Kanadai Amerikai Magyarság, 2007. augusztus-október (57. évfolyam, 32-42. szám)
2007-10-13 / 41. szám
4. oldal -m saus- 41. szám - 2007. október 13. MÚLTIDÉZŐ - HIRDETÉSEK Dr. Várdy Béla cikksorozata a nyugati magyarságról -18. rész Madarász László: A „gyémántos miniszter” tragédiája Dr. Várdy Béla, Pittsburghben élő amerikai magyar történészprofesszor eddig számos könyvet, tanulmányt jelentetett meg a nyugati magyarság történetéről. Az Amerikai/Kanadai Magyarság részére készített összeállításában betekintést kapunk az emigráció múltjába, sok érdekességet megtudhatunk a magyarok újvilági hódításairól. A negyvennyolcas emigránsoknak csak igen kis százaléka találta meg számításait Amerikában. Kevesen tudtak beilleszkedni a még mindig pionírjellegű amerikai társadalomba. Egy részük különböző veszélyes kalandok keretében hullott el Amerika és Európa csataterein. Másrészük megvárta a hazai politikai helyzet változását, feladta a kemény emigráns sorsot, és az 1867-es kiegyezés után visszatért Magyarországra. Nagyon kis részük azonban - Kossuthhoz hasonlóan - nem volt hajlandó kiegyezni a Habsburgokkal Inkább élte az emigránsok szomorú életét. Az utóbbiak között különleges helyet foglal el Madarász László (1811- 1909), a negyvennyolcas radikálisok rettegett vezére, a Honvédelmi Bizottmány tagja és Kossuth „rendőrminisztere”, aki hat évtized keserű száműzetés után, kilencvennyolc éves korában, megbélyegzett emberként, a negyvennyolcasok legtragikusabb tagjaként hagyta itt az árnyékvilágot. Madarász László sorsa egy valódi görög tragédiához hasonlít. Váratlanul dobta föl őt a történelem, 1848-ban hirtelen és talán egy kissé érdemtelenül jutott óriási hatalom birtokába, és ezt az ölébe hullott hatalmat igen sokszor nyersen és érzéktelenül használta. Azt követően azonban épp oly váratlanul és hirtelen zuhant le az emberi keserűség és általános megvetés hullámvölgyébe, mint ahogy fölemelkedett. Magányosan, szinte mindenkitől elhagyatva élte le szomorú életét. Életdrámájában a katarzist a saját elkésett halála jelentette, ami azonban csak neki egyénileg jelentett megváltást, nem pedig Magyarországon maradt családjának, akiknek nevét és becsületét örök ködfelhőben burkoltan hagyta maga után. Amerikai leszármazottai pedig azt sem tudták, hogy ki volt, s halála után egyik napról a másikra elfelejtették öt. Madarász hitevesztett emberként került az emigrációba, mert az ún. Békepárt emberei még 1849 tavaszán megvádolták őt a Habsburgkémkedés miatt kivégzett gróf Zichy Ödöntől (1809- 1848) elkobzott gyémántok állítólagos elsikkasztásával. Mivel hatalma teljében Madarász rengeteg ellenséget szerzett magának, s mivel ezt a vádat az általa hazaárulónak nevezett, de majdnem mindenki által kedvelt Jókai Mór tette közzé az Esti Lapok című kormánylapban, a reménytelen helyzetből mindinkább kiutat kereső mérsékeltebb elemek azonnal öszszefogtak ellene. Ez a lényegében megalapozatlan vád hirtelen Madarász összes ellenségét egy táborba sodorta. S azok aztán keresztülvitték, hogy Kossuth is elejtse őt, az országgyűlés pedig „becsületvesztettnek” nyilvánítsa. Ez a megbélyegzés Madarászt egész életében végigkísérte. Szinte mindenki elfordult tőle, még az általa valamikor szíwel-lélekkel támogatott Kossuth is. „Egyetlen szavad megmenthette volna becsületemet” - írta szemrehányóan az egykor egekig magasztalt kormányzójának. Kossuth azonban - elsősorban politikai, s talán személyi megfontolások alapján - néma maradt. így tehát, amikor Amerikában járván állítólag találkozni akart egykori miniszterével, Madarász azzal vágta el a találkozás lehetőségét, hogy kijelentette: „Én Kossuth nevű urat nem ismerek”. Ezzel aztán a kocka végleg el volt vetve. Madarász feje fölött mindinkább elhatalmasodott a sokak által hirdetett sikkasztás vádja, és Magyarországon a kiegyezés korában már csak, mint „a gyémántos minisztert” emlegették. Madarász László 1851 augusztusában érkezett Új-Budára első házasságából származó s általában hasznavehetetlennek ismert tizenöt éves Vilmos nevű fiával, aki egy év múlva elszöktette Újházi Lászlónak egy évvel fiatalabb Ilka nevű leányát. Mivel megbélyegezettsége miatt nem érezte magát jól magyar társaságban, már a kezdet kezdetén különhúzódott. Új-Buda központjától mintegy 18 mérföldnyire (29 km) vett magának egy kis farmot, amit „Magyar Forrásnak” nevezett el. Ott kezdte meg közel hat évtizedes remete életét. A negyvennyolcas politikai emigráció tagjaival nem tartott kapcsolatot. Minden magyar megmozdulástól távol tartotta magát. Az időközben százezrekre nőtt magyar gazdasági emigráció képviselőivel sem érintkezett. Az amerikai-magyar írók és újságszerkesztők leveleire sem válaszolt soha. Ebben az egész nagy idegenségben csupán hű barátjával, az ugyancsak negyvennyolcas Varga Ferenccel tartott rendszeres kapcsolatot, aki 1858- ban történt házassága után közvetlenül Madarász birtoka mellett vett földeket. Varga Ferenc halála napjáig hitt Madarász ártatlanságában, és azt mindig is hangoztatta. Madarász László 1855-ben ismét megnősült. Egy Sybilla Asbach nevű német nőt vett feleségül, akitől négy gyermeke született. Négy évtizeden keresztül túrta vele a földet, végezte a kemény paraszti munkát, de sajnos igen kevés eredménnyel. Gyermekei közül egyik sem tanult meg magyarul. József fia vakon született, s mindvégig apjával maradt. Lajos fia sokáig katona volt, majd pedig jogi vizsgát tett, és idővel, mint ügyvéd működött. Leányai - Hermina és Florence - pedig egy-egy amerikai farmernek lettek feleségei. 1893-ban, a 82 éves Madarász otthagyta az Iowa állambeli Új-Budát, és a Florida északkeleti részén lévő Palatka vidékére költözött, ahol narancstermesztéssel foglalkozott. De ott sem volt szerencséje. Narancsfáit tönkretette a váratlan fagy, ő pedig kilencvenévesen kénytelen volt visszaköltözni északra. Missouri állam déli részén, Douglas megyében, egy Good Hope nevű kis falucskában vett magának házat és veteményeskertet. Ott is halt meg kilencvennyolc évesen, 1909. november fián. Szerencsére, Hermina nevű leánya (Francis E. Bray baptista lelkész felesége) értesítette a clevelandi Szabadság szerkesztőségét, különben talán még azt sem tudnánk, hogy hol és mikor hagyta itt az árnyékvilágot. Madarász László egész életében loholt, küzdött és szenvedett, s mégis mindig szegény ember maradt. Épp ez a tény a legerősebb érv a gyémántsikkasztás vádja ellen. Ha azok a gyémántok valóban nála lettek volna, akkor nem élt volna hat évtizeden keresztül oly szegénységben, amely az élete utolsó éveiben már csak nyomornak nevezhető. Ezen legmeggyőzőbb bizonyíték mellett azonban újabban több közvetett bizonyíték is fölmerült Madarász bűnössége ellen. Ezek a bizonyítékok elsősorban a magyarországi kapcsolatokkal is rendelkező, nyilvánvalóan magyarbarát jeles francia történész, író és államférfi, Maurice Paléologue (1859-1944) egyik felmenőjéhez, a havasalföldi születésű, pszeudo-görög származású Cesar Botiachoz, magyarosan Fóliák vagy Bolliák Cézárhoz (1813-187?) vezetnek. Mint Jánossy Dénes A Kossuth-emigráció (1940) című forrásgyűjteményében, valamint Takács Ferenc Két flamingó (1982) című munkájában részletesen kimutatta, Boliac-Bolliák-Pollák Cézár a magyar szabadságharc idején Kossuth és a magyar-román megbékélés híve volt, s mint ilyen, igen közel került mind Bem tábornokhoz, mind pedig magához Kossuthhoz. Éppen ezért bízta meg őt Kossuth azzal, hogy az akkori havasalföldi török helytartót, Omer pasát, a szokásos balkáni módon, a Zichy-féle gyémántok átadásával vesztegesse meg és nyerje meg a magyar ügynek. A gyémántokat 1849 nyarán Duschek Ferenc (1797-1872), a Szemere-kormány pénzügyminisztere át is adta Boliac-Bolliák- Polláknak. Az azonban az összeomlás zűrzavarában, Oláhország helyett Törökországnak vette útját, ahonnan viszont egy Timoléon Paléologue álnévre kiváltott angol útlevéllel Málta szigetére utazott. Az akkor brit uralom alatt lévő szigeten azonnal legitimálta új személyazonosságát, mégpedig úgy, hogy ott az újonnan szerzett nagy vagyon segítségével örökbe fogadtatta magát a hajdani bizánci uralkodók egyik lecsúszott kései leszármazottjávaL Ezt követően aztán már a jeles történelmi név bútokában utazott tovább Párizsba, ahol egy gazdag és tudományokban is jeleskedő család alapítója lett. Ha ez valóban így volt - s pillanatnyilag minden jel erre mutat, hogy tényleg így történt a dolog - akkor ez a tény Kossuth személyiségére is sötét árnyékot vet. A fontiek alapján ugyanis a volt magyar kormányzó teljesen tisztában volt a Zichy-féle gyémántok sorsával, s csupán politikai és személyi okok miatt nem volt mersze azt bevallani. Ez a félresikerült és politikailag igen naiv oláhországi próbálkozás ugyanis sokak szemében megkérdőjelezte volna Kossuth vezetői képességét, és a vagyont érő családi kincseiket kereső Zichyek pedig tőle kértek volna kárpótlást. így aztán Kossuth jobbnak látta hallgatni. Föltehetően meg volt győződve arról, hogy a nemzeti érdekek mindig megelőzik az egyéni és személyi érdekeket. A saját maga által megfogalmazott és saját személyében összpontosított magyar nemzeti célok érdekében tehát még azt is elfogadhatónak vélte, hogy egyik leghívebb követőjét az örök megbélyegzés és örök nemzeti kivetettség homályába taszítsa. Az 1900-as évek elején a nemzeti megbélyegzés súlya alatt roskadozó Madarász László már szinte koldusszinten élt vak fiával Szegénysége, megbélyegezettsége, szellemi és anyagi nyomorúsága vörös fonalként vonul végig öccsével váltott minden egyes öregkori levelén. 1900. október 15-én például ezt írja floridai Palatkából: „40 éves koromban értem Amerikába, s itt 49 évekig kéz-dolgomból megéltem vak fiammal.. Most, mint 89 éves, tudok tenni még valamit, mi kell s teszek is naponként, de pénzt szerezhetni a napi kiadásokra egy fillért se tudok. Még jövő év február utoljáig fedezve vagyok évi 110 dollár kamattal de ha azon túl csak az lesz a bevehetés..., vak fiammal kellene házról házra koldulni mennem, ami nekem mindennapi meghalással egy... Mert a halál nem keserű, de négy vagy lehet tíz évig mindennap halált szenvedni, nem emberi... Szemeim könnyeznek..., soká remegve tudtam ezeket leírni; tán a halál könnyebb, mint ésszel bíró, kiedzett 89 évesnek így elgyengülni. Reggel hä óra” Itt az agg száműzött hirtelen abbahagyta az írást, azonban nem tudta megállni, hogy egy óra múlva még oda Az elmúlt hét év alatt dr. Várdy Béla professzor három külön kötetben összegezte az amerikai magyarság múltját és jelenét. Ezek közül az első az amerikai magyarság múltjának legátfogóbb összegezése magyar nyelven; a második egy rövidebb angol nyelvű szintézis, melynek ez a második változata; s a harmadik pedig dr. Várdy Huszár Ágnessel közösen írt magyar nyelvű tanulmánykötet, mely két tucat fejezetben nézi át az amerikai magyarság múltját és Magyarországhoz való viszonyát. 1) Magyarok az Újvilágban (Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaság, Budapest, 2000, 840 oldal. US$40.00+US$2.00 postaköltség Észak- Amerikában.). 2) The Hungarian-Americans (Simon Publications, Safety Harbor, Florida, 2001. 215 oldal. US$20.00 + US$2.00 postaköltség Észak-Amerikában). 3) Újvilági küzdelmek (Mundus Kiadó, Budapest, 2005, 370 oldal. US$25.00 + US$2.00 postaköltség Észak- Amerikában.). Mindhárom kötet megrendelhető a szerzőknél: Prof. S. B. Várdy 5740 Aylesboro Avenue Pittsburgh, PA 15217, USA TeL 412422-7176 E-mail: Svardy@aoLcom // AHVardy@aoLcom A magyar nyelvű kötetek Magyarországon is kaphatók a könyvesboltokban. ne vesse a következő sokatmondó sorokat: „Bevételem semmi. Ruháról és más tízféle kellőről szó sincs. Leányom tanít.., kap havonta 8 dollárt; Louis fiam sergeant (őrmester), kap ruházatot az államtól; Józsi fiam születve világtalan, mosásban a kerekä hajtja hetenként. Én tüzä rakok fél häkor, fát vágok, s konyhába hordom, de ruházatom már pusztuló, 3 éves bakancsban díszlek, 5 éves ruházattal”. Ezek a szavak sok mindenről vallanak, de semmi eseüe sem egy gyémántsikkasztásból meggazdagodott emberről. Közben a honvágy is mindinkább mardossa a kilencvenes éveit taposó aggastyánt. 1905. május 5-én például így ír a nála három évvel fiatalabb öccsének: „Már majd négy éve, hogy mindég szeretnék nálad lenni és veled élni, míg e földön kell tartózkodnom... Én hát igen elkívánom helyzetemet, hogy nem lehetek nálatok és közöttetek; mert én arról nem tehetek, hogy nincs pénzem, és üt kell szenvednem... szülőföldemért és Ti értetek édes vérdm”. Négy év múlva pedig már nem bír önmagával Úgy érzi, hogy halála előtt még egyszer mindenáron meg kell látnia hazáját: 1909 májusában tehát hirtelen levelet ír Kaposváron élő unokaöccsének, amelyben bejelenti tervezett látogatását: „Engem annyira elfogott a honvágy, édes Andor öcsém, hogy most már gyermekeim és feleségem minden lebeszélése sem képes eltéríteni abbéli szándékomtól hogy még egyszer láthassam szeretett magyar hazámat. Kilencvennyolc esztendők súlya nyomja a vádlóimat, de azért nem rettegek vissza a nagy és fájdalmas úttól: talán az Isten ód erőt hozzá!” Madarász László terve azonban csak terv maradt, és így honvágy mardosta lelke kielégületlenül ment át az örökkévalóságba. Ugyanis mintegy félévvel a fönti levél után magyar hazája helyett az „örök haza” virányaira költözött. Oda, ahol talán több megértést és több szeretetet lelt, mint e földön; oda, ahol zaklatott, porig alázott lelke végre valóban megnyugodhatott. Halála megakadályozta a „nagy idők nagy remetéjét” abban, hogy szülőföldjét még egyszer megláthassa, azonban attól is megóvta, hogy megérje szeretett hazájának tíz évvel későbbi durva földarabolását. Madarász László izzó lelkű magyar volt. S talán ez is volt a baj. Lángoló lelke nem ismert semmiféle kompromisszumot, még akkor sem, amikor az ilyen kompromisszum esetleg megmenthette volna őt mind a feje fölé tornyosuló vádtól, mind pedig a magányos, hosszú, és kegyetlenül kemény száműzetéstől Emlékúatot és végrendeletet nem hagyott maga után. Csupán rokonaihoz, s főleg József öccséhez írt levelei engednek egy kis betekintést gondolat- és lélekvilágába. Ha volt utolsó kívánsága, ha kitört távozó leikéből egy végső sóhaj, az biztosan idegenül és megértetlenül hullott le a földre. Gyermekei és unokái ugyanis egy szót sem értettek azon a nyelven, amelyen az öreg harcos élete utolsó szavait minden bizonnyal elsusogá. „Idegen” családtagjai idegen földben temették el, s miután sírját behányták, mindjárt el is felejtették. Madarász Lászlónak tehát még az sem adatott meg, ami megadatott egykori barátjának, Varga Ferencnek: hogy végső álmában magyar talajra hajthassa le az élet küzdelmeiben elfáradt fejét. Talán az amerikai magyarság egyik pionír történetírója fejezte ezt ki legérthetőbben mintegy nyolc évtizeddel ezelőtt, amikor oly találóan megjegyezte: „Újházy [sic] László hamvait [gyermekei] hazavitték. Madarász László kihűlt szívére [azonban] nem borul a gyógyító, melengető zalai föld takarója”. Lehet, hogy ma már sírjának helye is eltűnt. Lehet, hogy már azt sem lelné meg a magyar múlt emlékei után kutató kései utód. Állandó programok a Magyar Házban Hétfő és csütörtök este 7:30: Kodály Együttes táncpróba Kedd és csütörtök du. 2-6-ig: Nyugdíjas Klub Csütörtök este 7:30: Vadász Egyesület találkozója Szombat 9-12:15: Arany János Iskola tanítás Vasárnap du. 4: Barsi Ernő Népdal csoport összejövetele Könyvtár nyitvatartás: kedd du. 2 - este 8-ig szombat de. 10 - du. 2-ig Érdeklődni lehet a Magyar Ház irodájában: 416-654-4926 Jelentesse meg verseit, novelláit, regényeit, visszaemlékezéseit! Kis példányszámú könyvek nyomtatása kedvező áron! CORVINA Printig & Design 830 St. Clair Avenue West Toronto Tel: 416-658-3434 • Fax: 416-658-6613 www.corvina.ca • e-mail: info@corvina.ca flGyillAiü! FIGYELEM!!! 2007. JÚUUS1-TŐL ÚJ HELYRE KÖLTÖZIK a PANORAMA KÖNYVESBOLT Csak pár méterre a régi helyéről a Rákóczi Villa II-be 751 Woodbine Avenue main floor. Telefon: 416-833-3908 Továbbra is szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat. Aykler REAL ESTATE INC. REALTOR KIADÓ LAKÁSOK $750-től $1.300-ig a város minden részében legalább 10%-kal olcsóbban mint az általános bérleti díj! Tel: 416-413-1300 Északon: Don Mills/Lawrence Keleten: Warden/St. Clair • Gerrard/Woodbine McCowen/Ellesmere • Kingston/Dundas Nyugaton: Humber River/Dundas • Bloor/High Park Központ: St. Clair/Christie • Carlton/Church • College/Ossington Dr* Péter Syrtash fogorvos Várom pacienseimet Medical Art Building 170 St George St. Suite 810 Toronto Ontario M5R 2M8 Telefon: 416-920 . FOGBEULTETES • KOZMETIKAI FOGÁSZAT • FÚRÁSNÉLKÜLI FEHÉR FOGTÖMÉSEK FÁJDALOMMENTESEN • HIDAK • KORONÁK . LÉZER FOGFEHÉRÍTÉS 90 PERC ALATT A LEGMODERNEBB FELSZERELÉSSEL! MINDEN PRIVÁT FOGORVOSI BIZTOSÍTÁST ELFOGADUNK! Telefon csak magyarul: 416-716-2686 Kezdő-haladó angol nyelvtanfolyam folytatódik a Magyar Házban, csütörtök esténként 6:30-8:30-ig. Jelentkezni lehet a Magyar Házban 840 St. Clair Ave, West Toronto, ONM6C1C1 Telefon: 416-654-4926 e-mail: office@hccc.org TELJESKÖRŰ BEVÁNDORLÁSÜGYI CÉG LIPTÁK-BENNET ORSOLYA, CCIC/IPC Akkreditált Kanadai Bevándorlásjogi Szaktanácsadó/Cégtulajdonos Állandó letelepedési engedélyek minden kategóriában , Ideiglenes vízumok (látogatói, munkavállalói, diák), Ideiglenes miniszteri engedélyek, Törvényvégrehajtási ügyek, Appeals Division fellebezés, elfogatás esetén való kihallgatások... stb., teljeskörű szaktanácsadás. Hiteles dokumentum fordítás Részletfizetési lehetőség Specializálódunk előzetesen negatívan bírált vagy mellékezelt ügyekben! Számtalan hiteles ügyfél referenciával rendelkezünk. Célunk a közösség kanadai bevándorlási ügyeinek integritással, magas szaktudással és professzionalizmussal való lebonyolítása. Informálódjon a jelenlegi bevándorlási törvények és jogszabályok útvesztőiről! 13 év tapasztalattal (több év ex-bevándorlási hivatalnokokkal) állunk rendelkezésére. A Canadian Society of Immigration Consultants (CSIC) és a Canadian Association of Professional Immigration Consultants (CAPIC) teljes jogú tagja vagyok. 311 Sheppard Ave. E, Suite 100, Toronto, Ontario, Canada M2N 3B3 Tel: 416 512-9900 vagy 416 5124)991 Fax:416512-9918 E-mail: terraimmiqr3tk)n@on.äbn.com • saját készítésű hústermékek (szalámik, kolbászok, felvágottak, füstölt áruk) • friss húsok európai • import áruk és csemegék A magyar ízek legjavával és figyelmes kiszolgálással várjuk kedves vásárlóinkat. Nyitva tartás: Hétfő, vasárnap: zárva Kedd: 8-17 Szerda: 8-17 Csütörtök: 8-18 Péntek: 8-19 Szombat: 8-16 Tel/Fax: 416-663-8323 145 Norfinch Dr., Unit 6, 7 & 8, Downsview