Kanadai Magyarság, 1952. június-december (2. évfolyam, 23-51. szám)
1952-06-21 / 25. szám
KANADAI MAGYARSAG 1952 JUNIUS 21 ORVOS. SZEMMEL A polio nem a legsúlyosabb gyerekbetegség A kanadai szülők nyaranta azon aggódnak, hogy gyerekeik poliomyelitis-ben megbetegedhetnek. A betegség ismertebi) neve gyerekkori paralizis. A polio “járványra” vonatkozó közleményeknek az újságok hasábokat szentelnek. Hogy a polio veszélyességét szakszerű megvilágításban a nagyközönség elé tárja az Egészség c. folyóirat a megbetegedések előfordulásával kapcsolatban néhány adatot nyilvánosságra hozott. “Súlyos gyerekparalizis-járvény esetén”, írja Dr. Crawford Angiin, ki a torontói Gyerekkórház specialistája, “egy az 1.500-hoz a valószínűsége annak, hogy polioban megbetegedjen a gyerek, 7.500-ból a megbetegedés csak egyet bénít meg, s egy a 30.000-hez a halálos áldozatok száma”. A kanadai gyerekek közt a szamárköhögés több áldozatot szed, mint a polio, a reumatikus láz pedig a szivet megrongálva több gyereket bénít meg, jelenti ki Dr. Angiin.________________ 1951-ben terjedt el a tévhit, hogy azok a gyerekek, kiket diftéria, szamárköhögés, tetanusz ellen beoltanak polios megbetegedésre hajlamosabbak. Ugyancsak ekkor merült fel az a rémhír is, hogy gyerekek közt polios megbetegedésre olyan vidékeken kerül sor, hol anti-toxinos beoltással éltek. Dr. Angiin kijelenti, hogy ezek a hírek minden komoly alapot nélkülöznek. A Gyerekkórházban eszközölt tüzetes kóreset vizsgálatok a fertőtlenítő oltásban részesült gyerekek sorában polios megbetegedésre semmivel sem mutatott ki nagyobb arányszámot, mint az oltásban nem részesültek köréből. (CANADIAN SCENE). Baj van a partizánokkal Az olasz kommunista párt felszólította a háborúban résztvett vörös “guerillákat” hogy szervezzenek országszerte tiltakozó gyűléseket Ridgeway NATO főparancsnok itáliai látogatása alkalmából. A “békepartizánok” ellen most az egész olasz rendőrséget mozgósítani kellett. Hangsúlyozzuk, hogy a rendzavarásokat sehol sem a neofasiszta párt tagjai, hanem az angolszász szövetségesek egykori fegyverbarátai a kommunista partizánok idézik elő._________ Eljegyzési hír Tassy Lajos, Torontó és Stigárd Gizella jegyesek. (Minden külön értesítés helyett).______ I. ' Mikor a csendes nyári éjszakákon tiszta fénnyel égnek csillagok, áhítattal tekints fel az égre, tiszteld hősök lelkét, mely ott fenn ragyog. El nem férhetnek már ők a hadak utján, olyan népes dicső magyar seregük, megáldotta magas egének azúrját a jóságos Atya másutt is velük. XDicsőség fényében ragyog hősi lelkűk, bátorítást, erőt, hitet integet ; csendes, tiszta, nyári éjszakákon tornyok, havas csúcsok, fellegek felett. Aldón elmerengve nézem hősi fényük, révült bűvöletben szellemük idézem, én láttam harcukat, hisz én is harcoltam velük az utolsó, uj Mohácsi-vészen. m Együtt verekedtünk Don-i vizek mellett, együtt Erdély áldott hegyein, sokszor foghattam fel lehanyatló testük és peregtek értük forró könnyeim. II. Goncsorowka idegen világán, hogyha játszi szellő lengedez, uj magyar virtusról, magyar legendáról regél ott falevél, kémény és eresz. Veszett fejsze nyele volt már Goncsorowka hideg januárnak jeges hajnalán, mikor futó hírnök azt a rossz hírt hozta, hogy magyar vér ömlik falu piacán. Harcos, hosszú, étien éjjeli menetben pihenőre vágyott fáradt századom, de mikor a gyászos jelentést hallotta, messze szállt az álom és fáradalom. “Megmutatjuk nekik ! Majd megemlegettek !. ..’ — lelkesedtek hévvel mind a szakaszok, Delacasse Gábor, a testőrőrmester és Homoki István, alparancsnokok. Zészlónyi erejű sztálini gyalogság zárta be a falu kellős közepét, házak ablakából a magyart csak lőtte, vonatcsapat zsúfolt, gyászos seregét. Dombnak tétjéről vettük észre őket, minden lövésükre dobbant a szivünk : nem hagyjuk a magyart ebek harmincadján, Előre rohamos ! Isten lesz velünk ! Alig mondhattam ki, alig magyaráztam féltő szívvel adott harc-parancsomat, már zengett a “Hajrá !” — géppisztoly kelepelt s fiaim írták az uj eposzokat. Aztán jött a harc, az őrület, a téboly, jaj, gyilkolás, vérszag, füst, pokol és átok. . . — ütés a vállamon — sebaj, mit sem érzek. .. koponyacsont reped, agyvelőket látok... Es mindenütt Delacasse Gábor, mindenütt az első, mindig megelőz, _ Homoki Pista is egyre hajrázik. . . valaki rá mesik és fanyar, avas, testgőz fojtogatja torkom. . . Aztán a muszka is. . . ő is fojtogat. . . egy perc... de győzöm, erősebb vagyok. . . aztán liszteszsákként zuhan le a főidre. .. “Köszönöm Gábor, újra adós maradok...” Aztán megint lőnek. . . azt sem tudom honnan, aztán újra “Hajrá !” — aztán gránát robban. . . Ablakokból huzunk eleven testeket s mire földet érnek, ott maradnak holtan. . . Egyszercsak felbukik Delacasse Gábor, homloka közepén érte a lövés. . . “Isten Veled, Bajtárs, lesz elég sok szolgád fenn a másvilágon, mikor odaérsz. . .” Eg a falu, lángol — alig van már orosz, ám az élő drágán adja életét. .. Delacasse sincs már, Kiss őrvezető sem, de él Homoki Pista s a tejarcu kadét. Utolsót lendül hát kemény rohamszázad s üt az óra, mikor nem él már oxosz, szolgálatvezető a létszámot írja, keservesen oszt és — sajnos — nem szoroz. Balog is elesett . ... vidám, kicsi Balog. . . Juhász Dani, Sárkány, ezüstös vitéz. . . Istenem, ki maradt, hányán maradtunk hát, mikor lesz az osztag újra menetkész ? “Mért nem jön a század, mért nem sorakoznak ? Homoki-szakasszal mi ördög van ott ?” “Százados ur, jelentem alássan — jött a válasz — az őrmester ur halott !” III. Mikor csendes, nyári éjszakákon tiszta fénnyel égnek csülagok, áhítattal tekints fel az égre, tiszteld hősök lelkét, mely ott fenn ragyog. El nem férhetnek már ők a Hadak utján, olyan népes dicső, magyar seregük, megáldotta magas egének azúrját a jóságos Atya másutt is velük. Dicsőség fényében ragyog hősi lelkűk, bátorítást, erőt, hitet integet. . . Csendes, tiszta, nyári éjszakákon, tornyok, havas csúcsok, fellegek felett. A versben foglalt esemény történethű. Lezajlott 1943 január 18-án, Oroszországban, a Don partján az akkor megindult nagy orosz offenzíva által kiváltott visszavonulási harcokban. A K.M.Sz. által rendezett hősök emlékünnepén, 1952 május hó 25-én Calgaryban nagy sikerrel maga a költő szavalta el. GONCSOROWKA HŐSEI-1943 január 18. Irta : Béla deák.
