Kanadai Magyar Ujság, 1976. július-augusztus (52. évfolyam, 27-32. szám)

1976-07-09 / 28. szám

6

Winnipeg, 'Man. 1976. Julius 9.

ORVOSI TANÁCSADÓ

Az alkoholizmus és a közlekedés

Lehet, hogy elcsépelt témának tűnik ez. Rengeteget és hosszú évtizedek óta cikkeznek és jómagam is írtam e témáról ©gy néhány népművelő cikket. Úgy látszik, hogy e népművelésnek nem nagyon van látszata, hiszen világszerte szaporodnak az alkohol által okozott bal esetek és nehéz lenne felsorolni mindazokat a károkat, amelyeket a szeszivásnak a rovására kell felírni.

Úgy látszik, hogy a növekvő életszínvonallal és az élet elanyagiasodásával egyre több ember hódol az, alkoholizmusnak, a narkomániának és egyébb káros szenvedélynek. Ezért tartom aktuálisnak szólni e kérdésről újra és újra. Annak is örülnék, ha e cikkemmel csupán egyetlen egy ember szokna le a szeszfogyasztásról és lépne át az antialkoholisták, az absztinensek táborába. Cikkemnek már akkor is meg lenne az értelme.

Amint tudjuk az alkohol egy olyan méreg, amely jó kedvre deríti az embert, eltompitja az emberek gondolatait, rózsaszínűvé varázsolja az egyébbként gondokkal, fellegekkel terheit világot. Sokszor az ember ezért nyúl használatához, hogy türhetőbbé tegye a szürke mindennapokat. Ezt megteszi egyszerkétszer-i'háromszor és észre sem veszi, amikor valójában már e “lélekrenditő” szer rabjává válik. Az alkohol nagy hatással van a központi idegrendszerre. A szeszes italok hatása alatt, akár sörről, borról, likőrről vagy pálinkáról is legyen szó, az ember sok olyan dolgot cselekszik, amit máskülönben sohasem követne el. E viselkedés nagy veszélyeket jelent különösen a motoros jármüvek vezetőinél, mivel az ittas vezető sok ember életét veszélyezteti a saját életén kivül és ezzel súlyosan vét nemcsak a közlekedési, hanem az általános emberközösségi szabályok ellen is.

Az alkohol a szeszes italok elfogyasztása után felszívódik a gyomor és a belek falain és az ereken át a vérbe és, bekerül az egész testvérkeringésébe. Az alkohol szintje nem egyforma az egyes szervekben, mivel a csontok és a zsírszövetek sokkal kevesebb szeszt képesek raktározni, mint az agyvelő, izomzat és maga a vér. A gyakorlatban a test, vagy a vér alkoholtartalmát laboratóriumokban vizsgálják ki és ezrelékekben, pi*omillékben adják meg. Az érdekesség kedvéért vegyünk sorra egy pár italféleséget és ezeknek

alkoholtartalmát.

Egy fél liter 7 sör 2%, vagyis 10 g alkoholt tartalmaz. Ugyanez az érték a 10 sörnél 3% g, a 12 sörnél 3,6%, vagyis 18 g!

2 del bor 8-12% alkoholt tartalmoz, amely 16-24 grammnak felél meg.

Egy féldeci 40% pálinka 20 g alkoholt tartalmaz. Meg kell említeni, hogy az alkohol vérszintje a legmagasabb úgy egy vagy másfél órával az ivás után, de ha a fogyasztás éhgyomorra történt, akkor e maximális alkohol hatás már egy fél órán belül jelentkezik. Az elfogyasztott szesznek csupán az 5-10 százaléka távozik a szervezetből kilégzéssel, széklettel, vizelettel1, 90%-nak a konzuimens szervezetében kell elégnie!

Beszéljünk továbbá arról, hogyan is hat az elfogyasztott alkohol az emberre?

Ha az alkohol vérszintje csupán 0,2 ezrelék (promeille), akkor alig okoz bármiféle megfigyelhető elváltozást az ember, a gépkocsivezető viselkedésében.

A 0y3-0,5 ezreléknél romlik a plasztikus mélységi látás és ! romlik, különösen éjszaka a távolságok felbecsülése, ami fontos például a fékezésnél, balesetek megelőzésénél.

0,8-1,0 ezreléknél naigyon rosszul reagál a szem a fény és a sötétség váltakozásánál és nagyon rosszul lát a szürkületben. Ebben a stádiumban a sofőr későn veszi észre az előtte haladó jármüvet, gyalogost, útakadályt és ez gyakori halálos 'balesetekhez is vezethet. Ebben a stádiumban nagyon leszűkül a látkör is és a gépjárművezető alig látja a gépkocsi egyik, vagy másik oldalán történő dolgokat, ami pedig nagyon fontos a biztonságos közlekedés szempontjából. Szinte teljes lehetetlen a zöld és a piros szin megkülönböztetése és ez bizony nagyon veszélyes 1 például a városi közlekedésben, i a vasúti átjárókon, ahol a mo- 1 dern közlekedést fényjelzések I irányítják. Mi nálunk az ilyen alkoholszint a bírósági tárgyalásokon igen súlyos körülménynek számit! Ebben az esetben az elkövetett közlekedési kihágást már bűnténynek veszik és e szerint igen súlyosan is járnak el a bíróságok!

1,5 promillénél már kimondott részegségről van szó, ami általában teljesen lehetetlenné teszi a gépjármű vezetését és a rajta való uralkodást. Ha az egyi ittas vezető mégis száguldozni kezd, bizonyára az árokban, egy fán, a kórházban, vagy a másvilágon köt ki és súlyosabb esetben több ártatlan áldozatot is magával vihet.

Tudjuk, hogy az alkohol egy bizonyos szintig megemeli a gép járművezető “önbizalmát, bátorságát” és a szesz hatása aiatt oly hősködésre adja magát, amitől józan fővel bizonyára visszariadna. E viselkedés sok közúti baleset okozója volt és bizonyára lesz is. Ezért a törvény nagyon szigorúan üldözi a szeszfogyasztó járművezetőket és teljes joggal, hiszen a saját tapasztalatunkból is tudjuk bizonyára, hogy ha az ember megissza az első pohárka italt, ehhez könnyen jön a második, harmadik, stb. Vegyük saját magunk számára kötelező törvénynek, hogy a gépjárművezetés előtt egy jópár órával, de legalább 8 órával nem iszunk semmi szeszes italt és absztinenciánkat betartjuk az egész utazás ideje alatt. Gondolni kell arra is, hogy az; alkohol hatása meghatványozódik némely gyógyszerek használatánál, mint például a nyugtátoknál, serkentőknél, stb. és ezekben az esetekben különösen elővigyázatosnak kqpl lenni. A hivatásos soffőrök a legjobban tennék, ha sohasem fogyasztanának szeszes italt, hiszen igy nem veszélyeztetnék hivatásukat.

A szesz az egészséges felnőtt embernél lassan ég el a szervezetben. Ez óránként mintegy 0,14 promillét tesz ki, ami azt jelenti, hogy az ,10 sör két óra alatt, de két és félliter sör csak tiz óra alatt tűnik el a szervezetből.

Vigyázni kell, hogy a mulatozás után, ne üljünk azonnal volánhoz, akkor, amikor még érezzük a mérgező alkohol fárasztó hatását magunkban. I- lyen mulatás után csak alapos alvás és pihenés után szabad gép jármüvet vezetni! Tudni kell itt, hogy nincs semmiféle csodaszer, amely az alkoholt kiűzné a szervezetből és amely azonnal eltüntetné a szesz káros hatásait.. Nem ihat igy a koffein sem, sem a Dexfenimetrazin, Fenmetrazin, sem a Psy-201§ ezeket mondja: “Aki

szeszfogyasztás után olyan

munkát, foglalkozást végez, amellyel nagy anyagi kárt okozhat, vagy embertársai életét és egészségét veszélyezteti, egy évi elzárásra, ötvenezer korona pénzbírságra ítélhető. Ezzel

egyidejűleg betiltják munkája végzését és elveszik hajtási igazolványát is!”

Végezetül e;gy jótanács a sofőröknek: Lehetőleg ne igyunk sohase szeszes italt, de sohasem nyolc-tiz órával az utazás előtt. Lehetőleg ne fogyasszunk gyógyszereket sem a vezetés előtt, vagy alatt, mivel némelyikük hasonló káros hatásokat vált ki, mint maga az alkohol. A gyógyszerfogyasztásról közösen döntsünk kezelőorvosunkkal. Az egyre sűrűsödő forgalom, az egyre gyorsabban száguldó jármüvek érzékszerveink tökéletes éberségét kivánják és ez csak teljesen józan fejjel lehetséges! Erről1 tanúskodnak a világstatisztikák borzalmas számaikkal és a körülöttünk zajló niindennapi kis szürke hétköznapok is. Tanuljunk mások kárán, hogy igazán okosak maradihassunk!

Dr. Juhász István, Tiszacsernő.

MÓRA FERENC:

MINDENNAPI KENYERÜNK

(Már nagyocska gyerek voltam, lehettem olyan lötödfélesztendős és már körül tudtam bukfencezni a pemyés-gödröt, ha senki se látta. Úgy látszik, politikusnak készültem, azonban hamairosan kiderült, hogy nem vagyok erre a pályára való, mert a nyilvánosság előtt nem tudok bukfencet vetni. Pedig a nyilvánosságot csak fél szem képviselte, amely az utcáról bekükucs'kált rám a deszkakerítés hasadékán keresztül. Zsibitjra Jóska volt e fél szem tulajdonosa, velem egyidős gént leman, akihez a legőszintébb irigység fűzött. Tudniillik Jóska függetlenítette magát a polgári divattól és, télen viselt szalmakalapot, nyáron pedig akkora báránybőr süvegben járt, hogy abba belefért volna a Dzsingisz ikhán feje is. Ezt azonban nem azért tette nevezett kortársam, mintha szembe akart volna helyezkedni a daruutcai társadalom világfölfogásával, hanem azért, mert télen az öreg Zsibritána'k kellett a sapka és nyáron ő hordta a szalmáiból készült párszáritót.

Apák legyelek családfők

(Folytatás a 3. oldalról)

A házasélet, a család — a kérlelhetetlen életharcban — ostromlott vár. Ostromlott var, mint najdan Eger vára volt. Dobó István 1900 főnyi várőrsége nem győzhetett volna a százezernyi ozmán ellen, ha nincs segítségére a yánba szőrűt többszáz asszony és leány. Az ádáz viaskodásban a feleségek odaálltak férjeik mellé, mát ká’k a vőlegényük mellé, a vértől síkos, omladozó várfalakon. Öntötték a forróvizet, a kátrányt, dobálták a köveket a létrán felfelé kúszó töröklök fejére. Ha átszurtan eldőlt a férj, a vőlegény, az asszonyok, leáchoton, sem a zsirivás, dió és mogyoróievés, sem a káposztaleves, amelyet “korhelylevesnek” hlV a költői népnyelv. Csak az alapos pihenés és a józanitó alvás hozza meg a várva várt józanságot, amely lehetővé tesz a gépjármű biztos elvezetésére !

A gépkocsi-vezetőiknek tudniuk kell, hogy baleset kövekeztében, vagy akkor, ha a közbiztonsági szervek felszólítják, kötelesek alkoholpróbának alávetni magukat, akár ballonba való fújással, akár vérvételnek is.

E helyen említem, meg, hogy a csehszlovák büntető törvény

nyok kapták fel a kardot, a csákányt.

De — én ezen van a hangsúly —, az asszonyok nem akartak .okosabbak lenni a harci tudományban, mint a képzett, izmos karú férfiak.

Viszont a férjek, vőlegények sem hasaltak hajnaltájt a meleg takaró alatt, mikor megszólalt az ostromot jelző ágyúdörgiés. Nem »siket küldték a Välfalakra, hanem elsősorban maguk néztek szembe a végzettel.

Igen, a 'házasság, a család ostromlott vár, ahol elsősorban a férfinak kell szembenézni az élet nehézségeivel, de

szükséges éreznie, hogy melletj te a hűséges hitves, életre-halálra.

Apák napjának legfontosabb izenete.: férjek, legyetek gerinces férfiak és gondokkal szembenéző családfők, asszonyok legyetek hűséges segítőtársak s maradjatók asszonynak.

Lemke Gyula.

A PROFESSZOR UR ELŐADÁST TART.

— Tudják-e önök, hogy a dohányzás a legnagyobb méreg? Tudják-e, hogy a nikotin romboló hatását egy századokkal ezelőtt lezajlott franciaországi mérgezési per állapította meg? Tudják-e, hogy az erős dohányosnak mintha egy állandó .könnyű .ködfelihő .ülné meg az agyát? Tudják-e, meny nyíre elősegíti az öregedést az érelmeszesedést?

A tanár úr befejezte előadását. Azután kiment a tanári szobába — nem is ment, rohant — és mohón rágyújtott egy vastag, sötétbarna szivarra. —

Magyar Haaglemezek

8-TRACKES és cassette TAPEK

Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók.

Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket.

Szappanos Record Shop

3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (216) 561-5524.

salt teljhatalmulag intézhesse. Több nyelvet, jól-rosszu beszélve, tárgyalásai érdemleges eredményeket hoztak, sőt bizonyos vonatkozásban, odaillő készsége folytán, az elért eredmények értékei is emelkedett. Ez, • az eddig, szinte labilis lábakon járó egyéniből, e|gy új karaktert formált. Törtetővé vált.

Flóra, napról napra jobban beleszeretett, s bizalmában, vagyona 'kezelésében szabad kezet adott élettársának, és ezt Írásiban iis megerősítette.

— Ugyan drágám! Megható a bizalmad, az elismerésed, de ilyesmire nem volt szzükség, hiszen nincsenek egyéni pénzügyleteim. Minek volt ez az egész? Megvagyunk mi boldogságon, a te pénzed nélkül is, — (hizelgett feleslegesen.

Az asszonyt meghatotta férje tiltakozása, igy még jobban örült tettének.,

Néihányi nappal, Flóra huszonötödik születésnapja előtt, férje elkeseredett arccal jött az étkezéshez.

Sajnosi el 'kell utazzam. Lyoni érdekeltségünknél nincs valami rendben. Azonnali meg kell vizsgáljam az ügyet. Hatalmas összegek játszanak szerepet. — Közölte.

— Mikor és mennyi időre mégy? — érdeklődött Flóra kesierü mosollyal.

— Hja! Lehet, hogy tiz, tizenöt nap, de az is lehet, hogy még hosszabb idő. Egészen rendkivüli esetről van szó.

— Akkor ... akkor a születésnapomon sein leszel már itt drágám? — érdeklődött tovább, s máris károsultnak érezte magát. Hozzábiujt párjához, aki érthetetlen módon kibújt a közeledési elől.

— Bocsáss meg, fontos teendőm van az úttal kapcsolatban — Felállt s csa'k úgy, mint egy közhelyet dobta vissza az ajtóból: — A születésnapodon pedig biztosan nem tartózkodom itt.

— És e'zt te ilyen egyszerűen mondod? Mi van veled? Légy szives várj egy pillanatig. Akkor lemondom a meghívásokat és veled megyek. Nélküled az egész semmit sem ér. Ugy-e ezt te' is tudod?

— Ne. gyerekeskedj asszony létedre. Gondolj, az előkészületekre. A meghívásokra. Nem csak húsz harminc emberről van szó. Társadalmilag csak pletykáknak adnál alapot. Szó sem lehet arról, hogy lemond az estélyt. Egyébként is, most nemi akarom, hogy velem jöjj. — Vágta hozzá hidegen.

— 6 —

Elég az hozzá, hogy Jóska bekukucskált a kerítésen, ami még nem lett vola baj, de tudtomra is adta, hogy jelen van:

— Játjak!

Én akkor éppen a fejem tetején álltam, de a következő pillanatban már 'benne voltam a pernyében. Szerecsére puhára estem és ügy politikai pályám anélkül ért végett, hogy <»sontorni tört volna. Azóta meggyőződtem róla, hogy előtlb-utóbb minden politikus belebukfencezik a pernyés-gödombé, s minél később esik bele, annál nagyobbat puffan.

Nem is ezért emlékezetes nekem ez a télvégi nap, hanem azért, mert akkor ettem először háromfogásos vacsorát.

Letappogtam magamról a kamút és beodalogtam a szobába. Szerencsére szülém semmit sie evett észre, mert nagyon bele volt merülve a “Krisztusatyafiság könyvé”-be. Odakuporodtam mellé a padkára, a hóna alá fúrtam a fejemet és néztem, hogy mozog a szája:

— Ö-rül-je-tek és vi-gad-jatok, mert a ti ju-tal-ma-tok bősé-ges meny-nyekkben.

A voces paginarum hamar elaltatott. ÍMikor fölébredtem, még mindig ott ültünk a padkán, az óltetőről besütött a frissen esett hó, a félhomályban is ki bijrtam venni a szülém arcát. Most már lecsukott szemmel, könyv nélkül imádkozott.

— Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma ...

— Édes anyám, — állítottam be közé és a jó Isten 'közé — mit vacsorázunk máma?

Először végig mondta a Miatyánkot, keresztet vetett, meg csókolta a könyv tábláján a feszületet. aztán felelt:

— iHáromfélit: kenyeret, haját, bélit.

Azt mondtam erre, jobban szeretnék csak két félét enne, úgy mint máskor. Szalonnát kenyérrel.

— Jaj, gyermekem, a szalonna most elment adóiba, — vette elő anyám a kanapé sarkából az abrosszal letakart fél kenyeret. — örüljünk, hogy a mindennapi kenyeret megadja a jó Isten.

Arról persze még akkor semmit se tudtam, hogy minden államnak támasza és alapköve az adó s hogy annak a malackának, amit Karácsonyra vágtunk, az volt a hivatása, fliogy féloldal szalonnájával fönntartsa az államot. A jó Isteniről azonban már tisztább fogalmam volt. Tudtam, hogy ha akarta volna, legalább egy kis vajalját adhatott volna a kenyérhez. No. majd Iha apám hazajön, — gondoltam magamban. Oda volt dohányt vágni Ring' kapitány urnák és mindig csak az esti harangszó vetette haza. De soha anélkül nemi Jött, hogy legalább egy kis árpacukrot ne hozott volna.

Felállóimban voltam már, mikor hazaért, de bizony semmivel se verte ki az álmot a szememből. Csöndesen ültek az asztalnál, elmorzsolt egy karaj kenyeret utána egy kancsó vizet éisi akkor szólalt meg, mikor pipára gyújtott. Akkor is: csak annyit mondott:

— Békessége nincs ennek a rossz háznak, legjobb volna felgyújtani, akikor nem nyúznának' az adóval.

| Kicsit nyugtalan, álmom volt, i égett a házunk, ropogott a iház! tető, mint a disznópörköléskor j a szalma. Az apám pedig vasvillával két úriembert forgatót a tűzben.

— Mit csinál édesapám? — kérdeztem.

—Megpörkölöm, fiam, ezeket a disznó koslebálők-at.

A koslebálók azok az úriemberek voltak, akik házról-házra jártak minden esztendőben és konskribálták az adót. Egy mér ges városi írnok, aki kalamust hordott a füle mellett, meg egy bakter, aki vitte utána az öszszeirási iveket és a tintásűveket. No meg az is a bakter tisztje volt, hogy megakadályozza a kötelességteljesitésben a. kutyákat, akik minden házban meg akarták harapni az Írnok urat.

Reggel, ahogy 'kisütötte a Nap az álmot a szememből, első dolgom volt kiszaladni az udvarra, megnézni a nádtetőt. Megvolt friss jó egészségben, a

nagy mohacsomók elevenen zöl deltek ki az olvadó hóból.

— Más baj van itt — szólalt meg bennem a lelkiismeret — A Lacika gombja miatt fogta le a jó Isten a kenyerünk mellől a szalonnát.

Lacika a legrongyosabb szabó volt valaha e világon foltokat vetett a romlásnak indult nadrágokra és kabátokra. Már öitven felé járt, fehér fércek akadoztak a szakállába, de gyámoiatlan és együgyü volt, mint a gyerek. Ezért hívtam Lacikának még én is, akit pedig, ő mindig “fiatalember”-nek szólított. (Minden vasárnap eljött hozzánk vecsernye után és ilámpagyujtásig segített az apámnak Deák Ferencet szidni. Akkor föl-kászálódott és a nyakába akasztotta a botja kampóját:

— No, fiatalember, hogy kell szépen köszönni?

— Éljen a negyvennyolc,! — rikkantottam el magam, mire Lacika elégedetten megveregette a váltamat és megígérte, hogy ha az Isten élteti, akkor ő nevel belőlem szabót, aki még atillát is tud szabni, olyat, mint az övé.

Nem hiszem, hogy lett volna a világon oly kétségbeesett anadárjeisztő, áld azt az atillát vállalta volna, de volt rajta egy gomb, amihez fogiható szépet nem fogok már látni ebben az életben. A gomb piros csontból volt, de fekete karimával és az eredeti hivatása az volt, hogy női keblen fogja össze a kabátot. A Lacika atilláján azonban csak mint művészi disz nyert alkalmazás s a mester tekintete mindig ő rajta pihent meg, ha galambepéjét fölkavarta a politikai szenvedelem.

Hát ez a gomib volt az amely két nap óta az én ingem dereká ban lapangott. Nem bírtam ellenállni a .kísértésnek és egy óvatlan pillanatban, mikor Lacika az asztalra könyökölt, lesodorgattam a kincset az atilláról. Meg kell vallanom, hogy a bűntudat csak a gyomromon keresztül ébredt föl bennem, de egy percig se haboztam a jóvátétellel. Még. aznap délelőtt beosontam az öreg templomba s az oltárteiritő megcsókolásának örve alatt odacsempésztem' a gombot az Ur asztalára. Talán egyszerűbb lett volna a Lacika zsebébe csúsztatni, de akkor a jó Isten nem tudott volna róla s; én vele akartam a barátságot helyreállítani.

Ez azon az estén csakugyan azzal örvendeztetett meg édesanyám:

— No cselédem, kertészpepecsenye lesz a vacsoránk.

Hát az volt, de bicska nem kellett hozzá. Kertészpecseuyének a sülttököt csúfolta a szegény ember. Jó étel az annak, aki szereti, de én hamarosan felmondtam neki a barátságot. Tél végén mái- vizet ereszt a a tök és elnyálasodik a méze. Viss'zakivántanx a mindennapi kenyeret, hajával, bélivel. De bizony néha a hajával is be kel; lett érni. Igaz, hogy amint kitavaszodott, hetipiacos napon zöldhagymát is lehetett hozzá kapni. Ez volt a bérem azért, mert Vak Máriának, a zöldséges koifának, hazatoltam a piacról az üres talicskáját.

Rossz esztendő járt, mostohán bánt velünk a földeieskénk. Amit meghagyott a fagy, elverte a jég, leégette a Nap.

— Az idén aszalt cseresznyét termett a cseresznyefa, — vágta a sarokba esténként apám a posztó-tarisznyát.

Az is jó volt nekem imár akkor, a magjára száradt cseresznye'. Olyan üszkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer színét se láttuk három napig.

Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné, a csirkéskofa rámkiáltott muskátlis ablakból:

— Te gyerek, szaggass a í malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton!

Szép, kövérleveiü papsajtok bodorodta'k itt, a levelüket meg szedtem a malackáknak, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtccskákkal. Abból lesz énnekem jó vacsoráé,skám.

Gazdag Dobákné ig,en meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karéj fehér kenyeret adott napszámba.

— Megállj, kenek rá mézet is —- fordult be a kamrába..

(Folytatás a 8. cldalon.)

■— Nem akarod? — hitetlenkedett az asszony olyan hangon, mint akit váratlanul megütöttek.

— Nem! És ne is kísérletezz ilyen irányban tovább. Miniden szód felesleges.

Flóra jobbra-balra ingatta jól ápolt fürtjeit, s egy segélytkérő őz tekintetével kereste a másikét, aki számára eddig, a ! legtöbbet jelentette. Érezte, hogy valami nincs rendjén, de kérdezni nem mert, meal mióta összeházasodtak minden úgy volt a szép, a jó, ahogyan azt az ura kívánta. A férfiben mégis enyhe részvét támadt:

— Hozók neked valami szépet Franciaországból. Ne búsulj miattam! — kérlelte meggyőződés nélküli hangon.

— Ne hozz kérlek semmit! Elvagyok látva mindennel. De irj. nekem minden nap egy levelet, amig távol vagy, — kérlelte.

— (Mindennap egy levelet? Mi, még sohasem Irtunk egymásnak levelet. Ha szükségét érzem, felhívlak. Miről tudnék én neked írni? Mondd? Száraz, üzleti hangú leveleket? Sohasenii írtam nőnek levelet. Még az anyámnak se.

— Én nem lélektelen, kényszerült sorokra gondolok, hanem olyan levelekre, melyekben megörökíted szerelmünket, boldog házasságunkat, a jövőnket, amikor talán már nem csak ketten leszünk.

— Hagyd már abba az efajta rögeszmédet. Gyerekről szó se lehet!

. Az asszony nem bírta tovább, görcsös zokogásra fakadt.

Férje, csak ellenkezett vele, hangja is csupa izgalmat, türelmetlenséget árult el.

— No jól van! Ne bőgj kis bolondom te! — megakarta Flórát simogatni, de. az elhúzta magát előle. A férfi szeme idegesen megrándult. Le föl rohan,gásizott, mint aki összegezi gondolatait mielőtt kimondaná.

— Ne esináljj. belőlem szerelmes diákot. Sohasem voltam ilyen cselédromantika hive. Nem a mi köreinkhez való. Ostoba, csitri romantika ez. Egyébként is jól tudod, hogy üzleti ügyeimet nem azért végzem, hogy az alatt drága időmet szerelmes levelezésre fordítsam, hiszen már az úton is az értekezéseimet iram. Előkészítem rá az anyagot.

— Most légy kivételes Kálmán! Tudod mikor tedd? — gügyögte, mint anya gyermekéhez, s hangsziniét megmásítva, az érett asszony mozdulatával simult párjához. — írd a levelet