Kanadai Amerikai Magyarság, 2006. február (56. évfolyam, 5-8. szám)

2006-02-11 / 6. szám

4 — HMSMIWB — 6. szám — 2006. február 11. Fizessen elő a Kanadai Magyarságra! (42-v) TERRA IMMIGRATION INC. ORSOLYA LIPTÁK-BENNET. I.P.C. cégtulajdonos/bevándorlásjogi szaktanácsadó DENIS S. LEVER, I.P.C. bevándorlásjogi szaktanácsadó • Teljeskörű bevándorlásjogi szolgáltató cég. • Ideiglenes (látogatói-, munkavállalói, diák­vízumok), letelepedési engedélyek és törvény­végrehajtási ügyek Appeals Div. fellebbezések; (elfogatás esetén való kihallgatások...) stb. • Hiteles dokumentum-fordítás • Ingyenes konzultáció a tiszta lappal indulóknak • Részletfizetési lehetőség Célunk a közösség kanadai bevándorlási ügyeinek integritással, magas szaktudással és professzionalizmussal való lebonyolítása. Informálódjon hitelesen az új bevándorlási törvények és jogszabályok (IRPA/IRPR 2002) útvesztőiről! 25 év összevont tapasztalattal (több év ex­­bevándorlási hivatalnokokkal) állunk rendelkezésére. A Canadian Society of Immigration Consultants (CSIC) és a Canadian Association of Professional Immigration Consultants (CAPIC) tagjai vagyunk. 311 Sheppard Ave. E., Suite 100 Toronto Ontario, Canada, M2N 3B3 Tel: 1-416-512-9900 Fax:416-512-9918 E-mail: terraimmigration@on.aibn.com Aykler REAL ESTATE INC. REALTOR KIADÓ LAKÁSOK a város minden részében legalább 10%-kal olcsóbban mint az általános bérleti díj! Tel: 416-413-1300 Északon: Don Mills/Lawrence Keleten: Warden/St. Clair • Gerrard/Woodbine McCowen/Ellesmere • Kingston/Dundas Nyugaton: Humber River/Dundas • Bloor/High Park Központ: St. Clair/Christie • Carlton/Church BLUE DANUBE SAUSAGE HOUSE LTD Szeretettel várunk mindenkit Toronto egyik leg­nagyobb magyar hentesüzletébe! Első osztályú friss húsok, jó minőségű, saját ké­szítésű szalámik, felvágottak, kolbászok (csabai, gyulai, cserkész, debreceni és paraszt), fagyasz­tott ételek, cukrászsütemények kaphatók. Ezenkívül bőséges választékban találhatnak ná­lunk különleges európai import- csemege- és fű­szerárukat. Megszokott kedves, figyelmes kiszolgálással vá­runk mindenkit, a Balega család NyiWatartás: Hétfőn zarva « — Kedd 9-6 i Szerda 9-6 11 24 Chauncey Avenue Csütörtök 9.7 Etobicoke, ON M8Z 1Z4 péntek g_8 W,(®Tel: 1-416-234-9911 szombat 8-4 ll'f Fax 1-416-234-9122 Vasárnap zárva! Látogassuk a Magyar Könyvtárt (Dr. Halász János Könyvtár) A torontói Magyar Ház alagsorában • Könyvkölcsönzés: Húszezer könyv áll az olvasók rendelkezésére. • Könyveladás: Új és használt könyvek magyar és angol nyelven. Szép ajándék, minden alkalomra. NYITVATARTÁSI IDŐ: • kedden 2-től 9-ig • szombaton 10-től 2-ig Telefon: 647-588-3700 Eltűnt hozzátartozók keresése Magyar hadifoglyok a Szovjetunióban, a II. világháború igazi áldozatai Dr. Holló József Ferenc vezérőrnagy Magyar Köztársaság Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum A II. világháborúban Ma­gyarország embervesztesége igen magas volt, összesen 850-950 ezer fő közé tehető. A rendelkezésre álló — saj­nos nem teljes — adatok és veszteséglisták alapján pon­tosan nem állapítható meg, annyi azonban bizonyos, hogy a hősi halottak száma 340-360 ezer volt, s hogy hozzávetőleg 600-700 ezer magyar katona és polgári sze­mély került ki a Szovjetunió­ba mint hadifogoly, kény­szermunkás és egyéb elhur­colt. Mintegy 15-20%-uk so­sem tért haza szülőföldjére. Ez megrendítően magas szám egy aránylag kis ország számára, mint Magyarország. Ezek a szerencsétlen sor­sú magyar honfitársaink mind a háború áldozatai vol­tak, sírjaikat a Sors 54 ország területén szórta szét. Közülük sokukat a hatalmas hajdani Szovjetunió területén temet­tek el, és sírjaik ma is ott domborulnak! De hol? Az áldozatok között volt To­kai József testvérbátyám, aki Budapest ostrománál került szovjet hadifogságba, majd a romániai gyűjtőtáborokon át a Szovjetunióba vitték. On­nan soha vissza nem tért, sor­sa ismeretlen. Hírt a család sohasem kapott felőle, annak ellenére, hogy évtizedeken át fáradhatatlanul kerestem és kerestettem minden elképzel­hető utóri és módon. Mivel ma már teljesen valószínűt­len, hogy ő még él, csak a sír­ját szeretném megtalálni, vagy valamilyen formában nevére rábukkanni. De ho­gyan? 2005 nyarán három hóna­pot töltöttem Magyarorszá­gon, ahol folytattam bátyám keresését. Utam így vezetett a Dunát vigyázó hegyen álló gyönyörű Budai Várba, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múze­umba. A Magyar Köztársa­ság központi hadtörténeti in­tézménykomplexumának ugyanis (a Hadtörténeti Mú­zeum, Levéltár, Irattár, Könyvtár, Térképtár, Intézet, s a Hadtörténelmi Közlemé­nyek Szerkesztősége mellett) része a Hadisírgondozó és Hagyományőrző Iroda. Ez utóbbi a Központi Irattár épü­letében, a II. kerületben talál­ható Feketesas utca 4-ben működik. Az ide tett látogatásom emlékezetes élmény marad számomra, mert új reményt adott ahhoz, hogy bátyám sír­helyét még esetleg megtalá­lom, vagy nevével találko­zom. Itt tudtam meg olyan részleteket, amelyekre remé­nyeimet alapozom. Ezeket szeretném most ezúton is emigráns és külföldön élő magyar honfitársaink tudo­mására hozni, akik mint jó magam, még mindig a hábo­rúban eltűnt hozzátartozóik sírhelyét keresik, vagy róluk valami hírt, információt sze­retnének kapni. íme néhány tény. A hadifoglyok évekig történő kinttartásának és a polgári személyek kihurcolásának célja deklaráltan is az volt, hogy azok részt vegyenek a Szovjetunió háború utáni új­jáépítésében. A szovjet em­berveszteség igen nagy volt, túlhaladta a 20 milliót, a gaz­daság életben tartásához szükség volt hát a külföldi munkások tömegeinek bizto­sítására. A Szovjetunióban minden oda került hadifogolyról vagy kényszermunkára elhurcolt polgári személyről egy adat­lapot állítottak ki, és vezettek az illetékes hatóságok. Ez az adatlap, az „Ucsotnije Gyelo” feltüntette az illető összes személyi adatát és az azokban bekövetkezett változásokat, s ahhoz csatolták a különböző kihallgatási jegyzőkönyveket is. Az egész nyilvántartási és adminisztrációs munka az NKVD (a KGB elődszerve­zete) hatáskörébe tartozott, ezzel is jelezvén ennek fon­tosságát és könyörtelen vég­rehajtását. A többmilliós tö­meget csak a katonai mintára szervezett szovjet belügy volt képes hatékonyan ellenőrizni és adminisztrálni. Ez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy mindenkiről mindent írásban feljegyeztek. Ez a ko­rabeli precíz bürokrácia segíti most a sírhelyek feltárását és a személyek azonosítását. Magyar viszonylatban en­nek az igen szerteágazó fel­adatnak a nehéz munkáját végzi a Hadtörténeti Intézet és Múzeum szervezetébe tar­tozó Hadisírgondozó és Ha­gyományőrző Iroda, kifeje­zetten jónak minősíthető együttműködésben a jelenle­gi Oroszországi Federáció és Ukrajna (a két legnagyobb szovjet utódállam) területén hasonló munkakörben dolgo­zó szervezetekkel, így a „Vojennije Memoriali” Nem­zetközi Katonai Emlékmeg­őrző Társasággal, az Orosz Állami Katonai Levéltárral, illetve az Ukrajna Kormánya Mellett Működő Tárcaközi Bizottsággal. Mivel a fent említett Ucsotnije Gyelok fennma­radtak az utókor számára, el­képzelhető, sőt valószínűnek tűnik, hogy azoknak a szemé­lyeknek az adatlapjai is fellel­hetők, akikről a magyarorszá­gi vagy nyugatra szakadt hoz­zátartozók eddig még nem hallottak, illetve akiknek a sírhelyeit eddig még nem tár­ták fel. Ami még jobb hír: a jelenlegi orosz és ukrán kor­mány egyre gyorsabb ütem­ben folytatja a hadisírok feltá­rását és a nevek azonosítását. Az ilyenformán létrejött listá­kat a moszkvai illetőségű „Vojennije Memoriali” Tár­saság és az Orosz Állami Ka­tonai Levéltár folyamatosan Magyarországra küldi a Had­történeti Intézet és Múzeum­nak. Az eddig elküldött, mintegy 65 ezer nevet tartal­mazó listák feldolgozását és pontosítását a Hadisírgondo­zó és Hagyományőrző Iroda, valamint a Központi Irattár munkatársai végzik. Ez utób­bi, amely szintén a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum része, őrzi a Magyar Királyi Hon­védség veszteségi kartonjai­nak fennmaradt részét. A Hadtörténeti Intézet és Múzeum és két orosz partner­­szervezete 2005 őszén közös kiállítást nyitott meg a Had­történeti Múzeum Budai Vár­ban lévő termeiben, ahol elektronikus formában kivetí­tik az eddig azonosított neve­ket, s két számítógép segítsé­gével bárki keresheti hozzá­tartozóját az adatbázisban. A kiállítás fényes bizonyítéka annak, hogy a háborúskodás XX. századát a megbékélés XXI. századának kell követ­nie. Ami magát a Hadisírgondozó és Hagyományőrző Irodát il­leti, az ott tett látogatásom alapján csak a legjobbakat mondhatom róluk. A fogadás udvarias, az ügyfélkezelés gyors és példaszerű, szakmai tudással és őszinte segítő­készséggel egybekötve. Bár­csak minden magyar állami hivatal így működne! Az Iroda, miként említettem, a Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum része, amelynek főigaz­gatóját, Dr. Holló József Fe­renc vezérőrnagy urat látoga­tásom alkalmával volt sze­rencsém személyesen megis­merni. Sőt a Vezérőrnagy Úr kitüntetett azzal, hogy egy hosszabb magánkihallgatá­son fogadott. Mint volt hiva­tásos tisztet, engem természe­tesen érdekelt az intézmény tevékenysége, annál is in­kább, mivel a volt m. kir. Honvédség és a későbbi Nép­hadsereg, majd a jelenlegi Magyar Honvédség közötti kapcsolatok kiépítése nagy mértékben a Hadtörténeti In­tézet és Múzeum segítségével és közreműködésével jött lét­re. Dr. Holló vezérőrnagy úrról a lehető legjobb benyomást szereztem. A legnagyobb fo­kú segítőkészséget mutatta irányomban. Ő különben is a volt ludovikások közismerten őszinte barátja. Frunze Aka­démiát és NATO tábornoki továbbképző tanfolyamot is végzett tanár, okleveles hu­mán manager, magas kép­zettségű, sokoldalú, kiteijedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, modem gondol­­kozású tábornok, méltán le­het a jelenlegi magyar kato­nai vezetők mintaképe. Úgy otthon, mint a világ minden táján szétszórt ma­gyar közösségekben még szá­zával akadnak családok és személyek, kik a háborúban eltűnt hozzátartozóik sírját keresik. Egy ilyen sírhely fel­tárása és az elhunyt azonosí­tása mennyi könnyet törülne le és milyen sokat enyhítene a hozzátartozók fájdalmán?! Talán végső lelki megnyug­vást is hozna számukra! Mint volt hivatásos úszt, együtt ér­zek velük, és nekik csak azt tudom javasolni, hogy fordul­janak a Hadtörténeti Intézet és Múzeumhoz, és bocsássák a keresett személy meglévő adatait az Iroda rendelkezésé­re. Az esély megvan arra, hogy a szervezet segíteni tud. Remélem, hogy ez a cik­kem is hozzájárul ehhez és a Hadtörténeti Intézet és Múze­um nemes céljainak elérésé­hez, ami nem más, mint segí­teni magyar honfitársaimnak abban, hogy hozzátartozóik sorsának vagy sírhelyeiknek ismeretében megnyugvást ta­láljanak, és a háború borzal­mas emlékeit elfelejtsék. Befejezésül szeretném kérni a szerte a nagyvilágban élő magyar honfitársaimat, hogy tehetségükhöz képest segítsék pénzadományokkal is a Hadisírgondozó és Ha­gyományőrző Irodát és a Hadtörténeti Intézet és Múze­umot. Ez az intézmény összességében a magyar ka­tonai hagyományok megőr­zésével a legközelebb áll az I. és a II. világháború és az azt követő korszak magyar nem­zedékéhez, amely a legna­gyobb véráldozatot hozta, a legtöbbet szenvedett, és a leg­nehezebb sorsot viselte a XX. század Magyarországában. Tokai László m. kir. nyá. Alezredes A hozzátartozók keresése ügyében a cikk szerzője szíve­sen ad bővebb felvilágosítást. Postacím: Leslie Tokay (Tokai László) 3326 Columbia Ave. Lincolnwood, IL, 60712, USA. Telefon: 847-679-3242. Fax: 847-679- 3246. Email: stemath@msn.com Elérhetőségek: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum H-1014 Budapest, Kapisztrán tér 2-4 H-1250 Budapest, P.O.Box 7 Telefon: + 36-1-325-1600 e-mail: hollojozsef@mail.militaria.hu Hadsírgondozó és Hagyományőrző Iroda H-1027 Budapest, Feketesas utca 4, telefon: +36-1-315-1928 Pénzátutalás: Hadtörténeti Intézet és Múzeum Magyar Államkincstár számlaszám: 10023002-01781139-00000000 Spontán taps Menteinek Külpolitika: úgy vélték a szakértők, ez lesz Angela Merkel gyenge pontja. Zavarok keletkezhetnek hozzá nem értése miatt a német-orosz, a német-francia, a német-amerikai kapcsolatokban, a végén emiatt még gyengíteni fogja — ha nem is az egész koalíció, de — sa­ját pártja tekintélyét. Novemberi hivatalba lépése óta azonban Merkel — a közvélemény-kutatások szerint — a legjobb osztályzato­kat éppen külpolitikájára kapja. Merkel volt az, aki - első jelentős nemzetközi szereplésekor, a brüsszeli EU-csúcson — megmentette az uniós költségvetést. Kompromisszum­készségével és nagyvonalúságával példát mutatott franci­áknak, lengyeleknek, briteknek: saját szűkebb pátriája, Ke­­let-Németország kárára és a kelet-közép-európai szomszé­dok javára lemondott évi százmillió eurónyi központi tá­mogatásról. Emiatt itt, a sok gazdasági nyavalyával küsz­ködő Kelet- (és Nyugat-) Németországban senki sem ágált. A németek többsége (mármint azon nem kevesek közül, akiket az ilyen dolgok foglalkoztatnak) azt érzékel­te ugyanis a Brüsszelből érkező hírek hatására, hogy Merkelnek „az okos enged, a szamár szenved” bölcsessé­gen alapuló hozzáállása hosszútávon kifizetődő, s roppant mód növelheti az ország tekintélyét, hozzájárulhat pozíci­ójának erősödéséhez. Ugyanez a pragmatizmus jellemezte Merkel fellépése­it az úgynevezett közvetlen stratégiai szövetségeseknél: Putyin orosz elnöknél a kancellár egyidejűleg tudta ér­vényre juttatni azt az üzenetet, hogy Oroszországot egyér­telműen és visszavonhatatlanul barátinak és nagyhatalom­nak tekinti, amelyhez rendkívül szoros gazdasági szálak (lásd: közvetlen gázvezeték-építési terv) fűzik nazáját, ám az orosz demokráciát mégsem tartja megfelelően érettnek, és ezen változtatni kellene. Franciaországban Jacques Chirac szívből jövőnek tetsző csókja és ölelése szimboli­zálta, hogy a franciáknak ezentúl sem lehetnek kétségeik Németország barátságát illetően, még ha Merkel — Schröder korábbi kancellár cinkos hallgatásával szakítva — mostantól nyíltan bírálni meri az uniós költségvetést és a mezőgazdasági támogatásokhoz makacsul ragaszkodó francia uniós politikát. Semmi olyat nem mondott, nem