Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-09 / 15. szám

FLORL4N TIBOR verses kö­tete, a ruew-yorki “PILVAX” j kiadásában, 170 oldal. Fedőla­pot és az egyes versekhez il­lusztrációkat ŐSZ ANDRÁS ké­szítette. A könyv tartalma 6 cJduson át élénken, tárja a költő lelki­életét, a második világháború előtti évektől, napjainkig. Bár ezek nem külön részei a miinek mégis az olvasónak érezni kell egy-egy ciklust után a gondola­tok szárnyalását, a határtalan össiZi-szenvedésit, amit a .gyöké r­­telenség állapotában a költő szavakban kifejez. Az emigrációban élő költő, iró lelke a nagy szabadság égi­sze alatt bármennyire szabadon mozotgbat, mégis (rabságban szenved, örök rabja marad szü­lőhazájának. A honvágy lélek­ölő fájdalma, lelkének böitön­­falait apró erekkel telíti meg s ezek a vérzésre hajlamos sej­tek nemcsak állandósulnak a költő lelkében, de lassan méreg­ként hatnak az ‘“ideált keresők” fájdalmas életében. Hasonló e fájdalom FLÓ­RIÁN TIBORNÁL is. Bár tanító jellegű cikkeiben, majd az utób­bi időkben irt verseiben az er­délyi csikihavasokat, a connec­­ticuti hegyek másában megta­lálni vélte: mégis az anyaföld utáni “sízomj” lelki gyökereinek állandó forrásaként, mint talaj­­anyagot nem fog tudni adni. Ezért jelentkezik olyan álla­pot a költő lelkében,, amit iro­­dalmilag a “hallgatás” idősza­kának hivunk, amikor a .költő úgy érzi nincs tovább mondani­valója. Ezt az időszakot Flórián Tibor 1965. évében átszenved­te. Az újra előtörő vágyódás rab­sága azonban a megbénított lelkierecsfcéket ismét arcra szó­lítja és lávaszerüen önti ki ma­gából a mondanivalókat. S e kifejezések leheletszerüen érintő árnyalatban futnak át Flórián Tibor lelkén, hogy jel­lemezzék Erdély szomorú köl­tőjének lelkivilágát Flórián' Tibor müvét tovább jellemezni banális szavak játé­ka volna. Az ő költészete ha­tárvonal a múlt és a jelenkor számára. Verselésében nem ve­ti el a páros rimelés formáját, de ugyanekkor utat mutat a szabados kötetlen szavak hasz­nálatára. A “KESERŰ GYÖKÉR” cimü müvéből, — “TÍZ KÖNNY­­GSEPP-ről szoló gondolatokat, csokorba kötöm, mint egy imád ságot, hogy azon keresztül is­merje meg minden olvasó a halk szavú költőt. “Árva hold” Úgy tengi-leng, mint mi árvák. “Négy fal között” Törött re­mények a családitüzihelyen. “Magyar hajók” Úsznak las­san, s kitépik vágyainkat. “Őszi tüzek” Récék úsznak a vizen, s a réten őszi tüzek gyulnak. “Anyámnak irok” Gsaládi­­körben egy nap újra elhaladt. “Októberi felhők” Velük üze­nünk. Bujdosók vagyunk, mi már csak emlékszünk. “Halottak napja jön” .Sírja­nak a gyertyák, mi nézzük csak bátran. “Varjak’’ Szállnak tető fölött. A Szamos is páncélba öltözött. “Árvaságban” Istenem a Te neved lett szivemben hangos, ez ország néma nem hallom csak a Te hangod! “Harangok” Harangok csak a ti nyelvetek mond igazat, va­jon meddig zúgtok még a Kár­pátok alatt? Bajorország 19>48. S azóta el­telt 28. viharvert esztendő ... a könnycseppek magányában. A könyv megrendelhető a költő elmén:: FLÓRIÁN TIBOR, 3 Mountain View Drive, /NEW MILFORD, Conn. 06776, UjS.A. Hasznos állatok a denevérek A denevér védelme Ameriká­ban egyre nagyobb méreteket ölt. Texasban egy farm mentes volt a moszkitóktól, amig a környéken levő romokban dene vérek tanyáztak. A denevérek kiirtása után nem lehetett a szabadban aludni a moszkitók­tól s minden gyermek megkap­ta a maláriát, azt a veszedel­mes betegséget, melyet a mosz­­kitók terjesztenek. Dr. Campbell amerikai ter­mészettudós megállapította, hogy a denevér 10—12 órán1 át tartó vadászgatása alatt 520 moszkitót puszti el s tápláléka 90 százalékát szúnyogok alkot­ják. Tanácsára Amerikában mesterséges! tornyokat épitenek a denevérek tenyésztésére. Egy ilyen torony már elkészült s 500 ezer denevérnek ad tanyát. A németek követik az ame­rikai példát s Karlsruhe mellett, a rapperkörti madármegfigye­lőn állítottak föl denevértor­­nyot a bőregerek istápolására. Ez a madármegfigyelő állomás már régebben fölszólitást inté­zett a nagyközönséghez, hogy, aki a téli hidegtől megdermedt denevért talál, postán, utánvét- [ tel, szelelőlyukkal ellátott do­bozban küldje be hozzá. Ma­gyarországon még mindig, üldö­zik a denevért, ami nemcsak kegyetlenségre, de söitét tudat­lanságra is mutat. KÜLÖNÖS RENDEZ-VOUi IRTA: SZILI LEONTlN , Valaki ha azt állitja, hogy nők között nincs igaz és őszin­te barátság, az téved. Én sok ilyen értékes és bensőséges ér­zéssé! találkoztam, de talap mind között az hatott meg leg­jobban, amelyik Ruth Henkelt fűzte a Daláry Lujzához. Ruth Henkel öregedő, hall­gatag leány volt mái- akkor is, amikor megismerteim. Egy kis faluban született, valahol a Harz-hegység aljában. Amikor még fiatal volt és illúziókat ápolt, a tudás utáni vágy ker­gette a berlini egyetemre. So­kat tanult, ma is bámulom tu­dásának sokoldalúságát, de más különben az élet alaposan ímeg)­­tépázta reménységeit. Büszke vagyok a bizalmára, amely meg iismertetett fiatalságának küz­delmeivel. Sokszor foglalkoz­tam a fiatal Ruth Henkel alak­jával, ahogyan egy .régi amatőr­kép alapján magam elé tudóim képzelni várakozó, tágjranyilt szemeivel, amelyek .mintha azt kérdeznék: “Ugy-e, küld nekem az élet valami rendkívülit, vala­mi szépet . .. valamit, amiért ér­demes küzdeni és nyomorog­ni?” Mért az élete nyomorúságok láncolata volt. Gondok és csa­lódások fűzték hosszúra ezt a láncot, minden szem /könny volt és ébredés. Rutih Henkel, aki nappal tanított és éjjel ta­nult, aki véres verejtékkel sze­rezte meg tanári oklevelét, se­hogyan sem tudott 'elhelyezked­ni, mint tanárnő. S mert éhen­­pusztulni nem akart és ebben az időben olyan sebek égették, hogy örült, ha minél messzebb­re kerül hazájától, Pestre jött és elkényeztetett lipótvárosi kis­lány mellé guvernántmak. Az­után önállósította magát. Né­met nyefvet tanít két pengőért óránként. Három év előtt hur­­colkodott át Buciára, 'egy ker­tes, hatalmasi bérvilla kis man­­zard-iakásba és itt hozta össze a sorsi Dalárdy Lujzival, aki ek­kor másodéves bölcsészhallag­­tó volt a budapesti egyetemen. Ekkor már távol volt Ruth Henkel életéből minden forron­gás. Távlatból nézte az életet, közel 'érezte szivéhez az Istent és azért békés derű és megelé­gedettség lakott benne. Messze volt tőbe minden láz és fájda­lom, mindem könny, tragédia és szerelem. Messze volt az erő­szakos férfi, aki kíméletlenül, IvidejgivéiTel és számitóan túrt bele az életébe és messze volt a halkszavu, a lágy, akivel boldog lett volna talán, ha el nem ké­sik. így távolról nézve mindez már nem volt oly borzasztó, in­kább szép, mint minden emlék. Ruth Henkel megtanulta, hogy apró dolgokban keresse életé- i nek örömeit: napsugaras, tiszta kis lakásában, a fehérfüggö­­nyös ablakok muskátlijában, egy frissen horgolt uj térítőben, a zongorájában, a naplementé­ben és a hegyekben. Ha kitárta a muskátlis ablakot és kézimun kával a kezében teült melléje, úgy érezte magát, mint gyer­mekkorában. Tiszta és könnyű volt a lelke, távoli harangszó­kat hallott 'és azt képzelte, hogy iámét a Harz .mellett lakik, szü­lőfalujában. Békés nyugalma azonban nem tartott sokáig. Kevesebb lett a pénz és mindig, keveseb­ben vettek németórákat. Hen­kel egy álmatlanul töltött tik kadt augusztusi éjszaka után rájött, hogy meg kell válnia szép kis lakásától, mert képte­len annyit keresni, hogy tovább na is főbérlő maradjon. Én adtam neki az ötletet, hogy ossza meg valakivel ezt a földi kis paradicsomot. Egy szolgálatrak'ász, kedves leány­nyal. Legalább nem lesz egye­dül a hosszú téli estéken.. És közzé is tettem egy hirdetést a lapokban: “Tanulmányait Budapesten folytató, feltétlenül szolid vidé­ki urileánnyal megosztanám budai hegyvidéken levő, szépen berendezett, komplett kis gar­­szónJakásomat, azonkívül ingye nes német társalgásban részesi­­teném.” Jöttéik a levélre ajánlatok. Nekünk legjobban bizonyosi Da­láry Lujzi levele tetszett Tisza­­derecskéről. Itt töltötte a szün­időt özvegy édesapjánál, aki a falu református papja volt. Meg irta, hogy kissé gyenge a tüde­je, azért .szeretne Budán lakni. Ha ez nem akadály, szívesen fi­zet a lakásért és reggeliért ha­vi hatvan pengőt. Ruth Henkel nem félt a Da­láry Lujzi gyenge tüdejétől. Küzdelmes fiatalságában ő is túlesett egy kétoldali tüdőcsúcs huruton és mellhártyagyulladá­­son. — Immunis vagyok — ma­gyarázta felvillanyozva. Virággal é.s uj reménységek­kel várta új szobatársnőjét, de ugyanekkor nagy izgalomban és aggodalomban volt. Hátha ne.m kedves, hátha szeszélyes és röszkedvü. De Daláry Lujza kedves volt. Derűs, bájos kis tündér, aki a havi hatvan pengőn felül célt és. érteimet hozott a Ruth Hen­kel alpazarolt és semmivé sik­kadt asszonyi életébe. Neki, aki mindig egyedül árit a világban, Két óránként mérte a Lujzi lá­zát, a nyitott ablak mellett plé­dekbe 'burkolta, esténként priz­­nioeke.t rakott fejletlen, fiatal kis .mellére. Hihetetlenül hálás volt a ta­nácsomért. Januárban boldogan újságolta, hogy Lujzi már tel­jesen láztalan. És ő is frisis, e­­gészséges, mert a Lujzi kedvé­ért nyitott ablaknál alszanak. És a .karácsony, meg a .Szilvesz­ter gyönyörű volt .... Évek óta először dis'zitett fát. Puncsot főztek és> kapott Lujzitól egy krökodilbőr .retikült meg egy ezüst keresztet. < Májusban nem látszott már olyan boldognak. Szótlan volt és elgondolkozó. Sokszor talál­tam egyedül az abrnoru Chopint zongorázva, borús szemmel. — Lujzi merre jár? Ruth Henkel egészen közel hajolt a billentyűkből.. — Kirándul. Estére hoz ne­kem gyöngyvirágot és orgonát. Mindig hoz valamit. Június végén Lujzi hazauta­zott megint az apjához. Ruth mindennap irt neki levelet, tele féltő anyai1 aggodalommal és tanácsokkal. Egész nyáron szomorú volt' ési nagyon egyedül érezte ma­glát. Mielőtt .megérkezett volna Lujzi, napokon keresztül sikált, vikszelt, fényesitett, mosott és vasalt, sziporkázott a tevékeny­­ságiul. De Lujzi ősiszel is sokszor ránduit ki. Akárhányzor talál­tam egyedül Ruth Henkelt sá­padtan, összegubbaszkodva a nagy karassizékben. És Lujzi csak későn este érkezett meg, csillogó szemekkel, kipirult, lá­zasan sietve. A zsebenen sült gesztenyét, vagy kakaómandu­lát hozott öreg barátnőjének, eáy régi orosz szamováron teát főzött neki, vacsorához terített, ide-oda libbent a szobában, mintha napsugár cikázott volna fel és alá. Nem győzte bámulni bontakozó szépségét, szemének átszellemült, bűvös sugarait. Az ajka rúzs nélkül is olyan piros volt, hogy majdnam kicsattant. 'Hónapokig nem értem rá mu-nézmi uívct. Hótól porzottak már a budai hegyek, amikor ugyszea , délután, becsenget­tem a kis garszónlakásba. Ruth zavartan és sápadtan nyitotta ki az ajtói. Először csak kém­lelőlyukon .nézett ki aggodal­mas szemekkel). — Ne haragudj, de magiam is, rögtön elmegyek hazulról, — mondta különös, furcsa han­gon. — Csak pár percre kínál­hatlak meg. hiellyel. Amig leülteim, már igazította isi fejére a kalapját A tükörből láttam, milyen gonddal teli, za­varos a szeme, mennyire öreg­nek és szánalmasnak tűnik az arca. De a lakása kimondhatat­lanul ünnepélyesnek látszott, Minden vázában virág illato­zott, pedig november vége lehe­tett már ekkor. Az állólámpa a­­latti kis asztalon csipkés, hófe­hér zsurteritő két teáscsésze völt odakészitve. Egy régi, o­­rosz szamovár, amelyben sok­szor főztünk együtt teát, sonka, sütemény és déligyümölcs, íz­léssel elrendezve. — Talán vársz valakit? — kérdeztem tőle hirtelen. Megingatta a fejét. — Nem. Hiszen látod, hogy élmegyek. Az asztalra mutattam. — Hát akkor kinek teritet­­: tél? Ruth Henkel összerezzent. Az órára nézett. — Tíz percünk van csak — mondta izgatottan. — Nézd, ne­ked őszintén megmondok min­dent. Lujzi kérte, hogy menjek el, mert ... Te is tudod, hogy szerelmes. Már tavasz óta sétál folyton azzal a fiúval. Most tél van, — azt mondja, nem beszél­hetnek önökké az utcán, mozi­ban és cukrászdában. — Feleségül veszi Lujzit? Szája fájdalmasan rándult meg. Megtámaszkodott egy kis asztalkában. — Nem esett -közöttük sóba szó házasságról. Lujzi azt mond ja, nem varrhatja magát a nya­kába. Modern, felvilágosult em­ber lehet, de Lujzi halálosan szereti. — Először jön ma ide? Bólintott. Nekem úgy tűnt, hogy rögtön összeroskad vé­konyka kabátjában. Azután hir­telen elém állt, megmarkolta e­­: sernyőjének a nyelét és forróra I gyulladt az arca. —Megígértem Lujzinak, hogy üres lesz a lakás — de mondd nem volna okosabb, ha szósze­gő lennék és itthon maradnék? Megfogtam mindkét kezét és mélyen belenéztem a szemébe. — Én azt hiszem, hogy a szived szava minden adott szó­ljál erősebb, kedves Ruth ... Hetekig nem mentem feléjük. Sokszor gondoltam rájuk, de nem akartam bizalmukat ki­erőszakolni. Karácsony előtt a­­zonhan egy fiatal hölgylátoga­­tóm érkezett. Daláry Lujzi volt. — Ruth küldött utánad — mondta boldog mosollyal. — S nagyon szeretnénk, ha eljönnél az esküvőmre. — Lujzi! — kiáltottam fel dog meglepetettséggel, — az a iiu, akivel mindig sétáltál? Lujzi derülten .bólintott. — Persze, hogy az. Akit a­­zon a bizonyos rendezvouson vártam. Amikor mindenre el voltam készülve, mert azt hit­tem, hogy máskiéppeni nem le­het. Megragadta a kezemet. — Soha nem felejtem el azt a zűrzavart, ami a szivemben kalapált, mikor lenyomtam a kilincset és intettem Gyurinak, nc.gy jöjjön csak utánam ... Amig, végig,osontunk a sötét előszobán, úgy éreztem, jártá­nál erő nem maradt bennem. Mint egy tolvaj nyitottam ki az ajtót ... és egyszerre földbe gyökerezett a lábunk. A nagy lámpa alatt, 'békés arany fény­ben üldögélt, a .kezében horgo­lással, Ruth. .Nyugodt és derűs volt az arca és ugyanolyan a hangja is, amikor természetes mozdulattal nyújtotta a kezét Gyuri, felé: “örülök, hogy a kis­lányom elhozta az otthonunk­­ba egy csésze teára!” — És azután? — (Azután? . . . Gyuri nagy zavarban voit egy darabig. Rám | nézett, világosan éreztem, hogy I más szemekkel néz, mint eddig. Mert azt gondolta, hogy én ren­deztem így a dolgokat. Megfőz­tem a teát. Ruth ezalatt zon­gorázott. A szamovárban du­ruzsolva forrt a viz, a kályhá­ban vidáman pattogott a tűz, Gyuri pedig ott ült a Ruth nagy karosszékéb'en, cigarettázott és nézett engem. Kékes füstkari­kákat fújt a levegőbe és .egyszer re 'csak megszólalt Olyan meg­indult, őszinte, hangon, ahogyan soha nem szólt hozzám, amióta csak ismerem: “Milyen kedves kisi otthonotok van, Lujzi! ...” Később már egy cseppet sem volt zavart, uzsonina után ke­­zetcsókolt Ruthnak. Vidám volt, jó kedvű és nagyon jól é­­rezte magát hármasban ezen a különös rendezvouson. Olyan jól, hogy szívesen .marad egy egész életem keresztül hármas­ban — képzeld, hogy milyen boldog Ruth, az örömanya sze­repében. Az esküvőn ott voltam és ma­gam is sírtam, amikor láttam a Ruth Henkel boldogságtól fé­nyes szemét. Most éppen olyan volt, mint egyetlen fiatalkori képén, azzal a különbséggel, hogy most már nem kérdezte, küld-e valami, rendkívülit neki az élet, hanem azt sugározta, hogy meg kapta. Ez a női barátság, volt a leg­szebb, amelyikkel életemben ta­­! lálkoztam. Winnipeg, Man. 1976. ápr. 9. Egy nyilatkozat margójára (Folytatás a 2. oldalról) lomátvételt” ési megbélyegez­zük “azokat a módszereket, a­­melyek alkalmazásával uralom­ra jutottak”, de ugyanakkor mélységesen elitéljük Tildy Zol­tán, Nagy Ferenc, Balogh Ist­ván, Varga Béla, sitb.-ik nem­­zetveszejtő politizálását is, a­­mivel nemcsak Mindszenty hősi ellenállását semlegesítették, ha­nem egyenesen elősegítették az istentelen pánszláv-bolsevizmus magyarirtó uralmának meggyő keresedését. Mi is sízentül hisszük és re­méljük, hogy eljön az idő, ami­kor “a magyar nép újra gya korolthatja majd önrendelkezési jogát, visszaállíthatja a neki megfelelő állam- és kormány­­formát”, mert az a nemzet, a­­nielyiknek a Varga Béla-féle percemberkék mellett o.yan vi­lágraszóló hősei vannak, mint Mindszenty biboiros, nem vesz hét el. Csikmenasági. MEGJEGYZÉSEK: 1. ) Harminc éve történt: a Ma­gyar Bizottság Nyilatkoza­ta. (K.M. Újság.) 2. ) Ez a jelentéktelen, leányfa­lusi prot. Lelkész, aki már a 1919-e.s proletár diktatúra idején kompromitálta ma­gát, lett az első miniszter­­elnök,, majd az első teöztái sasági elnök, s mint ilyen a magyar hazafiak ellen ho­zott (halálos ítéletek jóváha­gyásával már életében ki­érdemelte a “palástos hó­hér” történelmi jelzőt. 3. ) Mindsaenty József. Emlék­irataim, 104-4. o. 4. ) 3. alatt i.m. 106. o. 5. ) Kovách Aladár: A 'Mind­szenty per árnyékában, München 1949., 30. o. 6. ) Balogh (Bloch) István, a tojásüzletelésből dagad ra hizott kisteleki plébános, a Kisgazdapárt vezetőségi tagja — ő fogadta Szege­den az oroszokat, az ő meg­adásra felszólító röpiratát szórták le az oroszok —- az ideiglenes debreceni kor­mány államtitkára. XII. Pius pápa kiközösítette. Lásd még' az 5. alatt i.m. 35.0-t. 7. ) alatt i.m. 67-8. o. 8. ) 3. alatt i.m. 119. o. 9. ) Lékai a kin/evezés ellenére primási jogairól lemondott. Lásd: a Frankfurter Allge­meine 76. febr. !2<4.-i .közle­ményét és Csikmenasági “Lesz-e és ki lesz az emig­ráció főpásztora?” c. cikkét (K.M. Újság, 76. rnárc. 12.) 10. ) Pl. a Csanádi, hajdudorogi, stb. egyházmegyéknek még mindigi nincs megyés fő­­pásztoruk. Magyar Hanglemezek 8-TRACKES ÉS CASSETTE TAPEK Legolcsóbban, legnagyobb válasz­tékban kaphatók. Kérje ingyenes lemez..rj_gyzékünket. Szappanos Kecord Shop 304b East 123 St., Cleveland, Ohio. 44120 U.S. Telefon: (21o) 5G1-5524. Csendélet (Folytatás a 2. oldalról) hogy épp csak kis keze koto­rászhatott benne. Elhatározta, hogyha rajtakapják, azt fogja hazudni, hogy ... maga sem tudta, hogy mit fog hazudni. A fiók kulcsát, amelyet min­dig rejtegették előle, amióta az eszét tudja, most végre megka­parintotta. 'Nagyapó künn szun .dikált a méhesben. Demetert, az ifjút, kiküldte az udvarra, hogy ne lábatlan'kiodjék körü­lötte. Mindern szolgálat neki, hogy végére jár jön a titoknak, amit a fiók hallgatagon őrzött. De azért miég az óra ketyegése is folytonos remegésben, tar­totta a szivét. Előszö,r is egy brokátselyem viganó kandikált ki, amelynek lilaszinü bélése hervadt volt, mint a harangvirág szine, ame­lyet régi könyv lapjai (közt őriz­nek. óvatosan kivette széttere­gette a nuhát, megcsókolta sza­­lupjait, buffánjait, századeieji díszeit, amelyek rendre visz­­szatérnek az unokák és déd­unokák divatjában. A menuette lejtésére volt ez a viganó te­remtve, amely alá pici selyem­­topános láb kivánlkiozott. És I lórik a szinte hallotta a régi melódiák zsongását, az ódon selymek riszálását látta buffá­­nok és pellempátyok lebegését és látott egy ifjú, liltamarcu leányt — a kis emailfestésüi are képe vékony aranygyöngysze­­mü keretben a falon lógott —, amint az á la Boaaparte-viga­­nóban kényeskedett és lesütött szemmel nyújtotta oda vékony, gyűrűs kezét egy ifjúnak ... Cinadolf-szövetből való suj­­tásos dolmány következett. Kar csu derékra volt szabva, kar­csú egyenes férfiderékra, amely megbirta a. diszets görbe kardot, amire sallangos számokkal az “1839” év volt kicifrázva. Egy nyusztos kalpag kócsagjbokré­­tákkal, bizonyára 'hosszú, gön­­dö,r fürtökre Illett. Gyöngyös párta után Horn­ban a fátolos mirtusz-koszom került elé, aztán fakó papirosba burkolt szőke bajtincs:; doboz­ban pedig násfák, gyűrűk, kö­söntyűk, fülönfüggők, gyön­gyök, firisófok .rejtőztek. — Ez hát a titok? —- elé­gedetlenkedett Ilonka és most már sebesebben kutatott, mint akinek körmére ég az idő. És egyszerre meigrezzent a keze, mint a kutatóé, aki kincs­re talál. A -fiók szemérmes, fél­tékeny zugából egy csomó elsá­padt re-szkefeg papiros kukkant elé. Kacskanicigós, szimehagyott betűik pislogtak és szinte máig jobban) elpirultak, amint egy u.j­­század napfénybe kerültek. Ilonka a keblére tette a ke­zét, -hogy elosititsa szive veré­sét. Bűnösen kiváncsinak érezte magát és nem mert felnézni a kis e-mailos képre, amelynek nagy szürke szeme bánatosan, szemrehányóan lebegett előtte. Szabad-e, ilkk-e, — nem merte megkérdezni. Csak olvasta: — ‘Mint a heb'hedt Phoe­nix ...” -És mosolygott. Mentül több levelet olvasott, annál inkább mosolygott és annál .nagyobb bátorságot érzett. — Mondják, hogy nagy­anyámra hasonlítok, — jutott minduntalan eszébe és a sorok közt, meg a betűk lelkében ke­reste a nagyanyjához való ha­sonlatosságot. — -Bátrabb volt nálam, — szólt magában és a saját leve­leire gondolt, amelyek' illemtu­dók, bátortalanok, csaknem ok­­tondiak voltak. De a Demeter leveleit sem lehetett túlságos vakmerőséggel vádolni. * * — Ő az oka mindennek, — bosszankodott az unoka, amint nagyapó leveleit olvasta, ame­lyek egyre hevesebbek, egyre követelőbbek és egyre hosszab­bak lettek. Végre egy kurta le­vél csak ennyit súgott: — “A lugasban gyertyagyúj­táskor várlak.” És Ilonka hirtelen reszketve hátrafordult, mert úgy érezte, hogy halk lehelet fújja -nyak­­szirtje göndör pihéit. Csak a macska volt, amely 'hizeletgve dorombolni kezdett. * * * Demeter pedig azalatt -meg­tisztított néhány fát a kukacok tói és a méhes iránt kezdett ér­deklődni. Először csak messzi­ről nézte a kaptárokat. Az öreg ur lehunyta sze­mét, tette, mintha aludnék, de a pillái alól Demetert leste. Demeter óvatosan körüljárta a köpüket és valahányszor egy méh zümmögött feléje, elkap­ta a fejét. Lassankint bátrabb lett és ujjal érintette meg a kap­tárokat, hogy igaziak-e. A kas kis nyílásán ki- és bejárt né­hány méh és Demetert látható kíváncsiság fogta el, hogy mit visznek (be olyan serényen. Kasról-kasra ment, mind kö­zelebb dugta az orrát, a cinege­orrát és végre ahhoz a kaptár­hoz jutott, amely mellett az öreg ur szundikált. Előbb óva­tosan körülnézett és aztán a pá­paszemes orrát egyenesen be­dugta a nyílásba. Az öreg ur arca ravasz mosolyra torzult és hirtelen egyet dobolt a ka­som ... Sikoltás hallatszott. A szobá­ból futva'jött Ilonka, még min­dig álmodó, kipirult arccal és megdöbbent nagy szemével ... ÁGOSTON EDE: “KESERŰ GYÖKÉREN“ 7 KERESKEDELMI OSZTÁLYUNKNÁL KAPHATÓ KÖNYVEK: Angol nyelvtan és Beszélgetések ...................... $ 2.00 Ágoston Ede: Fény és árnyék (versek, elbeszélések) ............................ $ 3.50 Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája.$Í00J A magyar népek őstörténete, I. kötet: $10.00 ” A magyar népek őstörténete, II. kötet $10.00 ” A magyar népek őstörténet, III. köt. $1o.00 Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáj, Magyar rokonság......................................$11.90 Vojatsek: Hungarian Textbook and Grammar $.6.75 Berczy József: A külföldi magyarság ideológiája $10.00 Berczy József: Európa felszabadítása .............. $ 3.00 Galgóczy János: A Sumir kérdés..........,.........$ 8.20 »• Cundel Károly: Hungarian Cookery................................. (magyar receptek, angolul) .......... $ 3.70 Juhász József: idegen partok között (elbeszélések) ....................'......................$ 5.00 Lajossy Sándor: Lidiké (regény) ........................$ 2.00 Hol van a nyár?............................$ 3.00 Szeretlek Hazám (versek) .... $ 3.00 Márai Sándor: Rómában történt valami (regény)$ 6.00 Nagy István: A fenségtől a hallja kendig...................... (elbeszélés) ................................................ $ 3.00 Paula Néni Szakácskönyve (amerikai mértékkel) $6.50 Ravasz László: Uj Szövetség (vászonkötésben) $ 500 Rába Margit: A rettenet évei (regény)..............$ 3.00 Rúzsa Jenő: A Kanadai magyarság története . . $ 5.00 Sárvári Éva: Kigyult a fény (regény ...... $ 400 Sornoigyi: Szumirok ás magyarok....................^ $ 8.20 Székely-Molnár Imre: Az Anostol és a Paradósommadár .... $ 6.00 Szirmai Endre: Mindenütt és Sehol (versek) . . $ 2.00 Szirmai E.: Medical, Nuclear and Literary Index I.N.E. London, Bromley, München a. Stuttgart, 1974. Ára kan. dollárban . $ ’’.Ol Vaszary G V or: Hárman egymás ellen (regény) $ 5.50 ” . ” A nő a pokolban is úr ” $ 5.50 ” ” ő ................................ ” $ 5.50 Julianna C. Tóth: Sing out Go (Hungarian Folk Songs) .........................$ 1-50 Rendelését küldje (darabonként) 50 cent szállítás és cso-rago­­lási költség hozzáadásával Money Order-ban. Magán-csekkekhez 25 cent ‘‘bank exchange”-t kell számítani. KM n KPPfKFMIMI O^TÁIYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6._

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom