Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-06-18 / 25. szám
LAJOSSY SÁNDOR: "Xanlus helye a tudományban" Könnyű László Xantus János életének és tudományos műn- j kásságának kiváló ismerője,! könyve befejezése után ezt a j elmet adta a “tudós” méltatása elé. Szó szerint közlöm, amit itt előjárójában irt róla, mert körülbelül ez határozza meg nagy elődünk és honfitársiünk egész életművét. — “Tudjuk, hogy neveltetéssé, tanultsága, formális képzése alapján tudósunk ügyvéd volt. Mégis jogászi működése csak töredéke Xantusi életének. Jó vagy rossz szerencséje honfitársunkat a katonasághoz sodorta. Volt magyar szabadságharcos őrmester és hadnagy, osztrák katona, amerikai közlegény és tiszt, iá katonaság azonlban csak alkalmat adott neki, hogy tudományos munkával foglalkozzék, de tudásának kialakulásához nem járult hozzá. Xantus tudását állandó önképzésnek köszönhette. Sokoldalú tudása, érdeklődése miatt nehéz meghatározni szakterületét, vagyis helyét a tudományban.” Miután átolvastam a róla irt könyvet, én is igy vagyok vele. Éppen ezért én Könnyű Lászlónál is határozottabban megkérdőjelezem, hogy csak “tudós” lett volna a szó mai értelmezése szerint?- Többek között egy igazán magyarra valló ezermesterféle honfitársnak tartom, aki úgyszólván, mindent csinált a-z életben, de valóiban nem könnyű eldönteni, hogy mi volt az élethivatása? Ezért Xantusról irt gondolataim két csoportba sorolom. E- iőször azt szeretném érzékeltetni, hogy mit csinált, hogy elsősorban a cselekvő ember álljon előttünk. Azután, hogy ki volt, milyen eredményeket ért el és mit köszönhetünk neki nemcsak mi magyarok, hanem általában Amerika és Ázsia is. Ilyen szempontból csakis tudományos alapon könyvelhet el sokoldalú tevékenysége. Mit csinált Xantus? Ismét Könnyű László igazit el bennünket, amikor azt Írja, hogy Xantus' geográfus-kartográfus, és ebbe 'belefér az útleiró, a földmérő, a térképész, a rajzoló, az árfigyelő, a nyelvész, a jogász, a katona, a diplomata, a ziológus, a madarász, az etnográfus, a botanikus, az ásványgyüjtő és a természettudományi gyűjtő is ... Az örökké mozgó Xantus akár Amerikában, akár Ázsiában, vagy otthon van, mindig elemében volt. Ezért tartom ezermesternek. S mint ilyen öszszetett és szétágazó feladatokra icsak magyar ember képes. Nincs a világon hozzáfogható tudós, akiben ügy összpontosult volna Isten csodálatos világa iránt való érdeklődés, mint őbenne. Ő miután madarakat preparált, növényeket gyűjtött, stb., gondosan elcsomagolta és elküldte az amerikai múzeumoknak és haza, iMagyarorra azokat. Ez már több mint tudós. Ő egyszemélyben Isten és önmaga munkása. -Szerelmes a körülötte levő természet-világában! Ki volt Xantus? Polihisztor, aki tudta, hogy mit miért tesz, jól lehet ő sem látta életútját előre. Amikpr a helyét felsoroltuk, munkájának értékelésié adja meg1 a választ személyiségét illetően. Ezúttal is Könnyű László Írja Miután a 1868-ban tett keletázsiai expedícióról gazdag eredményeivel visszatért, a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályának igazgató-őrévé nevezték ki. Még ugyanazon évben tagjává választotta a drezdai Német Természettudományi A- kadémia. Tagja lett továbbá a Budapésti Növény?- és Áliathonositásnak, Orvosok és Természetvizsgálók Központi választmányának és elnöke a Magyar Földrajzi Társaságnak. Hivatalosan is a magyar geográfusok egyik vezetője lett. Több könyvet, még több értekezést és előadást tartott. Bár írói munkáját nem tekinthetjük egészen eredetinek, mert innen is, onnan is átvett részleteket; elismerést érdemel, hogy saját tapasztalataival kiegészítette és magyar érdekességekről számolt ibe. Ezekből közlök néhány könyv és szaktanulmány eimet: “A föld és térkép klészitéséről” és “Természettani földrajz” cimü könyvek. A Kelet-Ázsiai útjáról pedig a Földrajzi Közleményekben: Borneo szigetéről, Úti emlékek Luzon szigetéről, Úti jegy zetek Siamból, st'b., írásai jelentek meg. Maga részéről talán az útleirót állítom elénk, amikor Ban Francisco leírásából idézek egy érdekes részletet: — “San Francisco mind fekvése, mind kikötőjére nézve igen jól van helyezve, s egész vidéke valóban festői a tengerről tekintve ... A város csak nem oly folyamán fekszik, mint Pozsony, csak hogy a hegyek egészen közel a parton vannak; s ezen körülmény a szikla ol-Winnipeg, Man. 1976. junius 18. 7 melyek Xantust s korát ábrázolják. Meg kell ismerni Xantust és korát! A könyv kapható Könynyü László cimén: 5410 Kerth Road, St. Louis, Mo. 63128. USA., vagy Harsona, P.O. Box 243 Croydon, OR9 2’RY. England. mint urinő, a jóravaló, hűséges feleséged, becsületes esküdött párod voltam? Na már azt nem! igy aztán nem váltunk el! — Okosan tette! — Mert miért jöttem én el tőle a lump vagabundtól? (Mert azt mondtam: mit, ez már egészen megbolondult, ez most elpucolja minden vagyonát azokra a ... na nemi akarom kimondani a nevüket! — én meg itt szenverjek melletted végig, egész addig, míg egy filléred se lesz már? Akkor jobb előbb, mint utóbb! Legalább könnyű életet csinálok magamnak! Bár lett volna eszem, hogy előbb otthagytam volna! Hiszen mikor eljöttem, már a birtokának fele kocsmai, meg kávéházi cehekre volt betáblázva, meg selyem, meg ékszer-számlákra. De nem gondolja ám, (hogy talán nekem vette! — Nagyon okosan tette Nagy sád, hogy otthagyta. — Nagysád ugy-e özvegy? — Már kilenc éve. — Jól, rendiben hagyta itt Nagysádat a kedves férje! Lelőhet azt olvasni még a -vánkosokról is, amiket Nagysád kitesz az ablakba szellőzni. — Akárcsak Naigysádénál. —'Miért nem ment még egyszer férjhez? — Mehettem volna; kívántak elegen. — Éppen azért mondom. — Minek az kedveS' Nagysád? áz ember örül, hogy véglett a férfiakkal. Nagyon kevés öröm van belőlük. Egy nőnek a házasságban sokkal kevesebb az élvezete, mint a férfinak. Mert vagy másképp van, vagy ha nincs másképp, akkor a gyerekeket kell táplálni, dajkálni; a gyereke elnytűvik az asszonyt. — Igaza van, Nagysád! Látszik kegyeden, hogy okos, megállapodott nő. — Én tizenöitévig voltam férj nél, az első kilenc évben hat gyermeket szültem. Képzelje azt el Nagysád! — Hála Isten, nekem nem lett gyerekem ettől a csirkefogótól. Még az kellett volna! — Nagyon megbánthatta a férje kegyedet, hogy még holta után sem bocsát meg neki Nagysád! — 'Nem lehet ázt elmondani Nagysád! Csak egyet mesélek jel a. sok közül. Egy kaszirnőt ! hozott egyszer haza a városból, azzal három napig ott volt a házamban, az én lakásomban, ott muzsikáltatott neki a cigánnyal. Hogy én arra gondoltam elkeseredésemben: vagy őtet lövöm agyon, vagy magamat; Vagy mindkettőnket. Szerencsére volt eszem, hogy nem tettem. ■*. — Jaj, az rettenetes lett volna Nagysád! Hogy tudott csak gondolni is ilyesmire? — Az emiber kijön a sodrából! Mire a gabona zsákokba került, már nem volt .pénz, mert már lábon el volt adva. Hogyne: Mikor brilliáns fülbevalókat. vett a városban a színésznőknek !! De az még semmi ! Hanem az orrom előtt a béresek, kocsisok feleségével paklizott össze, aztán amelyik megj tetszett neki, annak házat, földet vett a faluban. — És Nagysád hü volt hozzád ! — Dicsérem az eszemet érte, hogy nem voltam! — Nagysád megcsalta a férjét? Most már úgyis halott, megmondhatja Nagysád! — Meg én! Nem isi eggyel! Volt egy fiatal ispánunk, először vigasztalgatott a bánatomban, de azt elvitték katonának. Csak egy évig voltam Vele boldog. Akkor nőtlen jegyzőt választottad a faluba, csakhogy az nagyon goromba ember volt. Annak hamar kiadtam az útját. Hanem a Bizomszéd falúban volt egy nagyon csinos református káplán, az nagyon aranyos ember volt, csakhogy az meg eklézsiát kapott. Volt egy gépész a pusztánkon, de azzal nem akartam kikezdeni. Akkor jöttem el az uramtól. Ámbár talán még maradtam volna, de már pusztulóhan volt nagyon a vagyon. Hát mire vártam volna? Flogy a pénzét, a jó egészségét odaadija másnak, és meg majd legyek a betegápolója, amikor már nem lesz semmije? Annál több eszem volt. Mert szóltam én neki akkor i® a vagyon miatt: Írassa rám az ingatlan felét, de arról nem akart tudni. Hát otthagytam szóval. — Meglehet érteni Nagysád. — Nem volt úriember; mondhatom bátran, utolsó ember volt. Komisz, rossz vére volt, nem volt abban semmi 'becsületes érzés, lelke se volt neki, csak teste, meg; az a veszett vére, ami nem hagyott neki békét. Nem hiszem, hogy józan lett volna, bolondnak kellett lennie, mert bizonyos, hogy koldussá tette magát, amikorra meghalt. Minek mértéktelen lump, az ilyen utolsó emiber? Hát nincs igazam, Nagysád? — Bizony kedves Nagyfád, nagyon sok férfi van, aki nem érdemli meg, hogy a föld a hátán hordja. A vonat már messze bennrobogott a domibosvölgyes tájban, hervadó erdők sárga arany és vöröslő vére úszott a láthatár szélén, a vonat dönigve és zúgva ‘hasogatta föl az őszi táj lanyha, párás, bűbájos csendjét; aztán kilódult a mozdony és a hosszú kocsisor a dombok közül a rónaságra és a kalauzok annak az állomásnak a nevét kiáltották, ahol a szőke özvegynek le kellett szállni. —Mikor jön visszafelé. Nagysád? — kérdezte gyorsan Bésánné. — A hatórással! — Nézzen ki az ablakon, magához szállók be, Nagyi?ád. — Hogyne, bizonyosan, Nagy sád. Kis társaság állt a parányi állomás kavicsos térségén; a meg szomorodott arcú rokonok a szőke nő elé siettek, a másik asszonyt pelig- hamar nagymeszire, vitte a vonat. (Mikor délután a hatórás vonat megállt a kis állomáson, Fintáné kikiabált az ablakon. — Bésán-né Nagysád! Besánné Nagysád! Már alig várom. A szőke asszony' izgatottan rontott be a kupéba: — Képzelje Nagysád, hogy ezek micsoda stiklit csináltak énvelem! Tudja hogy az uram nem is halt meg? ■— Ne mondja! ÜTalán csak tetsz-ihalott volt? — Dehogy is! Hanem becsap ■ tak a sürgönnyel! Nincsen a2 uramnak semmi baja, csak hát korán megöregedett a sok élettől, össze van törve. A rokonok meg tudták, hogy nincs olyan hogy én kijöjjek hozzá hát ezért találták ki ezt a sürgönyt a halálról. Volt icisioda, mikor be-Ne várja jelhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb! léipek a házba, majd bogy a guta jneg; nem' ütött csak jön elemi az uram, azt mondja: Isten hozott, kedves feleségem! Köszönöm, hogy eljöttél! . . . Egy szóval azt akarja ő is, meg a rokonok is, hogy menjünk megint ösisze. Mondom neki: mi lesz annak a vége? Visszahoztok .engem az üres hombárba. Akkor megmutatták nekem a telekikivonatot, meg a többi irást, hát van még ott vagyon szépen, nem mondok isokat: százezer korona még mindig van ott, csak ingatlanban. — Az igazán szép vagyon! — Ott aztán nagyon nekem estek, hát mondom, jól van, de az ingatlannak a felét a .nevemre kívánom, hogy legalább tudjam miért van az -egész. Hát már itt is van a táskámban az irás! — Hát megint összemennek, Nagysád? — Hát mit csináljak a szegénnyel? Rá van szorulva az j irgalomra! Ha látná: amilyen 1 szép deli ember volt, hát most olyan kóró. Nagyon meg van törve, a dereka nagyon gyönge, aztán egészen fehér már a haja, beesett az arca foga is kevés van már, csak elől rágcsálja az ételt. Na — mondtam, amikor megláttam te sem igen bltangolhatsz már, ahogyan főstől civilbe. — Megsajnálta a szegényt? — Hát mit csináljon egy magányos nő? Végtéré, mégis csak hozzátartozik az urához» Meg van vele esküdve, elválaszt va nincsen tőle! — És most hogyan viselkedett Nagy-sáddal szemben? — Nagyon finom volt, nagyon gyengéd. Tulajdonképpen, hiszen nem volt ő sohasem rossz ember. Gáláns ember volt mindig. Csak az a nagy vér, az volt benne. De hát téliét szegény róla? Az aljától örökölte, az volt ilyen.. A vér .pedig nem válik vizzé, azt mindenki tudja. Nagyon fess ember volt, büszke lehetett volna rá fiatalságában akármelyik asszony. Aztán az a jó szokás is meg. van benne, a pénzt nem sajnálja. Amit egyszer idead, sohasem kérdezi, hová lett? Mondhatom, hogy mindig gavallér hire is volt. Mégis érdemelte. — Nagysád most kijön falura lakni? — Dehogy is, 'Nagysád! Az uram meg;veszi azt a házat, amelyikben én most lakom .bérben. Még pedig. az én nevemre. Majd megismeri Nagysád a férjemet is. „ — Igazán, nagyon örülök, Nagysád ... A vonat .robogott a város felé az őszi kora estben. A hegyoldalon, nem is messze, már égtek a város lámpái, mint apró, remegő csillagok ... KÖTELE* M. GYULA Közjegyző, ügyvéd, jogtanácsos. Suite 807-810 Somerset Place 294 Portage Ave.. Donald sarok, WINNIPEG, MAN. R3C OB9 Telefon: 943-6657 Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb választékban kaphatók. Kérje ingyenes lemezárjegyzékünket. Szappanos Record Shop 3046 East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21o) 561-5524. KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.0J ’ ” A magyar népek őstörténete, I. kötet: $10.00 A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 ” A magyar népek őstörténet, III. köt. $10.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság .................•...................$11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés ...................... $ 8.20 Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: idegen partok között (elbeszélések) ............................................ $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ....................$ 2.00 Hol van a nyár?......................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig.................. (elbeszélés) . . . ........................................... $ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 Rába Margit: A rettenet évei (regény) ...... $ 3.00 Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény .............. $ 4.00 Somogyi: Szumirok ás magyarok . . ................$ 8.20 Székely-Molnár imre: Az Apostol és a Paradicsommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ 3.00 Fekete Lajos és Szirmai Endre; Hűséggel a fiú és barát (Szirmai Károly emlékére) 1975 (versek) (Verbász és London) ......... . . $3.00 Szirmai Endre: Kázmér Ernő levelei Szirmai Károlyhoz. 1975. (Szabadka) .............. $ 1.00 Szirmai Endre: A magányos óriás (Szirmai Károly éieírájza, 317 oldal. 85 ábra) . . $15.00 Szirmai Károly: Mindig elválni valakitől (Novellák) St. Gallen ...................... $ 8.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 Ö ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) . . . .*................$ 1.50 Rendelését küldje (darabonként) 50 cent szállítás és csomagolási költség hozzáadásával .Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent '“’bank exchange”-t kell számítani. K l. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6. Haydn estje (Folytatás a 2. oldalról) A parókakészitő cégére már messziről ide tetszett: “No itt nem nehéz valamit megtalálni”, gondoltam, szeüd gúnnyal és kesztyűst szabad kezem a csipkés mellfodrokon simított egyet. — Hosszú, kénsárga, zöld zsalugáteresi házon ragyogtak keller fodrásiz foglalkozásának jelvényei a túlsó soron. Egy pillanatra megállottám szemben az üzlettel és végigmustráltam a házat, mielőtt átkeltem a kocsiúton. “Rendes ési tiszta polgári ház, az üzlet is biztatónak látszik”, gondoltam elismerően. A falak és a zsalugáterek levelei üdén ragyogtak a naplemente fáklyatüzeinél. — Éppen leléptem a járdáról, hogy átkeljek a tukló oldalra, abban a pillanatban a szemközt lév ablak zsalui nagy zajjal ki- j csapódtak. önkénytelenül megállottám, sőt visszaléptem a jár dóra. Micsoda villanó és viliózó fehér szépséget világított meg a nap lemente, Beethoven. Ámult csodálkozással nyíló kék szeme megnyílt rám. Szédültem íőigatott meg. Barátom, a szép ség szédülete. “Ah! ...” — Pirinyó sikoly csúszott ki a korallajkak közül l és már tova is tűnt a látomás, j Mert látomásnak tetszett. Körül is néztem. Látta-e más valaki. Nem, ennek az első találkozásnak nem volt tanúja senki ... • 3. — Eliz volt a prókakésizitő . fiatalabbik lánya, akit aztán is ; alig-alig láthattam, mindig fu- , tott, futott előlem. Annál töb- j bet és gyakrabban láttam őt, ■ Mária Annát, a későbbi fele- I ségemet. Mária Anna szakasz- ; tott olyan volt, mint a testvér- j buga, talán, még szebb, ha ez 1 egyáltalában lehetséges, mint Eliz, ... De Eliz halkan járt,' inbább suhant végig a folyosókon, a szobákon. A 'hangját alig lehetett hallani, mindig úgyis tűnt nekem, hogy ő csupán egy gyönyörű őszi alkonyat tűn dérlátomása .. . Soha, de soha nem beszéltünk Eliz, meg én szerelemről a zongoraleckék alatt. Mária Anna, aki ellentéte volt hangosságban, siürü erélyben és vezénylésben Eliznek, nyomban belém szeretett és én is szerettem őt, szeretem ma is . . . — Eiizről mindenki úgy beszélt a Keiller-háziban, mint a Megváltó jövendőbeli jegyeséről. ő maga is egészen kislánykora óta apácának készült. Sok szór láttam őt az ablaknál Pil- I sen felé, a Clarissák zárdájának I csúcstetői felé merengeni ... j — Egyetlen pillanatra sem gpndoltam arra, hogy annak az első alkonyati találkozásnak, szemünk össizevillanásának egyetlen futó pillanatra, valaha folytatása lehet. Szerettem Mária Annát és Eliz, mint földön- . % « túli lény járt-kelt a lukaveci nagy zöld zsalugáteres házban. Mária Anna pedig vezényelt, uralkodott mindnyájunkon, rajtam is. És; én, aki, amint tudod Beethoven, nem sízivesen harcolok, főikép asszonyokkal nem, engedtem neki. Nem lázadoztam. Csak egyetlenegyszer ... Ez —Pesten történt . . . Gyönyö rü emlékem nekem ez a pesti szereplés, Beethoven fiam. A pesti újság, a “Magyar Hírmondó” igy jelentette be magyar olvasóinak látogatásomat, nézd csak ... Haydn kissé nehézkesen emelkedett fel a karos/székből. A újságot húzott elő. — íme, olvasd: A “Magyar Hírmondó” levelezője írja Bécsből a gyorspostával: Tegnap indáit el a Leopold1 császár nevű szalomhajón Budára amaz nagynevű Haydn mester, muzsikás-doktor és csásizári zenész-direktor ...” Haydn visszatelepeidett a karosszékbe. — Ott Pesten bizony fiam, fellázadtam Mária Anna zsarnoksága ellen. Hangversenyem után a “Hát választóban” nagy ünneplést rendeztek szerény személyem miatt, fiam, a pestiek és folyt a bor, pompás, nagyszerű borok, amilyeneket Még Eszterházy Miklós asztalánál sem ittam, a kismartoni udvarban. Mária Anna egyszerre kurtán rámparancsolta, hogy elég volt, ne igyák többet, de én valahogy bátorságra kaptam és a magyar borok tüzénél fellázadtam. Hiába volt minden tiltakozása, erélye. És' aztán, aztán, mikor a szállásunkra kísértek bennünket zeneszóval, sürü viváttal, akkor egyszerre szembeszállottam vele ési kiáltva, tombolva, majd sírásba fúlva elmondtam neki, hogy mindig is Elizt szerettem csak igazán, ő benne is csak azt szerettem, ami Elzirei emlékeztet ... — 'Falfehéren, liémán hallgatott végig. (Szörnyű volt a boszszu és nemtelen. Hiszen hazudtam neki! Nem igaz, nem igaz! .-. De ő éppen azért hitte el, mert annyira regényes és valószínűtlen volt az egé-iz .. . Elhitte és a tövis mindörökre ben ne maradt a lelkében.. Af idő gyógyító munkája körülfogta már és falat vont a tövis köré. eltokositotta az idegen testet és ártalmatlanná tette, amint a medikus-doktorok mondják, de vannak rossz idők és széljárósok, amikor a tövis körül sajogni kezd Mária Anna lelke. — Körültekintő és okos operációval talán el is távolithatnám a tövist, de ehhez az operációhoz én már öreg vagyok. . . Beethoven felkapta az üstökét. — Nem meirterem! Ön még nem öreg, önnek tenni kell valamit! — Hevesen megrázta a fejét. Haydn szelíden tanítványa karjára fektette fdhér kezét: — Én érzem, Beethoven, én érzem, hogy este van. Öreg este van bennem, körülöttem már, édels fiam. . . dalaiba való építést felette ne-' hezitvén, a város 1|3 része a tengerre van építve; azaz oszlopokon állnak a házak, s mintegy 140 utca alatt valóságos tenger van. Dagálykor a viz csaknem a padozatig emelkedik, apálykor pedig, ha egy gerendát, vagy deszkát felemelünk, s a mélységbe tekintünk, sarat látunk, telve patkányokkal és békákkal, szobák alatt mindenütt. Ily körülmények mellett mindenki azt gondolná, hogy a város felette egészségtelen, de ez nem áll; mert köztudomás szerint, -San -Franciásco a világi egyik legegészségesebb városa, mi valószínűleg onnan van, hogy a dagály idején rendes s -naponta d.u. 1 órától 7-ig hűvös északnyugati szél fú, mely a levegőt tisztítja és átjárja!” E kis ízelítő után nem- érdektelen, tudni, hogy Xantusnak 130 levele, értekezése, stb., maradt meg. Könnyű László pedig 40 önálló mü és 25 különböző cikk figyelembe vételével irta meg könyvét. Lelkiismeretes munkájára vall, hogy felsorolja a források kritikáját is. Ezút'tal 40 megjegyzésről tesz említést, melyeket sok esetben kiegészít. Nagyon értékes a rajz, kép ési térkép melléklete is, TOUR-RETOÜR (RTA: BARTA LAJOS. Kicsiny -barna, ötvenes, -polgári nő ült egyedül a vasúti fülkében, a mozdony már dohogva indult, amikor egy nagy kövér, szőke nő dőlt be az ajtón. A kövér, szőke nő is már időseoske volt, elmúlhatott negyvenöt éves, de arcán és szemében látszólag több fiatalságot hagyott életbeli külső és, belső problémáját a maga megelégedésére tudta önmagával elintézni. A nagy, szőke nő hatalmasat fújt és olyan mozdulatokkal ereszkedett a bőrülésre, mint aki bol dog, hpgy a tüzihalálbói -menekült, pedig csak annak örült, hogy az utolsó pillanatban még fölkaphatott a vonatra. Alig roskadt bele a bőrülésbe megszólalt a másik asszony: Ó Jessznsl! Maga az Bésánné Nagysád? A nagy asszony hirtelen ijedt mozdulatot tett, mintha rosszvonatra szállt volna föl, de aztán magáihoz tért, megnézte a vizaviját, akit fujtatós, ideges nyugtalansága eddigi pillanatai b-an észre sem vett, ijedtsége mosollyá derült, az arcára biztonság ült és hirtelen ő is azt mond-tta; — Jesszus! Maga az Fintáné Nagysád! — Én vagyok Bésánné Nagysád! Bocsásson meg, hogy ismeretlenül megszólítottam, de az a meglepetéstől volt, ahogyan egyszerre itt termett előttem Nagysád, az utolsó percben, mikor már indult a vonat. — 'Nem látta rajtam Nagyí sád, megijedtem, mikor meg| szólított? De ezt ne vegye rossz I néven, igazán nem is tudom, í hogy miért ijedtem meg? , — Semmi az, csak az idegesl ségtől van. Az is érthető, hogy I én úgy találtam megszólitatni I Nagyisádot, mintha régi ismerő■ sók lennénk, mert ihiszen tiz ■ év lakunk egymással szemben. ■ mindennap látjuk egymást az ■ ablakon át, elég keskeny az ut■ ca! 1 — Bizony, igaza van Nagy-I sád! ■ — Hová utazik Nagysád? ■ — Kövedre megyek, Nagy■ sád. ■ — Rokonokhoz talán, ha B nem vagyok tolakodó? ■ — -Gyászeset! Meghalt az u- B ram. B — Jesszus-! Ne mondja! MegjjBhalt az ura? Fogadja részvételemet! B — Köszönöm, kedves Nagy[Hsád! Ámbár inkább gratulálhat- Bna nekem! £B — Ha meg nem sértem, iga|Bza. van nagysádnak. Mert nagysBüulék. ugyebár nem voltak el|Hálasztva? ~B — Nem voltunk, mink csak ^Báilönváltan éltünk. §B —Miért nem tetszettek elvál- Bálni? Jobb volt ez igy Nagy||Bádnak? Tetszett azért valam SgBntásdijat élvezni? jÜ|B — Abban gavallér volt, az1 BHy is fizette. ■■ - Az igazán, gavalléros do|g|Bg! Meg kell adni! Talán c jgjgÄm akarta a válást? ÄtB— KU'*»kezűleg Nagysad! Ér IgiisB’! akartam! Mert azt mondniagamoan mit t-> di ■■Bjd tM! fölszabadítjak téged iSStBrv te elvehess, valakit ázol BjjBzül a rongy nők közül, akikflil világodat élted, mikor én
