Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. július-december (55. évfolyam, 27-50. szám)

2005-07-08 / 28. szám

12— No- 28 — 2005. július 8 Emlékezzünk nagyjainkra! A király birodalmában Júliusban mesés marci­pánbirodalom nyílik Eger­ben. Ki más lehetne a „ki­rálya”, mint a város dísz­polgára, Kopcsik Lajos. Az Oscar-díjas mestercukrászt a készülődés kellős köze­pén kerestük fel. Ha külön államot alapí­tanának az édesszájúaknak, azt bizonyosan Marcipánia névre keresztelnék. Ott minden cukormasszából volna, nemcsak a házak, de a bútorok is, sőt, a kályhák, a gramofonok, a képek a falon. Egerben ez mégsem mese. A festékillatú épület­ben mestergerendás meny­­nyezetű szobák sorát lá­tom, egyelőre még üres tár­lókkal. A falnak támasztott „festmények” mindegyike cukortáblára készült, a mester színezett tojásfehér­jéből készített festékkel, nyomózsákból pingálja rá­juk a mintát. Emitt Kopcsik úr címere: rajta egy sas, amely kiterjesztett fél szár­nyával habverőt, a másik­kal nyújtófát tart. — Mindenütt marcipán lesz? — Ez egy varázslatos hely lesz. Százhúsz ide illő tár­gyat készítettem. Három éve csak a kiállítás anyagán dolgozom, méghozzá tíz­­tizenkét órát napjában. Lesz itt marcipánból for­mált, ember magasságú eg­ri borospalack, két és fél méter magas, díszített cu­koróra, a várvédő Dobó Ist­ván díszpajzsának édes másolata. — Hogyan átlőtte ki, hogy cukorból nemcsak krémes meg habroló készülhet? — A kényszer szülte a dol­got. Évtizedekig én is a sü­temények világában éltem. Tortákat cifráztam, linzer­karikákat sütöttem, később irányítottam egy egri cuk­rászüzemet. Miután megis­mertek a városban, a ven­déglátó vállalat nyitott egy olyan cukrászdát, ami az én nevemet viselte. A Kopc­­sikba nemcsak az ínycsik­landozó illatok csalogatták be a vendégeket, de tárlato­kat, irodalmi esteket és koncerteket is tartottunk. —Aztán 1995-ben követke­zett a hideg zuhany... — Erről nem is igen szere­tek beszélni. Jött a privati­záció, eladták az üzletet, én pedig „öldönfutó” lettem. Mihez kezdjen egy cukrász cukrászda nélkül? — Addigra már komoly nemzetközi sikereket köny­velhetett el. Ez sem segí­tett? — Valóban, 1988-ban a frankfurti cukrászolimpián a magyar csapat tagjaként Oscar-díjat kaptam, és sor­ra gyűjtöttem be az érme­ket a többi nemzetközi ver­senyen is. Ennek ellenére állás nélkül maradtam. Egy hónapig csak tengtem­­lengtem. Könyőrületből a helyi vendéglátó-ipari is­kolában biztosítottak egy üres sufnit, s én őrült mun­kába kezdtem. — Milyen cél hajtotta? — Fogalmam sem volt, mit kezdek az elkészült figu­rákkal. Csak annyit tudtam, hogy számomra ez a leg­jobb terápia. A saját pén­zemből marcipán-alap­anyagot meg porcukrot vettem, s reggel nyolctól este nyolcig gürcöltem. A kollégáim megkérdezték: ha már úgy sincs jobb dol­gom, miért nem indulok a berlini cukrászolimpián? Tényleg, miért is ne!? — Nemcsak hogy beneve­zett a versengésre, de mindjárt be is írta magát a Guinness-rekordok köny­vébe... — Úgy éreztem, csoda tör­tént. Tíz munkámra tíz aranyérmet akasztottak a nyakamba, s ezzel minden csúcsot megdöntöttem. Másodszor egy cukorfres­kómmal kerültem be a Guinness-könyvbe, a török miniatúrák stílusában ké­szült, három és fél négyzet­­méteres alkotás ugyanis a legnagyobb a maga nemé­ben. — Az olimpia után dúskál­hatott az ajánlatokban ? — Szó sem volt ilyesmiről. Visszamentem a kis spáj­­zomba, és tovább „barká­csoltam”. Az igazsághoz tartozik, hogy később há­romszor is hívtak vissza az egykori Kopcsik cukrász­dába, ugyanis az utódom csődbe vitte az üzletet. Én azonban mindig nemet mondtam. Az embernek le­gyen tartása, még ha sze­rény is. — Mire volt olyan szerény? — Én már csak