Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-09 / 28. szám

POGÁNY BERKEKBEN (Folytatás az első olidalról!) seprű alkalmazásában, mondva csinált “nagyjaink” sárbaránga tás'át, vagy “örökös veszeke­dést1’ látnak. Az alábbvázolt, elgondolkoztató jelenségek e­­lemzésével, birá ló képességűn k helyreállításával me,g,gátolhat­­juk a csalódásokkal terhes, de még tevékeny 'nemzeti emigrá­ciónk további lemorzsolódását. (Folytatás a 4. oldalon!) ság és a Szabadságharcos Vi­lágszövetség zártkörű gyűlé­sein. Kérdem: miért hallgatta el eddig megállapításait? — Jó­magam évek óta erről írok, s milyen jót tett volna az erköl­csi támogatás olyan jóltájéko­zott, bennfentes részéről, mint Ön. Különös, hogy ilyen sokáig cinkosa maradt a Pogány-Tol­­las tengelynek, jóllehet, szalon­­képességük az ön emelkedett erkölcsi mértékeit: a hűséget s a kollaborációt illetőleg kime­rítik. — Ami a politikai kon­tárkodást s éretlen következet­lenséggel párosult eszmei zűr­zavart illeti, ez Önnél már erő­sen előrehaladt beteges tünet. Emlékezzék csak BajcsiiZsi­­linszkyt dicsőítő soraira, no meg az Ön specialitására, a nekrológra. Irt már belőlük ele­get: Koszorúsról, most meg 'Dalnoki Veressről. Az utóbbi­ban irtalc nyomán arra léhet következtetni, hogy a január 2'6.-i Nyílt levelében tálalt igaz­ság csak kihagyó emlékezetére vall. Azóta hát visszatévedt miazmát lehető éltető eleméibe: a mocsárba. Tévedtek hát a­­zok, akik Nyílt levelében uj hangot véltek fölfedezni, mert az ön legfőbb érdeme mindig a következetlensség volt és ma­rad. — ország, gyarapodjanak a szegé­nyek és aljas emberi indulatok felett uralkodhasséli a Rend és a Béke!” Mi tudjuk, milyen nyugodtan hajszoltak minket, hogy gyarapodjanak a né-pnyú­­zók. . . Különben is, nemde fur­csa a “népre” hivatkozás egy volt os. és kir. ezredes fiától? Normatúlteljesitő stréberségre vall, hogy hajlandó volt biztosí­tani tollal és fegyverrel szovjet lakájok azon “rendjét és béké­jét”, amely “fejlődés” 56-ban kiváltotta a Nép haragját 9 a­­mely addig /kifosztotta, nincs­telenné tette azt a középosz­tályt, ahonnan ő ig jött. Szerencséje volt, hogy ideje­korán lebukott, mert ha stré­­bersége útat nyitott volna neki további “őrtállásra”, könnyen díszíthette volna fejjel lefelé csüngbe 56-ban a Korú-tat. De a szerencse mindig ho-zzászegő­­dött: neves “költő” s újságíró lett. Hja, a rendőrujságban e­­sett írói szárnypróbálgatástól a “Nemzietőr”-ig leszállt. A lényeg az “őr”-ön volt. Alkalmasint a németnyelvű és származású pa­pa, a “hűvös germán vitéz”, a­­hogy egyik költeményében ír­ja, csak tovább segített a népi német státus és a velejáró va-Á huszadik évforduló előestéjén Ötvenhatos egység — demokratikus összefogás! Napról-napra közelebb kerü­lünk ötvenhatos forradalmi szabadságharcunk évfordulójá­hoz. Már csak hetek választa­nak el attól, hogy huszadszor ünnepeljük ötvenhat októbe­rének csodálatos győzelmét és huszadszor gyászoljuk novem­ber 4. tragédiáját. Az emigrációs egyesületek szerte a világon készülnek, ar­ra, hogy méltókép üljék meg ezt az ünnepet és úgy emlékez­zenek ötvenhatra, amint annak történelmi nagysága azt meg­követeli. Úgy, hogy az ünnep­ségek .barátainkból tiszteletet és együttérzést váltsanak ki, ellenségeinknek pedig erőt és egységet mutassanak. Szükséges tehát, hogy az idei októberi ünnepségek még az eddigi évekhez képest i-s im­­pozánsabban sikerüljenek s a­­zokon a helyi magyarság teljes számban résztvegyen. A meg­emlékezések ipedig olyanok le­gyenek, hogy azok valóban az ötvenhatos eszméket tükröz­zék. Mindehhez elen-gedhetlen, hogy az emigrációs magyarság münden városban összefogjon és egy szivvel, eg,y lélekkel ké­szüljön elő az ünnepségre. Le­gyen ez alkalom arra, hogy — mint ezelőtt húsz esztendővel, 56Jban — az emigrációs ma­í AZ UJ HANG amit Stirling nyílt levelében megüt, most sem hiányolja sze­mélyes élményeire a célzásit a magyar (?) népi-demokrácia “iSturm and Drang” korszaká­ból. így kiderül, hogy ő már 1947 tavaszán a Kisgazdapárt­ból kiakolbólltott Súlyok Sza­badságpártjának együk ifjúko­ri vezetője, sőt “sajtosaként” még tüntetést is szervezett töb­­bedmagával a pesti Apponyi­­téren. Tüntetést, tiltakozásul a kommunista agitprop ügynök és irodalmár, Faludi és cinkosai ellen, a Prohászka-szobor le­döntése miatt. Ez az akkor dicséretes szép és következményeiben súlyos­sá válható tett inkább meggon­dolatlanságra, mint eltökélt bá­torságra vall, mits-em veszített azóta érdeméből. Érthető, ha Stirling, emlékeztetve e tetté­re, jogot formál -Czene és Do­­linszkyval szemben Tollas és más 'álszabaclságharcos -biráia­­tlára. Ezzel rögtön kiérdemelte, hogy ‘“Kádár-ügynök”. Helyte­lenül, mert a Kádár ügynökök alaposan kiképzett, kimondot­tan intelligens, de főleg meg­gondolt egyének! /Másrészt nem csoda, ha Stir­ling orrába ment a szobor dön­tő Faludi tavalyi tapógatódzó látogatása Washingtonban, a Voice of America “magyar” (hm!) tagozatánál és Ilosvay- Selymes Judithnál (bár volna neki “jó Budában lakása”! ott, ahol én gondolom. .. ) Gyurka, ahoigy régi sajtosok Münichen­­ben emlegették s fölszabadulás esetén egy pesti lap lóverseny­rovatával tüntették ki, már é­­vek óta gyakorolja a Voice of America sajátos orrhangját, a Katolikus Magyarok Vasárnap­jának “Washingtoni posta” c. rovatában. — A Faludi és a Voice-sok közti intim* kapcsola­tok után, akkor éri el tetőfokát Stirling " felháborodása, amikor az agitprop irodalmár Faludi, ealiforniai látogatása után így ir: “A Magyar Szabadsághar­cos Világszövetség Losamgelesi szervezete nem ilyen finnyás. Mí ez? Tájékozatlanság, ‘köz­életi emberek bűnös tudatlan­sága, vagy uj politikai orientá-A KOORDINÁLÓ BIZOTTSÁ­GOT a magyar emigrációs törek­vések egyesítésére hivatkozás­sal, különböző szervezeteink a' 60-as évek közepétől napjain­kig tartó válsága hívta életre. A válság közvetlen oka, a USA hidegháborús politikájának a détentra való fokozatos áttéré­sével, a még létező szerveze­teink személyi állományában a vészes lemorzsolódás. Ezért pi­maszul hangoskodó, főleg veze­tőségből áló Pogány-rTollas szabharcos “világszövetség” fondorlata rábirt. vagy féltucat északamerikai szervezetet, köz­tük a kopott patináju MHBK-t a két hatalmas tüntetés -New Yorkiban és Washingtonban ezt bizonyította. Erdély neve varázsszónak bizonyult éls csodát tett. Hiaz­­szük, hogy Ötvenhat neve és eszméinek, emlékének tisztele­te- is képes lesz megismételni ezt a csodát: az emigrációs ma­gyarság egységbeforrását és közös fellépését az évforduló megünneplése érdekében. Winnipeg, Man. 1976. juli-us 9. gyonváltság (-Lastenausgleiich) megszerzésében. (Elvégre, né­met ősökkel is lehet igazán ma­gyarul érezni és költeni; de mégis szeretném a szabharcos világ-szövetségi egyes mélyjma­­gyarjának véleményét hallani.) Aztán jöttek különböző, rend kívüli juttatások a Szabad Eu­rópától, meg magától a német miniszterelnökség sajtóalapjá­ból — persze, jó szolgálatokért, amik igen gyakran nemzetünk jogo-s igényeivel szembenálltak. — A költői- babérhoz mithoszt is költöttek a “közélet” dics­fényében sütkérező “tehetség”­­nek. -Sokan örültek, ha csak az árnyéka is rájuk -esett. Igaz, költött anitlhoszokban nincs ná­lunk hiány! De annyi hazafias mezbe burkolt szélhámosság és b-ecsteleség láttán -szabad-e, le­het-e tovább, felháborító té­nyejt ismeretében eltűrni vé-' reink további félrevezetését, lel kiismeretlen kopasztását! ? Ne azt keressük most, ami elválaszt, hanem ami összeköt. És ha valami fenntartás nélkül összeköti az emigrációs ma­gyarság minden tagját, az- Öt­venhat tisztelete. -Október 23. ideáljait és követeléseit annak­idején- teljes szivvel magáévá tette az egész emigráció 9 ez mái-g nem változott. A közös platform adva van és ma is ugyanaz. ( Most, az -előkészületek hetei­ben csökkentsük le a súrlódá­sokat és ne kutassuk egymás­ban a hibákat. A vitákat hagy­juk későbbre: Ötvenhat össz­hangját nem szabad személyes­kedésekkel -m-egbo-nitani és rossz szolgálatot tesz a magyar ügy­nek az, -aki a meglévő elienté­is, egy laza szövésűi bizottság­ba. — Ez a jellegzetesen “nép­­frontos” megoldás főleg a Po­­gány-ToIas tandemnek jött jól. Amíg a jojgász -Pogánycnak le­galitást a vezetésre, az üzleti szellemű Tollasnak tágabb fo­­gyasztópilacot irományai részé­re, addig, az MBBK-nak keserű bírálatot, bizalmatlanságot, s további térvesztes-ég,et eredmé­nyezett. Az egységtörekvések­be belegabalyodott szervezetek eme groteszk -népfrontjában bé­késen megférnek egymás mel­lett a nemzeti célok körül po­zitív és negativ erők. így a hon­védséget szabotáló őrmester ció?” — Majd igy folytatja: “Los-Angeles Tollas-város, a­­bol esküsznek rá, másrészt ről most Faludiról áradoznak, hogy a ‘-magyar irodaiam szí­nes nagy költő egyénisége,! .. . Mondjam azt, hogy fizikai un­dort érzek?...” Nem irt mindig igy Stirling. Edzett gyomra sokat kibírt ed­­dijg is s még -többet fog kibír­ni ... Később aztán hitet tesz a szótárában eddig ismeretlen állhatatosság mellett, amit Po­­gányra és Tollasra, s még sok másra a Szabadságharcos Szö­vetségbe 11 már régen, miniden nehézség nélkül alkalmazha­tott volüa: “Körülbelül azt ír­tam, — folytatja Stirling, — azt volt a lényejge, hogy aki va­laha is kollaborált bármelyik szélsőséggel, vagy maga is hozzájuk tartozott, mégha száz szór is jóvátette és börtönbe került, soha -ne várja, hogy sza­lonképesnek tartsák, vagy plá­ne magasztalják. Akkor mi ma­rad az igazán hűségeseknek...” (Diákkoromban, ha akadt köztünk, aki ké-sőn fölfedezett, régóta érvényes igazságot, ak­kor öklünket rázva kiáltottuk: Igaza van, üssük le! Ilyen ké­sőn fölfedezett nagy igazság láttán' mit kellene tennünk az újdonsült erkö'lcsesősszeli?) — S végiül a tények felismeré­se ime, beismeréssé válik, ír­ván ezt: “A Faludi-ügy ismét azt bizonyítja, hogy a -Sz'övet­rríellett az arany vitézség! ér­mes volt katonatiszt, a OPro­­liászka-szobrot döntögető agit­prop k u ltúrf0 rradalmár mellett a Mindsze-nty-szobrot emelők, a T-rianon-i kérdést elsüllyesztő, mindig jóllhelyezkedő volt csen­­dőrtiszt-köttő mellett a -magyar üldözés ellen tiltakozó Erdélyi Szövetség, és -még sorolhatnánk tovább. Ne engedjük, hogy egyre töb­ben hátat fordítsanak a vérsze­génnyé váló magyar ügynek.. Figyelmeztessük a hontalan magyar sors nyomorsága vám­­szedőit: TÜRELMÜNK FOGY­TÁN VAN! Tűnjenek el szélhá­mosságukkal az ismeretlenség jótékony homályába s vegyék egyszer s mindenkorra tudo­másul, hogy koordináló bizott­ságok nélkül is lesz tMAGYAR EGYSÉG. De csak akkor — ezt vegyük mi tudomásul —• ha költött mithoezok dicsfényével övezettek helyett könnyen -föl­ismerhető, tisztességes múltú és jeleni! vezetők állnak majd a magyar emigráció élére. gyarság különböző csoportjai most is megtalálják egymást és az ellentéteket félretéve e kö­zös cél-ért együttműködjenek. Meg kell mutatnunk, hogy Ötvenhat eszméinek tiszteleté­ben — akárcsak húsz évvel ez­előtt — most is egyek vagyunk és ezeknek az eszméknek mind­­imáig nem csökkent a sugárzá­sa. Fényük és erejük ma is tö­retlen-: képesek arra, -hogy egy­ségbe tömöritsék a széthúzó- e­­migrájciót. Nem is olyan rég, csak né­hány héttel ezelőtt mutatkozott meg, hogy ha valóban nagy és szent célért kell megmozdulni, túl tudjuk tenni magunkat az egyesületi vitákon és imponáló egységben tudunk cselekedni: beket éppen az évforduló előes­téjén élezi ki. Rendeljük alá egyéni szem­pontjainkat a közös nagy cél­nak, de tartsuk ezt szem előtt az ünnepségek rendezésénél is. Ne egyesek szereplése, vagy szerepeltetése legyem a fontos, hanem az, -hogy méltó legyen az évfordulóhoz. Ennek érdekében leghelye­sebb, iba a helyi magyar szerve­vezetek erre az alkalomra min­denütt egyesületközi bizottsá­gokat alakítanak, melyek'— a demokrácia szabályainak meg­felelően — közösen- intézik az évfordulós ünnepségek előké­szítését és rendezését. -Ezek a keretek magjai lehetnek egy későbbi állandó egyesületközi együttműködésnek, helyil nagy­bizottságok formájában. Számunkra mindez ötvenhat parancsa. Melyet most az év­"MAGYÁR VÉGZET, 1944. oki. 15.” cim alatt jelenik meg a közeljövőben Agg-teleky Béla szkv. altábornagy közel két évtizeden át tartó törté­­nelemkutató vitalevelezésének anyaga arról, hogy miért a vesztes oldalon fejeztük be a második világ­háborút. A könyvnek tartalma bizonyít, meggyőz és irányt m-utat a jövőre. A könyvnek ára vászonkötésben 16— dollár, vagy an­nak megfelelő más valuta. Megrendelhető közvetlenül Balogh József kiadónál, Postfach, CH-6005 Luzern, a a vételárnak csekken vagy money orderen való meg­küldésével. :St-Rémy, Qué. 1976. jun. 24. I fgen, itt fekszik -előtteim a ca­­liforniai '“'Szabadságharcos Hir ! adó” júniusi száma, amely “Társadalmi Bíróság.. . Mi a valósiág” c. alatt három sürü­­betüs lapon a Fogán y-féle sza­badságharcos világszövetség súlyos szabálytalanságait, hűt­len pénzkezelését tárgyalja. — Itt olvasható e világszövetség egyik alkoüomposáról -ez: “Tudomásunk szerint Fel­­szeghy v. ezredes az MIHBiK-t értesítette, ho-gy DoMnszkyj Já­nos az ÁVH-nál följelentette, a­­miből kifolyólag -meghurcolták, mindenét elvették. A IMH-BK az ügyet a íFBI-nak adta át. Rövi­desen ezután Dolinszky Puerto Riicloba költözött.” (M.L.) Né­hány sorral alább ez áll: “A Pogány András által vezetett Szövetség tagjai között van­nak, akik kiszolgálták a -Rákosi rezsimet, tagjai voltak a nem­zetet elnyomó osztagoknak, — rendőrségnek a kommunista pártnak, s a párt által irányí­tott szervezeteknek.” ségből való kilépésem indokolt volt; politikai dilettantizmus­hoz, éretlen következetlenség­hez, eszmei zűrzavarhoz, ezek­hez nem adom a nevem.. . ” Későn jött megállapitásai va­lóban meglepők: közéleti em­berek bűnös tudatlanságáról, uj politikai orientációjukról. Ön ezekről bizonyára többet tu­dott, mint mi, hiszen többször résztvett a Koordináló Bizotl-Föllapo-zva a “Magyar Rend­őr” 1947. nov. 1.-én ke-lt I. évf. 2(1. számot, olvasható Kecskési (ima Tollas) Tibor rendőr fő­hadnagy “A fegyverhasználat­ról általában” c. -cikkében ez: “Bajtársak! A demokrácia -ké­ziünkbe adta a fegyvert, -hogy őrtállásunk mellett nyugodtan dolgozhassunk ahonnan jöt­tünk: a Nép! Kezünkbe adta a fegyvert, hogy fejlődhessék az a születésnapomon, mintha itthon lennél, velem együtt és mem lenine itt sen-ki, csak Te, meg én. Ne mondj mást, csak azt, amit akkor mondtál volna. Ha az valóban így is lenne ... —, lette még hozzá kis szünet múlva. A férfi erélyes mozdulattal eltolta miajgátóll és 'megkísé­relt tréfás hanigot felvenni, hogy idegességét palástolja. Ne­vetett. Flóra, rendkívül szerette férjének ezt a nevetését. Tur­­békol! Szokta gondolni és képzete csókolózó galambokat ho­zott elé, pedig ilyet, c.sak az olcsó üzletek, vagy trafikok ki­rakatából is-mert. — Naaa! Jóóóó! — hagyta jóvá asszonya kívánságát, csakhogy szabaduljon már az unalmas helyzetből. Megcsipked­te felsége arcát, ahogy a gyerekekét. — Rendiben van! Ha aranyira óhajtod, hát kapsz majd egy levelet tőlem a születésnapodra. Oké?-— Köszönöm! Köszönöm! Te édes! Te drága! Egyetle­nem,! — ujongott a szerelmes asszony győzelmének hitében és csókolta, ahol csak érte párját mindaddig, amig annak sikerült a csók-fürdőből szabadulni. iSzerenicsés elrendezése az életnek, hogy nem láthatunk egymás gondolataiba. Flóra sem olvashatta ki férje befelé hang­zó szavait: — Ekkora huta nőt! Hát nem érzi, mennyire unom? Nem látja, hogy nem illik hozzám? Ő választotta ezt a meg­oldást máshogyan, mint ahogy én elrendeztem. Ám legyen, ha neki ilyen gyerekes dolgokra van szüksége. Flóra a közibeeső napokon még többet settenkedett a? ura körül, mint máskor szokta. Fokozott gonddal választotta ki öltözékét, hajviseletét szinte naponta változtatta. Mindent elkövetett, hogy észre'vétesse magát. Sikertelenül. Kálmán, minden este nyomtalanul eltűnt, s csak a reggelinél említette meg futólag, hogy későn jött haza és halálosan kimerült az előkészületektől.' És ő, még hitt. Az elutazást megelőző estén, Kálmán ‘bevonult szobájába és bezárkózott. Flóra türelmesen várta az ajtó feltárását, de annyira belefáradt, hogy mégis szobájába tért. Csak reggel emlékezett vissza, hogy férje elutazott anélkül, hogy elbúcsú­zott volna tőle. Az eső ömlött ezen a napon. — 8 —■ fordulón meg kell szivlelntünk és az ünnepségeket ennek a gondolatnak jegyében kell meg rendeznünk. Ötvenhatnak szen­telve, annak az Ötvenhatnak, melynek talán legfőbb tanulsá­ga, hogy a magyar, ha egyszer összefog, nagyszerű tettekre képes! G. S. PONTOZÓ 76 Az Első Magyar Néptánc Fesztivál és Verseny Kanadában Junius 26.-án, szombaton délután “PONTOZÓ ’76” cimen területi Magyar Népitáne-ver­­seny került- megrendezésre a torontói Magyar Kultúrközpont nagytermében. A fesztivál 200 népitáncost hozott össze Kanada három tartományából és az Egyesült Államokból. A hét órás népi­tánc bemutató, közel 30 tánc­számmal, színvonalas versenyt eredményezett. Városunk egyetlen népiitánc­­csoportja, a WINNIPEG KA­­PISZTRÁN EGYÜTTES tánco­sai ELSŐ HELYEZÉST nyertek e versenyen. Ugyancsak meg­kapta a Zsűri különdiját a LEGJOBB TÁNCSZÁMÉRT, va lamint elismerést az eredeti népviseletekért. A torontói Népitánc Fesztivál első 3 helyezettje továbbjut az ősszel New Yersey-ben sorrake­­rülő csúcsversenyre. A KAPISZTRÁN EGYÜTTES Vezetősége ezúton is hálás kö­szönetét fejezi ki mindazok­nak, akik nagylelkű anyagi tá­mogatásukkal lehetővé tették, hogy táncosaik a versenyen résztvehettek. — Őszinte hála a néhány, szol­gálatkész Énekkari és Nőegyie­­ti segítő kéznek, amelyek békés csendben, alig pár nap alatt varázsolták el a legszebb nép­viseleteket. És köszönet a ked­ves Szülőknek is, akiknek megj­árt ése és támogatása végigkí­sért az úton bennünket, j Büszkén jöttünk haza! — Megdolgoztuk érte! Tudósító. Jubileumi emlékérem-pályázat A külföldi .Magyar Képzőmű­vészek Világszövetsége A Sza­badságharcos Világ-iSzövetség felkérésére nyilvános pályázat alapján tartja megvalósítható­nak egy JUBILEUMI EMLÉK­ÉREM kiadását, mely tartal­mában kifejezi az Egyesült Ál­lamok 200 éves és A Szabad­ságharc huszadik évfordulóját. A kivitelezési lehetőségek meg­tárgyalása alapján a közös bi­zottság úgy határozta, hogy az érem az érdeklődők részére megközelíthető áron — bronz­ból készül. Nagysága másfél inch átmérőjű (40 miliméter) előzetes példányszám 2000, ára 10-12 dollár. Az októberi ün­nepségekre kell elkészülnie, de utána is alkalmasnak kitünte­tésekre, ajándékozásra, meg,őr­zésre, A technikai, okok -realitá­­sai lerövidítették a pályázati időt, melyet 1976 július 03.-i lejárattal határoztunk meg. Az összefoglaló körfelirat techni­kailag lesz megoldva, a pályá­zat lényege tartalmilag kell tükrözze a kettős jubileum lé­nyegét, egy oldalon. gyár nyelven, A beküldött mun­kákat a Müvészszövetség gyűj­teményesen kiállítja, a pályáza­tok érdemes müveit .a sajtóban közöljük. Díjazását, kivitelezé­sét terjesztését a iSzaib. Harcos Szöv. végzi. A rajzok (fekete­­fehér), vagy három-négyszeres nagyságú dombormüvek, szö­vegtervek következő címre kül­dendők: WORLD FEDERA­TION OF HUNGÁRIÁN AR­TISTS 416 East 85 Street stu­dio 3|A, New York, N.Y. 10028. Telefon: 212 Y.U. 8J42:21. USA. Kiállításainkra azokat a mü­veket is elfogadjuk — kötele­zettség nélkül — melyek a rö­vid határidőre való tekintettel később- érkeznek nov. 1 előtt. Közösségünk, céljaink érdeké­ben a nyilvános pályázat ön­kéntes támogatását meghirdet­ni szükségesnek láttuk. Az érem-bizottság nevében: Gyimesy Kásás Ernő. Dr. Pogány András. A KÁVÉHÁZBAN. A résztvevők lehetnek úgy művészek, mint a közösségünk soraiból valók. Az ötletek fel­­használása, egyeztetése későb­biekben is alkalmat ad fejléc, hírlapi közlés, jelmondat, stb. kialakulására ang;ol, vagy ma­— Pincér, ez a kávé, amit hozott, egészen langyos! — mondja a vendég felháborodva. —- Nem csoda, uram, — fe­leli a pincér, — hiszen már több mint egy órája tetszett meg­rendelni . .. stru'kciói alapján- —. Időben, ezek a beszélgetések kisebb érte­kezlettel is felértek. Gábor, néhány hónappal később, Kálmán és Móra1 házas­ságkötése után, zárkózottságából átcsapott baráti jellegüre. Új­ra, gyakrabban, megjelent -olyankor is, amikor a léhütő baráti kör tagjai nem voltak jelein. Nem Flóra társaságát kereste, csupán résen volt, mert tudta, hamarosan eljön az idő, amikor az; asszonynak szüksége lesz rá. Az első; házassági évfordulót még nagyabb luxussal ün­nepelték, mint az esküvőt. A női nem körében, korra való te­kintet nélkül, az “ifjú férj” népszerűsége általános jelleggel' bírt. Flóra nem volt féltékeny. Ellenkezőleg, még ő ugratta az urát, aki most már megválogatta kinek tegye a szépet: — Légy szives drágám ne hanyagold1 el azt a szegény Macát! Le nein veszi rólad a szómét egész -éjjel tég ed követ, mint egy hüsége-s kis kutya. Aztán van itt még valaki Olly, az. a kis kivénült szuibrett. Mit vétett ellened? Nem eléig baj az, hogy eljárt felette az idő és már-már alig jut szerephez, még te is keseríted! az életét? Egy-két mondat és egy; fél évet letud­tál abból, hogy gondod legyen rájuk. Ezek a nők, ritkán és 'kevéssel is beérik. Ők, nem egy életre szóló- kapcsolatot ke­resnek, mint én. Legfeljebb álmodoznak erről. Az ura füléihez hajolva -belesuttoigta: De tőlem, nem szabadulsz meg olyan ol­csón, mint ezektől-. Kálmán, ilyen esetek után elrebegte a szokásos rnonló­­get, az egyetlen, a választott asszonyról, a Ihitvestársi hűségről. Flóra naiv áhítattal hallgatta, mint a szentirást, melyben nem lehet vitatni való. Tökéletes bizalma jeléül' odanyujtotta mindkét kezét és a világ lie|gbodogabb asszonyként vegyült egy vendégei köréiben. Gábor, netoii egy ilyen jelenetnek v-olt titkos tanúja, de­tektívet játszva undorodott a férj csalárd játékától, s az asz­­szony vak bizalmától dühroham fogta el. Észrevételeiről soha­sem szólt Flórának. Ellenkezőle-g, dicsérte- jó házasságát, és látszólagos! Örömmel vette tudomásul a házasság előtti aggo­dalma hiábavalóságát. Befelé ugyanakkor minden nap azzal könyvelte, el tapasztalatait, hogy máris több van Kálmán szám­láján, mint amitől félt'. A vő, modorával, két évvel Flórával kötött házassága után elérte apósánál, hogy érdekeltségeinek külföldi tárgyalá­— 5 — 5

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom