Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-06-18 / 25. szám

Winnipeg, Man. 1976. Junius 18. ORVOSI TANÁCSADÓ Egy néhány hasznos tanács a munkaképtelen dolgozóknak Csak a sokat és komolyan betegeskedő' ember tudja érté­kelni az általános és kötelező beteg&egélyző áldásait, amely minálnuk az egészségügy egy­ségesítése után miniden dolgo­zónak, akárhol is legyen alkal­mazásban, akár az iparban, a­­kár a mezőgazdaságiban, akár az úgynevezett szolgáltatások­ban, jogot ad az ingyenes és komplex kezelésre akár rende­lői, akár kórházi, vagy 'szana­tóriumi szinten. iE mellett nem­csak a legmodernebb kivizsgá­lásokban, a legmodernebb keze lésben részesül a beteg, hanem a betegsegélyező gondoskodik arról is, hogy megfelelő anyagi juttatásokhoz jusson, amely le­hetővé teszi a beteg és család­ja életét és a megszokott élet­színvonal megtartását. Ezzel nem akarom azt mon­dani, hogy a beteg nem szen­ved anyagilag,, hisz igaz, hogy a betegségélyző nem pótolja a legtöbb esteben a keresetki­esést és bizonyára nem áll módjában a beteg dolgozónak, túlórák, mellékesen vállalt munka formájában javítani a saját és családja anyagi helyze­tén. Ez nem változtat azonban azon a tényen, hogy minálunk a betegségben is lehetséges a komplex kezelés mellett a meg­szokott életmód biztosítása és senki sincs éhségre, kéregetés­re, komolyabb nélkülünzésre Ítélve a betegsége miatt, még akkor siém, ha ez krónikus jel­legű és több hónapig, «vagy esetleg egy évig tart is. Érde­kesség kedvéért megemlítem, hogy a tuberkulózis esetében és a foglaikozásbeli betegségek által okozott munkaképtelen­ség esetéiben a betegnek joga van oly magasszintü betegse­gélyre, amely teljesen megfelel a dolgozó hónapjaiban elért ál­talános keresetnek, vagyis ezek ben az esetekben százszázalé­kos betegségé Iyzőről beszélhe­tünk. A betegsegélyzőseglélyt általában egy évi időtartamra fizetik ki. Ezt az időszakot az orvosi ellenőrző komissziók útján meg lehet toldani egy né­hány hónappal, legfeljebb azon­ban fél évvel, az olyan esetben, ha remény van arra, hogy a meghosszabbított időszak alatt teljesen visszatér az, illető ere­deti munkaképessége és nem fenyeget az a veszély, hogy az illető munkaképtelen beteget nyugdíjazni kell. A reális praxis azonban az, hogy még. az év eltelte előtt megkezdjük a nyug díjazási folyamat hivatalos munkálatait abban az esetben, ha nyilvánvaló, hogy az illető beteg csökkentett munkaké­pességű lesz, vagy nem lesz al­kalmas egyáltalán az eredeti munkájának elvégzésére. A munkaképtelenségi időre a dolgozónak egy munkaképte­lenségi igazolványt, “betegbár­­cát” töltünk ki, amelynek alap­ján havonként, vagy kétheten­ként kitöltjük a pénzesutal­ványt, “Táppémzesutalványt”. Ez az igazolvány a személyazo­nossági igazolvány melléklete­ként igazolja, hogy az illető be­teg mely üzem alkalmazottja, mily betegségre van kiírva mun kaképtelenmek. Itt vannak fel ] tüntetve a sétára engedélyezett órák, a dátumok, amikor a be­teg köteles orvosi ellenőrzésre a rendelőben, vagy a kórház­ban megjelenni. A “betegbár­­cán” tünteti fel az illet keze­lőorvos a dátumot, amikor az alkalmazottnak be kell lépnie a munkába és egyúttal az iga­zolvány utolsó lapján feltünteti az utolsó “táppénzes adatokat is”. Azért, hogy a munkakép­telen ember valóiban, minnél e­­lőbb munkaképes legyem és ez­zel teljesértékü, termelő tagja lehessen a társadalomnak, meg meg kell tennie saját magának is inimden tőle telhetőt. 'Nem szabad tehát csupán az orvosi kezelésre, az. orvosságok előírá­sára és esetleges szedésére tá­maszkodnia, hanem minden körülmények között be kell tar­tania az orvosi utasításokat akár a diétát, a szesztől, fű­szerektől, nikotintól való megr tartóztatások illetően, akár a pihenést, testmozgást, orvossá­gok szedését illetően. Csak)' ak­kor szabad a munkaképtelen betegnek elhagyni otthonát, ha erre engedélyt adott a kezelő­orvos és csak oly munkát, spor­tot, ténykedést folytathat, a­­mely teljesen összhangban van az illető betegség mibenlétével. Bármiféle eltérés ettől qz irány- 1 vonaltól a kezelési rend súlyos ! megsértésének! számit ési maga után vonhatja nemcsak a be­tegség1 mibenlétével. Bármiféle eltérés ettől az irányvonaltól a : kezelési rend súlyos megérté­­■ síének sízámit s maga után von­hatja nemcsak a ibetegse.gtélyző 1 anyagi büntetését, hanem az egészségi állapot komoly rom­lását is. Azt hiszem, hogy nem kell ahhoz nagy tudósnak lenni, hogy .saját magunknak ártunk, ha az orvos által előirt szesz és' nikotin tilalom ellenére nem állunk ellen e szenvedélynek. Ezzel csak magunknak ártunk és esetleg kikezelhetetlenné te­hetjük betegségünket. Nem egy májzsugorodásos halt meg csak azért, mivel tovább itta á sze­szes italokat és nem egy sziv­­infarkitusos hagyta itt ezen ár­nyékvilágot idő előtt csak az­ért, mert nem tudott meglenni a cigaretták nélkül még, akkor sem, amikor az orvostól tud­hatta, hogy számra minden ci­garetta valóban koporsószög­­nek tekinthető. Ugyanilyen esz­telenül cselekszik az, aki elha­nyagolja az orvos által előirt és igazán racionális életszabá­lyoknak, az elegendő pihenés­nek, szabad levegőn való tar­tózkodásnak, a gyógyszerek megfelelő és rendszeres szedé­­nek, sitib. A munkaképtelen beteg te­hát csak akkor teljesíti pácien­­sil kötelességeit saját maga és a társadalom érdekében, ha min den előírást kezelőorvosa ré­­sízéről szigorúan és minden fenntartás nélkül betart, A mun kaképtelenséget igazoló igazol­ványt köteles mindig magánál hordani és csupán akkor hagy­ja otthon, ha az orvosa által ■megengedett időben sétálni megy a közeibe, parkba, erdő­be, vízpartra. Az esetleg akkor hozzáérkező ellenőrzőközeg eb­ből tudja, meg, hogy az ültető legálisan, vagy illegálisan van e távol otthonától. A munka­képtelen beteg nem mehet be­vásárolni, nem folytathat kere­setért, bérért folytatott munkát nem mulatozhat, nem lépheti túl az előirt kezelési, dietetikus, nikotinellenes szabályokat. Ha az ellenőrző közeg bármiféle túlkapást az előírások durva megsértését észleli, ezt köteles a kezelőorvosnak és az üzem vezetőjének jelenteni és ez rendszerint pénzbeli büntetést, vagy súlyosabb esetben, a mun­­képtelenség azonnali megszün­tetését vonja maga után még abban az esetben is, ha az il­lető nincs kikezelve. Ez logikus, hiszen nem köteles a társada­lom egy olyan ember kezelésé­vel törődni, aló saját maga sem­mibe sem veszi a saját maga egészségét és ezzel csak tuda­tosan is kolonccá válik a társa­dalom- nyakában. Ha bármelyik orvos, .bárhol az országban betegnek ismeri el a dolgozót, az három napon belül köteles személyesen je­lentkezni a kezelőorvosánál (körzeti, vagy üzemi orvosá­nál) , vagy, ha ezt állapota nem engedi meg, akkor köteles sür­­gönyleg, levélileg telei onilág, vagy embertársa útján tájákoz­­tatni orvosát állapotáról, hogy rendezhető legyen munkakép­telenségi állapota a maga jogi vonalán is. Itt jegyzem meg, hogy a kezelőorvosnak csakis három napot visszamenőleg van joga elismerni a munka­képtelenségi igazolványon. Ha ennél hosszabb időszakot ktele­­me elismerni, ez már c,sakisi ne­hezített körülmények között, az orvosi ellenőrző komisszió keretében lehetséges! A munkaképtelenségi igazol­ványon feltüntetett napokon köteles a beteg pontosan meg­jelenni az orvosi ellenőrzése­ken. Ez alól nem képez kivé­telt a bírósági tárgyaláson való részvétel, a tömegszervezetek gyűlésein, tüntetésein való részvétel sem, de még; a külön­féle komoly családi események sem, ha csak erre idejében, nem kéri a beteg az orvos beleegye­zését! A kórház, vagy a sza­natórium elhagyása után há­rom napon belül köteles meg­jelenni a beteg a rendelőjében. A fennt emlitett szabályok megsértése veszélyezteti a jó és sikeres kezelést és jogilag ter­mészetszerűen magja után von­hatja. a beteg felelősségrevoná­­sát, anyagi megbüntetését, a 'betegsegély részleges, vagy tel­jes megvonásával és a legsúlyo­sabb esetekben a munkaképte­lenségi' viszony azonnali beszün tevéséhez is vezethet! MUDr. Juhász István, Tiszacsernő. Székely Mihály esete Vass Zoltánnal Irta: Székely Molnár Imre MOSOLY — A levesestányérom szélén egy légy .sétál és reám rnoso- j lyog! — mondja a vendég a főpincérnek. — Nagyon nehéz komolynak maradni, uram, ha az emlber hallja, hogyan szürcsöli a le­vest . . . Ha Európába megyek, rend­szerint megállók pár napra Becsben s ha kedvem szottyan, leugrok Rómába is. A szép nap fényes napokon rendszerint ki­ülök a Burg rózsakertjébe. Cso­dálatosan szépek ott a virágok, s a padokon fiatal diáklányok üldögélnek. A mamák gyermek kocsikon tolják maguk előtt a kis csöppségeket. S ebben az idillikus, nyugodt, békés han­gulatban eszembe jutnak a már elfelejtett vicces történetek. — Kár lenne egyet is kihagyni kö­zülük, mert jók és jellemzők arra a korra, amelyben meg,­­születtek. Vasa Zoltán igen nagy úr volt a n. Világháború után, a kezdet kezdetén, 45, 46 , 47-iben. A Forint akkor .még uj volt és erős, mindent lehetett kapni ér­te. Állítólag Imréd! Béla, aki hajdanában bankigazgató volt, értett a pénz stabilizációjához és a háború után a Forintot is ő szülte meg, a Markó-utcai fogház egyik cellájában. Míg dolgozott rajta, kivételes bánás módban részesült. Sokkal jobb volt a helyzete, mint a többi háborús (bűnösnek ég nagyban biztatták, jiogy a 'halálos Ítéle­tet sem hajtják rajta végre, meg­változtatják életfogytiglanra büntetését, s aztán majd még pár évecskét kell csücsülnie, s aztán futni hagyják, — amne-z tiába részesül. Imrédi anlnyira bedült ennek az Ígéretnek, hogy éjt nappallá téve dolgo­zott, hogy minél hamarabb meg teremthesse a jó pénzt, a Fo­rintot. Vass Zoltánnak sokféle ha­tásköre volt abban az időben. Mint fő pénzemberre, őrá bíz­ták1 a színházi ügyek adminiszt­ratív teendőit, főleg pedig azt, hogy kinek mennyi legyen a gázsija. Ebben a minőségében került szemlbe Székely Mibály­­lyal, az Operaház örökös tagjá­val. A művész nem volt meg­elégedve a fizetésével, jóval többre értékelte művészetét s nagy elhatározással be is állí­tott a mindenható főnökhöz. Vass Zoltánhoz, kérve, hogy e­­melje fel a gázsiját havi 10,000 forintra. Vass Zoltán fintorgott egy keveset és azzal mondott ne­met, hogy még az ő fizetése sincs ennyi. — Hát hogy gondolja, iMü­­| vccm úr — ingatta fejét Vass j Zoltán, — még miekem sincs ennyi fizetésem, havonta, pedig én csak eleget dolgozom. Székely Mihályt nem hatot­ta meg, Vass Zoltán kifogása, de a kettőjük összehasonlitása nem tetszett neki valami na­gyon, mert mérgesen egyből rávágta: — Hát tudja mit, kérem, ak­kor lépjen fel helyettem ön az Aidában. Majd kihúzta magát s hety­kén .elköszönt: — Ajánlom magamat. Aliig ért azonban az ajtóhoz, mikor Vass Zoltán utána kiál­tott: — Na, nie siessen annyira, Művész úr, kivételesen teljesí­tem a kérését, megkapja a ha­vi 10,000 foritntot. Vass Zoltán nem nagylelkű­ségből engedte magát levenni! a lábáról, hanem azért, mert ak­koriban igen melegen érdeklő­dött Székely Mihály után a new yorki Metropolitan. Ezért gyor­san kihúzta iróasztalá fiókját s kivett belőle1 egy üres szerződé­si blankettát és további három évre meghosszabbította Szé­kely Mihály szerződését az O- perabázzal. A kiváló művész a­­láirta a blankettát, amely vé­glet vetett későbbi karrierjének. Kútbaesett Amerika, New York — a Metropolitan és a forint­nál sokkal jobb dollár gázsi... Mikor ez az eset a közszájra került Pesten, az a ihir járta, hogy ez a szerződés tipikus e­­sete a kecske és káposzta me­séjének. Jóllakott a kecske (ha ugyan jóllakott) és a káposzta isi megmaradt. Sokan gúnyolják Vass Zol­tánt, bogy a nemrég megjelent könyvéből hiányoznak az ilyen érdekes apróságok. Meg is kér dezték tőle, miért hagyta ki e­­zeket az édes mazsolákat. A pénzügyek volt mindenható szakértője, miniszter és polgár mester, lakoni-kus. egyszerűség­gel adta meg a magyarázatot: — Higyjón -i. Hogy gfefóen már nincs pénz, ezt nem eszi a köizönség. . . Most mélyebbre nyúlok visz­­sza a múltba és megjelenik e­­iőttem a kor Toldi Miklósának, Csizmadia András orosházi kép viselőnek az alakja. András 'bácsinak olyan mér­­földes csizmái voltak, hogy két hétig elfért benne a sparhelt kis karikája, mág végre az any­juk pucolás közben megtalálta a kapcák között. András bácsi csak annyiban vette észre a kis karika jelenlétét, hogy panasz­kodott mondván“ a nyü essen bele, valami töri a lábamat”. András bácsi képviselői rang­jánál fogva résztvett Oroshá­zán a városi törvényhatóság közgyűlésén. Ott egyszer felve­tődött a kérdés, hogy az állat szaporulat szempontjából szük­sége lenne a csordának egy bi­kára. Hézzer Béla volt ibank­­igazgató képviselete a virilistá­kat a közgyűlésen, ellenezte az új bikavételt, mondván, hogy elégi abból egy is. De hiszen felhorkant erre András bácsi, aiki egyébként is hirtelen indu­­latu emlber volt és igy kontrá­zott Hézzer Béla ellenvetésére: — Tisztelt képviselő társam, mivel sem maga, sem én nem tudjuk helyettesíteni a bikát, ezért szükségünk van egy te­nyészállatra. A* törvényhatóság tagjai jót nevettek a szellemes riposzton és megszavazták az uj hikavé­­telt. OPERA — Tegnap az operában vol­tam! — mondja az egyik ba­rátnő a másiknak. — Igazán? És mit hallottál? — Hogy a Gulogiék válnak... nyíri tiborné Sándor julia A vad tusában megszépül, visszafiatalodik. Vilma ráis­mer gyerekkorában ismert képére. Sötét haja -körül a homlo­kon, a verejték vizcsöppekké sűrűsödik. Vilma zsebkendőjével törölgeti. — Fáj,, anyám — suttogja. A fej igent int.- — Na, nem lehet rosszabb, mint egy szülés, — moso­lyog. Az visszamosolyog!.- — Vágd le a hajam ... Vilma megretten, ősi szokás a zsidóasszonyok halál .előt­ti hajvágása. — Anyám, szombat van, hogy gondolod. Majd holnap ... — Ne félj, — simogatja. Az anya szemébe néz, merőn. — Mikor eljöttem otthonról, a bolgár kertészek azt a nótát dalolták, amit tőled lainultam. — A asszony figyel: — Tramda fir froanos. — Tran-da-for-fro-mos ... — mondja utána elhalón, szaggatottan.. Perc;ekig hallgat. — Apád sürgönyt küldött ... Az elvette, az a nő. — Az egyik ágyra mutat. — Nem szabad ma elvenni ... Szombat van. A levél leesett, az ember nem veszi fel, látod ... — zava­rosan beszél. Az agónia elkezdődött. Egy orvos jön, résztvevőn (néz. — Nem kell az injekció, -— mondja az ápolónőnek. Alkonyodik. A haldokló piheg, nyitott szemei, mintha valami küiö­­npiset látnának, úgy néz. Vilma, lesi, hogy mikor nyílik még újra meg a száj. Az asszony tikkadt ajkait egymás alá gyűri, úgy nedvesíti. Vilma az. éjjeli szekrényről narancsot vesz le, amit azelőtt nap hozott. Lehámozza, letép egy szeletet s anyja tikadt szájaszéleit megnedvesiti. A kórteremben félhomály van. Lámpaernyővel letakart villanykörte van egy sarokban. Ne; legyen bántó a világosság!, A férfi ki-bejár, sÍrása feltajrtathatatlan, mint az elemen­táris ' erő. — 126 — üyLRu.kKc.L — Testvér, testvér, — moindja Vilmának s összenéznek, mint gyerekkorunkban. Vilma szemében nincs könny. Szivére húzódik s mintha lángokká válna, amitől egész teste átforrósodik. Az ápolónő .behozta a kért ollót. Vilma felemeli anyja merevedő •ny.afcszirtjét, karjára támasztja, egyik kezében az olló, a másikkal a haját fogja. (Retiküljéből papirt vesz .ki s Összecsomagola a levágott hajat. Aztán visszaül anyja mellé. A 'hálóm,g, visszahuii a haldoló magasraemelt .karjain. A kar egyik helyen világosabb, másik helyein, sötétebb. A vérke­­rigés megszűnt. A szív még meg-megdobban. Hirtelen ma­gasra emelkedik a mellkas. — Anyáml — suttogja a haldokló. Aztán egy miély sóhaj ... — Meghalt — ... ugrik fel Vilma. A rémület szele az ősi szavakat hajtja szájába: Borech dajen ernes ... Lefogja a halott szemeit, aztán lehajol anya kezéhez, megcsókolja. Letérdel .imádkozik: Miatyánk ki vagy a mennyekben .. . A fivére zokogva áll mellé. — Gyerünk, ■— huzza fivérét. Az ápolónő az ágyhoz lép, a halottat levetkeztetni. — Korán reggel nálatok leszek, — búcsúzik fivérétől. Mikor fivére továbbmegy, megáll. Pillanatig, gondolkozik, aztán határozott lépésekkel megfordul. » Spritiszta barátaihoz megy. A szelidarcu .házaspár szere­tettel néz rá. — Csak átment egyik életből a másikba, -— mondják. Vacsorával kínálják. — Kell. enni, erősnek kell lenni . .. Vilma megisssza a kávét. Kiszáradt torkán erővel nyeli a kortyokat. Beszél a halottról. — Ki tudja, mit látott, mikor azt mondta, anyám ... — Az, hogy mi nem látunk valamit, nem bizonyltja, hogy nincs, — mondja a férfi. — Hátha a szemünkből hiányzik va­lami, ami valamit, ami létező, nem láithat. — Néha elhisszük az érzéseinket, néha csak a kezünk tapintását, — mondja szomorúan Vilma. — Tamás az Ur sebébe belenyúlt. — 127 — 6 SZIRMAI KÁROLY: A NtiUUir TOLL FILOZÓFIÁJA MEGJELENT k "GÉNIUSZ" Arany Toldijának mása és a Petőfi 150 éves évfordu­lójára készült hatalmas kötet, kapható lapunk Keres­kedelmi Osztályánál és a szerzőnél: Dr. Edward Ágos­tomnál, 160-17 St. Apt. 202 OAKLAND. Calif. 94612. U.S.A. címen. — Ára $10.— és szállítási és csomago­lási költség 50 cent. A keménykötésü könyv fedőlap­ját Petőfi köralaku képe díszíti, amelyet és 10 drb. korabeli képeket Silberhorn Tibor losangelesi festő­művész készítette. A hatalmas kötet 248 oldalán há­romrészes verses regényt, 49 ének, 1600 négysoros versszak, páros rímmel tartalmaz. Mint verses regény egyedülálló a magyar irodalomban! (Folytatás) Azok, akik munkánkat sze- j retettel figyelik, s tudják, hogy | mennyi külső és belső akadály t kell 1 elküldenie egy magyar fo- ! lyóiratnak, tisztában vannakI azzal is, hogy még az út elején j tartunk. Sem formában, sem ! terjedelemben, sem az; anyag elosztásában a Kalangya nem végleges. Lépéséről lépésre ha­ladunk a kitűzött cél felé, s | mindenekelőtt az,t szeretnék el- j érni, hogy a magyar oivaisó ma­gasabb igényekkel vegye kézé- j be a folyóiratot, s íróink több i önkritikával, gonddal, érzékkel, a leirt szó nagyobb felelősségé­nek tudatával művészit alkos­sanak. A Balangya a megkez­dett úton nem fog megállni, még az avatatlan is szemmel láthatóan rosszindulatból faka­dó támadások pergőtüzében is kitart eredeti álláspontja mel­lett, hogy nem mennyiségi, ha­nem minőségi munkára van szükség. Ennek a .magasabb i­­gényekre törő, sokaknak talán nem rokonszenves, de elkerül­hetetlenül szükséges törekvés­nek lesznek írói hiúságukban hieg'bántott, és azért fullánkot eresztő “mártírjai”, de hisszük, hogy az igazán tehetségesek közül legalább ugyanannyian akadnak* akik örömmel üdvöz­­lik mozgalmunkat, amelynek jelszava: az érték védelmében a diletantizmus ellen,. A Kalan­gya soha nem fog igazi értéke­ket mellőzni. Az igazi tehetség, | az elhivatottság! nálunk tárt aj­tókra, segítő szándékra, a leg­messzebbmenő istápolásra ta­lál. Magasabb mértékkel aka­runk mérni, 'hogy csatlakoz­hassunk ahhoz a magyar iro­dalmi és művészeti színvonal­hoz, amely fokozatosan elisme­résre talál széles Európában. Az igazi írókkal szemben kényes igényekkel lépünk fel, hogy megismerjenek és elismerjenek bennünket. Ez azonban addig nem lehetséges, míg több a di­lettáns, mint az író. Mert ők okozták' már eddig is a legsú­lyosabb károkat, miattuk vesz­tettük el hitelünket, itt is, Ma­gyarországon is. 'Ezek a ma­gyar irók ássák alá irodalmi ési közművelődési életünk te­kintélyét, ezek riasztják el a közönséget, .ezek veszik el a becsülettel és felelősséggel dol­gozók kedvét, ők tervezik az összeesküvéseket a magyar ki­sebbség szervezetei ellen, s ők bomlasztják! összetartásunkat Súlyos szavak ezek, de kérdez­zük: magyar cselekedet az, ha egy akármilyen jelentéktelen de magyarul megjelenő lapban egy magyar egy másik magyar nem magyar hanzású családi nevébe köt bele! Petőfi mi volt? ÉS' Herczeg Ferenc, Szenteleky, Rákosi, Gárdonyi, Keltái, Mol­nár Ferenq és még egész sereg nagy és halhatatlan magyar? Egyesek úgy látszik, azt hiszik, hogy magyar szolidaritás az, ha azok malmára hajtják a vi­zet,, akik különben is azt (hány­ják a szemükre, hogy itt senki sem magyar. Ha gondolják, hogy ez magyar cselekedet, csak folytassák. Habár nem íz­léses, ellenkezőleg, csúnya és kíméletlen merénylet egysé­günk ellen, az egyéni törtetés és alantas módon való érvé­nyesülni akarás gonosz megje­lenése, amely nem vezet célra, csak bomlaszt. Az ilyen modor árt mindig és mindenütt, de különösen kisebbségi soriban tud iszonyatosan pusztítani, mert ezer és ezer nem rnagya- ! ros nevű, de magyarul érző, de­rék polgártársunknak lelkében J I fakaszt keserű, elriasztó érzé- 1 Beket. ] Hiúságukban megbántott, e~ I gyén! érdekeikben sértett ein- I bereknek ezek az újabban egy- I re gyakoribb felhorkanásai és I apró gonoszkodásai az egész 1 ; kisebbségi magyarság szolida- 1 1 ritása ellen nem fognak ben- I műnket megállítani azon. az ú- I ton, amelyen elindultunk, s al melyről azt hisszük, egyenes® becsületes, célravezető és ma- ■ gyár. fl (1937) I Utóirat helyett. fl . . . Minden iró halálát köve® tőén elkövetkezik egy purgató-B ráírni idő. amikor az idő tiszté® tótüze kiszívja az életmübő® azt, ami salak (és minden élet® műiben akad salak) s aztán k'® tetszik az. ami maradandó . . I| (Márai ’Sándor levele SzinmMj Endréhez, 1976. 3. 29.) ® Mi egy ilyen tisztitótüzi eljs® rás, megkönnyítése érdekébe® közöljük Szirmai Károly ‘3®" ben megjelent Írását, mely nHB talán még aktuálisabb, mint :H évvel ezelőtt. H Sz. ®i ■ Jegyzetekhez: H iSzinnai Károly. Kalangyái 1937. 4. 170-173. H .Szirmai Károly: S&AVÁ® ESTÉJE. Válogatott tan® mányok. bírálatok és iro® , lompolitikai cikkek, sja Uj®. dék, Fórum és Szépirodai® Könyvkiadó, Budapest. 1^H| zös kiadvány. fl

Next

/
Oldalképek
Tartalom