ígért Washingtonban, ami merőben eltérne Schröder szemléletétől, sőt egyértel­műsítette: katonai szempontból az Egyesült Államok nem számíthat Németországra Irak kapcsán, ráadásul nyíltan merte számon kérni vendéglátóin a kínvallatások és az ál­lítólagosán külföldi országokban elvégeztetett CIA-s bér­vallatások ügyét. Bush elnök olyan rendkívül intelligens és hiteles politikusnak minősítette, akire Amerikának hallgat­nia érdemes, sőt kell is. Hogy ez nem csupán üres, udva­­riaskodó szólam volt Bushék részéről, az most, az elmúlt hétvégén bizonyítást nyert: a hagyományos müncheni biz­tonságpolitikai fórumon Ronald Rumsfeld amerikai védel­mi miniszter szinte mint diák a tanárját, úgy hallgatta a ná­lánál húsz évvel fiatalabb Merkel fejtegetéseit NATO-ról, Közel-Keletről, Iránról. Lengyelország várja az orosz, ukrán munkásokat A lengyel kormány megkönnyíti az ország keleti szom­szédai — Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország — munkavállalóinak lengyelországi munkavállalását. Az új rendelkezésnek két alapvető indoka lenne: részint Len­gyelországban néhány ágazatban — például az építőipar­ban vagy az idősgondozásban — 17 százalékot meghala­dó munkaerőhiány mutatkozik, részint a kérdés hivatalos rendezésével szabályok közé terelnék az eddig jobbára fe­ketén munkát vállaló keleti munkaerőt. A lengyel munkaügyi minisztérium adatai szerint mint­egy 100 ezer ukrán dolgozik Lengyelországban, de csak kis részük legálisan. Ezek a munkavállalók ezért teljesen kiszolgáltatottak, jogaik érvényesítésére nincs lehetősé­gük, másfelől jogellenes versenyt támasztanak lengyel tár­saiknak, miközben Lengyelországban a munkanélküliség 17 százalék fölött van, a legnagyobb arányú az EU-ban. Ennek dacára Lengyelországban egyes ágazatokban tartós munkaerőhiány van. Ezt az EU-csatlakozással hoz­zák összefüggésbe: 2004. május óta mintegy 20 ezer len­gyel szakember keresett munkát csak az uniós államok kö­zül munkapiacát már megnyitó Nagy-Britanniában. Az EU-országok polgárai szabadon munkát vállalhatnak Lengyelországban, és tavaly áprilisban arról is döntés szü­letett, hogy Lengyelország Románia és Bulgária számára is megadja a munkaerő szabad mozgásának lehetőségét, ha e két országot 2007. január 1-én valóban felveszik az unióba. Van még hová fejlődni Európán belül a fejlett skandináv országokban használ­ják legtöbben az internetet legalább havi rendszerességgel. Albánia a sereghajtó, azonban Magyarország is csak a 29. helyen végzett — derül ki az osztrák Fessel-GfK jelenté­séből. Az internet elteijedtségében erős észak-déli, illetve nyu­gat-keleti megosztottság figyelhető meg Európán belül. A 15 évnél idősebb lakosság körében (Észtország, Svédor­szág, Franciaország, Csehország, Norvégia, Dánia és Hol­landia esetében ennél fiatalabb korosztályra is kiterjedt a vizsgálat) 37 ország bevonásával végzett kutatás tanúsága szerint a skandináv országokban 70 százalék feletti azok­nak az aránya a társadalmon belül, akik rendszeresen hasz­nálják a világhálót. A lista végén a legkevésbé fejlett országok, így Albá­nia, Ukrajna és Macedónia állnak. Albániában a lakosság alig 1 százaléka használja az internetet. Magyarország a 29. helyet foglalja el a rangsorban, ha­zánkban ugyanis a 15 éven felüli népesség (8,5 millió ál­lampolgár) 33,2 százaléka fér hozzá az internethez. Közü­lük még kevesebb, mindössze 23,8 százalék tekinthető tényleges internet-felhasználónak, azaz csatlakozik havon­ta legalább egyszer a hálóra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom