Kanadai Amerikai Magyarság, 2005. január-június (55. évfolyam, 1-25. szám)

2005-02-05 / 6. szám

4 oldal — Magyarság — (No. 6) — 2005. február 5 Érzéstelenített nemzettudat Cúth János A következetlenség ön­magában még nem bűn. Csupán baj. Ellenben nagy bajt szi­matolok ott, ahol a követ­kezetlenség határtalan. Határtalanságát pedig a nemtörődömség és az értet­lenség mértéke fejezi ki. Ez a kísérteties jelenség (mert az), messze túlmutat még Pató Pál uramék portáján is. íme, következetlen­ségeink laza főzésű sora: Érdemes egy régebbi kel­tezésű eseménnyel kezdeni, amikor is az elnemzet­­lenítés szele nem csupán megsuhintott, hanem lég­nyomásként ért bennünket: felrobbantották a Magyar Nemzeti Színházat. Ezt a tényt Bessenyei Ferencnek, a Nemzet Színészének az elköltözése időszerűsíti: Hányán, de hányán figyel­meztettek bennünket ak­koriban, hogy vigyázat, mert itt a nemzet egésze ellen elkövetett gyalázatos terrortámadás történt. A Magyar Nemzeti Színház épülete korántsem volt életveszélyes, mint ahogy azt a robbantóbrigád han­goztatta. A merényletet mégis végrehajtották, a hazai terroristák pedig azóta is bársonyszéktől bársonyszékig cipelik a felső tízezernek kijáró életkörülmények terheit... Ilyen lépés a világ ösz­­szes országában csakis akkor lehetne elképzelhető, ha az új és az előzőnél sokkal reprezentatívabb és impozánsabb Nemzeti Színház már átadás előtt állna... Nem úgy Magyar­­országon, ahol a Nemzeti Színház nézőközönsége alól ki lehetett robbantani az ülőhelyeket. (Talán még olyan is akad, aki ezt észre sem vette...) Akkoriban még azonban beindult egy általános gyűjtőkampány az új Nemzeti Színház javára. Kérem olvasóimat, hogy a rákövetkező ocsmány és példátlanul gyalázatos eseménysort ne is kövessük végig, csupán az idegeket kímélendő, vázlatos for­mában: Gyűltek a milliók, s lassan már a milliók mutatószáma is tekin­télyessé növekedett. Ekkor aztán egyesek rákérdeztek az „illetékeseknél”, hogy árulják már el végre az igénylőnek és a tulaj­donosnak, a magyar nem­zetnek, hogy hol is emelke­dik majd az új, monumen­tális épület, nemzeti kultú­ránk parnasszusa?... Nos, ülve is maradt a magyar nemzet a televízióra mere­dő érteden tekintettel, ami­kor megtudta, hogy az új Magyar Nemzeti Színház helyszínét még nem sikerült kijelölni, sőt, a leendő színház tervei sem készül­tek még el, annak ellenére, hogy erre vonatkozóan pályázatot is hirdettek, s a beérkezett pályamunkák annak nem egészen rendje, s végképp nem annak mód­ja szerint díjazva is lettek: sok-sok millió, majdnem konvertibilis forintocskák­­wmmmmmmmmmmmmm 2002 óta, sőt már koráb­ban hozzászokhattunk, hogy ha szocialista-liberális kor­mány van hatalmon, az siet­ve és rituálisan megalázza Magyarországot: kéjesen emlegeti a megcsonkított ország kicsinységét, leállítja a nagy lélegzetvételű kez­deményezéseket. Ezúttal, harmadszor, Davoshoz mertünk kicsik lenni. Úgy, ahogyan Rákosi, Gerő, Münnich vagy Kádár, országunk jelenlegi vezetői is idegennek éreznék magu­kat a piacgazdaságra épülő, civilizált országok pénzügyi és politikai vezetőinek rangos fórumán. Mással legalábbis nem tudnánk hirtelenjében megindokolni, miféle zsigeri ódzkodás, a kisszerűség és a rossz lelki­ismeret milyen rosszízű keveréke gyűlhetett össze a jelenlegi szocialista-liberális kormányban ahhoz, hogy hivatali idejük alatt immár harmadszor mulasszanak el egy olyan rangos találkozót, mint a davosi világgazdasá-' gi fórum. A különös gyakorlatot, hogy Budapest a folyamatos meghívások ellenére egy­szerűen nem megy el a svájci síparadicsomban sorra kerülő fórumra (me­lyen ebben az évben is közel száz ország 70 mi­nisztere, illetve mintegy 20 állam- és kormányfője vesz részt) 2003 januárja óta űzi a magyar kormány. A tá­voliét mellett szánalmas indokokat hoztak fel; pél­dául azt, hogy ebben az évben sem Draskovics Tibor pénzügyminiszter, sem Gyurcsány Ferenc miniszterelnök nem vesz részt, László Boglár kor­mányszóvivő azzal indokol­ta, hogy a meghívás a Med­­gyessy-kormányhoz érke­zett, a kormányváltás után pedig elmaradt a korrigálás. Bizonyos korrigálás va­lóban elmaradt: mint utólag kiderült, igencsak ingatag alkotmányos alapokon állt 2004 nyarának-őszének for­dulóján Gyurcsány Ferenc hatalmi pozícióinak megala­pozása. De mi köze min­dennek Davoshoz? Mi az, hogy a Medgyessy-kor­­mánynak küldtek meghívót, s ezt a jelenlegi kabinet saját magára nem látja érvényesnek? A hatalmi pozíció törvényességét, folyamatosságát kérdőjele­zik meg saját maguk?! Davosba Medgyessyt nem üzletemberként, hanem a magyar kormány fejeként hívták meg - a mindenkori magyar kormány első em­bereként. Magyar kormá­nyok az 1867-es kiegyezés óta folyamatosan követik egymást (s ha valami fur­fangos privatizációs műfo­gás következtében zaciba nem verik a Magyar Köz­társaságot, fogják is egy jó ideig), a nemzetközi közös­ség pedig jogalanyként, partnerként a mindenkori magyar kormány kompetens vezetőivel tárgyal, legyen az illető neve Gyurcsány, Medgyessy, Orbán vagy Horn - hogy olyan neveket is említsünk, akiknek kor­mánya részt vett a korábbi találkozókon. Talán valami fatális fél­reértés lehet a háttérben, a 2002 óta hatalomra került vezetők esetleg azt hiszik, hogy ha nagyobb utazáso­kat tesznek, melyeknek célja nem a szigorúan ma­gánpénzekből felkeresett kubai tengerpart vagy va­lamilyen afrikai szafari, fölöslegesen költik az or­szág vagyonát. Nem utaz­nak például olyan távoli vidékekre, mint Japán: így aztán le is maradunk a márciusban sorra kerülő világkiállításról, így ha semmi másban nem is, de ebben legalább kitűnünk a harminc európai ország közül, amelyek részt vesz­nek rajta. Következetes lépésekkel haladnak országunk bölcs vezetői valahová lefelé a lenini úton: ha sikerült szétverni a budapesti expót, később rendőri eszközöket is bevetve zaklatni a ma­gyarság nagy teljesítményeit felvonultató kiállítás szer­vezőjét, akkor miért kéne nekünk holmi gyanús kiállí­tásokon részt venni Tokió­ban? Azt, hogy újabban miért nem mennek el a rangos svájci találkozóra a Magyar Köztársaság kormányfői, rendkívül változatos érvek­kel támasztották alá: 2004 elején „más irányú elfog­laltsága miatt” nem volt jelen Medgyessy Péter, aki szó szerint ugyanígy in­dokolta távolmaradását 2003-ban is. Talán ezen a gyakorlaton akart változtat­ni az ifjúszocialista fene­gyerek Gyurcsány, amikor ezt a jelenlegi, szellemes kibúvót megfogalmazták. Igaz, ha elment volna korábban László Csaba, vagy utóbb Draskovics Tibor a találkozóra, olyan kijelentésekkel, tényekkel is szembesülnek, amitől torku­kon akadhat a pénzügymi­niszterek reggelije. „Hazánk elveszítette regionális ve­zető pozícióját a — davosi Világgazdasági Fórum apropóján megjelenő — versenyképességi rangsor­ban” — írta például a Fi­gyelő című gazdasági lap a 2003-as találkozó után. Azt pedig egyáltalán nem csodálhatjuk, hogy a csúcs ez évi fő témájához: „Felelősséget vállalni a nehéz választásokért” nem­igen tudnának hozzászólni, se Gyurcsány, se Drasko­vics. Legfeljebb annyit, hogy: „áááá...khmm... őőőőő...” Ezért viszont tényleg kár volna kiutazni. LEE & COMPANY | BARRISTERS | SOLICITORS Immigration Advocacy Litigation (416)321-0)00 Mj^RKO VITOROVICH, Member of the Canadian Society of Immigration Consultants For Service in Hungarian call Laszlos Sztojkovics at (416) 721-3981 kai... De ez még messze nem fejezi ki találóan a hazai robbantó- és egyéb specializációjú brigádok kriminalizmusát. A követ­kezőkben ugyanis már arra sem adtak választ, hogy mennyi pénz folyt be ösz­­szesen az új Magyar Nem­zeti Színház építésére, arra a nem egészen mellékes kérdésecskére pedig egyál­talán nem jött válasz, hogy hová is lett az az összeg... És minden maradt a régiben. Az utcákról követ­kezetesen hiányzott az a milliós tömeg, amely vál­tott műszakban tüntetve elérhette volna, hogy a köztiszteletnek örvendő nyakkendős milliárdosok rablásai és sikkasztásai is a felszínre kerüljenek, szá­mottevő nemzetellenes­­ségükkel együtt, s meg­nyíljanak előttük a jól őrzött börtönkapuk... De úgy látszik, mi olyan nem­zet vagyunk, amely jól megvan Nemzeti Színház nélkül. Persze igaz, meg­vannak nélküle az eszki­mók is. Tagadhatatlan, hogy azóta felépült egy épület „Nemzetiként”, amelynek stílustalan stílusa hűen kifejezi, hogy csak ideiglenesen „Nemzeti”... Aztán jött a történelmi dátum, a maga sorsfordító ígéretével, amit részben be is váltott: fordultak a köpö­nyegek százezrével. Csak a ránk nehezedő átok maradt a régi, s annak markáns kifejezője: a trianoni dik­tátum. Pedig a környező népek valamennyien be­nyújtották a számlát, köve­telve a múlt torzulásainak helyrehozatalát. A németek egy tisztességesnek mond­ható szerződéssel rendezték a lengyelekkel szembeni vitás kérdéseket: Csehszlo­vákia, ez az erőszakkal összetákolt hibridállam két önálló országra bomlott; Szlovénia, Horvátország és Bosznia is kimondta önálló­ságát, amiért hajlandó volt fegyvert is fogni (bár nem ők voltak azok, akik a fegyverek erejére kívánták volna bízni a rendezés ügyét.) A két Németország egyesült, a volt Szovjetunió rabnemzetei is függetle­nítették magukat egy-két kivétellel, bár a kivételeket is a gazdasági kényszer szülte. Csupán a legmeg­gyalázottabb, a legkifosz­­tottabb, a leginkább meg­sarcolt és megtizedelt ma­gyar nemzet nem kért elég­tételt?... Igaz, lehet, hogy a nemzet megtette volna, csak annak képviselete nem. Mert annak a szándé­ka valami egészen más: Ingyen odadobni az ellen­séges érzületű idegen náci­óknak Kárpátalját, a Fel­vidéket és Erdélyt. A belső ellenség ugyanis így oszto­zik a külső ellenséggel: Végleg odadobja nekik az elszakított területeket, hogy ő maga, ezen kintlevősé­gekkel, illetve a visszaszer­zésükkel járó huzavona nélkül bekebelezhesse a csonka országot. Neki ez elég. Egyelőre. Ezek után ne is hábo­­rogjunk azon, hogy a Nem­zeti Színház sorsára jutott a világkiállítás is, nehogy megcsillogtathassuk ér­tékeinket a világ előtt, mert még utóbb kivívjuk a világ együttérzését és szim­pátiáját, ami nagyban meg­nehezítené kivégzésünket és bekebelezésünket. Ezért aztán a világkiállítás helyett megkaptuk a Torontói Filmfesztivált, ahol aztán ügyeletes filmművészek, magasrendű művészetüket igazoló kék bárcával a ke­zükben, bemutattak ben­nünket piszokban fetrengő delíriumos alkoholistákként és erkölcsi fertőben döglő­­dő kreténekként. Meg lehet köszönni nekik! Nem tudom, van-e ér­telme rákérdezni arra, hogy ha valóban ilyen sem­mirekellő népség lennénk, akkor vajon miért mi adtuk a világnak többek között Kátó doktort, aki a nyomá­ba eredt és tetten érte a leprabacilust, hogy kitapos­sa az utat a lepra gyógyí­tása felé?!, miért mi adtuk a világnak Plávics Ferencet, a holdjárművet megalkotó csoport vezetőjét, valamint Bejczy Antalt, a Mars­jármű, s mi több, a Mars­­expedíció automatizálásá­nak atyját; miért mi adtuk a világnak Makovecz Imrét és bámulatos építészetét?!, miért mi adtuk Körmendy Jánost, a csillagászat nagy talányának, a fekete lyukak titkainak és létezésüknek feltáróját?!, Noel Pétert, aki a kvantummechanikát új Szerezzen oromot szeretteinek! A Piros szív, fehér hó, zöld levél című világhírű dal és még más a szerző, Mártonffy Miklós által szerzett dalok CD-n kaphatók a Kanadai Magyarság Könyvosztálván. Ára $ 15.- + $ 3.- postaköltség A csekket Mártonffy Miklós nevére kiállítva a Kanadai/Amerikai Magyarság címére kell küldeni 74 Advance Rd. Toronto, Ontario M8Z 2T7 Tel: 416-233-3131 Kodály GÁLA BÁL7 melyre szeretettel várjuk Önt, kedves családját és barátait. 2005.február 19, szombat este 6 órai kezdettel a Magyar Ház Árpád termében 840 St.Clair Avenue West Az este zenészei Fekete Föld és a Szinkron együttesek, f ó'sz akácsunk György Dezső Jegyek elővételben kaphatók és rendelhetők: Felnőtt $35.00 Diák, nyAjgdfjas $.30XXJG>ennek $15.00 416-452-7017 416-833-6064 416-817-3474 www.kodaly.ca i\/£—-----------------------------­A megmentett kereszt alapokra helyezve, új és mindenütt hozzáférhető energiával kecsegteti a világot?!, miért mi adtuk a világnak Tegze Miklóst, az atomi felbontású röntgen­holográfia megalkotóját; Telkes Máriát, a napkollek­tor feltalálóját, vagy hogy mást ne mondjak, miért mi adtuk az UFO-típusú jár­művek, illetve azok hajtó­műveinek rekonstruktorait?! (Csak élőket soroltam fel.) Vagy még ezeknél is ra­gyogóbb teljesítményeket és impozánsabb területek meghódítását igényelné tőlünk a kegyeket osztó láthatatlan bizottság? Alig­ha. Mert annak éppenséggel az a legfőbb problémája, hogy számarányunkhoz képest túlságosan is hang­súlyos a jelenlétünk a nagy­világban. Ezért kell ben­nünket folytonosan gyaláz­­ni, rágalmazni és becsmé­relni minden csatornán, mindenki által. És gyaní­tom, hogy mindezt már nem is lehet kivédeni, visszaverni. De ha a legbé­­külékenyebb és legmegbo­­csátóbb énemre hallgatok, akkor sem hagyható zokszó nélkül, hogy a Magyar Nemzeti Színház felrobban­tása után tűrtük a világ­­kiállítás lefújását, elnéztük a Duna elterelését, egyes újságjainkban pedig szinte megénekeltük testvéreink millióinak a kiközösítését az alapszerződések révén, majdpedig a kettős állam­­polgárság megfúrása által, miközben elnemzetle­­nítésünk és vágóhídi kate­góriába sorolásunk soroza­tos megnyilvánulásairól már alig-alig veszünk tudo­mást. Kómában van az ország. Orvosi segítség pedig nincs... Két jászsági helység kö­zött az utat korszerűsítették, átvágták. Amikor az út kész lett, az illetékesek kiszáll­tak, hogy átvegyék. Ott volt mindenki, aki számított, így a két község párttitkára is. A kiszállt bizottság végig járta az új utat. Nagyon szép idő volt. Az alföld termékeny földje zöldben pompázott. Az ösz­­szegyűlt társaság élénk be­szélgetésbe merült. Amint mentek, egy útszéli kereszt mellé értek. Mit áll itt ez a kereszt - szólt méltatlankod­va az egyik párttitkár. Ho­zass egy földgyalut, szólt a másik párttitkár és lökesd el innen. Csend lett. így mentek tovább. Senki sem szólt többé semmit, a társalgás elakadt. Aztán a síri csendben megszólalt egy hang: Pert akartok a nyakatokba? — A kereszt mindig az egyház területén áll. Mielőtt keresz­tet állítanak az egyház megköveteli, hogy a kereszt alapterületét és még néhány négyzetmétert az egyházra átírják. Ha ellökitek a ke-Kölcsey Ferenc 1829 és 1832 között Nagykároly­ban, az akkor a vármegye­­házának otthont adó épüle­tében dolgozott. Erre emlé­kezve az épület főbejárata mellett emléktáblát helyez­tek el a falra, amelyet ünnepélyes keretek között lepleztek le október 10.-én. Az emléktáblán a követke­ző szöveg olvasható: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a Haza resztet, joggal indítanak pert ellenünk. — Akkor maradjon — mondta a párttitkár. Bizonyára ő is észrevette, hogy milyen hatást váltottak ki korábbi szavai és most jó néven vette, hogy nagyvonalúan visszavonulhatott. A hangulat megenyhült. A társaság beszélgetve tovább ment. Kis idő múlva az egyik résztvevő odalépett a kereszt védőjéhez és megköszönte bátorságát. Aztán titkon egy másik is megszorította az illető ke­zét. Majd csendben meg­szólalt az egyik ember: Ezt a keresztet az én őseim emeltették. A szívem meg­szakadt volna, ha ledöntik. Ezután többen is a kereszt megmaradásának helyessé­géről szóltak. Kivéve a két párttitkárt. Eddig a történet egy kis füzetből. És ennek kapcsán eszembe jut egy széles körben ismert éle a Rákosi időből: Ma­gyarországon csak egy kommunista van a nép között, de senki sem tudja ki az és így mindenki fél. Lejegyezte : Pali fényre derül — Kölcsey Ferenc 1790—1838. Ebben az épületben dolgozott vár­megyei jegyzőként a jo­gász, politikus, ország­­gyűlési követ, nemzeti imánk költője 1829-1832 között. Emlékére állíttatta a nagykárolyi RMDSZ 2004”. • autók • házak • üzletek és gyárak biztosítása Brokers Trust Ins. Group Inc. HÁZBIZTOSÍTÁS esetén az 50 éven felüliek számára kedvezményt tu­dunk nyújtani a teljes biz­tosítási díj 65%-ig! Hívja: BOKOR VERONIKÁ-t, az alábbi telefonszámon: (905) 760-1515, ext.117. Fax: (905) 760-0909 Toll free: 1-800-405-2299 (28-v) Méltó megemlékezés 2005 tavaszi-nyári árak, Early Bird (március 15 előtt megvásárolva!) TORONTO-BUDAPEST-TORONTO Indulás időpontja 2 hónapos jegy Április 1. előtt $ 659.­Április 1-május 27 között $ 720.-tól Május 28-június 15 között $ 920.-tól Június 16-július 14 között $1,170.­Július 15-aug. 22 között $ 920.-tól Aug. 23-október 15 között $ 720.-tól Senior/diák-24 évig (l eves jegyek)­$ 860.­­$ 830.­­$ 1,030.­­$ 1,280.­­$ 1,030.­­$ 830.-Business class $ 1,650.-től $ 1,850.­­$ 2,199.­­$ 1,850.­­$ 1,650.-Foglalástól számítva 72 órán belül a jegy kifizetendő. A jegy ára nem visszatéríthető, változtatás azonban ráfizetéssel lehetséges. Gyermekár (2-12 év között) 75% Cancellation biztosítás megvételét ajánljuk a fenti jegyekhez. Kérje kedvező európai árainkat továbbutazás esetén! TORONTO-BUDAPEST-TORONTO (átszállással) március 13 előtt megvéve! Március 13. előtti vagy április 1-30 közötti indulás: $ 540.-+tax (max. 2 hónapra) (nem törölhető, visszaút időpontja $ 250.-ért változtatható) Kihozatal (Bukarest, Temesvár, Zágráb...) Június 14 előtt $ 760.00 Június 15-től $ 910.00 Gyermekár: (2-12) év között) 75% Charter járatok Európába rendkívül olcsón — kérje ajánlatunkat! Termálfürdó'k: 2 hetet fizet, 3 hetet kap — US$ 1,260.-tól Autóbérlés-szálloda foglalás KÜLÖNLEGES TÚRAAJÁNLATAINK: Május 11-18: Erdély, Csiksomlyó repülő, szálloda, napi 2 étkezés Május 22-29: Felvidék autóbuszos túra, szálloda, napi étkezés Május 30-tól: Dalmát tengerpart, 1 hetes üdülés, 4* szálloda, napi 2 étkezés $ 1,869.-+ tax U$ 840.­Eu 449.­Egész évben Bécs-Prága 6 napos túra vonattal, szálloda, reggeli, városnézés U$ 610.­­Európai autóbusz túrák, hajóutak (cruise) a Dunán a Fekete tengerig... Érdeklődjön irodáinkban, ahol mindenkor a legkedvezőbb árakkal és szakértelemmel állunk az utazó közönség rendelkezésére! COLUMBUS TRAVEL 311 SHEPPARD AVE, M2N 3B3, 416-224-5800 és 416-596-8101, Toll Free 1-866-853-9304, Fax: 416-224-5459 1262 HURONTARIO St., MISSISSAUGA L5G 3H3 905-271-1271, Toll Free 1-800-390-5292, Fax: 905-271-7255 Ismét mertünk kicsik lenni Udvardy Zoltán „Fantázia” Jelmezbál 2005. február 26.-án 7 órai kezdettel A Magyar Ház Árpád termében 840 St. Clair W. Zene: Szinkron együttes Főszakács: TURCSIK KÁROLY Belépődíj: $ 30.- gyermekeknek $ 10.­­Minden fantázidadús jelmez meglepetésben részesül. Tel: 416-654-4926 (4v) KNOWLEDGE EXPERIENCE DILIGENCE ff

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom