták a szolgálatot. Közben azonban megingott, pö­rögni kezdett és orral lefelé egy gazdaság sáros területére zuhant. Japán farmerek, akik szemtanúi voltak a tragédiának, elbeszélték, hogy a zuhanást1 hatalmas dörrenés és lángtenger követte, a-( mint a fedélzeten levő 3000 gallon benzin! meggyulladt. Tudósítók jelentése szerint az égő olaj és emberi hús szaga kibírhatatlan volt. A repü­lőgép teljes személyzete a lángok áldozatául esett és az elégett, megcsonkult holttestek borzalmas látványt nyújtottak. Egyikük ke­zében megtalálták a görcsösen szorongatott rózsafüzért. Az irtózatos hőség a magnézi­­umfémet is meggyujtotta a gép keretszer­kezetében, melynek egyrésze úgy égett, mint a thermite bomba. Az US légierők parancsnoksága azonnal megindította a vizsgálatokat- Az áldozatok névsorát mindaddig nem közölték, amig a közelebbi hozzátartozók értesítést nem kap­tak. Heten közülük a gép szükebb személy­zetéhez tartoztak, míg a többiek a légierők tagjai, akik Japánban töltött pihenőjükről szándékoztak visszatérni Koreába. A négymotoros Giant Globemaster, mely 222 utas felvételére volt alkalmas, éppen a javítóműhelyből került vissza szolgálatba. Motorhibák miatt iaz utóbbi időben már több­ször nem repülhetett, de a légierők illetékes köreinek véleménye szerint végzetes útja előtt semmi ok nem látszott az aggodalomra. A szerencsétlenség a legborzalmasabbnak számit a repülés történetében. A második legnagyobb szintén egy C-124 géppel tör­tént a múlt év decemberében Moses Laken, mikor 87 ember vesztette életét. HUMOR A Jó INAS —Mondja csak, Sándor — szólt az inashoz a gazdája — mi iaz oka annak, hogy mióta maga nálam szolgál, egyáltalán Rém zavar­nak a hitelezők? —Semmi az, — legyintett/ vigyorogva az inas — egy kis ravaszság az egész. —De mégis, mi az oka ennek ? —Nagyon egyszerű, kérem. Kitettem egy cédulát az ajtóra, hogy “hitelezők kétszer csengessenek”. —Na és? —Na és ha két csengetést hallok, nem nyi­tok ajtót.---------------------o--------------------­JÓL MEGMONDTA------------o-----------­—Ami engem illet, én aztán büszkén el­mondhatom, hogy pályafutásomat az eszem­mel kezdtem. —Na, csak ne vágj fel öregem. Vagyunk itt még mások is, akik szintén semmivel kezdtük. A MAI GYERMEK —Mondd csak, Málcsi néni, miért nincsen neked tulajdonképen gyermeked? — Mert nem hozott a gólya, fiacskám. — Ja, ha te még a gólyákban hiszel, ak­kor igazán nem csodálom. (Kis Dongó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom