Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 3. szám
im KÜ1ÍÓBÉN Mi, magyarok, mindig a kard után nyúltunk, ha szabadságunkat veszély fenyegette. — Vannak eseteik, amikor nem a kard pengéjévé!, hanem pennával kell a szabadságunkért sikra szállnunk. Ebben is elég jártasak vagyunk, .ha a helyzet megkívánja. A helyzet pedig úgy alakúit, hogy az új év első hónapjában bizony a penna után keli nyúlnunk, ha nem akarjuk a többi kanadai honfitársunkkal együtt szabadságunkat elelveszteni. Tudott dolog, hogy az ólombetűnek sokkalta nagyobb az ereje az ólom-golyóénál. A támadó, aki nem más, mint saját miniszterelnökünk (Trudeau és kormánya), ezt a fegyvert akarja kiütni a kezümkioől, hogy a leghatásosabb védelmi eszköz hányában, teljesen, diktatórikus hatalmat gyakorolhasson Kanada lakossága felett. Hogy miért? Arra majd egy másik cikkemben visszatérek. Egyelőre csak annyit, hogy aliol meghalt a SAJTÓSZABADSÁG, ott vége van magának a szabadságnak is. Hogy világosabban lássunk, vissza kell mennünk az 1969. évbe. Ez volt az az év, amelyben Mr. Trudeau oly mély megvetéssel nyilatkozott a szabad államiság) 'legfontosabb intézményéről, az országgyűlésről. Arroganciájában már odáig merészkedett, hogy az országgyűlési képviselőket nem létező “senkinek” minősítette. 'Sóik más megnyilatkozásából ana a következtetésre juthatunk, hogy vágyai netovábbja az önkényuralom, ahol az országgyü lés bólogató-jánosok módjára minden kívánságát jóváhagyja. Amennyiben az ellenzéki képviselőknek (a nem létező “senkik” egy részének) nem áll módjukban, hogy a képviselőházban felhívhassák az ország lakosságának.a figyelmét az állampolgrokra hátrányos és káros törvényjavaslatokra, az esetbem az országgyűlés jelentőségét veszti és- fölöslegessé válik. Itt kezdődik a diktatúra. Azt hiszem, hogy az 1969-es tüntetőknek az ottawai Parlament dombon igazuk volt, amikor kijelentették, hogy Trudeauval megkezdődött a “libeíalu-fasiiszták” korszaka. Ennél a pontinál rá szeretnék mutatni a Toronto Sun ottawai levelezőjének, Lüöor Zmknek az c^aooi megállapítására: “Ha egyszer elkezdődött az alapvető demokratikus elveknek a feladása, vagy hallgatólagosan elfogadjuk az önkény sikamlós ösvényén az első liépést, utána a folyamat maga termeli a saját lendületét. Abban a pillanatban, amikor a képviselőház megengedi, hogy valaki a szájára szájkosarat tegyen, következik a sajtó szájának a bekötése, a gyülekezési szabadság korlátozása és igy tovább. . .” Ez a parlamenti, ottawai tudósi tó biztosan tudta, hogy mit beszélt, amikor Trudeaut elemezte, mert első kézből ismerte meg, a diktatúrát. Akkor hagyta el Prágát, miután főnökét, Maearyk János ,külügyminisztert, Sztálin utasítására kidobták a prágai külügyminisztérium bar madik emeletének az ablakából. KORLÁTOZZÁK-E KANADáBAN A SZABADSÁGOT í97c-BAM? Attól függj hogy az országgyűlés megengedi-é a sajtó szájának bekötésére irányuló kísérletet. Tudott dolog, hogy a kormány önkényesen megszabta a Kanadában megjelenő Reader’s Digest folyóiratnak a tartalmát és azt sz-eretné, hogy január végén, mikor az országgyűlést ismét egybehívják, a képviselők szolgai módon, autó matikiusam jóváhagynák azt a törvényjavaslatot, melynek értelmében e folyóirat 80 százalékban kanadai tárgyú és 20 százalékban idegen tárgyú cikkek közlésére lenne ikényszeritve. De honnan veszi magának egy képviselő a jogot (különösen, ha én is segítettem őt beválasztani), hogy akár engem, akár valamelyik más kanadai polgártársamat egy bizonyos, előre kiszemelt téma olvasására korlátozzon? Ez ellenkezik az ország, alapító törvényével, megfoszt bennünket egyéni jogunktól és egyben első lépés a szabad sajtó elhallgattatása felé. Jelenleg példányonként hat, kanadai tartalommal kiró cikk (05%) jelenik meg, a többi a világ más részeiből való. Éppen ez teszi a Reader’s Digest-et érdekessé; ez az, amit szeretek benne és rajtam kívül még 9 millió olvasó is (beleértve azt a másfél-milliót, akik csak példányonként vásárolják meg a folyóiratot). Ha nem tetszene nekik, nem vennék meg. Ameny nyiben a .kormánytagokat ikitevő néhány képviselőnek nem tetszik, nagy választék áll rendelkezésűikre olyan folyóiratokban, melyeknek tartalma kizárólag kanadai vonatkozású. — Joggal kérdezhetjük, hogy a napilapokat is kényszeríteni fogják-é a külföldi hirek elhagyására és csak a helyi, .kanadai hirek közlését engedélyezik? Nem szabadna, hogy a parlamenti képviselőket fcényszeritsék egy demokrácia-ellenes cselekmény elkövetésére, hogy megfosszanak 9 millió .kanadait attól az előjogtól, melyből kifolyólag mindenki azt olvashatott, amit akart. Ezt a j^got meg kell hagyni annak az e~ gyónnék, akinek a kezében van a dollár. Ö majd eldönti, hogy milyen olvasni valóra költi, — miint ahogy mindig is tette. Nagyjából 18 millió kanadai bír szavazati joggal. Amennyiben a C 58-as törvényjavaslatot elfogadják a képviselőházban, ez minden második kanadait érinteni fog (hátrányosan). De ki fogja garantálni, hogy a kormány megáll a Reader’s, Digiest-mél; ha az országgyűlés megengedte az első lépés megtételét? A következő héten egy másik folyóirat, vagy napilap szájának a bekötésére határozhatja el magát. Vessünk egy gyors pillantást a való helyzetre. Az egyik oldalon áll 9 millió állampolgár, vagy 18 millió, ahogy a helyzet hozza magával. A másikon áll két tucatnyi ember (a ko. many tagpk), akik meg akarják győzni az országgyűlési képviselőket, hogy fosszanak meg bennünket eddigi jogainktól. — De kikből áll a kormány? — Épp olyan, képviselőkből, mint a többiek, akiket megválasztottunk, beleértve a csoportvezetőjüket, a miniszterelnököt. — Több jogot ibiztositama az alkotmány ezeknek, mint amazok naik? — Nem biztosit! Azért választottuk meg őket, liogiy ellenünk ügyködjenek, vagy hogy teljesítsék a választók kívánságát? Erre az olvasó adja meg a választ. Abból a cjélból, hogy a. választó közönség elől elfedjék a lényeget és a választókat megzavarják, bevették a vitába a birdietésckből származó jövedelem kérdését és a laptulajdonosok .nemzetiségét. Nos, a hat igazgató közül öt kanadai. — Azok, akiit nem akarnák hirdetni a Reader’s Digestiven, nin esetiek rá kötelezve (úgy sem csinálják!). Azoknak viszont, akik ezt óhajtják, minden, jogiuk meg, kell, hogy legyen hozzá. A Digest szerint az ossz,bér vétel 90% -át, beleértve a hit tetősekből eredőket is, Kanadában költik el és fektetik be; ennél fogva a laptulajdonos kiben léte lényegtelen. Az a maroknyi arrogáns, aki magát kormánynak nevezi, ezt bármikor ellenőrizheti. Érdekes megjegyezni, hogy ezek a demokrácia törvényeit áthágó személyek milyen közömbösek, amikor az elszedett adófilléreinlkről van szó, melyeket kényük-kedvük szerint osztogatnák külföldi országoknak, akár mint alacsony lejáiatu kölcsönt, akár pedig, mint kimondott segélyt. Mindazonáltal nühelyt mi kapunk valamit a doliJárunkért, abban a pillanatban megszűnik a közömbösségük és nagyon elevenné válnak. Aki valamennyire is értékeli a szabadságát, az még ma ragadjon tollat és írjon a képviselőjének, hogy ellenzi a C 58- as törvényjavaslatot. 1976 január végén dől ed, hogy difctaj túrára tér-e át Kanada, vagy | sem. Hézsely Ferenc. ÁGOSTON EDE: KÉTSZÁZ ESZTENDŐ EMLÉKÉBE Idők távlatából nézlek Amerika. Két-évszázad múlttal értél fel a csúcsra. Világhatalom a nagyságod ereje, nemzetek nyugalma, biztonsága benne. Ha e gondolatot magyar szemmel nézem és azt példaképpen eredményként mérem; a serpenyő magas túl-jutott fokával, összehasonlitlak a hazám sorsával évezres távlatban, vagy még azon is túl, amig Isten kegye szolgált ott halárul Szent István és Mátyás, ... Nagy Lajos korában . s ma, feledve élünk egy csonka országban! Kinek a hibája, tán vezérek bűne? Vagy a magyarságnak léha hűtlensége elgyengült erőben, az összetartásban? Mondjuk talán úgy: a hit igazságban! Amint látod az út, néha visszatérés. Hozzá, kinek célja e földi küldetés, akár mint egyénnel, akár mint nemzettel, ... ki mit maga hozott, a születésével. S ezt hitték őseid, harcoltak is érte. így születtél naggyá Amerika népe! Ebből az erőből, a hit erejéből ... Nevezd mint a múltban: Isten kegyelméből! 1975. december 16. Oakland, California. II HA MINKÉI IS..." LEVÉL A SZERKESZTŐHÖZ Tiszteit uram, Magyar honfitársam! Csupán a váletien útján került kezembe a “Kanadai Magyar Újság” cimü hetilapjuk. Talán megemlítésnek annyi elég, hogy mikor ismerősöm ajánlotta, hogy vigyek haza olvasni, a póstátstrájik miatt későbben megkapott különböző című magyar újságjaiba., én természetesen szabadkozva utasitottam vissza ajánlását. Az érvem az volt, hiszen az ilyien hangú és tartalmú magyar újságokat otthon is megtalálnám, Budapesten és nem kellett volna választanom az emigráció dzsungeljeinek igen göröngyös és sokszor eléggé szomorú útjait. Ugyanis a tapasztalatom szírint a “Nemzetőr” cimü magyar újság kivételével az emigrac.os magyar lápokból éiS' azok szerkesztőiből — tisztelet a kivételnek — már “kimúlt” a nemzeti iránti szeretet, nemzeti büszkeség, a szívós küzdeniakarás szelleme és harca az emberi jogokért, a. Magyar Nemzet fentmaradáisáért létezéséért és a nép szabadságáért. Az újságok nagy része feladva a harcot, kész akarva, feledve, vagy befedve, elferdítve, vagy nem beszélve próbál homályt borítani a 20-ik század1 tragikus kimenetelű I-II. világháborúk történetére, majd ezt követő Rákosi Mátyás, Rajk L., Gerő Ernő, Péter Gábor 10-evig tartó brutális terror jára, — tizerek kivégzésere, kionicentrációs táborba deportálására. Azonban erre válaszolt az 1956-os októberi, nemzeti, függetlenségi szabad ságharcu n k, amely a történelemben páratlan nemzeti összefogásról tett tanúbizonyságot. De az idegien, külföldi hatalmas túlerő ismét győzött, amely mé)g véresebb terrort és önkényt zúdított nemzetünk nyakába. Természetesen ennek a terrornak is a- vezetője más nem lehetett, csak az előző terrorista 'família elvközössége, és hitközössége személyében Kádár János és bandája. Tehát a fentemlitett és általuk hirdetett “»szabadságot” és rendszert dicsérő magyar “emigrációs’’ lapokat nem szoktam olvasná, nem tartom magyarnak, hanem haza és nemzet avulónak. Megkönnyebbülés futott rajtam végig., a szivem elszorult, a hangom olvasás közben elakadt, a szemem elhomályosult, mikor érzem soraik súlyos jelentőségét és igazságát; az újságjuknak a cim oldalán kezdem olvasni e szöveget: “Ha minket is elfúj a sors zivatarja, Nem lesz az Istennek soha több magyarja.” Egymás után többször elolvastam ezen a napon a szöveget és erre válaszul ültem le e levetem megírásához. Valóban úgy érzem, ha itt mi, sízabad magyarok nem fogunk öszsze, nem kapaszkodunk egymásba kéz a kézbe, a zivatar ma már orkán, amely tombol, tör, zúg, kontinenistől-kontinensig és nem, hogy nem lesz az Istennek szabad magyarja, de még szabad népe sem marad e földön. Nagyon érdekelnek cikkeik, érdekesek. Kérem, küldjék meg részemre ezt a magyar újságot. i-ionfitársi tisztelettel Várnai Lajos. Kárpátaljai felszabadító tanács elnökségi illésé Az 1975 augusztus 30.-án megalakult Kárpataija Felszabadító Tanácsa f. évi november 29.-én, Clevelandban tartotta meg eiiső elnökségi ülését. A szervezeti és ügyrendi kérdések megbeszélése során az elnökség úgy határozott, hoigy tagdíj helyett önkéntes adományokat kér tagjaitól és, barátaitól az ügyvitel ellátására s a KFT dokumentációs munkásságának elindítására. Ugyanebből a óéiból hálás köszönettel vessünk minden kárpátaljai vonatkozású könyv, hnfepkiivágás, térkép, kép, okmány, levelezés felajánlását. A KFT elnöksége lefektette hosszú lejáratú mu n kaprogiram injának aíapelveit s legfőbb, munkaterületeit. A KFT elnöksége ezután rész letesen foglalkozott a kárpátaljai kérdés ukrán vonatkozásainak legújabb fejleményeivel. Heinz Dieter Po.hl.-nak a Donauraum 1975. évi 1-2. számában megjelent tanulmányával, melyben a délvidéki ruszinok szlovák származását kívánja 'bizonyítani, valamint a magyar el lenes beállítottságról közismert Dr. Johann Weidleinnek a Der Donauschwaben f.évi julius l.-i számában .megjelent cikkével melyben arra a meglepő eredményre jut, hogy a második világháború kitörésében Magyarország döntő szerepet játszott azzal, hogy az első bécsi döntést követően Kárpátaljára .emelt igényeink miatt, nem ismertük ell a maradék Csehszlovákia uj határait. A KFT elnökségének tagjai ez időszerű kérdésekkel külön is foglalkozni fognak. ‘ . Kárpátalja Felszabadító Taná csának címe: 5037 Evergreen Drive, North Olmsted, Ohio. — 44070. (lA KFT-Hirszolgálata. 1975. dec. 12.-én) — Winnipeg, Man. 1916. január 16. 3 Hámory Várnagy Dalma: BtlSZlft CiikElhtVkL, MENIEISKE MOHRA Ha ismerős városban járok és elfog, a mindannyíunkat fenyegető éhségérzet, nem elégszem meg a legközelebbi .étterembe térve annak csillapításával, inkább, tovább ikinzom magamat mindaddig, amig elérem az illető helységben nyilvántartott “kedvenc asztalaim” egyikét. Néhány .évvel ezelőtt, Budapesten, megszegtem szokásomat. Sürgős daiigiomra hivakozva mentegettem magam előtt, amikor a Rákóczi úton, a 'Rókus kórház környékén betértem egy étterembe, ahol bizony, nem az előírásnak meglelő tisztaság fogadott. Leküzdve ellenszenvemet helyet kerestem. A templom magaság,u helyiségekben, két teriem között választhattam, ha nem akartam az első helyiség boxainak egyikében az illiumánált törzsvendégek között letelepedni. Nyomban megállapítottam, hogy “Minden hely elkelt” feli. at nélkül is, legalább félórát kell várakoznom, hogy székhez jussak. Mert hely ugyani akadt volna mégf az aszta.oknál, de a székek hiánya miatt már legalább harmincán ácsorogtak előtbem az asztalok kőzett, szinte szemükkel tömve az étkezőket, mint gazdaasszony a hizó- Libát, hogy mielőbb túl essenek az étkezésen és a felszabadult helyet igy birtokba vehessék. A pincéreik, mintha c,sak normában dolgoztak volna, ideoda cikkáztak mosogatóle,giény re sem illő pecsétes ruhájukban. Az egyik, ina is megmagyarázhatatlanul, talán valakivel öszszetéves'ztett, megái.t me lettem, bizalmasan! a fülemhez hajolt és, mint valami titkos kapcsolat folytatását közötte: — Édes asszonyom! Azonnal rendelkezésére állok. Még egy kis türelem! Figyeltem a pasast. Többé felém sem nézett, nem is az ő asztalához kerültem később, igy megmagyarázhatatlan maradt közeledése. Bosszankodtam időveszteségemen. Terepszemlét tartva, elfelejtettem bosszúságom okát, még az éhségérzetemet is. Mögöttem, egy japán párocska, majd két, olasz kinézésű férfi folytatta a sort. A japán kérdezett tőlem valamit. Több, különféle nyelven 'egymást követően, majd a kíséretében levő parányi teremtés, németül. Egész jól bírták a japánok a gier mán nyelvet. Pár perc múlva a közös sorsban, összebarátkoztunk az olaszokkal is, akikkel a japánok franciául' beszéltek és nekem lefordították. .Szórakoztató unaloműzés volt, akkor érte el tetőpontját, amikor hatodiknak egy düsseldorfi hölgy is. hozzánk csatlakozott, akiről később kiderült, hogy soroksári sváb asszony. Az egyik középasztalnál, már a feketénél tartottak. A japán; Joshyjuku Sakurai, mint egy karcsú menyét, átpréselte magát a tömegen, karcsúságát igazoló fürgeséggel, majd rövid tárgyalás után élénk karlejtés közepette .hármat mutatott ujjaival, mire Evelinnel, a barátnőjével, nyomban a kérdéses asztal felé préseltettük magunkat, mivel jóval előbb már úgy határoztunk, hogy közös asztalt keresünk. Arra kértek ugyanis, hogy segítsek nekik az éte.ek rendelésénél. Fúrakodásunk közben reprodukálhatatlan szövegű megjegyzések kísértek el asztalunkig. Mi, úgy tettünk, mintha egy szót sem értenénk, azaz csak én, de Evelin te felfigyel és a hangsúlyból következte tett az elhangzott “dicsérő” szövegre, mely annál inkább leplezetlen volt, mivel senki sem sejtette, hogy a “piszkos, rothadt, kapitalista, szemét banda” egyik tagja, született magyar, még ráadásul a “javából”! Az asztalnál jó tízperces várakozás után, végre leülhettünk. Azután, megint nem történt velünk sokáig semmi, illetve elkeseredett arccal megsavanyodva vártunk tovább sor (Folytatás a 8. oldalon) Á BIBLIÁBÓL “Elődbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a Te orcádnak világa elé. Bizony elmúlik minden mi napún* a Te hosszuállásod miatt; megemésztjük esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeinknek napjai hetven, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradtság, mely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk." (Zsolt. 9-0:8-10.) Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR. RACSMÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, uj cime: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. MAJTHÉNYI GYÖRGY ARANYMÁLINKó — Ugy-e, odakint olvad? — vetette oda az öreg, amikor Sanyi már indulóban volt. — Jusztira nézett, hogy mit is feleljen'? — Igen, enyhébb az idő, mint amikor Pestre indultam. — Olvad, ha mondom ... Itt meg úgy fütenek . . . Juszti csak legyintett, hogy nem kell erre felelni, menjen csak aludni szépen. Áthotorkáít hát a szobájába és lefeküdt. Büaösebtbnek érezte magát a leg,gonoszabb embernél is. és keserves zokogásra fakadt. Úgy aludt el, hogy a könnyek még; csorogta az arcán. Reggel, mihelyst készen volt, átsietett a nagybátyjához. Guszti bácsi is: ott volt már akkor, receptet irt. Juszti kisaszszony fejcsóválva nézte a receptet. A szobában nem mertek beszélgetni. Kint a folyosón megkérdezte Guszti bácsit, hogy mi a helyzet? Neki ma vissza keltene mennei Skorpára, de ha Míarci, bácsi betegsége súlyos, ha ... — Elég, ide a Juszti kisasszony is. Neked ugyan mi hasznodat venné? — felelte tréfálkozva Guszti bácsi. Most Juszti is közbeszólt: — De halija, doktor úr, nfekem már elég volt a maga reeepjeibőí. Mindennap újat, mintha milliomosok volnánk! Ne itassa a mi pénzünkkel a Meszest. — Megéri pedig, — nevetett Guszti bácsi. — Orvosságért sose kell sajnálni a pénzt — és elment. Sanyi Jusztit faggatta. — Menjek, vagy maradjak? Hiszen á kisasszony se aludt /■már, ki tudja, mióta Juszti nem felelt, csak arecepteket forgatta aggodalmasan. — Csak olyan cudarul drágák ne volnának! — sóhajtó a. Sanyi.átment a szobájába. Pénzt keresett. Kiforgatta mai den zsebét, de sehol egy árva garas, csak a tárcájában hú ó’ott meg egyetlen húszkoronás. Piruló arccal húzta elő, és kivit’ Jusztinák. — Rösteiem, — mondta, de csak ennyim maradt. Annyi mindent vásároltam... — Jó fiú maga, Sanyi. ... Roppantul mulatott az ötletén, és esze ágában se volt hazamenni, akárhogy nógatta is Pista. — Szncpkóval fotgok társulni, te .hazamehetsz, — mondta Pistának, és elfordult tőle. Pista nem értette semmiképpen Oltót. Ez a máskor olyan szílid Hú. aki vizsga előtt az utolsó percig tanult, miképpen vakozhatott meg ennyire? Nagyon szívesen mulatott vele máskor, de most azon volt, hogy hazavigye, mert attól; tartott, hogyha Oltó kijózanodik, majd súlyos szemrehányásokat tesz. neki. CsaLLugy Oltón nem fogott a szó, egyik bolondság, a másikat érte nála és egyre azt rebegte: Ne félts te engem, pa-pajti'kám ... Amikor hazafelé tántorogtak, a vicék már buzgón söpörték a járdákat, tejeskocsik és szemetesek zörögtek az úttesten, és a körúton már hangos csöngetéssel robogott el az első villamos. XIX. Éjfél utáni egy órakor érkezett vissza Véghalénira. , csillagok élesen ragyogtak a hideg éjszakában, a hó szikrázott s minden Érésre viszolygáson, nyikorgóit. A hosszú út mentén, amely az állomástól a városba vezetett, süketen és halottan .telek el a hót.:kiírta szántóföldek, és sehol a szürkeségben egyetlen árnyok se látszott.. A töltésen futó sínek, a távoli házak is belevesztek a szürkeségbe. Amikor a távolodó vonat zaja elhalt, fagyos csönd támadt lcöi ülőtte. Egyetlen hang, se szólalt meg, kutya nem ugatott sehol, i ég a szél se süvített. Dermesztő hideg volt. Néha nekieredt, és :a!aűt egy sort, aztán tapogva, lihegve járt. folyton kapkodott a kezével, dörzsölte magát, és ez nagyszem változatossá:, t jelentett, ama kegyetlen, léíe'kmarcangoló állapot után. amelykon a vizsga óta volt. Megbukott. Ez még sose történt meg vele életében. Döbbenetéből órákig, föl se tudott ocsúdni. A feje hasogató fn fájt, az agya nem működött. Rauf Pista egvkedvünek vélte Odót, mert nem beszélt, nem haragudott, nem lázadozott és nem fogodkezott, mint ahogy bukottak szoktak. — Részeg vagy még? — kérdezte tőle. 117 — — 120 —
