Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-16 / 3. szám

2

. wuiipeg, Man. 1976. január 16.

HARAKGAVAIÁS CALGARYBAN

Nyugat-Kanadában Calgary a magyarság fellegvára. Az utoLsó húsz évben a százötvenezer lakosú városból félmilliós világváros lett, modern épületekkel, pazar fényűzéssel berendezett szállodákkal', délszaki növényekkel ékesített, valóságos függő kertekkel, —s persze az ezerszer megcsodált Calgary toronnyal, amelynek négyezer háromszáz láb magas és iktörbenforgó vendéglője örökké em lékezetes, felejthetetlen panorámát nyújt a villanyfényben úszó várostól esténként. Amig a látogató elfogyasztja akármelyik európai világváros vendéglőjével vetélkedő vacsoráját, a körben járó vendéglőből apróra megtekintheti a város neon fénnyel megvilágított épületeit, utcáit. Olyan ez, mintha kacsalábon forgó királyi vár lenne. Nagyon szép ez a város, A benne lakó magyarság számaránya is hatalmasan megnövekedett. A feltörő magyar életerőt méltóan képviselik honfitársaink a város szellemi és kultúrális életében. Sok a magyar orvos az egyetemeken. Tanárok tanítók nagyszámmal hirdetik

egyetemeken, kollégiumokban, s a középiskolákban széleskörű tudásukkal, hogy “egy nemzetnél sem vagyunk alácbvalók”.

Az itteni magyarság a 'Szent Erzsébet római katholikus és a Kálvin Magyar Református egyház köré' tömörült. Szinte minden társadalmi és kultúrális megmozdulás innen mdul ki. A két egyház népe egyetértésben éli 'egymással és nincsen semmi disszonáns hang, ami zavarná az együttműködést. Egy Isten felé vezető • úren járműé xmsulubu a katóOiiuvUo egy ház és a különuözö tu.rsmalm, e-yfcűUitíte,v öZiivemelkot melengető összhangban vette«. réozt a magyar rmormms egynrns <imiiangaválási ünnepén ...-i_.&y ,o,io ju„uii napon, a református egymáz beszojgájo lelkésze, B ecske Lajos, részt v ek a századik szűre lésnapját ünneplő varosnak az emuit évek ha_iyománya,t fenéKienyen őrző ünnepen, a Herbage Parkban. A par« óriás, ikttterjdd^su. A varos körül levő törienei iutu 116 V 6~ zetességü lakóházakat, .középületeket lebontották es i.t, ebben a parkban iköve,.,k„..c ug.

összerakták, A régi idők emlékét őrző, faburkolatos utcákba beépítették a 80-100 esztendős bankot, postát, kováesmüihelyt, A múlt árnyai között áradt a nép, mint egy eleven színes folyó és érezte a modern idők összehasonlíthatatlan kényelmét, civilizációját. IMint élő anakronizmuis,, dübörgött végig a városon a fekete gőzös és ezüstös harangjának csengése végig rezgett a szivek húrjain. Olyan szépen zengett ez a harang. Hirtelen arra gondolt, hogy a szép, erdélyi stílusban épült református templom tornya üres és sírva vágyódik a ..arangszó után. 'Gondolt egy nagyot és, merészet és másnap felhívta telefonon a Canadian Pacific iroda vezetőjét, carry Bernnet-et, kinek az a hivatása, hogy a közönséget a vnsuttarsasuggal jó viszonyban tartsa cs egybehangtoija.

— Mr. Bennet?

— Igen! Mivel lehetek iszolóáiatára?

— Kint jártam tegnap a Heritage Parkban, megcsodáltam az elmúlt éveket felelevenítő gozmozdionyt, de még inkább a rajta aranyosain csillogó, lágyan zen dűlő harangot. Nekünk nincs haramigunk. üres a templomunk tornya. Nem tudna a Company adni nekünk egy ha rangot? Emlékszem Jézus Krisz tuis. szavaira, aki azt mondta:

“Kérjétek, és megadatik néktek!” — Ha van gazdátlan harangjuk itt Calgary ban, adják ide nekünk, hogy a templomunk magasságokba szárnyaló, lelki utazásra hívhassa az embereket!

Harsányan csendült a kacagás a telefon másik végén.

— Hogy hívják magát Reverend?

A lelkész lebetüzte nevét és Bennet úr igy válaszolt:

— Nekünk nincsen Caligaryban harangunk, de ha akarja, szerzek egyet Mointreálhól, holnap telefonálok.

Másnap reggel Mr. Bennet felhívta a lelkészt, hogy Montreal ad egyet $250 dollárért. A lelkész elmondta két asszonynak a gyülekezetben ezt az eseményt égi a két asszony közös akarattal át is adta a 250 dollárt, azzal a kéréssel, hogy azonnal rendelje meg a harangot. Ez meg is történt és hat nét múlva megérkezett a harang.

Az MHBK lelkes vezetője, vitéz Sebő Ernő, nenizetiszinü zászlóval leboritott asztalra helyezte el a templomban a harangot, hogy láthassák a hivek. Katholikus és református mes teremberek két héten át szorgoskodtak, hogy elkészüljön a szoba, ahonnan majd szétsugárzik a hívogató hang. Csepreghy Bajos gyárában elkészült

a harangláb teljesen díjmentesen ési két lelkes magyar ember felszerelte a harangot. Kerék Nándor elektromérnök bekötötte a motort és felállította a mikrofont és november 2.-án Calgary magyarsága valláskülönbség nélkül, egy lélekkel vett részt az istentiszteleten, amelyiken két nappal a Reformáció emlékünnepe után, felcsendült először az ezüstszavu hangi. Az egyház egyik régi, áldott lelikü presbitere, aki 75 éves és már többször szenvedett szivszélhüdést, nyomta meg a kapcsolót és indította meg a motort. — Könnyes szemmel álltak fel a templomban az emberek. Aztán felcsendült az ősi zsoltár:“ Tebenned bíztunk eleitől fogva...”

A templomot szinte teljesen, megtöltötték a hivek és a vendégek. Istentisztelet után a Calgiary-MacIeod egyház moderátora, G. Brown iMillne, Jerry Graham, az egyház interim moderátora és Becske Lajos lelkész felavatták a harangot, átadták a történeleminek, hogy nívogassia az élőket és temesse a holtakat.

Az ünnepi ebéden résztvett, a magyarság különböző egyesületeinek képviselőin kívül, Rod Sykes, Calgary város polgármestere isi. Ünnepi beszédében hangsúlyozta azt a fontos szerepet, amelyet az itteni magyar ság a város életében betölt és

kifejezte örömét, hogy ezen az ünnepségen részt vehet. Larry Bennet a CPR nevében üdvözöl te a vendégeket és kifejezésre juttatta azt a kívánságát, hogy sokáig hívogassa ez a harang Calgary magyarságát a templomba. Ft. Molnár István, r.k. plébános bejelentette, hogy bár a reformátusok megelőzték katholikus testvéreiket a harangavatásban, nekik is lesz nemsokára. Isten áldását kiérte a gyülekezetre. Az MHBK nevében vitéz Duska László, a magyarság igen értékes tagja szólalt

Megrendült lélekkel olvastam az újságban, hogy Dr. nemes komjátszegi SZENTKIRÁLYI BÉLA ny. honvéd hadbiróezredes, az elszakított Erdély egy.k legősibb városának, Tordának szülötte, fajtáját, hazáját rajongásig szerető, igaz székely, 90 éves korában Lakewoodon (California) elhunyt.

Hazasóvárgó lelke és végrendelete szerint szétszórt, hamvainak néhány, porszeme azóta már ott bolyong a drága hazai tájak fölött és szüntelenül ostromolja az Egek Urát, hegy vessen véget a magyarság kálváriájának és adja vissza Erfel és kívánt sok örömet és áldást a református egyház tagjaira. A Széchenyi Társaság nevében Fülöpp József méltatta ezt a nevezetes eseményt..

Legyen. Isten áldása minden magyaron, aki itt, az emigrációban sem felejti el azt, hogy hazájának .képviselője és követe aki munkájával és tehetségével elismerést szerez a magyar névnek.

Az ünnepség a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

Becske Lajos.

dély szabadságát.

A nemrég megszűnt VIRRASZTÓ szerkesztősége benne a leghűségesebb olvasóját, támogatóját és terjesztőjét gyászolja. A VIRRASZTÓNAK alig volt száma, amelyiknek “Az Olvasó ixja ...” rovatában ne lehetett volna olvasni hazaszeretettől lángoló, féltő, aggódó, kitartásra biztató, bölcs sorait.

Példát mutató életének felejthetetlen emlékét a biztosan bekövetkező viszontlátásig kegyelettel megőrizzük.

vitéz ERDÉLYI ISTVÁN a VIRRASZTÓ volt szerkesztője

Dr. Szentkirályi Béla emlékezetére

DALOLJUNK...

TISZAPARTJÁN ...

Tiszapartján teremnek a kacsintgató,

Csalogató leányok;

A legények, a szegények, Bolondulnak, majd meghalnak utánok.

Fehér selyem keszkenő, keszkenő,

Ez ám itt a bökkenő, bökkenő; Tisza partján ritka nagyon Az igazi, a hűséges szerető.

Tiszapartján belenéztem, Belenéztem barna babám szemébe,

A szivemet, a telkemet, örökösen neki ádtam őserébe. Piros selyem keszkenő, keszkenő,

Az ám itt a bökkenő, bökkenő; Tiszapartján csak én leszek, Magam leszek a hűséges szerető.

HŐSTETT

IRTA: SZÉKELY TIBOR

Az apja cirkuszi bohóc volt. az anyja műlovarnő. Egertől Szegedig és 'Szombathelytől Nyíregyházáig széliében ilioszszában gyönyörködtették az ország élvezetvágyó közönségét. A felnőttek negyven, a katonák és gyermekek húsz filléres belépődíjért jutottak be a nagy ponyvasátorba, ahol is Elmek között látható volt egy izmos, ifjú hölgy ,aki feszes trikóban, félállábon állt és mosoly gott a vágtató ló hátán, miközben belisztezett képű férje lé>egz . tfojtó ügyetlenséggé'.) és ha lálos biztonsággal, négykézláb mászkált a sokmázsás ló dobogó patái alatt.

Ebből a példás házasságból született Carola Fortia, az erőmű vész nő.

A lenszőke hajú, nefelejtcskék szemű, angyalaircu kislány a házasság tizenötödik évében jött a világra, — akkor, amikor az anyja ‘művészi’ karrierjének már úgysem árthatott meg a gyermekáldás, mert az ugrásai úgyis bizonytalanak voltak és senki sem látta értelmét annak, hogy egy javakoráheli hölgy féllábon álljon a vágtató ló hátán, amikor ez szemmelláthatóan nehezére esik.

A csecsemőt Terézia névre keresztelték. Hanák Terézia: ez volt a tisztes, polgári neve. Leendő művésznevének sejtelmes és távoli fénye akkor ragyogott rá először, amikor az édesanyja észrevette, hogy a hathónapos kisded mit csinált a tejesüveggel, mely a bölcsője mellett állt, az asztalén. Terézia alighanem megéhezett és mivel a hangos fegyelmeztetés ellenére sem vettek róla tudomást, csöppnyi kacsájával kinyúlt a bölcsőből, nyakánra,gadta a szinültig telt tejesüveget, amely cuclival volt ellátva és az izgalom legcsekélyebD jele nélkül, féíkézzel a' szájához emelte. Az anyja, amikor ezt látta, földhöz csapta stoppoilását és örömkönnyekbe tart ni. Odarolnant férjéhez, aki eppen a leopárdokat etette. Mámoros boldogságában úgy 'kiáltozott, mint az eszeveszett:

— Jóska! ... Jóska! ... A pockunk zseni lesz! Csillag . . . — lehunyta szemét és boldogén suttogta: — külföldi att* akció . . .

Terézia már hároméves korától kezdve gondos nevelésben részesült, óvodába nem járt ugyan és iskolába sem sokat járhatott később, mert ott úgyis csupa haszontalanságot tanult volna. A hasznos tudományomat a cirkuszban sajátította el, különleges nevelési élnék alapján. Naponta ötször is, gyöngéd erőszakkal kificamították a a karját és a látóét, hátracsavar ták a derekát, köteleken mászkáltatták és póznákon ugráltatták. Vasgolyókat kellett emelnie és fejjel lefelé kellett lógnia egy igen elmés kötélszerkezetről. Az oktatás napi nyolc órát vett igénybe. A nap többi részében szabad választása szerint aludhatott, vagy pedig ordihthatott a fájdalomtól. Megszokta a fájdalmat és a sírást, amellyel senki sem törődött. Lassacskán ő maga sem. A vadállatok is ordítottak dresszura közben, de azért az előadáson igen tisztességesen viselkedtek.

Terézia úgy találta, hogy az emberek és az állatok tökéletesen egyformán szenvedtek valami titokzatos célszolgiálalában. Tulajdonképpen nem is látta az a széies határvonalat, amelyet odakint a cirkuszon kívül szoktak megvonni az emberi és az állati lét között. Úgy élt a bohócok, bűvészek, ikardnyelők, kötéltáncosok, tüzokádók és fenevadak, társaságában, mint a legszigorúbb zárdái nevelőintézetben. Az anyja vallásosan nevelte. Terézia elalvás előtt minden este elolvasott tiz oldalt a Szentek Életéből. Az, amit világvárosokról, ragyogó szerződésekről, káprázatos sikerről, tündöklő fények látnokról beszéltek neki, nem nagyon érdekelte. Egyszerű és alázatos lélek volt.

Tizenötéves korában “ötven kiló” felirásu vasgolyókkal dobálódzott. Aki látta, nevetett rajta, mint valami sikerült viccen. Az ügy valóban vicces volt. Az veit a vicc benne, hogy az “Ötven kiló” felirásu súlyzók tényleg ötven kilót nyomtak.

Tizennyolcéves korára 170 centiméter magas karcsú, sudár szép hajadon lett belőle. Nefelejcskék szeme, lenszőke baja volt s olyan 'hamvasfeliér, ártatlan arca és édes, szelíd hang ja, mint egy vidéki urikisaszszonynak, aki sikerrel tette le a vizsgát a főzőtanolyamcn. De ha kiment az utcára, rekkey ...rban is hosszuujjú ruhát viselt, mert nem akarta, hogy meglássák vállán és karján a görcsös csomókba összefutó izmokat, amelyeket egy bivaly is ■ megiegyelhetett volna.

Hódmezővásárhelyen vnágatrakció lett belőle. Mutatványa inkább egyszerű volt, mint könnyű. Felmászott egy vastag kötélre, amely a cirkusz menyezetéről csüngött alá, függőlegesen. 'Csak a jobbkezévei fogódzkodott. A kötél közepén, csupán jobbválla izmaival fellendítette egész testét a magasba, úgy hogy most fejjel lefelé lógott. Azután visszaejtette magát és ismét fellendítette, gyors egymásutánban. háromszor, négyszer, ötször ... kerekszam százszor! Egyébként ezt egy férfi-tornászbajnok is meg tudja csinálni — háromszor, legfeljebb négyszer. Ha jó napja van, talán ötször is.

Amikor Carola Fortia lesiklott a kötélről és lihegve hajlongott a közönség előtt, nagyon kevesen tapsoltak -neki. Dermedt csend volt sokáig. Az emberek csak nézték a kipirult arcú, tiszta tekintetű fiatal leányt és a vállukat vonogatták zavarukban. Lehet, hogy sokan ellenszenvesnek találták. Az biz tos, hogy kevesen irigyelték képességeit, amelyekkel kevés hajadon dicsekehet.

Ö sem dicsekedett velük.

Tavasz volt és esténkint, elalvás előtt, különös, hideg-forró borzongások futottak végig rajta. Dermedt lélekkel fügyelte önmagát, mint valami megfejthetetlen csodát, amely éppen most született a világra, nyugtalanságban, álmatlan éjszakán, kék és lila tüzfcarikák közt, amelyek lehunyt szemhéjjá mögött cikáztak. Szomjas volt, 'bármennyit ivott is, éhes volt, bármennyit evett és énekelni szeretett volna, bármenynyire fájt is minden tagja. Odakint, a tavaszban mézes illatban fiirdöttek az akácfák, mély kék-szinü lett az ég, csók-izü a levegő szorosabban simultak egymáshoz a sétáló szerelmespárok. Az egész világ, egy szerelmi ünnepéllyé vált, egy óriási látványos előadássá, amelyben minden élő lény alázatosan és buzgón igyekezett megfelelni a rárótt szerepnek. A cirkuszban nem volt szerelem, mert nem voltak úgyszólván férfiak és nők sem, hanem csak kötelességüket teljesítő, bajtár sias közösségben élő artisták. Terézia néha elgondolkozott: mit jelent az, hogy ő nő és vaj on ő igazán nőnek tekinthető-e?

A társulat egyetlen férfitagja sem udvarolt neki.

Szegeden táboroztak. Minden délután volt néhány szabad órája, amikor sétálni szokott. E- gyik sétáján megismerkedett egy fiatalemberrel. Polgári nevén mutatkozott be neki. jó hangosan és tagoltan: — Ha nák Terézia, — és azt hazudta, hogy szüleinél lakik, háztartás' teendőkkel foglalkozik. A fiatalember tisztviselő volt egy gőzmalomban. Elegánsan öltözködött nagyon finoman beszélt, elbűvölően kedves volt Teréziához. Félórai ismeretség után már belekarolt a leányba és egyre beljebb: vezette a Makkos; erdőbe.

Teréziának hangosabban dobogott a szive, mint a legmagasabb trapézon, ahol három embert szokott a vállán tartani, lélegzetvisszafojtva, áhítattal hallgatta a kedves fiatalember minden szavát. Úgy érezte, Hogy most a sorsa útján halad, az Ígéret Földje felé, ahol borzongató és szédületes csodák várnak rá és ahol végre-végre megláthatja és megismerhet; önmagát, abban a szerepkörben amelyre született.

Ekkor történt a katasztrófa.

Az elmés fiatalember ugyanis fordulatos csevegése során megállapította, hegy ők ketten egyenlő magasak és körülbelül egyenlő súlyúak lehetnek.

— Nem hiszem. — felelte a leány ábráatosan. — Hány kiló maga?

— Hatvanöt. Tegnap méretkeztem.

— Nem látszik többnek hatvankettő — hatvanháromnál. Mindjárt megmondom pontosan. Álljon csak egyenesen!

A fiatalember nem. értette, miről van szó, de azért engedelmesen megállt és kihúzta magát. A leány pedig odaállt melléje, kinyújtotta jobbkarj.it. három1 ujjával, nagyon gyöngéden megfogta a fiatalember kabátja gallérját és. óvatosan felemelte a fiatalembert a levegőbe. Meg is lengette kissé, mint ahogy az ember könnyebb tárgyakat szokott a tenyerén emelgetnd, ha a súlyúkat akarja megbecsülni. Aztán visszatette á földre és> tárgyilagosan megállapította :

— Tényleg hatvanöt kiló.

A fiatalember tűzpirossá vált és hápogott. Nem valószínű, hogy a gallér szorításától fuldofclott a levegőben, mert hiszen már régen talpa alatt érezhette a szilárd földet és még mindig nem jutott szóho :. N gyón titokzatosan viselkedett. Úgy látszott, mintha rettenetesen meigalázottnak érezte volna magát. Kinosan feszengett, dadogott, nem mert a leány szemébe nézni, nem is karolt beié többet. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha gyűlölte volna. Hirtelen előrántotta az óráját és azt mondta, tyhü, már négy óra van, neki pedig negyedötkor okvetlenül bent kell lennie a városban!

Bizonyára igazán sürgős dolga leneteit, mert olyan gyorsan igyekezett kifelé az erdőuői, hogy a leány alig tudta követni. Búcsúzáékor a kedves, rokonszenves fiatalember újabb találkozót kért másnapra. De nagyon halkan, bizonytalanul, úgyszólván csak a levegőbe mondta a szavakat.