ilyen balfá­cán vagyok. Nekem még autóm sincsen. Magam sem tudom, honnan volt elég hitem és erőm. Annyit azonban éreztem: az a leg­jobb, ha a munkába ölöm a bánatom. Aztán egyszer csak kisütött a nap, kaptam egy nagy megrendelést. Herczeg István grafikus­­művész barátommal négy és fél évig dolgoztunk a moszkvai Esterházy cuk­rászda berendezésén. Iko­nok sorát készítettem mar­cipánból, megfestettem például Borisz Godunovot meg Rettegett Ivánt. — Sosem nevezték giccsnek a munkáit? — Nem, az ilyesmire vi­gyázok. II. Alekszej, min­den oroszok pátriárkája egy ikonomért oklevéllel jutalmazott meg, melyre ezt íratta: „Az Úristen gaz­dagon ajándékozta meg Önt művészi tehetséggel, melyet a mestercukrász szakmában hasznosít”. Egyébként két nagy szen­vedélyem van, a képzőmű­vészet és a zene. Évtizedek óta gyűjtöm a kortárs fes­tők és grafikusok képeit, sokukkal össze is barátkoz­tam. Ezért is van, hogy job­ban tisztelem a művészetet annál, mintsem hogy ízlés­telen dolgot adjak ki a ke­zemből. — Mind ez ideig Moszkvá­ig kellett menniük azoknak, akik látni akarták a cukor­remekeit. Bántotta? — Lépten-nyomon azt tu­dakolták tőlem, hogy merre találják az egri mar­cipánkiállítást. Elkeserített, hogy mindig azt kellett vá­laszolnom, egyelőre se­merre. Három éve aztán a város polgármestere, Nagy Imre kézen fogta az ügyet. Elhozott ide, a minarethez közeli Harangöntő-házhoz, s azt mondta, itt lesz a mú­zeumom. Szétnéztem, s egy gazos telket láttam, raj­ta egy ódon, lerobbant épít­ménnyel. Itt laktak kétszáz­ötven éve az egri harangön­­tő-dinasztiák. Kellett hozzá egy kis képzelőerő, hogy higgyek az ígéretnek... — Azóta felújították a mű­emlék épületet, a város rá­­költött százmillió forintot e különleges látványosságra. Megnyugodott már? — Már csak karnyújtásnyi­ra vagyok attól, hogy meg­valósuljon az álmom. S tes­sék, annyira izgulok, hogy remeg a gyomrom... Félek, nehogy közbejöjjön vala­mi. — Mikor volt ideje utoljára tortát sütni? — Nem is tudom... Talán húsvétkor, az unokámnak. Igazából azt sem figyelem, milyen nap van vagy mi­lyen évszak. Egészen más dimenzióban élek. Ez itt Marcipánia. Olyan, mint egy külön ország, átitatva zenével és örömmel. Ez az én kis birodalmam... Palágyi Edit Semmelweis Ignác 1818. július 1- jén született Sem­melweis Ignác, az anyák meg­­mentője. 1844- ben avatták or­­vosdoktorrá Tractatus de Vita Plantarum címen meg­jelent botanikai munkája alapján. Még ebben az év­ben megszerezte a szülész­mesteri és sebészdoktori oklevelet is. Semmelweis a belgyógyászat és a szülé­szet közül kénytelen volt az utóbbit választani. Klein professzor szülészeti klini­káján jelentkezett egy be­töltetlen tanársegédi állás elnyerésére. Kétévi vára­kozás után, 1846-ban kine­vezték előbb ideiglenes, majd végleges tanársegéd­nek. A bécsi közkórházat (Allgemeines Kranken­haus) II. József császár (1780-1790) alatt építették. Szülészeti osztálya már a kórház felállításának első esztendejében (1784) meg­nyílt. Négy évtizeden át alig 1,25%-a halt meg a szülő anyáknak. De a hú­szas években emelkedni kezdett a gyermekágyi láz következtében elhunytak száma. Mi lehet a helyi ok az I. osz­tályon, Klein klinikáj án? Semmelweis Ignác jött rá az összefüggésre, hogy a vizsgáló or­vosok és medikusok, akik állandóan érintkezés­ben voltak a hullákkal, sza­bad bejárással rendelkez­tek a szülészetre is! A szappanos kézmosás pedig — ezt a szag is elárulta — nem távolította el a kézhez tapadó hullarészeket. A bá­banövendékek nemigen kerültek érintkezésbe a hullákkal, így magyarázha­tó a II. osztály jobb halálo­zási aránya. Olyan fertőtle­nítőszerre volt tehát szük­ség, amely elpusztította a „hullamérget”. Többféle vegyszer kipróbálása után, Semmelweis a klórmész mellett döntött. 