Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-06-21 / 25. szám
KANADAI MAGYARSAG 5 1952 JUNIUS 21 01v ásóink i rj á k Gratulálunk a lap új köntöséhez A KANADAI MAGYARSÁG ezelőtt hét hónappal látta meg a napvilágot Mondhatjuk kis röpcédulák jelentek meg és hordták szét magyar testvéreink házaihoz a terjedelméhez mért híreket és cikkeket. S mintha azt mondogatták volna ezek a kis számok : “En élni akarok, nőni akarok, sokasodni akarok. Fogadj otthonodba és zárj a szivedbe, mert én magyar vagyok. Magyar vagyok, hús és húsodból és vér a véredből, a te lélekzeted az én lélekzetem s én csak úgy leszek életképes, ha megosztod velem a szivedet s én megosztom veled az én szivemet. Te légy a pártfogóm és én leszek a szószólód minden ügyedben, mint igaz magyar testvérhez illik. Ezt fogadom s ha mellettem állsz, híven foglak szolgálni. Isten engem úgy segéljen ! Igen. Ezeket mondogatta a nagyon kis lapocska, amikor hetenként bekopogott otthonainkba. S hogy megörültünk, amikor uj köntösben kopogtatott be hozzánk az elmúlt héten. Remek lépés volt ez, nem is lépés, hanem remek ugrás. Igaz, egyik bizonyítéka ennek az ugrásnak a magyarság szeretete, a magyarság rajongása a magyar betű, a magyar írás, a magyar újság iránt. Ez bizonyíték arra, hogy igenis a szivébe zárta e lapot még piciny gyermekkorában és gondozta, hogy nőjjön, gyarapodjék, fejlődjék, s legyen belőle egyszer hatalmas napilap, a kanadai magyarság szószólója. Magyar sajtóra szükségünk van. Minél több van, annál jobb és minél nagyobb, annál hatalmasabb, mert így gazdagabbak és bátrabbak vagyunk. Itt az idegenben a nemzetiségek sajtói fokozzák az egyes nemzetek értékét. Ezért gratulálok a KANADAI MAGYARSÁG uj köntöséhez, a magyar betű, a magyar szó hordozójához : a KANADAI MAGYARSAG-hoz. Sok szerencsét és határtalan fejlődést kíván : KARNAY K. ISTVÁN ______ Hamilton, Ontario VIGYÁZZUNK ERDEINKRE A kanadai közvéleményt arról meggyőzni, hogy jobban ügyéljünk erdeinkre nem könnyű feladat. Kézenfekvő ennek az oka. Az ország 35 százaléka még mindig erdős-bokros vidék. S így van ez már régóta. Hatalmas terjedelmű erdők s kisszámú lakosság. Nem volt tehát nehéz azt hinni, hogy mindig is így lesz, akár teszünk valamit, akár nem. Voltaképen nem törődtünk azzal túlságosan, hogy pl. a múlt évben 5.300 erdőtűz emésztette faállományunk s hogy ebből legalább 4.000-et gondatlanságunk okozott. Az elmúlt tíz évben így majdnem 2 millió hektárnyi terület égett ki. Csak az elmúlt évben 400 millió friss hajtás pusztult el, ami pedig az ország faállományának feltöltésére annyira szükségelt lett volna. Az erdőtüzek évente annyi fát pusztítanak el, amiből 85.000 ötszobás ház épülhetne. S így megy ez évről-évre. Pedig ma már vagy 35.000 az erdőiparban alkalmazott kanadai kenyere függ teljesen ettől a gyúlékony nyersanyagtól. Lassan kezdenek a kanadaiak arra rájönni, hogy noha hatalmas erdőfelületeink még érintetlenek, az összerdőállomány bármelyik részének gondatlan felhasználása, — különösen beépült vidékek közelében, vagy akár magasabban fekvő területeken is, ha lakóhely vízellátásával kapcsolatosak, — súlyos következményeket vonhat maga után. Ha mezőgazdasági termelésre nem alkalmas területek válnak így csupasszá, akkor itt egyben olyan szikkadt felületek keletkeznek, melyek természetes víztároló és csapadékfelvevő szerepükre már alkalmatlanok. De ezzel szemben is az erdei rablógazdálkodás, akár a mezőgazdaságié, egyéb helytelen talajmegművelési eljárással karöltve részben, vagy egészen a víztáblák természetes bázisát felszámolhatja s így nagymérvű tavaszi áradások, továbbá talaj elszíkesedés stb. okozója lehet. Meg kell azt is állapítanunk, hogy az erdőipar céljait szolgáló nagy kiterjedésű erdőségekben, melyek lakott területtel ugyan csak közvetve kapcsolatosak, hasonló mértékben rablógázdálkodás folyik. Az ujrafásítás üteme ugyanis a kitermeléshez képest elenyésző. Kanadának hosszú utat kell még megtennie, hogy jónéhány európai állam erdőgondozásával a versenyt felvehesse. Pedig jól tennénk, ha az innen jövő útmutatást megszívlelnénk, hisz míg egyes országok eltűntek, ezek megmaradtak, mert rájöttek arra, hogy földj ükét s erdeiket hogyan gondozzák. Az erdőgondozás itt messzire nyúlik vissza és tudományos vizsgálattal párosult. “A fenntartott hozam” alapján kezelik az erdőt, úgy, hogy a kitermelés állandósulása az újra ültetés ütemével kapcsolatos. ÉPÍTKEZNI akar Bármilyen építkezési anyagokért forduljon : TÓTH JÓZSEFHEZ, 44 Park St. GUELPH, ONT. Telefon : 4579 J. Ha cement tégláit (Bloc) sajátmaga kívánja elkészíteni úgy megrendelheti nálam az ehhez szükséges gépet. Jókai Mór : Az Uj Földesur akkoriban a léghajók kormányozhatósága nem lévén feltalálva, hogy az ember felülről szállhasson le valamely körülzárt területbe. Az ut mellékét pedig azért biztosítottam, hogy az árendás ki ne pusztítsa a szép jegenyefákat két oldalon. — Ilyenformán a cessio értelmében a nagyságos asszony az érintett épület és hozzá vezető útnak soha sem jött tettleges birtokába. — S ez talán alkalmatlan volna kegyeteknek ? Ugyan mit ceremóniáznak vele olyan sokat. Rontsák le aházat, építsenek helyébe palotát. Hát kell erre még tőlem “is” engedelmet kérni ? — Oh igen is, minthogy az okmányok világos szava szerint uraságod tettleges birtokosa az említett útnak és ■kastélynak. — Es valóban, tekintettel volnának még az ilyen ócska okmányokra ? — Minden bizonnyal ~! — iparkodik buzgón erősíteni a kétkedő hitét a jogok tudora. — Lehetetlen ! — szólt az öreg ur, oly együgyű fejcsóválással, hogy a doctor kezdett kétségbeesni embere primitív fölfogási tehetsége felett. — S ha mégis via facti elfoglalná azt tőlem a Ritter von, mit tehetnék én ellene ? — Törvénybe idézhetné ! — sietett a kész felelettel doctor Grisák. — Beperelhetné őt ! — S nem lehetne attól tartanom, hogy azon esetben a bíró engemet csukát be, mint elégületlent és csendháborítót ? Doctor Grisák kezdett arra a nyomra jönni, mintha ez a táblabíró nem egészen együgyűségből intézne hozzá ilyen “ártatlan” kérdéseket, s sietett őt szárazon rendreutasítani. — Uram, meg lehet ön győződve, hogy “itt” mindenkinek egyformán osztanak igazságot. — Bocsánatot kérek. Ezt nem tudtam. Rettenetes ez az ember alázatos iróniájával ! Dühönge magában a doktor. — Talán hát lehetne valami formahibát felfedezni abban az okmányban, szólt irtózatos jóakaratu humorral Garanvölgyi. Talán, hogy nincsen bélyegpapírra írva, Jókai Mór : Az Uj Földesur — Hát nem marhadoctor ön ? kérdé együgyüséggel Garanvölgyi. — Mit gondol ön ? En “doctor juris” vagyok ! Doctor utriusque juris, Johann Nepomuk Grisák. — Oh, hát prókátor ? szólt capacitálódva Garanvölgyi. Akkor hát ne nézzük a birkákat. Egyébiránt — nem fárasztom az urat a szobámig, itt is'elvégezhetjük. Executióra tetszett jönni ? — De kérem, — szólt a juris doctor, az ülhelyül kínált birkafejő széket magas orrú apprehenzióval utasítva el magától, — talán mégis komfortabelebb volna a szobádban értekeznünk. Tessék elhinni, hogy nincs ott már semmi lefoglalni való. Tegye ön a kezét, azt tanácsolom, ezekre a birkákra. A kliense ugyan nem köszöni meg, mert ez a bőrével fog fizetni, de legalább nagyságod kikaphatja belőle a salláriumot. — Kérem, — szólt doctor Grisák, illedelmes prüderievel : — én nem vagyok “nagyságos”. — Bocsánat “méltóságos” uram ! Oh, az sem vagyok. — Engedelmet kérek, “exellenciádtól”. — Oh kérem ; engem csak “tekintetes” cím illet. — “Csak ?” — szólt félvállról átmosolyogva a jövevényhez a házi ur. — Már “édes amice” erre mifelénk “tekintetes”-nek csak azokat szoktuk címezni, akiket megbecsülünk. Hanem hát röviden mit akar ? — En épen nem jöttem uraságodnak kellemetlenségeket okozni, hanem azért jövök, hogy uraságodat ő méltósága Ritter von Ankerschmidt ur nevében valami szomszédi szívességre felkérjem. Most volt még csak a sor Garanvölgyin a bámulásra. — Ankerschmidt ? Ritter von ? Szomszédság ? Aztán szívességre kér ? Nem értem, hogy jutok egyszerre ennyi szórejtvényhez. Nem fejtené meg doctorur ezt a charádát, mert én soha életemben sem tudtam kitalálni egy rébuszt sem. Honnan szomszédom nékem a nagyon tisztelt Ankerschmidt Ritter von ur ő méltósága ? A doctor ur most már bővebb magyarázatokra is készen volt. — 10 —