S a másnapi találkozóra nem jött el.

A leány több, mint félóráig várt rá megbeszélt helyen és egészen összetörtén, kifosztott lélekkel ment haza. Este, az előadáson úgy mozgott, mint az alvajáró óis. amikor híressé vált mutatványát végezte, a hetvenedik lengés után úgy látszott, hogy nem bírja tovább. Elalvás előtt, az ágyában, könny szivárgott a szeméből. IMost ismét megismerte a fájdalmat, amely u'usszú evek során úgy tartozott hozzá, mint az árnyéka. Ez a fájdalom azonban nem volt oiyan egyszerű' és tiszta, mint a megnyujtott izmoké és kitágított Ízületeké. Mélyről jött, valahonnan a szív tájékáról, a test kifürkészhetetlen homályából, tompán és ijesztően.

Álmatlanul forgolódott és szinte hisztérikusan dobálta ma .at az ágyban. Hát ő nem olyan szép, mint más hányok? Nem olyan okos, nem olyan jó? Őt nem lehet szeretni? Más leánynak bizonyára nem kell félórahosszat várnia hiába egy fiúra, aki találkozót kért, mert más .nanyui'oz bizonyára pontosan elmegy az a fiú és kedves és gyöngéd és szépeket mond és ... ó, nem lehet azt elképzelni sem, hagy milyen jó lehet más reánynak!

Amig igy viaskodott-megsértett hiúságával és fellázadt ősz-VALÓDI MlHŐSÉöÜ FIN0.4-ŐRLÉÍÜ KALOCSAI

CSEMEGE PAPRIKA

fontja $2.25 és szállítási költség.

KOLBÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PAPRIKÁSKRUMP.J, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KePZE.HETo VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL.

Elsőrangú ERŐS PAPR I K A

fontja $2.50, y2 font $1.50 és szállítási költség.

Kiváló minőségű töretlen óhazai

KAMJL L A JT E_ A

fontja $3.85 és szállítási költség.

Tiszta tojás TARHONYA

legújabb magyarországi szállítmány FONTJA: $1.25 és szállítás.

K. M. ü. KERESKEDELMI OSZTÁLYA

210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R33 2B6.

Göncivel, a szája furcsa mosolyra húzódott es a szeme kitágulva meredt a sötétbe. Úgy tűnt neki egy pillanatra, mintha kei öntudata, két egyénisége lett volna, az egyik, aki gúnyos esouálkc'zás'sal figyelte a másikát, caroia Fortia volt, az erőmuvészno, aki szigorú és sivár kö'telessegiteiejesitesben éit s az erő büszke fölény ével s, kissé idegenkedve nezett a világra a ko teiiszerke zetek és trapézek magasságánál, s a másik, aki érzelmes szivfájoajoanmal sirdugáit, Hanak Terézia volt, tizennyolcéves hajadon, aki törékeny, odaadó és hűséges szerelmes akart lenni, valami tiszresyeges fiatalember oldalán.

Egyszerre, homályosan, eszébejutott néhány jelenet a Szentek Életéből. Szent leányokra emlékezett, akik közül néhány an előkelőek, gazdagok, hatalmasak voltak világi életükben, de le kellett mondani'ok minden földi hiúságról és dicsőségről, hogy megláthassák Jé- j zust égi, jegyesüket. Különösen í Szent Terézia során gondolkozott sokáig ezen az álmatlan, nehéz éjszakán.

A cirkusz egy dunántúli városba érkezett és három hétig szándékozott ottmaradni. A leánynak szerencséje volt: már a második napon, inkognitóban megismerkedhetett egy fiatalemberrel, aki éppen olyan kedves és Szépszavu könyvelő volt, mint az a másik, a szegedi. Bonbont vásárolt a leányinak, moziba hívta, bőségesen és szívesen beszéd önmagáról, izgalmas eseteiiet monuoit el az irodai élet jut rtenduivül érdekes fiatalember volt.

Egy délután hosszabb kirándulásra indultak a közeli heg^ekne. A fiatalember olyan részletesen fejtegette, mennyi uatorság, gavalléria és férfias önérzet lakozik benne, hogy szre sem vették, amint egyre meüyebib'en. hatoltak az erdőbe. Már félórája volt, hogy az utolsó parasztasszannyal találkoztak, aki rozsét szedett. Az ösvény egészen eltűnt előttük, ünnepélyes csend volt, csak a tövgyfák komor lombja zúgott a szélben.

A fiatalember libegett a sok

beszédtől és a meredek kapaszkodótól. Kis tisztásra értek. Megálltak. A leány körülnézett:

— Messzire elcsavarogtunk! — állapította meg.

— Fél? — kérdezte a fiatalember gyöngéd és fölényes mosollyal.

Terézia kissé értelmetlen arcot vágott. Bajosan képzelhetett ei olyan veszedelmet, amely tői neki félnie kellett volna. De azért azt mondta, simulékonyan:

— Kicsit félek . .. Messze vagyunk a lakott helytől!

Leült a fűre, pihenni. A fiatalember azonban alig folytathatta az izgalmas történetet, amelyben ő alaposan megleckéztette egyik szemtelen kollégáját, amikor egyszerre elhallgatott. Bizonytalanul figyelt jobbfelé.

Nem messze tőlük, a sűrűben két gyanús külsejű férfi állt. Rongyos csavargó volt mind a kettő: egy fiatal vézna subanc. Bár szót váltottak sug.va aztán megindultak íeréjük, vésztjósló lassúsággal. A nagyobbik vastag husángot tartott a kezében. A lehullott gaiylyak ropogtak a lábuk alatt. Es csak jöttek, jöttek.

A fiatalember megbabonázva meredt rájuk. Tétován felállt. Körülnézett. Nyilván arra gondolt, hogy a legközelebbi jószándéku ember félórányira van tőlük.

A nagyobbik csavargó megállt előtte. Végigmérte. Aztán odafordult a társához:

— Te mit gondolsz, ezek mit csinálnak itt?

A másik nem felelt, csak vigyorgott.

— Tiz pengő kell! — kiáltott hirtelen az idősebb csavargó a fiatalemberre, feltűnően hangosan.

Mi? — kérdezte a fiatalember elképedve.

De azok nem válaszoltak, mivel a gyors cselekvés emberei voltak. Egyszerre ugrottak ketten, kettejükre. A fiatal suhanó természetesen a leányt támadta meg.

Terézia még sohasem látott verekedést," nem is tudta, hogyan kell verekedni és nem is óhajtotta megtanulni. Most sem ütött, nem is szorította ökölbe a kezét, hanem szinte meglepetésében, nyitott tenyérrel ellökte magától a suhancot, aki feléje ugrott. A támadó a levegőbe repült a gyengéd lökéstől, mintha egy mozdony acélduigattyuja taszította volna mellbe. Három métert repült a levegőben és tompa puffanással esett a földre. De a következő pillanatban már felugrott és elorditotta magát:

— Jani! Jani!

Hogy mit akart Janitól, azt már nem mondta meg. Úgy futott vissza a sünibe, mintha megbolondult volna. Egy pillanat alatt eltűnt. A leánynak pedig eszeágában sem volt, hogy üldözze.

Két lépésnyire tőle, a kedves fiatal ember hörögve birkózott a fűben Janival, ütötték és fojtogatták egymást. A csavargó nagyobb és nehezebb volt: a fiatalember alulra került. A leány arca ólomszürke volt, ahogy fölébük hajolt és meredten figyelte őket. Apró, vinnyogó, kin z ott hangok szakadtak fel belőle.

Carola Fortia, az crőmüvésznő, aki meredten figyelte a birkózást, pontosan tudta, mit kellene tennie. Ki kellene nyújtania a kezét és akármelyik testrészen megfognia a csavargót. Mindegy, hogy hol fogná meg, a csavargónak okvetlenül fel kellene adnia a harcot, mivel egy-két csontja eltörne.

És ugyanekkor Hanák Terézia tizennyolcéves leány a tenyerébe mélyesztette körmét, a kezét tördelte, de nem avatko(Folytatás a 7. oldalon)