Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-05-14 / 20. szám

Szemelvények Kassa Orvostörténelméből (Folytatás a 2. oldalról) 0 bestyén doktort és Koler Ven­celt). Továbbá említik a .sam­ten lengyel András ás Péter or­vosokat. 1536-ban Kassát elfoglalta Jánios király és 1552-iig maradt a városi ura. Ez a rövid, idő e­­lág volt arra, bogy az addig úgyszólván tiszta némei lakos­ságú városba sok magyar ne­mes és* paraszt telepedjen le. Ebben az időiben működött Krakkóban a kassai születésű Kristóf doktor, akinek munká­ja a borókaolajról: “Oleum- ju­­niperi, qua atione omnibus fe­­e humani corooris aegritudini­­bus medeatur.” az első oi'vosi értekezés, melyet kassai szüle­tésiül orvos tollából ismerünk. A tizenhatodik század második felében a körvetkező orvosokról vannak a városban írásos fel­jegyzések: Gáspár doktor, Cre­­mer Bertalan, Propertius, Áb­rahám zsidó orvos, Antonius, Curtius Lajos áki olasz szár­mazásai volt és ő volt az első kassai főkapitányi orvos. To­vábbi orvos az olasz Piperei­­lus, majd Rizeral doktor, aki Boeskay István fejedelem orvo­sa volt. Három hónapig a zsidó Elea­­zar kezelte a fejedelmet. Ebben a korban -működött Kassán a -hirneves Marci And­rás doktor, aki kedves orvosa volt a -Boeskay és Rákóczi családnak, akik bőven jutal­mazták fáradozásait. A tizen­hetedik sz. elején találjuk a városban Ullmann Tivadar pby sicust, majd Ambruster Jánost s ennek (halála után a város egy hires patikáriust kap Cor­nelius Gatti személyében. Eb­ben az időben a városi orvos Ackermann Jakab volt. Beth­len Gábort Kassára elkísérte többször az országos ihirü Scultetus doktor, E német or­vos inkább arról volt hires, bogy Bethlen második felesé­gével bizalmas viszonya volt. 1-6 34-ben a városnak nincs orvosa. Kassán 1650, 1653 és 1654- ben pestisjárvány pusztított, de nincsenek esmmiféle feljegyzé­sek arról, hogy volt-e ebiben az időben a városnak orvosa. — 16 59-től 1661-ig, itt működött e,gy sziléziai SimpMc'ssimus, a­ki egyik könyvében így emlé­kezik kassai tartózkodásáról: .. Kassán rendkívül egész­ségtelen a levegő és csaknem minden 7 évben pusztít a pes­tis. Az idegen csakhamar meg­betegszik és lázas lesz, ha kas­sai bort izük. A nők, különösen a fehérnóp, sárgás-sápadt szí­nűek, amit ők kassai színnek mondanak. Ha etgy kisleány férjhez szeretne -menne, men­jen csak Kassára, ha szegény is, de egy kissé csinos, (hamar kaphat férjet. Aki azt -a beteg­ségei: kiállja, utána egészsé­ges marad, — de sokan bele is halnak, vagy sínylődök ma­radnak, sem -meggyógyulni, sem meghalni nem tudnak, e­­zeknek azt ajánlják, hogy menjenek el onnan, Ka csak Eperjesre is, 4 mérföldnyire, mindjárt javulást fognak érez­ni.” Ugyanez a szerző jegyezte í fel, hogy Kassán igen korán i házasodnák. -A menyasszony gyakran alig 13-14 éves, és már 15 éves özvegyeket is le­het látni. Azután Schönlin János Fü­­löp volt a városi orvos, majd dr. Brewer, Podesta József. II. Rákóczi Ferenc tartózkodá-; sa alatt a város physicma Brabant János Kersztly volt. I Érdekes, hogy ebben az idő- [ ben a város á patikust utasi- i tóttá arra, hoigy a patika jőve- J delméből fizesse -az orvos tíze- j tését. Rákóczinak volt az ud­vari -orvosa Hentz-hidaj Má­tyás. Az 1710-es pestisjárvány­ban Kassán dolgozott Rákóczi orvosa, Párisi Ferenc, aki olasz volt. A 18. század elejére a há­borúk és járványok elpusztítot­ták a város amúgy is csekély­­számú (klb. 5000 fnyij -lakosát majdnem teljesen. Helyettük idegenek, főleg németek, — de most máj- nagyszámban a kör­nyékbeli szlovákok költöztek a városiba. Valósággal kicserélő­dött ekkor a város lakossága, úgy -mint a 18. század folya­mán csaknem az egész orszá­gé. Ebben az időben tölhb évig nem volt a -városnak orvosa, qs-upán 17'24-ben telepedett itt le Mayoor Zsigmond doktor, a­­ki több mint valószínű, -hogy kassai születésű is volt és nem csak a város, hanem az egész Abauj -megye physicusa is volt. Az érdekesség kedvéért meg­említem, hogy 17-24-ben a vá­rositól fizetésképen 60 forintot, egy hordó hegyaljai bort, négy hordó sört és hat köböl -gabo­nát kapott. Utána Riesenfeld Károly, Portner Károly, Kis Vitzay József a város hivatalos orvosa. 1784-ben -három pol­gári orvost említ a krónika. Egyiktük a hues Fuker Frigyes Jakab -volt, kassai születésű, aki ebben a-z időben írja le a várost orvosi szempontból. Szerinte a város azelőtt nagyon egészség­telen volt, -de XI. Ferdinand csá­szár kiköveztette. Megemlíti a város két kórházát, az egyik a régi polgári -kórház, a másik a katonai kórház, a felső -kapu mellett. ír többek között az ás­ványvizekről, amelyeket für­désre használnak. (Lajos for­rás és a bank-ói fürdő.) A vá­ros lakosainak számát 6200- ban ádja meg. Winnipeg, Man. 1976. május 14. 7 Magyar Hanglemezek Ö-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21 o) 561-5524. ——a—- mi- Nagy vita Manitobában a házoérkontrollról (Folytatás a 3. oldalról) kiadályozza, — hogy magasabb -bér révén — gazdaságos le- ■ gyen a befektetésük. -Hátha j még azt is számításiba- vesszük, hogy a tavaly Julius 1 után be­szedett lakbérek többletét visz­­sza kell fizetniük. De a nagyvállalkozókat, nagy bérházak tulajdonosait is kelle­metlenül érinti a rendelkezés. Nemhogy megfelelő mennyisé­gű bevételt hoznának a házak az építést követő 5. esztendő­ben, hanem- —- amint nem egy be is bizonyította — egy-egy béitházra évi 40 ezer dolláros ráfizetés van, Anglia, ausztriai, svédországi és franciaországi tapasztalatok azt mutatják, hogy- mindenütt elszalad az építkezések elől a tőke, ahol bevezetik a béxkont­­rollt. Persze ennek az éremnek is két oldala van. Vannak ugyanis romház-tulajdonosok, akik nem törődnek segélyen élő lakóikkal szedik tőlük a lakbért, de nem nyújtanak érte semmit, vagy csak nagyon keveset. Remélhe­tő, hogy a manitöbai tartomá­nyi kormány talál ezekkel kap­csolatban is -megoldást, ha mást nem Ihát azt, hogy megvásárol­ja tőlük leroanosodott házaikat és rendibehozatja azokat, hogy emberi lakásul felhasználhatók legyenek. Ami a nemzetiségi származá­sunkat illeti; nem mondhatunk mást, csak azt, hogy látható­lag- vége van annak a világnak, amikor még érdemes volt nekik jó nagy házra takarékoskodni és agyondolgozni magukat, hogy a kiadott lakásokból ki­egészíthessék bevételűiket, ké­sőbb pediig a nyugdijukat. Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! AMI CÉLSZERŰ IRTA: LENGYEL GÉZA I. Szabó doktor megérkezett uj lakóhelyére. Városi orvosnak választották meg őt, az idegent, alá még bemutatkozni, kortes­kedni se ment el, oly kevéssé számított erre az állásra. Ki tudja, hányszor hirdettek már pályázatot, mig jelentkezett Sza-bó, aki úgy vélte, hogiy a falu után, aJhol két eszteudeig kúrálta a -megicsömörlött -pa­rasztokat, megváltás lesz a vá­ros, akármilyen- kicsi, akármi­lyen félrethuzódó is. Budapestről nyolc órán át u­­tazott, mig öt óra felé odaért. Hűvös, tavaszi .szél fogadta és egy rozoga, zörgő hintó, amely omnibusz gyanánt szerepelt. Hárman már ültek benne. Szá­lló elfoglalta a negyedik helyet a kis ülésen. A vonat -már ment tovább. Közeledett az este, üres ás elhagyatott már a vasúti ál­lomás környéke. iSzomoru és idegen. A kocsi keserves -döcö­gőssel indult neki a dombnak. Kapaszkodott föl, a város -felé. A nap visszanézett. Megvilágí­totta szemben, a hosszan elnyú­ló dombháton a kis várost. Bal­ról jókora, -sok emeletes, rikitó sárgára mázolt épület-csoport. Jobhfelé, görbe vonaliban a vá­ros, mint egy csorba fogsor. Egy helyen erős, -magas tetejű, bástyatorniyos- templom emel­kedik ki. Az egész összezsúfolt, kicsi hellyel már mes-s-ziről meg lehet ismerkedni. Itt van a templom, itt van az u-rasági kastély, itt valami állami épületféle ési kö­­röislkörül régi, mohos polgár-há­zak, -bennük nem is lakhatnak mások, mint vaskos, rossz for­májú, de kitűnő tartós- ruiháju népek. Negyedóra múlva a köveze­ten vacogtatta a fogát -Szabó doktor. Jobbról, balról ódon he­gyes betűs német feliratok in­tegettek felé, egy kis téren, kút körül, sváb dialektustan, szög­letes cselédek beszélgettek han­gosan. A fogadóiban, a vacsora kö­rül, kibővültek a doktor helyi ismeretei. Megtudta, hogy a kas tély nem olyan közönséges u­­raságé. Igen nagy gróf lakik benne, kegyélme-s ur, akinek a családi nevéről már az iskolá­ban -tanul az ember. Ő az -ura ősi jogon ennek a kis helynek. A hídon ő szedi a vámot, a-z er­dőben az ő emberei vigyáznak a szarvasra. És amoda lejehb, a dombok alatt, kezdődik három vártmegyémyi uralnia. A kegyelmes úrról, az Exel­­lemerői áhitato-s-an, elcsendese­dő hangon beszéltek neki -ké­sőbb is, a következő napokon, mikor a polgármesternél jelent­kezett, mikor lakás után járt, mikor a -kaszinóiban ismerkedni kezdett. — Ez a gróf istállója -— mu­tatták neki. — Itt a kegyelmes ur gazdatisztjei laknak. — Ezt a házat is ő adta az iskolának. Nagy fontos egyéniség volt a kis városban a nagy címek és a nagy miliők ura. A nagyap­jához még. robotba járt az egész környék, az őseinek pálos-jo­guk volt és ok védték ellenség­tol a várost. Az utód már csak képviselőt választatott, meg' pol gármestert, meg alispánt, meg mindenkit, aki a polgárok sza­bad akaratánál köszönhette hi­vatalát. — No, nekem ugyan nem lesz dolgom a kegyelmes grófokkal — -gondolta Szabó. De csak hamar -káder-ült, hogy tévedett. Az ő hivatalos, állásá­val régi szokás szerint együtt járt valami uradalmi orvosi stallum, amolyan másodrangu, helyettes féle. A kastélyban bel­ső ember, első or-vo-s, az öreg Kranz doktor volt, bensaülött, eozontos szürke- szemöldökű kis nőmet. Szabónak ezért az állásért tisztelegnie kellett a grófnál. A tisztelgés rövid formalitás -volt. Utána átvette az uradalmi igaz­gatótól a kinevezését. Azután recepteket irt, bete­gekhez járt, nagyokat olvasott, nagyokat aludt és kezdett meg­barátkozni azzal a gondolattal, hoigy ezentúl idetartozik ő is, a kisvároshoz, a grófi épületek és német bűig erek közé. II. Jött, természetesen, a szere­lem. A szerelem a járásibiró leá.­­nya volt. Szegény leány, holott jóikoi-a polgári vagyonok mögül is integettek mosolygó leány­­aiicolk Szabó felé, aki csinos fiú, orvos, diplomás em-ber, akinek jó módja lesz mindig itt, ahol módois polgáremberek oly igen féltik az életüket. A leányt Piroskának 'hívták. Nem volt egyebe, miiint apja, anyja, meg; három vásott fintést vére. Volt ezenfelül kedves, ke­­í éjkor au, két okos, világító sze­me. Tudott kacagni, sírni és a i'ákettet is ügyesen kezelte. E- gészséges vidám, derék nő. A fiatal orvost, aki az emberi szervezet minden szövevényé­ben otthon volt, vele szemben etedben hagyta minden tudo­mánya. Szerelmes völt és. sze­relmes gimnazistáktól csak ab­ban különbözött, hogy lánynak, mamának haimaroisian megval­lott mindent, gyors elhatáro­zással, könnyű szívvel, boldo­gan készült a házasságra. Piroska azután elutazott az anyjává!-, bevásárolni. Rövid i­­d!ő múlva utánuk meut Szabó és két hét után együtt jöttek haza. Itthon szenzációt találtak, szenzációs árvizet, amely elön­tötte a kis várost, befurakodott a házakba, a műhelyekbe és a boltokba egyaránt. Mindenütt erről beszéltek: a f.atal gróf szerelmi regényéről. Huszonkét éves volt a gróf, az öreg, kegyelmes fia, a szép­séges N'áigel Katica pedig tizen­nyolc. Katica a nagyágéban sé­tálgatott minden este az any­jával. Minden este arra vetődött a kis- gróf, minden este csatla­kozott hozzájuk. Az ismeretség jótékony táncmulatságról eredt. Az öreg kegyelmes. mint pátró­­nu-s, megjelent a fiával együtt Ő maga csak egy félórára. A fia ott maradt és fél éjjel táncolt Nág-el Katicával. Azután sétált velük a fasor­ban: kívülről ennyi az egész szerelem. A l-eányhoz nem fér­het gyanú. -Mindig az anyjával. A család szigönu, régi, német família, a lány tUzta, akár a szeme, ez a zöld kristály. A fia­tal gróf pedig forró ési bolondos, akaratos, szerelmes gyerek. A fiatal gróf megvallotta sze­relmét az apjának egy meggon­dolatlan pillanatában. Hozzá megesk-üdött, hogy feleségül ve szí Katicát. A kegyelmes ur pedig meges­­küd-ött, hogy semmi sem lesz (belőle. III. Ebiben az időben az öreg Kranz doktor felkereste a laká­sán fiatal kollégáját. Szabót. — A gróf, a Ms gróf — mon­dotta — beteg. Az én diagnózi­som! szerint neurasténla, a leg­súlyosabb fajtából. Levegővál­tozás kell, gyorsan és. éré.yes szanatóriumi kezelés. A család Orvosa vagyok harminc év óta. Az éar szavamnak bűznek, de a kegyelmes ur teljes bizonyossá­got ákiar, no, meg valami for­malitás, hivatalos, vélemény, bi­zonyítvány is kellene, azt nem állíthatom ki egyedül, önt ké­rem, kedves kollégáim, u-gy is, mint az ulnaxMom egyik orvo­sát, jöjjön e'1 délután, nézzük írreg együtt a beteget. A felszólítás, meglepte, meg ! lehangolta Sz-ábó-t. Látta rög­tön, hogy mi készül. A Mis gróf szerelmes. És nem volna nagy baj, ha szerelmét megszokott, grófi módon próbálná elintézni. De a három vánm-egyé-nyi ura­dalom várományosa makacsko­­diík, polgári útra akarja terelni az ügyet. A család tehát a -régi, jó pon-aceához, a szanatórium­hoz folyamodik. 'Kedvetlenül, rossz hangulat­ban várta Sz<aibó a délutánt. Az emibeirek'kel, a világgal nem só­­irat tölrödött, nem volt tudósfco­­dó, nagyképü, de orvosi mester­ségét komolyan vette, tisztelte. Azzal, hogy mát fog cselekedni, tisztában volt. Beteghez hívják, tehát elmegy .Kötelessége. Meg vizsgálja és megmondja az. i­­gtazságot. Azután nem bánja, csináljanak, amit akarnak. Ez a programm kissé meg­nyugtatta. Valami kétség azon­ban maradt, valami sejtése an­nak, hogy egy hatalmas ember akar valamit, hogy ennek az embernek módjában van olyan nagyon alkalmi, ahogyan csak kívánják az érdekei. Délután -eljött érte Kranz. Együtt mentek a kastélyba. A kegyelmes ur láthatólag leeresz ked/ő akart lenni hozzájuk, sőt nagyúri szokásai ellenére bőbe­szédű, ajhogy a fia betegségét, az idegesség szimptoimáit ma­gyarázta. 'Szabó szórakozottan hallgat­ta. Csak akkor ütötte fel a fe­jét, mikor a gróf befejezésül megjegyezte, — akár egy ural­kodó: — Elváram, hegy a ház orvo­sai a család érdekében fognak cselekedni. A kihallgatásnak vége volt, az orvosok mentek a beteghez. — Elvárja ... elvárja — for­gatta Szabó a koponyájában. Mit vár el? Mért, mi jogon vár­ja el? A töprengésre neon volt sok idő. Már is a kis gróf szobájá­ban voltak. A díványon bevert 'a szerelmes gróf és cigarettá­zott. Kranz doktor alázatosan bemutatta a kollégáját, azután megtette az előkészületeket, se­gített vetkőztetni a (beteget, ko­mikus igyekezettel forgolódott akát egy öreg komornyik. A | gróf mindezt apátiíkus nyuga­lommal tűrte, Szabó pedig alig figyelt oda. Elvégezték a vizsgálatot, visz s'zavonultak tanácskozni. Kranz doktor beszélt, gyorsan és bűz-» gón. Nagyon meggyőzően bizo­nyítgatta a maga diagnózisát. Szabó végighallgatta, azután röviden szárazon elmondotta, nem talált semmi bajt. A hivatalos, tudományos, be­szélgetésnek) itt vége szakadt. Indultak kifelé, nem szóltak egymáshoz, mig be nem csapó­dott mögöttük a kastély nehéz kapuja. Az utcán Kranz kiaroMogta Szálból és beszélt hozzá meg­gondoltan, csendesem Arról, hogy a kegyelmes ur renide.ke­­ziilk itt élet, vagyon, megélhetés felett, a béresé rrtc-tt is, az or­vosé felett is. iSzabó megütközve utasította vissza a kapac.tálást. Hevesen vitatkozott, de nem is figyelve már az elhangzó szavaira, meg­döbbenve állapította meg ma­gában, íiogy a gróf egy intése elveheti az uradalmi állását, egy kézmozdulata megtizedel­heti jövedelmét, egy szava kite­heti a lakásából. A városnál törvény szerint, igazság szerint, nem érheti bántóidás. A valóság szerint azonban itt is a gróf az ur. — Megyeik tovább innen is, — gondolta elkeseredve Szabó. Nehezet lélekzett, Mesit öreg­nek érezte magát, fáradt volt. Szép volt — gondolta — szép volt már arról álmodozni, hogy 'közeledvén a harmincadik év felé, immár nyugalmas révbe érek. Kezet fogott az öreg doktor­ral. Ment tovább sötéten, elgon­dolkozva. Nem is tudta, merre indult’ De eljutott a menyasszo­nyához, épp úgy, mint minden nap ilyentájban. Bement a kapun, Piroslka jött elé, egyszerre elfelejtett min­dem bajt. Beszélgetett, tréfált, ottmárad vacsorára is. Vidám volt, friss volt, szerelmes volt. Késő este ment haza. Hűvös levegő érte az arcát, a vidám óráknak vége volt, előtte állott újra a sivár jövő. Felállította a szereplőket, mint a sakkfigurá­­kiat. Egyik felől a Misi gróf Ná­­gel Katicával. Szaladnak egy­más felé. Másilkoldalon ő, dok­tor Szabó István, me’.lette Pi­­rosika. Mind a két pár ég a sze­relemtől, fiátal tűztök Közel­­| rői talán sohse látták egymást, KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ......................$ 2.00 Mgoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $iOOJ ” ’ A magyar népek őstörténete, I. kötet: $10.00 ” A magyar népek Őstörténete, II. kötet $10.00 ” A magyar népek őstörténet, Ili. köt. $1o.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság......................................$11.90 .Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6,75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $i0.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery............................... (magyar receptek, angolul.) .......... $ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................$ 2.00 Hol van a nyár?.....................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig.................. (elbeszélés) ...................................................$ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) ..............$ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kígvult a fény (regény .............. $ 4 00 Somogyi: Szumirok ás magyarok ......................$ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre; Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) .............. $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly életrajza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ....................... $8.00 Varzary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5 50 ” ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 ” ” ö ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)..........................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 50 cent szállítás és csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent “bank exchange”-t kell számítani. K M. II. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. talán sohse találkoztak. Valami mégis közéjük ékelődik. Vagy az egyik pár közé, vagy a másik pár közé. Félietolni neun lehet az éket. A Szabó orvosi szava ez az éli. Most az ő hatalmában van. Ha elhárítja az akadályt a kis gróf, meg Nágel Kiat.ca elől, akikor mines 'maradása, nincs szerelme, akikor, mefhlet uj fészket keresni, mehet szegé­nyen, mehet egyedül. Töprengett: — Talán nem is használok nekik, hiába vagyok becsületes. Talán megunják egymást, talán az én szuvom ellenére is sízét­­váiasztják clket, talán jobb is lesz így. A gróf még gyerek, mi­re ember, lesz, övé három vár­megye, övé egy hatalmas va­gyon minden földi baj felejt­hető. — És veleim? Mi lesz velem? Már alkudozott, már altatta a lelkiismeretét. Az este gyö­nyörű, tüzfényü óráira gondolt, azutáni a nyugalomra, a jöven­dlő családira, a békére. Szép lassan kihúzta az éket, áttolta a másik oldalra. — Tegyük fel, hogy operá­ciót végzek — nyugitatta meg magát. — Az egyik emberen bi zonyosan segítek, a másiknak vesztét okozom — talán. Az or­vos nem’ cselökedihetíik más­ként. Korán reggel felkereste Kranz doktort. — Igaza van, kollega ur — mondotta neki. — Az ön diag­nózisa helyes. Közölje a kegyel­mes úrral, Keríi madaraink (Folytatás a 2. oldalról) Egy reggel kimegyek a lú­gosba, hát látom, hogy már épí­tőik a fészkűiket. Szorgalmasan hordják az apró galyoiclsltoákat, szárazfiiiszálakat, .zsineg' dara­bokat, pelytaeket. Bizony, nem kell fóradtoiok, amig összehord­ják, felépitik a fészküket, hogy az puha és kényelmes legyen a kicsikék részére. — Na, — mondom, — ide melm fogtok építeni! Ez nagyon alacsony és nyilvános hely. Itt útba lesztek. Leszedtem az anyagot s oda­raktam a szőlőtőke tövébe. Es­tefelé már egy szált sem talál­tam belőle. Felhordták az or­­gonaibokor tetejébe, amelybe az almafónajk egy dúsgazdag ága is ráboruíl s ott a síüirü lombok között építették fel a fészkü­ket. Egy ideig csak néha, néha láttam őket. El voltak foglalva a család nevelésével. Egy délben Mmegyek a kert­be, hogy szamócát szedjek az ebédhez. Hát látom, hogy már hárman vannak és viigan lak­­mározmak a jó, érett szamócá­kon. Az anyamadár eteti a ki­esükét. Az öregek persze, elre­pültek, mintha megszégyelté'k volna magukat, hogy rajta kap­tam' őket a lopáson, a kicsike ellenben ott maradt és elbújt a szamóca dúslevelei közlött. Nem mentek messze, csak a jázmin­­bokorig. Ott leszálltak s elkezd­tek “vihizni”, ami talán nékem szóit, hogy né bántsam a fió­kájukat. Szegény még gyönge volt a repüléshez. Enni is csak most tanúit. Leszedtem a szamócát. Hát bizony eleg nagy kart tettek menüié. Retuenetescin rossz szö­kősük van ezeknek a kerti ma­daraknak. Hogy szeretik az érett szamócát, cseresznyét, meggyet, körtét, azt éppen nem lehet rovásukra írni, de hogy e­­gyikibe is, másikba is beleiaJp­­nek, belevágnak csőrükkel s ott hagyják a hangyáiknak meg a férgeknek, az már nagy baj, majgy kár. De hát az emeurek, az emberek sem jobbak. Azok is csak a javát szeretik minden­nek. — Eli! — mondom, — egye­tek! Nektek is élnetek keilí így tehát a 'kicsikét otthagy­tam a szamócaágyíban. Nem is ment a Ms ügyetlen egy tapot­­tat sem onnan, pedig ugyan­csak biztatták az öregek a ró­­zsabökrök közüli. Lehet, hogy ' még a nyelvet se értette. Ki tudja? Alighogy betettem ma­gam után az ajtót, az öregek azonnal visszarepültek hozzá. Megálltam az ajtóban és meg­figyeltem őket. Hát hallom, hogy szigorúan ieetkéztetik a kicsikét, bizonyára azért, mert nem repült utánuk. Sőt még meg is verték. De meg áim! Az | anyamadár szárnyaival' c..ópe.­­gette a kalosi'kie hátát, míg a i papa-madár, csak úgy gyöngé­den, egyszer-egytszei’ a fejére kopintott hosszú csőrével. Magám is megebédeltem. E- béd után kiülök a lugasba. Rá­gyújtok a hosszuszáirú pipám, aztán előveszem Ravasz László “Gondolatok” című könyvét és elmerülök a tudós pap bölcsel­kedésében. Egyszeirlcísiak eles madár slvitás rázza meg a le­vegőt. Szétnézek a kertben, hát látóm, hogy a macska torkon ragadta a fióka vörösbegyet és ugyancsak táncoltatja. Rákiál­tottam! — Ereszd el, te betyár! De a sunyi teremtés figyelem be se vette a parancisómat. Fel­kaptam egy kavicsot és feléje dobtam. Ekkor aztán eleire z­­tette és elfutott a gyáva. Én meg felálltam és odamentem. Kezemfoe veszem a madárkát cs i megvizsgálom. Csák a zás.yát és nyakát szorongatta meg egy kicsit. Finom, pettyes tollából is kitépett egy keveset, éppen a begyéről'. Bevittem a konyhába és egy régi kalitkába tettem. A kalitkát meg, kivittem a kertbe s odatettem a szamócaágy szé­lére. Visszamentem a lúgosba és leültem a fcarosszaékhe, hogy tovább böngészem a köuv vem. Rövidesen madár cseve­gést hallok. Terep szemlét tar­tok Hát látom, hogy a vörös­begy mama és papa ott ugrál­nak a kalitka körül, a maima e­­teti kis fiát. Kihüvlam a gyer­mekeim és megmutatta mneki. Nem győztek rajta csodálkozni. Még két nap maradt a kalit­káiban. Első nap enni sem akart, csak busuit. bánkódott, mint árva gyermekek szoktak. De a második nap már vigafhb volt és jobban evett. Nem volt, aM etes se. Harmadik nap aztán kieresz tettem .Ahogy kiugrik a kalit­kából megsuhogtatja szárnyalt, egyet-kettőt ugrik, aztán tova­repül a szamócaágy felé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom