Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-09 / 15. szám

8 Winnipeg, Man. 1976. ápr. 9. Hámory Várnagy Dalma: TAVASZ KEZDETE Március-huszonegy A rigócskák értekeznek, madárnyelven beszélgetnek. Búcsúztatják a zord telet, kellemesebb a kikelet. Kéményen egy gólyamadár, fészket foltoz, zeng a határ. Délre elszállt vándorfecskék, tejesszáju gida-kecskék, Sárga pihés piciny libák, friss földszagu, réteken át, ide-oda vándorolnak, most meg nyárért áhítoznak. Veresegyháza, 1924. -HÁMORY VÁRNAGY DALMA: RÓDLIZÓK iA. Lantos kocsmától a vizhú-, zóig kitűnő lejtő kínálja magát a szánkózás kivernek. Az éjsza­ka készült friss lióbunda kékes­­fehéren fitogtatja tisztaságát a Rákóezi-vár százados ápolat­­lenságától sárgult falainak. A ródli-pályává kinevezett terüle­ten egymást tiporják a gyerme­kek. Legnagyobb részük házi­lag eszkájbált járművével. A közelemben néhányat név­ről is megismerek. Egy kis­leányt: Böske, — és két fiút, akik: Matyi és Jani névre, ke-' Teszteltettek. Olyan kilenic-tiz éves korúak lehetnek. Mint az inga: le-fel közleked­nek Lantosék és a vizhúzó kö­zött. Szünet nélkül, oda-vissza. A kislány n.em szép, de csi­noska, piros, kötött sipkájával, azonos anyagból készült sáljá­­val és keztyüjével. Sötétkék si­­nadrágja feszesen simul arányos kis testére. Hidegtől kipirult arca, ellentéte fehér bőrének. Néhány engedetlen gesztenye-' barna hajtincs kikiváncsiskodik sapkája alól és; ráhull szemhé­jára, amely mögött gyermeki örömtől csillogó búzakék sze­mek nyugtázzák a tél örömeit. Matyi és Jani buzgón szor­goskodik a kis Böske körül. — Lovaglásán, diákos mozdulat­tal segítik a ródlira a le- és fel­szállásnál. Elől Jani, a maga­sabb, erősebb fiú, középen, a kislány, mögöttük a zömök Matyi, egyensúlyban tartva a ródli farát. Az egyik fordulónál Matyi savanyú-cukorkával kínálja Böskét, majd Janiit. Hosszú ideig tart amig a meleg zseb­ből előkotort cukrokat szétada­golják. Az együk szem -— az utolsó lepotyan. A két fiú ke­li • i a hóba bújt édességet, e­­közbeh feltűnik az állomásfő­nök világfiként kezelt gimná­­zista fia. Szédületes művésze a ródlizásnak. Akrobatákat meg­hazudtoló mutatványokat vé­gez a havon. A sárospataki za. Intézetben nevelkedek —, dicsekszik nevetségesen, hiszen a sárospataki gimnázium mesz­­sze földön hires és az ország minden részéből özönlöttek min dég a diákok falai közé. Jani és, . Matyi hitetlenkedve néztek össze ekkora önteltség hallatán. Matyi, zömök termetével fél­­retaszitja a nála két fejjel na­gyobb, de érőbben sokkal ki­sebb értékű Gézát és kiván a pályára deszkadarabokból tá­­kolt ródliját. — Jössz-e,? — dobja Jani fe­lé, aki jóformán, a szó közepén már felfogta a cselekvés értel­mét és máris a tett helyére pattan. Matyi, megvető pillantással, menetközben vágja Böske felé: — Te, meg csak tartsd, ma­gad a gimnazistákhoz, ránk többé ne számíts! Te hűtlen! Böske, lángoló arccal, legszí­vesebben a Bodrognak rohan­na, ha nem félne annyira a je­ges hideg víztől. Géza, szinte rákényszeríti a ródlira. Már nincs benne öröme megfagy a mosoly, szája körül és keserű könnyek csorognak arcáról, amikor a völgybe érve leugrik a ródliról, s csak úgy futás közbeni kiáltja vissza: — Pá Géza! Sárospatak — Hustáez, 1924. Benkő Ákos és Szirmai Endre: U]abb;adalékok a Kalangya történetéhez Börcsök Erzsébetykilenc levele Szirmai Károlyhoz Hámory Várnagy Dalma: BOSSZÚ... Közlöm pajtás, nagy lesz annak az ára, bombát dobtál a készülő szép várra. Nem játszom én veled többé sohasem, ha nagy leszek, még akkor sem szívesen! Balatonboglár, 1S42 nyarán. — Hámory Várnagy Dalma: GÓLYA JANCSI san olyan kék sziliben, mint a saeme és siöltönye. Ilyet csak komoly sportolók viselnek. Mindenki félreáll, helyet ad­nak neki, hogy őt bámulhassák, mint siklik le különféle pózban nyergeivé a ihóparipát. — Ilyen ródlin, mint az övé, ez nem is olyan nagy tudo­mány. Inkább gyakorlat, — jegyzi meg bölcsen Matyi, aki nem irigyli ugyan Gézától az értékes ródlit, de bosszantja a “nagy fiú’’ közéjük nem illő lénye, hiszen a ,legtöbben, az otthoni, maguk eszkábálta szer­kezeten űzik ezt a kedves, vi­dám téli sportot. Jani, aki eddig úgy tett, mint aki észre sem vette a riválist, Böskét figyeli. A. kislány le nem veszi a szemét Gézáról. Azaz nem is1 Géza, inkább produkció­ja és a ródli ja kötik le figyel­­még. Géza se lát, — se hall. vagy csak úgy viselkedik, mint aki semmibe veszi környezetét. Egy szercsak váratlan mozdulattal körülnéz, mintha akkor érke­zett volna. Tekintete felfogja Böske álmplkodó rajongását. Hanyag mozdulattal int meki. Uralkodói hangon monda a kis­­iányank: — Izé! Hogy hivnak téged? Megengedem, hogy a ródlimra ülj. — Megengedi?'— mondja va­laki hangosan elképedve. — Pimasz kamasz! — szidja egy másik. Géza, nem hallja, vagy nem akarja. Böske, először földbegyöke­rezett lábbal, hitetlenül fogad­ja a felszólítást. Meglepetésé­ben lenyeli a savanyucukor még, el nem olvadt részét. Öklendez­­ni szeretne, de uralkodik ma­gán.-— Na? Mi lesz? — sürgeti Géza. A kislány felocsúdik, nem a ka ja a nagy alkalmat elsza­lasztani. Put a szánkó felé. Fe­“sportpálya” királya. Pedig még csak trónörökösi korban van, úgy tizenkét-tizennégy é­­ves. Göndör szőke haját nem ta­karja el kötöttsapka, csupán egy abronesszerü pánttal leszo­rított és kereszpánttal összetar­tott divatos fejéket visel, ponto­nékre esik a nagy Igyekezet­ben. A gyereksereg kórusban nevet rajta. Fürgén fel,szökken, s rá se nézve Janira és Matyi­­ra bemutatkozik Gézának: — (Böske! — Nem érdekes! Az én is­meretségem úgyis rövid életű mert, csak vakációra jövök ha-Mielőtt a történetbe kezde­nék, el kell nektek mondanom, hogy ez a Gólya^ Jancsi, csak Hanei volt, azaz Johan,, ahogy a németek Jánost mevezik és nem 'fiú volt, bár két hosszú lábon járt, hanem csak egy ár­va rab gólya. Bajba is kerülhet szerencse! így volt ez Jancsival is. Mert ugy-e gyerekek, mi magyar ol­vasók nem nevezzük Johannák, vagy Hansinak, ahogy itt neve­zik, ahol én most élek. Hansi = Jancsi, nagyon ra­koncátlan gólya fiú volt. Min­dég az ellenkezőjét akarta cse­lekedni annak, amire a szülei oktatták. Hiába volt a jó neve­lés, minden lehetőséget kihasz­nált arra, hogy kíváncsiságát kielégítse a tiltott dolgok meg­ismerésére. Apja legjobban féltette a ma­gasfeszültségű áramtól. Szigo­rúan megtiltotta fiának, hogy még a közelébe se merészked­jen, mint aki előre veszélyt érez. A baj be is következett. Gó­lya Jancsi, egyik nap át akart repülni. A vezeték fölött, nem jól. vette a magasságot szárnyá­val nekil ütődött a drótnak, s lezuhant, anélkül, hogy a to­vábbiakat észlelte volna. Amikor magához tért, meg akarta keresni a szüleit, erősen fogadkozva, hogy többé nem lesz engedetlen. Félig kábultan tápászkodott fel kényszerhely­zetéből.' i — Miért van ilyen sötétség? Az előbb még nappal volt! Meglebbentette szárnyait. Né hány, alacsonyabb repülést vég­zett. Amikor leakart ereszked­ni, egy bokorcsoport közepébe hullt. Akkor ébredt csak tuda­tára szánalmas sorsának, ami­kor rájött, hogy a bokrokra nem akarattal, hanem tájékozó készsége hiányában került, mert nem látott. Gólya Jancsi megvakult. , Herr Helmut Storch — egy közepesen gazdag 62 éves né­met kereskedő, egészségügyi sétáját végezve, éppen arrafelé járt, igy az egész eset szem­tanúja volt, szándékosság nél­kül is. A gondatlanság, helye­sebben figyelmetlenséghői ere­dő baleset után nyomban a gó­lyamadár segítségére sietett. Kimentette a csipkerózsabokor­ból, állatorvoshoz vitte, aki a vizsgálat után megjegyezte, hogy, bár az állat ismeretlen csoda által- az erős feszültségű áram súlytását túlélte, de a sze me világ át elvesztette. Szabadon élésre alkalmatlan. Újabb -bal­eset nélkül, -látás hiányában, nem közlekedhet és élelmezésé­ről képtelen gondoskodni. Storch úr — azaz Gólya úr! — mivel Storch magyarul gó­lyát jelent —, mélyein elgondol­kozott, majd megkérdezte. — No és- mi lesz most Hansi­­val? — Han,sóival? Ki az? — ér­deklődött meglepetten az álla­tok orvosa. — ó! Bocsánat doktor úr, de annyira hozzámtartozónak te­kintettem ezt az árva jószágot tehetetlensége miatt, hogy e­­gyüttérzésem folytán már nevet is adtam neki. Hansi! Olyan szeretettel mondta a nevet ,hogy a vak gólyafi, mint ha csak betanították volna felé fordította a fejét. Hans, (Johhannes) = János. (Hansi = Jancsi. Storch = gólya. — Furcsa ez a Dalma néni! gondoljátok —, egyszer néme­tül egyszer magyarul Írja a ne­veket, , megmás szót. Gyerekek. Hét unokám van, kikre -igen büszke vagyok, s velük is úgy teszek, mint most veletek. Ha olyan idegen szóval találkozunk beszéd közben, melynek magyar értelmét, a be­szélgetés- alatt németül, -illetve magyarul, a cselekmény érde­kessége folytán könnyen meg­jegyezhetnek, felhívom rá va­lamilyen. módon figyelmünket, így gyarapodik idegen szókin-, esünk napról-napra. A tietek is most kettő hárommal több lett. De térjünk vissza a történet főalakjához szegény vak, Gólya Jancsihoz, aki az előbbiek után örökölte Storch úr vezetékne­vét is, miután a doktornak ki­jelentette, hogy Han-it nem en­gedi elpusztulni, haza viszi a kertjébe. Ilyen, előzmények után szü­letett meg iStoreh űr agyában az a nemes .gondolat, hogy tel­jes, vagyonát felajánlja a beteg állatok gyógykezelésére és el­tartására. Három évvel ezelőtt létre is jött .Verdenben (aller) az első madár klinika, ahol a sérült ál­latokat mindaddig gyógykeze­lik, m<ig felépülve veszély nélkül visszaengedhetik őket a szabad­ságba. Németország valameny- Hyi részéből érkeznek sérült szárnyú, roncsolt csőrü, törött lábú állatok. Gyógyulásuk után pedig visszás,zállitják őket arra a helyre, ahol sérültein találták, csak Hansi — Jancsi marad élete végéig ott Verdenben, a­­hol a kihalásra Ítélt gólyanem­zedék, é,s a sérült madarak se­rege nemcsak Storch úr va­gyonának, de Gólya Jancsi en­gedetlenségének is kös zönheti jobb sorsát. Mari (Paracelsus KI.) 1976. KÉT ÉVFORDULÓ (Folytatás az első oldalról) (Folytatás) 1933. VII. 10. Kedves Jó doktor Ur! Bocsásson meg neveletlen hallgatásomért. Nem volt szán­dékomban megbántani & az Ön útján kérek bocánatot a töb­biektől is. Betegeskedem, azért maradt el minden. Nem harag­szom senkire, inkább örültem a kritikáknak. Különösen az Önének 1) ési Kisbéryének 2) , hogy ily sok időt szenteltek sze­gény Írásomnak. Nem vagyok annyira hiú, örültem az igaz­ságos szónak, csak haszonnak látom, ha más szemszögből megvilágítva is látom a re­gényt, Jóakaratukért és szere­­tetülkért most mondok teljes szivemből hálás köszönetét. 1 Nem tudom, helyes lesz-e, ha Szentslekynek írok? Félek, csak felkavarom a rám való em­­lékeztetéssel. Sok mindennek én vagyok az oka, s ez nagyon bánt. Ha ő kívánja ezt, vagy várja tőlem, mindenesetre rá­szánom még ezt a kevés erő­met a vigasztalására, talán ne­kem is megkönnyebbülést hoz, mert ez a viaskodás magammal — s mindennek dacára az örö­kös rettegés érte — testile g­­lelkileg erősen megvisel 3). Vagyok Önnek és mindany­­nyiuknak mindig hűséges iró­­társa Börcsök Erzsébet. 1933. VII. 24. Kedves Doktor Ur! Megkaptam kedves és meg­tisztelő felhívásukat a Jugo­szláviai Magyar Újságban való közreműködésre. Megnyugtató­ig hatott ez a gondoskodás, amit értünk, szétszóródott i­­rókért tettek, és igaz szívvel csatlakoznék, ha ezt egészségi állapotom megengedné. Nagyon i kérem, bocsásson meg, azt hi­szem bebizonyítottam eddig is, hogy semmiféle fáradságot nem sajnálok, ha valami módomban van megtenni. De most beteges­kedem, és éppen szellemi pihe­nésre van nagy szükségem. A- zomban. nem szeretném addig se, míg írni tudok, cserben­hagyni a mi kis csoportunkat, és gondoltam, nem lehetne—; felhasználni egy régebbi óráso­mat, amely még sehol sem je­lent meg. Egy kész regény ez, melyet A végtelen fal előtt né­hány évvel írtam, Szenteleky által át van. már javitva és ki­adásra kész. 4) Talán lehetne vasárnapi folytatásokban hoz­ni? Természetesen csak úgy a­­jánlorn fel, ha ezzel A Mi . Iro­dalmunknak szolgálatot tehe­tek, mein szeretnék általa má­sokat kiszorítani. Azonkívül még május hónapban írtam egy kis regény-ciklust, illetve annak első részletét. " Szentelekynek elkiüldöttem, akkoriban, kis le­velet is Írtam, de sem választ nem kaptam, sem az Írást nem gyászvonatot, megrázó szavak­kal hódolva az erdélyi románr ságnak is szabadságot hozó Fe­jedelem koporsója előtt. S a­­mint ment Kassa felé a vonat, a falvak népe, nemzetiségre va­ló tekintet nélkül, a pályatest mellett térdelve imádkozott lel­kiüdvéért. A holtak nem halnak meg, amig vannak a földön, akik szeretik őket. Jgy élnek tovább a mi szabadságharcaink hősi halottal is. S ha ke-erű pilla­natokban! kérdezzük, érdemes volt ennyi vért veszíteni? — , ennyit szenvedni egy elvért? — j akkor messzehangzó igennel kell válaszolnunk! Mert az ő eszméik, az ő szabadságon nyugvó államrendjük helyreál­lítása és átvétele megvalósít­hatná az egész Európa egységét és szabadságát! —Z. G. — A manilobai lofio (Folytatás a 4. oldalról) hozta sem a Reggeli Újság, sem a Kalangya. Nem türelmetlen­kedtem, gondoltam, Szenteleky meg akar szakítani minden ösz­­szököítetést, azért mem vála­szol, az írás pedig majd jönni fog. De minthogy a legutóbbi Kalangya sem hozta, attól fé­lek, nem is jutott Szenteleky kezeibe. Ez az irás is kitöltené 2-3 vasárnapi folytatást. Szí­veskedne és érdeklődne utána? Természetesen minden íráso­mat mindkét újságnak felaján­lom (a Reggeli Újságnak és a Jugoszláviai Magyar Újságnak) és ezután, ha írok (ha Isten se­gít és újra összeszedem ma­gam), mindig két példányt kül­dök, vagy ha ez Önnek terhet jelent, követlenül a Reggeli Új­ságnak küldöm a másik pél­dányt. Addig is, mig hozzájárulha­tok a mi munkánkhoz, őrizze­nek meg szeretükben és jóindu­latukban. Készséges hive Börcsök Erzsébet. U.i. Budapestre irtani. 5) 1933. Vili. 30. Kedves Doktor Ur! Bocsáson meg hosszú hallga­tásomért. Napok óta készülök válazolni, de az ígért irás olyan lassan .készült el. S kedves ké­rését és biztatását a munkára nem akartam üres levéllel vi­szonozni. Nagyon nehezen írok most. Úgy érzem, kimerít a munka, s éppen mikor legjob­ban benne vagyok, kell abba­hagynom, mert sem a hátam, e.em a kezem, sem a fejem nem bírja tovább. Ha pedig abbaha­gyom, nehéz visszatalálni a .gon dolathoz, amit elhagytam. Az ember gondolata folyton ugrál. Ezért félek, hogy mostani Írá­saim nem jóik lesznek, szagga­tottak, amelyeken meglátszik, hogy 2-3 alkalommal is dolgoz­tak rajtuk. Amennyire csak tu­dom, igyekezni fogom összesi­­mitani őket, mig vissza inem ta­lálok régi magamhoz, hogy egy ültőhelyemben életre csalogas­sak egy témát. Pedig nagyon szeretnék dolgozni és jó ha Írni tudok elvonja az ember fiigyei­mét attól a gyötrő valóságtól. Nagyon kérem, bocsássa meg, .ha mostani Írásaim kissé döcö­gősek lesznek, talán azért lehet használni őket. Hiszem, hogy az Isten segí­teni fog, és újra a régi, .k lke - munkatársuk lehetek. Vagyok sok köszönettel és pártfogását kérve, mindig hű­séges hive. Börcsök Erzsébet. 1933. X. 3. Kedves Doktor Ur! Boc, sásson meg hanyagsá­gomért. Nagyon nehezen irok, és éppen,, ha értékeset kellene irni, akkor nem sikerül. Két írást küldök. A kért movellát nem tudom az Ön kívánsága szerint megvalósítani., Ez az egyik valamelyest megközelíti, ha megfelelne esetleg. De ha Doktor Ur nem találja legalább % részben jónak, ne tessék de­dikálással kihozni. Szegény Szenteleky emléke csak. jó mun kát érdemel. ígérem, hogy nem leszek ha­nyag, szeretnék az Ön megelé­gedésére dolgozni, nekem is rosszul esik, hogy igy elmarad­tam. A héten valószinüiegi el­küldöm már említett regénye­met. Nem lehetne-e valahol I használnál? Vagy a Kalangyá­ban, vagy a Jugoszláviai Ma­gyar Újságban, esetleg a Reg­geli Újságnál. Szeretném Dok­tor Urra bízni, tegyen vele, a­­mit jónak lát. Szeinteleky an­nak idején nagyon dicsérte, de most, ahogy 2 évi távlat után újra átolvastam, irtó kezdet­legesnek tűnik, s a sok javítás is rosszul hat. A történet maga kedves, és úgy gondolom, meg­nyerné a közönséget. Doktor Ur, ha félig vagy negyedig el­olvassa, biztosam megállapíthat­ja, hogy érdemes-e kihozni (a teljes elolvasást azért nem me­rem hangoztatni és remélni, mert kézírásos, és Doktor Urat terhelném sok munkája mellett az elolvasással). Ha szükséges­nek gondolja (ha valahol elfo­gadták), szívesen legépelem újra és átsimitom, részletek­ben, ahogy a folytatásos köz­lés megkívánja, mert egyszerre most fárasztó volna, és még nem bírnám el a munkát. Nagyon örülnék, ha Doktor Ur megkedvelné és pártfogolna az elhelyezésénél, amelyre bi­zakodó, örömmel kérem. Ha az irodalom nem sokat nyerne is vele, talán közönséget nyernék, mert a laikus olvasóknak, ed­dig akik környezetemben hoz­zájuthattak, nagyon tetszett. Vagyok előre is sok köszö­nettel hűséges, hive Börcsök Erzsébet. (Folytatjuk) Hallgassa a winnipegi Magyar Rádiót Magyar rádióadás minden szerdán este 22 óra 3D perctől 23 óráig a CKJS 810-es hullám­hosszán! Pártolja a magyar rá­dión hirdetőket! BÁL ELŐTT. Kohnék bálba készülnek és mivel idén ez a divat, Kohininé egy gyönyörűi tengerzöld paró­kát tesz a fejére. — Nem utálod, — mondja neki Kohn — egy más nő baját a fejedre tenni? — Miért utálnám? — feleli az asszony, — te talán nem egy másik ökör bőrét húzod a kezedre? HA MEG VAN ELÉGEDVE LAPUNKKAL MONDJA EL MÁSNAK. .. HA PANASZA VAN, — ÍRJON NEKÜNK! BÁRHOVA UTAZIK, rokonait bí­zatja ki, olcsó társas,«tazások, “Apex” jegyek kaphatók. Információ: László Vilmos, Winnipeg, 593 Hartford Ave., R2V 0X5. Fh.: 339-3988. 11-15 Törzskönyvezett KUVASZ kutyaköly­­kök eladók imájus első hetében. Szü­lök Magyarországon születtek, sok­szoros díjnyertes ősöktől. Nemzetkö­zi- és kanadai pedigré-veil rendelkez­nek. Érdeklődni lehet: Dr. C. Fabó, 253 Haddon Rd. S.W., Calgary Alta.. T2V-2Y8. Pb. 255-1869. 15-7 Ez a magyarázata, hogy a manitóbai kormány elhatároz­ta; tartományi lottót kezd, azt se bánja, hogy versenytársat állít a Western lottery vállalko­zásinak. A sorsjegyet 2 dollár­ért árusítják, magas jutalékot fizetnek a terjesztőknek, hogy csoportoknak is újra kedvet csi­náljanak a jegyek eladásához. Ugyanakkor csökkentették, mindössze 100,000 dollárba ál­lapították meg az első dijat. Azt remélik ettől a kezdeményezés­től. hogy a manitóbai tartomá­nyi kasszába jelentős összege­­! két juttat majd, bár .talán még ! ennek révén sem nyugszik meg ; azoknak a puritánoknak a lel­­kiismerete, akik az ilyenfajta, J központilag kezdeményezett és i irányított szerencsejátékot er- I kölcstelennek tartják. Á MAGYAR GYERMEKEKNEK KANADÁBAN SZERKESZTI: HÁMORY VÁRNAGY DALMA. APRÓHIRDETÉSE . Egy számában közlés ára $1.25, j három számban $3 00. SZIGORÚAN ELŐRE FIZETENDŐ jj AZ ÁRSZABÁS 4-5 SORRA KISZEDETT SZÖVEGRE VONATKOZIK! ÓHAZÁBA SEGÉLYT az IKKA utján A LEGGYORSABBAN ÉS EEGMEGBIZHATÓBBAN A KANADAI MAGYAR ÚJSÁG KERESKEDEM OSZTÁLYA TOVÁBBÍTJA SZERETTEINEK Cimenkénti rendelések után 15.-ig $1.00; $15.01 -tői $25.-ig $1.50 — $25.01-tői $50.-ig $2.00; $50-től feljebb $2.50 az IKKA kezelési költsége. (210 Sherbrook Street, Winnipeg 1, Man. R3C 2B6) MEGRENDELÖ-lV KANADAI MAGYAR ÚJSÁG 210 Sherbrook St., Winnipeg, Man. R33 236 Telefon: 772-1112. Kérem, a csatolt összeg ellenében indítsák (küldi k tovább) részemre a KANADAI MAGYAR UjSÁGOT. Kanadai Magyar Újság .................. $.... Sajtó Alap ..........................................$........... Összesen: $ ........ Név: .............................,*.........................*................... Cim (utca, ház-szám, vagy Box)...................................................... Város tartomány: ............................................................... .......... A Kanadai Magyar. Újság előfizetési dija: egy évre $12.— félévre $6.50, Kanadán kivül $13.—, félévre $7.—-.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom