Kanadai Magyarság, 1953. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1953-05-30 / 22. szám
1953 május 30 6 KANADAI MAGYARSÁG KANADAI KIS NOTESZ A brantfordi magyar rádió műsorából : NÉGY HÉT A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT---------o--------Beszélgetést folytattam egy magyar házaspárral, akik pár hete tértek haza Bácskából. Saját szemükkel látták, a vasfüggöny mögötti életet, látták rokonaikat, falu jókat és az egészről az alábbi megfigyeléseiket tartom érdemesnek tudomására hozni az itteni magyaroknak, jó magyaroknak és kevésbé jó magyaroknak egyaránt. A látogatást tett magylar éles szemmel és józanul nézett meg mindent- Az ő szavait adom úgy, ahogy elmondta. A Trans-Canada Airline-al repültük át az óceánt. A párisi repülőtéren szálltunk át a jugoszláv gépre és Zágrábig repültünk. Az volt az érzésem, hogy hideg szél csap az arcomba, amikor leszálltunk, szorongó bizonytalanság érzete vett erőt rajtam, amely nem hagyott el egy pillanatra sem ottlétem alatt. Amikor kilép onnan laz ember egy fizikailag érezhető örömteljes felszabadulási érzése van, mint a bányából kimentett fulladozó munkásnak, amikor eléri újra a felszint és az Isten meleg napja süt reá ismét. Zágrábtól vonaton utaztunk Zimonyig. Piszkos vonatok és barátságtalan nép, senki sem mer beszélgetni idegennel és így mindenki magába süllyedve, gyanakvó szemmel lesi a szomszédját. Második-osztályú jegyünk volt a gyorsvonaton s itten civil már alig van, csak jól öltözött, láthatóan jókiarban tartott tisztek, a kommunista elite végrehajtó hatalma. Újvidékig mentünk vonattal és onnan taxival. Jó kanadai dollárért eljutottunk a régen látott falunkba- Minden félelem dacára is döbbenetesen érdekes volt újra látni az öreg falut, amely azóta sem változott, csak jaj, az emberek benne, azok rettenetesen megváltoztak. A falu vezetősége, a községháza alkalmazottai mind kipróbált kommunisták s néhánnyal volt alkalmam beszélni, akikkel valamikor együtt faragtam a padokat az iskolában s együtt játszottam velük csendőr-rablót a libalegelőn. Egyik meghívott vendégül s szívesen elbeszélgetett velem. A falu legszebb házában lakik, a tulajdonost egyszerűen kidobták s amikor megjegyeztem neki, hogy te se gondoltad volna komám, hogy valaha ilyen szép házban fogsz lakni, gőgös nevetéssel jegyezte meg : válogathattam a falu összes szép háza között, hát csak a legjobbat választottam, az természetes. A vagyonelkobzások j ideje régen lejárt, egyszerűen lázért, mert nincs mit elkoboz- - ni. Az általános benyomásom az volt, hogy sikerült megoldani az egyenrangúságot, vagyonilag legalább, mert egyformán szegény mindenki. Egészen nyomorulttá van téve a kisipar például, mert amit produkálna a lakatos, a suszter, a bognár, hiába, nincs a parasztnak pénze, hogy megvegye s így az a helyzet, hogy dolgoznék én (a, részedre földműves, vennék én tőled iparos, de miből? A parasztság kitartó reménnyel várja, hogy megváltozzék a világ, s az volt az érzésem, hogy maguk a pártemberek is mélységes belső elkeseredéssel látják már, hogy nem az lett amit vártak. Egymásközött torzsalkodva gyűlölik az emberek egymást a szörnyű nyomorúságért, amit még csak kritizálni sem szabad. Folt hátán folt, s úgy néznek ki az emberek, mint egy-egy kétlábon járó rongy szőnyeg. A szövetkezetbe szorított parasztoknak nem érdeke többé, hogy minőségi termelést hozzanak ki a földből, mert úgyis elveszik adóba. Tito országában az a benyomása a népnek, hogy talán a kormány még engedne valamit a szigorból, hogy egy gazdasági összhang szülessen, de ennek a kerékkötői mindenütt a helyi párttitkárok, akik jó lakásokban, dolog nélkül, részegeskedve azon vannak, hogy a terror ne szűnjön, mert ebben látják biztosítva nyomorult egyéni céljaikat. Az iskolákban vallást nem tanítanak, a papok tehát a templomban misék előtt tanítanak vallást a gyerekeknek, ahogy lehet. Az én falumban a plébános börtönben ül, hamis vádiak alapján. Az emberek tájékozatlansága szinte megdöbbentő. A legelemibb SZERETEM A VIRÁGOKAT Irta : Béla deák. Szeretem a virágokat, szeretem a színes, lágy szirmokat, szeretem az ártatlanság himporátszeretem a mindig ujuló csodát, szeretem a részegítő illatot, az éjszaka könnyét, a harmatot, szeretem az ifjúság színeit, tulipánok csodálatos kelyheit bájitalt innék belőlük szomjasan, mámorossá, részeggé innám magam. HATALMAS TORNÁDÓ ONTARIOBAN hírszolgálat sem áll rendelkezésre, nem tudnak a kinti világról semmit, csak (amit a helyi propaganda jónak lát, hogy tudhassanak. A condrákat, amit viselnek, a nép keserű humora úgy hívj a, hogy demokratikus nemzeti viselet. Traveller csekket beváltani kisebb városokban egyenlő a lehetetlenséggel, mert a vidéki bankokban egyszerűen nincs pénz. Zágráb, vagy Belgrád az, ahol fel bírnak váltani száz dollárt dinárra, s vidéken úgy néznek a pénzre, mint valami csodadologra. Tito Londonban tett látogatása után rögtön megjelent egy rendelet, hogy aki lakar kiléphet a szövetkezeti gazdák csoportjából. A községből kettő mindjárt jelentkezett az első nap. Kilépni ugyan nem sikerült nekik, de jól elverték mind a kettőt a községházán s most még be is vannak csukva. Akinek valamilyen üzeme van és gyárt valamit, az is annyira tönkre van nyomorítva adóval, hogy csak úgy tud megélni az üzemből, hogy csal, hazudik hogy tengesse életét. Ez a kommunizmus csíak annyiban különbözik a másik, a szögesdrót túlsó oldalán lévőtől, hogy itt legalább nincsenek oroszok- Az amerikai kölcsönből épített nagy gazdasági épületek üresen állanak, mert a szövetkezetnek egyszerűen nincs jószágállománya, amit beletegyen. Tehén pl. annyira nincsen, hogy a valamikor gazdag Bácskában ma már leginkább csak pár kecske legelészik itt-ott, mert a marhaállományt régen megették a városok és utánpótlásnak híre sincs. Disznóhizlaldák épültek, de üresen állanak. Becsületes munkából tisztességes megélhetést teremteni lehetetlen. Érdekesnek találtam a szövetkezeti traktorok esetét. Kérdezték tőlem, hogy ezek az amerikai kölcsönben szállított traktorok miért olyan rosszak, hogy egy éven belül mind tönkre megy. Ugyanazok a gyártmányok, amiket mi itt használunk és hosszú évekig jók, de szakértelem nélküli, javítóműhelyek nélküli kezelés mellett, persze, hogy tönkre mennek. Nagyvárosokban a kereszteződéseknél az autóvezető a forgalmi rendőrtől kürtöléssel kér engedélyt a fordulásra. Jobbra három, balra kettő, előre egy a fúvás. így aztán az a pár autó, ami szalad, olyan lármát csap, hogy azt hinné az ember, hogy Montrealban van. Viszont az ökrös szekérnek is barkitartással jelez a forgalmi rendőr, hogy megadja a módját, hiszen demokrácia van, ugye? AZ IPARI BÉREK ISMÉT EMELKEDTEK A Department of Labour kimutatásai szerint az 1952- október 1-ig számított 12 hónapos időszakban az ipari munkabérek átlag 8.1 százalékkal emelkedtek, az ezt megelőző 12 hónapban tapasztalható 12.8 százalékos emelkedéssel szemben. A munkaügyi minisztérium rámutatott arra, hogy bár a hat legnagyobb ipari csoportban lényeges emelkedések voltak, csak két csoportban volt magasabb béremelés, mint az előző évben. Ezek közül a legjelentősebb a faiparé 19.3%-al. A hat csoportot illető tábládat a következőképen fest: Május 21-én, csütörtökön este Ontario tartomány-Sarnia-Port Huron-London területén hatalmas tornádó söpört végig, mely öt halálesetet, 200 sebesülést és kb. 5 millió dollár kárt okozott. A vihartölcsér Indianában keletkezett, majd Port Huron körzetében széles területen rombolva átszáguldott a St. Clair folyón és Samiát sújtotta- A városban üzlet- és magánépületek dőltek össze, s a vihar hatása olyan katasztrofális volt, hogy a pusztulás képe döbbenetes. Az első becslések szerint kb. ezren maradtak hajlék nélkül. A tornádó ezután London körzete felé vette útját, ahol három embert megölt, az állatállomány nagyrészét és farmépületeket tett tönkre.. Haláleset Sarniában és Port Huronban is volt, s csak annak köszönhető, hogy nem esett több emberélet áldozatul, mert az esti órákban a dolgozók és vásárlók már hazatértek ia belváros területéről, ahol a vihar a legerősebben tombolt. A sebesültek száma mindenütt jelentős. Anyagi kár tekintetében Sarnia a legjobban sújtott hely, melyet nemzeti katasztrófaterületnek nyilvánítottak és segélyalapot létesítettek helyreállítása céljából. A törmelékeket hullató koromfekete viharfelhő azután kelet felé tartott, majd Port Credittől délre, az Ontario tó felett kiadta erejét. Toronto, ahol szintén erős szélvihar és felhőszakadás volt, a legrosszabbra készült elő, mikor rádió jelentések közölték, hogy a tornádó a város felé veszi útját. A többi helyhez viszonyítva Toronto azonban még szerencsésen járt, mert azonkívül, hogy pin! céket öntött el és kerteket ! sodort el a víz, fákat döntött ki és villanyhuzalokat szakított le a szél, komolyabb baj nem történt. A tornádó, mely a tó fölött kimerült, városunkat éppen csakhogy meglegyintette-BEJELENTÉS 1951. okt. 1952. okt. % emelkedés Faipar 246.2 293.8 19.3 Bányászat 220.4 238.7 8.3 Gyáripar 261.6 278-7 6.5 Építőipar 217.2 235.1 8.2 Szállítás és közi 2124 234.2 10.3 Mosodák 220.0 239-6 7.9 Általános átlag 243.6 263.3 8.1 A kimutatás az Economics and Research Branch által a legtöbb iparágban lefolytatott évi bérvizsgálat eredménye. Felhívjuk Hamilton magyarságának figyelmét arra. hogy Minaji Péter hamiltoni (660 Barton St. E.) lakost megbíztuk lapunk szervezésével és terjesztésével. Minaji Péter honfitársunk tehát jogosult előfizetések és hirdetések gyűjtésére és a dijak nyug ta ellenében való átvételére. Hova járjunk ebédelni, vacsorázni? BUSAPEST RESTAURANT 395 Queen SL AV. Toronto, Ont. Telefon UJ VEZETÉS! ízletes magyar ételek ! Figyelmes kiszolgálás ! Méltányos árak ! Étkezési problémáját legkönnyebben oldhatja meg a Fészek Étteremben Tulajdonos : NEMES DÉNES 263 College St. Toronto KIngsdale 6753 Kitűnő magyar konyha ! Európai cukrász sütemények Szolid árak ! Figyelmes kiszolgálás ! “BLUE BIRD” (Kék madár) TORONTO UJ MAGYAR ÉTTERME 322 Spadina Ave. Magyar ételkülönlegességek. Hazai hangulat. Mérsékelt árak ! Tulajdonos : if j. Szijjártó Dezső. VWWSA Vacsora előtt vagy után, de mindenesetre olvassa a KANADAI MAGYARSÁGOT Megjelent! SZITNYAI ZOLTÁN : “TÉBOLYULT VILÁG” című hatalmas regénye- Kapható: Könyvosztályunkor. Ára : $2.00. BLUE DANUBE RESTAURANT (Kék Duna Étterem) 262 Spadina Ave. Torontó legrégibb magyar étterme. ízletes ételeit, süteményeit magyar szakács és cukrász készíti ! Tulajdonos : SZOLLÁR ENDRE “NEW VIENNA LUNCH” a magyarok találkozóhelye 338 Huron St.—Tel: PR-3491 ízletes magyar ételek-Mindennap nyitva- Lakodalmi, névnapi alkalmakra külön terem. Magyar vendéglő keres mosogatót (nőt) déli 12 órától este 9-ig. 6 napos munkaidő. Cim : a kiadóhivatalban, 362 Bathurst St. Tel- EM-3-7678. MAGYAR ÉTTEREM RAINBOW RESTAURANT Tulajdonos: Fedor János- Full Course Leals Lunches 1329 Ferry St. Tel: 2943 Niagara Falls, Ont. Jókai Mór : Az Uj Földesúr nézett bennünket, szólt Aladár, s (azután kivette zsebkendőjét és rávetette a fekvő állatkára, hogy ne dideregjen olyan nagyon; amit az hálás köszönettel el is fogadott, csak később dugta aztán ki a fejét, széttekintendő a világban; és mint aki átlátta, hogy biztos helyre jutott, első gondja volt, hogy toilettet csináljon, parányi tenyérkéivel százszor megmosta furcsa füleit, bajuszos pofácskáját, azután fogaival fölberzegetve hátán és oldalain az összecsapzott szőrt, utoljára hosszú lombos farkát kerítve előre s végig fésülgetve gyors körmöcskéivel, azután megint újra kezdve a mosdást, utoljára pedig két hátsó lábára ült s ürgék, pelék szokása szerint elkezdett szorgalmasan fonni. — Az én barátom, úgy látszik, hogy egészen itthon találja magát, szólt Aladár, túlsó oldara fordítva az evezőt, hogy el ne riassza vele az ijedős természetű állatkát. Nemsokára ismét szimatolva kezdé fejét emelgetni a menekült, mintha valamit keresne, s azt a sajátszerü cincogást hallatta, ami olyan, mintha titkos hegedűt hordozna magával— Az én barátom, úgy látszik, nem annyira szomjas, mint éhes. — Azzal előkeresett Aladár zsebéből egy diarab kenyeret, — tegnapi vacsora maradványát — abból morzsákat tördelve, odahintette a pici állat elé. És az elfogadta a kínálást, fölszedegetve ,a morzsákat, azután e’égülten bujt a sátorba vissza, melyet Aladár odavetett zsebkendője képezett számára. Ankerschmidt az gondolta magában, hogy milyen jó dolga van annak, aki útjába esik a szánakozónak. — Mikorra reméli ön, hogy haza érünk? kérdé saját gondjára térve. — Most délre jár, a jegenyés fele út, s már közel látszik; ha odáig eljutottunk négy óra alatt, a másik felét az útnak három óra alatt bevégezzük, mert a szaka-Jókai Mór :__________________________Az Uj Földesúr gáton s hosszú bajuszát sodorgatta aggodalmában, mintha az volna mindennek az oka. Nemsokára visszatért hozzá Aladár— Most már rendelkezésére állok, uram: ugyebár, nem lehetett többé kocsin hazamenni? A jegenyési erdőn túl már eléje került önnek az árvíz. — Valóban onnan tértem vissza. Egy kicsit úsztunk is. — Mármost a kocsit jó lesz Szolnok felé elbocsátani a töltésen biztosan eljuthat odáig, itt nincs vele mit keresni egy ideig. —Tudom, hiszen majd együtt megyünk. Magam is sietek szegény bátyámhoz- Az én hivatalom három hétre fel van fügesztve, laddig nem tehetünk jobbat, mint ha vízbehaló lakosokat halászgatunk ki. — De ön minden dereglyét elbocsátott már. — Igen. Azok a legközelebb eső falvakba vannak rendelve, melyekhez már el lehet dereglyével egészen jutni; de ha mi hazáig akarunk vergődni, kénytelenek leszünk beérni egy kis könnyű (alkotmánnyal. — Alkotmánnyal? — Ne tessék megijedni! Nem constitutióról beszélek, hanem erről a kis sütőteknőről idelenn; ebbe beleülünk ketten, éppen csak ennyi emberre való; s az a jó benne, hogy ahol szárazföldet érünk, az ember vállár^ kapja és elviszi odáig, ahol megint következik a víz. Valóban furcsa kis „alkotmány” volt az: egyetlen faderékból vájt csónak, egy csáklyával, egy evezővel- Lélekvesztőnek is nevezik az ilyen alkotmányt. Ankerschmidt csóválta a fejét, mikort azt meglátta. — Ugyhiszem, szólt Aladár, hogy mi mind a ketten azt akarjuk, hogy minél előbb ott legyünk, ahol valakink van, akinek életéért aggódunk: kegyednek leánya, nekem nagybátyám. Jókai Mór : ______________Az Uj Földesúr Furcsa fiú! gondolá Ankerschmidt; nagybátyja életéért remeg, akinek vagyonát örökölni fogja! — Márpedig, ha t«ronyirányban akarunk haladni, s azt sem akarjuk bevárni, amig egy sík tenger lesz előttünk a róna, ami holnapig meglesz, akkor készen kell lennünk arra, hogy hol a csónak visz minket, hol mi azt. Tehát uram! ha van önnek kedve rám bízni a lelkét, a gőzhajó fűtve van; harmadszor csengettek, tessék belépni. — Mordkerl! dörmögé bajusza alatt a hadastyán; s azzal kocsisát a lovakkal együtt Szolnok felé elbocsátva, elfogadta az ifjú segélykezét, kit nyugodt kedélyéből semmi küzdelem, még az elemek haragja sem birt kiforgatni. A hoszú, keskeny csónak tökéletesen tele volt két emberrel; Aladár kezébe vette a csáklyát s megindította a járművet, csak arra az egyre kérve az utitársát, hogy maradjon szépen ülve a lélekvesztő orrában-Ankerschmidt tapasztalta, hogy nagyon jó kis eszköz ez hozzá értő kezében. A kis csónak madárkönnyűsége] siklott végig a víz tükre felett, nem mindenütt az út mentében haladva, hanem keresztül szelve a réteket, amiken az ifjú mérnök bámulatos biztonsággal tudta tájékozni magát és úgy tetszett neki, mintha ugyanazon házak és tanyák közötti tér, amelyek mellett az imént kocsin jött el, így csónakon sokkal rövidebb volna. Néhol a csáklyát le kellett tenni a kézből és evezőhöz nyúlni. — Sokkal gyorsabban nő a víz, mint gondoltam és még mindig szemközt megyünk neki, szólt Aladár, erősen feszítve a lapátot. — ön talán fáradt? Felváltsam? — Nem azt akartam vele mondani. Hanem azt, hogy minél jobban távozunk a Tiszától, íaunál mélyebb az ár; messziről került elénk, tehát minél távolabb, annál régibb — 243 — — 240 — — 241 —
