Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-06 / 23. szám

C a n a d a’ s largest Anti-Communist weekly in the Hungarian language Edited and Published at 362 Bathurst St., Toronto Szerkeszti : KENESEI F. LÁSZLÓ Autorized as Second Class Mail Post Office Department Ottawa 3 évfolyam 23 szám. Ára : 10 Cent. 1953 junius 6 ÉS Ml ISMÉT LEMARADUNK A “Canadian Citizenship Branch” torontói fiókja rend­szeresen (hetenként) rendez előadásokat a nem angolnyelvü bevándorlók (főleg ujkanadások) részvételével. A fenti hi­vatal e célra teljesen ingyen bocsátja rendelkezésre impo­záns szép előadótermét A közelmúltban az egyik ilyen előa­dás keretében, amely a bevándorlást és a vasfüggöny mö­götti állapotokat tárgyalta, a következők beszéltek, kénysze­rűségből elhagyott hazájukról : Dr. E. Kared (észt), V. Ká­lin (litván), Miss Rast (népi német), S. Konoff (orosz), Dr. Hradskv (cseh) és W. Wynksky (lengyel). Amint a fentiekből látható, egyetlenegy magyar előadó sem szerepel a listán, mint ahogy korábban sem szerepelt soha egy sem. Joggal kérdezheti az olvasó; miért nem ? Mi­ért nincs magyar beszélő ezeken az előadásokon, ahol pedig annyi lehetőség volna sorsunkat, problémáinkat, a két világ­háború után népünkkel elkövetett igazságtalanságokat szó­vá tenni. Miért nem használjuk ki maga a kanadai kormány egy szerve által nyújtott lehetőségeket ? Talán azért, mert nincsenek megfelelő felkészültségű tudósaink, politikusa­ink, akik jól beszélnek angolul ? ügy hiszem, ebben nincs hi­ány- Az okot máshol kell keresni. Szinte megdöbbentő az a passzivitás, melyet az emig­rációban élő volt diplomatáink, kiváló jogászaink a magyar ügy szolgálatával szemben tanúsítanak. Nézzük már most meg, mi az “oka” ennek a végtelenül káros visszavonulásnak? A választ részben az alábbiakban próbálom megadni. A magyar emigráció legkiválóbb elemei majdnem kivé­tel nélkül exponálták magukat vagy a háború előtti, vagy azt követő magyar rendszerekben. Egyik részük németba­rát, míg a másik az u. n. németellenes fronthoz tartozott. Ez­ért legtöbbjük okkal vagy ok nélkül a különböző beállítottsá­gú emigráns sajtó pergőtüzébe került. E sorok írója meg van győződve arról, hogy e pergőtűzbe került politikusoknak na­gyobbik százaléka talpig becsületes ember, akiknek semmi egyéb bűne nincs, minthogy más politikai nézetet vallottak és vallanak, mint azok, akik meg vannak győződve, hogy po­litikailag csalhatatlanok. Nos, ez utóbbi csoportokhoz tarto­zók egy bizonyos rétege az, amely sajtó, de egyéb eszközök­kel is a legizlé^telenebbül támadja értékeinket, nem kiméivé azoknak családi és más magánügyeit sem. Ezek a becsüle­tükben megbántott értékes magyarok (bár helytelenül) rész­ben ezért vonultak vissza a politikai vagy egyéb nyüvános szerepléstől. Elkeseríti őket, hogy önzetlen munkájukért nemhogy köszönetét nem kapnak, hanem ráadásul még becsü­letükbe is belegázolnak. Eljárásuk emberileg érthető- A ma­gyarság szempontjából azonban végtelenül káros. A nemzet ügyét, annak szolgálatát ugyanis semmilyen okokért felad­ni nem szabad. Tudjuk, hogy a támadóknak legtöbbje már ré­gen kisajátította magának a “jó magyar” jelzőt. Cselekede­teikkel, viselkedésükkel azonban éppen az ellenkezőjét bizo­nyították be. Ugyanis, aki alaptalanul rágalmazza meg em­bertársát, az nem tisztességes ember és nem jó magyar. Nem lehet jó magyar és nem tehet jó szolgálatot nemzeté­nek az, aki a más politikai felfogású embertársát gazember­nek tekinti. A zsarnokság ügynökei azok, akik minden más véleményen lévőt erőszakkal el akarnak némitani, mint nem egy vakmerőén kijelenti : “ki akarnak irtani”. Szellemi sze­génylegények az ilyenek, minden betyárbecsület nélkül. Os­tobaságuknál csak elvakultságuk nagyobb, ezért kell tőlük óvakodni bárhol, bármilyen formában, bármilyen jelszavak­kal jelentkeznek is. Nem szabad hagynunk, hogy azok a ki­váló, nagyszerű felkészültséggel rendelkező politikusaink, akik becsületesen és önzetlenül dolgoznak vagy akarnak dol­gozni a magyar ügy szolgálatában, az ilyen szellemi törpék és gnómok rágalmazásai miatt kedvüket veszítsék, mert so­ha ilyen szükség még nem volt szellemi elitünknek a közremű­ködésére, mint napjainkban. Minden helyet be kell töltetnünk velük, ahol csak alkalom kínálkozik Hogy angolul, magya­rul, franciául, németül vagy bármilyen nyelven beleorditsuk a világ fülébe igazunkat, fájdalmunkat, a magyar nép jaj­kiáltását, Ezt teszik ellenségeink. Sajnos, nagyszerű munkát végeznek, mert náluk sokkal fontosabb a nemzet szolgálata, mint az egymásnak a bemocskolása. Vájjon, mikor ébredünk fel, mikor tanulunk tőlük, ha már saját kárunkból nem tu­dunk tanulni ? ! Mikor tesszük félre a gyűlölködést, az egy­más bemocskolását, rágalmazását és mikor fogunk végre odaállni egységesen, keményen, bízva igazunkban, a világ elé, hogy megmutassuk : egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók! Hogy érünk annyit, mint bármely nép a világon és hoztunk áldozatot, legalább annyit, mint bármely más nép az egyete­mes kultúráért és civilizációért. Hogy a két világháborúban való részvételünk nem az angolszász világ elleni gyűlöletünkből, hanem szerencsétlen földrajzi fekvésünk kényszerítő körülményei miatt történt. Hogy soha nem akartunk egyetlen népet sem leigázni. csak ahhoz ragaszkodtunk, amelyhez ezeréves jussunk van, amit őseink annyi áldozattal szereztek meg. Jöjjetek magyarok ! Tanárok, tudósok, diplomaták, új­ságírók ! Kezdjük meg a munkát ! Kezdjük meg, — legalább a huszonnegyedik órában ! Mert, ha még ma sem teszünk semmit, úgy végzetesen lemaradunk ! És ezért pedig egyszer majd mindannyiunknak felelni kell ! Kenesei F. László-ERZSÉBET, KANADA KIRÁLYNŐIÉ Nagyan valószínű, hogy Erzsébet a jövőben ismét ellá­togat Kanadába, hogy megnyissa a parlamentet,-s így nyil­vánosan elismerje uj alkotmányos méltóságát, mint ennek az országinak királynője. Hírek szerint ez a komoly elhatáro­zása a Commonwealth egyes nemzeteinek nemrégiben beik­tatott alkotmányos törvényeinek következménye, melyek sze­rint Erzsébet nemcsak az Egyesült Királyság feje, hanem az ebbe tartozó mindenegyes országnak külön-külön is koro­nás uralkodónője. Erzsébet tehát gyakran ellátogat majd or­szágaiba, nemcsak Kanadába, de Ausztráliába, New Zealand­­ba, s mindenfelé, hogy szoros kapcsolatot tartson fenn külön­böző népeivel, s sok esetben maga lássa el azokat a hivata­los ténykedéseket, melyeket eddig megbízott képviselői vé­geztek. Az edinburghi herceg állítólag támogatja a királynő ter­vét, s minthogy az uralkodópár nem szívesen van hosszú ide­ig távol gyermekeitől, utazásaikat repülőgépen szándékoz­zák megtenni. így két hét alatt is sok kötelezettségüknek te­hetnek eleget és távollétük csupán rövid kirándulásnak szá­mítana. A kix-álynő és férje nem félnek a légi úttól- Más kér­dés azonban, hogy a kormány és a nép hogyan vélekedik az ilyen, uralkodók számára túlveszélyesnek számító vállalko­zásokról. A WINDSORI HERCEG MEGHATOTTAN FIGYELTE A TELEVISION ADÁSAI--------------o--------------­A hajdani VIII. Edward király és jelenlegi windsori her­ceg egy párisi megánlakásban, televíziós közvetítésen ke­resztül nézte végig unokahuga koronázásé t. A herceg, “Uncle David”, aki egyébként mindig Erzsé­bet legkedvesebb nagybátyja volt, lehajtott fejjel, összetett kezekkel imádkozott, mikor a királynő fejére helyezték a koronát, —- amelyről ő 16 évvel ezelőtt lemondott a “szeretett asszonyért”, az akkori Mrs. Simpsonért. — Most feleségével együtt ült a készülék előtt és mélysége­sen megindulva, könnyeit észrevehetően visszatartva szem­lélte a képet, a jólismert régi környezetet, melyből őt erre a nagy alkalomra is kizárták. —o-A KORONÁZÁS A DÉLAFRIKAI PROBLÉMA TÜKRÉBEN---------------------o--------------------­John Collins kanonok a Szent Pál székesegyházban tar­tott beszédében éles szavakkal kelt ki a Délafrikai Unióban uralkodó faji megkülönböztetések ellen és kijelentette, hogy a helyzet bűnbánó megváltoztatása nélkül a koronázás csu­pán csúfolódásnak, — ha nem egyenesen istenkáromlásnak számit. Meg kell akadályoznunk a Maian kormányt gyalázatos és félelmetes céljainak elérésében — mondotta. — A király­nő a koronázás alkalmával arra is esküt tesz, hogy délafrikai népeit törvényeik és szokásaik szerint fogja kormányozni. Hogyan merhetjük ezt kérni tőle olyan faji törvényekkel e­­gyetértésben, melyeket az egyházak igazságtalannak és a ke­resztény lelkiismerettel ellenkezőnek ítéltek ? VILÁGSZENZÁCIÓ, MINT KORONÁZÁSI AJÁNDÉK ERZSÉBET KIRÁLYNŐ SZÁMÁRA A Buckingham palota, va­lamint egész Anglia a koroná­zás előestéjén értesült a nagy eseményről, hogy az angol lo­bogót feltüzték a világ legma­gasabb hegyének, a 29 ezer lábnyi Mount Everestnek csú­csára. A brit expedíció egy hé ten belül háromszor próbált feljutni a Himalája hegycsú­csára, s hóval, jeges szélviha­rokkal küzdve, két sikertelen kisérlet után harmadszor vég­re elérte célját, hogy a dicső­séget, mint koronázási aján­dékot nyújtsa át a királynő­nek. A New Delhiből érkező rá­diójelentést azonnal közölték II. Erzsébettel és Churchill miniszterelnökkel. A király­nőt még fel is ébresztették néhány órával a koronázás előtt a nagy angol siker híré­vel. Az expedíció azon az utón ért el a csúcshoz, melyet 1951- ben egy másik brit vállalko­zás tört magának a végcél megvalósulása nélkül. Felfe­dezése óta a Mount Everest számos sikertelen expedíció során sok emberáldozatot kö­vetelt már, míg most sikerült az eddig elérhetetlen csúcsot legyőzni. Angol lapok azt is közlik, hogy a tulajdonképeni “győ­zők”, azaz a válalkozás első két, tagja, akik feljutottak a csúcsra, nem Angliából szár­maznak. Egyikük, a 84 éves E. P. Hillary new-zealandi, a másik a 39 éves B. Tensing nepáli, s mindketten Mount Everest veteránok. Utóbbi az egyetlen nem angol, mert Hil­lary és egy másik new-zea­landi társa annak számítanak, mig az expedíció többi 10 tag­ja mind brit. A 13 ember e­­gyéként a 11-ik csoport, mely az utóbbi 30 év alatt a Mount Everest legyőzésével próbál­kozott ezúttal végre teljes si­kerrel. A KIRÁLYNŐ ÉRMEKET ADOMÁNYOZOTT KANADAI KATONÁKNAK A koronázás fárasztó napja után meglepően frissnek és üdének látszó királynő szer­dán folytatta hivatalos tény­kedéseit. A délelőtt folyamán emlékérmeket osztott ki ka­nadai egységeknek, amelyek diszmenetben vonultak el e­­lőtte- Néhány magasrangu tisztnek személyesen adta át az érmet és kedvesen elbeszél­getett velük. A kanadai csa­patok láthatóan megnyerték a királynő tetszését.------------o----------­GYORSABB, MINT A HANG Egy amerikai B-47 tipusu robbanómotoros repülőgép' 30 percig tartó gyakorlórepülése alkalmával 13 km. magasság­ban az eddig még nem teljesí­tett 1.270 km.-es óránkénti sebességet érte el. Ezzel először sikerült egy robbanómotoros gépnek * a hang sebességét túlszárnyal­nia- A rekordot New Mexico és Kansas államok között hát­széllel állította fel. Fizessen elő ön is lapunkra egy egész évre csak $5.00. ÍRORSZÁG — AZ ÖRÖK ELLENÁLLÓ A koronázás napján feszült hangulat uralkodott Íror­szágban. Dublini hírek szerint az ottani angol követség előtt tüntetők a következő felírásu táblákat hordozták : “Anglia! Országunkat akarjuk és nem a ti királynőtöket !”, “ír köz­társaságot és nem angol királynőt !” Egyik nyilvános he­lyen egy eddig ismeretlen férfi összezúzta a televíziós készü­léket, melyen a koronázási részleteket közvetítették. ír hiva­talnokok távolmaradtak a kerti ünnepségről, melyet a brit, kanadai és ausztráliai követségek együttesen rendeztek a koronázás tiszteletére. Írország nem is küldött hivatalos képviseletet a koronázási szertartásra-Észak-Irországban a rendőrséget szintén mozgósították, mert az a veszély fenyegetett, hogy Cookstown városban a ko­ronázási díszítéseket összerombolják.-----------------------o-----------------------­AZ EGÉSZ KANADA ÜNNEPELT Egész Kanada, így Torontó is, reggel vallási szertartá­sokkal, később hazafiasjellegü és örömtelt hangulatú ünnep­ségekkel, különböző sportversenyekkel ülte meg a koroná­zás napját- Ottawában a főünnepség programmszerüen folyt le a Governor General jelenlétében. A családok a legtöbb he­lyen egész napon át a rádió vagy televiziós készülékek mel­lett ültek s figyelték feszült érdeklődéssel a nagy eseménye­ket.-o-A KIRÁLYNŐ RÁDIÓN BESZÉLT NÉPEIHEZ------------------o-----------------­Délután a királynő rádiószózatot intézett népeihez. Ké-! sőbb a királyi család megjelent a Buckingham palota erké­lyén, hogy fogadja az egybegyült hatalmas tömeg ujjongó éljenzését. A ragyogóarcu királynő, férje és a gyermekek mosolyogva integettek. London népe egész éjjelen át vidám-! hangulatú örömünnepet ült. MEGKORONÁZTÁK II. ERZSÉBET KIRÁLYNŐT Junius 2-án kora délután ágyúk dörgése és harangok zúgása jelezte, hogy II. Erzsébet Nagy-Britannia és az Egye­sült Királyság koronás uralkodónője lett. A koronázási es­küvel a királynő Istennek, népeinek és magasztos feladatának szentelte magát. Erzsébet a hatalmas tömeg üdvrivallgása közepette haj­tatott a Buckingham palotából a' Westminster Abbeyhez, a­­hová délelőtt 11 órakor érkezett meg- A főbejáratnál a nor­­folki herceg várta, aki ugyanezen a helyen üdvözölte a ki­rálynő atyját, VI. Györgyöt is 1937-ben. Az uralkodónő her­melinnel díszített vörösbársony palásttal a vállán kiszállt az aranyozott hintóból és a koronázási menet lassan megindult a templomon keresztül a szentély felé. A szertartás két és félóra hosszat tartott. Erzsébet e­­gyenes tartással állt szemben az egybegyült ezrekkel, mialatt a canterbury-i érsek hangos szóval mutatta be őt, mint ki­rálynőt és kérdezte meg, hajlandók-e uralkodóul elfogadni. S a tömeg mindannyiszor kiáltotta: “Isten tartsd meg Erzsé­bet királynőt”. Négyszer fordult különböző irányba. Az ér­sek kérdésére Erzsébet ezutánkijelentette, hogy hajlandó le­tenni az esküt. Először is a királynő ünnepélyesen megfogadta, hogy Anglia és Észak-Irország, Kanada, Ausztrália, New Zealand, a Délafrikai Unió, Pakisztán és Ceylon, valamint az Egyesült Királysághoz tartozó összes területek népeit saját törvénye­ik és szokásaik szerint fogja kormányozni. Isten törvényeit és az Evangélium igaz hitvallását, az Egyesült Királyságban törvényesen megalapított protestáns vallást a végsőkig fenn fogja tartani, valamint fenntartja és megvédelmezi a Church of England intézményét, tanait, istentiszteletét, fegyelmét és kormányzatát, püspökjeit, papjait és az egyház törvényes jogait. Ezután elébe hozták a birodalmi kardot, s az oltárnál letérdelve, kezét a Bibliára téve ünnepélyes fogadalmát es­küvel pecsételte meg. A vallási szertartás legünnepélyesebb része a felkenés aktusa volt. A televiziós készülékeket, melyek a világ milliói számára közvetítették a koronázást, az úrvacsora és a fel­kenés időtartamára elfordították az események főszinhelyé­­től-A 400 tagú kórus Handel bibliai művét énekelte, míg az érsek a szent olajjal kereszt tonnájában felkente Erzsébetet fején, mellén és két tenyerén. Ezután a királynő- teljes dísz­be öltöztetve helyet foglalt koronázási székében, s átvette ha­talmának jelképeit. Elébehozták a két kézrevaló hatalmas birodalmi kardot, mely oly nehéz, hogy az egyik főnemesnek nyújtották át tartására, valamint a könnyebbik, ékszerekkel díszített és az egész világon legértékesebb kardot, az arany­­sarkantyúkat, az aranyalmát. Feldíszítették az őszinteséget és bölcsességet jelentő karperecekkel és jobb kezének negye­dik ujjára húzták a keresztformában rubinkövekkel ékesí­tett zafirgyürűt, mellyel örökre eljegyezte magát Angliával. A hatalom és igazság jelképét, a jogart jobbjába, a méltá­nyosságot és irgalmat jelentő galambbal díszített kormány­pálcát baljába vette. Az érsek imában kérte Isten kegyelmét, szolgálójára, Erzsébetre, mig lassan ráhelyezte a gyémánt­tal, rubinnal, smagarddal, zafírral és gyönggyel díszített nagy koronát a királynő fejére. A rádió jelzésére ekkor dör­dültek el az ágyúk, csendültek meg a harangok és a temp­lomban levők kiáltották : “Isten tartsd meg a Királynőt”! Kint a tömeg átvette az üdvkiáltást és tovább adta egész London népének. Mélységesen komoly arccal, teljes koronázási díszben Szent Edward székében ülve a királynő ezután fogadta a ki­rályi hercegek és rangban legidősebb főnemesek hódolatát- Elsőnek férje, az edinburghi herceg járult eléje, majd nagy­bátyja a gloucesteri és unokaöccse a kenti hercegek, s utá­nuk sorban a többiek. Trombiták és fanfárok hangja mellett ismét háromszoros üdvkiáltás rázta meg a hatalmas templomot. Erzsébet anyakirályné csendesen sirt a királyi páholy­ban. ölében tartotta a négyéves kis trónörököst, aki őszinte, magafeledt gyermeki bámulattal szemlélte édesanyját és az egész pompázatos képet. A királynő a szertartás végeztével visszavonult a Szent Edward kápolna magánrészébe, ahol nehéz koronáját a köny­­nyebb Imperial Crownra cserélték át. Szükebb környezetével együtt evett valamit lunchra további megerőltető feladatai előtt. Bár sápadtnak és megviseltnek látszott, s a szertartás végén láthatóan könnyeivel küzdött, diadalmenetében a temp­lomon, majd a városon keresztül ismét a ragyogómosolyu, bájos fiatalasszony volt. Angol lapok azt is megjegyzik, hogy az ünnepségen jelenlevő Malik szovjet követ “könnyedén meghajolt”, mikor a királynő elhaladt előtte. Megfigyelők szerint, bár dölyfös arckifejezését mindvé­gig megtartotta, a látottak nyilvánvalóan mégis némi be­nyomást gyakoroltak rá. Gondolatait természetesen nem le­hetett kitalálni. Az idő nem kedvezett a koronázásnak. Hűvös volt, s e­­gész éjjel, olykor nappal is esett az eső. Az edzett londoniak azonban mindezzel nem törődtek s már korahajnalban fel­sorakoztak az utcákon, hogy hosszú órákon keresztül kitart­va lelkesen üdvözöljék királynőjüket. A tolongásban termé­szetesen számos baleset történt, úgyhogy a mentőautóknak és kórházaknak állandóan akadt dolguk a nagy nap örömére-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom