Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-05-14 / 20. szám
8 Winnipeg, Man. 1976. május 14. Á MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. Hámory Várnagy Dalma: DÉLUTÁN Fekete az ég, viharos a lég, Nap nem ad ma fényt, felhők mögé tért. Madárka se száll, a nap lassan jár, árnyék sincsen már, lámpafényre vár. Az egér, örül, most nem menekül, mert nem látható, de jól hallható, kúszik-mászik ő. Éhes cica jő, zsákmányra leső; egértemető. Tataros, 1916. UJ MESE A NÉGY TESTVEKRŐL ZORD LELIUISMERET Minden évben egyszer, túl a világvégen, találkozik a négy testvér a világvégi réten. Emlékeztek rá még, ki ez á négy testvér: a négyévszak, a tavasz és nyár, aztáln asz ősz és tél. Fáradtan leülnek, hosszan beszélgetnek, mit vetettek, mit arattak, mi jó-rosszat tettek. Oda gyűl kör éjük Nap, Hold, csillag, szelő s őket hallgatja a niegipilhenő felhő. Hallgassátok ti is, vájjon mit beszéltek, szellő, felhő mondta nékem s tovább mondom' nektek. Először a tavasz kezdett el beszélni, kíváncsian hallgatták őt idősebb testvéri: — Hegy tetején hóban tűztem hóvirágot. Aztán ibolyával hímezte ma rétet, lila fejét fordította mindahány, az égnek. Ibolya elhervadt, gólyaJhirt ültettem, Afrikába a fecskéknek szelővel üzentem: Fecskék népét várja eresz alatt fészek s a gólyákat békás tavak, háztetőn kémények. Mire megérkeztek vidáman, gyors szárnnyal, tele volt már erdő, mező, minden kert virággal1. Pirosra festettem zöldelő cseresznyét, de még; a meggynek is jutott egy kis piros festék ... Tavasz után a nyár kezdett el beszélni, kíváncsian, szeretettel hallgatták testvérei. — A pünkösdi rózsa hervadt már a kertiben, mikor napsütéssel én is megérkeztem. Nem tudom milyen nap volt, talán csütörtök . ■. mindenki azt kiabálta “Hoztál-e gyümölcsöt?” Majd az ősz — feleltem —, ő hoz majd gyümölcsöt, de azért meglátjátok, hogy nékem is örültök. Hoztam nyári záport, hízzanak a kertek, borsót, babot, gyermek. És hogy ne maradjon senki, senki éhen, vígan szaladjon a kés kövér kenyérben, aratásra értek a buzafcalászok, sütöttek a búzalisztből kenyeret, kalácsot. A tüéskök a réten, madarak a fákon mind azt énekelték: “iSzép az élet nyáron ...” A nyár után az ősz kezdett el beszélni, őneki is volt ám' bőven mit mesélni. Hallgatták mindnyájan, talán fél is Írták: mi minden jót hozott az ősz, j körtét, almát, szilvát. Barackot i és szőlőt ... És hogy baj ne ér- I je: a fecskéiket, hogy elmentek, j tengerig kisérte ... Az ősz után. a tél kezdett el I beszélni, hallgatták is kiiván- 1 osian őt ifjabb testvérei. Mindegyik szavára ámu.va .figyeltek: hóval őrizte a vetést, a didergő kertet. Hogy a fa ne álljon csúnya, üres ággal, földiszitette szép, ezüst zúzmarával ... Elmondták egymásnak, hogy mi mindent tettek, aztán elbúcsúztak s újból vándorútra keltek. Az olvasó bizonyára más csak ■halványan emlékezik egy 1967- ben, az Irodalmi iKönyvkiadó által (Bukarestiben megjelentetett gyűjteményre. iSzéphtteratúrai ajéndék volt a cjme és XIX. századi erdélyi magyar elbeszélők írásait, novelláit tartalmazta. Hosszú hallgatás és elhalJigatás,' néhány kíváncsibb kérdező hang után, itt nyitott lehetősége újból az őszinte és elfogulatlanabb 'beszédre, társai között, Kemény Zsigmondnak is. Kisregénynek) is beillő, kemény veretű, fordulatos cselekményü és pontos lélek raj zú elbeszélésének ciime némi gúnyorossággal cseng, Két boldog. Történelmi korba, régi világba visz, a török terjeszkedés és berendezkedés uralta időben. Hősei közt az akkori erdélyi valóság jellegzetes alakjai, sorsukkal küszködő emberek, akik valamilyen cél félé indítanák válságba jutott életüket, de rajtavesztenek merészségükön. A történetből 'kihámozható eszmei mondanivaló végül isi ebbe a lemondóan végzetes következtetésibe torkollik: nincs kiút a VASZARY JÁNOS; zűrzavarból, a szoritóból. Csak a kényszerű1 beletörődés. A színes eszközökkel megírt történet művészi erényeitől és sugallatosságtól függetlenül, ez az intelem, tanács és írói üzenet tehetetlenségre kárhoztat és ellenérzést válthat ki. És — most már a Kriterionnál nemrégiben napvilágot látott Zord időre fordítva a szót, mely a Két boldog ihletét, tartalmát valóságanyagát mintegy kiteljesiti, magasabb szinten újrateremti — hasonló üzenet hasonló 'érzést válthat ki manapság is. Biztatással fejeződik be a Zord idő is: “Sorsunknak engedelmeskedni vagyunk teremtve. Kövesse ki-ki vezércsillagát!’ Kemény Zsigmond regénye egészével arra a kérdésre felel, hogy a bezárult társiadalmitörtiénelmi heflyzetibe ki-ki mitévő legyen lekiismerete épségé nek megőrzése érdekében. Felelete a jövendő kapuját nem ostromolja. De a lélek erkölcsi tisztaságát a jövőnek ajánlja fel. (ELŐRE, március 3.) (Transsylvánia) EGY CSOKOR IBOLYA Az ismeretlen hetiták nyelve (Folytatás a 4. oldalról) A hétiták Írásrendszere kétféle módszeren alapult. Az ék- Ii'ás a szuim-er módszer szerint alakult, miig a hieroglifikus Írást az egyiptomiaktól vették át. Egyiptommal sűrűbb volt a kapcsolat és ez a magyarázata annak, hogy kétféle Írásuk volt a héti iáknak. A R égi Kelet országai' között élénk cserekereskedelem folyt. Készáruk, bőrök, gabona, fűszerek tevehátakra rakva kerültek elszállításra nyugatra Troy kikötővárosuk felé, keletre a babiloni birodalom piacaira. Az Írástudó ősnépek számlákat, kereskedelmi okmányokat írtak ágyáig táblákra ékirással (cuneiform), amit a hétiták hamar eltanultak már K.-.e. 12000 körül. A kis-ázsiai ásatásoknál agyagtáblákra irt szótárakat is találtak, amiket a hétiták 'arra használtak, hogy az ékirások je leit és a szavakat megtanulják. Fennmaradt egy képirásos szöveg, amit az Eufra.tes melleti Oarohemish-nél (Kér-Kemecse) találtak meg. Az értéke az ennek, hogy hangtan szerint szólaltatja meg' a közölni valókat. Ezekkel a képjelekkel az egyiptomiakhoz hasonlóan nagy hőtáblákra véstek .be feliratokat, de ugyanúgy sziklafalakra, vagy épültek falaira is. Az 'érdekességeket kutatók, mint útasok, de a régészek is, ha a Közel Keleten járnak, vagy az Égei-tenger szigeteit nézik meg, gyakran láthatják így meg' az ókor magyar népeinek kőbe vésett kultúremiékeit. Ezek a négyeze^ évnél isi régibb emlékek — mi magyarok már tudjuk — hogy nemcsak nejkünk beszélnek, de nyelvünk által mindenkinek. Csak rajtunk múlik, hogy azokat megszólaltassuk, hiszen, akik már évtizedek óta élünk más nyelvű országok népe között, nem probléma magyar nyelvűi írást lefordítva ismertetni polgártársainkkal. A nyugati tudósok őszintén bevallják .hoigy a hétiták feliratait kibetüzni s értelmüket meg fejteni nem tudják: “the Hittite records carved on stone are not yet deciphered”. (Folytatjuk) ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKKA utján A LFGGYORSABBAN ÉS I.EGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVÁBBÍTJA SZERETTEINEK Címenként! rendelések után 15.-ig $1.00; $15.01-tői $25.-tg $1.50 — $25.01 -tői $5Q.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) Csodálatos álmom volt az éjszaka. Az álmodtam, hogy végigjártam' a múltnak egy napját. Nem volt rendkívüli nap. E- gyike volt azoknak, amelyek szinte nyomtalanul, emlékek nélkül) tűntek el az életiünkből. Semmi esemény, semmi különösebb öröm vagy bánat s nem emelte Ibi a hétköznapok szürkeségéből. Felkeltett a hálószobám ablakán át betűző tavaszi napsugár langyos melege. Jól aludtam és bipihenteii ébredtem. ízlett a reggeli. ’Kellemes volt a fürdő. Fm y űré save öltöztem fel. Egy fél óra múlva már az utcán voltam. Nem volt semmi különös dolgom. Kényelmesen, sétálva indultam el a Pannónia-utcán keresztiül a 'Szent István-körút fölé. Átmentem az utca napos oldalára, 'hogy élvezzem a kellemes tavaszi napsütést. Egy kislány jött velem izemben. Szőke hajában piros szalag volt. Egy fehér 'kiskutyát j vezetett pórázon. A kis kutya vidáman ugrált és vékony hangon ugatott. — Az utca sarkon kisebb csoportosulás volt. Pár bárnész ember nézegetett egy kifutófiút, aki kerékpárjának elgörbült kormányát egyengette. A kövezeten pár eltört tejes'üveg cserepei hevertek. A kifolyt tej vékony patakban 'csörgedezett a kanális felé. — | Egy fekete ruhába öntözött j öregúr, akinek nagyon szép ezüstnyelü sétabotja volt, roszszaiólag csóválta a fejét. — Nem tudnák vigyázni! Nem tudnak vigyázni! De aztán kigombolta felöltőjét, zsebéből régimódi pénztárcát vett elő és általános meg- I eléged'és közepette kifizette a ; kifutófiú kárát. A másik utcasarkon ibolyát | árult egy öregasszony. Nagyon I halvány és szagtalan: ibolyák voltak, de ibolyák voltak mégis. Vettem egy csokrot, de rögtön megbántam, mert nem tudtam, mit csináljak vele. A Vígszínház eainészbejárója» I előtt taxi állt meg. Fiatal szij nészmő szállt ki belőle. Már vél köny tavaszi kosztüm feszült j karcsú testén és virággal diszi-' tett szalmakalapot viselt. Na- | gyón sietett, mert máris meg-! késett a próbáról, de azért egy percre megállt beszélgetni velem. Lelkendezve újságolta, i hogy az új darabban f ontos sze! repet kapott. Élete legszebb szerepét. Szemei örömtől csillogtak. Boldogan futott be a színházba. Könnyű parfűmiliat maradt utáuak, amellyel elfutott a tavaszi szél. Későn jutott eszembe, hogy neki kellett volna adnom a kis csokor ibolyát. A Club Kávéház előtt kellemesen lepett meg, hogy felállították már a terraszt. Az örökzöld! növényekkel díszített koalátok között ott álltak mái- az asztalok ósi székek. Leültem a terraszon, hogy elolvassam a reggeli lapokat. Semmi különös újság. A képviselőháziban kisebbfajta botrány volt egy feltűnően durva közbeszólási 'miatt. A lóversenyen nagy meglepetés volt. Egy ló majdnem ezerszeres pénzt fizetett.— Ajherikábain megdöntötték a repülés magassági rekordját. A filharmonikusok tegnapi hangversenyén feltűnt egy fiatal karmester. (Véletlenül személyesen ismertem, ötvenéves volt.) Az osztálysorsjáték főnyereményét egy üvegező segéd nyerte meg. Csallóköziben árvíz fenyeget a tavaszi esőzés miatt. Ebben a pillanatban. (Leült mellém a barátom. Valamikor együtt érettségiztünk, az Ilona-utcai öreg gimnáziumban. Együtt jártuk az egyetemre. Hosszú /billiard csatákat vívtunk csendes oudai kávéházakban. ■ 'Most is .—. mint minidig — nagyon választékosam volt öltözve és rögtön legújabb szerelmi kalandjának elbeszélésébe kezdett. Addig nem történt semmi baj, amiig szerelmiének a fényképét meg nem mutatta: Néztem a fényképet és valami furcsa, homályos sejtelem furakodott belém. Ezt a mosolygó szóiké lányt hátiam miár egyszer valahol. — De hol? — Már nem igen figyeltem barátom szavaira. Magam elé meredtem és tépegettemi a feledés fátylait, amelyek va ami ©miieket takartak. És egyszer csak előttem állt a kép ..’. A szőke lány feküdt a hóbán. Rózsaszínű selyem háló-ing volt rajta. Az egyik meztelen lábán kis, piros szattyániböi.' papucs volt. Kék szemei üvege® rémülettel meredtek a semmibe. Körülötte véres volt a hó. Félve néztem a /barátomra, aki nevetve mesélt a hétvégi ki rándulásról. És akkor már tudtam, hogy ő is régen halott. De valami furcsa .ozeméremévzésből nem' mertem neki megmondani, hogy már nem él. Hogy ■valami alakta an, véres tömeggé tiporta szét egy több ezer kilós páncélos szörnyeteg valahol a voronyezsi sáros. úton. Hagytam tovább beszélni és nevetni. Közben félve pillantottam ki a Szent István-körútra, hogy láttam-e a házak romjait, a beomlott Vígszínházát., a szétlőt.c páncélos kocsit a .szemközti járdán, az emberi hullákat é , a döglött lovakat az olvadó, síkos hóiban. De nem. — A körutat tavaszi napfény borította el. Az emberek gondtalanul és nem sietve ácsorolgtak a villamos 'megállók előtt, járká'tak ki-be az üzletekbe és kiabáltak taxi után. A rendőr csendesen nézte őket és nagyot ásított. Nem. Ezek nem tudnak semmit. És itt ülök én. a kávéház terraszán, valami hirtelen rám zakadt szörnyű emlékezéssel es nem kiálthatom világgá titkomat. Nem. Mert most már tudom, hogy álmodtam. Illetve csak azt tudom, hogy a két dolog 'közölt az egyik álom. De nem vagyok biztos benne, hogy melyik. Segélytkérően nézek, a barátomra. Kéteség,beesetten figyelem szavait, nevetését, hogy bizonyságot szerezzek valamiről, ami gyötör. — ő is észreveszi, hogy valami nincs rendben! velem. — IMi bajod van? — Nem tudom... a háború... Meghökkenve bámul rám. Va lami aggodalom tükröződik a szemében. — Micsoda? ^ Érzem, hogy nem szabad megzavarnom a nyugalmát, a derűjét. Pláne akikor, ha már nem él. — Semmi ... semmi... iRoszszat álmodtam — Háború? Azt hiszed, az emberiséget mégegyszer bele lehet vinni abba a förtelmes őrültségbe? Mi értelme van? Mit lehet elérni vele? Nem válaszolok. Cigarettára gyújt és engem is megkínál. Nem fogadom el. .A kis ibolyacsokrot nézem, amely a márványasztalon fekszik. 'Úgy veszem észre, hogy lassan hervadni kezd. Talán mégis figyelmeztetni kellene a barátomat, a villamos megállónál álló embereket, az üzlettulajdonosokat, a rendőrt, a politikusokat és a minisztereket. De mire? A Pasaréti-útion hosszú sorban állnak a szétlőtt villamoskocsik. Az Oktogon-téren akasztott embereket himbál a szél. Egy tizenikétéves kislányt most tép ki az anyja karjából egy piszkos egyenru’háju katona. Hogy lehetne 'mindezt elkerülni? Barátom hangja zavar meg gondolataimban. — Nézd, milyen csinos lány. Valóban' csinos, fiatal lány megy el a kávéház előtt. Imbolygó járásában mennyi Ígéret, mennyi sejtelem. Nézem selyemharisnyába búj fcatott karcsú lábszárát. Lassan elnyeli őket a körúti járókelőik tömege. Elnyeli az idő, az ismeretlen, az örökkévalóság. Nem volna szabad felébredni. Dr. Eszláry Károly Párizsban elhunyt (Folytatás az 5. oldalról) több kisebb-nagyobb tanulmánya magyar és francia nyelven. Több magyar emigráeiós lap munkatársa külföldi és francia tudományos társaság tagja. A kardokkal ékesített Signum Fidei tulajdonosa, az Ordre Souverain de Saint Jean de Jerusalem (Chevaliers de Malte) tagja Commandern- de Justice címmel a spanyol Zaragoza Fernando el Catoli'co egyetem tudományos tanácsosa. 1976. 2. 23. AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! LEMKE GYULA: A MÁRiAPÓCSI SZENTVIZ Előszó: Nincsenek uj viccek, csak ki így mondja el, ki úgy . Én igy mondom el. Bizonyára sokan ismerik, Bendegúz barátomat. Húsz é- J vés sem volt egészen, amikor Kanadába vetődött, most meg már negyven felé tapos. Pirosipozsgás, vállas, kicsit pocakot ereszt. Állandóan dolgozik. Hol bányában, hol fatermelésnél, de az autó javításihoz is ért. Nem túlságosan okos, annyi esze azonban van, hogy nem nősül meg. Persze, vagyona nincsen, mert a pénz elmúlik a kezei között. Szokása úgy két-három évenként hazautazni, Magyarországra. Ilyenkor fenekére ver a megmaradt keresetnek. — Megyek kezet csókolni az Édesmamánmak, meg becsókolni egy pohár bort ai fattierommal — mondja barátainak, amikor elfogja a mehetnék. Mert, ulgyalbár, a Mutter, az mindég “édesmama”, a drága, jó ésdeaapa meg csak “fatter” a falusi foecézésben. Legutóbb is odhaza járt. Miután jól kicsókolózta magát az édesmama kezeivel is, meg a fatter riziingjével is, meg le- i gyünk őszinték a szomszédék RozikájáVal] is, anyagilag lerongyolódva elindult visszafelé, a Budapest - London - Vancouver közvetlen repülőgéppel. Útközben még meglocsoCgatta a hazai tepertyüs pogácsát mindenféle italokkal. A kis szesztől az amugyis bátor magyar ember, rendszerint mégbátraJbib lesz s lám e'nnek ellenére csak elfogja Bendeguzt a bizonytalanság, amikor léphajdan kockafejü vámtis'ztviíé. Van rá oka, mert ezek a hajdan koefeafejü vámtisztviviaelők nemcsak hosszú hajat növesztettek az utóbbi időben, de éazbelllleg is fcikupálódtak. Ma már nem azt teszik, mint régebben, hogy mereven szembenéznek az áldozattal és akinek megrebben a pillája, annak kivizsgáJíják a csomagjait. iBendeguznak nem rebbenne meg a szeme semmi szúrós tekintettói. Most, sajnos, már regula járja. Aszerint bírálják az utasokat, ki milyen nemzetiségű. Mondjuk, valaki francia honnál jön, főleg, ha Marseille-ből, annak minden teketória nélkül húzzák is le az újsütetű, maga; sarkú cipőjét, metszik fői a belsejét és a vastag talp aktból öntik ki a heroint, ópiumot, vagy más izgatószereket, zacskó - szám. Valaki Délafrikábój érkezik, azzal még cifrább az eljárás. Délafritkába'n terem a gyémánt. A drága, apró ékszer nagyon kicsi helyen elfér. A délafrikait, akár nő, akár férfi, legyen fehér, vagy fekete, hát azt a legcsiklandósabb helyekén is megmotozzák. Aki olasz, puáne iNápolytól délre, az már vetkőzik a belépéskor, magától. A délolaszt ugyanis minden fajta gépezetekkel átvilágítják, még a zúzáját is, mert a “Maffiához” tartozhat. A magyar, az megint más káposzta'. A magyarországi érkezőt kimondottan kedvelik a vámhivatalnokok. Bár a magyarok utaznak a legtöbb csomaggal a világ összes’ népei között — annyi bőröndöt, táskát, cékkert, kézicsomagot senki nem cipel — velük mégis Hegegysizerübb az elbánás. Csak azt kell nézni, melyik pogyász a legnehezebb. Abban van, a fiaskó. Jól tudja ezt Bendegúz. Ezért, amint benyit a vámhoz, fogai között a tásika fogantyújával, (hóna alatt papír csomagokkal, a két nagy bőröndöt ugv egyensúlyozza húsos kezeiben, mintha mindkettő egyformán könnyű lenne. Am a kutya vámtisztviselőnek ez is, szemet szúr. — Egy magyar két feönvnyü bőrönddel, az lehetetlen — fut át a barátságtalan arcú finánc agyán. — Tegye le a csomagokat — mordul Bendeguzra. Bendegúz engedelmesen lepakol. A finánc megemeli az egyik bőröndöt. Csalódottan visszahuppantija. Aránylag köny nyü, abban nem szunnyad a keresett hoflmi. A másik bőrönd an nál inkább megvidámitja. Suiya van annak. — Nyissa M! — parancsolja. Bendegúz kinyitja. Dől fölfelé a sok szennyes holmi. Amikor azonban a vámos eltakarítja a legpiszkosabíb gatyákat is, hát ott lapul ám a szép, nagy fiaskó, gondosan vattába ágyalva. Ha az üveg nincs vatták között, alkkor a tisztviselő, minden teketória néjküll elkobozza az üveget. A gondosság láttán azonban nagyobb ügyet szimatol. ■— Mi van az üvegben? — kérdezi. — Máriapóesi szentviz — mondja szemrebbenés nélkül Bendegúz. A tisztviselő sejti, hogy Máriapócs valami helységnév lehet, de jehovista lóvén, nem tudja., mi az a szentviz. Bendegúz lelkesen magyaráz, persze angolul, kifogástalan debreceni kálomista kiejtéssel,, a junó-t (you know) gyakran ismételve. — Olyan-é, mint a lourdi csodatevő kutforrási — kapisgál végre a finánc — amitől a bénák is lábrákapnak? — Aliihoz hasonló, de az magyar szentviz. — tör ki Búid - gazból a hazafias öntudat. Bittől is agrárnak néha a ibénák és egészségesek egyaránt, de ez a szentviz inkább torok ógyomor nyavalyák esetén hasznos. , (Most már csak ennyit kérdez. a jehovista: — Aztán saját magának, vagy miásnáfc viszi ezt a csodálatos folyadékot? '— No, nem magának, a barátjának hozza, — mondja Ben leguz. — Szegény barátom gyakran megtámadja a kórsa; — teszi hozzá szánakozó arccal. Hát erre nagyoncsak eíérzekenyedik a vámos. — Itt van ez a pil’ospozsigás; nagy erőben lévő férfi, alkalmatos minden, testi bűnözésre s lám némi tiltott dolgokká! próba, 'besurranni, ékszereket sem duigdos holmi szeretőknek. Ez a jóságolélek; gyógyító orvosságot 'cipel beteges barátjának. — Beim: guz keresztül nagyon fölmelegedik az egész magyar nemzet iránt. Micsoda jóságos nép lehet az, amelynek ilyen nagyleíikü fiai vannak'! Felbuzdulásában éppen azt akarja mondani: — Menjen Isten békességével, keresztény testvérem —, amikor hirtelen eszébe jut, hogy neki évente kiujul a tüszőc mandula gyulladás. És most itt ez a csodálatos, gyógyító szentviz, Máriap ácsról!! Hirtelen elhatározzásiea! felkapja az üveget a vatták közül és belenyel alaposat. Abban a pillanatban' düllecinek is ki a szegény jeihovi ta szemei, kap a torkához, hasához és még lejebib is, mert mindenütt csiklandik. Ugrál, mint aki a bolondját járja. Mikor nagynehezen észhez tér, már nem mondja Bendegúz nak, hogy menjen Isten hírével, hanem azt mondja gorombán: — Ezt a tárgyat elkobozzzuk — mutat az üvegre —, mert ebben vagy rettentő erős szesz van, vagy patkányokat ölő méreg. — Az lehetetlen — hitetlenkedik Bendegúz. — Kóstolja meg — szól rá gúnyosan a vámtisztvi elő. Bendegúz kétszer gé n kéret: magát. Áhitatosan azonnal ajkához emeli a fia kőt. Belecsófkott alaposan. Neki nem akad fenn a szeme, csak a köldökét simogatja kéje en. Ny li a szent italt nagy falatokban. Mikor asztán az üv’ei: tartalmának felét megmentet e, fölkiéit átszellemültem — Biztos úr, móri cs^da tör tént. A szentviz bararki árinkává változott! MEGRENDELÖ-IV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R3C 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldjék tovább részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $.......... Sajtó Alap ..........................................$........... összesen: $.......... Név: . ............. ..................................................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box) .................................................... Város tartomány: .............................................................................. A Kanadai Magyar Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—.
