Kanadai Magyar Ujság, 1976. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

1976-04-09 / 15. szám

Garibaldi, az olasz szabadsághős ifjúsága

(Folytatás)

A kalandos délbraziliai forradalom után, 1841-ben Uruguay köztársaság fővárosában, Moutevideoban telepszik meg. A város egyik iskolájában tanári állást kap, algebrát élsi geometriát tanit. De nem sokáig. Argentina diktátora, Manuel Rosas megtámadja Uruguayt s 'csapatai már Montevideót fenyegetik. Garibaldi most az uruguayi kor mánynak ajánlja föl kardját. Olasz menekültekből megszervezi az olaisz légiót, a vörösingeseket s hat éven át küzdött vizen és szárazon Uruguayért. Egyik, nagy győzelme után kinevezték tábornokká s minden katonáját előléptették. A fölajánlott pénzjutalmat azonban nem fogadta el. “Én és a társaim nem pénzért harcolunk — mondotta, — hanem a szabadságért.”

Közben Olaszországban nagy dolgok kezdődtek. Olaszország nyolc kis államra volt széttépve. Az északnyugati szögletben volt Piemont, amelyhez hozzátartozott Szardínia szigete is, amiért ezt az országot iszárd királyságinak is nevezték. Piemont az olasz özavojai-ház uralma alatt állott s szívesein /látta volna Olaszország! egységesítését, de a nehéz viszonyok között nem akart sokat kockáztatni érte, hanem Cavour miniszterelnök irányítása mellett óvatos politikai sakkhúzásokkal igyekezett a cél felé. Piemont mellett feküdt Lombardia és Venecia. Ez a két tartomány osztrák fenhatóság alatt állott. De osztrák fegyverekre támaszkodtak Párma, Modena és Tobzkana hercegségek önkényuralkodói is. Ezektől délre az Egyházi állam terült el, amelynek 3 millió lakója szintén önkényuralom alatt állott. Ettől délre feküdt a legnagyobb olasz állam, a Nápolyi királyság, amelyhez hozzátartozott Szicília is, II. (Bourbon) Ferenc uralkodása alatt. Ebben 12 millió olasz élt szintén a legteljesebb önkényuralom alatt.

Az egység és szabadság után vágyódó olasz hazafiak gyűlölete főleg Ausztria ellen irányult, mert ebben látták valamennyi önkényuralkodójuk legfőbb támaszát.

Az olalzok osztrákgyülölete már az 1848.- párizsi forradalom előtt lobbant ki Lombardiában és Venéciában. A párizsi forradalom hírére pedig egesz ulaszországban föllángolt a íorradolom tüze. Úgy látszott, hogy a régi rendszer mindenütt megbukik, amire a megrémült uralkodók alkotmányt igéitek lázongó népeiknek. Károly Albert piemonti király is alkotmányt adott országának, sőt megígérte, hogy sikraszáil az olasz egység mellett.

Ezekre a hírekre aztán Garibaldi sem maradhatott Délamerikában. Feleségével, három gyermekével éa hetven honfitársával hajóra szállt, amelynek a Speranza (remény) nevet adta Is 14 évi száműzetés után megérkezett Nizzába. Gyermekeit édesanyjánál hagyta, ő pedig a milánói fölkelőkhöz csatlakozott. De későn érkezett. Kauelzky és Haynau osztrák tábornok leverték az olasz fölkelést. Károly Albert békét kötött Ausztriával, aztán lemondott a trónról La, Viktor Emanuel javára. Csak az, Egyházi államiban* 1 lobogott még a forradalom tüze. A pápa elmenekült. A forradalmárok megalakították a római köztársaságot, Mazzini állt az élükön, aki még rémuralom árán is, megukarta teremteni az egységes köztársaságot. Garibaldi is Rómába sietett, ahol a forradalmárok nagy lekesedéstel fogadták. De a hatalmak, elsősorban Franciaország, a pápa világi hatalmának fenntartását határozták el s Oudinot francia tábornok háromezer főnyi sereggel indult az örökváros fölmentéséré. A város védelmét Garibaldi tábornok vezette s ekkor irta anyjáank: “Oh, boldog anyám, ki dicsőséges időkiben adtál engem a hazának.”

A dicsőséges idők azonban nem tartottak sokáig. A nápolyi király, az osztrákok s a spanyolok is segítségére siettek a

franciáknak. Garibaldi hasztalan aratott nagyszerű győzelmeket. Róma elbukott. Garibaldi azonban " önkénteseivel keresztültört az ostromlók vonalán. Csapata egyre fogyott, de mindig kisiklott üldözői, a franciák, osztrák s a pápai csapatok markából. Felesége, Anita azonban nagyon kimerült a rettenetes hajszában, beteg lett s meghalt. Eltemette a hűséges asszonyt s menekült tovább. Végül elhagyta Itáliát. Gyásszal és keserűséggel a szivében 1851-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Gyermekeit is magával vitte s New Yorkban gyertyakészitéssel kereste kenyerét. A szabadsághős, a szabadság égő fáklyája faggyúgyertyákat gyártott három évig. Később Peruba ment, ahol mint egy kereskedőhajó kapitánya járta a tengert Peru és Kina között.

Kis vagyonra tett szert s 1855-ben visszatért Olaszországba. Megvette Caprera-sziget felét sí leányával, meg két fiával úgy élt ott a kis szikla- 1 szigeten, mint az egyszerű föld| mívesek. Négy év múlva azon| ban megint fegyvert fogott. III.

| Napoleon francia király Auszt| ria hatalmának megnyirbálásá- I ra törekedett s szövetséget kötött Viktor Emánuel piemonti királlyal. Közös erővel megi is indították, a háborút Ausztria ellen. Viktor Ernáiméi Garibaldit önkéntesek toborzásával bizta meg. Garibaldi tábornok hamarosan négyezer embert gyűjtött össze. Ot.t volt seregében Türr István és sok magyar emigráns s villámgyorsan csapott rá az osztrákokra. A szövetségesek két nagy csatában is megverték az osztrákokat, Magenta és Solferino mellett, Gabaldi pedig megnyitotta a Tirolba vezető utakat. Olaszországban’ újra fellángoltak a szabadságmozgalmak s elkergették az apró fejedelmeket. Az elnyomott magyarság, is azt remélte hogy rövidesen Magyarország felszabadítására kerül a sor.

A szép reményekből nem lett ! semmi. III. Napoleon félt a po\ roszok támadásától, azért hirte j lem békét kötött. A segítsél ért j megkapta Piemonttól Nizzát éí Sízovaját. Az osztrákok pedig átengedték Piemontnak a gazdag Lombardiát. Parma, Modena, Toszkana nem fogadták viasza elűzött fejejelmeiket, hanem népszavazás útján kimondták a Piemonthoz való csatlakozást s csatlakozott hozzájuk az Egyházi állam nagy része is.

Garibaldi nem tudott belenyugodni abba, hogy az óla z egység terve megint meghiúsuljon. Elhatározta, hogy a maga erejéből fog cselekedni. Elkeseredve visszavonult ugyan Caprere-szigetére, de elhatározta, hogy elfoglalja a Nápolyi k.ságot s aztán Rómát. A cselekvés pillanata nemsokára megérkezett. Szicíliában 1860 április elején lázadás tört ki Garibaldi Génuában termett s két rozoga hajón 1067 önkéntessel, köztük öt magyar emiig,.ránssal, elindult Szicíliába. Türr István volt a vezérkari főnöke. A kis csapat május 11.-én Marsalában szállt partra s a marsalai ezerhez rögtön 3,000 szicíliai fölkelő csatlakozott. Kemény küzdelem után elfoglalták a szigetet Palermo várával együtt. Enmek ostroma közben esett el Tüköry magyar őrnagy, akinek nevét Palermo fő - utcája viseli. Négyszáz magyar emigráns külön zászló alatt küzdött Garibaldi seregében, amely rövid idő alatt :2i5 ezer főre emelkedett. Viktor Emánuel levelet irt ekkor Garibaldinak s felszólította, hogy hagyja abba a harcot. Garibaldi azonban későbbre Ígért engedelmességet a királynak. Előbb keresztül akarta vinni nagy tervét. Szóéiba diktátorává Máltatta ki magát az egységes Itália és Viktor Emánuel nevében s a kormány megszervezése után Messinánál átkelt a tengerszoroson s Ná| poly ellen indult. Ez a hadjárat egyetlen nagy diadalmenet volt. A vörösinges garibaldisták min deiiiütt megverték a nápolyi k - rály híveit. II. Ferenc elmenekült, Garibaldi pedig kiáltványban adta tudtára a világinak, hogy a nápolyi királyságot bekebelezi az olasz királyságba, ő

lemond a szicíliai diktátorságról s visszavonul Caprera-szigetére. Viktor Emánuel nemsokára Garibaldi tábornok oldalán vonult be Nápolyba, ötvenhároméves volt ekkor Garibaldi s most állt dicsősége tetőpontján.

A vöírösingesek sírva búcsúztam el tőle, mikor elindult megint Caprerára, de ő visszakdáitott nekik: Róma vagy a halál! Nem volt nyugta Capreran, mert az olasz egység müve még u'exu volt befejezve, Hiányzott még Róma, a főváros. De ennek a megszerzése kemény dió volt, mert a pápának erős szövetségesei voitak. De azért Garibaldi kétszer is niegpró oá. tkozott vele, hogy feltörje a kemény diót, 1862-ben, majd 1867-ben„ Az első esetben a piemonti hadsereg akadályozta meg vállalkozását, a második próbálkozását pedig a franciánk hiúsították meg. Közben megjárta Londont, ahol 1864-ben fényes ünnepségekkel fogadták, 1866-ban pedig az, olaszofiíZtrák háború megint a csatatérre szólítja. Garibaldi ismét Tirolban harcol, de a .rövid háborúban nem volt almaimra nagyobb haditettekre. A békében Olaszország megkapta Veneciát is a lagúnák tündérvárosával. A magyar emigránsok reményei ismét meghiúsultak, idehaza h megfakult a Garibaldiba vetett remény, ami egyik népdalban is kifejeződöt:

Nehéz a magyarnak várni,

Soká jön el Garibaldi.

Prohászka Ottokár elmélkedéseiből a nagyböjtre

Még, egyszer kardót köt az öreg szabadsághős. Midőn 187U----71.-i porosz-francia háborúban a se dán i vereség után a franciák elűzik III. NaiP°leont s átalakulnak köztársasággá, Garibaldi két fiával a francia köztársaság védelmére siet. De már az ő fáradt karja nem tudja feltartóztatni a Franteiaorszára szakadt porosz lavinát. Ili. Napoleon bukásával Róma elvesztette védelmezőjét s megnyitotta kapuit a piemonti hadak előtt sí az egységes Glasz: országi fővárosa lett. Garibaldit | is beválasztják a római parla| mentbe, részt, is vesz néhány I ülésen, de. idejének javarészét Gaprera-szigetén éli le csöndben, békességben, az egész olasz nemzet tiszteletétől övezve. Nem fogadott el semmi kitüntetést, jutalmat, még az “Olaszország első polgára” címet is visszautasitotta. Csuk, ©gy évjáradékot fogadott el később, hogy fiait segíthesse. Hetvenötéves korában halt meg 1882 júniusi 2.-án. Végrendeletében meghagyta, hogy holttestét égessék el s hamvait a szigeten, helyezzék el. De az olasz állam holttestét nebalzsanroztatta s diszesi sírboltban temették el nagy pompával, állanrkökségeu.

(Az Ur Jézus szenvedéseire emlékezés legyen bűneink őszinte megbánásának forrása. Ne mosakodjunk Pilátusként. Mind erre tanítanak Prohászka Elmélkedéseiből az alábbi kivonatok. Fr. A.)

“Kiméne pedig Jézus töviskoronátviselvén és biborpalástot. És (Pilátus) mondá nekik (a népnek): íme az ember!” — jn. XIX. 5. — “(Majd) “vizet hozatott és. megmosta kezét a nép előtt, mondván; Ártatlan vagyok ezen igaznak vérétől ..

— Mt. XXVII. 24.

Teljes bibordiszben, koronával fején, jogarral kezében, kísérettel lép föl s vonul el a keresztúton a pemitencia királya. Aki ezt megérti, sind kezd, — aki elindul nyomában, nem győzi tisztára mosni lelkét.

Jézus alázatba s szenvedésbe öltözve eleget tesz bűneinkért; mélyebben fölfogva bűneimért. Mert akit a penitencia kegyelme megérint, annak szemei előtt a passzió izgalmas jeleneteinek alakjai szétfoszlanak, a zaj elcsitul Jeruzsálem környéke puszta lesz, a két lator keresztje eltűnik — s a lélek magára marad Jézusával. Keresztje előtt térdelek, vérémke csepegését hallom, összes kínjai lel kemre borul; megnyitja, ajkait s kiérdi: Ember, mit tettél? S

öntudatom feleid s az egész világnak kiáltja: Vétkeztem! Bűneimet senkivel meg nem oszthatom, értük mások könnyeit föl nem ajánlom; hisz úgy állok itt, mintha az egész világiban magam volnék, mintha nem vol na anyám, atyám, barátom!...

Jézus, miután kérdőre vont, magára veszi bűneimet; megrémülve kérdezem; Mit akarsz Uram? hová mész? “Kereszthalálba”, feleli. Én voltam a bűnös, de a penitenciát az Ur Jézus tartotta meg helyettem s meghalt értem. Értem halt meg. Ne mondd, hogy sokakért halt meg. Minden virág a földön azt mondhatja: A nap értem szenved; értem gyúllad ki vérvörösen. S azt mondják a szentek: Értem, értem halt meg; ezt mondja a szent Szűz a maga módja szerint; ezt mondom én is: Értem, értem szenved; úgy szeret, hogy értem halt meg . .. * * *

Mit ér a szó, mit a mosakodás, amikor gyönge s jellemteien az akarat. Ez az “jó” akarat, mely Krisztust igaznak s magát ártatlannak mondja, nem állít a világiba semmi jót. A jóakarat erős akarat, mely megküzd a nehézségekkel, mely a szenvedélyek zajongásában sem tér el a legfelsőbb akarattól. — Pilátus megmossa kezét. Ha ez a viz, mint könny csurgóit volna is szemeiből, akkor sem segit rajta ily viselkedés mellett. — Erezzen a szív mély megindulással; valljon szint az ajak nagy nyíltsággal: de tegyen, teigyen az akarat. Érzés, szó és akaraty fogjon kezet. — Kicsoda közülünk “ártatlan ez igaznak vérétől” Voltaképen senki; de mennyire szint akarok vallani ezentúl test, zajongás, csőcselék, szenvedély ellen! — Nem vízben, hanem Jézus vérében kell mosakodnom, ha ártatlan akarok lenni.

KELETEURÓPA AZ EBEK HARMINCADJÁN

Az AMSz tudósítása — Amerikai magyarságunk mélységes megdöbbenéssel .és őszinte felháborodással olvasta Evansi és Novak újságírók cikkét az 1976 március. 22.-i WASHINGTON POST-ban, mely lerántja a leplet azokról a tervekről, melyeket a Ford-Kissinger együttes ni eghuniyázkodó külpolitikája szán Keleteurópa egyszeir már kiárusított népeinek.

A cikk szerint, még' múlt év decemberében Londonba hívta össze a külügyminiszter az Európába akkreditála amerikai kö veteket. Ezen a titkos helyzetismertetésen Dr. Helmuth Sonnienfeldt, külügyminisztériumi főtanácsadó, annak a véleményének adott kifejezést, hogy a harmadik világháborút qsak úgy kerülhetjük el, ha a keleteurópai államok és a Szovjetunió között egy “organikus unió”

.jön létre. Ez jő magyarán azt I jelenti, hogy Keletnémetország, I Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia és Bul gária fokozatosan a ’Szovjetunió tagállamaivá süUyenének. j Jugoszláviának kedvesen azt

I ajánlja viszont, hogy alkalmazkodóbb magatartást tanúsítson a hatalmas Szovjetunióval szem ben s verje ki a fejéből azt a kényszerképzetet, hogy Amerika az ő függetlenségéért automatikusan. jót fog állni.

Ez az um “.Sonnenfeldt Doktrína” teljesen újszerű. Nemcsak a Kelieteurópából származó amerikai polgárok érzelmét korbácsolta fel, hanem — a cikk szerint — éles nézeteltéréseket váltott ki) a bülügymi| nisztériumbani is. Eddig csak azt voltunk kénytelenek lenyeld, hogy a jelenlegi nemzetközi : erőcsiO’portosulás miatt, az EI gyesült Államok nem tud batágyerekkel

Winnipeg, Man. 1976. ápr. 9.

3

rozottan fellépni az elnyomott keleteurópai népek emberi jogainak ' kivívásáért, bármi legyen is lefektetve a Helsinki-i Nyilatkozatban. Most már arra kell rádöbbennünik, hogy az E- gyesült Államok egyenes célkitűzése egy olyant szivünkhöz oly közelálló terület célszerűségi okokból (expediency) tökéletes átjátszása a nagyétvágyú szom szédos óriáshatalomnak, hogy saját bőrünket egy darabig mentsük.

Az Amerikai Magyar Szövetség azonnal erős hangú távirattal fordult Ford elnökhöz és Kis singer külügyminiszterhez, — hogy világos magyarázatot és félre nem érthető állásfoglalást kapjon. Amennyiben ez nem

történik meg, az AMSz a testvérnépek vezetőivel együtt, min den erővel küzdeni fog az ilyen irányú politika megdöntésére.

•Ezúton felszólítunk minden amerikai magyar .egyházat, egye,sületet és egyént, hogy tiltakozását küldje levélben, vagy táviratilag az alábbi Címre:

The Honorable

Gerald R. Ford

The White House

Washingtoni, D.C. 20500.

Dr. Béky Zoltán tb.püspök

orsz. elnök.

Eszenyi László alelnök,

külügyi bizottsági elnök

Dr. Száz Zoltán, igazgató,

külügyi tanácsadó.

Rosszabbodik a román-orosz viszony

Az alábbi szöveg a London Economist 1976. március 15.-i számában “Eastern Europe” cim alatt közölt cikk magyar fordítása: .

Egy területi vita a már úgy is rossz román-orosz viszonyt még jobban elrontotta. A két hatalom Besszarábia miatt veszekszik .egymással. A tartomány a Dunától’ északra fekszik a Prut és. Dnyeater folyók között. A románok azt álktják, hogy a tartomány, amely az utolsó két évszázad alatt többször cserélt gazdát és 1944 óta orosz fennhatóság alatt áll, eredetileg román föld volt. Azzal vádolják az oroszokat, hogy miniden erővel azon dolgoznak, hogy a két millió románból, a- Mk ott élnek egy álnemzetiséget formáljanak, a moldvaiakat. Az oroszok, akik kisebb területeket Ukrajnából beolvasz tottak a Szovjet Moldvai Köztársaságba 1944-ben, egy ezer oldalas tanulmányt adtak ki annak bebizonyítására, hogy a szovjet moldvaiaknak semmi közük eines Romániához.

A tartomány szilárdam orosz kézen van, és semmi jel sem mutat arra, hogy ez ne igy ma - radna. Hát akkor miért választották a románok ezt az időpontot, hogy a kérdést felhozzák? Az egyik ok az lehet, hogy a románok gyanakodnak az oroszokra, hogy ők vannak Magyarország, újkeletű érdeklődése mögött a két milliónyi erdélyi magyar kisebbség: iránt, akiket Magyarország az első világháború után. kényszerült Romániának átadni.

Erdély egy csiklandós, kérdés. A múlt évben, amikor az

Ne várja felhívásunkat— küldje be előfizetését honfitárs mielőbb!

amerikai Kongresszus tárgyalt a Romániának adandó “most favored nation” vámkedvezmény megadásáról az 1974 decemberi külkereskedelmi törvény alapján, az Egyesült Államokbeli magyar “lobby” annyira kihangsúlyozta az állítólagos román elnyomást a magyar kisebbség ellen- Erdélyben, hogy Románia alig tudta a vámked-vezményt megkapni. A Magyarországról való nyomás pedig a románok az oroszok, közvetett büntetésének tekintik, mert nem jó szövetségesei Oroszországnak. Ezért most ők a beszszarábiai kérdéssel válaszoltak.

Románia kicserélte az 5Ü kw rádió leadóját Jasziban (a szovjet moldvai határom) egy annál hússzor erősebb leadóval. Jaszi adását egész Szovjet Moldvában és azon is túl lehet hallgatni. A Szovjet Unióban van már elég disszonjáneia anélkül, hogy még a román! határon is keletkezzen egy újabb. És mindehhez jó arcot kell vágniuk. De a viták nagyon sokszor túlmennek a tervezett mértéken és rendszerint a gyengébb fél húzza rövidebbet.

A BIBLIÁBÓL

“És lön, mikor közel.getett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik, eikülde kettőt az Ő tanítványai közül. Mondván: Menjetek el átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötözött vemhét, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Urnák szüksége van reá.”

(Luk. 49:29, 30, 31.)

NYÍRI TlBORNÉ SÁNDOR JULIA

Bemcéné búcsúzik. — Üdvözlöm Erzsikét — .mondja neki György.

Kabaymé becsukja vendége után az ajtót, egy pillanatig áll, — mikor jön, Pál haza, vájjon el tudok addig aludni, — gondolja. Aztán a konyhába megy, hogy betálalja a még (ié.e.őtl v ilíészitett vacsorát.

T *

György a takaró alatt megfeszíti ruganyos lábait. Nyitogatja szemeit, ásít, átnéz .öccseire, azok még alszanak.

Kiugrik az ágyból, lassan kinyitja a másik szobába nyíló ajtót. Ott már a napi élet elkezdődött. Az asszony a bútorról port törölget, a férfi az asztalon szalagot, posztót, kalapformát rendezget.

A szobában enyhe fény terjeng. György ledobja pizsamáját s a lavór elé áll. Felemeli karjait, izmai, mint kifeszitek \úszón, megfeszülnek.

— Kérek szappant, — fordul anyja felé.

Kabayné kis pléhtányéron szappant nyújt fiának, Győrigy a habot jólesőn paskolja testére. Gondolatniélküi megszokással ij.ul a tárgyakhoz. A szürkés, téli reggelben komor és egyhangú a szoba és a szülők. György a lavór fölött, hirtelen felemelkedik s lelöki, a mosdó szélére .helyezett szappant.

Valahogy másképp lenbe jó, — villan agyán át, miközben a szappanért lehajol és ráteszi az asztal szélére.

— Gyuri, hová teszed a szappant? — szól dorgáló,n az

anyja.

A rendszerető Györgyiben valami gyerekes megszégyenült st okoz anyja rendreutasítása.

— Másképp d>s mondhatnád, anyám, hisz csak elfeledkez tem egy pillanatra.

— Hát boigiy beszéljek már veled, hisz már szólni se tud az ember kedvetekre. Mi lesz már? Mqg meg sem állsz a magad lábán, de az anyádnak ellene szólsz?

György nem felel. Siető kezekkel rendbehozza, magát s az aszta! szabadon hagyott felén oda készített reggeli elé ül. Gyors kortyokkal issza a tejet -s erős fogai szélesen mélyednek a vajasktnyénbe.

— György hangosan csörrenve teszi le a tejescsészét. Sie tőr.,, kiveszi a szekrénybe akasztott télikabátját s ahogy ki— 44 —

— Bizony, — ingatja fejét a szőkehajü asszony, akin most kezdi a fiatalsága szinteledni.

* Legjobban iPáí sietett ebéd után elmenni, — mondja majdnem csak sajátmagának hallhatón, Kabay kalaposmester.

— Jő, jó, hogy Pali, de mért sietett Zoltán? — felel anyai roaszalással Kabayné.

— György a legnyugodtabb, — mondja Katlay reményteljesen.

A bárom felnőtt fiatalember szülei összenézmek. Most, hogy kettesben is: vannak, maguk mellett érzik Lóikat, akik Bilszéledtek.

Pál leginkább nyugtalanítja az anyát, ő kapja a nőktől a legtöbb levelet ... legtovább pepecsel a tükör előtt. S Malthus könyve sokáig olvasatlanul hever a közgazdász éjjeliiszek■i’éayén:

— A mi korunkban nem igy volt, — mondja ki erkölcsi ítéletét az, apa,

— Az akkor volt, — mondja gyermekeit védőn, de az alkalmazkodni tudásával hamarabb beilleszkedő asszony. — Mi húszévesek alig múltúnk, mikor összekerültünk. Dolgoztál, aztán jöttek a gyerekek ,.. A háború ... Most is dolgozol. A fiaink? Györgynek, miég attól félek, jóidéig kell arra várni, hogy proteutora elhelyezze. Pál, ha ledoktorál, Rétbey méltóiságos, akinek fiatal korától te készíted a kalapjait, megígérte, hogy elhelyezi . . . Zoltánnal mi lesz? Nem isi sejtem.

Az ünnepi feketébe öltözött asszony férje mellé ül, maguk elé révedő .szemmel ülnek, hallgatnak ki-ki tovább folytatja gondolatniiL netét.

— Azt Írja az újság, változás lesz a politikában, -— kap bele egy uj gondolatba Kabay, — talán jobbraváltozik a helyzet.

— Ah, — legyint az asszony. — Nem várok én. attól semmit se. Nem vesznek több kalapot akkor sem, — mondja az asszony, akaieki mindem politikai érdeklődését megtiporta a háború. Csengetés berreg, 'Az asszony kötelességtudóan feláll, kimegy ajtót nyitni.

— ÍMaga az, Bencené? — fogadja a vele egykorú aszszonyságot, — épp oda készültünk. — Pál, — kiált "a-z férjéinek. — i.ézd csak, ki jött?

— 41 —