1847. má­jusában tért rá a klóros kéz­mosások alkalmazására. Kötelezte erre az orvoso­kat, a hallgatókat és az ápo­lószemélyzetet egyaránt. Az eredmény azonnal megmutatkozott: júniusban 2,38%, júliusban 1,20% és augusztusban 1,89% volt a halálozási arány. Brit állampolgár lett a reptér-lakó Megkapta a teljes brit ál­lampolgárságot az a külföl­di lakhelyű brit állampol­gársággal bíró férfi, aki egy éve nem tudott kijutni Nai­robi nemzetközi repülőteré­ről. Sanjay Shah 13 hónap­ja a kenyai repülőtér senki földjén él, ezzel története kísértetiesen emlékeztet a Terminál című film forga­tókönyvére. Sanjay Shah tavaly má­jusban Kenyából Nagy-Bri­­tanniába repült, de a Heath­row repülőtér határőrei nem engedték be az országba, mert feltételezték, hogy itt is akar maradni, és mivel Shah külföldi lakhelyű brit állampolgár, erre nincs jo­ga, ezért feltették egy Nai­robiba tartó repülőgépre. Ám Sanjay Shah korábban már lemondott kenyai ál­lampolgárságáról, így ami­kor visszaért Kenyába, hon­talan lett. Attól tartott, hogy ha elhagyja a repülőteret, letartóztatják a rendőrök és bebörtönzik. Az elmúlt egy évet a repülőtér parányi vámmentes övezetében töl­tötte. Éjjel az egyik indulási csarnokban aludt, mosa­kodni a reptéri mosdókba járt, és a kávézókban dolgo­zóktól kapott élelmen és kávékon élt. Felesége és fia, akinek kenyai útlevele van, néhány naponként látogat­ta, és élelemmel és tiszta ru­haneművel látta el. A kenyai brit követség június 30-án közölte vele, hogy jóváhagyták a teljes körű brit állampolgársági kérvényét, és hamarosan át­veheti az új brit útlevelet. A követség szóvivője sze­rint a döntést nem befolyá­solta Shah úgymond értel­metlen tiltakozóakciója. A világ legmerészebb személyi igazolványa Az Egyesült Államok mellett Nagy-Britannia is bio­metrikus személyi igazolványt vezetne be arra hivatkoz­va, hogy ez nagymértékben hozzájárulna az illegális be­vándorlás visszaszorításához. A terv ellenzői szerint ha­talmas költségekkel jár, és félő, hogy sérti majd az állam­polgárok szabadságjogait és személyiségi jogait. A többi ország szorosan nyomon követi a brit eseményeket, és a terv sikere esetén valószínűleg sokan követik majd a brit példát. Nagy-Britannia a napokban tárgyal a személyi igazol­ványok kérdéséről, miután Tony Blair miniszterelnök előállt a biometrikus személyi igazolvány-rendszer terve­zetével. A politikusok várhatóan elfogadják a javaslatot, melynek értelmében ujjlenyomat, arc és íriszazonosítás­sal működő személyi igazolványokat vezetnének be az országban. Amennyiben jóváhagyják a tervet, ez lesz az első alkalom, hogy a briteknek személyi igazolványt kell hordaniuk az óta, hogy Winston Churchill kormánya a 2. világháború után eltörölte a dokumentum viselését. Az ellenzők — akik szerint az igazolvány költséges, szük­ségtelen és tolakodó — attól tartanak, hogy végül kötele­ző érvényűvé teszik a dokumentumot. Neil Fisher, a QinetiQ angol technológiai vállalat biz­tonsági és hírszerzési igazgatója szerint a többi ország nagy figyelmet szentel a brit terv előrehaladásának. „Még soha senki nem vezetett be ilyen bonyolult személyi azo­nosító rendszert, amely három biometrikus azonosítót al­kalmaz” — nyilatkozta. ,Amerika különösen odafigyel ránk, és azt hiszem, ha folytatjuk a munkát és sikerül be­vezetni, sokan követik majd a példánkat”. Az ellenzéki konzervatív és liberáldemokrata pártok kijelentették, a javaslat ellen fognak szavazni. „Nem lá­tunk semmiféle előnyt, csak hatalmas költségeket, és sú­lyos veszélyt a polgári szabadságjogokra és személyiségi jogokra nézve” — nyilatkozta David Davis. „Ez a javas­lat nem fog beválni. Nem érik el vele a kitűzött célokat, azaz a terrorizmus és az illegális bevándorlás visszaszorí­tását. Óriási költségei és súlyos hibái lesznek”. Bár Blair többségét a parlament alsó házában csök­kentette a májusi választás, sőt, néhány munkáspárti kép­viselő is a javaslat ellen szavazhat, szakértők szerint a ter­vezetet várhatóan el fogják fogadni. Egy felmérés szerint a terv költsége elérheti a 19 milliárd fontot, a miniszterel­nök azonban eltúlzottnak véli ezt az összeget. A QinetiQ igazgatója, Neil Fisher szerint az azonosító kártyák nem tudják kiszűrni a személyazonossággal összefüggő csalá­sokat, azt azonban megakadályozza, hogy valakinek egy­nél több személyazonossága legyen. „Vannak olyan csa­lók, akik 70 - 140 különböző személyivel rendelkeznek. Az új igazolvánnyal esetleg még egy eltérő személyazo­nosságuk lehet, és végül azzal is le fognak bukni”. Aggasztónak találja azonban, hogy a kormány nem végez átfogó számítógépes modell teszteket a rendszerrel kap­csolatban, pedig ez elengedhetetlen a terv sikeréhez. Legkorábban 2008-ban vezetnék be az önkéntes ala­pon igényelhető igazolványt, és 2013-ig várhatóan nem teszik kötelezővé. A kötelező érvényűséget csakis akkor vezetik majd be, ha a parlament jóváhagyja azt. Személyi igazolványt körülbelül egy tucat EU- tagállamban használnak, bár ezek viselése nem minden­hol kötelező, és nem tartalmaznak olyan sok adatot. A brit javaslatnak hosszadalmas parlamenti eljáráson kell átesnie, mely során majd még többször megvitatják a ter­vezetet. ford.: K. Gábor Népművészeti fesztiválok egész nyáron Az idei nyár folyamán hazalátogatók figyelmébe ajánljuk Az idei nyár népművé­szeti fesztiváljaira több mint negyven országból nyolcvannál is több külföl­di együttes kapott meghí­vást, Magyarországról pe­dig százhatvan folklórcso­port mutatkozik be. A főbb helyszíneken kívül a ven­dégek kétszázhúsznál is több kistelepülésen is fel­lépnek majd. A rendezvények több­ségét a Folklórfesztiválok Magyarországi Szövetsé­ge bonyolítja. Elnöke, Hé­ra Éva a rendezvényeket bemutató sajtótájékoztatón elmondta, hogy bár a ren­dezvények finanszírozása igencsak akadozik, ennek ellenére idén is számítha­tunk a már jól ismert fesz­tiválokra; mert a lakosság részéről minden évben nagy érdeklődés mutatko­zik a népművészeti prog­ramok iránt. A szervezet szerint Ma­gyarország számára az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb nemzetpropa­ganda a nemzetközi kap­csolatoknak ez a formája. Táncoló fiataljaink olyan vidékekre jutnak el, olyan baráti kapcsolatokat alakí­tanak, amelyre hivatalos módon nem lenne lehető­ség. Ugyanez a helyzet a Magyarországra érkező külföldi együttesekkel is: vendégeink a közvetlen emberi kapcsolatokon ke­resztül ismerkedhetnek meg Magyarországgal. Jó példa minderre a ta­valy megrendezett 3. CIOFF World Folkloriada, amelyen hetvennégy or­szág kétezerötszáz táncosa vett részt, s Pécsről indul­va egészen kis magyaror­szági falvakba is sikerült elvinni és bemutatni a vi­lág minden tájáról érkezett együtteseket. Már javában tart, és jú­lius 2-án ér véget a „IV. Martin György Országos és a XXI. Szegedi Nem­zetközi Néptáncfesztivál”. A seregszemlén az ország szinte valamennyi tájáról érkeznek népi táncegyütte­sek, de érkeztek fellépők Grúziából, Bulgáriából és Lengyelországból is. A fesztivál keretében sor kerül utcai vigasságokra és népművészeti vásárra is, valamint július elsején a Dóm téren bemutatták a „Boldogasszony vendég­ség” című produkciót Zsuráfszky Zoltán koreog­ráfus rendezésében, aki szakrális és világi ünnepek megjelenítésével Szeged történetét dolgozza fel. Az előadásban Novák Péter vendégtáncosként szere­pel. Jjúlius 1-től július 3-ig rendezték meg a, AVI. Pé­csi Folknapok — Nemzet­közi Népzenei Fesztivált” Pécsett. A rendezvényen a műfaj idős, autentikus képviselői és a népzenét feldolgozott formában be­mutató fiatal előadók mu­tatkoznak be. A zenekarok és szólisták mellett nép­táncegyüttesek, kamara­­együttesek is előadják mű­soraikat, esténként pedig táncház zárja a programot. A fesztivállal kapcsolat­ban a rendezők elmondták: a tavalyi, óriási népszerű­ségnek örvendő Folkloriá­­da hangulatát szeretnék új­ra felidézni. Ennek megfe­lelően számos külföldi együttes és szólista érke­zik Pécsre: Azerbajdzsán­ból, Csehországból, Gui­neából, Tibetből, Macedó­niából, Norvégiából, Tö­rökországból, Kanadából és Mongóliából is láthat­nak a nézők műsort, de a fesztiválon jeles magyar népzenészek is bemutat­koznak. A Sétatér teljes hosszá­ban a régió legjobb kéz­műveseinek közreműkö­désével népművészeti és kézműves kirakodóvásár­nak, valamint kézműves bemutatóknak és játszóhá­zaknak adott otthont. Baja-Kalocsa-Szek­szárd — e három város részvételével zajlik július 12-17. között a „XV. Nemzetközi Dunamenti Folklórfesztivál”. A ren­dezvény az autentikus néptánc, népzene és kéz­művesség bemutatására vállalkozik. A meghívott együttesek elsősorban a Duna mellett élő nemzete­ket képviselik, de mellet­tük mindig jelen vannak Európa más országai is, köztük a határon túl élő magyar együttesek, újab­ban pedig a tengerentúlról is érkeznek fellépők a ren­dezvényre. A programban szere­pelnek felvonulások, kiál­lítások, népművészeti vá­sárok, népzenei esemé­nyek, folkkocsmák, gaszt­ronómiai rendezvények, nemzetközi és hazai tánc­házak, viselet bemutatók, borprogramok, borudva­rok, utcaszínházak, mutat­ványosok, vásári komédiá­sok, valamint a közönség különböző kis- és kézmű­ves mesterségekkel is megismerkedhet. Augusztus 15-én kez­dődik és 21-ig tart a szé­kesfehérvári „X. Királyi Napok - Nemzetközi Nép­táncfesztivál”. A magyar­­országi Alba Regia Tánc­­együttesen kívül érkeznek tánccsoportok Portugáliá­ból, Szicíliából, Skóciából, Jordániából, Peruból, Al­gériából, Indiából, Finnor­szágból, Dél-Koreából és Franciaországból. A részt­vevő csoportok szabadtéri színpadi estéken mutat­koznak be, de az esti tánc­házakban lehetőség lesz tánctanulásra is. A fesztivál ideje alatt Székesfehérvár belvárosá­ban népművészeti kirako­dóvásár, és több helyszí­nen gasztronómia, borkós­tolás és sörsátor válj a az érdeklődőket. Százhalombatta-Ráckeve- Tököl — „Summerfest Nemzetközi Folklórfeszti­vál és Népművészeti Vá­sár” néven augusztus 19- 21. között várja a népdal és néptánc szerelmeseit e három város. A fesztivál az elmúlt években több mint száz ország néptán­cosát és zenészét látta ven­dégül, szinte valamennyi kontinensről. Idén is ér­keznek művészek többek között Argentínából, Bel­giumból, Dél-Afrikából, Costa-Ricából, Sri Lanká­ból, Thaiföldről, Kolumbi­ából, Udmurtiából. A megszokott esemé­nyeken túl sor kerül még klasszikus zenei koncer­tekre, képzőművészeti ki­állításokra, játszóházakra, gyermekprogramokra, vi­lágzenei sátorkoncertekre, szabadtéri színházakra és nemzetközi táncházakra. FRANK FELKAI, Q.C. & PÉTER IVÁNYI, ügyvédek és közjegyzők Telefon (416) 363-1867 Az alábbi ügyek szakszerű intézése: Fax (416) 363-0863 Beszélünk magyarul! Rochon Genova 121 Richmond St. W., (at York St.) Suite 903 Toronto, Ontario M5H 2K1 felkai@rochongenova.com • pivanyi@rochongenova.com • www.rochongenova.com • bevándorlási ügyek • házassági ügyek • pénzügyek • balesetek • örökösödési eljárások • fellebbezések • válóperek • bűnügyek • pereskedések • végrendeletek (27-v) |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom