Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 2. szám

8 Winnipeg, Man. 1976. január 9. A MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADABAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. törvény a törvény fölött IRTA: SZUNY AI ZOLTaN Kedves és mélyen Tiszteli Rovatvezető "Nénink, bánná Asszony"! “A vidám elme jó orvosságul szolgál, a szomorú lélek meg­­szárazitja a csontokat.” (Példa 17. v. 22 v.) A múltkori levelemből kima­radt egy fontos, ezt most póto­lom. DALMA RIGMUS Megéneklem DAL.MÁT, aki horvátDALMÁT, aki régen la­­koDALMÁT, beosztja a férje javaDALMÁT és, ha volna gya­­rapitná az ő uraDALMÁT, ke­rüli a hosszú-bosszú minden bo­­nyoDALiMÁT, látogatja vásár sokaDAíLMÁT, oktatja a zene­­társaDALM'ÁT, nein szereti a vér forraDALMÁT, de ünnepli a béke diaDALMÁT, pártolja Ő, mint derék nő hazánk iroDAL­­MÁT, megtartá a nászi foglá­rt A LM AT, ezért szereti az ura DALMÁT, végzetül átveszi egy csendes tücsök biroDALMÁT, Így élvezi háza vátgaDALMÁT. Tizenöt féle DALMÁT. * * * Ilyen érdekes rigmusok .gyárt hatók az Eszti, Sára. Zsófia. Zsuzsika, Endre, stb. nevekre is. Próbáljátok meg gyerekek ti is. Nagyoai szórakoztató és una­loműző játék. Nos? SÁRA RIGMUS SÁRA anyánk, SÁRA, alkal­mas a családjának boldogitá- SAiitA, házatája rendbentartá­­iSÁRA, iháztiizének oltalmazá- SÁRA, a jövedelem ínegtakari­­táiSÁRA, a konyhapénz jó be­­osztáSÁRA, bú, s bajoknak el­­báritáSÁRA, a gyerekeinek: megzabolá&ÁRA, tanitáSÁRA, megesőkoláSÁRA, jó ápoláSÁ­­RA, Isten után, orvos szerint meggyógyitáSÁRA. Isten háza látogatáSÁRA, szent igék meg­­halIgatáSÁRA, befogadd,SÁRA, •ni egta r tá S ÁR A, mis sz i ó záSÁ­RA, minden jótét létek megál­­dáSÁRA. ESZTI RIGMUS Derék nő az ESZTI, haját megnövESZTI, eszét, pénzét, biz ő el nem VESZTI, Iratét fej- 1ESZTI, kalácsát helESlZTI, gyerekét ferESZTI. jószágát a rétre kierESZTI, nem dünnyög, ha nyomja vállát az élet ke­­riESZTI, Istenhez imáit buzgón felterjESZTI, az uborkát nyá­ron kovásszal orjES'ZTI, tilos vágy őt sohasem epESZTI, i­­lyen derék nő az ESZTI. IMRE RIGMUS Magyar pap, a páter Dittrich IMRE, büszke ő a lelki kincse- IlMRE, felfigyel a beresz­­telMRE, a szerettelMRE, he­­szédelMRlE, zsebpénzelMRE, fülelMRE, fcezelMRE, minden tettelMRE, emlékeztet a szü- LelMRE. Ilyen jó ember az IM­RE! (Az Imre rigai. Dalma né­nitől származik, a többi nem!) •í* »i* Üdvözlöm szeretette! a kis KMU olvasóit, Isten bő áldását kívánom az új esztendőre, szer­kesztőinek, olvasóinak, Dalma asszonynak kézcsókkal, Végh László ny. ref. rektor Kecske- ] métről. Hámory Várnagy Dalma: NtÚLBESZÉD Én vagyok nyúlmama gyöngye, pletykaság, hogy szivem gyönge. Sportolok is szaporán, sportpályám a tág határ. Minden erdőkerülőre, fittyet hányok nyakra-főre, Je megsúgom azt is ám, viszem irhám szaporán, hogyha közéig — borzadály!—a kegyetlen, gyilkos kutya pár. Vadász hajszol az ebbel, rekordom van, rossz kedvvel! Rákoskert, 1947. Kádár korlátozott szabadsága (Folytatás az első oldalról) gazdasági kérdésekkel foglalko­zik s alig politizál. Ehelyett Kádár eigy új, java­részt fiatalabbakból álló tech­nokrata csoportot »egyezett elő­térbe, Így Lázár miniszterelnö­köt, Huszár tervfelielőst, Szekér KGST-ügyekkel megbízott al­­elnököt, a két másik helyettes miniszterelnököt: Havasit és Borbándit, Rományi mezőgaz­daságii minisztert, Simon ne­hézipari minisztert, Maróthyt, az egyori ifjúsági vezetőt és Györgyit, a Központi Bizottság titkárát. Ezek mind átlagos 40- 45 éves emberek s az új rend­szer hívei. Politikai kezdeményezést tő­lük nem lehet várni s feladatuk csak arra szorítkozik, hogy a ÓHAZ&BA SEGÉLYT az IKK A utján A í/ GGYORSABBAN ÉS LE GM KGB i ZH ATÓBB AN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDELMI OSZTÁLYA TOVÁBBÍTJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1X0; $15.01-tői $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKK A kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) fennálló rendszert igazgassák. A Kádár-féle rendszer kétségte­len hozott reális eredményeket, s ezek számítanak. Moszkva a­­lijgtha fog beavatkozni a magyar ügyekbe, melyek már több szov­jet változást szerencsésen túl­éltek. A magyar nép pedig kénytelen beérni azzal, ami van, akár tetsizik neki, akár nem. Ha 1956-ra gondolunk, akkor félig meddig meg; lehet a nép eléged­­víe. Ellenzéki tevékenység pedig ci^ak egyes marginális területe­ken mutatkozik': Kádárt egyesek Deák Ferenc­cel hasonlítják össze, ki a műit században az l>849-es összeom­lás után kitartó pragmat'kus munkával lassan kidolgozna a kiegyezést a Hapsburg uralko­dóházzal. A hasonlat azonban sántít egy kicsit, mert első sor­ban Deákot nem terhelte egy, az 1956-oshoz hasonló folt, másrészt Ausztria engedéke­nyebb volt, mint a szovjet. A ki­egyezés a magyarságot szaba­dabb és nagyobb hatalommal bíró állapotba helyezte, mint annakelőtte bármikor máskor, mig Kádár “egyessége” csak szűk keretek közt mozgó javu­lást tud felmutatni. A mai Ma­gyarországon éles határvonal húzódik az elérhető eredménye­ket illetőleg, vannak emberek, akik megtakarított pénzüket már semmibe sem tudják be­fektetni. A megjengedett legna­gyobb birtoklás ugyanis csak egy saját lakásra, annak beren­dezésére, egy vikendházra és egy gépkocsira terjedhet ki, en­nél tovább nem. Hasonló korlá­tozás érvényes átvitt értelem ben a magyar népre i-. Korláto­zott gazdasági — Ms szabad­ság. Más választás nincs. született — felelte dacosan. — Remekül hazudik — gon­dolta magában a rendőrtisztvi­selő. Havasné, a Veráéval szom­szédos padlásszoba bérlője saj­nálkozva hangoztatta, hogy egy honfitársnője ellen kényte­len vallomást tenni, de nem hallgathatja el az igazat. Vera a szülés utáni héten elhagyta az ágyat és a városba készült. Havasné figyelmeztetésiére, hogy ez még igen korai indula­tosan felelte, hogy a semmiből nemi élhet meg a gyermekével és munka után kell néznie. De legalább azt a szegény kicsit ne vigye magával, kérlelte Havas­né. A szegény kis porontyot ő is .szívesen vállalta volna arra a néhány órára. — De ezt akkor nem mond­ta! — kiáltotta villámló tekin­tettel Kovács Vera. — És arról sem beszélt, ki ad majd enni szegénykémnek, amig én elva­gyok. Vagy maga nem tudta, nogy a gyermeknek eledel is kenj? A rendőrtiszt ceruzája végé­vel szigorúan megkopogtatta az asztal lapját:. — Akkor .szóljon, ha kérde­zem! A következő tanú is azt val­lotta, hogy Vera szándékosan ejtette le gyermekét, miután nem sikerült másként szabadul­nia szerelme gyümölcsétől. A rendőrtisztviselő elgondol­kodva bámult ki az ablakon, majd a gépilrónőhöz fordult és diktálni kezdte a jegyzőköny­vet. — A tanuk elmehetnek, a gyilkossággal gyanúsított Ko­vács Vera pedig letartóztatás­ban marad — jelentette ki az­tán. Semmi kételye sem volt afelől, hogy helyesen és igazsá­gosan járt el. Vera sápadt arca még jobban elfehéredett, de összetapadó aj­kai elnémították a jajt, amely a bensejében kiáltott fel. Te­gyék vele, amit akarnak. Neki már minden mindegy, őt már semmi sem taszíthatja mé­lyebbre. Kinyílt az ajtó és belépett egy rendőr. Pólyába göngyölt és ke­servesen sivalkodó csecsemőt tartott mind a két karjában. Ke rek arcán zavart ési széles mo­soly. Férfiügyetlenséggel ringat ta a csecsemőt és félt szabad­dá tenni a jobb kezét, hogy tisz­teleghessen felettese előtt. Ha­sonlóan súlyos terhet még so­hasem tartott. A bokáit sem vágta össze olyan feszesen, mint máskor. — Ezt a csecsemőt találtam a padlásfeljárónál. A keservesen üvöltő gyermek eltorzult arcát könnyek árasz­tották el, szederjesen elkiékült ajkai közül nyál buggyant ki. A rendőr széles tenyere puhán ütögette, két karja esetlen len­gésekkel ringatta a pólyát. — Csittulj már te, ne sírj kis lelkem — dünnyögte. Az idős nőket maradásra késztette a váratlan esemény. — Ó, a szegény kis ártatlan! Micsoda anyát adott neked is az Isten. Nahát, nahát! Ilyenek 1 a nők manapság. Verára sújtott becsmérlő pil­lantásuk. Az a rendőrtisztviselő Íróasz­talának közelében ült egy szé­ken. Két váll között lesett a a gyermekarcra, amelyből meg­tudott valamit, amit csak ő lá­tott meg Neki nyomban szólnia cselekedni kell. Küzködött ma­gában. A komoly hivatalihelyiséget mind élesebb hangjaival töltöt­te be a keserves gyermeksirás. A rendőrtiszt nem tudta, mivel csititsa el. A büntetörvény­­könyvben nincs utasítási eme az esetre, a törvény nem ir elő fe­nyítéket az ilyen rendzavaréval szemben. Megvakarta a fejét majd mérgesen rivalt a .rend­őrre: — Miért nem vitte a lelenc­házba? Ennyit magától is tud­hatna. — Azt kérem én is tudom, , hogy a lelencházba tartozik — felelte az méltatlankodva, — de ennek a szegénynek valami ba­­: ja van. Ehhez sürgő en orvost kell hívni. i — Igen, igen, orvost kell hív­ni!! — helyeseltek követelődzve az asszonyok. Vera felugrott a székről. Nem habozhat tovább. — Ur Isten! — kiáltotta ha­raggal — nem látják, hogy en­nek a szegénykének nem orvos kell, hanem anya tej? Ez éhes! Enni akar! A rendőr karjából kikapta a gyermeket és visszaült a helyé re. A psaládtálán, öregedő rend­őrtiszt elképedten nézte, ammt Veraa ruhát eltávolító ujjal gyors mozdulatára ki buggyanó keblét a csecsemőnek adta. Is­meretlen, idegen szavak dalla­mát dúdolta, amit csak ő meg csecsemő értett. A sir ás elné­mult és az áktaszagu letvegőt az életet adó anyatej édes illa­ta járta át. A komor falak hi­vatali világát családiasán meg­hitt hangulat töltötte be. Az asszonyi pillantások szeretettel simogattak Verára. — Mégisi jó teremtés — súg­tak össze hallhatóan. A rendőrtisztviselő tanácsta­lanná vált íróasztala mellett. Akit az előbb még gyermeke meggyilkolásának gyanújával vett őrizetbe, az most életet ad egy ikis idegen életnek. Jobban sizemügyre vette a lány arcát és azt egyszerre igen kedvesnek, találta. A rendőr napsütött arcán az a tetszés ragyogott, amellyel egy igazi férfi néz meg egy iga­zi nőt. Köbintett, a torkát kö­szörülte, majd a rendőrtisrtVi­­selőhöz fordult.. —- Ez a fiatalasszony magá­hoz vehetné a gyermekeit, ha nincs ellene a törvény — java­solta bátortalanul. A nők kórusa meg utánazúg­ta: — Bizony, hogy ez lenne a legjobb. Ha már Isten elvette az övét, legyen vigasza ez az árva. A rendőrtiszt megkipődöLen nezett rájuk. — Hiszen az előbb még más­ként beszéltek. Ok csak azt mondták, amit láttak, hangzott a háborgássze­­rü feleletek arról, amit nem láttak. Csak most derült ki mindannyiuk tévedése és maga az Isten intézkedett úgy, hogy ez kiderüljön és a törvény ne büntessen egy ártatlant. Nem lehet gyilkos anya az, aki ilyen jó egy idegen gyermekhez. iMár azzal is érveltek, hogy Veráról egyébként senki sem mondhat semmi rosszat. Igyekvő, dolgos. A szörnyű balesetnek is épp az volt az oka, hogy tuion-túl kö­telességtudó. A rendőrtiszt felemelte és sze­letekre tépte az elkészült jegy­zőkönyvet sokáig gondolkozott és egy uj határozat szövegét fo­galmazta magában. Nem a föl­di törvények ,hanem, a tö: vé­nyek fölötti törvény parancsa szerint. — A gyanúsítottat szabadláb­ra 'helyezem — hirdette ki az­tán. — A tanuk isi elmehetnek ás máskor csak olyan vadat emeljenek, amelynek alapossá­gáról meg vannak győződve. Kovács Vera pedig, amennyi­ben hajlandó magához venni a talált gyermeket, jelentkezzék a tele ncházban, ahol majd elin­tézik a továbbiakat. A belső elégedettség mosolyá­val tekintett Verára, aki fekete fejkendőjének pereme alól, há­jasán pillantott vissza rá. A gyermek ajkai már jóllakó,ttan váltak le kebléről és az álom egyenletes muzsikájával békáit a lélekzete. — Ha valamire szüksége van Velrácska — zümmögték halkan a távozó asszonyok — csak szóljon nyugodtan. A rendőr elégedetten csapta össze két tenyerét és viharos örömmel kiáltotta: — Jöjjön édes lelkem, majd én elvezetem a lelencházba. Vera ijedt mozdulattal paran­csolt csöhdet. — Fel ne ébressze! — sut­togta korholóan. Elrendezte ruháját éa lassan felemelkedett. A szemével je­lezte, hogy indulhatnak és a tekintete azzal a bizalmas meg­hittséggel állapodod meg a rendőr arcán, amellyel a nők sejtetik asszonyi tetszésük el­titkolt érzéseit a férfival. Az behúzott vállal, lábujhe­­gyen s az uj gazdához szegő­dő kutya buzgón engedelmes­kedő mozgásával osont ajtót nyitni. Vera büszke mosollyal lépett ki a szobából, az élet kincsével a karján és örömében köszönni is elfelejtett. A rendőrtiszt megilletődötten bámult a távozók után. — Ezek hárman egymásra ta­láltak — gondolta ‘magában és még sóba nem érezte úgy, mint most, hogy hivatása világában azt tette, amit kellett. Megjelent a húszéves évforduló Magyar Szabansagharcra emlékező albuma A MSzSz jelenti: — A Ma­gyar Szabadságharcos Világ­­szövetség elnöksége ölrömmel jelenti a szabad világ magyar­ságának — és rajtuk keresztül az otthon hűséges népének —, hogy a Huszadik Évforduló e­­lőestéjén, Laping Ferenc sza­badságharcos bajtársunk és ne­je, Mikszáth Kató á.dozatícész­­ségének és szaktudásának ered menyeké,pen, a napokban meg­jelent a Huszadik Évforduló Emlékalbuma: Remember Hun­gary 1956—1976, az ALPHA Publishing Co. (1079, DeKalb Pike, Center Square, Bluebell, Pennsylvania, 19126) kiadásá­ban. Az impozáns, 12x9 inch nagy ságu, négy színben játszó papír borítékkal fedett, keményfcöté­­sü, fényes, kitűnő minőségű papírra, kifogástalan nyomda­­technikával nyomott album. 398 oldalon emlékezik meg a Magyar Szabadságharc és For­radalom eseményeiről. Beveze­tőt dr. Pogány András, a Ma­gyar Szabadságiharcos Világ­­szövetség elnöke irta. Rajta ki­­vü 138 cikk, vélemény és1 beszá­moló. egy bibliográfia é? több, mint 200 eredeti felvétel díszíti a könyv oldalait, közöttük o lyan fényképek, melyekkel még nem találkoztak sehol sem. — Még talán nem volt olyan ösz­­szefoglaló munka, mely ilyen szemléletesen és érdekesen em­lékezteti az angolnyelvü olva­sóközönséget a magyar .szabad­ságiharc eseményeire és jelen­tőségére, mint éppen az ALPHA Publishing Co. évfordulós al­buma. A vaskos könyv a legszebb megemlékezés a közelgő hu­szadik évforduló alkalmából. A- ra $30.— darabonként és min­den könyvgyüjtő őszintén örül­ni fog, ha ezt a kötetet köny­vespolcára teheti. Magyarok számára pedig a legjobb eszköz arra, hogy a Magyar Szabad­ságharc emlékét ápolja és mon­danivalóját éhrentartsa a nagy­világban. A Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke kéri a Világszövetség amerikai, euró­pai, kanadai, délafrikai és auszt rábai szervezeteit, hogy a könyv terjesztését és elhelyezé­sét az 1976-os ünnepi év folya­mán tekintsék elsőrendű fel­adatuknak. —­Ä mai szovjet társadalom (Folytatás az 5. oldalról) egyötödére csökkentenélk is akkor is jobban élnének, mint a világ leggazdagabb szocialis­ta államának átlag polgárai. A szovjet dolgozók nem ren­delkeznek sztrájkjoggal és nem fellebbezhetnek sehová, A Mur­­manszki .halászokat például é­­veken át azzal sújtották, hogy fizetésük egy bizonyos hánya­dát nem fizették ki nekik, ha­nem egyes funkcionáriusok megvesztegetésére használták fel. Végülxs a halászok megún­­ták ezt a törvénytelenséget s tiltakozni próbáltak, — aminek az lett az eredménye, hogy so­kan közülük elvesztették mun­kájukat, vagy elmegyógyinté­zetbe kerültek ... Idén. a hatóságok húsvétva­­sárnapját munkanapnak jelöl­ték ki s ez intézkedés ellen senki .sem mert protestálni, két pap kivételével, kiket nyomban le is tartóztattak ... A szovjet foglyok száma je­lenleg másfél millió (a börtö­nökben és a gyüjtőtáborokban) s, ezek javarésze az igazságta­lan és romlott “igazságszolgál­tatás”’ áldozatai, mivel a bíró­ságokat az állam különböző szervei és a helyi hatóságok be­folyásolják. Az elitéltek legna­gyobb büne az, hogy nem tud ták időben megvesztegetni a megfelelő hatósági személye­ket .. . A .szovjet politikai foglyok száma legalább tízezer, — a vallási alapon üldözötteké en­nél is több. Én a külföldi értelmiségiek (intelligencia) iránt reménnyel, várakozással s irigységhez ha­sonló rokonszenvvel viseltetem. Sok nyugati intellektuellnél a­­zoniban megbotránkoztat eu gém azok “baloldali liberális divathóbortja”. Ezeik a magukat baloldalinak képzelő értelmisé­giek naiv illúziókat táplálnak a szovjet társadalom milyensé­gét illetőleg, arra kényszerűik kormányaikat, hogy ind okc! a ‘ lan engedményeket tegyenek a Szovjetunió javára, hegy az enyhülést katonai gyöngüléssé is elősegítsék. Ezek a fűre a értelmiségiek gyakran odá's is elmennek, hogy még saját országukban és máshol a ter­rorcsoportok működését is tá­mogatják. A nyugati világ belső egye­netlensége és rövidlátó önzése tragikus kifejlethez vezetett Vietnámban és Kambodzsában. Amerika latba vethette volna minden befolyását, hogy az É- szakvietnamnak nyújtott szov­jet feigyvenszállitmányokat meg akadályozza. Nem kisebb fele­lőség terheli azonban a többi nyugati államokat és Japánt is, mivel ők sem kívántak ellenáll­ni a délkeletázsiai totalitär! á­­n;us előnyomulásnak. Számomra igen fontos, té­nyezőt jelent Nyugat egység® s szívből kívánom, hogy a ször­nyű indokínai leckéből végre mindenki tanuljon Amerikában és a világ többi részén egy­aránt. Beküldte: ÁRGUS. kudarcaim (Folytatás az 5. oldalról) Amikor kikisértem vendé­geim, hogy egy késői vonat visszavigye őket Londonba, be­fejeződött az izgalmas nap. Egyetlen várt csak tisztázásra: — Hol maradtak az irónőék ? Erre is választ kaptam rövi­desen: a kisér őnő sztrájba lé­pett! .. . Jeligés lev. I ,t ki a ó to ábbit Árban Eredményben KICSi! NAGY APRÓHIRDETÉSE .Egy számában közlés ára $1.25, három számban $3 00. SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! IDŐS ASSZONY keres 60 éve' íelii'i nőt lakótársnak, aM szintén urr'a a . magányt és egyedüllétet, neveteket Árva ’ jeligére a kiadóba kér. k f, r; r f. n d e ifi - i v KANADÁI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R33 2B6 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldi k tovább) részemre a KANADAI MAGYAR ÚJSÁGOT. Kanadai Magyar Újság ................... $. . . . Sajtó Alap ..........................................$ Összesen: $ ........ Név: .......... ................................................................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box).......... .................................... Város tartomány:................................................................................ A Kanadai Magyar Újság előfizetési díja: egy évre $12. félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—. Hámory Várnagy Dalma: kíváncsiság Tűzhely szélén pettyes hasú, tejes szájú bögre áll. Mosatlanul, unatkozva, a padló felé kukucskál. Konyha kövén még soh’sem járt, abroszon van csak dolga: — Nagy diszneság az, hogy én nem, csak a lábon járó jut oda! Ma, megteszem! — igy gondolja —, amit régen tervezek, másfelé is körülnézek, ne csak evőedény legyek. Gondolatát tett követte, s mivel járni nem tudott, addig csúszkált, fészkelődött, mig elhagyta a szilárd lapot, és a földre leugrott.. A gazdasszony felsikoltott; Jaj! A pettyes összetört! — Ezt a bögre, már nem hallotta, csak a földön a cserepek, amit valaki söpört. Cinkota, 1927 őszén. A rendőirtisztviselő előtt vilá­gos volt az ügy. A gyanúsított ravaszul kieszelt terv szeirint hajtotta végire tettét. Konok Következetességgel tagad és egy pillanatra sem esik ki sze­repéből. Azt állítja, hogy eme­­ieuroi-emeletre fáradtabban van szorgott a lakása felé, karján a csecsemővel. Szédült, az ereje mind jobban' elhagyta. Aztán a harmadik emeleten eszméletét vesztette és mire felocsúdott, a gyermek összezúzott fejjel he­vert mellette. Szűkszavúan fe­lezget, komoran összetapadó aj­kai megvonaglanak, mintha sí­rással küzküdnék. A gyásztól sújtott, bánatos anya látszatát akarja kelteni. A jóindulatú fi­gyelmeztetésre, hogy töredel­mes vallomással könnyítsen a lelkén, vad elszántsággal dobta fel a fejét: — Rajtam már semmi .sem segíthet. A gyermekemet fel nem támaszthatják. A legjobb színésznő is tanul­hatna tőle. A rendőrtisztviselő a vállát rándította és beszólitotta a ta­nukat. Valamennyien a ház la­kói, amelynek lépcsőházasán történt a gyilkosság. A harma­dik emeleten lakó idős nő azt adta elő, hogy épp a konyhában tartózkodott a lépcsőházból. Kirohant oda és az első pilla­natban részvéttel töltötte el az eléje táruló látvány. Kovács Vera jajveszékelő sírással ölel­gette gyermekét, akinek a fe­jéből ömlött a vér és pirosra festette a fehér pólyát. Később aztán visszaemlékezett bizo­nyos előzményekre és nyilván­valóvá vált, hogy nem bale-rett történt, hanem Vera maga a­­kart szabadulni gyermekétől. — Ez a Kovács Vera mindég gúnyolódva beszélt az olyan lá­nyokról, akik: gyermeket hoz­• tak a világra. Azt is mondta, ! hogy ez vele nem történhetne 1 meg. Egy másik tanú arról tudott, í hogy Vera, több hónappal az eset előtt, pénzért szaladgált mindenfelé. Azt akarta elhitet­ni, hogy drága orvosságot kell küldenie Magyarországon élő, nagybeteg anyjának. Már ak­kor gyanús, volt a dolog. Aztán kiderült, amikor világra hozta gyermekét, hogy annakidején mire kellett volna neki a pénz. — A pénzt meg is kaptam, az orvosságot el is küldtem — szólt közbe Vera. — Kitől szerezte meg? — csapott rá a 'rendőrtisztviselő. Vera lesütötte a .szemét, pil- i Ianatokig hallgatott. — Attól, akitől a kislányom

Next

/
Oldalképek
Tartalom