Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 3. szám

vYinnipeg, Man. 1976. január 16. SZENTFÖLDI ÚTON, 1973-BAN Dr. Nagykállói Nagy Gyula. (Svájc.) Volt a XII. századiban egy Makó nevű lovagja, aki talán francia földről származott (Ma­­coin nevű város ismert) és a magyar földön ragadt, sohasem tudta elérni a Szentföldet, igen könnyelmű volt. — A legenda szerint innen kapta Makó vá­rosa nevét, ahol nevelkedtem, felnőttem. A zsidóknak, majd kereszté­nyeknek és araboknak egy­aránt “szent” lett ez a földterü­let, s ma főként a zsidók igye­keznek arrafelé, sokan ismét visszahódították, származásu­kat kimutatva, őseik földjét, miután többet töltöttek volt már el “száműzetésben” — mintsem Ábrahám utódai alatt állami életet élhettek, (kh. 1200 évet lír. e.). tí mostan 25 éve (1948 május 14) escatologikus hivatkozás­sal — az “idők végét” jelezve, ismét összefognak, hogy a Messiás újramegjelenését vár­ják. — Ez a cionismus, melyet a hivő zsidók sem tudnak ma még mind elfogadni, hiszen, ko­ruk valóban “téngelyidő lett”, de nem valószínűen a “végső idő” még. Tehát Izrael államá­nak ottan, theológiai jogosult­sága minősed, amit az arabok igyekeznek is fenyegetéseikkel bebizonyítani; Jézust, mint pró­fétát Máriával, egyetemben tisz­telik. Ez a főid a magyaroknak sem lehet idegen, a régészeti ta­núságok szerint suniir rokon­­népek, esetleg magyarok is szó­ródtak oda és telepedtek meg. Pl. Meggidoban, avagy a ma­gyar nevű, régi telepekben, me­lyek a mai napig fennmarad­tak. Az ószövetségben is meg­találjuk ennek emlékeit. — A mai kor, sokban hasonló ottan is, a Krisztus eljövetele korával, amikor Galileaiban He­­rodes Antipas, míg Júdeábán és Samariban, Pontius Pilatus volt a rómaiak helytartója és a zsidóság főként forrongó han­gulatban, escatológikus időben élt; nemcsak az elnyomatásuk miatt, hanem főként a Messiás megjelenése miatt. Lukács szemt evangélista Ír­ja meg. Mózes 1. 1. 2. versétől — Isten lelke adott minidig vilá­gosságot a hívőnek, idézhet­nénk a többi könyveit is (3. Mózes, 13-16,1. M. 6,24, — I. M. 3, 15-16, — 22, 18-49, 10-, 5 M. 18, 15-18, — Ézsaiá® 3: 16, -4, ,1,-7, 14, — 9, 6-40, 10-11, — 53, 1-12, — 60, 3-7, 14— 1, 1-7, 10-15, 9, 6-7, — 42, 1-4 — Pél­dabeszédek 8, 17-36; II. Samuel 7, 12, I. Samuel, 2, 1-10 — Mi­keas 5, 2-3, Daniel 9, 24 — Eze­kiel 34, 23, -37, -24 — 36, 25-27 — Jeremiás 23, 5-33, — 14-15, — 18, 10-15 — Zakariás 6, 12, 13, 9 verseit. A zsidóság azon­ban a Thora és Talmud merev erkölcsi formalitása mellett ma radit, elutasította és megfeszí­tette a várvavárt Messiást. Krisztusnak új népet, új szö­vetséget kellett alkotnia, mely minden népre kiterjedő. A feltámadott Krisztus, Lu­kács* 24, .27 verse szerint “el­kezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva magyarázza vala nekik minden írásokban, amik felőle megirattak” Dán. 9-26. I Nazaretben. Talán a legszebben Ézsaiás próféta ir ja le ezt a várakozást, megjövendőlést ekképen: “Hald meg hát Dávid háza! Hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az Istenemet is bosz­­szantjátok, Ezért ad jelt nektek az Ur maga: Imé szűz fogan méhében és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek” (7, 14). A Názáreti Jézus megölése arra utal, hogy Jézus otthona Názáre-t, ahol szülei éltek, s Ő maga is a 3 éves .egyiptomi me­nekülés idejét kivéve, ismét majd mintegy 27 évet itten tőit el. Tehát egész fiatalsága itt telt el. — A próféták (Zak. 6, 12 és Ézs. 11, 1. Bírák 13. 5-7) szerint Názáreti jelentése “Mennek­­szántat” mutat. János, 1, 46- ban irja: találkozik Filep Na­­thaniellel, az igaz zsidó embe­rei és monda neki: “Aki felöl irt Mózes a törvényben és a pró­féták; megtaláltuk a inázáreti Jézust, Józsefnek fiát”, De monda néki Náthániel a 47 versben: “Názáretből támadt­hat-e valami jó? — Monda ne­ki Filep: Jer, és' lásdd meg.” — Valóban majd az Ur maga ké­sőbben Lukács 4, 16 szerint mene Nazaretbe, ahol fe-lnevel­­kedett ... és adták neki az Ézsaiás próféta könyvét, .feltár­ván arra a helyre nyita, ahol ez meg vala írva: “Az Urnák lelke van én rajtam, mivel, hogy fel­kent engem, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek, és a va­kok szemeinek megnyílását, hogy -szabadon bocsássam a le­­sujto’ttakat, hogy hirdessem az Urnák kedves esztendejét (Ézs. 61, 12 -2, 6.7.) A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Is­tentől Galileának városába, a­­melynek neve Názáreth. Egy szüzhöz, aki a Dávid -házából való József nevű férfiúnak volt MAJTHENYI GYÖRGY eljegyezve:. A szűznek neve pe­dig, Mária.” Luk. 1, 27-28. — így a-z Éva bűn-beesése után a második Éva teremtése által Christusnak, a felkérnének hor­dozója, mely az egész Egyházat is jelenti. Máriát a művészek a középkorban, mint az Egyház jelképét kezében a templommal mutatják be, szemben a bekö­tött szemű -Synagógával. Az Énekek Éneke szerint (6,3) el­mondják Mária az Isten orszá­gának erős védelmezője s több ez, mint -egy hadvezéré. Az igaz­ság pajzsa és kardja meghódól a szelídség és bönycrület jogtára alatt. — Az aJsógalileai falucska, ma is talán olyan, mint akkor volt. A vidék hegyei, 400h6CH) méte­resek, inkább dombosak, újra beerdősitett hegyek ezek, mely­nek egyik védett oldalában ta­láljuk régi sírok, kis kőbefara­­gott Lakások között azt, ahol az Angyal megjelent Máriának. — Mint ezek a szentföldi szegény zsidó, és mostan arab lakások, pár négyzetméter az egész: a kőmalom, a tárolókamra, a tűz­helye, a kis fekhelyből áll csu­pán. Kisebb, szerényebb nem is lehetne már. Józsefé is ilyesmi volt. Ma a felette épüllt óriási Angyali Üdvözlet temploma, mely a ferenceseké, -újszerűén pompázatos. Legalul benne ta­láljuk a barlang felé emelt bi­záncelőtti időből való templom két porfyr már vány vörös osz­lopát, az egykori bejáratnál, majd a bizánci kor temploma és a keresztes kor temploma emel­kedik magasan. Melyek felé épült 1969 óta a modern beton­­templom. a ferencesek itten 1620 óta telepedhettek le. — A szent helynek ismerete csak 570 óta jegyeztetett fel, s ké­sőbb a József háza megőrzése. Az új basiliika igazán fensé­gesnek mondható, főoltára ó­­riási mozaikján sioiliai művész (Comiso) apokalyptitous Krisz­tusa jelenik meg, a “Lume gien­­tium” koncili tanítás szerint; Krisztus és Szent -Péter középen felnin, mellette hátrébb Mária. Egyház hierarchiájával, mig balra a karizmatikus Egyház­zal. A templom hajója oldalán még két-két oltár van, majd a hosszanti hajóban, oldalt a fa­lakon mintegy az egész vilá­got jelképezően, az egyes nem­zetek felajánlotta faliképek helyezkednek el. Egészen elől láthatom a magyarok ajándé­kát; -Szent István és koronája, mint két angyal tartja kezében, feje felett. Valóban szebbet nem tehettünk volna oda, mint ezt a csodás mozaikot, mely -elzer­­szinben tükrözi a magyar lel­kiséget. A domboldalon a -kolostor­épülete mellett, kisebb házak, 25,000 lakosából a nagyobb részt keresztények, a többiek arabok. Az újabb zsidó -telepü­lés távolabb van. Itten a közelben van a hegy­­. oldalon íeUvivő út, ahol Jézust a zsidók, mint ellenséglüket a zsinagógából kiüldözték és fel­zavarták, hogy a hegytetőről le­dobják majd, de ő eltűnt közü­lük. íme már a názáreti, fiata­labb korában, kihívta a zsidó­ság ellenszenvét, s megöletésé­­re készen állottak, de ő mégis­­bevonult majd Jeruzsálembe, a­­hol a földi királyokat megiile­­tően fogadták, Hozsánnával, vi­rággal, — hogy hamarosan a Mennyei Koronát is elnyerje.. . (Lukács 4, 28-30.) (Folytatjuk) A Ref. Egyház 70. éjr­­fordulójál ünnepük Winnipegen^ A WINNIPEGI REFORMÁ­TUS EGYHÁZ 1976 január 17.-én, szombaton este hét -órai­kezdettel, sz e retetvend égiség- ke­retében ünnepli az alapításának hetvenedik évfordulóját. Erre az ünnepélyre meghívja az egyház összes tagjait -és barátait. — Á, semmi ... Tudtam, hogy igy lesz. S ez volt minden. Aztán nyomban a pályaudvarra m-ent. A vonatban aztán tépelődött, mareangolódott eleget. Mit szól hozzá majd .Marci bácsi? Most már csak -belátja majd, -hogy csak itthon tud tanulni, és nem lesz ellenvetése, tha nem megy ki Skorpára többé. De hogyan történhetett meg vele- ez a szé­gyen? S elég-e, ha azzal* okolja meg, hogy Dúsáénál nem tudott eleget tanulni ... És mit mondjon majd Dúsnénak, mert hogy az utánajön, az kétségtelen .. . Mit Málinkónak? Mit Knyazo­­viczkyéknak, a doktoréknak, az ismerőseinek? Az egész város egyszeribe tudni fogja, hogy mi történt. Az elkeseredése nőttön-nő-tt, látta az emebrek lesajnáló arckifejezését, hallotta, mint sugdosnak össze a háta mögött, és a fájdalom úgy feszitette a szivét, annyira elvette az erejét, hogy* kilopodzott a folyosó végére és- sirva fakadt. A fájdalma azonban nem oldódott föl a sírásban, tovább is fojtogatta, és kegyetlen dolgokat ékelt az agyába, mintha az önbizalma, az önbecsülése, az erejébe, a képességeibe vetett hite rendült vol­na meg. Csak a fagyos úton, amely olyan sima volt, mint az üveg, elevenedett újia meg. A könny-e most is csordogált, de a hidegtől. Az izmait meg kellett feszítenie, -hogy el ne csússzék, és gyorsabban kellett mozognia, ha nem akart meggémberedni. A házak között se volt enyhébb a hidege Keményen esapdosta a lálbát a födlhöz, toporzékolt, hogy meggyorsítsa a vérkeringését, huhogva fújta a körmeit, és végül újra futás­nak eredt. Amire a parókia kapúja elé ért, azt hitte, letöredez­nek a csontjai a hidegtől. Nagy csodálkozására maga Juszti kisasszony nyitott kaput neki. Ei nem tudta gondolni, -hogy miért? Mint valami hagyma, úgy !be volt burkolva mindenféle kendőrétegbe, és sür­­. getve tolta befelé Sanyit. — Csak gyorsan, gyorsan ... Oltó az első pillanatokban azt hitte, őt várták a nagy önömre, hogy letette a vizsgát -és hogy születésnapja is van, de bent a folyosón, amint megpillantotta Juszti kisásszony -fáradt, barázdált arcát, önkéntelenül is azt kérdezte: Mi baj van? — Öemerte már ezt az arcot húsz esztendő óta, nem tévedhetett. 118 — ARANYMALINKó — Főúr ... a főúr, — nyögte Juszti kisasszony — beteg rosszul van. — Mi baja van? — kérdezte Sanyi, most már ijedten. — Mi? Nem mondja meg a doktor ... Lázas, folyton borogatni kell, meg! különféle orvosságokat kell szedni ... Drága orvosságokat! — Ébren van? Bemenjek hozzá? ,.. Jaj, majd megfa­gyok, a kezem úgy fáj, — nyögte Sanyi is, egy -kis könjnyebb­­*ségg;el, hogy végre, végre kimondhat valamit, a sok kimond­hatatlanból. — Jobb volna, ha előbb i'öimelegedne az én szoibámban ... így -csak behozza a hideget, — mondta Juszti kisasszony. Az­tán: Valamit enne is, úgy-e? Félóra múlva ott ült a nagybácsi ágyánál. A lámpa el­­t akart an a szoba másik oldalán állt, nem sokat láthatott Marci bácsi lázas arcából Az öreg tüstént a főkérdésre tért? — Letetedd? Sikerült? Oltóban nagyot lódult a becsület. Mosolygóra kénysze­­ritette arcát, és eleinte csak a fejével1 bólogatott. De az öreg úgy nézett rá, hogy kikényszeritette belőle a szót is. — Hogyne sikerült volna ...-— -Nehéz kérdéseket kaptál? Oltónak gondolkoznia kellett. Most már bennie volt az ámítás,ban, hát azt mondta, amit mondani kellett. Hogy nem is számított ilyen könnyű kérdésekre, gyerekjáték volt az egész, és úgy fújta, mint az iskolások a verset.­— És mi volt az első? — Az első kérdés? Bőven, szabatosan beszélt, úgy ahogy a vizsgán kellett volna felelnie; néha -elhallgatott, ha azt látta, hogy Marci bácsi lehunyja a szemét, de aztán megint folytatta. Az öreg hirtelen közbeszólt: — Cipő? ... -Vettél cipőt? Ez is meglepte -Sanyit. Hogy mi mindenre gondol! Váj­jon, milyen magas lehet a láza? — Nem, mondta aztán, nem vett, inkább Podusfcánál rendel, mert a pesti cipőknek nagyon vékony a talpa. Az öreg jóváhagyóm bólintott. Sanyi meg ész­revette Juszti kisasszony integetéseit, hogy ne fárassza tovább — 119 — A világszerte nagy-rabecsült “Di© .Weltwoche” c. svájci heti­lap 1975 november 12.-én, eze­­kJt irja Ceausescuról: Minél keservesebben sújtják a román népet-a júliusi árvíz­­katasztrófa következményei, annál hangosabb dicsőíti a pro­paganda Nicolae Ceausescut, mint a nép megváltóját ... A román költők új hőst fe­deztek fel, -ki nem más, mint Nicolae Ceasescu. A nyári árvíz borzalmas pusztításai közepet­te ott állt világító példaként az állam és a párt feje a polgárok szeme előtt, mindenütt, ahol legnagyobb volt a baj ... Szám­ai, a-n himnusz, dicsőítő vers zengi Ceausescu hőstetteit, -ugy ahogy ilyesmi csak a régi ró- i mai császároknak járt ki, eset­­j leg Bizánc urainak ... Mikor a román vezér pár hét­tel ezelőtt Portugáliában járt, a világ1, csodálkozva értesült a román “Kondukátor” viselkedé­séről ki a rendelkezésére bo­­esájtott liszaboni királyi palo­tát nem találta személyéhez eleg méltóinak. A vastajg sző­nyegek ellenére arra kénysze­­ritette a palota kiszolgáló sze­­mélyezetét, a pincéreket és a szoigálólányokat, hogy levetett cipóvei járjanak a folyosókon, mert a cipők kopogása zavarja magas személyiségét felsőbb­­rendő szellemi munkájában, Ugyan ilyen pontos és szigo­rú utasításokat adott ki a -ro­mán potentát az öt megéljenző tömegek számára is: -napokkal látogatása eltőtt ezerszámra osztották ki a román zászlócs­kákat az iskolás gyerekek kö­zött, teherautókkal szállították a népet, kinek- az -ütemes taps­­oirkánt előre be kellett gyako­rolnia. Ceausescu semmit sem bízott a véletlenre .. . Most először látta meg a nyugati világ, hogy a -kommu­nista vezér milyen szokásokat vett fel, s ottani viselkedésé­ből még jobban lehet arra kö­vetkeztetni, hogy mekkora ibom basztikus méretekben tömjé­­nezteti magát saját házatáján. Azok előtt viszont, akik Ceau­sescut -közelebbről ismerik, ez a személyi kultusz érthetetlen rej téllyt jelent. Hiszen ez az állan­dóan kínosan izzadó, beszélni alig tudó kis emberke batahnas kézmozdulataival sem képes leplezni paraszti származását. Egy sereg “tanácsadó” kíséri minden lépését, s mikor interjút méltóztatik adni, úgy tűnik, hogy csak keserves kínok árán tudja elmotyogni az előre és mások által elkészített beszéd szövegét, mit természetesen egy papírról olvas fel. Másrészt nincs körülötte “agy-tröszt” —­­hacsak nem rokonait tekintjük annak. Az “elnökségi tanács” — melyhez Maurer, Trofin és Ni­­culescu-Miliz is tartoztak, már nem létezik. Ehelyett felállítot­ta az újn, “állandó irodáját” 15 taggal, kiket ő maga nevezett lü. Ez az iroda nem is a -köz­ponti Bizottságnak tartozik fe­lelősséggel, hanem a szintén Ceausescu által kitalált “vég­rehajtó bizottságnak”, melynek 23 tagja és 17 “kandidátusa” van, s igy könnyebben irányít­ható, mint az erősebb KB. Mint államfő, Ceausescu bármikor elnökölhet a minisztertanácson, inig a kormány feje saját só­gora, Manea Manescu. Rajta kívül számos más -rokona is be­tölt élvonalbeli állásokat és kuitespoziciókat, igy Ilié test­vére a katonai akadémia “pro-1 fesszora”, Ion bátyja a mező­­gazdaság és élelmiszerellátási miniszter, Flo-rea ibátyóka a “Scinteia” nevű pártlap szer­kesztője, Márin öccse a külügyi szolgálat előkelő tagja, stb. Az egész ország életét egyet­len ember testére szabták, ki­nek elmeállapota kétes: oe-za­­romániáhan szenvedhet, avagy egyszerűen csak ügyes hinta­­politikus; mindenesetre a ro­mán pojáca tetteit -komoly meg­figyelők szerint manapság már nemcsak Moszkva, hanem Ro­mánia közvetlen szomszédai is egyre nagyobb aggodalommal nézik. kiPORÍ A F LÓRIRÓL A GYÓGYÍTÓ KARPERECEKRÖL ÉS KODÁLY ZOLTÁNRÓL, AKI NEM ENGEDTE HAZA LEHaRT ÉS DOHNÁNYIT. Irta: Székely Molnár Imre Már évek óta úgy rendezem az életemet, ha eljön a nyár én útra induljak Európába. Szere­tem ezt a kötetlen szabadságot, amelyben valamikor éltem. Saj­nos már nem úgy él bennem a vágy, mint akkor, .régen, ma már kénytelen vagyok elkerülni a nektárom vidékeket kiiktattam a hajdan annyira boldogító sze­relmi mámort, azt a szép illú­ziót, amit mindig éreztem, ha $gy szép asszony, vagy leány ieptenyomát követtem. Szabad vadászterületem volt az utca, a szerelem kalandos, ígéretes, feiajzó, pajkos könnyű, sokszí­nű játéka, az a bizonyos izgal­mas flört, amiután sohasem keseredett el a szám. Pedig ma mennyivel könnyebb egy férfi helyzete, mert manapság alig van már flört, nem ezen a já­tékon van a hangsúly, hanem a megtestesült valóságon. Azért ezek a nyári utak még mindig megfiatalítanak és' vá­gyódom a szép városok után. Voltam már Rómában, Milanó­ban, Velencében, bolyongtam az Adria partján, jól ismerem Jugoszláviát, és végzetes von­zódás érzek a Szentföld után. Az utaimat úgy intézem, hogy Récsben is töltsék egy pár na­pot, mert a Grinzing,bem, ham-isi­­tatlanul tüzes a -bor. (Egyre ke­vesebbet iszom, valami ponto­san megállít akkor, amikor leg­jobban ízlik.) Egy pár pohártól egyszer-e tele leszek a bécsi sző­lőhegyek nedűjével, de szívesen elidőzök a sramld zene mellett, nézegetem a csinos kiszolgáló leánykákat, akikből árad a fia­talság, tiszta illata. Mintha min den lépésük nyomán ott a kert­ben virágok nyílnának. Az utam végcélja természe­tesen Pest, a gyógyfürdő a Ru­das, a Széchenyi, a Lukács, cso­dálatos a zsibbasztó -gőz forró­sága, mikor egyszerre kiszáll belőle ma köszvény, a reuma. iAz egyik vacsorázó helyen, az ujságiiró klubban mesélte iró barátom, aki könyvet ir a színházak történetéről, szenve­délyesen kutat a régi Írások között véletlenül iegy nagy je­lentőségű iratra bukkant. Lehárban, csakúgy, mint va­laha Lisztben feltámadt a vágy a szülőföld iránt s a BécsVen élő nagy muzsikus levelet irt Rákosi Mátyásnak, hogy szíve­sen hazamenne. Vállalta, hogy felépiteti a lerombolt Vigadót, abból a pénzből, amit a szer­zeményei után kap a gazdag, jóvalutájú országokból. Arra kérte Rákosit, 'hogy hívja haza, küldessen neki egy magyar út­levelet. A “nemzet atyja” igen helyénvalónak találta a világhí­rű muszikius honvágyát, nagy propagandát látott benne s ez­ért úgy -gondolta, illő lenne, ha Lehárt nem ő, hanem a Zene­szerzők és' Művészek Egyesüle­te hívná haza. így látta ildo­mosnak, demokratikusnak, ha a kollegák ihivják haza messze elkóborolt társukat. Nagy volt azonban a megdöbbenése, mi­kor ez a nagy múltú egyesület, amelynek* Kodály Zoltán volt a vezetője, -kategorikus rövidség­­azt válaszolta Rákosinak, hogy, “az országnak nincsen szüfcsé­­gie- Lehárra.” Állítólag Dohná­­nyival, a másik nagy muzsikus­sal is hasonló eset történt. A kiváló zeneszerző Dél-Ameriká­­toó-1 levelet irt, bogy szivest­­örömest hazamenne, de a Ze­neszerzők Egyesületének akkor is az volt a válasza, hogy “nin­csen rá szükség”... Nem tudni, szinte érthetetlen, hogy KodáJ-y miért nem enged­te haza őket. Miért nem akart tudni se felőlük. Kodályról e­­gész legendák keringitek, feltol­ták a szentek közé, de most kéz dik l'eráncigálni onnan. Azt mondják, hogy nyers összefér­hetetlen természetét nehéz v» t ki hinni (Folytatás a 8. oldalén) 4 LESZÁLLT ki ÖVEIHEZ Személyi kultusz Ceausescu "Kondukátor" személye körül A kanadai Unemployment Insurance Ad legújabb változásai ÖNT is érinthetik. Ezek vonatkozhatnak az alábbiakra: • önként feladni munkáját # hozzátartozók segély-alapja (életbelép 1976 január 4.-én) (életbelép 1976 január 4.-én) • ingadozó betegségi seg-éiy (életbelép 1976 július' 1-én) % ingadozó szülési segély Ä ... , (életbelép 1976 február 1-én) • vedelem 65 éves vagy azon­túli személyekre (életibelép 1976 január 1-én.) Ha további felvilágosítást óhajt, ezen, vagy más változásokra, kérje az Ön helyi U1C irodájában levő “What happens now...” c. füzetet. * Unemployment Insurance Assurance-chomage lé Canada Canada Robert András, Minister Manpower and Immigration

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom