Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)
1976-04-09 / 15. szám
2 Winnipeg, Man. 1976. ápr. 9. Egy nyilatkozat margójára Az idegenbe kényszerült magyarok félrevezetésére (Budapesten szerkesztett MAGYAR HIRiEK febr. 14.-4 számában megjelent “Harminc esztendeje köztársaság Miagyaronszág,” eimü közleményében tö'bibek között a következőket irta: “Harminc évvel ezelőtt, 1946. január 31.-én az 1.848-as és 1919.-es kisériet után a magyar n|ép újra a köztársasága államforma, a demokratikus államrend mellett döntött. A magyar nemzetgyűlés ekkor szavazta meg nagy többséggel a köztársaságról szóló 1946 | I-esi törvénycikket. Másnap százezrek gyűltek össze az Orsizágház előtt, s másutt is tömegtüntetésekkel, gyűlésekkel ünnepelték a történteim! eseményt. A köztársaság első elnöke Tildy Zoltán lett ... (Sohasem írtam volna jelenkori történelmünknek erről a gyászos, kihatásaiban olyan tragikust következményekkel járó eseményéről egy szót sem, ha azt nem ünnepelte volna meg a rosszemlékű, 56-ban dics telenül kimúlt Magyar Nemzeti Bizottmány közkereseti társasággá degradálódott, a szabadföldi magyaroktól teljesen elszigetelődött utóda, a Msgr. Varga Béla vezetése alatt álló Magyar Bizottság is Neav Yorkban márc. 4.-én megtartott ülésén és nem adott volna ki arról Nyilatkozatot (1.), amiben többek között ez áll: “A magyar nemzetgyűlés 1946. január 31.-én kikiáltotta a köztársaságot. A magyar nép éretten, megértőén és helyeslőén tudomásod vette választott képviselők döntését, mint az adott viszonyok között az egyetlen lebetőséges, történelmileg a leghelyesebb megoldást.” Bár az 1945. nov. 4.-i választáson a kommunisták mesterkedése és a szavazatra jogosult polgárok tömeges' kizárása ellenére az adott körülmények között egyetlen elfogadható párt, a Kisgazda Párt, 60 százalékos többséget kapott, mégis a Tildy Zoltán (2.) vezetésével megalakult kormány 50-50 százalékiban osztozott a marxistákkal a miniszteri tárcákon; az akkor legfontosabb tárcát, a belügyit is kommunista kapta. “Ilyen előzmények után — írja Mindszenty (3.) — tett nálam hivatalos látogatást 1945. november 16.-án az új miniszterelnök, Tildy Zoltán. Varga Bélával érkeztek és én elég, hűvösen fogadtam őket. Nem mulasztottam el célzásokat tenni a pártvezetőség gyenge magatartására és az abból származó nagy nemzeti kárra .. . Utána az alkotmány megváltoztatásának a tervét hoztam fel ... Kifejtettem álláspontomat: ebben a nemzet alkotmányát érintő fontos kérdésiben semmiképpen nem szabad engedniük a szovjet-nyomásnak ... ha a bolseviták mindenképpen döntést akarmak az ügyben, meg kell kérdezni magát a népet. Hangsúlyoztam, hogy a kommunisták a köztársaság bevezetését azért követelik, mert újabb1 helyzeti előnyökhöz akarnak jutni ... Varga Bélával együtt biztosítottak, hogy a párt vezetői ez újabb kommunista mesterkedéssel szemben szilárj dán fogják a nemzeti érdekeket védelmezni.” 1945. dec. 31.-én Tildyhez in! tézett levelében többek között a következőket irta: “Úgy értesülök, hogy a nemzetgyűlés a közeljövőben napirendre szándékozik tűzni az alkotmányreformokat, köztük a köztársaság behozatalát, az ezeréves magyar királyság megszüntetésének tervét. Ha ez a ‘hir megfelel a valóságnak s ha nem is kaptam erről hivatalos! tájékoztatást, a magyar prímások több, mint 900 éven át állandóan gyakorolt közjogi tisztéből folyóan óvást emelek eme tervek ellen.” (4.) A levelet Varga Bélának, a nemzetgyűlés elnökének, is megküldte megfelelő .kioktatással. Varga Béla mentegetőző levelére a következőket válaszolta: “Január 2.-i levelére a következőket jegyzem meg: 'Az államforma kérdésében komoly fellépés kellett volna. Ezt nem láttam sehol. Nemcsak feezdemenyezést nem mutattak fel a leghivatottabbak, de még világiak kezdeményezésének a támogatását sem látom. A közéletben az elvekért való komoly kiállás szükséges, nem a mentegetődzés. Eddig azt hallottam Nagyságodtól, hogy viszi a pártot. Most azt látom, hogy a párt magával ragadja a papságot is.” (5.) Hogy a kép teljes legyen, idézem még a következőket: “Tavasszal az ideiglenes kormányzat Budapestre költöszött. Innen jöttek hozzám a nyár elején Veszprémbe Balogh István (6.) és Varga Béla katolikus papok, akik a kisgazdapárt vezetőségéhez tartoztak, azzal az ajánlattal, hogy utazzam fel velük a fővárosiba és mondjak köszönetét Sztálinnak és Vorosilov marshallnak szabadulásomért és az orosz hadseregnek az Egyház iránt tanúsított jóindulatáért ... Némán rájuk néztem, de tekintetemből kiolvashatták ezt: Vannak dolgok, amiket az ember tudomásul veszi, visel, lenyel, de még actus heroicusszal sem köszöni meg!” (7.) Az alkotmány megváltoztatásavai elindított lavinát többé nem lehetett megállítani. A Kisgazdapárt azzal, hogy a kommunisták nyomására Sulyok Dezső és 20 társának kizárásával 1946. márc. 12.-én megszavazta “a köztársaság védelméről szóló 19461VII. törvénycikket, végkép méltatlanná vált a nép belehelyezett bizalmára, s ezzel megpecsételte nemcsak a saját, hanem az egész nemzet sorsát. Erről irta Mindszenty a következőket: “Rajk által beterjesztett törvényjavaslatról könnyen meg lehetett állapítani, hogy az lemásolása a szovjet ‘törvénynek’ azzal a céllal, hogy a köztársasági államforma védelmének ürügyén félreállitsák s elsüllyesszék mindazokat a politikusokat és közéleti férfiakat, akik útjában álltak a kommunista egyeduralmi törekvéseknek. Ezért nevezték el ‘hóhértörvény’-nek. Az én peremben is erre a törvényekre építették a vádakat; paragrafusaira hivatkozva ítéltek el életfogytiglani fegyházira. Aki ismeri a bolsevista terminológiát, magából a szövegből ki tudja olvasni a mögötte rejlő embertelen szándékot. A törvényt ártatlan, már előzőleg halálra' kinzott embereken kegyetlenül és gátlástalanul alkalmazták.” (8.) Ezek után nem kétséges, hogy a sokezer ártatlanul kioltott életért és a tengernyi szenvedésért a kegyelmet' követke* zetesen megtagadó Tildy mellett a Kisgazdapárt többi vezetői is felelősek. Maga Varga Béla is. De a Nyilatkozat bevezető részét sem lehet szó nélkül hagyni, mert, ha — feltéve, de meg nem engedve — a magyar katolikus egyház hierarchiája Lékai “érsek-prímássá” (9.) történt kinevezésével helyreállt is (10.), a magyar katolikus egyháznak még a kommunista “alkotmányban” biztosított legelemibb jogait isi az otthoni rendszer a Vatikánnal kötött egyezmények ellenére még mindig lábbal tiporja és eddigi nyilatkozatai után Ítélve nem valószínű, hogy azt Lékai, a “rátermett, müveit főpap” meg is akarná, illetve tudná szüntetni. A nyilatkozat következő kitételei pedig: “Az; elmúlt évtizedben a magyar nép pasztorálása szinte megoldhatatlan feladatnak látszott ... az új érsek? prímás kinevezésével lehetőség nyílik a mulasztások pótlására i és az egyház ügyeinek írendbej hozására ...” akárhogy is néz! zük, nem más, mint Mindszenty bíboros hősi ‘helytállásának és szent emlékének alattomos, sunyi meggyalázása. Azt még emberileg valahogy meg lehet érteni, hogy a Magyar Bizottság az ősi magyar alkotmány sárbatipffásával életrehivott “köztársaság” 30. évfordulóját megünnepli, hiszen a “létjogosultságát”, ha egyáltalán valamikor is volt ilyenje, eotXH eredezteti, a fentiek után azt is meg lehet érteni, hogy Msgr. Varga, Béla Mindszenty biboros amerikai útjai alkalmával egyszerűen kámforrá vált, mert nem mert ennek a nagy, szent embernek a szeme elé kerülni. De azt, hogy az anitikommunista mezben tetszelgő Magyar (! ?) Bizottság — ha mind járt más előjellel is — a kommunista uralmat előkészítő köztársaság kikiáltását az otthoni rendszerrel együtt ünnepelje és Lékainak a magyar katolikus egyház sorsát megpecsételő, -szerencsétlen kinevezését az otthoni rendszert is túlharsogva dicsőítse, is azt Nyilatkozat formájában közzé is tegye, már nemcsak nem lehet megérteni, hanem minden becsületes magyarnak vallási és politikai különbségre való tekintet nélkül mélységesen el kell Ítélnie! Nem is szólva magáról, Varga Béláról, a “pápai prelátus”ról! Mindentől1 függetlenül, mi is elitéljük a “kommunista hata(Folytatás a 7. ©Idalon) Magyarországi magyar ÜGYVÉD DR.RÁCS1ÁNY BÉLA a budapesti ügyvédi Kamara volt tagja. Manitobái gyakorló ügyvéd, közjegyző, új címe: 203-504 Main St., Winnipeg, Man. R3C 1A7 — Telefon: 947-1513. DALOLJUNK... LÁGYAN ZENGŐ ... (Hallgató.) Bozóki Hecskó Károly verse és zenéje. Lágyan zengő húr szakadt el, bánatos szivemben, Messze földre költözött a drága szép szerelmem. Visszajön-e még én hozzám, a jó Isten tudja, Hej, ha tudná, hogy fáj nékem, el ,sem indult volna ... r- v tH f Vágyakozva fájó szívvel, vártam rá sokáig, Most már tudom, nem jön viszsza, sirom bezártáig ... Nékem csak az emlék maradt, s egy gyönyörű álom, Nincs már nekem boldogságom, csak halk sóhajtásom ... **~+m0~**'*+**~+>~**+**T++**+»*'*+** EGY FÖLADÁS TÖRTÉNETE IRTA: HARSÁNYI ZSOLT: # Jobb tenyeremben egy jókora forradás félhoidalaku, fehér vonalát hordom. Nem olyan akármilyen forradás ez, hanem pataki forradás. Ezért minidén egyéb forradások között külön megbecsülést érdemel. És talán egy kis figyelmet isi, ha történetét el akarom mondani. Itt kezdődött a dolog, hogy egy reggel váratlan meglepetésre ébredtem. Arra, hölgy valaki ott ül az ágyam szélén. ,S ez a valaki sem Szaikáli János hetedikes, sem Kecskeméthi Lajos hatodikos nem volt. Hanem az édes jó anyám személyesen. Akkor érkezett Eger városából s az állomásról egyenesen a szállásomra jött. Mindenki azt képzelné, hogy ez igen kellemes •ébredés volt, hiszen ki ne örülne a rég niem látott édesanya váratlan érkezésének? De: én bizony nem nagyon örültem. Meg volt erre nekem a magam jó oka. Ahogy meglepetve felültem az ágyban, jó anyám köszönés helyett ezt a kérdést szegezte nekem. — Mit csináltál az érettségi díjjal? Erre csiak kétfélét lehetett volna felelni. Vagy elővenni a ládafiából az érettségi dijat és felmutatni a szabályszerű nyug tát, mely szerint az érettségi dijat Rácz Lajos igazgató kezeihez lefizettem. Sajnos, egyiket sem felelhettem. És némaságom közben ‘átcikázott fejemen a váratlan anyai látogatás megoldása: Rácz igazgató úr megírta anyámnak, hogy az érettségi dijat már mindenki befizete, csak én nem, jó lenne utánanézni a fiúnak. Csak két pillanatig tartott ez a néma tűnődés, hiszen a gondolatok tudvalevőleg villámgyorsak. Anyám is csak két pillanatig várt a válaszra, mert tudvalevőleg az anyai kezek is villámgyorsak. A harmadik pillanatban hangos detonáció rész ueite meg, a levegőt. Anyai kéz d'oriült el a fiúi arcon. Állítom., nogy Kevés eKkoira pofon, dördült el az újabbkor történetében. És ahogy a felrobbant rakétából százával tűnnek elő a színes csillagok, a nyakleves detonációja után is csak úgy ömliötték belőlem a töredelmes vallomás! részletei. Okosabb mindejjlt elmondani, ha már Osajsz elárult. Csajsiz alatt Rácz Lajos értendő, mi őt csak Csaj:-znak neveztük, tudniillik Zeusznak, de azzal a kiejtéssel, ahogy ő, mint a német nyelv profesizora, Zeuszt német órán ejtette. A diákvilág egyik sajátsága, hogy senkit sem a maga nevén hiv, hanem az 'egész világot saját gusztusa után kereszteli át. Ö- reg klasszika-tanárunkat, Zsoldost csak Béninek neveztük, a kedves Kovács Sándort, osztályfőnökünket pedig: Bőreinek. A fiuk közül is csak Midinek ismertük Tatárt, Zotyinak Trócsányit és Jofinak Bálintot, a nagytiszteletü ur fiát. Szóval, hogy a vallomáshoz visszatérjek, elmondtam töviről hegyire mindent. Az érettségi dijat elköltöttem. De nemcsak hogy úgy egyszerűen e.,költöttem, hanem mondjuk ki áperté: eltékozoltam, eldorbézoltam, ellumpoltam. Az ilyen összegeknek .meg Van az a csodálatos iróajdonságuk, hogy mint lyukas zsákból a búza, menthetetlenül peregnek és fogyatkozzás esik bennük. Mikor az első két deci bor árát elvettem belőle, még .könnyű lett volna kiegészíteni. De a két deciből félliter lett, a félMterbői kettő. Nappal aludtam, estefelé az érettségire való tanulás helyett élűiről kezdtem a tegnapit. Öszszevissza, ahol éppen adódott. Feldm-esserből el a 'Központiba, Központiból el a Yadászküirtbe, Vadásizkürtiből vissza Feldmesserbe. Pajtás mindig akadt az innivalóhoz. És ha hajnaltájt már nehezebben tudta elzengeni a hebegő nyelv, hogy Nagybercsényi Miklós sirdogál magában, következett a hazamenés. Az pedig csak a kapuig volt sima dolog. De az Eilend számtan-professzor házának kapuja szigorúan bezárult este kilenckor. Azon túl igen körülményes dolog volt átjutni azon a kapun. A kapu éle odafenn átkozott díszítést hordott: vaslécei egy sor hegyes vasnyilban végződtek. Éppen az átmászás ellen. Az embernek nyaktörő tornászat! mutatványt kellett végezni: fellépni jobblábbal a kapu egyik kiálló vasdiszére, ballábbal feljebb hágni a kilincs re, most ismét a jobblábbal felfelé, a vasnyilak hegyes sora felett. Elcsúszni egyértelmű lett volna a felnyársaltatással. Hiszen, ez mind érdekes volt, de az nem derült ki belőle, hogy miért lumpoltam. Kivallottám én azt is töredelmesen. Bánatomban ittam, mert szerelmes voltam. Még azt is kinyögtem, hogy kibe. A Radácsy-lányokba. így, többes számban. Szemközt laktak Radácsyék az utca másik oldalán s a Radácsy-ház ablakán mindig kinézett egykettő belőlük. Egyformán szépek voiltak, egyformán imádatra méltóak. Nem lehetett válasz tani köztük, én tizenhét évem lobogó fantáziájával valamenynyibe egyformán szerelmes voltam egyszerre. Már pedig a szerelmes ember ősidők óta borba fojtja bánatát. íme az érettségi díj története. Nem volt már meg belőle egy huncut ppták sem. Anyám tehát elővette az érett ségi dijat még egyszer., De most már nem bízta rám, befizette Rácz Lajosnál ő maga. Hosszasan tanácskozott is vele viselt dolgaimról és Cajsz nem nagyon biztató dolgokat mondott neki. Mert igen aggasztó dolog az ha a szinjeles diák, aki évközben Kazinczy-,dijat is nyer s azt Széphalmion ünnepélyesen átvette, most egyszerre elveszti magát, elsikkasztja, az érettségi pénzt, mulatni jár, az érettségire pedig nem készül. (Még eléri az a szégyen, hogy nem lesz jeles érett. Elővett engem jó anyám és a lelkemre. beszélt. Megígértette velem, hogy kocsmába be nem teszem a lábam, mig az éretségi bizonyitványt a kezembe nem kaptam. S azzal hazautazott. Egerbe. Jött a dinoni-dánomra a szánom-bánom. Egy vas nem csörgött a zsebemben! Cigarettát is. csak úgy tudtam venni, hogy a dádást a konviktusból hazahozott kenyérrel azon nyomban elküldtem Cicu zsidóhoz a Bánházba. -Cilcu bonyolította le a pataki! zúgikereskedelmet két merőben különböző valuta között,’ a mennyiben egy kenyérért két Sport-cigarettát adott magánforgalomban. Az érettségi közeledett s a tanulás nem ment sehogy. Akinek egy kislány motoszkál a fejében, az sem igen tud tanulni, hát még aki egyszerre annyi Radácsy-lányiba iszerehnes. Csak ődöngtem.,az utcákon céltalan semmittevésben, ültem az iskolakertben és elolvastam századszor, hogy “gratia quam benefacta parent”, pedig már tudtam kívülről álmomban is. Vagy elmentem billiárdozni, de hiába csináltam a leggyönyörűbb huszas szériákat, eluntam azt is. Tanulni kellett volna és nem volt hozzá lelkierőm elővenni a könyveket. A télen álmodozás nirvánaszerü hangulatában éltem és vártam az érettségit, mint fatalista a végzetet. És Íme': szóbeli és Írásbeli Ls csodák csodájára remekül sikerült. A magyar írásbelin még azt a vakmerőséget is elkövettem, hogy versben csináltam meg a dolgot. Szegény Pörci bácsi még meg is ölelt érte. Végül ment haza a távirat, hogy jeles érett lettem. A tizenhétéves lélekben viharos összevisszasággal keveredett a letett érettségi férfiast diadala a méla bánattal, hogy az érettségi bankett után fel kell ülni a vonatra és ki tudja, látom-e még valaha a Radácsy-ház hűvös ab lakait a beléje ültetett szivdobogtató szőke és barma virágokkal. A bankett remekül sikerült. Éjféltájt már összekeveredtünk azokkal, akik éppen aznap tízéves találkozójukat ünnepelték. Égy Szabó Zoltán nevű kedves ember mellé kerültem közöttük. Azonnal örök barátságot fogadtunk egymásnak és egymásután irtuk az exeket. S ekkor fátyol kezdett borulni öntudatomra. Hogy mi történt tovább, arra . nem emlékszem, öntudatom első pitymallata az volt, hogy otthon, ágyamban, kiűző fejfájással eszméltem magamra és hatalmas vértócsában! feküdtem. Rövid szemle után kitűnt, hogy a vér a jobb tenyeremből ered, amelyen hatalmas seb' éktelenkedik. Zúgó fejjel felöltöztem és elmentem a Kun bácsihoz, a doktorhoz. Ő igen csóválta a fejét. Kérdezte, hogy mivel hasítottam ezt az éktelen siebet, de én nem tudtam felelni. Fogalmam sem volt róla. Kimosta, bekötözte, elengedett. Mélyen tűnődve ballagtam az utcán. Mi történt velem, hol az ördögben sebesültem meg? Nem emlékeztem a világon semmire. Hát egyszer csak szemközt jön veOem az utcán Csillák Balázs. Már messziről nevet. — Mit uevetsiz? — szólok rá zordul. — Hogyne nevetnék, ha eszembe jut, hogyan mentél haza bankett után. Radácsyéktól hallottam egészen részletesen. — Hogyan mentem haza? — kérdeztem elhülve és szivén; ütve ideáljaim nevétől. Csiilik Balázs vidáman mesélte a történetet. — Reggel nyolc óra volt, rekkenő napsütés, a kaputok tárva nyitva állott. Ahogy nappal szokott áhani: egyik szárnya kitárva. A Radácsy-iányok ott ültek az ablakban és nézegették a járókelőket. Hát egyszerre csak látják, hogy bizonytalan népesekkel megérkezel a kapuhoz és ahelyett, hogy hemennél, elkezdesz a nyitott kapun keiesztüiimásznii. Izgatottan figyel lén, mit csinálsz. Már át is értül a kapu tetején, ekko.r megcsúsztál, leestél és az egyik tenyerednél fogva, amelyikbe beiieiuródott a vásinyil, függve maradtál a kapun, ők elkezdtek sikoltozni és kiáltottak az udvarunkon dolgozó ibéreslegénynek, hogy szaladjon át és ve-' gyen le. Az. át is szaladt petrencésruddal és leemelt, ahogy az ócska« handlik emelik le rúddal a szegről a ruhát. Látom be is van kötve a kezed, jól felszakitnattad a tenyeredet. Mutasd csak. De én nem a tenyeremről akiartam beszélni. Hanem a Radácsy-lányokról. Láttak, mikor függni a vasnydlon? Láttak, mikor a nyitott kapun átmásztam? Rettenetes szégyen. Győr san a: föld alá bújni, vagy megsemmisülni. Ho'ii a villám, amely azonnal agyoncsaphat? A forradás itt van ima is a tenyeremben. Ha ránézek, sok mindent olvasok ki belőle, mint valami visszafelé tekintő tenyér jós. Kiolvasom belőle azt az élet oöicseséget például, hogy mielőtt nagy üggyel-bajjal át akarunk mászni a kapun, nézzük meg, mert talán nyitva van és egyszerűen, be lehet sétálni rajta. De olvasok belőle egyebet is: ifjúságot, nótát, Patakot. És most is odaadnám a világ minden életböicseséigét. ÜENDÉLET IRTA: POLITZER ANDRÁS Délután verőn szunnyadozott minden. A tömzsi lilavirágjOk felett méz illata terjengett és serény méhek jártak virágfőszekről: virágfószekxe. Másodszor nyilott az akác és lankadt fürtjeiről édes, jószag|U aranypor permetezett a szunyókáló csöndben, méhzsongáaban. A méhes felől, hol a polcon a szalmából font kason apró kupolái aranyosan csillogtak, lenge füstarabbeszkek bodrodtak felfelé. Mert ott egy öreg ur a bölcseség; öblös tajtékpi páját szívta. Hófehér volt a haja, mint a messzi bércnek, amely a virágokon túl, a 'nyárutói pompa hátterében havas búbjával tűnődött. De piros volt még az öre|g: ur arca és gúnyosan megelégedett. Az élettől még csak néhány jókedvű, meleg napot várt, nem többet, mint ameddig a tajtékpipája öble egészen meggypirossá válik, ameddig a bakar gerezdje biborsziniüre érik és ameddig a csurgatott mézet tiszta kőkorsóba rejtheti: Aut pressa puris mella oondit amphoris. És hogy a kései, jó nyári meleg, simogatta az arcát, hizsergette, ereiben a renyhe vért, mosolyogva nézett körül a kertben, hol fecsegő tyúkok osibelléreztek, a kutya boldog) álmában a farkát csóválta és ahol ✓ közbe-közbe halk, csúfos kacaj képp érett dudafürtök pattogtak, pukkantak. Messzebb, a magtár felé a dió fa árnyékában egy öreg napszámosasszony, a részeges Trézi, barna agyagpalackiból nagyokat kortyolt. Töpörödött keze remegett, mikor a palackotemelte — nagy titokban, mert azt hitte, hogy nem látja senki , és magafeledt boldogságában csak a szemefehérjét mutogatta. — Anus et amphora, — gondolt magában; az öregi ur és a pháedrusii mese jutott az eszébe. — Ka-kufc ... ka-kuk ... — hallatszott hirtelen a fáról a rövid, szomorú jóslat és az öreg ur kissé öszerezzent. — Még itt a kakuk, — sóhajtotta. — Még van hernyó a fán, de nemsokára elszáll a kakukmadár is. Búsan hajtogatta: — 'Elszá'l a kakukmadár is. De néhány vígan táncoló füst karikával elszállt a borongó ked ve, amely ott ólálkodott körülötte. A füsttől a legyek is megr menekültek: az aranyszemü és gyöngyszemü fátyolkák, amik csapongva siettek a kaptárok felé, és mint apró, csillogó drágakövek pihentek le az aranykupolára. — Hol van Ilonka? — aggódott hirtelen az öreg ur. Romka az unokája volt, akinek a haja selyem-matringban lógott alá és szőke volt, mint a kasok háta a napfényben. — Ilonka! Ilonka! — kiáltotta hangosani. Hívására nagyot nyikorgóit a kút és nyomban egy hórihorgas fiatalember jelent meg. — Hát magát Ilonkának hivják? —- kérdezte gúnyosan az öreg ur. — Hm, — szepegte a fiatalember. — Csak azt akartam mondani, hogy Ilonka a szobában van. — És maga miért oly vizes — Vizet mertem a kutból, — felelte a fiatal ember és végignézett a ruháján, amely térdig átázott. — Tanulmányozom a falusi életet, — tette hozzá’ mosolyogva. Az öreg ur gúnyosan szippan tott egyet, de nem felelt semmit. A szeme, szögletéből nézte az ifjút, aki félszeg, esetlen volt, mindent közelről nézett meg és pápaszem volt az orrán, — Ugyan mi tetszik Illonkának rajta? — tűnődött és dühösködött magában az öreg ur. •— Amúgy sem volt jó véleménye- a mai generációról, -de ez a kétrét görbült, cinkeorru ifjú, aki lógatta a karját, mint a majom, aki magyarul beszélt, anélkül, hogy meg lehetett volna érteni, aki folyton természettudományról harangozott és nem tudta megkülönböztetni a búzát a rozsról, aki az ő természettudományával elítélte Istent és az öreg urakat, egyenesen felháborította. — Tud-e a fáról hernyót szed ni? — kérdezte tőle olyan hangon, mintha examinálná. — Nem tudok, — felelte az ifjú. — Pedig ezt is mag kék tanulni, — mondta az öreg. — Nézze csak, ott van egy piszkos szakajtó, abba beleszedheti a hernyókat. — Puszta kézzel? — riadozott a fiatalember. — Nem bánom, akár kesztyűvel is. Az ifjú hozzálátott a dologhoz és az öreg ur csöndesen pöfékelve nézte, közben .nagyokat mulatott magában rajta, hogy az ifjú puszta kézzel és meglehetős undorral szedi a hernyót a fáról. Végre megszán ta és figyelmeztette, hogy apró ággal piszkálja ki a hernyót a ripacsos kéregből. Még így is nagy mulatságot szerzett neki, hogy az ifjú minden hernyót közel vitt az orrához és alaposan megnézett. — Ugyani mi tetszik Ilonkának rajta? — gondolta magáhon újra és újra. * * * A gally, amelyen egy madár hintáit, megkocogtatta az Ilonka ablakát. Összerezzent és körülnézett, mint a megriadt tolvaj. Ott térdelt az öreg, almáriom előtt, amelynek levend-ulás sízagu f 'ókja arasznyira ki volt húzva. (Folytatás a 7. olda'on) VALÓDI MINŐSÉGŰ FINOM-ŐRLÉSŰ KALOCSAI CSEMEGE PAPRIKA fontja $2.25 és szállítási költség. KOLÖÁSZ, PÖRKÖLT, GULYÁSLEVES, PARI KASKRUMPLI, PAPRIKÁS SZALONNA, STB. EL SEM KÉPZELHETŐ VALÓDI HAZAI PAPRIKA NÉLKÜL Elsőrangú ERŐS PAPRIKA fontja $2.50 1/2 font $1.50 és szállítási költség. Kiváló minőségű töretlen óhazai KAMILLA TEA fontja $3.85 és szállítási költség. Tiszta tojás TARHONYA legújabb magyarországi szállítmány Fontja: $1.25 és szállítás. K, M. U. KERESKEDELMI OSZTÁLYA 210 Sherbrook Street, Winnipeg, Manitoba, R3C 2B6.
