Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-06-06 / 23. szám
1953 junius 6 2 KANADAI MAGYARSÁG AMERIKAI POSTA Bolsi világ Magyarországon... A MAGYAR NEMZET ÍRJA: A háború után kb. 20 millió kötetben jelentek meg szovjet müvek magyar nyelven. (Még jó, hogy lehet kapni őket. Most már tudjuk, mi hiányzott nekünk annyira a “felszabadulás” előtti időkben!) Orosznyelvü kölcsönkönyvtárat létesit a Magyar-Szovjet Társaság Budapestén. (Oh, ti boldog magyar dolgozók! Ha a napi hajsza, a túlteljesített norma után “felfrissültetek” a különböző szemináriumok, pártideologiai előadások stb. jóvoltából, végre hazamehettek, s elérkezik a várva-várt pillanat, mikor kézbevehetitek a kölcsönkönyvtárból boldog örömmel kivett orosznyelvü könyvet. Bizonyára mohón olvassátok, hogy minél előbb egy másikaTvehessetek ki! ? Ez kell a magyarnak, nem pótadó!) A Tudományos Akadémia orvosi tudományok osztálya előadásokat tartott, melyek főleg az öregedés elleni küzdelemmel foglalkoztak. (Hogy minél tovább és minél jobban ki lehessen használni a dolgozókat?) Wittman Tibor “Bethlen Gábor mint hadszervező” című tanulmánya a nagy fejedelem első marxista módszerekkel megirt életrajza. (Szegény Bethlen Gábor, ha tudta volna, hogy annakidején majd a kommunisták mint nagy “fejedelemről” emlékeznek meg róla és Marxai hozzák összefüggésbe, talán inkább nem is foglalta volna el Erdély fejedelmi székét.) A SZABAD NÉP ÍRJA: Lenin müveinek harmincadik kötete jelent meg magyar nyelven 50.000 példányban- A könyv több olyan cikket tartalmaz, amelyekben Lenin a proletáriátus diktatúrájának, mint a szocialista társadalom felépítése eszközének elméletét fejtegeti, leleplezi a nyugateurópai szocialistákat, mensevikieket és eszereket, akik a “tiszta demokrácia” leple alatt az imperialista burzsoázia diktatúráját védelmezték . . . Több cikkben feltárja Lenin a nők súlyos és jogtalan helyzetét a kapitalizmusban, rámutat arra, hogy milyen sokat adott a nőknek a szovjethatalom és felszólítja a nőket, hogy vegyenek részt tevékenyen az ország gazdasági és társadalompolitikai életében. (Hát valóban sikerült felépíteni a szocialista társadalmat, amelyben mindenki, aki éppen nem hatalmas pártfunkcionárius, egyformán nyomorult proletár, egyformán agyonhajtott munkagép, egyformán rab. A nők is örülhetnek felszabadulásuknak, hiszen elhagyhatják otthonukat, gyermekeiket, joguk van talicskát tolni, vasrudakat emelgetni, forrasztani, hegeszteni, teherautót vezetni, katonáskodni. Csak éppen asszonynak és anyának nincs joguk leni. Dehát az átkozott kapitalizmusban minden nő erről álmodott . . . • vagy talán tévedünk?!...) Elkészült a Sztálin szobor domborművé. (Hatalmas kő esett le szivünkről, mikor ezt olvastuk. Már nagyon idegesek voltunk, mert jó, jó, megvolt a Sztálin szobor, de hol maradt róla a dombormű ?! Most végre az is megvan! És hozzá milyen! Nézzük csak) A szobor talapzatán a tatai vörösmészkőből (más nem is lehet, mint vörös) készült dombormű majdnem 85 négyzetméter nagyságú. (Ez már döfi. A régi átkozott világban senkiről sem mertek volna ekkora domborműt készíteni.) Hatvanöt alakja hazánk felszabadulásának (kár, hogy nem szabaddúlásának, hatásosabb volna) és újjáépítésének eseményeit örökíti meg. Bemutatja újjáépítésünk és fejlődésünk legfontosabb állomásait, ábrázolja a magyar és a szovjet nép örök, megbonthatatlan barátságát, a magyar nép mélységes háláját a felszabadító Szovjetunió iránt. A dombormű befejezésével teljesen elkészült a nagyszerű emlékmű (még szerencse!) amely örök időkre hirdeti hazánk fővárosában a nagy Sztálin halhatatlan dicsőségét, (örök időkre? Ehhez talán a magyar népnek is lesz egy kis hozzászólása, valamint ahhoz is, hogyan fejezi majd ki “mélységes háláját” a felszabadító Szovjetuniónak és a nagy Sztálin ‘halhatatlan” emlékének. Minél nagyobb valaki, vagy valami, annál magasabbról esik. Kevés emlékmű bukott még akkorát, mint amilyet a hatalmas Sztálin szobor fog!) HAWAII — A 49.-IK ÁLLAM? Az amerikai képviselőház az idén ismét megszavazta Hawaii részére az államiságot, miután 1947-ben és 1950-ben már kétszer is megtette. A két előző alkalommal azonban a javaslat nem került a. szenátus elé s így nem lett abból ! törvény. Most több kilátás van a sikerre, mert a legutóbbi elnök választás hadjáratában mindkét politikai párt Programm jában szerepelt az, hogy Hawaiit az Egyesült Államok egyenrangú tagjává avassák. Hawaii 1900 óta “TERÜLET”. Ahhoz, hogy valamely “terület” állammá váljék, a törvényhozás mindkét házának beleegyezése szükséges. 1912-ben történt meg utoljára, hogy “terület” államiságot nyert: Arizona és New Mexico egyidejűleg. Három fontos külömbség van “terület” és “állam” között. A terület is az ország szerves része, de 1) kormányzóját és biráit nem a nép választja, hanem az elnök nevezi ki, a szenátus javaslatára és jóváhagyásával, 2.) a területet a kongresszusban csak egy szavazatnélküli kiküldött képviseli (és nem két szenátor és a népesség arányában meg választott képviselők), 3.) a tei-ület lakóinak nincs szavazati joguk elnökválasztások alkalmával. Hawaii maga 20 sziget láncolatából áll, amelyek közül azonban csak a 7 legnagyobb szigeten élnek emberek (1950 -ben 500.000 lélek.) San Franciskotól 2400 mérföld távolságban nyugatra terül el, az Északi Csendes Óceánban, Észak-, Dél-Amerika, Ausztrália és Ázsia között majdnem pontosan a földrajzi központban. A szigetek szoros érintkezést tartanak fenn az Egyesült Államokkal 1820 óta, amikor New Englandból miszszionáriusok érkeztek oda, kik a bennszülötteket a keresztény hitre téritették, iskolákat állítottak fel s a népet Írásra és olvasásra megtanították. Amerikai tanítók, orvosok, mezőgazdák, iparosok és kereskedők követték a miszszionáriusokat. A szigetek őslakói a polinéziaiak. Aránylag elszigetelen éltek addig, amíg a 18.-ik században angol, amerikai, francia és spanyol hajók mind gyakrabban kötöttek ki a partokon. Körülbelül ugyanazon időben a szigetek közös benszülött király uralma alá kerültek.- 1893-ig alkotmá nyos uralmat gyakoroltak az államfők, de Lilinokalami királynő 1893-ban lautokratikus kormányfomiát akart kényszeríteni népére- A bennszülöttek fellázadtak és a királynőt elűzték. Ideiglenes kormány alakult ekkor Sanford B. Dole elnöklete alatt, aki amerikai miszszionárus és bennszülött anyától született. Dole tárgyalásokat kezdett az Egyesült Államokkal, hogy a szigeteket annektáltassa. 1894-tőll898-ig független köztársaság volt Hawaii, amig az amerikai kongresszus megszavazta az annektáló szerződést. Két évvel később Hawaii “terület”té vált. Polgárai az Egyesült Államok polgárai lettek, az amerikai alkotmánynak védelme és törvényeinek uralma alatt. Hawaii közgazdasága főleg cukor és ananász termelésén alapszik. Ez iparokat modern, tudományos alapon fejlesztették ki, a legújabb gépeket és termelési módszereket alkalmazva. Ennek eredménye az, hogy Hawaiiban több cukornád terem, mint bárhol másutt a világon. Hawaii emellett a világ ananász termésének 85 százalékát szolgáltatja- A turista-ipar is fejlődésben van, mert mindig több és több külföldi érkezik a szigetek nagyszerű, enyhe klímájában,- pompás virágai ban, hegycsúcsaiban, tüzhá nyóiban, vízeséseiben és főleg pálmasorokkal szegett tengerparti fürdőiben gyönyörködni. Az elmúlt 50 év folyamán Hawaii törvényhozása többször kérte már az amerikai kongresszust, hogy “állam”má avassák. Az 1940-ben megtartott hawaii népszavazás alkalmával a nép 2:1 arányban szavazott az államiság mellett. A második világháború bekövetkezte azonban megszakította az erre irányuló törekvéseket. A háború befejeztével a kérdés megint felmerült és 1950-ben Hawaii népe alkotmányt fogadott el, annak a reményében, hogy állammá való avatása már nem késhet soká. sziveket. Az Amerikából Jövő Levelek Hete figyelmeztet arra, hogy fontos dolgot végez az, aki külföldre levelet ir. Ha barátokhoz íródik, a barátság megerősödik, ha rokonhoz, a vérkötelék felfrissül-A 380 millió levél, amelyet amerikaiak évente tengerentúlra küldenek, összekapcsolja a sziveket, de nagy fontossága van az amerikai hazára, sőt az egész világra nézve is. Ezeknek a leveleknek az alapján formálódik ki Amerika képe a távoli országok lakóinak agyában. Aszerint, hogy mit mondanak a. levelek, vagy miről hallgatnak, Ítélik meg Amerikát a külföldön. És ettől az ítélettől függ nagyrészben, hogy béke lesz-e vagy pedig háború. Ha tehát levelet Írunk, sokirányú felelősséget kell vállalnunk a tartalmáért. Az idén jobban kidomborodik, mert u.n. “békeoffenzivát” indított meg Amerika. Az emberek mégis azt kérdezik külföldön: “őszintén békét óhajt-e Amerika?” A levélíró közvetlen, meggyőző hangon felelhet erre a kérdésre A lélektani háború jelentőségét nem szabad lekicsinyelni. Ha az emberek gondolkozását irányit j uk, sziveik felett is úrrá lettünk. A levélíró erre is gondoljon. Vegyük hát kezünkbe a tollat- Ha a toll hatalmát bölcsen használjuk fel, a jobb megértés fáklyáját vettük kezünkbe és hozzájárultunk ahhoz, hogy több világosság legyen ezen a földön. Válasz, mely másoknak is szól Kedves Barátom !-o-LETTERS FROM AMERICA WEEK. A májusl8-24-i hetet Letters from America Week-nek nevezték el Amerikában. A Common Council for American Unity vezette be három évvel ezelőtt az Amerikából Jövő Levelek Hetét és számos állam kormányzója és nagyváros polgármestere proklamációt bocsát ki minden évben ebből az alkalomból. A levél, amely baráttólbarátnak Íródik, vagy a család egyik tagjától a másikhoz, magán hordja a szavahihetőség pecsétjét. Ez a levél élő bizonyság arról, hogyan folyik az élet Amerikában, szavai megelevenednek a címzett agyában és felmelegitik a A KOREAI HELYZET Junius 3-án, az összekötő tisztek kétperces találkozása alkalmával a vörösök egy a szövetségesek legutóbbi fegyverszüneti ajánlatára vonatkozó jegyzéket adtak át a nyugati megbízottaknak, melynek tartalma az U. N. főparancsnokság közlése szerint titkos marad. Ugyancsak titkosnak szánták a kilencnapos elzárkózás után megtartott junius 5-iki ülést is. A fegyverszünet utolsó, de egyúttal leg nagyobb akadálya a szövetségesek fogságában lévő 48.500 hadifogoly sorsa feletti megegyezés- Ezek nem akarnak visszatérni kommunista hazájukba, s a probléma, hogy mi történjék velük, eddig zsákutcába juttatta a tárgyalásokat. Eisenhower a kongresszusi vezetők ülésén kijelentette, hogy küzdeni fog Vörös Kína az U.N.-be való felvételének minden kísérlete ellen. Egyes kongresszusi tagok attól tartanak, hogy az elnök elhatározása még csökönyösebbé teszi majd a vörösöket a koreai megegyezés kérdésében. TERJESSZE LAPUNKAT ! Köszönöm kedvességteket, hogy a lap áprilisi számában helyet adtatok szerény soraimnak. Nem veszem Tőled rossznéven azt a kesernyés, gúnyoros hangot, ami minden írásodnak, így soraimra adott válaszodnak is velejárója. Nem is lennél Tamásy Gábor, ha nem így írnál. Hogy mondanivalómnak a nyílt levél formáját választottam, annak egyszerűen az a magyarázata, hogy az öregek-fiatalok közötti, általatok felfedezett ellentéteket, valamint az ugyancsak általatok annyiszor elátkozott bűnös középosztály “szennyesét” más lapok hasábjain is szeretném kiteregetni, hogy a Ti olvasótáborotokon kivülesők is elmondhassák pro és contra véleményüket. A háborúra vonatkozó véleményeddel egyetértek. A tegnapi háború nem oldott meg semmit és a holnapi sem fog megoldani. Háború általában soha sem tudja megoldani azokat a kérdéseket, amelyekért nemzetek, vagy világrészek háborút szoktak indítani. Mert a háború után csak “győzők” és legyőzőitek vannak- És a győzőknek van mindig igazuk. Hogy az első világháborúban nem akartunk résztvenni, történelmi tény. Nem is képezheti vita tárgyát. Ugyanúgy a második világháborútól is távol akartunk maradni. Gróf Teleki Pál saját életével tett róla tanúbizonyságot. Hogy mégis belecsöppentünk, annak más a magyarázata. Minket, magyarokat a Nyugat oldalára más okok késztettek, nem pedig az általad nyeglén odavetett indító okok. Tehát nem azért mentünk, mert “hátsó részünk túlságosan elzsibbadt a hosszú egyhelyben üléstől”. A magyarságot erre kötelezte múltja: a nyugati civilizációval való ezeréves kapcsolatai. Nem állhatott tehát a világ forradalmasítására törekvő, Istent és Hazát tagadó bolsevizmus mellé szövetségesül. Vagy gondolod, hogy a mi generációnknak szórakozást, változatosságot jelentett csupán? Azért hagytuk ott a meleg családi fészket, napi munkánkat, hogy csupa kedvtelésből hónapokon keresztül Oroszország hólével elöntött árkaiban kuporogjunk és naponta százszor is játszunk a halállal ? Vagy gondolod, hogyha a magyarság egyetemesen megtagadja a katonai szolgálatot, ma más lenne a helyzet? Ha történetesen a németek ellen fordítottuk volna fegyvereinket . .. ? Történelmi tény, hogy a 42 milliós francia nemzetet a német hadsereg pontosan 42 nap alatt lehengerelte. Meddig állhatott volna ellen Magyarország ? 9-10 napig talán, vagy még addig sem, mert a “militarista” magyar nemzet egyáltalán nem készült a háborúra. Gondolod, ha a bolsevisták mellé szegődünk szövetségesül, ma kevesebb lenne a könny, kevesebb magyar nő viselné a meggyaláztatás égető szégyenét é« kevesebben sínylődnének magyarok a bolsevizmus teremtett» koncentrációs táborokban állati körülmények között ? 1916-ban egy halálosan beteg magyar katona állt őrt a törcsvári bejárónál. Csak éppen orvoshoz kellett volna mennie, minden bizonnyal azonnal hazaküldik. Mennyit kért-könyörgött a felesége és gyermekei. Mindhiába. S az a katona, aki mindig hosszú, gyönyörű leveleket irt a családnak, ezekre a hivó-kérő levelekre csak két mondattal válaszolt. így: “Kötelesség is van a világon. S ha mindenki hazamegy, ki marad itt?” Sokan hazamentek. De ő ottmaradt mindörökre- S ez a katona az apám volt. És az ő kötelességtudása volt az, ami bennünket is odaállított a határokra. Elbuktunk, igaz, de szégyenkezni nincs okunk. Ha üt az óra, uj ra ott leszünk mi, a gömyedtvállu, deresfejü öregek, még akkor is, ha hírmondónak sem marad közülünk senki. Csak azért, hogy Ti, fiatalok, álmodozó pacifisták beláthassátok, hogy áldozathozatal és kötelességtelj esités nélkül nem lehet tatárdulta országokat ujrar építeni. S ha már az építkezésnél tartunk, idézem soraidat: “Talán még soha nem volt a nemzetnek olyan dinamikus, idealista s egy gigászi építőmunkára kiéhezett ifjúsága, mint ma.” Idáig rendben van minden. Csak ott a bibi, hogy Te még azt is hozzáfűzöd : “Ezt a fiatalságot csak két probléma érdekli. Az egyik : hogyan lehet felépíteni a leggyorsabban azt a modem Magyarországot, amelyre majd büszkék lehetünk Európában... s ez a fiatalság azé a párté lesz, amelyik a legdinamikusabb építő programmot fogja letenni eléje. S ez az ifjúság hajlandó lesz szövetkezni bármilyen szélsőséges párttal is, legyen ez a párt a szélsőjobb, vagy a szélső baloldalon, csak mutassa meg. hogy Tud és Akar is építeni és előrehaladni.” Szerinted a mérsékeltek, a “middle of the road” útját járók csak fecsegnek és üres szólamokat puffogtatnak a levegőbe s Ti már torkig vagytok az “impotens öregurak totyogá- n saival, fűt-fát Ígérő, de végeredményben mindent elodázó megnyilatkozásaival”. , Folytatása a 4-ik oldalon. HAJSZA Irta: Béla deák. * * * Letette a nehéz kalapácsot. Szúrt az oldala és elakadt a lélegzete. Érezte ezt azelőtt is, de ilyen erősen még soha. Most a verejték is kiverte a homlokát. A szive méhány furcsát, üreset dobbant. Olyan ijesztő gyengeség jött rá, hogy le kellett ülnie. — Hey Joe! — rikkantott a formán — What’s the matter with you? — I don’t know. Egy kicsit pihennem kell. Gyengeség jött rám. Az előmunkás megcsóválta a fejét, de nem szólt többet. Hagyta, hogy leüljön- Egy másik embert parancsolt oda a talpfaszedők közül. A szegverés fontosabb volt. A munkának haladni kellett. A Joe-nak nevezett barázdált arcú, rongyos öregember pedig fáradtan ült rá a sínre. Nem értette, hogy mi van vele. Fáradt volt ugyan reggel is, de azért vidáman kelt fel. Az étkező-barakkban jól bereggelizett. A tejszínes zabpehely után négy tükörtojást is megevett. Kávéját is jóízűen itta s a sodort cigaretta is Ízlett. Most meg úgy érzi, mintha hirtelen kihúzták volna alóla a talajt. Eddig nem tudta, hogy szive is van. Most már tudja, de ez a tudás rosszabf? mindennél- Olyan érzés, mintha éppen akasztani vinnék. Délelőtt nem dolgozott tovább. Fájt a szive a pénz után, amit ezzel elveszít, de a másik fájdalom mégis ijesztőbb volt. Délután se ment ki munkára. A formán valami olyat dörmögött, hogy menjen orvoshoz, mert neki tudnia kell, hogy számolhat-e vele. A rongyos ember végigvetette magát az ágyán. Pihennie kell. A vészt jósló üres szivdobbanásoknak fele sem tréfa. Azt komolyan kell venni. Ki tudja, tán késő is már. Akart menni délután is dolgozni, de minden komolyabb mozdulata után érezte azt a lélegzetelállitó belső fenyegetést. Nem- Nem lehet. Nincs tovább. Valamit feltétlenül tennie kell. Még ma este bemegy a sovány Bili trakkjával a városba. Hogy ne kelljen sokat gyalogolnia, egyenesen az orvos előtt fog kiszállni. A sovány Bili jó fiú. Megteszi neki ezt a szívességet. . Odakint szerszámcsörgés hallatszott. Néhány csákány meg kalapács verődött össze. Munkástársainak egy kései csoportja most húz a többi után. A szerszámok élénk csörgéséből is kivehető, hogy sietnek. Szép az idő odakint- Most rügyeznek a fák. Tavasz van. Kár, hogy ő már nem mehet a többivel. Szépen keresett. A rendszeres túlórákkal mindig fölé tornászott a napi tiz dollárnak. Aztán legyintett. Csak egészség lenne. Mig volt, nem is gondolt rá. Természetesnek vette, hogy van- Nem hiányzott. De bizony most jó lenne, ha volna. Ujna dolgozhatna és gyüjthetné a pénzt a bankba. Aztán mégis mást gondolt. Nem. Nem dolgozik többet. Nincs értelme, öreg. Most már itt az ideje, hogy pihenjen. És élvezze az életet. Eleget dolgozott már. Meg aztán kiért törné magát tovább, hiszen családja sincs- Nincs senkije, akire gondolni kellene. Újra üresen járt ,a. szive néhány dobbanásig. Ez még jobban elkéseritette. Hát már itt tartunk? Már fekve is? Ha igy megy, aligha fogja élvezni az életet. Számot vetett önmagával. Átgondolta az egész életét. Harmincöt évvel ezelőtt jött ki az újvilágba. Már -azt sem tudta, hogy mi a nemzetisége. Az anyja bunyevác lány volt, de magyarnak vallotta magát, az apja szerb, ő tanítónak készült. Szegények voltak a szülei, nem bírták a taníttatás költségeit- És ez jó volt igy. Úgysem szeretett tanulni. Az újvilágba egy barátja csábította ki, akivel együtt dolgozott. Minden garasukat félretették az útiköltségre. Sokáig tartott, de a barát ügyes fiú volt s amikor együtt volt a pénz, egy-kettőre megcsinált mindent, ami az úttal kapcsolatos volt. Nem búcsúztak. Szökve jöttek el hazulról, hogy az anyjuk könnye meg ne gyengítse őket. Az újvilágban nagyot csalódtak. Keservesen kellett dolgozniok. De bírták, mert fiatalok és erősek voltak. Csak nagysokára mosolygott rájuk a szerencse, a második világháború alatt. Teherautót vettek és az alaszkai műúton fuvaroztak- Dőlt a pénz. Ez kapzsivá tette őket. Éjjel-nappal dolgoztak. Egyszer szeszélyesen megelégelték a munkát és nagyot ittak Dawson Creeken. Boldog-boldogtalannak fizettek, aki csak bent volt a sörözőben. Aztán átmentek a nőkhöz. Mindjárt akadt érdeklődő, amint duzzadó pénztárcáikat meglátták. Kényes, festett szőke szépséggel vonult el akkor a szállodába. Pedig máskor utálta őket. Az öt dollárért még meg sem hagyták csókolni magukat. Csak a testüket adták kimérve, gyorsan és utálkozva. Hiába mondta, hogy az öt dollárért neki több mint félnapot kell keservesen dolgoznia. De akkor annak a kényes, szőke szépségnek visszafizette minden keserűségét- Azt megalázta. Igaz, megfizette, de még a kezét is megcsókoltatta vele. Másnap reggel ő keltette fel a barátját. Még mindig tökrészeg volt. De nekik menniök kellett- Odafent, Alaszkában már várták a rakományt. És akkor történt a baj. Belezuhantak egy árokba, mert a barátja részegen is ragaszkodott a vezetéshez. Bele is halt szegény. Neki is eltört kezelába, de azt szépen kiheverte. A teherautót is megcsináltatta és tovább fuvarozott Alaszkába. Nem törődött semmivel és senkivel. Futott, futott a pénz után. Aztán annak is vége lett. A teherautót eladta s vett egy ócska, régidivatu Ford személygépkocsit. A maradék pénzt betette a bankba. Hiába mondták barátai, hogy adjon egy kicsit magára, vegyen néhány jobb ruhát és cserélje be az öreg Fordot. Neki jó volt az, ahogy volt. A rongyos, szalonnás ruhákkal, a kirójtozott ujju, lukas könyökű, szennyes kockás ingekkel. Sajnálta megbolygatni a pénzét. A vízözön előtti Ford most is megvan a városban. Már gondolt rá, hogy kihozza, de sajnálta a pénzt az új gumikra- A régiekkel nem lehet járni. Teljesen hasznavehetetlenek. Elhatározta, hogyha felgyógyul, tisztauj kocsit vesz. A régi már nem jó. Abban mindenki kineveti. A duda hangja is olyan, mint a bivalybőgés. Aztán vesz egy pár új ruhát is. Ezek nemcsak rongyosak és piszkosak, de már messziről bűzlenek, ő nem érzi, mert megszokta. De már sokan mondták. Aztán járni fog az emberek közé. Honfitársai úgyis mindig csúfolják, hogy már se nem szerb, se nem kanadai- És igazuk van. Egyik nyelvet sem beszéli jól. Szerbül és magyarul már nem tud, angolul pedig még mindig nem. Hiába van itt harmincöt esztendeje. Este még rosszabbul lett. Alig tudott beszállni a sovány Bili trakkjába. Az orvos valami gyógyszert fecskendezett a karjába. Azt mondta, ha nem dolgozik többet, akkor még felépülhet. Aztán elengedte. Másnap reggel a legolcsóbbik szállodában találták holtan. Halálát szívszélhűdés okozta. Rongyos ruhájának zsebében néhány darab piszkos papiroson kívül nem találtak egyebet, mint egy kétszázezer dollárról kiállított bankbetét könyvecskét- z Végrendelet hijján az állam örökölte. HIGY.JÉL A NEMZET FELTÁMADÁSÁBAN !
