Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 2. szám

CSIKiMENASÁGI: Nevezetesebb erdélyi évfordulón^1976-ban (Folytatás) 1626. jún-ban halt meg Kamu­­thi Farkas több erdélyi feje­delem diplomatája, dec. 28.-án Pozsonyban Beth­len Gábor harmadszor kötött békét II. Ferdinánddal. ban jelent meg Káldi György jezsuita fordításában az első magyar nyelvű katolikus Bib­lia '“aminek kiadását Bethlen Gábor 100 talléros adomány­nyal támogatta.-ban hészült Gyulafehérvá­­rott az első erdélyi magyar­nyelvű Kalendárium. (350 éve.) s 1651-ben jelenít meg Kisdi Be­nedek egri püspök (1646-48. várad! püspök) “Régi és új, deák és magyar áhitatos egy­házi énekek és litániák” c. énekes könyve, melyet ké­sőbb Kájoni János is felhasz­nált. (325 éve.) 1676. miárc. 27.-én született Borisban II. Rákóczi Ferenc, jún. 3.-án született Altiorján Apor Péter báró, történetíró, a “Metamorphisis Transylva­­niae” írója. júl. 8.-án halt meg Makovi­­cán I. Rákóczi Ferenc, II. Rákóczi Ferenc apja.-ban halt meg Gyulafehérvá­­rott az angol Basiie (Basi­­rius) Izsák, a gyulafehérvári kollégium tanára. Két mun­kája is ott jelent meg.-ban nyomta ki Csiksomlyoin HONVÁGY IRTA: NAGY ENDRE A betegség, úgy kezdődik, hogy sétálgatok a feleségem­mel a — mondjuk — a “Chomps Elysées”-n. A rozsdavörös gesz­té nyíák között a széles úttest elegáns Ívben hajlik föl a ma­gaslatra, amelyen mesebeli zord óriásként, szétvetett lábbal áll a hatalmas diadaíkapu. Azt mondom őszinte elragadtatás­sal: — Nagyszerű egy út, mi? A feleségem ráhagyja, hogy nagyszerű', fűn pedig buzgón kezdem belélo-vagolni magam az elragadtatásba. — Óriási egy út! Magasztos egy út! Milyen hosszú! !—s mi­lyen széles ... Istenem, ha el­gondolom, hogy mi odahaza mi­ijen nagyra vagyunk azzal az Andrássy-úttal. Pedig hát mi az e mellett! 'Belefér háromszor! Erre a feleségem kissé epés hangon jegyzi meg: — Az Andrássy-utat .. . azt •csak hagyja! Véletlenül az And­­rássy-út legalább is van ekkora. Ha nem szélesebb ... De még szélesebb is. Elszörnyedve összecsapom a kezemet. — Az Andrássy-út? Ilyen szé les? — Igenis! Még szélesebb is, ha olyan nagyon akarja! — Hogy én akarom-e? Ugy­­látszik, édesem, azt tűzted ki föladatodnak, hogy itt, messze idegenben agyonbosszants! — Nem, nem akarom agyon­­bosszantani. De akkor maga se mondjon olyanokat, hogy az Andrássy-út igy meg úgy. Hagy ja békében az Andrássy-utat! — Hát ki bántotta az And­iássy-utat? Én egy szóval! se bántottam! ! * Itt már a feleségemből kitör a sirás. — Hogy ez a Champs Elysées ilyen meg olyan széles Könnyű neki ilyen szélesnek lennie, a­­mikor a házakat kétoldalt olyan messze építették egymástól! De próbáljon az a szegény András­­sy-út ilyen lenni! Nem lőhet ne­ki a házaktól! — Hiszen ez az éppen! Ez az éppen! —- Mit ez az éppen,! Azért, hogy ez a maga Champs Ely­­sées-je ilyen marha egy .nagy út, azért nem muszáj mindjárt azt a szegény Andrássy-utat a fejemhez vágni! — Én a fejedhez vágtam az Andrássy-utat? Én vágtam a fejedhez? — Igenis, maga! — Nahát itt már ... de rend­ben van! Ezennel megfogadom, hogy énfelőlem ezentúl lehet út olyan széles, mint a Balaton, — én nem veszem tudomásul Cassai András Kájoni János ‘ Cancionale Catnobcum” c. énekes könyvét a Kájoni ál­tal 1675-ban készíted: nyom­dán. A nyomdát a csiksom­­lyói baxútok 1907-ig tartot­tak üzemben, majd Kolozs­várott Mátyás szülőházában őrizték I9z4-ig, amikor is a románok megs e mmisitetté k. (300 éve.) 1751-ben született Háromszék­ben Andród Samuel neves bé­csi orvos, iró, költő.-ben halt meg H aiter László gróf, Bethlen Kata első férje; lefordította f enelon “Tele­­maque”-ját, melyet 1755-cen Barkóczy Ferenc egri püspök nyomatott ki. (225 éve.) 1801-ben építette Ugrai László a kolozsvári Unitárius Kollé­giumot.-ben kezdte épiteni Carlo Justin a kolozsvári Toldaiagi- Korda házat.-ben kezdte el írni Samuil ÍVhcu vK.ein) g. kát. román püspök “Istoúia síimexurile si intemplarile romamlor” c. munkáját, ami 'betejazetlen maradt (175 éve.)-ben született Torma József Szolniok-DoDoka alispánja, képviselő, régész, történész, Torma Zsófia apja. (175 éve) 1826. jan. i2!l-en született Ara­don Lippert József építész; ő építette az esztergomi bazi­lika előcsarnokát es a pri-Ezentúl befogom a számat, punktum! Most tehát következik egy hosszú, hallgatag séta, amely nek folyamán, mindketten ko­moran bezárkózunk a magunk érveibe és ellenérveibe. Nagyon el vagyok keseredve. Elvégre mégis nevetséges, hogy az em­bernek se szabad már megkoc­káztatnia a Champs E.ysées szélességéről! És mit azonosítja magát a feleségem olyan na­gyon az Andrássy-uttal? Hát nem igaz? Az Andrássy-út szé­lességének semmi köze sincs a uazansághoz! Amikor az And­rássy-út még nem volt meg, akkor is voltak mái- jó hazar fiák. Például Zrínyi Miklós. Na­hát! ... De ezt a nagyszerű okos­kodást csak úgy magamban monológizálom el. Ezalatt azonban a hatalmas úton zavartalanul folyik tovább a mindennapos élet. Középütt fogatokban, automobilokban e­­legáns úrnők röpködtetik a pa­­radiicsomtodlakat, kócsagokat, tüllőket, prémeket. A gyalogjá­rón pedig (csak azért is kijelen­tem, hogy maga a gyalogjáró olyan széles, mint az András­­sy-út!) a szerényebb hölgyek ringanak a tehetetlenül, magas cipősarkokon. Külön attrakció­ként szerepelhetne külföldi va­rietékben az az ügyesség, ami­vel a párisi nők ezekben a ci­pőkben tipegni tudnak. Azt mondja a feleségem. — Viszont meg kell adni (az asszonyok szeretik mindjárt vi­tatkozva kezdeni a mondatot!) hogy igazi sikkes nőket csak Párásban lehet látni. Kedvetlenül válaszoltam: — Ugyan hagyd ezeket a pá­risi nőket! IMind csupa degene­­rált majom! — Degenerált ide, degenerált oda, de nagyon sikkesek! Néz­ze, hogy tudnak ezek lépkedni a szűk szoknyában, a magas­sarkú cipőben. Nálunk az asz­­szonyok úgy lépkednek, mint a vízilovak. Valami nagy keserűség szo­rítja össze a szivemet. Dühösen mondom: — ‘Ez a tipikus autoszuggesz­­tió. Mert párisi nő, tehát min­den sikkes, amit csinál. Kije­lentem, .hogy nem adom a bu­dapesti nőket ezekért a föfcico­­mázott csontvázakiért. — Ejha! De nagyon védi egy­szerre a magia budapesti höl­gyeit! Talán sajnálja őket? — Az én budapesti hölgyei­met! Mondd mindjárt, hogy egy egész háremet tartok odahaza! — Maga mondta, hogy ... — Én mondtam? Mit mond­tam? Azt mondtam, hogy akár­milyen sikkesek is ezek a pári­­siak, azért nem muszáj mind­járt lepocsékolázni a budapesti hölgyeket! Akármiben előbbre mási palotát. jan. :2i5.-én született Kolozs­várott Gyulai Pál iró, költő mükritikns, irodalom törté­nész. jún. 1-én született Márama­­rosszigeten Prielle Kornélia színésznő. (150 éve.) 1851-ben halt meg Döbrentei Gábor tudós, költő, pedagó­gus, a Magyar Tudományos Akadémia első titkára, 1814-18 között az “Erdélyi Múzeum” szerkesztő-kiadója -ben született Herrmann An­tal etnográfus, brassói pan­­icsovai gimnáziumi, majd ko­lozsvári egyetemi tanár, a x\ éprajzi Társaság egyik a­­lapitója.-ben fejezték be Kolozsvá­rott a magyar neoklasszikus stilus ban épített külmagyai­­utcai református templomot, -ben Kossuth Lajos, Gál Sán­dor honvéd tábornokot ne­vezte ki az “erdélyi felszaba­dító Hadsereg foparancsno­­nak. — Makk-féle terv. (125 éve.) 18/6. febr. 22.-én halt meg Ko­lozsvárott ürögdi Nagy Fe­renc ref. lelkész, tanár, tró, kertész aiz EMGE alapitó tag­ja a kolozsmonostori gyü­mölcs- és szőlőiskola alapító­ja. máj. 1-éin halt meg Gerny-e­­szegen Teleki Domonkos gróf reformpolitikus, történet iró. Főmunkája “A Hóra táma­dás története” (Bp. 1865.) szept. 16.-án halt meg, Ko­lozsvárott Miké imre gróf po­litikus, iró, történész, a re­formnemzedék vezéralakja, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (1844.) és az Er­délyi Múzeum (1859.) alapí­tója.-ben halt meg Szamosújvá­­rott Lukácsy Kristóf r. kát. pap, történész. Főmunkái: “História Armenorum Tran­­sylvaniae” (1859.) és “A ma­gyarok őselei, hajdankorí ne­vei és lakhelyei” c. alapvető dokumentációs munkák.-ben halt meg. a Hunyad­­m-egy-e-i Felpestessen Makray László honvéd alezredes, vé­gig harcolta az erdélyi hadjá­ratot, amiért Aradon halálra ítéltek, aki 16 évi várfogság­ra változtak. Szabadulása ir­tán kiadta Bem hadsegédé­nek, Bauer őrnagynak fel­jegyzéseit. (100 éve.) 1926. febr. 16.-án halt meg Ko­lozsvárott Nagy Károly ref. püspök, egyházi iró. (50 éve.) * * * Ez a felsorolás; koránt sem teljes. Mégis szükségesnek tar­tom, hogy a tavalyi felsorolást, a teljesség igénye nélkül, kiegé­­szrisem néhány, később tudo­másomra jutott adattal. 1325-ben Róbert Károly Lippán Anjou Szt- Bajos tiszteletére minorita kolostort alapított, -ben Robert Karoly Basarába oláh vajdát kiverte a Szöré­nyi bánságból és hübérurasá­­ga elismerésére kényszeritet­­te. (650 éve.) 1550-ben a Csanádi székes-káp­talan elmenekült a törökök elől; utolsó ismert kiadvá­nyuk 1549. aug. 2.-án kelt. Irattárakat az Országos Le-I lehet Paris, de véletlenül höl­gyekben ... olló ! — Micsoda “ohó”? — Semmi ... Különben meg­fogadtam, hogy nem vitatko­zom többet. Túlérzékeny vagy! Nagyon is oda vagy a te Pari­soddal! — Én? Az én Parisommal? Hiszen folyton maga ... — Elég,! ... Mondtam, hogy jobb tesz, ha nem vitatkozunk. Úgyis tudtam, hogy végül én leszek az oka! ... Most aztán végleg el van í ontva a sétánk. Némán elindu­lunk hazafelé, de némaságunk­ban tö'ab a szomorúság, mint a duzzogás. Szeretnénk egy­másra haragudni, de érezzük, hogy nincs miért. Végül ő is csak tudja, hogy a Champs Elyées nagyon széles és én is tudom, hogy a párisi hölgyek nagyon sikkesek. Odahaza aztán előszedjük azt a néhány budapesti anzitosz­­kártyát, amit barátaink küldtek utánunk. A szobában már al­­konyi félhomály van, de odaül­jünk az ablakba; onnan meg jói látni mindent ... Az országház egy kicsit elaprózott, az Erzsé­­bet-kiörút egy kicsit kopottas, a Duna egy kicsit hatott ... De ennek mindennek a fénykép az oka ... Az ujjunk végigsétál a jólismert tájakon és mintha a lelkünk ott-vibrálna, ott érezne az ujjunk hegyén .. . Már kívül is kezd sűrűsödni a homály, de azért nem gyújt­juk meg a lámpát. Minek is? Minél sötétebb, van, annál tisz­tábban látunk arrafelé, hazafe­lé. Meri most már nem a sze­münkkel nézünk. Azt mondja halkan a feleségem: — Ott a Várbazár tövében van egy kioszk. Emlékszik? Mi­lyen csöndes volt mindig. Né­hány fiatal szobrász, néhány öreg nyugalmazott hivatalnok kávézgatott ott. És a terraszá­­ról látni tehetett a Dunát. — No, de a margitszigeti töl­gyek ... az se kutya! Meg a Já­noshegyi Meg, Promontor, ahol a Duna füzesekbe vész íbele ... Emlékszel, egyszer Ady Endre azt mondta rá, hogy valami Dnjeper-ize van az egésznek. Orosz bánat van rajta ... Vig robaj fölzaklat bennün­ket hirtelen. A gyerekek jönnek haza a sétából. Megkérdem tő­lük: — Hol voltatok, merre járta­tok, gyerekek? — Az Eiffel-toronynál. — Igen? No és hogy tetszett az Eiffel-torony? A fiam, a Prutyi, vállat von­va feleli: — Az annyát! Jau magas; to­rom ! Összenézünk lelkendezve. Ez a fiú Párisban megtanul­ta a tiszaháti dialektust! ÜJtV Ä TÚLVILÁGON IRTA: BARDOCZ TIBOR Január elsején haltam meg. Ez volt a tragédiám. A szoba túlsó sarkában szólt a rádió, valamelyik templomban éppen az újévi ének hangjai szálltak magasba: “Óh szép Jé­zus, ez új esztendőben”, s az enek közepén szépen elaludtam, örökre. Jó apám lefogta a sze­memet. Aztán otthagytam őket; a többi nem érdekelt. De most, ezen az estén vissza kellett jönnöm mégegyszer. Uj hazámban az a szabály, hogy aki még egyetlen napot sem szenvedett abból az évből, a­­melyben testéből szabadult, an­nak vissza kell térnie még egy pillanatra. Csak egy pillanat az egész, de mily hosszú és kínos e pilla­nat! Mit tudjátok ti, mennyi ogy pillanat annak a .számára, aki már megkóstolta az időtlenség boldog semmijét! Visszajöttem hát azzal a reménnyel, hogy el­röppen a kiszabott időparány s akkor, véglegesen és többé visz­­szatérésre nem kárhoztatva, itt­hagyhatom e szomorú anyagvi­lágot, ahol az idő és térfogat uralkodik, tompa fényék és tit­kos homályok rettentenek, a véltárban és Gyulafehérvá­­rott őrzik.-Iben iktatta be a Toronyi zsinat (Torontói m.) az első magyar evangélikus prspököt Szegedi Kiss István szemé­lyében.-ben a székelyek és szászok, valamint a magyarok és szá­szok között a társadalmi és vallási ellentéteken túl már nemzetiségi ellentétek is sze­repelnek; Nagyszebenben a szászok két székelyt kivégez­tek “mert azok ittas állapot­ban a szászokat gyalázták. (425 éve.) 1575-ben irta Dénes Bogáti Fa­zekas Mihály unit. iró, mü­­“széphistoria a tökéletes asz­­szonyállatokról” e. munkát. (400 éve.) 1775-ben Kolozsvárott az Or­vossebészi Lyceum megalapí­tásával megkezdődött az or­vos és sebész képzés. (200 éve.) 1825-ben született Finály Hen­rik klasszikafilolóigus, régész kolozsvári egyetemi tanár, az Erdélyi Nemzeti Múzeum i­­gazgatója. (150 éve.) 1875. ápr.-ban kezdett hozzá Torma Zsófia a tordosi ása­tásokhoz. nov. 13.-án született Magyar­­pécskán Klebelsberg Kúnó gróf, a két világháború közti korszak nagy kultuszminisz­tere, aki a trianoni csonkaság ellenére a magyar közokta­tást európai hírűvé tette, -ben halt meg Kemény Zsig­­mond báró politikus, újság­hol zörejből áll a hang és szag az illat is. <S a hűn! Érezni a rothadó lelkeket. Iszonyú bün­tetés számomra e pillanat! Jártam az utcákat, mert jár­nom kellett. Voltam otthon is, de elmenekültem az ismerős környezet elől; ez még fájóbb volt a többinél. S lassan isme­rős lett a többi is: a szó, sóhaj, iíUi.abZ, Kacér nevetgélések, vá­gyak, könnycseppek -s gyűlölkö­dés. Kezdtem emlékezni. Ilyen voit akkor is; a világ nem válto­zott .. . S egy utcasarokon — ezt a­­karom elmesélni, mert ez volt számomra új — megláttam s hallottam a csodát. Ott, ahol az emberi beszéd a -legerősebb, a­­hol legzajosabb a járás-kelés és forgalom, ahol legfényesebbek a kirakatok, egy hirdetőoszlop mögött két alak vonta magára figyelmemet. Fejük felett egy villamosóra öt perc híján éjfélt mutatott s ők izgatottan sut­togtak, mint cinkosok a tett e­­lőtt. Közelebb osontam hozzá­juk s megismertem őket. Egyik sovány, szakállas öregúr volt, kis pocakkal és beesett arcával másik ifjú még, amilyen az ö'reg volt akkor, amikor megismer­tem; -fehér köntöst viselt, a sze­me csillogott és izgatottságán észrevettem, hogy nem más, mint lámpaláz, az első szerep-Winnipeg. Man. 1976. január 9. iró, a magyar történelmi re­gényírás első igazi művelője. (100 éve.) 1925-ben Erdélyben 69 helyén 238 nyomda működött: eb­ből 147 (61.8%) magyar, 25 (10.5%) német, 66 (27.7%) 7 román, Kolozsvárott 35, Te­­mesvárott 19, Aradon 16, Nagyváradon 15, Nagysze­ben 12. — Ma minden magyar könyvet és a sajtó-termeket 90%-t Bukarestben nyomják. (50 éve.) n£li/ÜDIá Á (Orsolya József szobrának avatására) I A zenekar már hévvel bevágott, izmos testével feszül a leány. A nagy keringő lendületével tancba kezd éppen a szőke talány. Fejét oly büszkén fúrja az égbe, arcára ragyogva ömlik a fény, kétség nem férhet, hozzá nem érhet fold sara, átka, mert álom e lény. Fehér ruhája úszik utána, amint a szellő fújja a haját. A ruha tapad, testéhez ragad, de nem lassítja az égi csodát. Lendület lobban, lépése dooban, élvezet nyilai át ifjú szivén. Színpad kitagul, parkká kitárul, olyan most, mint egy csábító szirén. Országok múltak, trónok lehulltak, szivünkben maradt vagy ezer talány. Tengerek hátán, hullámok szárnyán idáig táncolt e pesti leány. Higyjék el mások, hideg jogászok, hogy e vad világban győz a pimasz, íme e táncban, kecses mozgásban felragyog újra a szép, jó, igaz! Könnyű László. lés előtti mámor, boldog izga­lom, belső tűz, remény és -biza­kodás. Az emberek szaladtak körü­löttük, az újságárusok lapcune­­ket üvöltöztek a transzparen­sek viliázva hirdették a legjobb cipőmárkát, ők azonban zavar­talanul tárgyaltak tovább. Kö­zelükben lopakodtam egészen s figyeltem szavukat. — Milyen akarsz lenni egy­­átalán — kérdezte az öreg kis­sé türelmetlenül. Az ifjabb komolyan válaszolt/ — Szép. — Szép ... .Szamárság! Én is az akartam lenni. Mindenikünk szép akar tenni. Ez a baj. Mert egyikünk sem gondol arra az indulás pillanatában, -hogy az embernek'is köze van hozzánk, évekhez, nemcsak nekünk az emberekhez. Milyen módszert dolgoztál ki, amely szerint cse­lekedni akarsz? —Nem dolgoztam ki semmi­féle módszert. Jósággal akarok minden embert boldoggá tenni, hogy ezáltal megszépüljek én is. Az öreg felnevetett. — Ha! Te azt íbiszed, irá­nyítani tudod a boldogságot az emberek szive felé? Ok még egymást sem értik meg, nem­hogy tégedet! két hét sem telik el az életedből, amikor rádöb­bensz, hogy uz emberek irányí­tanak téged és tud-: az ember o'nzo. kegyetlen és kapzsi lenni. Szeszélyes az ember. Mit teszel, ha egyik esőt kér, amikor a má­sik napsütésért imádkozik? Mit teszel, amikor rendszereket és éteteket pusztítanak el egyesek, hogy vér utáni szomjúságukat csillapítsák, nem törődve köz­ben az árvák és özvegyek köny­­nyeivel? Mit teszel, amikor meg kérdezésed nélkül porba tipor­ják eszményeidet: a jóságot és szépséget, a b-öldog,ságot és meg értést, s mások becsületét? A- mitoor átkoznak téged és ősei­det, akik világra engedték őket? Amikor tizenkét karod mind­egyikére súlyos gondokat akasz tanak? Amikor napujjaidat, el­sőtől az utolsóig, teleszórják hamissággal és rágalommal, szitokkal és szennyes bűnnel: mondd, mit teszel akkor? — iNe folytasd! — kiáltott fel iszonyodva az ifjú. — Ez nem igaz. Nem lehet való! — Igaz! — mondta búsan az agg. — Higyjél nekem. Az em­berek erőszakosak és- durvák. Megvannak győződve, hogy u­­rak az idő felett és elrontják a szépet rúttal, a jót gonosszal az igazat hamissal és saját ok­talanságukkal rombolják te bol­dogságukat. Ha kemény teszel és vad, akkor eredményt és si­kert várhatsz, különben nem. Az ifjú tágranyilt szemmel, csodálkozva figyelte az erőtel­jes szavakat és megrémült, a­­mikor az öreg elhallgatott. -Sem mit se tudott mondani. Csak akkor nézett fel, amikor az ö­­reg újra megszólalt: __ Vigyázz, fiam! Követke­zel._Járj szerencsével! Bulláinak bő redői közül egy számot vett elő és feltüzte az if­jú mellére. Ebben a pillanatba az utcai lámpák elhomályosod­tak. Éjfél volt. Mintha távozó­ban hallottam volna az agg sza­vát: — Bölcs légy, fiam, ne szép... Amikor kivilágosodott ismét az utca ,az ó-év eloszlott, már, mint füst, s az Uj is elindult, egyre távolodott és egyre kisebb tett, mig el- nem tűnt egészen. Valahol egy óra éjfélt ütött. Harangok kondultak meg min­denfelé a városban s én búcsúz­tam a földtől, mert lejárt a pil­lanat. (Folytatás a 2. oldalról) dani: “íme a szerénység jutal­ma.” — Hogy tehát a tolvajok ezt el ne mondhassák kénytelen le­szek neked venni egy aranylán­cot, amely lopásra csábit, s a végibe egy pakf-onórát, mely az­tán a tolvajt lehűti, úgy, hogy kénytelen tesz igy fölkiáltani: “íme a nagyravágyás bünteté­se!” — Igaz. Csakis igy tanul a tolvajvilág egy kis morált. Ekképp vitatkoztunk mi Mik­lós bácsival. Felügyeleti jogát állandóan megtartotta, s az óra révén gyámság alatt tartott. Pe­dig ez csak akkor lett rám néz­ve igazán kellemetlen, amikor álba a korba léptem, melyben az ember néha csöndes kirándu­lásokat tesz a zálogház vidéké­re. Egyetlenegyszer csaphattam be az órámat: mikor Miklós bá­csi tífuszba esett, s én egy idő­re megszabadultam tőle. Mikor Miklós -bácsi gyógyulni kezdett egyre sürgette, hogy menjek el -hozzá látogatóba. Szerencsémre ekkor meg én es­tem tífuszba, sí Miklós bácsi nem vonhatott kérdőre jó egy­­pár hétig. Mikor legelőször ma­gamhoz tértem, legelső kérdése ez volt: — Hol az órád? Elvesztetted ugy-e? — Ott ... ott ... a tálcám­ban. , Miklós bácsi odarohant, s ki­vette azt a ismert, pirosszélü cédulát. Fejéhez kapott s elro­hant. Egy óra múlva tért visz­­sza. — Már lejárt a határidő, el­árverezték. -Nem szólok sem­mit: még nagyon gyönge vagy. (Éreztem, hogy nyakon a­­kart ütni.) Mire felgyógyultam, Miklós bácsi már nem is érezte magát bérmaapának. Minden szál meg | szakadt köztünk, s ő szabadon I engedett engem a magam ut- J jain járni. Ismétlem: ajándék lónak | nézd meg a fogát. Áz óra IIWIII III «iriWliTárílMmilMi MMTMTMIMMiaMIlBmilllirMfiTlMM Mi MII 11 111 I III r~" lítmtŰMl OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: j Angol nyelvtan és Beszélgetések . . ............ $ 2.00 í Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.5ü Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés .................... $ 8.2ü Gundel Károly: Hungarian Cookery (magyar receptek, angolul) ......................$ 3.70 Juhász József: Idegen partok között (elbeszélések) ...................... $ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ...................... $ 2 00 Hol van a nyár? ...................... $ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) . . . .$ 3.00 Medical, nuclear and Literary index ...................$ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény) $ 6.00 Miska János: Legjobb elbeszélések angolból $ 3.00 ” ” Egy bögre tej (elbeszélések) .,. $ 4.00 < Muzsi Jenő: Öt könnycsepp (versek, elbeszélések) .............................. $ 2.60 Nagy István; A fenségtel a hallja kendig (elbeszélés) ........................ $ 3.00 A. N. Nyerges: Poems of Endre Ady.................. $10.00 | Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 5.00 M Rába Margit: A rettenet évei (regény) . ... $ 300 ifi Rúzsa Jenő: A kanadai magyarság története . . $ 5.0.) ilj Sárvári Éva: Kigyúlt a fény, (regény) .............$ 4.00 * l||t Somogyi: Szumirok és magyarok ......... $ 8.20 Ifi **j Székely-Molnár Imre: Az Apostol és a Paradicsommadár . . $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban $ 3.00 Vaszary Gábor: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” ” A nő a pokolban is ur ” $ 5.50 " ” ö ” $ 5.50 jj Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs)........................$ Y.50 Rendelését küldje (darabonként) 30 cent szállítás «8 csomago­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 15 cent “bank exchange^-t kell számítani. L M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA i 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R33 2B6 >■ i hu 1,11 u" vaumra—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom