Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)
2005-02-05 / 6. szám
2005. február 5 — (No. 6) — Magyarság — 3 oldal ' . . " í ’• x.'!£: :':':v::x:xv::::x:x:x:x:x:::x:x'x:x:::x:x:::xvx'::x\::::::v^ h iMixü i:ii iíir i Ukrajna lecsendesedett Azok, akik két hónappal ezelőtt még tüntetni mentek Kijev belvárosába, a múlt vasárnap már azért tértek vissza, hogy megünnepeljék választottuk, Viktor Juscsenko államfői beiktatását. A beiktatási ünnepség a Verhovna Radában, a parlamentben vette kezdetét. Az ülésteremben több mint hatvan külföldi küldött volt jelen — Magyarországot Mádl Ferenc köztársasági elnök és Somogyi Ferenc külügyminiszter képviselte. Nagy tapsot kapott Aleksander Kvasniewski lengyel elnök, aki kulcsszerepet játszott az Ukrajnát szakadással fenyegető belpolitikai válság megoldásában. A vezető nyugateurópai politikusok között ott volt a leköszönő amerikai külügyminiszter, Colin Powell is, jelenlétével jelezve, hogy Washington támogatja az új ukrán vezetést. Hiányzott viszont a teremből a Juscsenko által legyőzött másik elnökjelölt, Viktor Janukovics. Leonyid Kucsma távozó államfő savanyú arckifejezéséről pedig leolvasható volt, hogy novemberben nem ezt a forgatókönyvet képzelte el. Ukrajna harmadik államfője, Juscsenko 1954-ben született. Tanár családból származik, közgazdasági tanulmányait a nyugat-ukrajnai Ternopilban fejezte be. Másfél évtizede dolgozott a bankszférában, amikor Leonyid Kravcsuk akkori államfő 1993-ban a Nemzeti Bank elnökévé nevezte ki. A posztot 1999-ig töltötte be. Nevéhez fűződik az infláció megfékezése, és az új nemzeti valuta, a hrivnya bevezetése. Kravcsuk utóda, az 1994-ben hivatalba lépő Leonyid Kucsma 1999-ben Juscsenkót miniszterelnökké nevezte ki. A gazdasági szakértő a kormány éléről azonban egy bizalmatlansági indítvány miatt alig egy évvel később távozni kényszerült. A Kucsmával szakító politikus vezetésével a Mi Ukrajnánk nevű politikai tömörülés 2002-ben a legtöbb mandátumot nyerte el az országos parlamenti választásokon, ám Juscsenko nem tudott olyan szövetséget kovácsolni, amelynek élén újabb miniszterelnöki megbízatást kaphatott volna. Második feleségétől, az ukrán származású amerikai Katerina Csumacsenkótól három gyermeke van. A lakosság döntő része a korrupció és a szegénység felszámolását várja Juscsenkótól, aki az őt éltetők előtt letett esküjében így fogalmazott: „Az európai civilizációhoz tartozó Ukrajna helye az Európai Unióban van. Nem leszünk többé ütközőzóna. Tiszteljük más államok érdekeit, de számunkra az ukrán nemzeti érdekek az elsők”/ A jövő hónapban 51. életévébe lépő Juscsenko egy XVI. századi, az egyik legértékesebb ukrán írásos emléknek tekintett bibliára, illetve az alkotmányra esküdött fel. A belvárosban hatalmas kivetítőkön közvetítették a ceremóniát: a tömeg ujjongva éljenzett, amikor Juscsenko megcsókolta a bibliát és az alkotmányt, illetve átvette az államfői hatalmat jelképező láncot és díszes jogart. Juscsenko beiktatása utáni első külföldi látogatása Moszkvába vezetett, mert hiába az EU a fő cél, Oroszország továbbra is a legfontosabb gazdasági partnere marad Ukrajnának. Az új ukrán elnök következő látogatása Magyarországra vezetett. A Juscsenkóval folytatott megbeszélést Mádl Ferenc így összegezte: Budapest a jogrendszer átalakításában szerzett tapasztalataival segíti majd a Nyugat felé forduló Ukrajnát. A Juscsenko által képviselt politikai felfogás a kárpátaljai magyar kisebbség helyzetében is pozitív változással járhat, tette hozzá. A gazdasági kapcsolatok fejlesztésében pedig Gyurcsány Ferenc kormányfő hamarosan esedékes kijevi útja hozhatja meg az első konkrét eredményeket. Az európai uniós tagság nem lehetetlen dolog Ukrajna számára, minden attól függ, hogy az ország milyen ütemben képes véghez vinni a szükséges reformokat — hangoztatta a Juscsenkóval folytatott tárgyalásai után Solana. A korábbi NATO-főtitkár — Kwasniewski vei együtt — kulcsszerepet játszott annak a súlyos belpolitikai válságnak a megoldásában, amelybe a tavaly novemberi, csalásokkal kísért elnökválasztás nyomán sodródott a 48 millió lakosú ország. Ukrajna írásban fogja kérni az EU-tagságot, s az új ukrán vezetés a lehető leggyorsabb tempót kívánja diktálni — közölte Oleg Ribacsuk, akit az európai integrációs tárca várományosaként emlegetnek Kijevben. E szavakat láthatóan tett is követi, hiszen Juscsneko nagy nyugat-európai „turnéra” készül: hivatalos Brüsszelbe az Európai Parlamentbe, Strasbourgba pedig az Európa Tanácsba. A nagy nyugati nyitás előtt azonban lesz mit csinálnia Juscsenkónak a saját háza táján is. Igaz, hogy az ukrán gazdaság rohamtempóban — tavaly közel 9,4 százalékos ütemben — nőtt, viszont a lakosság jó harminc százaléka még mindig a szegénységi küszöb alatt tengődik, a kiábrándultságnál pedig csak a mindent átszövő korrupció erősebb. Kialakult egy többpártrendszer, bár a fontos dolgok a klánok közötti kiegyezéseken dőlnek el, a kormányzati rendszer pedig magán hordozza a posztszovjet állapot minden baját. Ez Leonyid Kucsma elnökségének hagyatéka. Emellett a 48 millió lakosú ország nagyon megosztott, a hagyományos kulturális, nyelvi és vallási törésvonalakat még tovább mélyítették a két Viktor, Juscsenko és Janukovics közötti csatározások az államfői posztért. A 66 éves Kucsma egyik legnagyobb bűneként az ország természeti kincseinek eltékozlását róják fel: a megvesztegetések sorozatával kísért magánosítások haszonélvezői az egykori rakétagyár-igazgató rokonai, hívei és a kelet-, illetve dél-ukrajnai orosz ajkú. régiókat uraló klánok voltak. Juscsenkóék azt tervezik, högy az orosz ajkú régióknak folyósított központi pénzek jelentős részét az eddig elhanyagolt nyugati megyékhez irányítják át. Ennek éppen itt lenne már az ideje. Kucsma javára talán egyetlen dolog írható — a csernobili atomerőmű bezárása és Ukrajna nukleáris eszközeinek leszerelése. S hogy az új elnök — kinek neve Juscsenko — mellett ki lesz az új kormányfő? Sokan sejtik, hogy az nem lesz más, mint a hajviseletével ukrán parasztlánynak álcázott, 44 éves karizmatikus politikusnő, Julia Timosenko. Timosenko csinos ábrázatát az elnökválasztás viharos heteiben megismerhette a világ. Mindenütt ott volt az ellenzéki elnökjelölt mellett. Az elnökválasztás heteiben számtalan alkalommal mozgósította Juscsenko lankadó híveit újabb akciókra, miközben a háttérben Janukovics környezetével tárgyalt. Beszédei, s az általa vezérelt akciók nyomán hívei „Ukrajna Jeanne d’Arcjának” nevezték el a dnyepropetrovszki közgazdásznőt. Timosenko viharos karriert futott be, egyike országa leggazdagabb embereinek. Volt már miniszterelnökhelyettes és ült börtönben is, sőt most körözteti őt az orosz katonai főügyészség. (Állítólag magas rangú orosz tiszteket vesztegetett meg.) Férjével, Olekszandr Timosenkóval együtt a múlt évtized elején az ukrán energia- és nyersanyag-gazdálkodás kulcspozícióit szerezték meg. 0 azt állítja, hogy neki köszönhető, hogy megszűnt Ukrajna Oroszországgal szembeni sok milliárd dolláros tartozása a kifizetetlen gázszámlákért, s hogy ő kényszerítette az ukrán nagyiparosokat arra, hogy kifizessék a gáz árát. Karrierjét Leonyid Kucsma elnöknek köszönhette, hiszen az ő egyik kormányában volt miniszter, miniszterelnökhelyettes. Majd szintén Kucsma volt az, aki elvitette rendőreivel. A vád: férjével és apósával együtt ellopták, és Nyugatra adták el az orosz gázt. Férje évek óta önkéntes emigrációban van, az após nemrég szabadult a börtönből. Az üzletasszony viszont úgy döntött: politikai pályára lép. Az első cél Kucsma eltávolítása volt. Batykivscsina (Haza) névvel jobbközép pártot alapított. Hívei bejutottak a parlamentbe, ahol Julia Timosenko Tömbjeként (BJUT) alkotnak képviselőcsoportot a Verhovna Rada jobbszélén. Legutóbbi nyilatkozataiban jelezte: ő lesz az új kormány feje, de ha nem, akkor is kulcspozícióra számít. És sejttette, hogy ez még nem politikusi pályájának csúcsa: nem mond le arról, hogy országa elnöke legyen. Akinek van alkalma Európának azon részét felkeresni, mely május 1-én még nem tudott az Európai Unióhoz csatlakozni, egyre inkább két dologra fog felfigyelni. Az egyik, hogy ezen országok legtöbbjében, Horvátország, Románia és Bulgária kivételével, a felszabadulás (?!) után is még mindig fennáll az idegen megszállás. Ez különböző formákban nyilvánul meg, de még mindig ugyanazokat vagy nagyon hasonló problémákat okoz. Másodsorban megállapíthatja, hogy az úgynevezett felszabadítók — a hadsereg tagjait kivéve — nem mindig a legkedveltebbek. A katonák a legtöbb területen sok jót tesznek, alig avatkoznak be a lakosság belső ügyeibe, és ezért őket tisztelik. Különböző civil és politikai közigazgatások léteznek, melyek legtöbbjét olyan emberek vezetik, akik valahol Nyugaton politikailag vagy egyébként nem feleltek meg, akiket azonban, mivel pártokokból elbocsájtani nem akarják, a megszállt országokba helyezik el. Ez nagyon feltűnő Koszovóban, de igen gyakori Bosznia-Hercegovinában és a többi területen is. Itt egyre gyakoribbak a népi megmozdulások a közigazgatás ellen, de szinte soha nem a katonákkal szémben, ahogy ezt legutóbb márciusban Koszovóan meg lehetett figyelni. Ezekben az országokban gyakori szokás, hogy ott háborús bűnösök utáni vadászatról beszélnek. Ez a szerb borzalmak, különösen USA, Izrael: közös terv az Irán elleni támadásra Washington ötezer bombát ígért Keresztes Lajos A Welt am Sonntag, a német konzervatív napilap vasárnapi kiadásában Bruno Schirra Közös terv az Irán elleni támadásra című írásában mutatja be az Egyesült Államok és Izrael hírszerzésének Teherán elleni együttműködését. Aharon Zeevi tábornok január 11-i, haifai előadása a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Központjában úgy hangzott, mint az Irán elleni háború menetrendje. „Abból indulunk ki, hogy Iránnak még fél évre van szüksége, hogy saját forrásaiból elegendő dúsított uránnal rendelkezzen az atombomba megépítéséhez.” — állította a tábornok. Majd a katonai hírszerzés főnöke hozzáfűzte: „ha a Nyugat nem állítja meg őket, akkor két éven belül Irán tagja lesz az atomhatalmak előkelő klubjának”. Izraelt a nukleáris holokauszt fenyegeti, hiszen „Shahab 3” rakétáikkal a mullahok bármikor képesek atomrobbanófejet kilőni Tel Avivra. Abban sem hisz Zeevi, hogy Iránt éppen az európai diplomácia állítja majd meg. Túl sokszor ejtette át már Teherán európai tárgyalópartnereit, túl sokszor írtak már alá egy megállapodást, amit szinte azonnal megsértettek. A tábornok ugyan megpróbálta az európaiakat meggyőzni. „Erre ők azt válaszolták, hogy már a Szovjetunió idejében is a nukleáris fenyegetés közepette éltek. Egyáltalán nem figyeltek oda, amikor elmagyaráztam nekik, hogy Irán egy egészen másik történet” — tette hozzá. Kasszem Shabani tábornok december 28-i beszéde világossá tette, hogy Irán gyorsan halad előre a saját atomfegyverek létrehozásában. Az iráni forradalmi gárda vezérkarának tagja a következőket mondta: „Az Egyesült Államokkal megvívandó háború előestéjén vagyunk. Elegendő fegyverünk van, mindenek előtt azonban rendelkezünk a szükséges nukleáris képességekkel”. A bejelentést követően izraeli biztonsági szakemberek három vörös vonalat húztak, ha Irán ezek közül az egyiket átlépi, háború lesz. „Ha Irán felmondja az atomsorompó szerződést, ha atomrobbanófejet vásárol, vagy ha az urándúsítás folyamatát saját erőből képes elvégezni és a teljes hasadóanyag-körforgást képes létrehozni”. A vörös vonalak átlépését iráni katonai célok bombázása követné. Az USA- val közös támadási tervek régóta készen állnak, szakértők szerint a légi csapások heteket vennének igénybe. Washington ötezer, úgynevezett intelligens Felhívás! Lépjünk be minél többen a MAGYAR HÁZBA! A tagsági díj egy évre mindössze $50.00 (Nyugdíjasoknak és diákoknak $30.00) azonban a Srebrenica-i botrány hatása alatt történik, ahol 6000 muzulmánt öltek meg, mert a katonák, akiknek őket meg kellett volna védeniük, ezalatt inkább a gyilkosokkal egymás egészségére ittak. Ezt az úgynevezett igazságügyet egy energikus, már inkább fanatikus hölgy, Carla de Ponte vezeti, aki mindenesetre a terület választásában igen szelektíven lép fel. Ennek az úgynevezett igazságügynek a képe is torz: Gyakorlatilag nem tesznek különbséget támadók és megtámadottak között. És mostanában, ez különösen érvényes Horvátországra, de Bosznia- Hercegovinára is, ahol emberekre vadásznak, csupán mert ők csak azt a bűncselekményt követték el, hogy védték hazájukat. Ezek néha szigorúbb büntetést kapnak mint a támadók. Egyidejűleg a nemzetközi nyomás állandóan erősödik, hogy az állítólagos háborús bűnösök kiszolgáltatását előmozdítsák, különösen Horvátországban vagy Boszniában, akikről a saját kormányuk semmit vagy alig tud. Egyidejűleg azon embereket, akik szabadon mozoghatnak Szerbiában, a Milosevics tárgyalások óta már nem találják meg, mert őket szabály szerint nem is keresik. Alkalmasint kisebb bűnösöket elfognak, de ez minden. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a háború mindkét nagy bűnösét, azaz a két szerbet, Karadzsicsot és Mladicsot még mindig nem fogták el, míg egyidejűleg a horvát kormányt fenyegetően felszólítják, hogy Gotowina tábornokot adják ki. Ez egy horvát, aki annak idején a franciáknál szolgált, és amikor országának defenzív háborúja megkezdődött, azonnal Horvátország rendelkezésére állt. Sikeres katonai vezető volt, akinek semmit nem lehet a szemére vetni, azonkívül, hogy mint magasrangú parancsnok, bizonyára „bűnös kell hogy legyen”. Szerbiában, Belgrádban már a verebek is azt csiripelik, hogy merre lehetne Karadzsicsot és Mladicsot elfogni, de ezt nyilvánvalóan nem akarják tudomásul venni. A szerb kormányt alig kritizálják. Legfeljebb lojális híveinek köreiben suttogják, hogy ők a háborús bűnösök, úgy hogy ne is merészeljék saját katonáikat oda küldeni. Egyébként számos szerb politikus azt mondja, hogy ők semmi esetre sem hajlandóak a két tömeggyilkost kiadni. A különböző bánásmód ezen fajtája a Nyugat politikájának szavahihetőségét veszi el. A szerbek meg vannak győződve, hogy a Nyugat egyszerűen nem azt akarja, amit mond. A horvátok joggal nem hisznek már a törvényesség pártsemlegességében. Ezenkívül nem lehet elsiklani afelett, hogy egy olyan ember, mint Gotowina a horvátok szemében egy nemzeti hős, miután valóban nagyon sokat tett az ország felszabadításáért, de az országon kívül soha nem cselekedett. Mindez rossz hangulatot teremt az egész térségben, mert a nyugati képviseletek önállóságát ássa alá, mely már mindenképpen, különösen az ENSZ tisztségviselőinek cselekvési módja miatt, jelentősen megkérdőjeleződik. így nem fognak igazi békét teremteni. (Fordította Schmidt Ágota) A szlovákiai ellentét A német nyelvterület sajtószemléje Keresztes Lajos bomba — köztük ötszáz „bunkerirtó” — szállítására tett ígéretet. Izraeli pilóták állítólag már hónapok óta a Negev sivatagban gyakorolják az atom- és vegyifegyver-üzemek, valamint a rakétaállások bombázását. Az izraeli-amerikai háborús tervek szépséghibája, hogy senki se tudja pontosan, hol találhatóak az iráni atomfegyver-üzemek. A szakértők abból indulnak ki, hogy az ismert üzemekből a kormány az egész országban másolatokat épített, melyek egy részét még mindig nem sikerült feltérképezni. Egy esztendeje próbálkoznak az amerikaiak, hogy minél több nukleáris üzemet felderítsenek. E ténykedésükben egy olyan szervezetre támaszkodnak — az úgynevezett népi mudzsahedinekre —, amelyet Washington terrorszervezetként tart számon. Nem csak Afganisztánból és Pakisztánból szivárognak Iránba az amerikaiak titkos egységei, de az iraki kurdok segítségével a kurd területekről is. Egy ilyen, közel két tucat személyből álló kémhálózatot tartóztattak le 2004. augusztusában az iráni hatóságok. Szinte egyetlen EU- tagállamban sincs olyan közel egymáshoz a gazdagság és a szegénység mint Szlovákiában. Die Presse (diepresse.com) A konzervatív napilapban Christoph Thanei A regionális árkok egyre mélyülnek címmel tudósít a közép-európai kis tigrisről, Szlovákiáról. Míg a fővárosban mindössze 3,7 százalékos a munkanélküliség, addig az országos szinten továbbra is 17 százalékos. Míg keleten nemcsak a katasztrofális körülmények között élő cigányoknak okoz gondot, „hogy inkább rosszul, mint jól életben maradjanak”, addig a pozsonyi felső osztályok immár egy ideje fizetőképes keresletet jelentenek, ami a szomszédos Ausztria számára is egyre érdekesebb. Az átlagkereset 2004-ben a pozsonyi régióban elérte a 20168 koronát (közel 130 ezer forintot), addig Eperjes térségében ez 11.829 koronával (mintegy 75 ezer forinttal) alig haladta meg ennek a felét. Az IVÓ közvéleménykutató intézet kérdésére a pozsonyiak 67 százaléka gondolta úgy, hogy az ő régiójában a legjobbak az életlehetőségek, míg Kassán mindössze a válaszadók 1 százaléka volt ugyanezen a véleményen. Az elkészült tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy mind a pozsonyi optimista, mind a kassai pesszimista hozzáállás az előző évi kutatásaikhoz képest markánsan megerősödött. Die Welt (welt.de) A konzervatív napilapban Lars-Broder Keil A koalíció nem tud megállapodni a zsidó bevándorlás kérdésében című írásában foglalkozik a kormányon belüli vitákról. Az SPD enyhe korlátozást és egy világos kritériumkatalógust javasol, a zöldek ezt ellenzik, a CDU a szociális segélyt igénylők magas számarányára hivatkozik. A Bundestag SPD-frakciójának szóvivője, Dieter Wiefelspütz, valamint CDU-beli kollégája, Hartmut Koschyk arra emlékeztetett, hogy a szándékolt zsidó bevándorlásnak kettős célja volt. A bevándorlás egyrészt az oroszországi zsidóságnak kívánt biztonságot adni az ottani antiszemitizmussal szemben, másrészt a németországi zsidó közösségekbe kívánt életet lehelni. Ez megtörtént, közel 200 ezer zsidó 1998 óta történt bevándorlásával- nyilatkozta Koschyk. A jövőben az integrációnak kell a bevándorlással szemben fontossá válni, s ez a zsidó közösségek érdeke is- fogalmazott Wiefelspütz. A hitközségek ezzel a feladattal gyakran túlterheltek, hiszen a bevándorlók nem tudnak németül, és minimális érdeklődést mutattak a zsidó vallás iránt. Alig 80 ezren, a bevándorlók kevesebb, mint a fele talált felvételre a németországi zsidó közösségekben — folytatja Koschyk. Ehhez jönnek a szociális problémák is, hiszen a szociális segélyből élők a zsidó bevándorlók 60-85 százalékát teszik ki, amint ezt a belügyi államtitkár, Fritz Rudolf Körper a minap a Bundestag belügyi bizottságában elmondta. „Ez pedig nem lehet sem a társadalom, sem a zsidó közösségek érdeke” — mondta Koschyk a lapnak. Torontói Magyar Hetedik Napot Ünneplő' Adventista Gyülekezet Bob Rumball Center Imaterme 2395 Bay view Avenue Toronto, M2L 1A2, Canada Szeretettel vár minden igazságot szerető és kereső személyt. Minden szombaton de. 10-től 11:30-ig biblia-iskola, 11:30-tól istentisztelet, utána uzsonna. Lelkész: Nagy Károly, tel: 416-615-1282 Márai Sándor: Ami a naplóból kimaradt (1953—1954—1955) A nagysikerű sorozat legújabb könyve, mely felöleli az 56-os forradalom előtti időket, melyet a bölcs író jegyzetei alapján ismerhetünk meg. Ez a könyv méltó folytatása a korábban már megjelent sorozatnak. A könyv ára $20.00 + $3.00 posta = $23.00 Amerikában és máshol a világban az ár és portó ugyanaz, DE USA dollárban. Kérjük a csekket / Money Ordert a CODEX CANADA nevére kiállítani. Megrendelhető a Kanadai/Amerikai Magyarság könyvosztályán az összeg előzetes beküldésével: 74 Advance Rd., Etobicoke, Ontario, M8Z 2T7 Canada Ajándékozza szeretteinek a magyar irodalom legszebb remekeit! Kérdéses igazságszolgáltatás Habsburg Ottó
