Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 3. szám
SZIRMAI ENDRE: Újabb adatok a Kalangya történetéhez — Draskóczy Ede nyomában a Szirmai Károlyhoz irt levele alapján. — (Folytatás-Az írói esteken sok nehézség gél járt a novellák felolvasása. " Novaiadat a Főszolgabiróságnál benyújtottam és őzéit biztonság kedvéért hozz magaddal1 egy szöveget” — olvassuk: az egyik levéleben. Draskóczy val és családjával, különösen a levelekben emlegetett Duci nevű fiával gyakran találkoztunk. Az akkori — igien szegényesen, berendezett, vendégszobánkban Draskóczy hosszú megbeszéléseket folytatott apámmal. A Kisbérivel kapcsolatos gyakori félreértéseket is legtöbbször Draskóczy simította el, mert ez a tehetséges író gyakran minden ok nélkül megsértődött. Pedig — ahogy ezt A magányos óriás c. könyvemben már megirtam, — apám erkölcsileg és anyagilag is igyekezett támogatni Kisbérit. Most, Kisbéri halála után — részben hagyatéka birtokában .— az én feladatom sok mindent megtenni, amihez neki már nem volt kedve, ereje és ideje. Draskóczy maga is. gyakran meg .-hálta a Ka.angyának beküldött Írásokat, de hangsúlyozza, hogy a szépirodalmi müvek kritikája nem az ő asztala. “Versek és novellák n ódáim kritikájába egyáltalán nem kívánok beleszólni” — Írja egyik levelében. De elvi álláspontját — például Czakó Tiborral kapcsolatban — nem rejti véka alá: “Az Íróknak a kritika miatt lázadozni jogink nincs. A kritikának legalább annyi jogosultsága van, mint az Írásnak.’” U- gyanitt helyteleníti, hogy a Kalangya külpolitikai tárgyú cikkeket is közöl “Ezek a cikkek — írja — semmiféle összeköttetésben nem állanak a mi itteni életünkkel.” 1938. V. 30-i levelében pedig, bejelenti apámnak, hogy le akar mondani a táris-sze rkesztőségről: “A Kalangya kisebbségi irányát sem megóva, sem biztosítva nem látom ... a szerkesztői tisztet és megtiszteltetést csak amellet a feltétel mellett fogadom el, hogy a Kalangya a .kisebbségi magyar világnézetet minden körülmények között s főként megalkuvás nélkül képviselni fogja.” Draskóczy azonban olykor túlzásokba esik. Néha még a világirodalom értékes müveinél: ismertetéséiben is a kisebbségi ügy veszélyeztetését látja. Harcol a jobboldaliak ellen, de azt már nem mindenkor helyesi, hogy apám baloldali irók munkáit is közli a folyóiratban. Apám ilyenkor Draskóczy korábbi leveleire hivatkozik, amelyekben arról irt, hogy minden magyar ügy fontos. Draskóczy igyekszik minden magyar kisebbségi megmozdulásban részt venni. Ahová apám nem tud elmenni, ott gyakran ő képviselte a Kalangya ügyét. Apám is gyakran emlegeti Dras kóozyt, igy egyik Csuka Zoltánhoz irt levelében is (1937. I. 9.) : “Kedves 'Zoltán Barátom — Írja apám — ... nem a magam, hanem valamennyiünk nevében beszéltem. Tehát nem az én szereplésemen van a hangsúly, hanem valamennyiünkén... Mó dot kell tehát találnod, hogy Herceg, Draskóczy, Cziráky, Kende, Radó szintén bekerüljenek ... szerepelnie kell Draskóczynak is, aki ma a legkiválóbb esztétánk, hogy irodalmunkról összefoglaló tanulmányt adjon .. .” Emlékezés a Kalangyára c„ tanulmányában és Önkeresés c. kötetében szintén többször említi apám Draskóczyt. Draskóczy leveleiből apámról is napfényre kerülnek eddig ismeretlen adatok. Így az is, hogy 1937 után apám volt az Ezüstkoszorú bizottságának és az Ezüst Tulipán döntőbizottságának elnöke. Az utóbbit utoljára 1943-ban osztották ki. Draskóczy levelei is azt igazolják — akárcsak Kázmér, Radó, Kende, Kisbéri, Herceg: és mások levelei —, hogy a Kalangyához beküldőit Írásokról apám mondta ki a döntő szót, ő dolgozta át a cikkek egy részét, ü y..or még szerkesztőtársainak írásait sem fogadta el közlésre. Az Írások gyakran mások közvetítésével érkeztek be a folyó- | irathoz. Radó többször küldte meg apámnak Bucia Írásait, Draskóczy pedig a már említett Farkas Geiza-cikket: “Farkas Geiza bácsi .küldte ezt a cikket a Kalangyának. Közlésre ajánlom. Minden esetre várom éa kérem a véleményedet.” Herceg János visszaemlékezéseinek Előjáték c. II. kötetében főleg az Álom és tűzvész c. fejezetben emlékezik meg, Draskóczyról, apámról itt is és a Két világ c. első kötetben részletesen ir. Majtényi Mihály Szikra és hamu c. könyvének .százhuszonhárom nev-e között Draskóczy Ede ügyvédé is megtalálható, de szerepel a kötet törzsanyagának A kastély árnyékában. A törökkanizsai Helikon (Gergely Boriska) c. fejezetében is. Majtényi szövegéből kitűnik, Draskóczy képességeit és tekintélyét mindenki elismerte: “Talán Marton Andor és Draskóczy Ede voltak az egyedüliek köztük — olvassuk —, akiknek az írók felé éppen úgy volt útjuk, mint a kastély felé.” Másutt “nagy kapacitású” jelzővel emliti. Amikor Draskóezyt bíráló cikket küld meg neki apám véleményezésre .ezzel küldi viszsza: “Szegedi cikkét idezárva visszaszármaztatom. Miután a cikk ellenem szól, egyáltalában nem tartom illőnek, hogy azon bármi tekintetben változtatást eszközöljek. Ha a Kalangyában Te ellened jelennék meg cikk, akkor valósziüleg Te is igy járnál el, s azt nekem különösen, ha még azt is hozzátesszük, hogy egy szóval sem kéri szerkesztőtársát, hogy ne közölje a cfkket. Draskóczy és Kende azon a Kalangya-levélpapíron írnak, amelyet még apám csináltatott (rája: KALANGYA Szerkesztősége, Növi Vrbas.2„). A Kalangya és a Napló közötti ellentétekre vonatkozólag1 érdekes adalékokat tartalmaz Draskóczy 1937. október 22.-i levele, amelyben 'ellenzi Szegedi Emil Fenyves Ferenc és Szenteleky Kornél érdemeiről egyidejűleg megemlékező cikkének megjelenését: “Nem tudom egészen pontosan meghatározni, hogy mikor kapcsolódtál bele a vajdasági irodalmi életbe és mikor lettél szakácsa ennek a boszorkánykonyhának, s ezért fogalmam sincs arról, vajon ismered-e egyesek .magatartását azzal a tisztán ideális munkával szemben, amely minden anyagj előny nélkül itt irodalmat és kultúrát akart teremteni.” (Lásd bővebben: Szegedi Emil levelei Szirmai Ká; oúyhoz in A magányos óriás). Draskóczy itt Winnipeg, Man. 1976. január 1G. részletesen kifejti álláspontját, amelynek lényege: Szenteleky eszményi és önzetlen irodalomszervező, Fenyvesnél viszont első a rapérdek, csak utána következik az irodalom ügyének szolgálata. Regi harcokat, máig is homályos, tisztázatlan kérdésseket világítanak meg Draskóczy Ede levelei, igy a Fernbacth Péteresetet is. Ez a temerini földbirtokos gyalázkodó levéllel köszönte meg a címére küldött K a I a n g y a-mutatványszámot. Persze apám sem maradt adós a válasszal, válaszlevelét a Dras'kóc.zy-levelek között találtam meg. Amikor 1941-ben .apám nem volt hajlandó tovább szerkeszt« ni a Kalangyát csak akkor, ha , szabad kezet kap munkájában, j Draskóczy ekkor is tárgyal, I közvetít, de hasztalan, mert a 1 szerkesztéssel olyan feltételek járnak, amelyeket apám nem hajlandó elfogadni. Ekkor írja neki Draskóczy: “Csodálom szívósságodat és kitartásodat ... Látom, hogy Neked nemcsak kitartásod van, hanem erők feszülnek Benned, melyek képesítenek nemcsak a másoké, t való harcra, hanem még a másokkal való harcra is.” De nem sorolom tovább a példákat, hiszen a levelek önmagukért beszélnek, nem szorulnak bővebb magyarázatra azok előtt, akik a jugoszláviai magyar irodalmat jól, nálam 7 jobban ismerik, noha Draskócsit talán nem ismerték, nem ismerhették olyan .közelről, mint én. Az értékelést is az olvasóra bízom, mivel a levelekből könynyen kiolvasható Draskóczy jelleme, szemlélete és legfőbb törekvése: a magyarság és a kisebbségi magyar kultúra ügyé nek önzetlen szolgálata. A levelek bemutatása előtt búcsúzom Diaskóczy Edétől, Szenteleky Kornél és apám jó barátjától Apám a ravatalon c. versem befejező soraival, abban a reményben, hogy e bevezetővel talán sikerült valamit tennem annak érdekében, hogy Praskóoczy Ede élete és munkássága ne vesszen el végleg a feledés homályában, bár azt is tudom: “Mind igy múlnak el a vi.ág nagyjai és kicsinyei, mindenki, aki fakeresztet vagy szobrot álmodott, de pihenést mindig a föld adott.” Szirmai Endre. Magyar Hanglemezek .-irxrt.kEj i_o CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemez„rj gyzékünket. Szappanos Record bhop 304b Eaot 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21a) 561-5524. MESE á KATONaKUl Irta: Kosáryné Réz Lola. é A roskadó deszkapalánk résein átbújt a jázminbokor egyik kiváncsi ifjú ága s ott bontott virágot gyanútlan örömmel odakint. De nem bántotta senki. A dülőúton csak ©gy-egy 'kóbor kutya oldalgott el reménytelen szimatolással. A kisházban magányos öregasszony lakóit, kecsketejen meg zöldségfélén élt, csont ritkán akadt itt s heteken keresztül szagát sem érzett. Hanem .halk zsongás, nyugtalanító zümmögés, hallatszott egyre, mert a sűrűn beültetett kertecskében tuskóra szögezett deszkán fonott méhkasok álltak. Az aranybarna kis szolgálók gondoskodtak arról, hogy az öreganyó évről-évre tovább éljen, ősz felé elvitte a mézet meg viaszt a bábosnak s az anyó 'berakta kamrájába a kenyérnek valót, meg amennyi zsi rozóra telt. Bab, lencse termett a kertjében, kölest a bírótól kapott, a gyerekeknek vitt lépesmézért. Ismerték már azok is a mézes öregasszonyt, évről évre várták. Az meg rájuk mosoly gott, meleg és szomorú örömmel, mert szép és egészséges - vermellek voltak. Hogy honnan jött ide az öreg, asszony és mikor? Nem tudták, nem is kérdezték. Annyit .hallottak az apjuktól, hogy szfílokotö'zéskor érkezett egyszer és beállt a többi közé, mert kellett a segítő kéz. Azon a nyáron meghalt a bíró anyja is ott maradt szolgálni az özvegy embernél, aki szintén sokáig viselte a birósá got. Mikor az öregember meghalt, reá testálta a kis házat, kertestől, mert tíz esztenaeig becsületes, hűséges volt, nem látszott meg a házán, hogy nem él a gazdaasszony. Akadtak per sze, akik irigyen mondogatták, hogy talán éppen azért kapta volna az örökséget, mert inem volt becsületes, de az öreg gyermekei szó nélkül kiadták, amit jussolt s ezzel rendben volt az egész. Jó tiz-tizenkét éve múlt már ennek is. Valahányszor téli vihar szórta a havat, szél. tépázta a zsúptetőket s úgy futkárczott és tombolt, mint a részéig kamaszok farsang idején, valahányszor erősen fagyott s a lehellet szinte tört a levegőben, mint az üveg, a 'bíró házában azt mondták: — No, most megfagy a mézes öreganyó, akkor aztán m énk lesz a háza megint és amelyik gyerek rossz, oda visszük ki. Hadd lakjon egyedül. Erre valamennyi gyerek meglapult, még a vad sihederek is, mert odakint a dűlőben ők sem maradtak volna .szívesen egyedül. Nem messze akasztottak fel néhány zsiványt és a régi vesztőhely is közel esett, itt koponyát és lábszár csontot, lapockát meg, gerinc dara o o k a t lehetett az agyagos főidőén találni. Csak a bíró legidősebo leánya, aki már tizenhatéves volt, gondolta, hogy jó lenne odakint. Újévkor a városba adták, ahol a keresztanyja szabónak volt a felesége és valami katonával ismerkedett meg. Éppen csak egy hétig maradhattak együtt, aztán tovább ment a csapat, de a bíró leánya tizenhárom het.gsirt utána és keresztanyja végül is úgy gondolta, .legjobb, lesz, ha hazaviszik és férjhez adják. Volt kérője kettő is, de egyik sem kellett. Kint abban a kis házban, elbújhatna keserű bánatával, gyötrelmeivel is. Mert a katona megígérte ugyan, hogy visszajön és elveszi feleségül, de már több mint egy hónapja eltelt annak az időnek, mikor erre kellett volna, járniok és hírét sem hatotta. Igaz, erre nem vonulták a katonák, de ő megmondta, melyik falúba való és. hol találhatja meg. Nem jön, nem jön az már soha többé. Hogyan is lehetett egy katona szavának hin ni, akármilyen kedves is, akármilyen szép feketeszemü ? — Ó, bár halna meg végre az öregasszony és kimehetne! —gondolta mind többször, mert ha valakire haragudni fog az apja, tudta hogy reá hamarosan és mi lett volna egyszerűbb, mint hogy ott megfogyjon mindenestől a jövő télen? Végül is, amint az idő múlt és egyre jobban kezdett félni, gondolta, megnézi legalább, nem beteg-e az öregasszony. Meg azután az is az eszebe jutott, hogy talán sok mindent tud és mondhat neki egyetmást. Miikor egyszer a külső kertbe küldték babot tölteni, leiért a dűlő útra, végigment a deszkapalánk mellett,, akár a lázasszemü és szomorú kóbor kutyák s letörte a kis jázminágat. Úgy állt meg a kertajtónál és betekintett. Az öregasszony a kis pádon ült és a kapáját igazgatta, mert kijött a nyele. Belenyomta, aztán egy kővel kezdte ütögetni, hogy erősen álljon. Közben feltekintett s meglátta a bíró leányát. Erre az elvörösödve bejött. Nagyon jól tudta, hogy sietni kell, napszálltakor várják, aduiig pedig még a babot is meg kell kapálni. Meg aztán nagyon teli volt a szive, hiszen egy lélek sem volt, akinek panaszkodhatott volna. Azon vette magát észre, hogy már el is mondott mindent s ott sir az öregaszszony ölében, kötényébe takarva szegény megriadt fejét. Az meg csak simogatta meleg pergament-száraz kezével, ami kemény volt a munkától s mégis puha, mert vér keringett benne, piros vér s az lüktetni kezdett most, amint mindenféle az eszébe jutott. — Hír is igy voltam, leányom, szakasztott így, mint te mostan, íviegveszoztek s kiűztek a városion igaz, mostohám volt, egy vaitás ruha nélkül hagyott világgá menni. Szolgálatba álltam de amint meglátták ratjam a oajt, tovább kergettek. Az apácák ispotályában, a nehézbete$ek korul dolgoztam ottan, de aztán megtudakoltam, micsoda nagyváros van a 'közelijein, ahol magasabb iskolák lennének s odamentem, hogy a fiúnak inkább ott kezdjen nyílni az érlelnie. Mert az apja is nagyon okos ember volt, tudod édes lányom, úgy fújta a kürtöt a csapat élén, ha masíroztak, hogy a szivem is belereszketett. — Katona volt ő is? — Az. S tudtam én, hogy a fiú sem lesz akármilyen emuer. A városba nem mentein szolgálni a fiú miatt, hanem mostam es vasaltam, ha kellett, éjszaka 1 iis. Olyan szép fehér alsóiban járt áz én fiam, mint akármelyik nagyúri gyermek és ha hazajött a leckeírás volt az első. Lerakodtam az ablakdeszkároi és még a macskát is kikerge item, hogy világosan, csöndben tudjon dolgozni. Hát olyan szép kerek betűket vetett, hallod, hogy nem is hinnéd! Igaz, a ludtollat is én faragtam neki, tintát is én főztem, vigyáztam, csomós ne legyen. ... A bíró leánya felemelte a fejét, figyelt az öregre s a szeme fénylett. De az öregasszonyé inkább elhomályosodott. ' — Amint nagyobb lett, mégis egyre jobban láttam, hogy hiába veszkődöm, nem tudom megszerezni, ami kell. Nagy volt a drágaság éppen abban az esztendőben s olcsón fizették a munkát, nem tudtam félretenni semmit. Tiz esztendős lett már, uj csizma kellett volna, uj könyvek. Hiszen egyszerű lett volna a dolog, ha pap akar lenni. De katonának vágyott. — Katonának? — Sokszor mondtam neki, hogy jobb lenne mindnyájunknak, ha soha egy katona sem lett volna a világon és hogy ,nem volt-e mostanáig elég gyülölség? De ő olyan szépen meg tudta magyarázni, hogy a katona azért is kell, hogy rendet tartson s. ha ők nem lennének, még nagyobb volna a baj. Meg hogy a generálistól függ, jóra vagy rosszra viszi-e a csapatát. Mit tehettem volna? Kicsit elhallgatott, a méhek zümmögtek körülöttük s a biró leánya felsírt, csak úgy, maga sem tudta, miért. — Volt a városban egy generális, tudod, — mondta tovább az öregasszony. — Annak meghalt az egyetlen fia ... Megbeszélték a feleségével, «hogy örök befogadnak egy fiút s nevelik, mint a magukét. Meghallottam én ezt s mondtam a fiamnak: — Elviszlek oda s ha megtetszel nekik, maradj ott és ne emlékezz reá, hogy anyád voltam.— Mert jól meggondoltam én azt, nogy neve lesz, jó dolga lesz, én meg csak az útjában állottam volna. D© ő átölelt s mondta, hogy bizony soha el nem felejt s ha jó dolga lesz, aranykiucsin jón értem. — ti ot választották? — kérdezte a biró leánya. — Őt, — biccentett az öregasszony, — mert messzi földön nem volt még egy olyan gyermek, mint az en fiam, az én Jóskám. — Az én katonám is Jóska volt, — sírta el magát a b.ró leánya. Az öreganyó megsimogatta lehajtott fejét. — Lám, akár ő is lehetett. S milyen különben? — Szép magas, karcsú, feketeliaju ... — Az én fiam is. — A szeme is fekete, fényes. — A fiamé is. — Nincs párja a világon! — Az én .fiamnak sincsen. — Aranyzsinór a vállán ... — Bizony olyant hord az én fiam is. — Azt mondta, eljön értem... Nagyot sóhajtott az öregaszszony. — Az én fiam is azt moncha. De látod, nem megy az csak Úgy. Nekik is parancsolnak. Meg aztán sok mindenre kell nekik gondolni, ki tudja, miért nem jón az én fiam és miért nem jón a te katonád. Azt mondom neked, édes lanyom, legjobb lesz, ha ideveszlek magam noz. Majd ügyesen kicsináljuk, meglásd. Jó lenne így? — Nagyon jó lenne, anyó. Következő kedden .épismézet vitt öreganyó a biró házába s meglátta a legidősebb leányt tenni-venni az udvaron. — Ej de halavány ez a violácska! Tán, csak nem beteg? A leány köhintett egyet-kettőt keservesen. A bíró és telese ge megi iádtak. — Ezért lett volna olyan rosszkedvű mostanában? — Bizony, szólt az öregaszszony, — szárazbetegség bánatossá teszi a fiatal lelket, mert érzi, hogy árnyékára taposott a ihalál. De én meg tudnám gyógyítani, ha időt adnak reá. Nálam kell, hogy feküdjön a kiskertben, mézzel etetem, napsugiárral melegítem. Gondolják meg jól. Pénteken eljött a leány kis batyujával s nagy dunnájával, utt marad a kis házban. Nyár végén eljött a biró, hogy meglátogassa. Nagy meleg volt, de öreganyó betakarta a dunával állig, amint a méhes melleit feküdt. — Jobban vau-e? — Hogyne lenne jobban. — Mikor gyógyul meg? Mert a kiérő türelmetlen ám. —Ohó, ohó, a kérő csak várjon. Tavaszig nem adhatom ki a kezemből, biró uram. Nehezen egyezett a dologba a biró, de mit tehetett volna? — No, de akkor küldök fát, meg ne fagyjon a lányom. Az öreganyó csak hunyorgatott. Ö sem fagyott meg, bár talán várták, de ha küld fát, annál jobb, nem kell háton hozni az erdőből. A jázminbokroknak lassan a levele is hullani kezdett, a méhek behúzódtak a kasba aludni s az őszi szél megtépázta a zsupfedelet. Benn a meleg konyhácskába üldögéltek ketten, öreganyó s a lány. A korai sötétben, nagy csöndességben álmodták-e, vagy mondták egymásnak a mesét? ... Hát egyszer majd kerékzörgés hallatszik meg patkóosatiogás. Te, édes, lányom azt mondod: — Jaj, kliiidi édesapám a fát! — Aztán felugrasz, hogy elbújjál, de abban a pillanatban beugrat a palánkon hófehér paiijjWi egy szép fiatal katona. S nagyot kiáltunk mind a ketten: riosieli (Folytatás a 2. oldalról) zott bele a küzdelembe, ő már tapasztaltaim von, mint 'Carola Fortia. Tudta, hogy ha galléron ragadná a csavargót és félredonna, mint valami haszontalan tárgyat, például egy üres gyúrás dooozt, akkor megmentené ugyan a 'kedves fiatalembert, de ugyanakkor mindölökre elveszitené. Mert neki tehetetlennek, félénknek gyöngédnek kell i lennie, — mindenesetre gyöngébbnek ,mint az a férfi, akii talán szereti őt. Engednie kell, hogy a fiatalember küzdhessen érte. A birkózás kimenetele még kétséges volt. A fiatalember arca, amely egy pillanatra előtűnt a kétségbeesett harc forgatagából, már véres volt. A szeme kimeredt üregéből. Hörgött. Látszott, hogy már nem Dirja sokáig. A leány felugrott. Tébolyultan nezett az égie, amelyen egy madár sem repült s az erdős hegyekre, amelyekre, halálos csend nehezedett. — Segítség! Segítség.! — sikitotta olyan metszőén, hogy szinte fájt. Viszarohant a verekedőkhöz! Egy pillanatig már úgy volt, hogy nem bírja tovább. De érezte, hogy most nem parancsolhat az izmainak. Most nem tudna éppen csak annyi erőt alkalmazni, amennyivel eldönthető é a küzdelmet. Most vagy kitöri a nyakát ennek az ut ónállónak, — Jóskám! Jóskám! Leszáll a mi Jóskánk s odadobja a kantárt egy másiknak, aztán körülnéz, odakap a fejéhez, mert egyikünket kereste s kettőnket találja meg. — Édesanyám! Kedves mátkám! — kiáltja. — De jó, hogy a nagyobbik hintámat hoztam, legalább mind beleférünk! Akkor aztán beülünk a szép aranyos hintóba, elbúcsúzunk a biróektól s elrobogtunk valamerre messzire, ki tudja, hová, hogy boldogan éljünk, amig meg nem .halunk ... & Sjji %L ... Az őszi szél 'betévedt a faluba is. Befütyült a biró házának kéményén, S mert a gyerekek éppen rosszalkodtak, apjuk így szólt: — Ejnye, el kell mái' vinnem azt a fát az öreganyónak, meg ne fagyjanak. De jövőre már nem lesz ott a nénétek s talán az sem, akkor aztán odaviszem a rossz gyereket! A fiuk ineglapultak kicsit, de aztán csak újrakezdték a pajkoskodást, nyughatatlanságot. Mert ki tehet arról, hogy nem tudtak soká veszteg ülni 1» ami jót Ígértek, elfeledtek? Ez már ugy marad, míg ember él a viiá, &on. vagy semmit sem csinál. Az utóbbi megoldás a nehezebb. A szive olyan marcangolóan fájt, mintha valóságosan, éles fogóval tépték volna. Egyszerre, — a- fiatalember talán utolsó erejével, nagyon keményen fogta meg ellenfelét, vagy gyomrába rúgott a térdével, — a csavargó feltápászkodott. Támolyogva körülnézett. Nem látta társát sehol. Nagyot káromkodott és bukdácsolva menekü.t a sűrűbe, ahol a másik eltűnt. A fiatalember is felállt. A ruhája rongyokban, lógott rajta és az arcát alig lehetett felismerni. 'Ránézett a leányra, aki halottsápadt volt és egész testében remegett. — Nagyon megijedt? — kérdezte dadogva a fiú, ahogy levegő után kapkodott. Nyilván szeretett volna nagyon nyugodt nak és diadalmasnak látszani. A leány nem tudott felelni. Halálosan kimerítette a hőstett, amelyet most követett el: a már tír mm, amelyet most szenvedett végig: az hogy semmit sem csinált. A fiatalember kínlódva mosolygott. Ugyiátszott, hogy bármelyik pillanatban végigvágódik a földön. Az izgalom és a fáradtság úgy eiszéditette, hogy nem volt egészen öntudatnál. Azt sem tudta, hol van és mit tesz.' Remegő kezét oltalmazóan, bátorítóan tette a leány vállára. És gyorsan, erőtlenül megcsókolta néma száját. KÉRÉÍKÉÖÉLrtl OUIalYUNKnaL KAPhAlO KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ....................$ 2.0o Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.5o Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés .......... ... $ Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ....................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) . .................. .... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ...................... $200 Hol van a nyár? ...................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3jOJ Medical, nuclear and Literary index ..................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska Jánps: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” ” Egy bögre tej (elbeszélések) ... $ 4.00 Muzsi Jenő: öt könnycsepp (versek, elbeszélések) . . ...................... $ 2.60 Nagy István; A fenségtől a haltja kendig (elbeszélés) .............. ...................... $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady................ - $10.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.0J Sárvári Éva: Kígyóit a fény, (regény) .......... $ 4.00 Somogyi: Szumirok és magyarok ............ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . $ 200 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5-50 ” ” ö " $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magén-oeekkekhez 15 cent "bank exchange’’-! kell számítani. K. M. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3J 2B6 E llllilinun ~~~~ ~
